Vas Népe, 1988. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

Népünnepély a Hunyadi úton Ismerik Kánya Jánost? A kérdésre sokan válaszolnak igennel: Szombathelyen a 10-es számú választókörzet polgárai minden bizonnyal. De ha Kánya Jánost kér­deznék, ismeri-e a válasz­tóit, ő is hasonlóképpen nyi­latkozhatna. A tanácstag ugyanis minden választóját személyesen ismeri, gyakran találkozik velük, ilyenkor pedig, amikor számot kell adnia az egész évi munká­járól, személyesen hívja meg a körzet lakóit a tájé­koztatójára. De milyenek ezek a tájé­koztatók­? Valaki azt mondta, valóságos népünne­pély egy-egy ilyen találko­zó. A Vasép Hunyadi úti munkásszállójának ebédlője zsúfolásig megtelik, versek, énekszámok hangzanak el, s a körzet minden apró-csep­rő ügye, gondja terítékre kerül a több órás eszme­cserén. Kíváncsian indulok el ezen a tavaszi délutánon a tanácstag beszámolójára. Nem csalódom. Zsúfolt te­rem, énekkar, szavalatok, rengeteg virág. Kánya János az ajtóban fogad minden választót és meghívott ven­déget, mindenkihez van egy-két keresetlen szava, az öröm és az izgalom együtt van jelen az arcán. Az el­nöki asztalhoz jelesebb ven­dégeit ülteti, valamint azo­kat a hivatalos képviselő­ket, akik majd szakavatott választ adnak a felvetett kérdésekre. Az eseményt a Zrínyi Ut­cai Általános Iskolások énekszámai vezetik be. A Rudas László Szakközépis­kola lányai verseket mon­danak­ Káldi Jánostól is, aki ebben a körzetben la­kik, s most feleségével együtt ül a közönség sorai­ban. A népfront körzeti tit­kára megnyitja az ünnepsé­get (lám már a tudósító is ünnepséget ír!), aztán a ta­nácstag következik. Köszön­ti az egybegyűlteket, majd ellép az asztaltól és virág-­ csokrokat ad át. Az elsőt 80 esztendős édesanyjának, aki édesapjával együtt eljött meghallgatni a fiát. Virágot kapnak a legrégibb válasz­tópolgárok, s mindazok, akik valamilyen módon se­gítették a tanácstag mun­káját. Taps, általános elis­merés, egy-egy könnycsepp kíséri ezt az aktust. — Nyollc éve vagyunk együtt — folytatja Kánya János a beszámolóját. — Azóta többen eltávoztak kö­zülünk. Emlékezzünk meg azokról, akik tavaly még itt voltak közöttünk ... Név szerint felsorolja az elhunytakat, s egyperces csönddel adóznak az élők. Kánya János ezt fontosnak tartja, mint ahogy azt is, hogy a körzetében elhuny­tak temetésén ott legyen. Ezt semmilyen tanácstör­vény nem írja elő, csak ő maga, saját magának. Ne­vük felsorolásával „kimen­ti” a betegeket, s azokat, akik „nyomós ok” miatt nem tudtak eljönni ma este. — Becsülettel és jól aka­rom képviselni választói­mat — mondja és arról be­szél , vajon teljesítette-e mindazt, amit választói jog­gal elvártak tőle? A városi tanács és a végrehajtó bi­zottság munkáját foglalja össze; annak a sok milliós alapnak a felhasználásáról számol be, amely a múlt évben a városnak jutott. Felsorolja a jelentősebb lé­tesítményeket, ismerteti a tanács által hozott új ren­deleteket, külön kitér­­ a körzetben elvégzett fonto­sabb munkákra, majd a ta­valyi beszámolón elhangzott felvetések, panaszok sorsá­ról tájékoztat. Mindenről tud, ami a körzetében törté­nik. Napra, szinte percre pontosan idézi az eseménye­ket. Május 7-én a Gyöngyös utcában az egyik lakóépü­letre rádőlt a fa. Május utolsó napján tűz volt itt és itt. Augusztus 22-én hasznos hulladékot gyűjtöttek. Az utak, járdák, hidak állapo­táról úgy beszél, mintha a saját portájáról lenne szó. Tudja, hogy a körzetben 17 esetben volt csőrepedés, tudja, hol kell megnyesni a fákat és elriasztani a se­regélyeket. Millió apró-csep­rő ügy a gondos gazda számláján. Úgy kezeli a közügyet mintha ő maga lenne a tanács. Aztán megindul a szóára­dat. Itt nem kell noszogat­ni az embereket, biztatás nélkül lendülnek magasba a karok. Idős, fiatal, férfi, nő jelentkezik szólásra. Per­sze nemcsak a körzet, illet­ve az egyének gondjai, si­rámai kerülnek terítékre. Az országos politika is be­lekeveredik a város, a kör­zet, az egyén mondandójá­ba. De legfőképpen az, hogy miként lehetne példamuta­tóan közreműködniük ab­ban, hogy a városnak ezen a részén is jól sáfárkodja­nak a köztulajdonnal, hogy közösen megvalósíthassák azt, ami csak elhatározás­sal nem megy. Van problé­ma elég. A piac környékén egyre nagyobb gond a par­kolás, sok a rendetlenkedő, a Hunyadi út fuldoklik a benzingőztől, a járművek sűrűségétől; a kertes házak utcáira ráférne az aszfalto­zás —, hogy csak a legfon­tosabbakat emeljük ki. Olyan is akad, aki „csak” annyit mond: több Kánya Jánosra lenne