Vas Népe, 2016. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-26 / 226. szám
-------------------------------------------------------------------- KULTÚRA -------------------------------------------------------------------- 2016. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ _______________________________________________________________________________________________________________________— VAS NÉPE • 7 A sötét titoktól a tükör-stádiumig OLVASÓJEGY Sacha Batthyány a családi nyomozás végén önmagával találkozik: közünk van hozzá Ölbei Lívia olbei.livia@vasnepe.hu Budapest - Mi történt 1945. márciusában Rohoncon? Ki volt valójában a nyelvét öltögető, katonás Margit néni? És kicsoda az unokaöccse, Sacha Batthyány? És mi közünk nekünk mindehhez? Most jelent meg magyarul (Blaschtik Éva fordításában a Helikonnál), néhány hónappal az első kölni kiadás után az És nekem mi közöm ehhez? című Sacha Batthyány-kötet, amelyben a szerző megteszi azt, amivel kevesen próbálkoznak, és ami még kevesebbeknek sikerül: szembenéz a saját családja (közel)múltjával - vagyis önmagával. Nem a 19. századi, rítusokká nemesedett múltidézésről van szó (mint amilyen mondjuk a vasi Batthyány-kultusz), hanem a kibeszéletlen és feldolgozatlan 20. századról. Ebben az egyfelől nagyon fontos dokumentumértékű, másfelől világmodellé is váló, igazi olvasói élményt kínáló könyvben plasztikus személyességgel jelenik meg mindaz, ami a közbeszédben régen elveszítette a súlyát, jelentőségét, tartalmát és erejét. ROHONC - AZ ÖLDÖKLŐ ANGYAL Az esemény, amelynek nyomán a - családfájával különben nem nagyon foglalkozó - szerző elindul az eltűnt idő nyomában, az 1945-ös rohonci vérengzés, amikor március 24-éről 25-ére virradóra Batthyány-Thyssen Margit rechnitzi/rohonci kastélyában 180 magyar zsidót végeznek ki egy holdfényes és pezsgős bajtársi náci találkozón. A Sacha Batthyány-könyvben is emlegetett Nobel-díjas Elfriede Jelinek Rohonc Az öldöklő angyal című drámájában dolgozza föl a rechnitzi történetet (A fecsegő titkok kultúrája, vaol.hu), és ma már időről időre szombathelyi diákok is el-eljutnak a rohonci emlékhelyre (A grazi és a szombathelyi középiskolások nem félnek szembenézni a múlttal, vaol.hu). De az emlékezésért bőven van mit tenni. „(...) És mennyire vagyunk állhatatosak? Én mennyire vagyok állhatatos? (...)" Például Sacha Batthyányt olvasni. Aztán rendbe tenni a saját történeteinket. MARGIT NÉNI EGY HOLDFÉNYES ÉJSZAKÁN Batthyány-Thyssen Margit nem más, mint Sacha Batthyány nagynénje, akiről karót nyelt családi összejövetelek gyerekkori emléke élt benne és az, hogy Margit néni folyton öltögette a nyelvét: egy átlagos reggelen egy újságcikkben ismer rá az unoköccse, ezek szerint Margit néni a 45-ös rechnitzi vérengzés egyik főszereplője volt. És ezzel minden megváltozik: „Magyarország a szüleim országa volt, de mit érdekelt engem? (...) Margit néni volt a kiváltó oka a múltba tett utazásomnak, őmiatta foglalkoztam életemben először a származásommal. A 180 ember lemészárlása volt az, ami közelebb vitt a családomhoz.” Sacha szülei a vasfüggöny leomlása után egyébként elhagyják Svájcot, amely „mindig is csak babaország volt számukra”. „Hirtelen mindketten eltűntek, az érzést azonban, hogy nem a megfelelő országban élek, otthagyták nekem.” (Ezen a ponton akár több szálon bekapcsolható a történetbe Kristóf Ágota? Ágota