Vas Népe, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Ahogy tavaly ilyen tájt, az idén is felkerestük dr. Mangliár Károlyt, az MHSZ Szombathelyi Leonov Repü­­lők­lub titkárát, hogy érdek­lődjünk a klu­b ez évi mun­kájáról, fejlődéséről és ered­ményeiről. — Kezdjük talán azzal, miben fejlődtünk. Ebben az éviben — elsőként említem — gyarapodtunk egy PZL 101 típusú, 4 személyes von­tató repülőgéppel. Hozzá motoros vontató repülőgép­vezetői kiképzést Szihay György, Sáli István és jó­magam, vitorlázó oktatóik, kaptunk. Ez a gép segítette a Góbé javítóüzemben ké­szült vitorlázógépek berepü­lését és jelentősen hozzájá­­ru­lt a repülőklub kiképzési feladatainak végrehajtásá­hoz is. Ez az előző évekhez képest annyi előrelépést je­lent, hogy a vitorlázórepülő növendékek vontatható ki­képzését is lehetővé tette. A megyei tanács támoga­tásával vásárolt a klub egy román, IS 28 B2 típusú, fém építésű teljesítményvitorlázó gépet, ezáltal a teljesítmé­­nyes repülőversenyeken va­ló részvételünk lehetősége bővült. Ezek mellett 3 Gó­bé típusú 2 személyes okta­tó és gyakorlógép, 2 Pirat, 1 Mucha és 1 Esztergom tí­pusú teljesítmény­gép van még a klub birtokában. Elkészült a 15x35 méter alapterületű hangár — a ré­git a Góbéjavító üzem vet­te át — ezzel a motoros és vitorlázógépek elhelyezése megoldódott. Még a gyarapodásnál ma­radva: a MALÉV vállalat ve­zetősége és repülőklub­ja jóvoltából 4 fedélzeti rádió­vevővel is gazdagodott a klub. Ezeket a teljesítmény­­repülésben, illetve a repü­lésirányításban hasznosít­juk. Az AFIT egy kiselejtezett és felújított Csepel teher­autót ajándékozott nekünk, amely­et a csörlőkötél vissza­húzására használunk. A VASÉP brigádjainak segít­ségével építettük fel a Nyu­gatmagyarországi Fagazda­sági Kombináttól jutányo­san vásárolt 100 négyzetmé­ter alapterületű fa­házat, amelyet a reptérparancsnok, az oktatóik és növendékek tartózkodási helyeként hasz­nosítunk. Ez évi munkánkról nagy vonalakban a következőket mondhatom el: A klu­b a nyár folyamán kétszer kéthetes táborban, kintlakással, folyamatos vi­torlázógép-kiképzést tartott növendékek és teljesítmény­­repülők részére. Hogy erre sor kerülhetett, abban nagy segítségünkre volt a szom­bathelyi honvédalakulat pa­rancsnoksága azzal, hogy az elhelyezésről és az elemezés­ről­­gondoskodott. Az elmúlt kiképzési év­ben a klub tagsága, az együttműködő egyik dunán­túli repülőalakulat meghívá­sára, egy alkalommal nap­pali, más alkalommal éjsza­kai repülőbemutatón vett részt. Az élmények hatására a klubtagok közül ez év­ben is többen választották a repülést életcélul. Hármat a Nyíregyházi Mezőgazdasági Repülőfőiskolára vettek fel, két klubtagunk pedig kato­nai repülőpályára jelentke­zett. Létrehoztuk az MHSZ Le­onov Repülőklub Repülés­­baráti Körét régi motoros- és vitorlázórepülőkből, akik havi összejöveteleiken repü­­lőtémá­jú előadásokon, film­vetítéseken vesznek részt. A mintegy negyven fős tagság Szombathely repüléstörténeti emölkeinek muzeális gyűjte­ménye céljára, repülőem­­lékeitkből fényképes, írásos és tárgyi dokumentumokat bocsátanak rendelkezésre. 