Vas Népe, 1988. július (33. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Srósz Károly fogadta Karl Blechát Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Karl Blechát, az Osztrák Köztársaság szövetségi belügyminiszterét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Horváth István belügyminiszter, jelen volt Finanz Schmid, Ausztria budapesti nagykövete. A Külügyminisztérium közleménye Őszi István külügyminiszter-helyettes június 30- án, csütörtökön bekérette Ioan Chirát, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormányának a kolozsvári magyar főkonzulátus bezárására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kormány sajnálattal vette tudomásul a román döntést, és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben levő szerződéseivel, az európai együttműködés normáival, a Helsinki Záróokmány és a madridi utótalálkozó megállapodásaival. A román vezetés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvényes keretek között zajlott le, az azon résztvevők az emberi jogok érvényesítése érdekében, a humanitárius kapcsolatok korlátozása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen emelték fel szavaikat. A demonstráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeivel összhangban messzemenően gondoskodtak az RSZK budapesti nagykövetségének biztonságáról, működésének zavartalanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az IMNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keresi a vitás kérdések megoldását, hanem változatlan türelemmel és kitartással munkálkodik a magyar—román kapcsolatok fejlesztésén, a két nép barátságának erősítésén. Vádemelés Csurbanov ellen Befejeződött a vizsgálat Jurij Csurbanov volt szovjet belügyminiszter-helyettes vesztegetési ügyében, s az ügyészi szervek vádat emeltek a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságánál — közölte a csütörtöki Szovjetszkaja Rosszijában Alekszandr Katuszev, a Szovjetunió főügyészének helyettese. A most 52 éves Csurbanov — aki egyébként Brezsnyev veje — a hetvenes évek elejétől néhány év alatt gyors karriert futott be a belügyi ranglétrán, s 1977- ben nevezték ki belügyminiszter-helyettessé. A szovjet sajtó az utóbbi időben sokat írt a poszton kifejtett működéséről, és — mint a Szovjetszkaja Rosszija emlékeztet rá —, 1987. január 14-én Csurbanovot letartóztatták többszöri, rendszeres vesztegetés gyanújával. Csurbanoval együtt kerül a bíróság elé az üzbég belügyminiszter és két helyettese, valamint a középázsiai köztársaság öt terülleti rendőrkapitányságának vezetője. Két belügyi vezető — akinek bűnösségét sikerült bizonyítania az előzetes nyomozásnak — még őrizetbe vétele előtt öngyilkosságot követett el. Grósz Károly interjúja Mérni, utána vágni! Csütörtök délelőtt háromnegyed 12. A Tisztelt Ház folyosóján kül- és belpolitikai újságírók gyűrűjében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak egyebek között a BBC, a Reuter, AP tudósítói is. A téma még „szerdai”, az Országgyűlés újonnan megválasztott elnökéről, Stadinger Istvánról kérdeztek elsőként. A választás előkészítése jól sikerült, látszik a szavazás eredményén is. Ez az arány megközelíti egy jó politikai kultúra szintjét. Arra a kérdésre, hogy szerinte miért szavaztak többen is Stadinger István ellen, így válaszolt Grósz Károly. — Nem tudom. Nem beszéltem az ellenszavazatokat leadókkal. Nyilván volt, aki azért nem szavazott rá, mert többes jelölést akart, másnak a harsánysága nem rokonszenves. Megmondom őszintén, nekem sem az, amikor rám kiabál. Sokan szóvá tették azt is, hogy túlságosan Budapest-centrikus a gondolkodása. Ez igaz, dehát a fővároshoz köti a tevékenysége hosszú évtizedek óta. Éppen ezért kezdeményeztük azt, hogy az egyik alelnök vidéki legyen, Baranyából érkezett. Arra a kérdésre, hogy leáll-e a bősnagymarosi beruházás építése. Grósz Károly így felelt a Reuter tudósítójának: — Nem tudom, hogy a szabók hogyan szabnak önöknél. Én úgy vélem, hogy először megmérik az embert, utána szabják ki az anyagot. Ha leállna a beruházás megvalósítása, az annyit jelentene: elvagdosnák az anyagot, az „embert” szorítanák bele az anyagba. Ez nem jó módszer. A szabók évszázadok óta úgy varrnak, hogy először mérnek, utána vágnak. Ez egy jó beruházás, hosszú távon mindenképpen. Amikor a Majna—Rajna csatornával összeköttetésben lesz majd a Duna, s esetleg csak Bécsig lenne hajózható, akkor az óriási bevételkiesést jelentene számunkra. Ezeket az összefüggéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kormány elhatározta, hogy áttekinti ezt a beruházást. A vizsgálat ahhoz kell, hogy el lehessen dönteni: elsőként a hajózás feltételeit, második lépésként pedig az erőművet kell létrehozni, vagy pedig fordítva. — A Magyar Parlament olyan, mint egy Csipkerózsika — jegyezte meg az egyik nyugati újságíró és megkérdezte: — Felébredt-e? — Nem tudom mennyire ébredt fel, talán még nem eléggé kiérlelt arra, hogy a vita szabadságát bátorítsa. Bizonyos vagyok abban, hogy a ciklus végére a parlament belső szabályai kialakulnak. A parlamenti bizottságok szerepének növelése kapcsán a következőket mondta Grósz Károly: — A bizottsági munkát sokkal élénkebbé kell tenni. Maguknak a bizottságoknak kell eldönteniük, hogy mit akarnak nyilvánosságra hozni, és mit nem. Működésüket nem szabad korlátozni. Szenkovits Péter 2tfoszepe : ^ (Folytatás az 1. oldalról) Íyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoztak. Kifogásolta, hogy a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jövedelemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Kijelentette: ez állandósítja az egyensúlyhiányt, az igényeket felvállalni lehet. Mai helyzetünkben az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk a tudományos, műszaki kutatásban, az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vállalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálva tájékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el. Szeretnék, ha az alapot vállalati pénzeszközök, sőt, lakossági adományok is bővítenék. Az adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni például a személyi jövedelemadó teljesítményvisszatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a Parlament elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének átfogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibáikat, joghézagokat időközben kiigazítja. