Vas Népe, 1982. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-08 / 210. szám
Vaskor Tévéjegyzet Filmgyártásunk és irodalmunk legizgalmasabb, legtöbb vitát kavaró jelensége, hogy négy-öt éve megsokasodtak az ötvenes évekkel foglalkozó alkotások. A Tanú bemutatása, az Angi Vera nemzetközi sikere, a Ménesgazda írójának, Gáli Istvánnak járó Kossuth-díj bizonyítja, hogy az eltelt húsz-harminc év megérlelte, mélyítette a szemtanúk, a korszak cselekvő és szenvedő részeseinek mondanivalóját. Hogy miért a szenvedélyes múltfaggatás, arra a televízióban Gáli István adott szubjektív és egyszerű választ: — Legfontosabb korszaka volt életemnek. Nehezebben éltem túl, mint a háborút. Oldódik a görcs napjainkban, ezt is tükrözik az ötvenes éveket idéző filmek, írások, vallomások. Bár vannak, akik fiatalságuk hitének megcsúfolását látják ezekben az alkotásokban, Gáli István regénye, novelláskötete és a belőle készült film, illetve tévéfilm azt bizonyítja, hogy a fényes szellők nemzedékének lobogását nem a mai írók, rendezők csúfolják meg. Megtette azt az 1948—56. közötti politikai vezetés. Gáli István Vaskor című novelláskötetét egyértelmű olvasói és kritikai siker fogadta két évvel ezelőtt. A Kalendárium füzéréből három epizódot választott ki és ültetett át a képernyőreMihályfy Sándor rendező, Magos István őrvezető, az író élményeinek, véleményének hordozója 1953-ban kalendáriumba jegyzi, amit fontosnak tart. A gazdáknak szóló ősi intelmek, az 53-as események krónikája és a szépirodalommá emelt hétköznapi történetek olyan tökéletes hitelességűek, annyira realista alkotások, hogy hiába tiltakozik Gáli István, állítva, hogy nem éppen úgy történt minden, ahogyan ő megírta, a Vaskor novellái erősebbek. Az irodalom valósága az élet valósága fölé nőtt. Remekmű a novelláskötet. És milyenek az adaptációk? A Kortársunk sorozat a régi Nyitott könyv utóda. Nem igazi tévéjátékot készít a stáb, kedvet akar csinálni az olvasáshoz. A sorozat címét kivéve, mindent megőriztek a régi műsortípusból, így a szerzővel valóbeszélgetést is. Gáli István írásainak filmre írásakor a lehető legnagyobb hűségre törekedtek a tévések. Könynyítette dolgukat, hogy Gáli István mondatai, párbeszédei változtatás nélkül voltak átemelhetők a forgatókönyvbe, mert életszerű, jól mondható szövegek. » Környezet- és atmoszféra-leírásai is pontosak. A három novellából kettő kitűnően érvényesült, élt a tévében is. A Bűnbánó Magdolna egyszerű életkép a Pestről kitelepített „utcai cirkálókról” és a közöttük rajzó férfiakról. A színészek pontosan hozták azokat a típusokat, amelyeket Gáli István megörökített. Sikerült adaptáció a Karácsonyis, bár a rendező eltért az író alkotta figurától. Nem sikerült, talán mert egy teljes filmre elegendő történetet, anyagot tartogat, a Judás című novella tévés változata. A légkört sem, a szereplőket sem jól választotta meg a rendező. Mádai György (Magos őrvezető alakítója) lágyabb, kisfiúsabb figurát alakított, mint amilyen Magos volt. Bánhidii László nem tudta jelezni a Judás-sorsot. Sem a hajdani életfaló fiatalembert, sem a Judásságra szorító nemzetiségi sorsot nem tudta érthetővé, érzelmileg átélhetővé tenni. A krimi, a történet ellenállt a túlzott sűrítésnek, megsínylette a narrátoros, hírnökös feldolgozási módot. A tévéváltozatból nehezen lehetett megérteni, miért Judás az öreg, mi a rakétapisztoly szerepe, hol vagyunk egyáltalán. Erénye és ráadása volt a bemutatónak a beszélgetés Gáli Istvánnal. Berkes Erzsébet kérdései őszinte érdeklődést mutattak az író személye és írásainak élményanyaga iránt. Kritikusi tájékozottsága, biztonsága nem a kérdezett rovására érvényesült. Figyelt Gáli Istvánra, akinek puritán jellemre valló, ironikus és tömör mondataiból írói ars poetica kerekedett. Budai Rózsa. Küzdelem az analfabétizmus ellen Kihírák őrzője, hordozója: az írás Szeptember nyolcadikét világszerte az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjaként tartják számon az UNESCO 1965-ben megtartott teheráni világkongresszusának határozata értelmében. Az