1982-ben rendezvény kere­tében szeretnénk megünne­pelni a klub újraalakulásá­­nak 25. évfordulóját, erre meghívjuk a klub névadóját, Leonov űrhajóst is. Ami az eredményeinket illeti, elégedettek lehetünk. A klub teljesí­tményrepülői­­közül Artner Gyula és Csá­­fordi Rozália a Dunakeszin rendezett Budapest vitorlá­zó repülőbajnokságon, Gombkötő István a Kapos­váron lezajlott területi vi­­torlázóversenyen vett részt eredményesen. Szihay György oktató a szekszárdi „Gemenc” bajnokságon 40- es mezőnyben a 6. helyen végzett. A kiépzés során 10 „B” és 6 „C” vizsgát teljesítettek a kezdő repülők közül, akik Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Tapolca kör­nyékéről­ vesznek részt a vi­torlázórepülésben. Ered­ménynek számít az is, hogy a Zala és Veszprém megyei fiatalokat is bevonták a re­­pülőképzésbe, mert náluk ■nem működik klub. Az év történetéhez tarto­zik még, hogy a klub társa­dalmi rep­térparancsnoka, Tóth István a Góbé vitor­lázógépek nagyjavításának megvalósításáért kapta a Nemzetközi Repülőszövet­ség Párizsban kiadott Paul Tissandier Diplomát. (Er­ről annak idején lapunkban beszámoltunk.) . A klub 4 oktatója Tót­h István vezetésével részt vett az NSZK-szeli Burg- Feuerstein-ben rendezett eu­rópai „Old Timer” (öreg vi­torlázógépek) találkozóján, r­észt vett a találkozón egy másik vitorlázó csapat is egy — ugyancsak Rubik Ernő által tervezett — Vöcsök tí­pusú gép újjáépített példá­nyával. A minden évben más és más európai ország­ban megrendezett találko­zón ezúttal először vett részt Magyarország, a szocialista országok közül egyedül. A csapatokat vezető Pentz Já­nos alezredes, az MHSZ re­pülőfőnöke, 1983-ra Farkas­hegyre hívta meg az Old Timer résztvevőit. Az ese­ményekről a nyugati repülő sajtó terjedelmes képes tu­dósításokban számolt be. Gondolom — fejezte be tá­jékoztatóját dr. Mangliár Károly — az elmondottakból lemérhetők a repülőklub ez évi munkájának eredmé­nyei, amelyeket a fiatal utánpótlás tovább gyarapít­­ható. Ezért szíves szeretettel várjuk az érdeklődőket Szombathelyen a Hazafias Népfront Honvéd tér 2. szám alatti pinceklubjában, a minden pénteken 17 és 20 óra között tartott összejöve­telünkön, vagy vasárnapo­kon a repülőtéren. Köszönjük az érdekes tá­jékoztatót, sok-sok fiiatalt, örömet és sikert kívánunk a repülőklub munkájához. Várhelyi József Fotó: dr. Mangliár Károly Az első egyedül repülés. Gépek a „startvonalon”. a Haladás Férfikar, munkásszívvel . Nagyon jó „csapatot” kaptam, csak az életkor volt magas, ez sajnos ma is jellemző. Akkor negyvenen voltunk, most ötvenketten, az ideális a hatvanas lét­szám lenne. Négy—hat mű­vet tudunk egy év alatt be­tanulni a heti kétszer két­órás próbákkal, hallás után, az üzem egyórás munka­kedvezménnyel segít. A betanulási és létszám­beli nehézségek ellenére nemcsak a megye, hanem az ország egyik legjobb fér­fikórusa a Haladás­ reper­toárja sokszínű, képes ön­állóan egész estét betöltő műsort adni.­­ A reneszánsz művek ahhoz kellenek, hogy a dal­lamvezetést, az ak­kordikus zenét megismerjék a dalo­­­sok. A zene érzelmi megkö­zelítéséhez segít hozzá a romantika. Nincs kórus a XX. század zenéje nélkül, míg a mozgalmi dalok lé­nyünkből fakadnak, s konk­­­rét célt is szolgálnak — so­rolja a karnagy. A szakmai sikert a stílus­­váltásnak is köszönhetik: árnyaltabban dalolnak. Minden hónapra jut egy-egy fellépés idehaza, s újabban más tájakon is: Komlón és Tapolcán jártak legutóbb, november 28-án Székesfe­hérvárra utaznak a