Vas Népe, 1990. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
Tea-nap 35 forintért? Egy pohár teát és egy szelet üres kenyeret kapott tegnap a lányom tízóraira — panaszkodott egy szülő pár nappal ezelőtt. Egész nap éhes volt. És akkor elvárták tőle, hogy minden órán figyeljen, legyen ereje a tornán nagy távokat lefutni... Aztán több helyről is kaptunk hasonló híreket. Kérdezték: mi lesz ha ez így megy tovább? üres teán nem nőhetnek — és nem is tudnak felnőni — a gyerekek. Szervezetükben már most magas a fehérjehiány, kevés a vitamin ... Tejre állítólag nincs pénz. Valóban igaz a hír? Megkerestünk néhány iskolát. (Eredetileg a tanács illetékeseivel szerettünk volna beszélni, de hiába kopogtattunk, mert ők meg a városban kopogtattak a kopogtatócédulákkal ( a zárt ajtókon, napközben). Általános iskola, FürstAndor utca (SZOMBATHELY): — Eddig még csak egy alkalommal kaptak teát a gyerekek — tájékoztat az iskola igazgatója. Az viszont igaz a hírből, hogy ezután teanapokat is fogunk tartani. De tejet is adunk — méghozzá az eddigi, poharas tejet. A Vendéglátó Vállalat ugyanis azt javasolta: térjünk át az olcsóbb, két és fél decis, zacskós tejre. (Hamarosan ilyen is forgalomba kerül.) Akkor pedig a szívószálakat kellett volna saját pénzből megvenni. — És a kifli, a zsemle? Azt beszélik, azt sem esznek többé a gyerekek az iskolában. — Szerencsére ez a hír sem teljesen igaz. A zsemlét, a kiflit, sőt a vajat, felvágottat a magas árak ellenére is megkapják a tanulók. Gyakrabban lesz kenyér, de kenyenyeret már adtunk eddig is. Nem azért mert olcsóbb, hanem mert van amikor ez a célszerűbb: kenőmájast, körözött túrót, sajtot kenyérre jobban lehet kenni. — Mennyivel emelkednek február elsejétől a térítési díjak? — Az általános iskolákban 25 százalékkal. Az egységes élelmezési térítési díj ezentúl napi 35 forint lesz. Egy ebéd új ára 23 forint. A meglévő kedvezmények (három, illetve többgyermekes család, hátrányos szociális helyzet) változatlanok maradnak. BERCSÉNYI MIKLÓS ÁLTALÁNOS ISKOLA (SZOMBATHELY): — Tízóraira általában maradnak a tejtermékek — mondja az élelmezésvezető —, zsemlével, kiflivel, időnként kenyérrel, de teanapot is tartunk. Az uzsonna? Változatlan. A héten például egyebek között kenőmájas kenyeret, vajas kenyeret, szendvicset és almát ettek a gyerekek. A gyerekek... A gond viszont a miénk: 35 forintból kész művészet kigazdálkodni mindezt. Januárban még kaptunk tanácsi hozzájárulást, februártól ez megszűnik. ORLAY FÜRST KÁROLY KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA: — A 25 százalék szerintem csak egységes alap — mondja az iskola gazdasági igazgatója. A nyersanyag díja. Enynyivel emelkedtek az élelmiszerárak. Sajnos én még magasabb térítési díjaktól tartok. És még valami, amit nem értek: itt vagyunk a térítési díjak emelése előtti napokban, közlöny — hivatalos rendelet — viszont nincs sehol. Még nem jelent meg. Késik. De az áremelés már január 8-ától életbe lépett. Nem tehetünk mást, mint a tanácsi körlevél alapján árat számolunk. — A körlevélben megjelölt 25 százalék szerint, hogyan változ(ná)nak az árak a szakmunkásképzősöknél, illetve a szakközépiskolásoknál ? — Az ebéd egységesen 25 forint lesz ebben az esetben. A szakközépiskolások a napi három étkezésért 54 forintot, a szakmunkástanulók pedig 59 forintot fizetnek. Reméljük ... A folyosón