Vas Népe, 2016. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-26 / 226. szám

-------------------------------------------------------------------- KULTÚRA -------------------------------------------------------------------- 2016. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ _______________________________________________________________________________________________________________________­— VAS NÉPE • 7 A sötét titoktól a tükör-stádiumig OLVASÓJEGY Sacha Batthyány a családi nyomozás végén önmagával találkozik: közünk van hozzá Ölbei Lívia olbei.livia@vasnepe.hu Budapest - Mi történt 1945. márciusában Ro­­honcon? Ki volt valójában a nyelvét öltögető, kato­nás Margit néni? És kicso­da az unokaöccse, Sacha Batthyány? És mi közünk nekünk mindehhez? Most jelent meg magyarul (Blaschtik Éva fordításában a Helikonnál), néhány hónappal az első kölni kiadás után az És nekem mi közöm ehhez? című Sacha Batthyány-kötet, amelyben a szerző megteszi azt, amivel kevesen próbál­koznak, és ami még keveseb­beknek sikerül: szembenéz a saját családja (közel)múltjá­­val - vagyis önmagával. Nem a 19. századi, rítusokká ne­mesedett múltidézésről van szó (mint amilyen mondjuk a vasi Batthyány-kultusz), ha­nem a kibeszéletlen és feldol­gozatlan 20. századról. Ebben az egyfelől nagyon fontos do­kumentumértékű, másfelől világ­modellé is váló, igazi olvasói élményt kínáló könyvben plasztikus szemé­lyességgel jelenik meg mind­az, ami a közbeszédben régen elveszítette a súlyát, jelentő­ségét, tartalmát és erejét. ROHONC - AZ ÖL­DÖKLŐ ANGYAL Az esemény, amelynek nyomán a - családfájával kü­lönben nem nagyon foglalko­zó - szerző elindul az eltűnt idő nyomában, az 1945-ös ro­­honci vérengzés, amikor már­cius 24-éről 25-ére virradóra Batthyány-Thyssen Margit rechnitzi/rohonci kastélyában 180 magyar zsidót végeznek ki egy holdfényes és pezsgős bajtársi náci találkozón. A Sa­cha Batthyány-könyvben is emlegetett Nobel-díjas Elfrie­­de Jelinek Rohonc­­ Az öl­döklő angyal című drámájá­ban dolgozza föl a rechnitzi történetet (A fecsegő titkok kultúrája, vaol.hu), és ma már időről idő­re szombathelyi di­ákok is el-eljutnak a rohonci emlékhelyre (A grazi és a szombathelyi középiskolások nem félnek szembenézni a múlttal, vaol.hu). De az emlé­kezésért bőven van mit tenni. „(...) És mennyire vagyunk állhatatosak? Én mennyire vagyok állhatatos? (...)" Például Sacha Batthyányt ol­vasni. Aztán rendbe tenni a saját történeteinket. MARGIT NÉNI EGY HOLDFÉNYES ÉJSZAKÁN Batthyány-Thyssen Margit nem más, mint Sacha Bat­thyány nagynénje, akiről ka­rót nyelt családi összejövete­lek gyerekkori emléke élt benne és az, hogy Margit néni folyton öltögette a nyelvét: egy átlagos reggelen egy új­ságcikkben ismer rá az uno­­köccse, ezek szerint Margit néni a 45-ös rechnitzi véreng­zés egyik főszereplője volt. És ezzel minden megváltozik: „Magyarország a szüleim or­szága volt, de mit érdekelt en­gem? (...) Margit néni volt a kiváltó oka a múltba tett uta­zásomnak, őmiatta foglalkoz­tam életemben először a szár­mazásommal. A 180 ember lemészárlása volt az, ami kö­zelebb vitt a családomhoz.” Sacha szülei a vasfüggöny le­omlása után egyébként el­hagyják Svájcot, amely „min­dig is csak babaország volt számukra”. „Hirtelen mind­ketten eltűntek, az érzést azonban, hogy nem a megfe­lelő országban élek, otthagy­ták nekem.” (Ezen a ponton akár több szálon bekapcsol­ható a történetbe Kristóf Ágo­ta? Ágota