Vas Népe, 1998. augusztus (43. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-25 / 198. szám
1998. augusztus 25. KEDD Tévéjegyzet Barb Wire, a nagymacska • Töröl? Pamela Anderson-napok az HBO-n: a Baywatch egykori sztárja (ha valaki nem ismerné, ő az az amerikai bombázó, akit csak duatlonnal lehet megközelíteni, vagyis előbb le kell küzdeni mellett, csak utána jöhet a szórakozás) a Playboy tálalásában nyomul, illetőleg meg lehet tekinteni a Barb Wire, a bosszúálló angyal című futurista (fetisiszta, szexista meg ilyenek) alkotást. A kettő között kissé éles a kontraszt: a Playboy meglehetősen „cicásra” veszi Pamelát, amolyan lusta, dédelgetnivaló nagymacskának ábrázolja, akinek a kedvéért még a legvadabb macsó is boldogan indul el csokis müzliért a város túlsó sarkába. Ellenpontnak ott a film: Pamela trashmetálban nyomul, tetőtől talpig bőrszerkó (plusz szíjak, bilincs az nincs), hozzá gyorstüzelő pisztoly, plusz kung-fu, akit nem lövünk szemközt, azt általrúgjuk a falon, homlokon vágjuk, hogy jól megzavarodjon. A keménységet odáig fokozza, hogy aki bébinek hívja, azt egyszerűen, minden udvarlás nélkül lepuffantja, vagyis édes, szolid történetről van szó. Tehát szőkékre vágyók figyelem: királyi vad ólálkodik a képernyőn... KULTÚRA A gombáktól a csillagokig Az MTA Domus-ösztöndíjával tartózkodik Magyarországon Zsigmond Győző gombakutató, aki az etnomikológia elnevezésű interdiszciplína területén dolgozik; ő írta e néprajz és biológia határterületén járó tudományág megalapozó tanulmányát magyar nyelven. Egyébként Sepsiszentgyörgyön él, Bukarestbe ingázik, az ottani egyetemen tanít idegen nyelveket és irodalmakat, magyar néprajzot és folklórt a hungarológiai tanszéken. • Merklin T. - Szombathelyt, illetve a Dunántúl vidékét én választottam terepmunkára. A gyűjtés után, októberben budapesti könyvtárakban, múzeumokban kutatok. Székelyföldről jövök, először járok erre, senkit nem ismertem. Székelyföld és az Őrség hasonlóságai a témám, ezen belül is a gomba a népi kultúrában. Előfeltevéseim szakirodalomra épülnek, remélem a terepmunka során beigazolódnak, illetve sok új információhoz juthatok. - Eddigi tanulmányait kötetbe fűzte, ami azért nagyon érdekes, mert hol a csillagokról, hol a gombákról van benne szó. Hogyan íveli át a néprajz a fizikailag nagynak látszó távolságot? - A csillagokkal foglalkoztam korábban, még diákkoromban kezdtem lejegyezni az égitestekhez fűződő hiedelmeket. Nem nézték jó szemmel. Tabu téma volt, nem a csillagok miatt, hanem mert a téma a néphithez, a népi vallásossághoz kapcsolódott. Aradi József (a Korunk szerkesztője volt, most Svájcban él; szociológiával, pszichológiával foglalkozik) biztatott, hogy folytassam ezt a munkát, de mire a tanulmány elkészült, ő elment, így a munkám nem is tudott megjelenni. 1992-ben írtam a disszertációmat, amelynek témája: „Népi kozmológia és égitest-magyarázás a romániai magyaroknál”. Ez nem más, mint a csillagnevekhez, csillagokhoz fűződő hiedelmek összegyűjtése és névtani feldolgozása - ezzel néprajzi doktorátust szereztem. A gombagyűjtés később vált szenvedélyemmé. Tordai születésű vagyok, bejártam kerékpárral az országot, de a gombákat észre sem vettem, amíg Székelyföldön meg nem ismerkedtem velük. Székelyudvarhelyen részt vettem a „Növény és kultúra” című néprajzi tanácskozáson, amelyet a Kriza János Néprajzi Társaság szervezett. Érdekes módon ezután, ha az égitestekről faggattam az embereket, mindig beszéltek gombákról is; kiderült, hogy a néphit gyakran kapcsolja össze a világ teremtésének kérdését a gombákkal. Afrikában egy törzs a taplógombáktól indítja a világ keletkezését, Közép-Amerikában pedig földre esett csillagokból származtatják a gombát, egyesek a szivárványból. Az amerikai indiánoknál gyakoriak a gomba alakú istenszobrok. A gomba a japánoknál is vallásos tisztelet tárgya. Kínában a halhatatlanság, a lélek jelképe... - Hogy van ez a magyaroknál? — Valamikor mi magyarok is tiszteltük vallásosan a gombát. A sámánizmus idején a mi táltosaink is éltek a légyölő galócával, amely halucinogén elemet tartalmaz, így alkalmas az önkívületi állapot, az égiekkel való kapcsolat létrehozására. Szibériai rokonaink ma is használják: 2-3 szárított légyölő galóca kalapját eszik meg, mielőtt gyógyítanak vagy jósolnak... Szarvasbőrnek tetszik, pedig taplógombából van ez a kis terítő. Sóvidéken, Korondon a toplászmesterségnek világszerte páratlan hagyománya van TM Önarckép - befejezetlen Bartha László kőszegi festőművész kiállítása a Vigadóban • Budai R. Maga állította önmaga számára a mércét: kiállítást akkor csináljon az ember, ha mondanivalója van, öt-tíz évnél gyakrabban semmiképpen. 