Vas Népe, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
Támogassuk a népfront jelöltjeit Jelölőgyűlések félidőben Megyénkben a tanácstagi és az országgyűlési képviselői jelölőgyűlések kétharmadát már megtartották. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a választópolgárok érdeklődése jóval nagyobb a korábbiakénál. A városokban, községekben szinte minden család képviselői ott voltak a gyűléstermekben, a falusi lakások jelölőgyűlésre alkalmas meghitt helyiségeiben. Ahol a szervezők nem érték be a hirdetményekkel, hanem személyes meghívással is tudatták az események színhelyét, ott jó volt a választópolgárok megjelenése, jó volt a hangulat is. Az 1426 helyi tanácstagi jelölőgyűlés közül 1300-at megtartottak már, ezeken 34 ezer választópolgár vett részt. A 21 országgyűlési képviselői jelölőgyűlés közül 17-et tartottak meg, amelyeken több mint 5 ezren vettek részt. Ezúttal az átlagosnál is jobb volt a lakosság részvétele a tanácstagi jelölőgyűléseken Szombathelyen, de így volt ez Csehi, Mikosszéplak, Mesteri, Nagykölked, Nemescsó, Ják községekben is. Néhány káldi, sitkei, tanakajdi, vépi választókerületben viszont 9—1,5 állampolgár vett csak részt a jelölőgyűléseken. Csákánydoroszló, Nádasd, Balogunyom, Magyarszecsőd egy-egy kerületében pedig az alacsony részvétel miatt megismételték a jelölőgyűlést. Az országgyűlési képviselői jelölőgyűléseken Kőszegen 872-en, Répcelakon 672-en, Sárváron 470- en vettek részt. A szombathelyi lakóterületi jelöléseken azonban csak száz alatt volt a résztvevők száma. A jelölőgyűlések elnökei felkészülten vezették a tanácskozásokat. Az előadók beszédeikben a valóságnak megfelelően szóltak az elmúlt esztendők politikai és gazdasági sikereiről, gondjairól. Legtöbb helyen a lakóterületek, községek életét közvetlenül érintő kérdésekről is. Kiváló alkalom volt ez arra, hogy a hallgatósággal pártunk XIII. kongreszszusának legfőbb mondanivalóját, a Hazafias Népfront választási programját ismertessék és méltassák. Jó visszhangra talált ez a résztvevők körében. A jelölőgyűlések értékelésénél nem feledkezhetünk meg a Hazafias Népfront sok ezer aktivistájáról, a pártszervezetekről, a tanácsok sok száz dolgozójáéi, akik eredményesen munkálkodtak a szervezésben. A választópolgárok érdeklődése a hozzászólásokban is kifejezésre jutott. A legtöbben nem önérdekű, hanem a közügyeket előremozdító felszólalásokban fejtették ki véleményüket dolgainkról, az eredményekről, és a gondokról. Ezekben a hozzászólásokban ott vibrált az a tudat is, hogy a jelölőgyűlések nem mindennapi alkalmat nyújtottak a közösségek életével foglalkozó felszólalásoknak, mert érződött, hogy mindaz, ami ott elhangzott, hangsúlyt kap. Tagadhatatlan, hogy a felszólalók egy része lakóterületének fejlesztését kérte a jelöltektől: a vízvezeték kiépítését, iskolai tan- és tornatermet, út- és villanykorszerűsítést, az alapellátás javítását stb. Többen bírálták az apró, bosszantó hibákat, előrehaladásunk gátló tényezőit. Ugyanakkor kezdeményeztek, és társadalmi munkát ajánlottak fel, mert nincsen olyan választókerület, ahol ne lenne még sok tennivaló. Egyszóval jól megrakták a jelöltek „tarisznyáit”, de megértés volt abban, hogy nem ez lesz a tanácstagok, képviselők első számú feladata. Kevesebb és több is ennél: egy-egy település, az ország társadalmi fejlődését elősegítő irányító munka, a végrehajtás ellenőrzése és a törvényalkotás. Az elhangzott vélemények azonban minden bizonnyal hatást