Vas Népe, 1984. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
Szervezetten, fegyelmezetten E hetekben a városi és városi jogi nagyközségi ,pártbizottsági üléseket követően az üzemi és községi, valamint a termelőszövetkezeti pártbizottságok is megtartották üléseiket. Befejezéshez közelednek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései. Nagy aktivitással megkezdődtek a falugyűlések. Valamennyi fórumon érthetően erőteljes hangsúlyt kapnak gazdasági építői munkánk soron levő feladatai, a helyi gazdaásgi, üzemi tervek, az export, az energia- és anyagtakarékosság, valamint a helyi beruházási és a lakóterületi, községfejlesztési feladatok. Teljesen érthető, hogy ezzal, a helyi gazdasági,üzejelennek meg a pártszervek munkaterveiben a gazdaságpolitikai tennivalók, de e mellett érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a pártélet belső mechanizmusával, a párt belső életével összefüggő kérdéseket sem szabad háttérbe szorítani. Idei terveink eredményes megvalósítása még jobban megköveteli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. áprilisi határozata szellemében folytassuk ezt a munkát. Napjainkban, amikor szocialista építőmunkánk a korábbiaknál nehezebb körülmények közt — de eredményesen — folyik, egyre gyakrabban emlegetik akommunistáik felelősségét. Nőnek a párttagsággal szembeni követelmények és a párton kívüliek is egyre kritikusabban szemlélik a párttagság magatartását a munkahelyeken és a köznapi életben egyaránt. A párttagok túlnyomó többsége aktív, teljesíti is a kötelességeit. A pártfegyelem egészében megfelelő. Az építőimunka fokozódó nehézségei viszont a pártban is tükröződnek, hiszen a bonyolultabb helyzetben nehezebb a tisztánlátás. Pedig elengedhetetlen, hogy a párttagok határozottan klánjanak a párt politikája mellett. Tapasztalható egyfajta szorongás, félelemérzet, aggódás a béke, a gazdaságpolitikai gondok, az életszínvonal megőrzése miatt. A meglévő feszültségek ellenére azonban a politikai közhangulatlényegében kiegyensúlyozott. Közvéleményünk nagyobb része érti és érzi nehéz helyzetünket. Tudja, hogy nagyobb figyelemmel kell dolgozni, értékeinkre vigyázni és takarékoskodni. Ezért is kifogásolják az egyes területeken felerősödő harácsolást és a protekció elterjedését. A párttagság különösen igényli, hogy a pártszervek és alapszervezetek fokozzák kezdeményezőkészségüket a határozatok végrehajtásában, az ellentmondások feltárásában és megszüntetésében. A párt vezető szerepének erősödését szolgálja, ha nem tűrjük meg a gondolati restséget, igénytelenséget és formalizmust. A pártszervek, alapszervezetek előtt még sokrétű tennivalók állanak, hogy jobban kihasználják a helyi adottságokat, lehetőségeket. A pártfegyelem területén is a követelményekhez igazodó magas fokú igényt támaszt apárt XII. kongresszusa. Erősödött a párttagokkal szembeni erkölcsi—politikai normák betartása iránti követelmény. A korábbinál is nagyobb hangsúlyt kap a szavak és tettek egysége. Egyre inkább ez a megítélés alapja. Érezhető, hogy amikor ebben az időszakiban egyre többetbeszélünk a kommunisták növekvő felelősségéről, a pártonkívülli tömegek is nagy figyelemmel és sok esetben kritikusan ítélik meg, ha egy-egy párttag nem mutat példát vagy megsérti az állampolgári fegyelmet. Több kötelezettséggel, több munkával és a társadalom, a nép ügyének szolgálatával jár a párttagság. Ezért is szomorú, ha előfordul a párttagok köréből a társadalmi fegyelem, a