Kristóf élete és életműve.) RÉGIMÓDI TÖRTÉNET Sacha Batthyány nagyjából úgy kezd neki a könyv megírásának, pontosabban a 2009- es rechnitzi látogatással a kutatásnak, ahogyan Szabó Magda annak idején - a hattyús porcelánkanna hívó szavára - hozzáfogott saját családi múltja föltárásához, a Régimódi történethez. Kutatni kezd, addig ismeretlen bécsi, budapesti és müncheni rokonokat keres föl, levéltárakat búj és utazik. Rohonc Rechnitztől Szibériáig , ahol Batthyány nagyapa 10 évet töltött a Gulagon, Sárosdtól Kistarcsáig és Buenos Airesig. Azért vág bele, mert tudni akarja, mi is történt valójában. Mert tudni akarja, hogy kicsoda ő valójában. Mennyiben határozza meg az ő életét az ősei élete. Egyenes, világos, pontos kérdésekkel - de mindig nagyon érzékenyen és önreflexíven - lát neki a hazugságok, vagy inkább az elhallgatások föloldásához. A szembenézéshez, a megértéshez, a felelősségvállaláshoz. Az önazonossága megtalálásához. Kevesen fogalmazták meg Sacha Batthyánynál pontosabban azt a feszítő és paradox helyzetet, amelyben szeretnénk beszélni, megnyílni, mindent megosztani - és mégis lehetetlen. NAPLÓK: KÜZDELEM A TÖRTÉNETÉRT A végtelenben talán mégiscsak találkozó párhuzamosokból fölépített könyvben - dokumentumregényben, nevelődési regényben, fejlődésregényben, családregényben -a mozaikszerűen kirajzolódó történetet, történeteket kísérő leheletnyi reflexiók mellett naplórészletek is találhatók. Egyrészt született Esterházy Maritta nagymamáé - aki megküzd a saját története kimondásáért, megfogalmazásáért. Másrészt az Auschwitzot megjárt Mandl Ágnesé, akinek szüleit a II. világháború után a letűnt kor letűnt nagybirtokos arisztokráciájához tartozóként kitelepített, mindenétől megfosztott, „vakondlétre” kényszerített Maritta nagymama - amikor még megtehette volna, nem mentette meg. Élete végéig kíséri az önvád: miért döntött úgy - pontosabban miért nem döntött a döntő pillanatban. Miért hallgatott a család. TÜKÖR-STÁDIUM A kötet visszatérő helyszíne-helyzete a pszichoanalitikus freudi kanapé, Daniel Strassbergnél. Ebben a helyzetben az elbeszélő többször végigpásztáz a pszichiátere könyvespolcán, ahol megakad a szeme Lacan nevén (és ennyi). Jacques Lacanhoz fűződik a tükörstádium-elmélet, amely szerint a kisgyerek életében a hatodik hónap tájékán következik be a tükörstádium: amikor képes fölismerni a tükörképét, képes azonosítani magát a tükörben. Mintha rejtetten a tükörstádium lenne Sacha Batthyány könyvének alapmetaforája: a szerző a kutatás és a könyv megírása által jut el a saját felnőttkori tükörstádiumához. Azonosítja önmagát. MEGGY ÉS MADÁR Metaforává válik a Mandicsemegeüzlet meghatározó emléke, a meggy is, amelynek hallatán összefut a szánkban a nyál, miközben Csehov Meggyeskertjére és a mindörökre elveszett lekvárreceptre gondolunk. A múlt nem nosztalgia, a múlt feladat. Mindannyiunknak külön-külön. Sacha Batthyány könyve azzal a fölismeréssel ér véget, hogy nagyanyja naplója ellátta a feladatát, meg kell semmisíteni (ahogy Maritta a halálos ágyán a fiától, Sacha apjától kérte). Csak meg kell várni a megfelelő napot, amikor az ákombákomokkal teli lapokat neki lehet engedni a szélnek, mintha madarak vagy papírsárkányok lennének. ”(...) mi meg ott állunk majd és nevetünk, míg a mappa ki nem ürül. Amikor mozgásba lendült a vonat, beindult alattam a fűtés, és meleg levegő kúszott