gyakorolnak az újjáválasztott testületek munkájára, döntéseire, mert azok lesznek az igazi válaszok az állampolgárok közérdekű felvetéseire. A jelölőgyűlések alapvető feladata a jelölés volt, amelynek felelősségéről lapunk hasábjain már szóltunk. Az állampolgárok érettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mindössze egy helyen, Kámban nem tudtak az első jelölőgyűlésen két jelöltet állítani. A jelöltek bölcsességét bizonyítja, hogy nem ijedtek meg a kettős jelöléssel járó versenyhelyzettől, így is vállalták indításukat. A választópolgárok fegyelmezett magatartásának a legfőbb mércéje azonban az a tény, hogy a népfront 2854 tanácstagjelöltje közül eddig mindössze 21-en nem kaptak bizalmat a választóktól. A jelöltek kiválasztása, a népfront jelölése tehát majdnem mindenütt a választók elképzeléseivel is találkozott. Húsz városi és ötvenhárom községi tanácstagi választókerületben három, egy helyen négy személyt jelöltek. Egy országgyűlési képviselői választókerületben pedig három jelölt indul a választásokon. Ismeretes, hogy Kőszegen, Sárváron, Répcelakon, Celldömölkön, Csepregen a népfront jelöltjei mellett több országgyűlési képviselőre tettek javaslatot. A javaslatba hozott személyek közül egyikük elfogadta a jelölést, míg a többiek visszaléptek jelölésüktől, mert jelenlegi beosztásuk, munkájuk mellett nem tudták vállalni ezt a megbízatást. Dicsérendő ez a nyílt kiállás és felülemelkedettség! A párttagoktól, vezetőktől ez a fegyelmezettség el is várható. A választói törvény azonban módot ad a hármasnégyes sőt többes jelölésre is. A jelölés végső soron pedig a jelölőgyűlések joga és kötelessége. A törvény — többször leírtuk már — a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik eszköze is. A demokratizmus pedig a jelölés során akkor érvényesül csorbítatlanul, ha minden választópolgárnak lehetősége van véleményét elmondania, és a közös szándékkal állított népfront-jelölteket elfogadnia vagy elutasítania. A szocialista demokrácia azonban nem „parttalan” demokrácia, még a jelölések esetében sem. A Hazafias Népfront valamennyi állampolgárt, intézményt — köztük az MSZMP-t is — magában foglaló mozgalom. Tanácstag és képviselő jelöltjeit is a választott népfront-elnökségek fogadták el és indították a jelölőgyűléseken. Óriási előkészítő munkával járt mindez. A népfront jelöltjeit a párt is egyértelműen támogatta és támogatja a mostani választásokon, legyen a jelölt párttag, vagy pártonkívüli, fizikai vagy szellemi dolgozó, nem hivő vagy hivő ember egyaránt. Sajnálatos, hogy egy-két párttagunk — főleg az országgyűlési jelölőgyűléseken — megfeledkezett erről. Talán fel sem merült bennük, hogy a tanácstestületek és az országgyűlés nem a vezetők gyülekezetének intézménye, hanem társadalmunk minden osztályának és rétegének legjobb képviselőit magukba foglaló testületek. Azokban jól megérdemelt helyük van a munkásoknak, termelőszövetkezeti tagoknak, szellemi dolgozóknak, a fiatal friss erőknek. Még akkor is, hogyha alig tudjuk régi beidegződésünket megtagadni: „minél nagyobb ember a képviselőnk, annál jobb!” Mert sokunkban túlteng még a „magas beosztás” és az azzal járó „hatalom és lehetőség” tisztelete, és a kívánatosnál is kisebb az azokat betöltő személyiségének a tisztelete. Mert bár jogilag — ezúttal is hangsúlyozzuk — nincs határa a jelöltek számának és összetételének, de a jelölés felelőssége, komolysága és észszerűsége a határokat bennünk kell hogy megteremtse, vezérelje. Ez