Kórus­­pódium rádiófelvételére. Karai és Liszt műveket szó­laltatnak meg. Tervek? Több fiatalt be­vonni, s minden kategóriá­ban egyre nehezebb műve­ket betanulni, igényesen előadni. Ők A Járműjavító üzemigaz­gatósága oklevéllel és juta­lommal ismerte el a jubile­umon ötven éves dalos­ tag­ságát Molnár Jenőnek, Né­meth Imrének és Tóth Fe­rencnek. Ketten a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést vették át. Pálos László az egyik ki­tüntetett, három éve nyug­díjas, gyermekkora óta éne­kel, 1940 óta ebben a kó­rusban, amelynek 30 éven át szakosztályvezetője is volt. ■— A háború után romok­ban hevert itt minden, ke­serves körülmények között kellett az országot újjáépí­teni, a kórust újjászervez­ni. Nem is tudom, hogyan volt rá időnk, energiánk?! De sikerült! A kórustagság 99 százaléka fizikai munkás, nem kenyerünk a szolfézs, mégis tudunk újítani. Ezért fáj, hogy a fiatalok nincse­nek velünk itt egy sorban. Egyik évben 48 gyereket hallgattunk meg, egyetlen van köztünk. Pedig a zász­lóvivők példáját követni kellene, főleg ha még itt vagyunk! Emlékeidből, élményekből rengeteg van. Emlék az, amikor 1959-­ben Miskolcon nyolcvanan álltak a színpa­don, de emlék a volt kar­nagy, Hanzi bácsi temetése is. Tíz—tizenöt éven át közreműködés a Varázsfuvo­­lában: éjfélig próbáltak, másnap reggel hatkor már a munkapad mellett voltak... Pálos László különben meg­kapta a Felszabadulási Em­lékérmet is. A kórus doyense, a legidő­sebb dalosa, a 76 éves Gáb­riel Imre, a másik kitünte­tett, 58 év dalosmád van mögötte. — 1923-ban az ifjúmun­kásoknál kezdtem, de min­den álmom az volt, hogy a Haladásban énekelhessek. Cipőfelsőrészkészítő a szak­mám, így kültag vagyok és nagy „pendliző” voltam. Ugyanis a feleségemmel együtt a MESZÖV kórusban is énekeltünk. Ide úgy ke­rültem, hogy Németh Ist­ván karnagy hívott. Egész életemben úgy szerettem énekelni, hogy még kenye­ret is elfelejtettem hazavin­ni gyerekkoromban, mert leálltam hallgatózni, el is naszágoltak érte ... Hát, ilyen ez a kórus! Szakely Éva fotó: Czika László „A romokból építettük fel... nem is tudom, hogyan volt hozzá erőnk, időnk!” — Pá­los László, aki 30 évig az énekkari szakosztály veze­tője volt. A Szocialista Kul­túráért kitüntetést kapta most meg. A Haladás-szívű „pendliző”, a 76 éves Gábriel Imre, aki­nek kitüntetéséhez legelőször a férfi dalostársak gratulál­tak. „Mindent dallal szeret­nék meghálálni” — mondta a jubileumon. 1981. november 1. Vasárnap SZM — iszom? E rovatunkban továbbra sem fárasztjuk betűrejt­vényekkel az olvasót, elég a címhez annyit tudni, hogy az SZM szülői munkaközösséget jelent. A többi kiderül. Afféle „második költségvetés” az iskolákban a szülői munkaközösség pénztára. Ezt a szülők hozzá­járulásával teremtik elő, a tanulók érdekében hasz­nálják fel. Mindig, mindenhol? Sajnos nem, ezért hozták elő legutóbb Szombathelyen a szülői munka­­közösségek elnökeinek rendezett tanácskozáson ezt a témát.