Vas Népe, 1989. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
Szeretnénk beleszólni a dolgok alakulásába Május végén találkoztunk utoljára. Akkor még minden a vajúdás állapotában volt. Senki nem tudta, mi lesz egy hónap múlva. Az ifjúsági mozgalom jövője bizonytalan volt, csak halvány terveket lehetett hallani. Most, hogy június huszonharmadikán megalakult a Vasi Ifjúsági Szövetség, már érdemben beszélgethetünk. Mik a tervei a mozgalomnak, illetve, hogyan képzelik a jövőt? — Igaz, hogy eltelt egy hónap, de az elkezdett dolgok nagyon lassan haladnak a nyári szabadságolások miatt. Az a Küldöttgyűlés, amely megalakította ezt a szervezetet, csak rövid távú terveket készíthetett. Mégis szeretnénk valamit hallani a működésükről. Legfőbb feladatunk most a hajdani KISZ kezelésében levő ingatlanok társadalmasítása. Ezeknél szervezetünk lemond a kizárólagos kezelői jogokról. Megemlíthetném itt a vele mi központunkat, amely állami tulajdon ugyan, de a DEMISZ kezelésében van. Úgy szeretnénk megoldani ezt a problémát, hogy mindenképpen hasznot hajtson a megye fiatalságának. — Hogyan gondolják ezt? — Ennek az intézménynek egy részét mindenképpen szeretnénk megtartani. Mégpedig úgy, hogy hasznos és termelékeny legyen. Tudni kell ehhez azt, hogy a velemi tábor három részből áll. Ennek egyik részét szeretnénk ezután is a fiataloknak adni. A többit idegenforgalmi tevékenységgel hasznosítanánk, így elérhető lenne az, hogy az egyik rész esetleg térítésmentesen a fiataloké lehetne. Olyan bevételt akarunk szerezni, amely önköltségessé tenné a működést. — És a székház? — Ezzel is vannak terveink. Itt sem lehet megtartani a régi formát. Nekünk már nincs szükségünk ekkora házra. Azt viszont mindenképpen szeretnénk, hogy a fiatalok rendelkezésére álljon ez az épület, így arra gondoltunk, hogy olyan szervezeteknek adunk itt helyet, vagy olyan tevékenységet folytató vállalatoknak, hogy a bevételünk önköltségessé tegye a házat. Ugyanazt a szerepet akarjuk adni a háznak, ami régen jellemezte. — A napi gondokon kívül milyan céljai vannak még? Mennyiben akarnak másként dolgozni, mint a KISZ? — Elsődlegesen el kell helyeznünk magunkat a megye közéletében. Tisztázni kell a viszonyunkat a politikai szervezetekkel. Erre törekedtünk már az alakuló közgyűlésen is. Meghívókat küldtünk mindenkinek, de egyedül a Néppárt képviseltette magát. De ma már a kapcsolatok kezdenek kialakulni. — Gondolkodásuk más, vagy egyéb különbséget lát? — Úgy látom, hogy a tagság többsége a reformkörök mellett van. De még nem tisztázottak a viszonyok. Jelenleg mindenki az önmeghatározás időszakában van. Pár hónapon belül kiderül, hogy ki milyen irányvonalat képvisel. Ekkor tudjuk mi is kialakítani a határozott politikai arculatunkat, kihez csatlakozunk, kit utasítunk el. — Közelednek a választások. Milyen szerepet kívánnak ebben játszani? — Nem kívánunk pártként indulni, de nézeteinket mindenképpen érvényesíteni akarjuk. Ütőképesebbek akarunk lenni, mint a KISZ volt. Bele akarunk szólni a dolgok alakulásába. A tagság többsége úgy látja, hogy vagy teljesen új alapokról kell indulnunk, vagy át kell építeni a mozgalmat. A régi módon nem megy. — Milyen alapon akarnak politizálni? Itt arra gondolok, hogy a KISZ elsősorban a munkahelyre vagy iskolákra szerveződött. Hogyan képzelik ezt? — Ki kell zárni a munkahelyekről és az iskolákból a politizálást. Könnyű helyzetben vagyunk, mivel Vas megye már régebben is az aprófalvas települések megyéje volt, és ezen a változás sem módosított. Van tehát gyakorlatunk a lakóhelyre épülő politizálásban. Ezt akarjuk erősíteni. — Mennyi tagjuk van? Jelentős erőt képviselnek? — A mai napon 4573 tagunk van. — Ezt nem lehet a hajdani KISZ-hez hasonlítani. — Nem, mert a KISZ fénykorában (1979-es adatot tudok mondani), Vas megyében közel húszezres volt a taglétszám. — Mégsem mentek semmire. — Másfajta politika volt akkor. Mi nem akarunk mindenáron politizáltatni mindenkivel. Jó, ha az a harmincszázalékos mag aktív. A többiek közösséget akarnak találni, és ezt megkapják tőlünk. — Nagy az érdektelenség. — Ez szinte természetes. Az utóbbi évek tapasztalata alapján mindenki elfordul a politikától. Egy-két évnek el kell telnie addig, hogy az emberek úgy érezzék, érdemes beleszólniuk a dolgokba. — Van valami konkrét tervük is? Nem fenyeget az a veszély, hogy a KISZ mintájára belevesznek a demagógiába? — Már az alakulás előtt elkezdtük áttekinteni az elmaradott térségek fejlesztésének lehetőségeit. Aztán rá kellett jönnünk, hogy ezen a területen csak tiltakozni tudunk, azt tudjuk megtenni, hogy nemtetszésünket kifejezzük. Nem áll elég adat a rendelkezésünkre. Gondolok itt a vasvári keltető ügyre, amikor sok embert elküldtek. De azt kell látnunk, hogy a jövőben is lesz ilyen, sőt szaporodni fognak ezek az esetek. Csak tiltakozni tudunk. A lakásproblémák megoldásában azonban már konkrétabb elképzeléseink vannak. Igaz, hogy ez országos probléma, nincs is lehetőségünk a megoldásra, de tehetünk javaslatokat. Most vizsgáljuk például az olcsóbb lakásépítési lehetőségeket. Van a Falcónak egy rendszere, amellyel a mai árakon 10— 15 ezer forintból fel lehet építeni egy négyzetméter lakást. Ezt szorgalmazzuk mi is. Tájékozódunk, vizsgálódunk. Ha lenne elég jelentkező, akkor ezzel talán sikerülne letörni a lakásárakat. De ez országos gond. A lényeg, hogy mindenképpen azt szeretnénk, ha Vas megye behozná az ország más területeihez viszonyított lemaradását. Ez a célunk az élet minden területén, így talán a megye fiataljainak élete is könynyebb lehetne. Ez sok munkát igényel, de dolgozunk rajta. — Kondi — Beszélgetés Kiss Attilával, a Vasi Ifjúsági Szövetség elnökével Az év lakóháza Budapesten A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium kezdeményezésére a fővárosban immár hatodik alkalommal hirdették meg a magánépítési nívódíj-pályázatot. Erre a magánerőből, magánkezdeményezéssel és -közreműködéssel megvalósult, s 1988-ban használatba vételi engedélyt kapott épületek dokumentációjával lehetett nevezni. Az év lakóháza címet Budapesten, a XI. kerületi Apahida utca 2. szám alatti ikerház érdemelte ki. Tervezője és építtetője Kőris János és Feledi Ildikó, kivitelezője Pince Gábor és Pallagi András. A díjat a vele járó 50 ezer forinttal május 11-én Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese adta át a Budapest Kiállítóteremben tartott ünnepségen. A képen a lakóház egy részlete. álias képe 1989. augusztus – Kedd