pedig — úgy tűnik — nehezebb, mint a „kívülről” történő előírás! Csonka György a Nagyszálló napon bárki megtekintheti — anélkül, hogy vendégeskednie kellene falai között. A gyönyörű szecessziós épület jól illeszkedik környezetébe. Apró kis változtatásokkal szinte eredeti formájában újult meg. A térbe nyúló kis előkertet megszüntették (talán a huzat miatt, vagy mert Szombathelyen nem jár jó idő a kerthelyiségekre?), s helyére betonból készült virágkosarakat helyeztek. Oldalt megszépültek a szomszéd házak, így most a belváros egyik csinos „övezete” lett a Mártírok tere. Az igazi látványosság persze belül fogadja az ide érkezőt. Mi még tanúi lehettünk a felfordulásnak is, a szálloda nagy részében még dolgoztak, nemcsak a ■berendezőknek, de még a ■kivitelezőknek is akadt munkájuk. Bútorokat hordtak, takarítottak, rendezkedtek. Kiss Magdolnát, a felújított Nagyszálló új vezetőjét is csak valahol a negyedik emeleten értük utol, Surányi László rendészeti előadóval. A vezetőnőt szemmel láthatóan időzavarban találtuk, de azért szívesen vállalta a mini-sajtótájékoztatót. Rögtönözve, de nagyon megbízhatóan mutatta be leendő birodalmát. A szálló belsejében lényegesen több a változás, mint küllemében. A téli kert maradt, de megszépült. A régi presszó helyén irodákat, személyzeti szobákat alakítottak ki. A földszinti kis étterem helyén rendezték be a ■ város pillanatnyilag talán legmodernebb konyháját. A volt étterem az erkéllyel megmaradt étteremnek, de jellege megváltozik, kibővül; ez lesz egyúttal a kávéház is. Ennek megfelelő ételeket, italokat, süteményeket szolgálnak itt fel reggel fél héttől este 11-ig — jó hangulatú zene mellett. Egy emelettel feljebb három különterem áll rendelkezésre. Az egyik egybenyitható, illetve elkülöníthető, főleg családi események megrendezésére alkalmas, de persze konferenciák megtartására is. S innentől következnek a szállodai szobák, összesen kilencven, amelyből 33 fürdőszobás. A többihez külön fürdőszoba ugyan nincs, de mindegyikben elhelyeztek mosdókagylót, s szintenként van közös zuhanyozó. A kávéházi étterem csillárait az NDK-ból hozták, a rézből és valódi márványból való asztalokat, valamint a szobák bútorait Debrecenben készítették. A berendezéseknél figyelembe vették az épület jellegét, stílusát, a szobák, a folyosók, a belső terek egyaránt árasztják a szecesszió hangulatát. A szemlélődőből önkéntelenül kikívánkozik: nagy kár lett volna lemondani erről a nagyszerű épületről! Nemcsak kilencven szállodai szobával gyarapodtunk, de egy olyan létesítménnyel is, amely színfoltja városunknak, s minden bizonynyal keresett helye is lesz a messziről érkezőnek. A felújítási munkálatokban a VASÉP mellett még csaknem egy tucatnyi vállalat vett részt, javukra szóljon, dicséretesen! Pósfai JánosFotó: Kaczmarski Zoltán Új cégér a bejárat felett. HOTEL SAVARIA — áll a megszépült homlokzaton. 1985. május 2. Csütörtök Kötvény a mezőgazdaság fejlesztésére A Magyar Nemzeti Bank Agrár, Ipari, Kereskedelmi és Szövetkezeti Hitelfőigazgatósága 300 millió forint összegű kötvényt bocsát ki kölcsönforrásainak bővítésére. A többletforrásból a hitelfőigazgatóság a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére nyújt beruházási kölcsönöket a hitelpolitikai irányelvekben rögzített feltételek szerint. A Magyar Nemzeti Bank már eddig is részt vett kötvénykibocsátás megszervezésében, de első ízben fordul elő, hogy egyik hitelfőigazgatósága saját forrásainak bővítésére