­­ Milyen forrásokból gyarapíthatja pénztárát a szü­lői munkaközösség, mire költheti a pénzt? Egy-két példa arra mutat, hogy nem mindenütt tudják ezt pontosan. Előfordult például, hogy afféle eszem-iszom­­ra fordították a munkaközösség vagyonának egy ré­szét. Korábban volt olyan is, hogy pedagógusnak, nyugdíjba vonuló nevelőnek vettek ajándékot a szü­lői munkaközösség pénztárából. Holott a rendelkezés világosan kimondja: ez a pénz csak közvetlenül for­dítható a gyerekek javára. Például lehet segíteni a szerényebb anyagi körülmények között élőket, hozzá­járulást adni a táborozásokhoz, a tanulmányi kirán­dulásokhoz. Ebből a pénzből lehet jutalomtárgyakat vásárolni a legjobb tanulóknak is. Felhívták a munkaközösségek elnökeinek figyel­mét arra, hogy a kiadásokat csak műsoros rendez­vényekből lehet pótolni. Ilyet azonban legfeljebb csak kettőt lehet szervezni egy évben. S az sem mindegy, hogy kik és hogyan kezelik e munkaközösség pénzét. Az a legkívánatosabb, ha csak egy pénztár van, egy pénztárossal. Pénzt kivenni pe­dig csak az igazgató és a szülői munkaközösség elnö­kének engedélyével lehet. Mert különben ... Nemcsak a pénzügyi, a népi ellenőrzésre gon­dolunk. Ők feltárják a hiányosságokat vizsgálataikon, intézkednek a helyes gazdálkodás kialakítása érdeké­ben. Essen szó a gyerekekről is, akik nem egy eset­ben szemtanúi lehetnek a szabálytalanságoknak. Ott­hon talán éppen szüleik bírálják azokat, akik másra használják a munkaközösség pénzét. Ne felejtsük, a gyerekek fogékonyak. Nemcsak arra, ami a tanterv­ben szerepel... — más . ­nemcsak a mellény véd javában tartanak az őszi mezei munkák. Szállító járművek, erő- és munkagépek sokasága kénytelen sorban járni, a sarat aztán a szilárd burkolatú uta­kon lerázzák a kerekek. Hosszú évekig az volt a té­ma, mekkora balesetveszélyt jelent ez az utakon. Az idén — úgy látszik — a gazdaságok már belátták, hogy gondoskodniuk kell a sár eltakarításáról is. Csakhogy ezt a munkát általában idős emberekre bízzák (asszonyokra is), akik kevésbé tudják már fel­mérni az utak veszélyeit. S éppen ott dolgoznak, az utakon. Csütörtökön Rábapaty közelében ütöttek el egy 74 éves úteltakarítót. Pedig védőmellény is volt rajta, őt nem tudta eléggé megvédeni ez a mellény, de másokat még megvédhet. Ha van. S ha használják. Mi ez a mellény? Miniszteri rendelet írja elő, hogy az úttesten dolgozó emberek megjelölésére köte­lező a védőmellény. Narancssárga színű anyagból ké­szüljön. Ezt hordják a pályamunkások is, nem utca­­söprő-egyenruha ez, mint sokan gondolják. (Talán emiatt húzódoznak egyesek a viselésétől?) Ilyen vé­dőmellény a Munkaruházati Vállalat szombathelyi ki­­rendeltségén szerezhető be. Az üzemek más módon is védhetik sáreltakarí­­tóikat. Az útügyi hatóságtól (ez általában a Közúti Igazgatóság) kérhetik, hogy ideiglenesen korlátozzák a sebesség felső határát azokon a szakaszokon, ahol rendszeresen dolgoznak embereik az utakon! Munka előtt pedig nem árt alaposan kioktatni a takarítókat a rájuk vonatkozó KRESZ-előírásokra. Ezen kívül természetesen jobban kell figyelniük a járművezetőknek is. A KRESZ figyelmeztet: idős emberekre jobban ügyeljenek, adjanak nekik elsőbb­séget. Ilyenkor ősszel még kevésbé érdemes rohanni a gépkocsival. A sáros utakon veszélyesebb a féke­zés, amire a váratlanul megpillantott ember miatt van szükség. Még kevésbé éri meg türelmetlenkedni, „szlalomozni”, erre figyelmeztet a csütörtöki rába­­patyi baleset. Bizonyíték a statisztika: tavaly tíz gyalogos halt meg megyénkben az úton, közülük hetet lakott terü­leten kívül ütöttek el. kosa ! Fogászati hónap (Lakatos Ferenc karikatúrája) .

Next