Kristóf élete és élet­műve.) RÉGIMÓDI TÖRTÉNET Sacha Batthyány nagyjából úgy kezd neki a könyv megí­rásának, pontosabban a 2009- es rechnitzi látogatással a ku­tatásnak, ahogyan Szabó Magda annak idején - a hattyús porcelánkanna hívó szavára - hozzáfogott saját családi múltja föltárásához, a Régimódi történethez. Kutat­ni kezd, addig ismeretlen bé­csi, budapesti és mün­cheni rokonokat keres föl, levéltárakat búj­­ és utazik. Rohonc­ Rechnitztől Szibériáig , ahol Batthyány nagyapa 10 évet töltött a Gulagon­­, Sárosdtól Kistarcsáig és Buenos Airesig. Azért vág bele, mert tudni akarja, mi is történt va­lójában. Mert tudni akarja, hogy kicsoda ő­­ valójában. Mennyiben határozza meg az ő életét az ősei élete. Egye­nes, világos, pontos kérdések­kel - de mindig nagyon érzé­kenyen és önreflexíven - lát neki a hazugságok, vagy in­kább az elhallgatások föloldá­sához. A szembenézéshez, a megértéshez, a felelősségvál­laláshoz. Az önazonossága megtalálásához. Kevesen fo­galmazták meg Sacha Bat­­thyánynál pontosabban azt a feszítő és paradox helyzetet, amelyben szeretnénk beszél­ni, megnyílni, mindent meg­osztani - és mégis lehetetlen. NAPLÓK: KÜZDELEM A TÖRTÉNETÉRT A végtelenben talán mégis­csak találkozó párhuzamo­sokból fölépített könyvben - dokumentumregényben, ne­­velődési regényben, fejlődés­regényben, családregényben -a mozaikszerűen kirajzolódó történetet, történeteket kísérő leheletnyi reflexiók mellett naplórészletek is találhatók. Egyrészt született Esterházy Maritta nagymamáé - aki megküzd a saját története ki­mondásáért, megfogalmazá­sáért. Másrészt az Auschwit­­zot megjárt Mandl Ágnesé, akinek szüleit a II. világhábo­rú után a letűnt kor letűnt nagybirtokos arisztokráciájá­hoz tartozóként kitelepített, mindenétől megfosztott, „va­kondlétre” kényszerített Ma­ritta nagymama - amikor még megtehette volna, nem men­tette meg. Élete végéig kíséri az önvád: miért döntött úgy - pontosabban miért nem dön­tött a döntő pillanatban. Miért hallgatott a család. TÜKÖR-STÁDIUM A kötet visszatérő helyszí­­ne-helyzete a pszichoanaliti­kus freudi kanapé, Daniel Strassbergnél. Ebben a hely­zetben az elbeszélő többször végigpásztáz a pszichi­átere könyvespolcán, ahol megakad a szeme Lacan nevén (és ennyi). Jacques Lacan­­hoz fűződik a tükörstá­­dium-elmélet, amely szerint a kisgyerek éle­tében a hatodik hónap tájékán következik be a tü­körstádium: amikor képes föl­ismerni a tükörképét, képes azonosítani magát a tükörben. Mintha rejtetten a tükörstádi­um lenne Sacha Batthyány könyvének alapmetaforája: a szerző a kutatás­­ és a könyv megírása­­ által jut el a saját felnőttkori tükörstádiumához. Azonosítja önmagát. MEGGY ÉS MADÁR Metaforává válik a Mandi­­csemegeüzlet meghatározó emléke, a meggy is, amely­nek hallatán összefut a szánk­ban a nyál, miközben Csehov Meggyeskertjére és a mindö­rökre elveszett lekvárreceptre gondolunk. A múlt nem nosz­talgia, a múlt feladat. Mind­annyiunknak­­ külön-külön. Sacha Batthyány könyve az­zal a fölismeréssel ér véget, hogy nagyanyja naplója ellát­ta a feladatát, meg kell sem­misíteni (ahogy Maritta a ha­lálos ágyán a fiától, Sacha ap­jától kérte). Csak meg kell várni a megfelelő napot, ami­kor az ákombákomokkal teli lapokat neki lehet engedni a szélnek, mintha madarak vagy papírsárkányok lenné­nek. ”(...) mi meg ott állunk majd és nevetünk, míg a map­pa ki nem ürül. Amikor moz­gásba lendült a vonat, bein­dult alattam a fűtés, és meleg levegő