Vas Népe, 1988. május (33. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
Kádár János, az MSZMP főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozott atelevíziónak és a rádiónak. Közel száz esztendeje a Föld csaknem minden országában megünneplik május elsejét, a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagy napját. E napot a szocialista országokban az egész dolgozó nép ünnepli. A mostani budapesti felvonulás méltó azokhoz ahagyományokhoz, amelyek évtizedek óta jellemzik a főváros dolgozóinak május elsejei ünnepségeit. Minden bizonnyal így köszöntik a munkásünnepet az egész országban. Ez alkalommal is köszöntöm a felvonuláson résztvevőket, fővárosunk lakosságát, a május elsejét ünneplő dolgozó népünket. Ennek az ünnepnek nagyon sok mondanivalója van a világ számára, ezért is figyelik barátok és ellenfelek egyaránt, hogyan ünneplünk. Ez a mai demonstráció is kifejezi azt az eszmei közösséget, amely ma Magyarországon van. Ennek a tartalma mindenekelőtt a szocializmus és a béke iránti elkötelezettség, a tenniakarás, valamint az, hogy népünk értékeli a nehezen megszerzett vívmányokat. 5 kifejezi — ami talán még ennél is fontosabb —: a bizalmat! Ismeretes, hogy országunk most a szocialista fejlődés számos nehéz kérdésével küzd. Ezek megoldása valóban nem könynyű. De itt is láthatja mindenki, hogy népünk e nehézségek tudatában is bizakodva ünnepel. A párt közelgő országos értekezletének egyik feladata, hogy megmutassa az előre vezető utat a szocializmus építésében. Sokan felvetik — itthon is, külföldön is — azt a kérdést: mi a garanciája annak hogy a mostani, egyáltalán nem könnyű feladatokat megoldjuk? Két garanciája mindenképpen van. Az egyik a megtett út, amely arról tanúskodik, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, dolgozó népünk — pártunk vezetésével — már ennél nehezebb feladatokat is megoldott. Ha egységben, közös akarattal hozzálátunk, akkor mostani tennivalóinkat is elvégezzük. A másik „garancia” itt vonul előttünk, demonstrálva az összetartást, az egységet és a szolidaritást. Az, szeretném, ha mindazok az erők — a szocialista országok népei, a haladás és a béke támogatói szerte a világon —, akikkel szolidárisak vagyunk, tudatában lennének annak, hogy ott vagyunk és a jövőben is ott leszünk közöttük. S ezt azoknak az erőknek is tudomásul kell venniük, akik nem szeretik a mi rendszerünket. A magyar néphez való viszonyukat annak tudatában formálhatják, hogy ez a nép tovább halad a szocialista társadalom építésének, a béke védelmének és megőrzésének útján. Nekem, s mindannyiunknak, akik részesei vagyunk ennek az ünnepnek, nagy erőgyűjtést jelent a mai nap a további munkás -hétköznapokhoz — mondotta befejezésül Kádár János. ★ Kádár János, az MSZMP főtitkára a Felvonulási téren találkozott azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik május elseje alkalmából a magyar szakszervezetek meghívására tartózkodnak hazánkban, s részt vettek a budapesti dolgozók ünnepi seregszemléjén. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságánaktagja, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a vendégeket. — A budapesti ünnepség egyszersmind üzenet a világ többi népének, mindazoknak, akik a társadalmi haladásért küzdenek — mondotta egyebek között. — Kifejezi szilárd szolidaritásunkat a szocializmust építőnépekkel, s azokkal a nemzetekkel, amelyek még a szabadságukért küzdenek, azért a jogukért harcolnak, hogy szabadon dönthessenek fejlődésük útjáról, maguk alakíthassák sorsukat. Ezen a napon az a mondanivalónk a világ minden országának, hogy éljünk kiegyensúlyozott, konstruktív viszonyban egymással, hiszen — a társadalmi rendszerek különbözőségétől függetlenül — minden nép közös érdeke, hogy i béke legyen. E cél érdekében mindannyiunknak össze kell fogni. Mi minden békét óhajtó, tisztességes emberrel együttakarunk élni, egy nyugodtabb világban — mondotta. Kommentár Hol tartunk