írástudatlanság mértéke, minősége természetesen nagyon különböző, de mindenképpen jellemző az adott ország, földrész gazdasági, társadalmi, politikai helyzetére, kulturális fejlettségére. Ahol több az írástudatlan, ott nagyobb a szegénység, rosszabbak a gazdasági, művelődési, társadalmi, politikai viszonyok. Az írástudatlanság a haladás egyik legnagyobb kerékkötője, még ott is, ahol a felemelkedés útjából már elhárult a legtöbb akadály. A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint az írástudatlanok zöme — több, mint egymilliárd ember az egykori gyarmatokon él, ahol az évszázados gyarmati függőség, a kiszolgáltatottság következtében a lakosság túlnyomó többsége, 90—95 százaléka, nem tudott írni és olvasni. A gyarmati rendszer felszámolása óta természetesen sokat javult a helyzet, különösen ott, ahol a politikai függetlenség kivívása után ráléptek a gazdagsági önállóság útjára, fokozatosan leküzdve a gyarmati elmaradottságot és a kiszolgáltatottságot, a neokolonializmus béklyóit. Komoly eredményeket értek el Indiában, az arab államokban is, azonban olyan nagy volt az elmaradás, olyan sok, tíz- és százmillió emberről van szó, hogy gyors és alapvető változásra még sokáig nem lehet számítani. Indiában, ahol a lakosság kétharmada írástudatlan, hozzávetőleges számítások szerint 200 dollárba kerül egy ember megtanítása az írásra és olvasásra. Az államnak ez óriási tehertétel, pedig az ország ipari, mezőgazdasági fejlődése kiművelt emberfők nélkül elképzelhetetlen. Indiában a társadalom hallatlan mértékű rétegeződése, és elsősorban az analfabéták sokmilliós nagyságrendje miatt ez az út aligha járható, erőforrásaikat tehát főként a fiatalokra, az alapfokú iskolarendszer általánossá tételére fordítják. Ezért van az, hogy bár az analfabéták aránya csökken, számuk mégis emelkedik. Ráadásul nagyon sokan csak a nevüket tudják leírni, és gyakorlatilag olvasni is alig tudnak. Hazánkban az írástudatlanság elleni küzdelem tulajdonképpen befejeződött, hisz az iskolakötelesek 93 százaléka elvégzi az általános iskola nyolc osztályát. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az ország ötmillió aktív keresője közül mindössze 50 ezerember nem járt iskolába, és ez jelentéktelen töredéke csupán a felnőtt lakosságnak. Tennivalónk azonban mindezek ellenére mégis igen sok van. Az analfabétizmus azért veszélyes a társadalomra, mert ha nem foglalkoznak vele újratermelődik. Aki gyermekkorában nem járt iskolába, az saját gyerekei iskoláztatásával sem törődik. Így aztán az írástudatlanság, és még inkább a rejtett analfabétizmus különösen a cigány lakosság körében napjainkban is burjánzik. Terjedését meg kell akadályozni. Az írás-olvasás tudománya valóságos kincs, amelyet jól meg kell kamatoztatni. A könyvek segítségével ismerhetjük meg a világot, a tudományokat, az írás-olvasás az élet minőségének alakítója, egyik fundamentuma. —VF— A rozsályi cigánycsalád gyermekei rendszeresen járnak iskolába, sőt, arra is vállalkoztak, hogy az idősebbeket megtanítják a betűvetés tudományára. 1982. szeptember 8. Szerda m Juhász Jácint színészi hivatásról Az öregdiák jelmezében ül Kőszegen, a népszerű kis sörözőben Juhász Jácint jelenésére vár. Az itt is forgatott televíziós ifjúsági produkció, a Krúdy műből készülő „Tizenhat város tizenhat lánya” című filmben a férfi főszerepet alakítja. Az öregdiákot, aki végigkíséri vándorútján a főszereplő kislányt. Népszerű művész, gyakran játszik gyermek- és ifjúsági produkciókban. Szereti-e, miért vállalja? — Nekem is két gyermekem van, az egyik már magasabb mint én, 17 éves, s gyanítom, hogy szándéka ellenére a színészetnél köt ki. Az iskolája Csiky bemutatóján, a Nagymamában sikeresen „debütált”. Szóval a két fiam miatt is szívesen vállalok szerepet ifjúsági filmben, meg aztán nem felejtettem el, hogy én milyen voltam srác koromban ... — Milyen? — Nem szerettem azokat a felnőtteket, akik gyermekként keltek. Ezért aztán a fiataloknak készülő produkciókban úgy érzem, ott a helyem. Szeretem például a Cimborát, a