szüksége a városnak, hogy rendjén menjenek a dolgok. Szó szót követ. Az elnöki asztal mögül a válaszadó felelősségével beszél Hor­váth Ferencné, a városi ta­nács képviselője. Szélesebb kitekintéssel, a felvetések­re is válaszolva szól dr. Szele Ferenc, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Kör­mendi Lajos a népfrontbi­­zottság nevében is mondja összefoglalóját. Aztán is­mét a tanácstagé a szó. Megköszöni a részvételt, az egész évi támogató szándé­kot, a felszólalók közremű­ködését, majd arra kéri vá­lasztóit, határozzák meg, mire fordítsák a teho által rendelkezésükre álló pénzt. Egyhangú a szavazás, sen­ki nem tiltakozik az önkén­tes befizetések ellen. Azóta is tűnődöm: mi le­het e kisiparosból lett köz­életi ember titka? Nyilván, a közvetlensége. Az a szere­tet, amely választóihoz, s magához az ügyhöz köti. A megszállottak ügybuzgalmá­val teszi a dolgát, egész éven át. Átéli azt a szere­pet, amelyet a köz megbízá­sából vállalt. S meggyőződ­tem róla, hogy ebben az egész családja is segíti. Már-már az az érzésem, hogy nem Kánya János a tanácstag, hanem a Kánya­család. Benne az idősebb Kánya János is, aki koráb­ban évtizedeken át békehar­cosként, lelkes közreműkö­dőként tette a dolgát, ahol csak lehetett. ... Mit mondott az egyik fel­szólaló? Sok ilyen Kánya Jánosra lenne szükség. Pósfai János­Fotó: Kaczmarski Zoltán Dr. Szele Ferenc is hozzászólt. A Zrínyi iskolásokat dr. Szabó Csabáné vezényelte. Kánya János sok éven át náluk volt szm-elnök. Kánya János tanácstag. Stieber Jánosné a Bacsó B. utcai „átjáróház” gondjairól szólt. Czeglédi Gyula volt az egyik legszenvedélyesebb hozzá­szóló. Horváthné Szöllösi Éva a piackörnyék gondjairól. Tóth István a Négyesi ut­cából. A KMP megalakulásának évfordulójára Levelező brigádvetélkedő Hatfordulós levelező rendszerű szocialista brigádvetél­kedő kezdődött a vasúton, a KMP megalakulásának 70. év­fordulója tiszteletére. A szombathelyi vasutasok Haladás Művelődési Háza szervezésében a vasi megyeszékhely hat szolgálati helyéről 32 szocialista brigád, a kis közösségek majdnem fele nevezett. A brigádok havonta különböző témakörökre adnak írásban válaszokat. Elsőnek a tavaszi ünnepekkel (március 15-e és március huszonegyedike), majd a felszabadulás kö­rülményeivel kapcsolatban kapnak kérdéseket. Foglalkoz­nak a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepével, május elsejével és magyarországi gazdaságpolitikai kérdésekkel. Válaszokat várnak tőlük a Múzeumfalu és a Forradalmi Múzeum meglátogatása után a látottakról. A levelező for­duló utolsó kérdéscsoportja a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának körülményeivel kapcsolatos. A vetélkedősorozat legjobbjai november végén nyilvá­nos döntőn vehetnek részt. Itt a helyezettek a vasúti szol­gálati főnökségek által felajánlott értékes díjakat nyerhe­tik meg. Esti rakodás, jó ellátás A Vas Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat 31. számú szombathelyi Köz­társaság téri üveg és porce­lán boltja jó évet zárt. 1987-ben 13­ százalékra tel­jesítették az értékesítési ter­vet és a forgalom az előző évihez viszonyítva ötven százalékkal növekedett. Mindezt udvarias kiszol­gálással, jó ellátással, a vá­laszték bővítésével érték el. Ezt bizonyítja az is, hogy tavaly (az előző évi oklevél után) elnyerték a Fogyasz­tók Kiváló Boltja táblát. Az üzlet dolgozói Fortuna néven szocialista brigádba tömörültek, önfeláldozóak és hajlandók munka után is a vásárlók érdekében dol­gozni. Például a napokban esti rakodáson vettek részt. Pécsről jött az áru és­ még azt is figyelembe kell venni, hogy a bolt raktárát (a sé­táló tér és más körülmé­nyek miatt) nem lehet megközelíteni. Ezért vi­szonylag messziről kellett a szállítmányt a raktárba és az üzletbe vinni. A szoci­alista brigád tagjai úgy tekintik, hogy mindent a vásárlókért. Ezekben a na­pokban sokan választottak itt húsvéti ajándékot és az ünnepekig — a választék bővítésének következtében — még sokan élhetnek ez­zel a lehetőséggel. F. L. Évenként mintegy 700 kerékpáros és gyalogos szenved balesetet a sötét napszakokban és a rossz látási viszonyok között. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezésére kiváló minőségű FINN FÉNYVISSZAVETŐ ANYAGOKAT árusítanak a Centrum Áruházak. Kerékpárosoknak, felnőtteknek a STRECH REFLEX KARSZALAGOT, gyermekeknek a REFLEX PRIZMÁT ajánljuk. Saját és gyermekei biztonsága érdekében vásárolja meg és viselje az életmentő FÉNYVISSZAVETŐ ANYAGOKAT. (0453) 1988. április – Péntek

Next