egy hónappal a moszkvai csúcs előtt? A csúcsdiiplomáciát gyakran hasonlítják valódi csúcsok megmászásához, s az előkészítőmunkát végző magas beosztású diplomatákat a nepáli hegyivezetőkhöz, a serpákhoz. Egy hónappal a moszkvai csúcs előtt alaposan megszaporodott a ,,serpák'’ dolga. Genfben megfeszített munka folyik azon a szerződéscsomagon, amely a hadászati támadó fegyverrendszerek ötvenszázalékos csökkenését tartalmazná. A hírek szerint öt okmányról van szó: az alapszerződésről, a kölcsönös adatközlésről, azellenőrzés módozatairól, a leszerelendő fegyverek, eszközök megsemmisítéséről, valamint az űrfegyverkezéssel kapcsolatos megállapodásiról. Úgy hírlik, az első ,négy okmány fogalmazványa kész, de mintegy ezerkétszáz (!) vitás, úgynevezett zárójeles szövegrész maradt, az ötödik pedig még vázában semlétezik. A nehézségek valós felmérésével együtt — még ha a szerződések nem készülnek ,is el — Moszkvában komoly előrelépések történhetnek. Tisztázhatnák bizonyos vitáikat, biztosíthatják a tárgyalások folyamatosságát a leszerelést illetően is, a többi témákban is. Hiszen az elmúlt napokban szovjet— amerikai megbeszélések zajlottak Párizsban a kambodzsai kérdésről (egyelőre megszakadtak a közvetlenül érintett felek tárgyalásai), Rómában Közép-Amerikáról, ott viszont, nem kevés huzavona után, Managuában ültek asztalhoz a sandinista kormány, illetve a kontrák képviselői, de várható egytalálkozó. S a francia fővárosiban az ember jogi és humanitárius ügyekről. Természetesen továbbra is napirenden szerepel Afganisztán problémája. A hírek ellentmondásosak. Szerveződik az ENSZ ellenőrző gépezete, és két hét múlva megkezdődik a szovjet alakulatok kivonulása. Nadzsibullah elnök ezzel kapcsolatosan kijelentette, hogy a kivont csapatok magukkal viszik fegyverzetüket is. Ez a közlés azért lényeges, mert amerikai részről bejelentették, hogy folytatják a kormányellenes erők felfegyverzését, s indokként a kormánycsapatok ,,túlfegyverkezését” említik. Nehezíti a kibontakozást, hogy visszautasították a kabuli indítványt, miszerint létesítsenek fegyvermentes övezeteket a pakisztáni—afgán határ térségében. Ennek célja, hogy a menekültek (számukat öt és fél millióra becsülik, amikor Afganisztán népessége 17 millió) félelem nélkül hazatérhessenek. A jelek szerint jut még a moszkvai csúcsra is téma az Afganisztán körüli bonyodalmakból. Ami a felemás megnyilatkozásokat illeti, volt néhány példa rájuk a héten Nyugaton. Genscher, az NSZK külügyminisztere határozottan pozitív nyilatkozatban foglalkozott a Szovjetunióban zajló átalakulásról, egyben vitatkozott a kormánykoalíció másik szárnyának, a CDU- nak néhány politikusával, akik nem ilyen nézeteket vallanak. Brüsszelben, a NATO legutóbbi ülésén a tárgyalások folytatása mellett szálltak síkra, ugyanakkor sürgették, hogy a washingtoni rakétamegállapodás által nem érintett, az 500 kilométer hatótávolságot meg nem haladó európai atomrakétáknál folytassák, sőt fokozzák a készültséget. Tehát tárgyalni, de fegyverkezni , vagy megfordíthatjuk a sorrendet: fegyverkezni, de tárgyalni. Ez az álláspont sem könnyíti a „serpák” dolgát... Réti Ervin Leszerelési konferencia Genfben a Nemzetek Palotájában szombaton véget ért a leszerelési konferencia tavaszi ülésszaka. A konferencián negyven ország küldöttei vettek részt. A leszerelési konferencián a legnagyobb figyelmet a vegyi fegyverek teljes betiltásával és megsemmisítésével foglalkozó nemzetközi konvenció előkészítésének szentelték. A leszerelési konferencia július hetedikén folytatja munkáját. A most véget ért konferencián hangsúlyozták, hogy a május végén Moszkvában sorra kerülő szovjet— amerikai csúcstalálkozó, valamint az ENSZ Közgyűlésének a leszereléssel foglalkozó harmadik rendkívüli ülésszaka újabb lökést adhat a genfi tanácskozásnak. Merénylet brit katonák ellen Hollandiában vasárnap egy brit katona ismeretlen fegyveresek golyózáporában, két másik