egy idős aszszony várakozik. Hozzáfűzi a saját véleményét — csakúgy magának mondogatva . „Hiába szóltam én már akkor is, amikor még kiflikkel fociztak a pad alatt, ennek még böjtje lesz. Kinevettek. Most aztán csak panaszkodjanak ... I. A péntek esti Parabola Cicciolina választási módszereit bemutató tudósítása láttán teljesen elhűltem: Mi lesz, ha Ilona kisasszony kibontakozásos jellegű korteshadjáratát többen követni kezdik? A hideg veríték vert ki arra a gondolatra, hogy egyszer csak megjelenik Róbert bácsi, és lenge alsóban eltett egy ugrálást a Bankócska vérpezsdítő taktusaira. .. Ezután meglepve tapasztaltam, hogy Husika bizonyos részeit előzékenyen eltakarta egy fekete négyszög, amely követte elszármazott hazánklánya ugrásait, ezáltal megóvván sokakat a látványtól. A fekete négyszög ősi magyar találmány abból a korszakból, amikor a vezetők meg voltak győződve arról, hogy amit a négyzeteikével letakarnak, az eltűnik, nincs, nem létezik, vagy inkább: nem látszik. Enyhén kínos volt a dolog, mert egyrészt vagy tudta mindenki mi van lefedve, vagy ha szupertitkos takargatnivalóról volt szó, akkor mindig akadt valaki, aki felröhögött. A fekete négyszög Ez a „van, de államtag még nincs” állapot az államadósság példáján szemléltethető a legjobban: alig kezdték el a fekete négyzetet kapargatni, rögtön elő is bukkant.■"Múszmillárd. Én azt mondom:'ha Husiké sem villoghatott a' maga meztelen valóságában, ’ akkor a tartozásaink Rondábbik felén is hagyjuk ott a flastromot. Nem hiányzik a jónépnek még egy sokk. Emellett még javasolnám, hogy az áremeléseket s népszerűtlen intézkedéseket bejelentő, a azokat tudományosan meg is magyarázó illetékeseink fejére is helyezzünk apró kis lapocskát, hogy a polgárok utólag ne mondhassák: volt képe ennek ilyeneket mondani. Különlegesen erős idegzetű felnőtt nézők természetesen takarás nélkül tekinthetnék meg az ismétlések során Grósz urat, amint három évvel ezelőtt két szűk esztendőről regél, vagy éppen Kupa urat, aki tételesen bebizonyítja, hogy az adórendszer növeli a teljesítményt és fokozza a munkakedvet. Nekem alapvetően szimpatikus az eljárás: takarjunk le mindent, ami sértheti bárki ügyeletes érzületét, így az antialkoholisták kedvéért a borokat, a piások örömére a vizet s az üdítőket: helyezzünk fekete négyzetet a téli képekre a nyarat szeretők kedvéért, aki a hőséget utálja, annak a kedvében járva a nyári felvételeket fedjük el; a fiúkat előnyben részesítők miatt a női bemondókat takargassuk, a nőkre voksolók érdekében a férfiakat helyezzük négyszög alá, és még adhatnám az ötleteket — a nép nevében... Végül a megrendszabályozott, korszerűen felügyelt tv közmegelégedésre nem sugározna mást, mint fekete négyzetet. Amíg a hazánkban tanuló dél-afrikai diákok ezt nem sérelmeznék. —Jöti— 1990. február 1. Csütörtök Megbocsát, de nem felejt Szombathelyen is alakul Recski Szövetség Both Béla egykori ludovikás tiszt, már nyugdíjas, Szombathelyen él, tagja az egykori foglyok érdekeinek védelmére alakult politikai szervezetnek, a Recski Szövetségnek, amely az internáltak, a kitelepítettek, a volt hadifoglyok szövetsége is. Célunk az, hogy a recski kényszermunkatábor létesítésével, az internálásokkal, a kitelepítésekkel, a hadifogsággal és a többi, deportálás jellegű kényszerintézkedéssel elkövetett törvénytelenséget vizsgálják ki, következményeit