a nedves kabátom alá.” Mellékdalnak ott van Kovács Mónika Kollektív emlékezet és holokausztmúlt című, szintén 2016-os tanulmánykötete. Például arról, hogy az emlékezés végső soron, paradox módon arra való, hogy az emlékezés-feldolgozás-feloldás révén egyszer majd mindent szélnek ereszthessünk, elfelejthessünk. Majd egyszer. SflCHfi BHTTHYÚNV Közünk van hozzá, most jelent meg a Helikonnál A kötet szerzője Sacha Batthyány újságíró, a Svájci Újságíróiskola docense, 2015 óta Washingtonban él Törőcsik Mari az első, a legszebb magyar filmből Vetítések vendégekkel, ritka erős, személyes élményekből táplálkozó sorozattal készül 1956 évfordulójára a kőszegi könyvtár Kőszeg (öl) - Ritka erős sorozattal készül a kőszegi városi könyvtár az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. A filmvetítésekhez beszélgetések kapcsolódnak, Murai András filmtörténész vezetésével. Az első film szeptember 29-én a Szerelem, az első vendég Törőcsik Mari. 1956-ról nagyon sok film készült az elmúlt évtizedekben. Az első már 1957-ben megszületett, Éjfélkor címmel, Gábor Miklós és Ruttkai Éva főszereplésével, mondja Murai András filmtörténész, a kőszegi sorozat válogatója és házigazdája. Révész Györgynek ebben a rendezésében férj és feleség 1956 szilveszterén azon tanakodik, hogy menjen-e vagy maradjanak inkább Magyarországon. A kőszegi évfordulós sorozat összeállításához több érvényes megközelítés, tematika is kínálkozott. Murai András erős nézőpontot választott: olyan filmek közül válogatott, amelyeknek alkotói személyes élményekkel, emlékekkel bírnak az 1956-os forradalomról. A sorozat szeptember 29- én (csütörtök) a Szerelemmel indul, a vendég ki lehetne más, mint Törőcsik Mari, aki a politikai okokból bebörtönzött férjét, Jánost - Darvas Iván - rendületlenül hazaváró Lucát játssza a Déry Tibornovellák alapján készült Makk Károly-moziban. Luca kegyes hazugsággal ámított anyósának szerepében Darvas Lili nyújt feledhetetlen (újra meg újra megnézendő) alakítást. A Szerelem 1971-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének nagydíját, Arany Pálma-jelölést kapott. Törőcsik Mari és Darvas Iván ugyanitt színészi különdíjban részesült. A kőszegi sorozatban ezután Gárdos Péter 1987-es - már szatirikus jegyeket is mutató - Szamárköhögését láthatja a közönség (benne mások mellett Garas Dezsőt, Hernádi Juditot, Törőcsik Marit, Eperjes Károlyt), a rendező jelenlétében. A beszélgetésen nyilván szó esik Gárdos Péter új filmjéről, a Hajnali lázról, a könyvről és a filmről is október 13-án. Másnap, október 14-én pedig Megáll az idő a kőszegi városi könyvtárban: Gothár Péter klasszikus, és főleg kultikus remekműve mellé - amely már pontos látleletet ad a 60-as évekről is - Jordán Tamás színművész érkezik Kőszegre. Lívia néni - másképpen Malacpofa, Ronyecz Mária - férjét játssza a filmben. A házaspár veszekedésének filmtörténeti jelentősége is van, a benne foglalt összes fájdalmon, tehetetlenségen és rossz kopromisszumon túl. November 17-én A Nap utcai fiúk című 2007-es filmmel ér véget a sorozat; Murai András a rendezőt, Szomjas Györgyöt kérdezi. Egy másféle tematizálás révén A Nap utcai fiúk azokhoz az 56-os filmekhez is kapcsolható, amelyek a forradalomnak, a forradalom (mitologizálódó) menetének az ábrázolását vállalták. Ott a helyünk a kőszegi könyvtárban! Törőcsik Mari Luca szerepében. Makk Károly: Szerelem