törvények megsértése. Az olyan magatartás is hibáztatható, amely az állampolgári fegyelmet ugyan nem sérti, de a pártfegyelembe ütközik. A pártfegyelem tudatos kommunista meggyőződésből fakad, a párttagnak, a kommunista erkölcs normái szerinti munkát, életet, magatartást jelenti. Mindemellett azoknak a kötelességeknek az önkéntes, tudatos vállalását és megvalósítását is, amelyet a párt az egyes párttagok elé állít. Ezért is tekintjük kiemelkedő feladatnak a párt XII. kongresszusának útmutatásait, amelyek a fegyelmi munkát is meghatározzzák. A párt vezető szerepének erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése megköveteli, hogy apárt tagjai — miként a párt egésze számára — a nép, a közügy szolgálata alapvető követelményt jelentsen. Ehhez tartozik, hogy a vezetők irányítsanak, vezessenek, és ne hatalmaskodjanak. A párttagság túlnyomó többsége erkölcsi normáink szerint él, dolgozik és cselekszik, teljesíti kötelességét és gyakorolja jogait. A tömegek általában elismerik a párt, a kommunisták munkáját. Sajnálatos, hogy párttagoknál is előfordul — igaz elvétve —,hogy vétségeket követnek el, például a KRESZ-szabályát megsértve szeszes ittal hatása alatt gépkocsit vezetnek, de erkölcstelen magánéletről és a népgazdaságnak okozott kárról is tudunk. A pártszervek ilyen esetekben pártfegyelmi eljárást kezdeményeznek és a cselekmény súlyának megfelelő büntetést rónak ki. Vannak, akik a pártbüntetést — az állami felelősségre vonás mellett — megtorlásnak vagy megbélyegzésnek fogják fel. Pedig erről szó sincs. A cél a pártbüntetés esetén is a nevelés, visszatartás a vétségtől. A pártfegyelmi munka valóban a fegyelemre nevelés eszköze, a pártélet szerves része. Ezt a felfogást, szemléletet és gyakorlatot kell erősítenünk a pártalapszervezetek és a párttagság körében, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése megállapította határozatában.A párt eredményes tevékenységének alapvető feltétele a párt eszmei,politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítése. A kommunisták következetesen álljanak ki a párt politikája mellett, s a marxizmus—leninizmus szellemében kezdeményezzék az új kérdések feltárását és megválaszolását. Elvi alapon lépjenek fel a téves nézetekkel szemben . Mindenki számára világossá kell tenni, hogy mire törekszik a párt, mit helyesel és mit ellenez. Erősíteni kell a kommuisták vitakészségét, s javítani a pártszervezetek ehhez is nélkülözhetetlen tájékoztatását. Minden segítő kritikát, alkotó gondolatot figyelembe kell venni, de vitázni kell az irreális, téves elképzelésekkel, nézetekkel. Csakis ez adhat szilárd alapot az egyes területeken tapasztalható hibás gyakorlat korrekciójához, a téves nézetek leküzdéséhez, a párt iránti bizalom elmélyítéséhez, a kommunisták tekintélyének növekedéséhez.” Mindezek természetesen, nem újkeletű feladatok. Szervesen összefüggnek a párttagság jogainak és kötelességeinek gyakorlásával. A párttagok kötelességei és jogai egymástól elválaszthatatlan szerves egységet képeznek. A párttag ugyanis kötelességeinek csak akkor tud eleget tenni, ha rendszeresen gyakorolja a párttagságiból eredő jogait. Ami fordítva is igaz: jogait csak akkor tudja gyakorolni, ha kötelességeit betartja. Ez jelentheti az alapját annak, hogy az idei viszonylag nehezebb körülményeik között is a kommunisták szervezetten, egységben, teljesítsék feladataikat. A. A. nyújthatók, zsugoríthatók a térben. Jelenetek másolhatók egybe. Képsorok, képrészletek