számolják fel, az áldozatokat teljeskörűen rehabilitálják. Felkutatjuk a meghurcoltakat, ügyünknek nyilvánosságot teremtünk, küzdünk a tiszta magyar közéletért. Háromféle tagság létezik nálunk: rendes tag az említett kényszerintézkedések áldozata vagy házastársa, gyermeke (kivéve, ha magatartásával kiszolgálta az elnyomó hatalmat), valamint a pártoló és a tiszteletbeli tag. — Az egyik legfontosabb a meghurcoltaknak az, hogy valamilyen módon kárpótolják őket anyagi és erkölcsi veszteségeikért. Mi vár még ez ügyben megoldásra? — Alapelvünk ebben az, hogy az áldozatok helyzete nem lehet rosszabb azokénál, akik elkövették a törvénytelenségeket. A kormány még nem hozott áttörést jelentő rendeletet, rehabilitáció helyett csupán beszámították a nyugdíjidőbe a fogvatartást. Akinek nem, az havi 500 forint nyugdíjkiegészítésre jogosult, illetve az özvegye 250 forintra. Szerintünk az 1945 és 1963 között tartott rengeteg politikai, koncepciós per és a többi, mérhetetlenül sok jogtalan intézkedés áldozatának rehabilitálása, a megfelelő anyagi kártérítés nem jóindulat vagy kegy kérdése, hanem a magyar társadalom történelmi igazságérzetén alapuló nemzeti követelés. Annyi magyar családot ért méltatlan sérelem és megaláztatás, hogy ezek orvoslása az egész társadalmat érintő és tovább nem halogatható igény. E kérdések megnyugtató rendezése nélkül nem képzelhető el nemzeti megbékélés, és jogállamiságról beszélni sem lehet. Ezért a kormánynak olyan törvényjavaslatot kell előterjesztenie, amely minden áldozat ügyét felöleli, eltörli az összes joghátrányt, erkölcsi-politikai elégtételt nyújt, kimondja az anyagi kártérítés szükségességét. A szövetség szükségesnek tartja, hogy az Alkotmány mondja ki: a magyar kormány magyar állampolgárt idegen hatalomnak semmilyen körülmények között nem szolgáltathat ki. Nem várathat magára az anyagi kártérítés sem. Szakemberek számításai szerint az akkori, egyhavi kereset mai értékre átszámítva tizenegyezer forint, s ez csak az anyagi hátrány. Hol van a fájdalomdíj a kegyetlenségekért, a magánélet veszteségeiért, a szakmai pályafutás derékba töréséért, az elmaradt iskolákért? Ha egy törvénysértő intézkedés bizonyíthatóan sikeres életpályát tett tönkre, olyan nyugdíjat kell adni, mint amilyent az illető egyébként feltételezhetően kapna. Ezért a megyei társadalombiztosítási bizottságokat át kell alakítani és kiegészíteni az áldozatok képviselőivel. Az áldozatok esetében már most lakbér rögzítés és ingyenes gyógyszerellátás is szükséges lenne. — A Recski Szövetség elsősorban budapesti szervezet. Helyi csoport akár öt taggal is szerveződhet. Lesz-e ilyen a megyében? — A szövetségnek 5350 tagja van szerte az országban. Vidéken Debrecenben, Hatvanban és Pécsett működik helyi csoport, Szegeden szervezik, s mi most Szombathelyen is megkezdtük a szervezést. A Recski Szövetség főtitkára, dr. Zimányi Tibor —, aki eddig oly sokat tett a szövetségért — megígérte, az alakuló gyűlésre Szombathelyre jön, hogy személyesen tájékoztasson az eddigi célokról. — Ön az első naptól az utolsóig „végigcsinálta” Recsket, utána visszamenőleg elítélték, ön és sorstársai el tudják-e felejteni ezt a rettenetes élményt? — Én meg tudok bocsátani, de nem felejtek. Azt szeretném, hogy szűnjön meg végre a magyar történelemnek az a szörnyű vonulata, hogy az alul levők le akarják taszítani