Vasuti és Közlekedési Közlöny, 3. évf. (1872)
1872-01-04 / 1. szám
A XXXIX és XL. törvényczikkek pedig tisztán vízügyi szempontból fontosak, amennyiben az 1871-ki tavaszi áradások folytán szüksége mutatkozott annak, hogy a folyamrendőrség s a folyamszabályozásban lényeges szabályzatok honosuljanak meg. E törvényczikkek a vízszabályozási társulatokról és a gátrendőrségről szólanak. Ezen törvényczikkek azok, melyek a közlekedési ügyben fontossággal bírnak, s ezen közvetlenül a közlekedésügy tekintetében kevés törvény, mint említettük, csakis a törvényhozásnak egyéb tevékenysége folytán nyert nagyobb jelentőséget. A vasutak behatása az ipar fejlődésére. A vasutak az összes társadalmi életre felette kedvező hatással vannak. Élénkítik a forgalmat, a személyes találkozás alkalmait többszörítik és átalában lehetségessé teszik az átalános fejlődést. Ezúttal különösen a vasutaknak közvetlenül az iparra való hatását kívánjuk tüzetesebben tárgyalni. Valamennyi iparág között,melyek különösen a vasutaknak köszönik virulásaikat,főfigyelmet érdemelnek a gyárak és gépműhelyek. Gyárak, melyekben nagyszámú új gépek, mozdonyok, kocsik, mező- gazdasági gépek készülnek — és pedig csak azért, mert készítmé- nyeik a vasutak által könnyen elszállíthatók. A mozdonyok és a vagyonok gyártása szintén lényeges és nagy tőkét képviselő iparágat képez. Részvénytársulatok alakultak, melyek a vasúti szükségletet szolgáltatják, de azonkívül kőszén- vagy vasbányászatot és hutákat is művelnek; ily azon vasművek keletkeztek, melyek gyakran hetenkint 4000 mázsa nyers vasat termelnek. Mily nagyszerű ipar fejlődött ki a vasúti kocsik gyártásánál,kitűnik azon vállalatokból, melyek, mint például a berlini „vasúti szükségleteket készítő társaság" 1860-ben 2462 darab vasúti kocsit készített és ezért összesen 334 655 tallérnyi nyers jövedelmet eredményezett,úgy hogy a társulat 14 százalékos osztalékot nyújtani képes volt. A fogyasztás is emelkedett a vasutüzletek következtében. Vegyük például csak a fűtőanyagokat. Egész vidékek, melyek előbb fával tüzeltek, most szénnel elégítik ki ebbeli szükségleteiket. Sőt maguk a vasutak is a fával való fűtést abbanhagyták és a szénnel való fűtést honosították meg. A barnaszén nagyobb mérvben kezdett igénybe vétetni, és habár e szénfaj a fekete szénhez képest nem is oly belterjes fűtőanyag, mégis sok tekintetben előnyöket nyújt. Jelesen e szénből kátrány, továbbá photogén és paraffin készül, és így több új ipar keletkezett. Maga a kőszén ismét a coaks gyártásra és a légszesz készítésére szolgáltatott alkalmat, mely utóbbi által különösen a városok világítása nagy mérvben gyámolíttatik. A kőszénből to-vábbá az anilin festék gyártása találtatott fel, s ez által ismét a fa szövet festészet rendkívüli előnyökben részesült. Maga a vasúti üzlet mennyi embernek adott kényelmes élet-módot és foglalkozást ? hány egyén nyert ez általa egészen új kivatást ? De továbbá mily könnyűvé lett általa küldemények szállítása? És mindez közvetlenül magát a termelést is előmozdította még oly téren is, mely különben magával a vasutüzlettel szoros összefüggésben nem is áll. Maguk a pályák és azoknak hivatalai mily roppant mennyiségű különböző tárgyakat igényelnek, mennyi tégla, kő, épületfa s egyéb építési anyag kell a pálya építéshez. Mennyi bútor, szőnyeg, párna, lámpa, gyertyatartó stb. kell a pályák hivatali helységeiben, várótermeiben, vagyonjaiban. Régi iparok és foglalkozások eddigi működési terüket kiterjesztették. A fuvarozás például egészen más alakot nyert s a vasutak természetéhez alkalmazkodott. A fuvarozás a mellékutakra szoríttatott,mert a pályákkal versenyezni nem tudott. A személyszállításnál mindazáltal egy egész új iparág fejlődött ki, melynek feladata személyeket és podgyászaikat a városokból a pályafőhöz s onnan visszaszállítani. így keletkezett sok helyütt a bérkocsi vállalat, mely nagy számú egy és két lovas kocsival a közönség ren- delkezésére áll. Boroszlóban például a vasutak megnyíltával 30 bérkocsi létezett, most 700 kocsin felül jár. A bérkocsik szaporodásával természetesen a bérkocsi gyártás ipara is emelke-dett és nagyszerű gyárak keletkeztek ezen kívánalom kielégí- tésére. Ezzel kapcsolatban a súlyos és terhes szekerek üzlete és tevé- kenysége is nagy kifejlődésben részesült. A terheket a vasutak rendesen csak a pályafőig szállítják, innen az illető helyig szekereken kellett a továbbszállítást eszközöltetni. De miután a forgalom magán a pályán élénkebb lett, sok ily terhes szekérre is volt szükség és így maguk a fuvarozók is nagyobb és többoldalú foglalkoztatást nyertek, mintsem annak előtte bírtak, amidőn az egész forgalmat saját maguk eszközölték. A bérkocsizás és a fuvarozás mellett legújabb időben