Vasuti és Közlekedési Közlöny, 18. évf. (1887)
1887-04-08 / 41. szám
VEGYESEK. Utmesteri állások betöltése. A brassói illetőleg a szombathelyi ra. kir. államépitészeti hivatal kerületében üresedésbe jött, 400 frt évi fizetéssel és minden mértföld, vagyis: 7586 km. után számitandó 25 frt utazási átalánynyal javadalmazott alsó-tömösi, illetőleg vasvári úrmesteri állomás betöltendő. A katonai kötelezettség teljesítését, továbbá írás és nyelvismereteket, szakképzettséget, az eddigi foglalkozást, valamint az életkort és testalkat egészséges voltát igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványok ezen pályázati hirdetés keltétől, vagyis i. é. márczius 25-étől számítandó hat hét alatt és pedig szolgálatban levők részéről elöljáró hatóságok útján, különben pedig közvetlenül a brassói illetőleg szombathelyi m. kir. államépítészeti hivatalnál nyújtandók be , megjegyezvén, hogy az említett állomás az 1873 évi II. t.-cz. értelmében kiszolgált és igazolványnyal ellátott altisztek számára lévén fentartva, ily minősitvénynyel nem biró egyén csak azon esetre fog kineveztetni, ha kiszolgált és jogositványnyal biró altiszt nem jelentkeznék. A végleges kinevezésnek egyik feltételét képezi az előírt képességi vizsgának egy év alatti letétele. Azon tárgyak iránt, melyekből ezen vizsga leteendő, az államépítészeti hivatalnál tájékozás szerezhető. A budapesti közúti vaspálya-társaság e hó 4-én tartotta XXII. évi rendes közgyűlését. Elnök Szitányi Izidor üdvözli a szép számban megjelent részvényeseket és konstatálja a közgyűlés határozatképességét. Az igazgatóságnak a múlt üzletévről szóló terjedelmes jelentését a közgyűlés Rudnyánszky Ferencz részvényes indítványára fölolvasottnak tekintette és a felügyelő bizottság jelentésének meghallgatása után a zárszámadásokat jóváhagyta, az igazgatóságnak a nyereség felosztására vonatkozó indítványát elfogadta és elhatározta, hogy a részvények május 1-én esedékes szelvényei 26 frttal, az élvezeti jegyeket 16 frttal, már április 12-étől kezdve váltassanak be; ezzel egyidejűleg úgy a felügyelő-bizottságnak, mint az igazgatóságnak a felmentvényt egyhangúlag megadta. A közúti vasúti hálózat tervezett kiterjesztése tárgyánál dr. Wittma 11 n Mór részvényes köszönetet mond az igazgatóságnak azért a lelkiismeretes pontosságért, melylyel évi jelentésében minden a társaság beléletére és szervezetére vonatkozó momentumot megvilágosít; csakhogy sajnálattal tapasztalta, hogy a tervezett köztemetői vasút tekintetében két fontos okirat a jelentésben nincsen ismertetve. Az egyik ezek közül a főváros e czélból kiküldött bizottságának jelentése, a másik ama szerződéses megállapodás, amely egyrészt a főváros, másrészt az illető vállalkozó között köttetett. Kéri az igazgatóságot, hogy e tekintetben nyilatkozzék és az említett két okiratot felolvastassa, vagy megismertesse. Jellinek Henrik vezérigazgató a következőkben válaszol a felvetett kérdésekre: Tény az, hogy az évi jelentés, mely a folyamatban levő ügyek minden mozzanatára kiterjeszkedik, a köztemetői vasúti vonalat illetőleg két mozzanatot nem említ. E két mozzanat az a két okmány, melyre dr. Wittmann részvényes kér felvilágosítást. Az igazgatóság szívesen megadja e két okmányra vonatkozólag a felvilágosítást. De mielőtt ezt tenné, röviden jelezni akarja azt az okot, mely visszatartotta attól, hogy a jelentés keretébe az említett két okmányt felvegye. Az ok az volt, hogy az igazgatóság meg volt győződve, hogy úgy a jelentés, mint az említett szerződés, tartalmuknál fogva, nem válhatnak tényekké, illetve a szerződés alapján végleges elhatározás hozatni nem fog. Az utóbbi időben az ügyben beállott fordulat folytán azonban mi sem akadályozza abban, hogy a kérdést fejtegesse, és kimutassa, hogy az igazgatóságnak az évi jelentésben felhozott erre vonatkozó javaslatai helyesek voltak. Az új köztemetőhöz vezetendő vasútnak ügye sok stádiumon ment keresztül. A jelentés a szokásokhoz híven, mindig feljegyezte az egyes mozzanatokat és a sajtó is kimerítően tárgyalta e kérdést. Feleslegesnek tartja mindazon mozzanatokat most ismételten felhozni. Szó van itt elsősorban a fővárosi pénzügyi bizottság úgynevezett közúti vasúti albizottságának ama jelentéséről, melyben úgy a budapesti közúti vaspálya-társaság, valamint az e vállalatban konkurráló új konzorcziumnak ajánlatait bírálat tárgyává teszi, s a bírálat eredményéhez képest javaslatot tesz az iránt, mely