Televízió egyik kedves ifjúsági műsorát. — Karakteres alkata befolyásolja-e szerepválasztását, illetve a szereposztást? — Feltétlenül. Vagy nagyon jó, vagy nagyon gonosz embereket osztanak rám rendszerint, szóval a végleteket. Mindkettőt szívesen játszom, ha jól van megírva. Ha afigurának igaza van. — Kedvenc szerepe? — Színházban a Tragédia Adámja, filmen a Makra. — Veszprémben kezdte a pályáját, aztán filmszerepek sora, majd a pesti szerződés a Madáchban! Melyik műfajt érzi igazán magáénak? — A színészetet, s ezen belül mindent. A Madách Színházban kiegyensúlyozott, jó légkörben dolgozhatok, ez mostanában sajnos nem jellemző a magyar színházi életre. Különben a forgatás után Szegedre megyek színházammal vendégszerepelni, Goldoni: Mirandolinájában játszom. — Kőszegen járt-e már? — Igen, egy önálló József Attila és Ady esttel, aztán kolléganőmmel, Anday Gyöngyivel játszottunk itt egy komédiát. — Miért van szüksége a színházi közösségben dolgozó művésznek az ilyen önálló estekre? — Egyrészt erőpróba, másrészt az önkifejezésnek egy lehetősége, s végül olyan kontaktusteremtő a közönséggel, amelyet színházban csak csapatmunkával érhet el az ember. Jó időnként megméretni ily módon is. Különben most is készülünk Anday Gyöngyivel egy új estre, ez az összeállítás a férfi és nő kapcsolatát boncolgatja. — Mint ebben a filmben, amatőrökkel is együtt játszik. Mi erről a véleménye? — A színészet szakma, amelyet meg kell tanulni, s ha ezenkívül még valamit tud az ember, az nagyon jó. Én az amatőrt is színésznek fogadom, ha arra a figurára a legalkalmasabb, ha azt jól csinálja. — Mi a kedvenc időtöltése? — Bár az idén nyáron kihagytam a szabadtéri szereplést, nem unatkoztam, többek között ezt a filmet forgattuk. Ha van időm, akkor szívesen focizok. A SZUR-okon én vagyok az újságírók réme, a rettenthetetlen góllövő... Szakály Éva Fotó: H. P. Hungaroton Hanglemez Hetek Megnyitó hangverseny a Bartók Teremben A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar közös rendezésében szeptember 11-én, szombaton este fél 6 órai kezdettel kerül sor a Hungaroton Hanglemez Hetek országos megnyitó koncertjére a Bartók Teremben. A hangverseny előtt Czvizek Miklós, a városi tanács elnöke mond köszöntőt. Az előadáson a zenekar Petró János vezényletével a Hungaroton és az osztrák Preiserrecords által, a szombathelyi szimfonikusok előadásában rögzített műveket játssza. Az esten elsőként Bizet Az arles-i lány II. szvitje hangzik el, majd Bártfai Évának, a grazi operaház magánénekesének közreműködésével Haydn Scena di Berenice című művét hallhatja a Bartók Terem közönsége. Ezt követően népszerű basszistánk, Gregor József tolmácsolásában ismert buffó-áriák kerülnek előadásra. A hangversenyt Liszt Les Préludes című szimfonikus költeménye zárja. A koncert után a Bartók Terem előterében Gregor József dedikálja a helyszínen is megvásárolható új lemezét. A Hungaroton-felvételek iránt érdeklődők szeptember 11. és 18-a között a zeneiskola aulájában megtekinthetik a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat árusítással egybekötött hanglemez-kiállítását. A megnyitó koncertre belépőjegyek a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarnál igényelhetők. Az 1982—83-as évadra váltott filharmóniai bérletek is érvényesek az előadásra. A Képcsarnokban: Lehet egy kérdéssel több? Nyilvános képzőművészeti szellemi árverést rendez szeptember 15-én, délután 5 órai kezdettel Szombathelyen, a Képcsarnok, Bajcsy- Zsilinszky utcai Derkovits Termében. A játékot, amelynek lényege, hogy mit tudunk a kortárs művészetről, mit Szombathely művészeti értékeiről? — Egry János, a Magyar Televízió főmunkatársa vezeti. A játék résztvevői helyes válaszukért a helyszínen beváltható ajándékutalványt kapnak. Az eredményes részvételt elősegítheti, ha a játékban részt venni kívánók előzetesei megtekintik és figyelmesen tanulmányozzák a szeptember 7-től bemutatott képző- és iparművészeti alkotásokat. A játékban való részvételi szándékot a bemutatóterem vezetőjénél lehet bejelenteni.