és megsemmisíteni a felül levőket, mert ha nem teszünk ez ellen, akkor ez újra és újra megismétlődhet ... K. T. Recsk — jelkép. Jelképe annak, hogy egy barbár idegen hatalom hazai szálláscsinálói hogyan próbálták szolgai módon lemásolni a sztálini megsemmisítő táborokat, a Népek Atyjának gyűlölt és rettegett magyar tanítványai miként tették hasonlatossá a bolsevizmust a népirtáshoz. A Rákosi utáni hatalom évtizedekig takargatta elődeinek gaztetteit, a recski fogolytábor egészen a legutóbbi időkig „nem létezett”. Pedig a Recsket megjártak nagy része él, sokukról talán nem is sejtjük, hogy megjárta az osztályharc poklát. Mind többen nyilatkoznak meg közülük, ráébredve arra, hogy Recsk nem az ő szégyenük ... A tanulóvezető lába Szombathely belvárosa egy tekintetben biztos, hogy világrekorder: az egységnyi úthálózatra jutó tanulóvezetők számában. Aki nem hiszi, járjon utána, feltéve, ha kötélből vannak az idegei. A Savaria Szálló környékén, a város szívében a péntek délutáni csúcsforgalomban is egymást érik a szerencsétlenkedve araszoló, a forgalmat megbénító T betűs autók. Tessék elhinni, hogy nem a már jogosítványhoz jutottak nagyképű gőgje, a magukat Forma 1-es versenyzőnek képzelők fölényes leereszkedése az, ami írásra késztet. Nem. Sőt azt is tudom, hogy forgalomban közlekedni végső soron csak akkor tanulhat meg bárki is, ha a forgalomban közlekedik, ráadásul minél többet. Viszont azt is tudom, hogy nem ott kell kezdeni. A tanulóvezetőt akkor kell és akkor szabad a mélyvízbe dobni, ha már tudja, sőt elhiszi, hogy három pedál van az autóban, s erre csak két láb jut. Nem pedig fordítva. A technikai alapokat a gyakorlópályákon kell elsajátíttatni. A napokban is azt láttam, hogy egy csodás szőke démon elképesztő, mintegy ötkilométeres sebességgel kanyarodik a Bajcsy-Zsilinszky utcába, miközben néhányon mögötte kis híján egymásba futunk. Türelmesen viseltem volna rossz sorsomat, ha azt nem látom, hogy a kanyarodás sikeres befejezése érdekében az oktatója kormányoz a kisasszony helyett. Kedves Oktatói Urak! Kérem tisztelettel, kíméljék az idegeinket. Akkor merészkedjenek csak tanítványaikkal a belváros környékére, ha már meg merik simogatni a szőke szépség lábát. Anélkül, hogy kockáztatnák, szálka fúródik a tenyerükbe. IS I I I m rí» MNrrn □ □ □ Volt, van, és...? — Szemét mindig volt, van és lesz. Az ember megjelenésével a hulladék is megjelent a Földön. Bn tudomásul kell venni — válaszolta — meglehetősen rezignáltan — a köztisztasági szakkérdésekkel foglalkozó egyik ismerősöm, miután elpanaszoltam neki (is), hogy helyenként milyen áldatlan állapotok vannak a felelőtlen szemétlerakások miatt. Igen, tudomásul kell venni a szemetet, de csak akkor, ha az megfelelő helyre kerül. De azt már nehéz szó nélkül tűrni — folytattam magamban a gondolatsort —, hogy az emberek egy része úton-útfélen eldobálja — vagy kocsirakományként ledönti — a különféle hulladékokat. Mint például Szombathely oladi részén, a Szabad Föld utca külső páratlan oldalánál-végénél ahol az utóbbi időben rohamtempóban folyik a hulladékok illegális lerakása, az építési törmeléktől kezdve az autójavító és más műhelyek hulladékán át, a különféle háztartási szemétig. Ilyen helyeken, az ilyeneket szerintem nehéz — s nem is kellene — tudomásul venni. —Iimota— □ □ □ Választási műsorok (Lakatos Perese karikatúrája) 3