Vasuti és Közlekedési Közlöny, 17. évf. (1886)
1886-03-26 / 37. szám
36. szám. Budapest, 1886. Márczius 24. Tizenhetedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: Osztrák vasúti ügyek. — A cukor va-zágrábi vasút és féei mikála alak t'kihaltdásán'l — Különfíték. — Vegyek — Vasútigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői Iroda: VI., Andrássy-út 4. sz a., Harkányi-féle ház 11. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész, évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. VI. Andrássy-út 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. ea Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1886 február 22-én. Egy vasúti előterjesztés, mint ellenzéki faltörő. A prága-duxi és dux-bodenbachi vasutak államosítására vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalásának megkezdése a képviselőházban tekintélyes többséggel lett elhatározva. Az e törvényjavaslat feletti általános vitát a képviselőház ellenzéke báró Pno, kereskedelmi miniszter ellen intézett határozottan becsületsértő támadásokra használta fel, szemére vetvén, hogy az állam érdekeire kevés tekintettel volt, a vonatkozó tárgyalásoknál a szükséges elővigyázatot mellőzte, s különösen hogy a klostergrabmuldei vonal engedélyezése és a két vasút megengedett egyesítése által az államosítást megdrágította. A politikai gyűlölet tudvalevőleg vaku s az ellenzéki szónokok a legdühösebb rekriminácziókba ereszkedtek, közülök csak egy lépvén fel pozitív javaslattal, mely azonban kormánypárti részről, mint keresztülvihetetlen, nem fogadtatott el. A miniszter maga, mint az államot 30 éven át a legkülönfélébb viszonyok közt híven szolgáló, mélyen sértett férfiú önérzetes felháborodásával utasította vissza mint részakaratú ferdítéseket az ellene felhozott inszinuácziókat; szemére vethetni — úgymond — azt, hogy nem tudta a tolakodó faiseuröket, kik nevével rútul visszaéltek, kellő időben nyakáról lerázni; talán azt is, hogy megfelelő üzleti ismeretek hiányában nem volt képes az illető (Vereins és Dresdner) bankok ügyes vezetőitől az állam részére lehető előnyöket biztosítani, de kötelmei becsületes teljesítése és integritásának tudatában mindig kész a legszigorúbb bírónak is nyíltan és bátran szeme közé nézni. Beszédét végül a következőkép végzi: »ha ez urak valamikép vagy valamely irányban azt hiszik, hogy hivatalos kötelmeimmel visszaéltem, kérem ellenem a miniszerfelelősségről szóló törvény alapján vádat emelni.« — Tényleg nincs senki is, de legkevésbé egy aktív miniszter az oly emberekkel való összeköttetés veszélye ellen biztosítva, kiknek ismeretsége neki később kellemetlenségeket okozhat. Ha azután spekulatív egyének ez érintkezés kedvezményével a legkülönfélekép visszaélnek, ebből a velük közlekedettnek valamely törvényellenes cselekményére nem következtethetni. Minő alapja volna általában az egész politikai tevékenységnek, ha még oly távoli gyanú is már elégséges volna valamely közhivatali állás megingatására, s a gyűlölt politikai ellenfél erkölcsi megrontására. Ily törvénytelen fegyverekkel csak a politikai fanatismus, de tisztességes ellenzék nem élhet s a gyanú erkölcsi indokot soha sem képezhet. A mindenben korrupcziót keresés elég sajnosan már annyira elterjedt nálunk, hogy politikai és vitális gazdasági kérdések többé nem tárgyilagos, hanem csupán személyes szempontokból szoktak megítéltetni. A államvasutak kereseti és jövedelmi adója. A kormány erre vonatkozó előterjesztése az adóbizottságban tárgyaltatott. Ez előterjesztés az államot a tulajdonában levő vasutak utáni kereseti és jövedelmi adó-, s bizonyos, már fennálló adómentességek fentartásával, a tartományi és községi pótadók fizetésére is kötelezi. A tárgy felett a bizottságban igen beható vita folyt. Dr. Mez n ik lovag a kormány előterjesztésének alapelveihez való ragaszkodást ajánlja. Mauthner képviselő, az államvasúti rendszer híve lévén, nem kívánja