kúszott a nedves kabá­tom alá.” Mellékdalnak ott van Ko­vács Mónika Kollektív emlé­kezet és holokausztmúlt cí­mű, szintén 2016-os tanul­mánykötete. Például arról, hogy az emlékezés végső so­ron, paradox módon arra va­ló, hogy az emlékezés-feldol­­gozás-feloldás révén egyszer majd mindent szélnek ereszt­hessünk, elfelejthessünk. Majd egyszer. SflCHfi BHTTHYÚNV Közünk van hozzá, most jelent meg a Helikonnál A kötet szerzője Sacha Batthyány újságíró, a Svájci Újságíróiskola docense, 2015 óta Washingtonban él Törőcsik Mari az első, a legszebb magyar filmből Vetítések vendégekkel, ritka erős, személyes élményekből táplálkozó sorozattal készül 1956 évfordulójára a kőszegi könyvtár Kőszeg (öl) - Ritka erős sorozattal készül a kősze­gi városi könyvtár az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfor­dulójára. A filmvetítések­hez beszélgetések kap­csolódnak, Murai András filmtörténész vezetésével. Az első film szeptember 29-én a Szerelem, az első vendég Törőcsik Mari. 1956-ról nagyon sok film készült az elmúlt évtizedek­ben. Az első már 1957-ben megszületett, Éjfélkor cím­mel, Gábor Miklós és Ruttkai Éva főszereplésével, mondja Murai András filmtörténész, a kőszegi sorozat válogatója és házigazdája. Révész György­nek ebben a rendezésében férj és feleség 1956 szilveszterén azon tanakodik, hogy men­jen-e­­ vagy maradjanak in­kább Magyarországon. A kő­szegi évfordulós sorozat összeállításához több érvé­nyes megközelítés, tematika is kínálkozott. Murai András erős nézőpontot választott: olyan filmek közül válogatott, amelyeknek alkotói szemé­lyes élményekkel, emlékekkel bírnak az 1956-os forrada­lomról. A sorozat szeptember 29- én (csütörtök) a Szerelemmel indul, a vendég ki lehetne más, mint Törőcsik Mari, aki a politikai okokból bebörtön­zött férjét, Jánost - Darvas Iván - rendületlenül hazaváró Lucát játssza a Déry Tibor­­novellák alapján készült Makk Károly-moziban. Luca kegyes hazugsággal ámított anyósának szerepében Darvas Lili nyújt feledhetetlen (újra meg újra megnézendő) alakí­tást. A Szerelem 1971-ben el­nyerte a Cannes-i Filmfeszti­vál zsűrijének nagydíját, Arany Pálma-jelölést kapott. Törőcsik Mari és Darvas Iván ugyanitt színészi különdíjban részesült. A kőszegi sorozatban ezu­tán Gárdos Péter 1987-es - már szatirikus jegyeket is mu­tató - Szamárköhögését lát­hatja a közönség (benne má­sok mellett Garas Dezsőt, Hernádi Juditot, Törőcsik Ma­rit, Eperjes Károlyt), a rende­ző jelenlétében. A beszélgeté­sen nyilván szó esik Gárdos Péter új filmjéről, a Hajnali lázról, a könyvről és a filmről is október 13-án. Másnap, október 14-én pe­dig Megáll az idő a kőszegi városi könyvtárban: Gothár Péter klasszikus, és főleg kul­tikus remekműve mellé - amely már pontos látleletet ad a 60-as évekről is - Jordán Tamás színművész érkezik Kőszegre. Lívia néni - más­képpen Malacpofa, Ronyecz Mária - férjét játssza a film­ben. A házaspár veszekedésé­nek filmtörténeti jelentősége is van, a benne foglalt összes fájdalmon, tehetetlenségen és rossz kopromisszumon túl. November 17-én A Nap ut­cai fiúk című 2007-es filmmel ér véget a sorozat; Murai András a rendezőt, Szomjas Györgyöt kérdezi. Egy más­féle tematizálás révén A Nap utcai fiúk azokhoz az 56-os filmekhez is kapcsolható, amelyek a forradalomnak, a forradalom (mitologizálódó) menetének az ábrázolását vál­lalták. Ott a helyünk a kősze­gi könyvtárban! Törőcsik Mari Luca szerepében. Makk Károly: Szerelem

Next