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, valamint az egységes vállalkozói adóról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot ; a támogatáspolitika több évre előre tekintő irányvonalát a közeljövőben tárgyalják meg állami szerveik, a költségvetési reform koncepciója lényegében kialakult; a tervezési reformmal az Országos Tervhivatal irányításával foglalkoznak a szakemberek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január 1-jén leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerteágazó munka kormányzati koordinálásárakülön bizottság jött létre. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, abenyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. Tancácskozik Az ipari miniszter beszámolója az ipar szerkezetátalakítási feladatairól BERECZ FRIGYES bevezetőben emlékeztette a képviselőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebbnagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belüli kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások összege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. Múltunk eddigi négy évtizedének áttekintése alapján elmondható: az olyan tagadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gazdaságának kétszeri újjáépítése, az iparosítás, a villamosítás; az ipar szerkezetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések eltorzították, elszakították a hazai lehetőségektől és hagyományoktól. Az egyensúlyhiány miatt szűkebb források, a veszteséges tevékenységek további életben tartására törekvő erők, megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Most — az elkövetett hibákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdaságú országoktól, az övékhez képest jóval kevesebb forrás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megindításához, ám náluk sokkal gyorsabban ■kell Végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesítményükhöz. Ezt egyetlen ország sem képes önmagára hagyatkozva megoldani. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. A siker továbbá azon múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehetősége, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülési idő és a magas megtérülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ez az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek forrásbővítőerő — erőműépítés, energiaimport —, s az eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztásit csökkentőek is. Az igények azonban gyorsabban növekednek, mint a megtakarításaink. A harang jelkép, győzelmek és tragédiák, bajok hírvivője a harangszó. A harang kicsiny mása, a csengettyű, leginkább a karácsonyi örömünnep hirdetője, de ugyanúgy más jelzések eszköze is. A harangról sokszor és sokan írtak, talán a legszebben Nagy László ,útivó csillagok és bolygók alatt szólnak a harangok, kongnak, zengve csikorognak tengelyükön... Kongnak a harangok, kongnak, tagolják az idő határtalan versét... Átbeszélik a harangok a tengert. Megrendítik a tavakat Kanadában. Megrendülnek a távoli hazaiak a cethalcsontokkal megtámasztott alkonyi tűzfalaknál. Távoli havas táborokban karolják a harangok a tántorgókat...”. Az a harang, amelyről itt szó lesz, második világháborús lövegekiből készült. Ágyúk ércéből öntötték. Égigérő dolomit hegyek karéjában áll, zászlók fogják körül. A világ minden nemzetének zászlai. Mert az egész világnak akar mondani valami; azt, hogy ne folyjon vér, hogy soha többé ne fogjon fegyvert ember ember ellen. Ez a harang az olasz Roveretóban, a Miravella dombon áll és zendül meg egy-egy jeles esemény alkalmával. Iyen jeles esemény volt az Alpok—Adria nyári ifjúsági játékok záróeseménye, amelyet a sportrendezvényekről készült tegnapi tudósításunkban már idéztünk. Itt a Miravella dombon zárult az a több napos sportrendezvény-sorozat, amelyre megyénkből is több mint negyven diáksportoló utazott Olaszországba. Trento város polgármestere ez alkalomból vendégül hívta meg a Hazafias Népfront Vas megyei küldöttségét. Mészáros Imrével e sorok írója tett eleget e szíves meghívásnak. Mielőtt tehát a harang körül lezajlott igazán felemelő és felejthetetlen ünnepségről részletesebben írnék, hadd tegyek még szóvá valamit. Trento Észak-Olaszország egyik legszebb tartományi székhelye. (Olaszország bármelyik városáról azt írni, hogy az egyik legszebb, közhely. Ugyanis majdnem mindegyik városára ez a jelző illik.) Nagyon régi (középkori) házak, épületek, tornyok, templomok és katedrálisok tarkítják a belvárost. Utcái mégsem adonak, eleven lüktetést lát, érzékel az ember. Üzletei gazdagok, árubőség van, s a magyar látogató számára különösen káprázatos árak. A százezres, milliós nagyságrendet bizony meg kell szökni. Elegendő lírával s persze hamarabb asszimilálódna az ember. A gyönyörű város hangulatát, vén- A miravellai domb harangja. 1388. július – Péntek