az államvasutak megadóztatását, de igenis azt, hogy azon tartományok és községek, melyek az államosítás következtében adópótlékokat vesztettek, ezért kárpótoltassanak. Doblhammer és Neumayer képviselők azt követelik, hogy a vasutak által érintett községeknek, előbbiek pótadót fizessenek. Czedik báró osztályfőnök és Huber miniszteri tanácsos, valamint dr. Sommaruga báró és dr. Kaizlcse javaslat ellen szólattak, kiemelvén, hogy a szerint csak igen kevés forint esnék egy-egy községre, s alig volna arra nézve megfelelő felosztási módozat is található. A kormány képviselői kijelenték, hogy a felosztás eddigi alapelveitől való eltérés az egész törvény létrejövetelét tenné kérdésessé. Dr. Kaizl képviselő két törvény hozatalát jelezte kívánatosnak, melyek egyike az adópótlékok élvezetére eddig jogosítottaknak kártérítésével, másika pedig a többi pótlékok elosztásával foglalkoznék. Dr. Menger képviselő az államvasutak adókötelezettsége mellett szóllott, mert csak az által lehet az állami vasutüzlet előnyös vagy előnytelen voltáról meggyőződni. Hogy a szóban levő pótlékok élvezetére eddig jogosult összes tartományok és községek a törvény hozatalánál tekintetbe vétethessenek, javasolja, hogy a mostani államvasutaktól eddig pótlékokat élvezett tartományokat és községeket feltüntető statisztikai kimutatást s oly egybeállítást terjesszen a kormány a bizottság elé, melyből kivehető legyen, hogy mikép szándékozik a kormány a benyújtott törvényjavaslat elfogadása esetén a pótlékok felosztását eszközölni. Csakis ennek megtörténte után volnának a törvényjavaslat következményei beláthatók és megítélhetők. Ez indítvány el is fogadtatott. A vasutak építési és üzleti hosszainak megállapítása. A »Centralblatt für Eisenbahnen und Dampfschiffart« i. e. 20-ik száma a kereskedelmi minisztériumnak a vasutak építési és üzleti hosszainak megállapítására vonatkozó alapelvek tárgyában kiadott rendeletét közli, melyből kivehető, hogy a közmunka és közlekedési m. k. minisztérium kezdeményezésére 1885 január 10. és 11-én Ausztria-Magyarország vasutigazgatóságainak képviselői Budapesten a vasúti hosszak kipuhatolására vonatkozó utasítás kidolgozása czéljából szakértekezleteket tartottak. E tárgyalások eredményét a vasutak építési és üzleti hosszainak megállapításánál követendő alapelvek képezték, melyek az értekezleten jelen volt összes küldöttek által alkalmasaknak találtattak arra, hogy a vasutak tulajdonjogi, üzleti és egyéb viszonyainak lehető tekintetbe vételével, a hosszaknak úgy statisztikai mint technikai czélokra egyaránt megfelelő megállapítását tegyék lehetővé. Ez okból, és mert a vasúti hosszaknak exact és a tényleges viszonyoknak megfelelő megállapítása sürgős szükségnek mutatkozik, az illető megállapodások a közös vasútigazgatói értekezlet által is jóváhagyattak, és gyakorlati keresztülvitelük elrendeltetett. Az osztrák vasutak főfelügyelősége a hossz-műveleteknek az erre vonatkozó utasítás értelmében leendő felállításával megbízatott, s e czélra magát az egyes vasútigazgatóságokkal közvetlen érintkezésbe fogja helyezni. Szavatolás fel nem adott utipadgyászért. Az egy utas által egy nagyobb állomás kapujának átadott, de ennél elveszett podgyászdarabért az illető vasútigazgatóság, utalással a vasúti üzletszabályzat 29-ik §-ára megtagadta a kártérítést. Az utas fellebbezésére a vasúti főfelügyelőség ellenben a vasút kártérítési kötelezettségét kimondotta, mert az nem gondoskodott oly berendezésről, hogy a nagy állomáson — milyen itt szóban forog, — az üzletszabályzat 32-ik §-a végkikezdésének határozmánya szerint — az utas podgyászát valamely vasúti közegnek átadhassa. A cs. k. államvasutak személydíjszabása és különféle berendezései. A nyári évad kezdetével egy fontos nyitás fog a cs. k. államvasutak helyi vonalrészein életbe léptetni, a menetárakat lényegesen mérséklő évdíjszabás ugyanis, mely szerint a bécs-sz. pölteni vonalrész három évre.