még a közúti vasutakat is látjuk nagyobb virágzásnak örvendeni, és úgy hisszük, ezen vasutak a mozdonyvasutak és az azok által támasztott élénkebb forgalom következtében keletkeztek. Új iparág fejlődött ki a vasúti pályafok szomszédságában, többnyire magukon a pályák területein létesített kőszén - és mészraktárak által A városokban a vendéglők és szállodák száma szaporodott, melyek fokozatos árak mellett a legszerényebb, de a legnagyobbszerű igényeknek is teljesen megtudtak felelni. A csomagszállítás is élénk üzletté fejlődött. Az állam a csomagszállításra nézve legújabb időben úgyis majdnem mindenütt lemondott az őt illető raonopolisticus jogról s magánvállalkozók vették át ez üzlete az egyes országok közbenső forgalmával ezen vállalkozók ne elégedtek meg, hanem nemzetközi szállításra vállalkoztak. Im keletkezett 1866-ban Németországban az u. n. Norddeutsche Packety Beförderungs-Anstalt. A vasúti szállítás emelkedésével kifejlődött egyszersmind a szállíttatási üzlet. A szállítmányozók, vagyis az un. spediteurek, átvállalják az egyes teherküldeményeket benn a városban, vagy oly helyiségekben,hol vasút nincsen , elszállíttatják az árukat a vasutakhoz, megérkezés után ismét elhozatják a vasutaktól s igy a felek és a vasutak közt mintegy a szállítást közvetítik. Íme ezen rövid vázlatból is kitűnik, mily fontos szerepet játszik a vasút a foglalkozások és az iparok terén, és mennyire haladt az emberiség közvetetten is ezen intézmények létesülése és működése következtében. A teherszállítás reform kérdéséhez. (H. K.) Németország, mely a politikai téren a nagy eszmék keresztülvitelében rendkívüli szerencsével párosult tántoríthatlan tevékenységet fejt ki, az ipar és kereskedelem terén is egy új aera létrehozatalán fáradozik, és pedig oly buzgalommal, miszerint e tekintetben irányadó befolyást kezd gyakorolni az egész contiensen. A posta- és távirdaügyek rendezése, a vámkérdések előnyös szabályozása a német kereskedelemnek máris nagymérvű lendületet adtak,s most a szakférfiak figyelme a közlekedési ügy fő tényezője — a vasutak , az ezeken eszközlött szállítás minél czélszerűbb kifejtése és átalakítása felé irányul. Tagadni nem lehet, hogy a vasúti közlekedés minden kiterjedés daczára nem nyújtja még azon előnyöket a kereskedelemnek, melyet attól méltán meg lehetne várni, azon tetemes áldozatok fejében,mikben a kormányok a vasutak létesülését mindenütt előmozdítják. A szállítási díjak aránylagos magassága, a szállító eszközök hiányos és elégtelen volta számos és gyakran jogos panaszokra szolgáltatnak okot a kereskedelmi világban, s ezekhez járul még azon hátrányos körülmény is, miszerint a vasúti társulatoknak felelőssége a szállítási határidők és a szállítmányok sértetlen átszolgáltatása iránt oly tág alapon nyugszik s oly egyoldalú magyarázatot enged, mikép az előny minden esetben a vaspálya részére van biztosítva. — Leginkább e hiányok azok, miknek elhárítása Németország szakköreit jelenleg élénk mozgalomban tartja, mely általános érdekénél fogva a nagy birodalom határain túlhaladva, Ausztria Magyarországban is viszhangra talál, minek bizonyítékát a bécsi vasúti enquoze tárgyalásai s legújabban a kereskedelmi kamarák indítványai kézzelfoghatólag szolgáltatják. Ez utóbbi testületek tanácskozásai s javaslatai úgy látszik azonban még nem találták meg a kellő időpontot, s innét magyarázható azután, hogy a sok tekintetben korai indítványok elbukván, magukkal rántottak nem egy életrevaló és kivihető eszmét is. E jelenségen azonban alig lehet csodálkozni, ha egy pillanatot vetünk a vasútügyi reformok zászlóvivőjére, Németországra, látván hogy ott, hol a szellemi és anyagi erők oly jelentékeny készletével léptek a jobbítás és nyítás terére, a fő alapelveket illetőleg mindeddig nem tudtak végleges megállapodásra jutni. Ez alapelvek egyike : a vasutak mikénti, állami vagy magánkezelése ? — a másik : a szállítás pontos és gyors eszközlése, mely tekintetben a szállítás eszközlését sokan oly módon kívánják kiterjeszteni, miszerint a szállító felek szállítmányaik továbbítását illetőleg ne legyenek kénytelenek kizárólag a vasúti közegekre bízni magukat, hanem a szállítást saját kocsikon, saját számárrk és felelőségükre is eszközölhessék a vasút használatáért, fizetendő bizonyos díj mellett. Az elsőt illetőleg nem akarunk bővebb fejtegetésbe bocsátkozni, mert Belgium példáját egyrészt nem lehet még minden tekintetben mérvadónak tekinteni s az állami centralisatio mellett oly hatalmasan küzdő Perrottnak — ki mindenesetre Németország vasúti ügyei körül legkitűnőbb tekintély — nézetei ellen gyakorlati kivihetőségük iránt szintén nem egy jogos kétely támasztható. De a másik elv érvényesítésének módozatát illetőleg, melyet újabban