hoz forgalomba értékpapírt. A hitelfőigazgatóság a korábbiaknál aktívabban kíván bekapcsolódni a tőkeátcsoportosításba. Jobb feltételeket kíván biztosítani a vállalati tőkék áramlásának, annak, hogy ezeket a legjövedelmezőbben használják fel a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A hitelfőigazgatóság a kötvényeket százezer, ötszázezer és egymillió forintos címletekben bocsátja ki, amelyek május 6-tól jegyezhetők az országban bármelyik MNB-számlavezető bankszervnél. A kötvény lejárata 8 év, s a törlesztést a bank hároméves türelmi idő után kezdi meg. A kötvény kamata 12 százalék, törlesztése 1988. július 1. és 1993. július 1. között hat egyenlő részletben válik esedékessé. Az értékpapírokat hazai gazdálkodó szervezetek vásárolhatják meg. A hitelfőigazgatóság úgy tervezi, hogy az értékpapírokat elsősorban mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdő- és fafeldolgozó gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok és az élelmiszergazdasággal kapcsolatban álló egyéb gazdálkodók között terjesztik. A kötvény értékesítéséből befolyt összeggel, mint többletforrással a hitelfőigazgatóság önállóan gazdálkodik, így a szokásos beruházási, fejlesztési célú hitelek mellett 300 millió forinttal többet fordíthat az élelmiszergazdaság fejlesztésének támogatására, korszerűsítések, gépbeszerzések finanszírozására. A gazdálkodó szervek által megvásárolható kötvény átruházható, értékesíthető. A Magyar Nemzeti Bank tervezi, hogy a közeljövőben az értékpapírok népszerűsítésére kötvénypiacot hoz létre. A megvásárolt kötvények viszonylag gyors és biztos értékesítésének lehetősége hozzájárulhat az értékpapírok forgalmának bővítéséhez, a tőkeátcsoportosítás gyorsításához. Egyeztetés Sokszor látni a lakóterületeken a házak, lakások előtt toporgó kéményseprőt, pénzbeszedőt, karbantartót. Elképzelhető bosszankodásuk, amikor már a harmadik helyen nem találnak bebocsátásra. Igaz, annak a lakás-, illetve háztulajdonosnak a felháborodása is érthető, aki nem tudván a szolgáltatást végzők, díjbeszedők érkezéséről, sokáig várhat ismételt megjelenésükre, esetleg az ügy elintézése felesleges időveszteséget, utánjárást jelent az illető számára. Ennek egyik oka, hogy a megbízottak nem megfelelő időben (legtöbbször a napi munkaidőn belül keresik fel az ügyfeleket, másrészt az előzetes tájékoztatás hiánya is hozzájárul a kétoldalú csalódáshoz. Hiszen dolgozó embertől nem várható el, hogy munkaidejében olyan dolgokért is otthon tartózkodjék, amelyek munkaidőn kívül is elintézhetők. De a háztartásbeli, a nyugdíjas családtag sem várhat napokon, heteken keresztül a rendszertelenül, sokszor váratlanul érkező pénzbeszedő, szerelő érkezésére. Az ilyen munkák elvégzésére a délelőtt vagy a kora délutáni időszak semmiképpen sem szerencsés. Jó és követendő példa a megfelelő időegyeztetésre a nyugdíjfolyósítás rendje, hiszen itt a felesleges utánajárást elkerülendő, egész évre előre ismertetik a postás érkezésének várható időpontját. Ha egészen pontosan nem is, de az időhatárok megjelölésével ez más területeken is megoldható lenne. Ugyanígy jó és eredményes megoldás, ha a megbízott késő délután vagy a hét végén keresi fel az érintett lakosokat. Ebben az esetben valószínűleg elkerülhető az eredménytelenség okozta időveszteség, felesleges fáradozás, de az ügyfelek sem bosszankodnánaka bizonytalanság és az esetleges felszólítások, utólagos befizetések miatt! (lendvai) Május, munkavédelmi hónap |