tüntethetők el. Szintetikus árnyék rendelhető a szereplőkhöz, tárgyakhoz, élethűvé téve az üres, egyébként árnyékmentesre megvilágított stúdióban játszódó jelenetet. Kristályokból, fémekből, üvegből, műanyagokból, organikus anyagokból csodálatosan merész formákat képezhet a rendező. Elektronikus úton díszletek, figurák is rajzolhatók, például egy makett-toronyhoz lépcsősort „rendelhet hozzá” a komputer. Mesék, mítoszok, írói, költői agyszülemények, lázálmok — eddig csak verbálisan leírt bizarr eseményei, fantazmagóriái, alakjai válnak megjeleníthetővé. Jóllehet, a hazai elektronikus tévéjátékok néha fantasztikus, lebilicsentő látványt nyújtanak, esztétikai szempontból még nem múlják felül hagyományos társaikat. Az új eszközök művészi célú használata nemcsak a hagyományostól eltérő dramaturgiát követel, hanem újszerű kulturális közgondolkodást is. Magyarországon azonban a nehezedő gazdasági körülmények ellenére nem mindenki vette tudomásul ezt a szükségszerűséget. Különösen vonatkozik ez a kritikára, amely értetlenül, sokszor becsmérlően fogadja ezeket a kísérleteket. A televízió legtöbb stúdiója pedig még az egyszerűbb elektronikus képkombinációkkal is alig barátkozott meg. A lehetőségek és a gyakorlati felhasználás közti szakadék egyre növekszik. Egyedül az MTV kísérleti elektronikus csoportja — Rajnai András vezetésével — folytat kutatásokat 1975 óta az elektronikus képkombinációkkal. A televízió vezetősége a produkciók nemzetközi sikere, kedvező visszhangja nyomán a csoportot 1982 végén kibővítve megalakította az úgynevezett video-innovációs szerkesztőséget. A szerkesztőség voltaképpen egyfajta alkalmazott kutatói műhely. Mindenféle új televíziós technológia műszaki alkalmazását vizsgálja szervezetten, tervszerűen, és javaslatokat készít az új eredményeknek a többi osztályokon, stúdióban történő gyors bevezetésére. A kilenc tagú szerkesztőségben elsősorban a művészeti kutatásokkal próbálják megoldani az elektro-jelenet a Nagy Romulus című filmből (Avar István, Tóth Enikő). A képeken látható hátteret a kis méretű makett videó-technikával történt felnagyításával hozták létre. nikus képkombinációk során felmerülő esztétikai problémákat. Mivel az előállítható képsorok, jelenetek olykor szöges ellentétben állnak az évszázadok alatt kialakult látáskultúránkkal, meglehetősen absztraktak, túlzottan meghökkentőnek, erőltetettnek tűnhetnek (néha azok is). A kutatók ezért keresik azt a pontot, ahol a népszerűség, a közérthetőség és a művészi megjelenítés egyensúlyban áll. Szeretnék felmérni, mennyire különböztethetők meg a valódi és kreált terek, mesterséges környezetek, mennyire olvaszthatók össze ezek szerves egésszé. Kimunkálásra várnak a műfaj formai, esztétikai, dramaturgiai szabályai. A szerkesztőség az elektronikus műsorkészítés háttériparát is szeretné megteremteni. Kapcsolatot keresnek azokkal a gondolkodókkal, alkotókkal, szakemberekkel, intézményekkel, akik vagy amelyek hozzájárulhatnak a fejlesztéshez, s a legkülönbözőbb területekről tudnak újat hozni. Külön munkatárs foglalkozik a speciális effektek fejlesztésével. Folyamatosan figyelemmel kíséri a világban közzétett ilyen tárgyú híradásokat, információkat, összefogja a hazai szakértőket, makett- és optikai mobil-építő képzőművészeket, lézereseket, hologrammkészítőket, műszakiakat. A töprengésre, vitára indító kísérleti alkotásokat klubokban vetítik le, és várják a hasznosítható véleményeket. A video-innovációs