pedig robbanás következtében életét vesztette. Az ANP holland hírügynökség értesülése szerint a nyugatnémet határ közelében levő Roermond városában ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak egy autóra, amelyben brit katonák ültek. A jármű egyik utasa meghalt, két társa megsebesült. Félórával később a közeli Nieuw Bergenben — feltehetően pokolgép okozta — robbanás történt egy brit rendszámú autóban. Utasai szintén brit katonák voltak. Ketten életüket vesztették, a harmadik pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Utazunk. Nincs előttünktúlságosan nagy és távoli cél, de azért nagy az izgalom. Az ember éppen csak átteszi a lábát az országhatáron, már külföldön van, mindegy, hogy hány kilométerre a szülőföldtől az idegen világban, ugyanazok a szabályok érvényesülnek, ugyanaz az érzés keríti hatalmába, mintha messzire indulnánk. Mennyire igaz a kínai mondás: a legtávolabbi utazás is az első lépéssel kezdődik. Burgenlandba utazunk. Nem ország, csak országrész; nem távolság, csak egy kis séta, barangolás; nem viilágjárás, csak egy parányi része a világnak, de már nem ugyanaz, amiben élünk, amit megszoktunk. Burgenland Ausztria tartománya, azé az Ausztriáé, amelyről itt tartják,hogy még a monarchia idején sem volt olyan jó velük a kapcsolatunk, mint manapság. Egy semleges és egy elkötelezett ország barátsága is lehet példás. Burgenland egy része valaha a történelmi Magyarországhoz tartozott. Néhány helységében túlnyomórészt ma is magyar nemzetiségiek élnek, magyarul beszélnek, ezeréves kultúrát, szokásokat őriznek. Oberwartot éppen ezért mi Felsőőrnek mondjuk, Oberpullendorf Felsőpulya, Güssing Németújvár, Pinkafeld — kell-e mondani? — Pinkafő. Ausztria egyik legfiatalabb, sokáig legszegényebb vidéke volt ez, az utóbbi évtizedekben azonban gyors fejlődésnek indult; az ipar és a kereskedelem térhódításával felzárkózott az ország gazdagabb vidékeihez, tartományaihoz. Felsőőr például ma nemcsak Burgenland, de egész Ausztria egyik legjelentősebb kereskedelmi központja. Főutcája csupa üzlet, csillogó-villogó kirakat, szupermarket áruházai roskadoznak az árutól, az elektromos-kibernetikus csodáktól a mezei és háztartási kisgépekig minden megtalálható bennük. Naptól és évszaktól függetlenül mindig kapható banán, narancs, görögdinnye, ananász. Ha nem is kis Amerika, de legalább kis Bécs ez — mondják joggal Oberwartról. S aki egyszer végigutazta a dél felé szűkülő és szinte teljesen ellkeskenyülő tartományt, mondjuk Kismartontól (Eisenstadt) Szentkeresztig (Heiligenkreuz) — az innenső oldalt nézve: a Fertő tótól Szentgotthárdig, azt tapasztalhatja, hogy nemcsak Felsőőr és a tartományi székhely, de valamennyi kisváros, nagyközség, falu átesett a fejlődésinek azon a minőségi szakaszán, amelytől kezdve már igencsak vonzó és vendégcsalogató helynek számít. Meg hát maga a táj szépsége, a természet ajándéka, amely párosul a történelmi értékek szép és gazdag, emberalkotta kincseivel. Burgenland várvidéket jelent. Az Árpádok idején itt húzódott a gyepűvonal, a védelmi sánc, itt épültek a büszke várak. Például a mnaknói vár az öregtoronynyal, a kaboldi vízivár csodálatos reneszánsz ablakaival, a lékai lovagterem gótikus íveivel, vagy a szalonaki vár középkori falaival igencsak lenyűgözik a nézőt. Németújvár a Batthyányak ősi fészke, birtokaik nagy része volt ez a táj. Stegerbach gazdag néprajzi múzeuma nagyrészt ennek a világnak az emlékeit őrzi a Batthyány-kastély ódon falai között. A lánzséri romok és a lajtcapardányi földvár maradványai ugyancsak a hajdani múlt emlékeitől gazdag. A szőlőhegyek, lankás emelkedők, a romantikus pincék, az őrségi árkádos házak mind-mind olyan látnivalót kínálnak, amelyek maradandó nyomot hagynak a turista szívében. A rendezett külső valamifajta gazdag tartalommal Tiszták, rendezettek a falusi meglepő a magyar név, csak Mátyás Matthias Szabó lett. utcák. A névtáblákon nem éppen fordítva írják: Szabó Parlamenti összetétel Meg kell változtatni a szovjet Legfelsőbb Tanács képviselőinek összetételét, végre kell hajtani a választások reformját — állapítja meg a Szovjetunió legfelsőbb törvényhozó szervével foglalkozó elemzésében az Izvesztyija. Az Izvesztyija cikke rámutat, hogy a Legfelsőbb Tanácsban sok olyan küldött van, akik vezető állásuk miatt lettek képviselők. Ezeket a küldötteket gyakorlatilag nem választják, hanem kijelölik a parlamenti helyekre. A cikk szerzőjének számításai szerint jelenleg 585 ilyen küldött foglal helyet a Legfelsőbb Tanácsban, vagyis a testület tagjainak 39 százaléka. A lengyel kormány javaslatára a lengyel parlament elnöksége május 11re összehívta a Szejmet. Itt dönteni fognak arról, hogy különleges teljhatalommal ruházzák fel a kormányt az árak és a bérek rohamos növekedésének, az infláció felgyorsulásának megfékezésére, a gazdasági egyensúly helyreállításának meggyorsítására, a gazdasági reform 2. szakaszának következetes megvalósítására. Egy ilyen intézkedés lehetőségéről először Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára beszélt még márciusban az Egyesült Parasztpárt kongresszusán. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottsága legutóbbi ülésért úgy foglalt állást, hogy a kormányt fel kell ruházni a rendkívüli intézkedésekhez szükséges, jogkörrel. Ezzel együtt utasították a LEMP parlamenti képviselőit arra, hogy kezdeményezzék a Szejmben a kormány különleges hatalommal való felruházását. A lengyel minisztertanács szombati ülésén már el is fogadta azt a törvénytervezetet, amely e rendkívüli jogkör pontos tartalmát fogalmazza meg. A lengyel parlament ügyrendjének megfelelően a kormány a Szejm illetékes bizottságai elé terjesztette a törvényjavaslatot. A némileg szokatlan javaslatról nem most esik először szó. A lengyel vezetés, amely a gazdasági reform 2. szakaszának bevezetése kapcsán 3 nehéz évet helyezett kilátásba, tudatában volt annak, hogy a tervezett intézkedések, az árrendszer átalakítása, a belső gazdasági egyensúly megteremtésére irányuló erőfeszítések, az a törekvés, hogy az árak emelkedése valamelyest gyorsabb legyen mint a bérek növekedése, aligha valósítható meg társadalmi feszültségek nélkül. Az első negyedév gazdasági eredményei — amelyeket a béreknek és a lakossági jövedelmeknek az árszínvonal emelkedésénél gyorsabb növekedése jellemezett — már előre vetítették, hogy e kedvezőtlen folyamat megfordításához határozott, radikális intézkedések válnak elkerülhetetlenné. A kormánynak szánt rendkívüli teljhatalom célja tehát a kedvezőtlen tendenciák megfékezése, a reform dinamizmusának biztosítása. Amennyire tudni lehet, semmi esetre sem azért kívánnak ehhez a végső eszközhöz nyúlni, hogy gátat vessenek a gazdasági rendszer megújítását és a társadalmi élet demokratizálását célzó úgynevezett „megújulási” programnak. Éppen ellenkezőleg azt szeretnék elérni, hogy a kormány a parlament által ráruházott jogkörrel a lehető leggyorsabban háríthasson el minden, e program megvalósítását akadályozó társadalmi, politikai és gazdasági tényezőt. Szombaton délután a Stalowa Wola-i acélműben befejeződött a pénteken kezdődött részleges sztrájk. Mint a PAP lengyel hírügynökség jelentette, a sztrájk résztvevői elhagyták az üzem területét, a tiltakozó akció befejeződött. A sztrájkolókkal — tekintettel az akció törvénytelen, illegális jellegére, lévén Stalowa Wola hadiüzem, ahol tilos a sztrájk — az üzem vezetősége nem folytatott tárgyalásokat. Megbeszéléseket csak az üzemben működő legális szakszervezet képviselőivel kezdtek. Az üzem vezetésére hivatkozva a PAP arról ír, hogy a sztrájkban résztvevők az akció törvénytelensége miatt nem kapják meg a munkabeszüntetés idejére járó munkabérüket. Arról nincs hír, hogy más fegyelmi büntetést is kaptak volna a sztrájkolók, bár közismert, hogy hadiüzemben a munkabeszüntetés elbocsátást vonhat maga után. 1988. május 2. Hétfő