1973 óta tartotta magát e belső mércéhez Bartha László Kossuth-díjas festőművész. Akadémiai székfoglalóként 1993-ban az Ernst Múzeumban állította ki tíz év termésének javát. Sokan hívták, kérték azóta is, hiába. Egy kivétellel: 90. születésnapjára elfogadta a Vigadó Galéria felkérését. Kiválasztotta a termet, festett a január végi utolsó napig minden délelőtt. Az utolsó kép, a befejezetlen, egy festőállványon állt augusztus 19-én a Vigadó Galéria sarkában, cím nélkül és meghökkentően. Az évtizedek óta absztraktokat festő Bartha László ugyanis önarcképet kezdett alakítani a vásznon. Hófehér forma, az arc kidolgozatlan, de akik látták, felismerték a foltban Bartha László törékeny alakját, jellegzetes fejtartását. Örökre megfejtetlen marad, hogy a figurális ábrázolással rég szakító mester miért tért vissza ifjúsága stílusához az elmúlás előtti napokban. Búcsúzott ő máshogy is. A kiállítás megnyitóján Vajda György, késői éveinek jó barátja emlékeztette a közönséget arra, hogy öt évvel ezelőtt, az Ernst Múzeumban egyik képének az volt a címe: Utolsó gondolatok. A kiállítás rendezése közben változtatta meg Bartha László, és került a közönség elé Utolsó előtti gondolatok címmel. „Amit a sors kiró, véghez is viszi”, fűzte hozzá magyarázatként, és festett tovább. Kivételes tehetség és kivételes intellektus volt, méltatta pályáját Vajda György, a saját útját járta. Korán nagy szakmai sikerei voltak, kapott római és párizsi ösztöndíjat. Volt tíz év, 1948-58 között, amikor nem engedték kiállítani. Akkor sem állt be a sematikus sorba. Volt múzeumi restaurátor, könyvillusztrátor, díszlettervező, ami lehetett. A tihanyi évek, a balatoni képek emelték vissza a magyar festészet élvonalába. 1968 óta Kőszegen élt. Járta a világot, de gondolatait, festői ambícióit már nem a látvány viszszaadása foglalkoztatta. Az élet, a civilizáció lényegét kereste. Meditáló, lírai alkatként ismerte meg az európai műkereskedelem a stuttgarti AL Galéria közvetítésével. Vigadóbeli kiállítását úgy válogatta özvegye, mintha Bartha László élne. Az utolsó öt év képeinek java került a közönség elé. Egy szó nem utalt arra, hogy emlékkiállítást látunk. Csak Bartha László hiánya, csak a befejezetlen kép az állványon. Tisztelői, barátai, ismerősei most búcsúztak tőle. Bartha László kiállítása szeptember 6-áig látható Budapesten, a Vigadó Galériában. Fotó: Kaczmarski Zoltán VAS NÉPE . HÍREK -------- II. Regionális Kisplasztikai Tárlat A Göcseji Múzeum és a Zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem közösen rendezték meg a II. Regionális Kisplasztikai Tárlatot, amely ma délután fél 5-kor nyílik a városi kiállítóteremben. Köszöntőt mond a város polgármestere, dr. Gyimesi Endre, majd a kiállítást dr. Bereczki Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg. Közreműködik: a Helikon Vonósnégyes. A várhatóan sokszínű és izgalmas tárlat szeptember 27-éig látható. A restaurátorról Marosfalvi Antal személyében szakmailag hiteles, elmélyült, igényes restaurátort foglalkoztat nyitása óta a Szombathelyi Képtár. A festőművésznek készülő, számos kiállításon sikerrel szereplő mester életében a zene, az ének, a fotózás is jelentős szerepet játszott. A róla szóló cikkek, vele készült beszélgetések teszik teljessé a bibliográfiát, amelyet dr. Gál József állított össze munkásságáról. 4. Egyik ujjaddal pörgesd a szervokormányt a választott irányba, indulj el, és felhúzott ablak mellett élvezd a kellemes Kánikulát! A 100 különleges Ford Ka egyike a Tiéd lehet, most 2199000 forintért! Kellemes Krótnikujla