szerkesztőség arra törekszik, hogy a ma még kuriózumszámba menő eljárások, módszerek elterjedjenek minden stúdióban, elérhetők legyenek valamennyi rendező számára. S. T. 1984. március 1. Csütörtök Népszokás — botlással ! Egy kedves család meghívott vasárnapra Csörötnekre, hogy megnézzem a falu régi farsangi népszokását, a rönkhúzással összekötött mókaházasságot. Szívesen tettem eleget a meghívásnak, mert szeretem a népművészetet és a népi hagyományaikat. Kora délután kivonult a falu apraja-nagyja, és türelmesen vártuk a Magyarlakról jövő, hatalmas rönköt húzó násznépet. Imponáló volt a fiatalság vidám felvonulása. Több mint 100 álarcos, jelmezes figura vett részt a felvonulásban: az álmenyasszonyon és álvőlegényen kívül a násznép, ördögök, cigányok, bohócok, mesteremberek stb. Az emelvényen egy bohókás esküvő játszódott le. A jó bemondásokon derült a hatalmas nézősereg. Utána reverendába öltözött „apát úr” egy apácafigurával ízléstelenkedett. Ez bántotta a jóérzésű embereket. Többen körülöttem elutasító megjegyzést tettek. Ezt kár volt bevenni a műsorba. Ez nem néphagyomány. Gondolom, az utóbbi epizód miatt maradt el a műsor végén a taps. Pedig a farsangi lakodalmas játék felújítása és az egész rendezvénybe befektetett munka nagy vastapsot érdemelt volna. A jövőben az ilyenféle gúnyolódást kerüljék el. Kulcsár János a Vas Népe korán elhunyt, nagy tehetségű, jó emlékezetünkben élő kultúrrovat vezetője a halála előtt lévő napon A kutya testamentumáról megjelent színházi kritikájában írta: „Mi már szerencsésen elfelejtettük azokat az időket, amikor csak a „fekete reakciót” volt szabad látnunk minden reverendásban, s minél korruptabbnak, bugyutábbnak ábrázoltuk őket, a szerző annál kedvesebb gyermekévé vált az ügyeletes főideológusnak.” Csörötneken még nem felejtették el? Simándi János Automata-nyilatkozat Nemrégiben lapunkban is foglalkoztunk a játékautomatákkal, az eddiginél célszerűbb felhasználásukkal. Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat igazgatója is a múlt héten nyilatkozott az egyik szomszédos megye lapjának, ám a játéktermekkel kapcsolatos negatív érzéseket aligha sikerült eloszlatnia az olvasókban. Íme a nyilatkozata, szó szerint idézve, itt-ott megjegyzésekkel: Riporter: — Igazgató úr, hány játéktermet üzemeltetnek az országban? Igazgató: — Nem tudom így fejből pontosan megmondani. (Meglehetősen furcsa.) R.: A nagyságrendjét sem? Tizet? Százat? I.: Ötöt, hatot. (Ötöt-hatot?) R.: Budapesten hány játéktermük van? I.: Négy. (Na, végre!) R.: Győrön kívül melyik vidéki városban üzemel játékterem? I.: Nem tudom. (Tehát fogalma sincs arról, hogy például Szombathelyen is működik egy?) R.: A hírek szerint a győri a legszebb. I.: Ennek örülök. A szép környezet szolgáltatásaink színvonalát emeli. (S a bevételekét...) R.: Önök Győr egyik legszebb belvárosi házának teljes alsó szintjét vásárolták meg. Mennyibe került? I.: Elnézést, de ez vállalati titok. (Természetesen). R.: Mennyi a bevétele és mennyi a nyeresége egy hónapban a győri játékteremnek? Mi a szórakoztatásra és nem a nyereségre koncentrálunk. Van egy réteg, amely játszani akar. A nyereségünkről nem beszélhetek. Etikátlan lenne. (Tehát nem a nyereségre koncentrálnak, de azért van egy olyan réteg, amely hozza a pénzt. Hogy menynyit? Ehhez semmi közünk, hiszen etikátlan lenne ilyesmiről tudnunk.) Még lenne néhány megjegyzésem, de nem írom ile, mert etikátlan lennék ... Új aranyborjú — szén kő — 3