irányban történjék a döntés. Szó van másodszor ama szerződési tervezetről, melyre nézve, ugyancsak ez az albizottság az általa helyesnek talált elvek "kellő érvényre jutása folytán, a magasabb hatóságok végleges jóváhagyását városvagyonjogi szempontból kikéri. Az igazgatóság abban a meggyőződésben volt, hogy a magasabb hatóságok e jelentést és a szerződési tervezetet, tartalmuknál fogva helyben hagyni nem fogják. Miután ez állítást nyilvánosság előtt teszi, igazolni is tartozik azt, különösen pedig hatósággal szemben a legnagyobb tisztelettel szokott eljárni A kellő bizonyítékokat fel fogja hozni. Mindenekelőtt az albizottság jelentésére óhajt nyilatkozni, és konstatálja azt, hogy a társaság ajánlata nem ment keresztül azokon a fórumokon, melyeket a megállapított rend szerint betartani kellett volna. Ez állítás igazolásául hivatkozik magára a jelentésre, mely azt mondja: „A budapesti közúti vaspálya-társaság tervét is érdemleges tárgyalás alá kellett venni, mert a felett még egy fórum sem nyilatkozván, azt egyszerűen mellőzni nem lehetett." A jelentés azután ismertetvén a két rendbeli ajánlat tartalmát, ami meggyőződésnek ad kifejezést, hogy műszaki szempontból, úgyszintén czélszerűségi tekintetekből a közúti vaspálya-társaság ajánlata nem megfelelő, ezzel szemben pedig a másik ajánlat számos műszaki előnynyel bír. E tekintetben konstatálja azt, hogy az albizottság, midőn e jelentést szerkesztette, nem ismerte az összes okmányokat és terveket. Ennélfogva a jelentés eme része nélkülözi azt az alaposságot, melyet ily fontos műszaki kérdésekben a véleményezésnél elsősorban szem előtt kell tartani. A társaság a fővároshoz beadta az ajánlatot, amelyben a törvényes szokások szerint az útegyezmény megkötésére kérte fel a hatóságot. Ehhez részletes terveket nem volt szükséges mellékelni, hanem a közlekedési ministériumhoz nyújtották be azokat. Midőn tehát az albizottság e fontos kérdésben meggyőződéséhez képest a fővárosi hatóságot infinálni akarta, hogy mily irányban oldandó meg e kérdés, elsősorban kötelessége lett volna kikérni a részletes terveket. Az albizottság javaslatának műszaki része ama kívánalmaknak, melyek a vasúti vonal kiépítése által elévetni óhajtatnak, nem felel meg. E kívánalmakat nemcsak megvalósítani, de megközelíteni sem fogja az elfogadott tervezet. A műszaki részleteket rövid előadás folyamában kifejteni, anélkül, hogy a tervek kéznél volnának, igen nehéz. Mindenekelőtt azon különbségre utal, melyet az albizottság a társaságnak ajánlata és a másik vállalkozó ajánlata közt pénzügyi szempontból felhoz. Azt konstatálta ugyanis az albizottság, hogy a másik vállalkozó az engedélyt 40 évi időtartamra kéri, továbbá, hogy a vasutat díjmentesen átengedi a fővárosnak, az építést 120 nap alatt befejezi s a díjszabást is mellékeli. Ezzel szemben konstatálni véli a társaság előterjesztéséből, hogy a társaság 90 évi engedélyt kívánt, nem gondoskodott a visszaháramlási jog szabályozása tekintetében, továbbá tekintettel a vasút sürgősségére, egyáltalán nem nyilatkozott az építési időtartamra nézve; az ajánlat mint az albizottsági jelentés mondja, nem tartalmaz díjjegyzéket; a fővárosnak semminemű pénzbeli előnyt nem nyújt, sőt az új köztemetői vasút kiépítéséhez 3540 négyszögöl területet kér. Azután szóról-szóra ezeket mondja a jelentés: „egyfelől az ajánlat nélkülözi az érdemleges és részletes tárgyalásra megkívántató alapot, másfelől oly kikötéseket, amelyek a fővárosra is előnynyel járnának, kilátásba nem helyez, sőt attól csakis áldozatot vár". A társaság azt az álláspontot foglalta el előterjesztésének rezüméjében, hogy ama javaslatok, melyeket tett, a főváros érdekeit és előnyeit szem előtt tartják és a közönség jogos igényeit kielégítik és így oly természetűek, hogy azok a hatóság által nyugodt lélekkel elfogadhatók. Ha az albizottság ezzel szemben úgy nyilatkozik, hogy a társaság nem nyújt semmit, csak áldozatot kíván, úgy állítja oda a dolgot, mintha az tisztán kapzsiság által vezéreltetnék, hogy pusztán az önérdeket tartja szem előtt. Ily erős vádat ha nyilvánosságra hoz egy társaság ellenében, mely 22 év óta működik a főváros és a közönség érdekeiben, bizonyára indokolni is kellett volna. Mert ha az nem indokoltatik, akkor jogosítva van a társaság azt egyszerűen a nyilvánosság előtt visszautasítani. Amaz előzmények, melyek alapján a bizottság a jelzett eredményhez jut, oly állítások, amelyeket megcáfolni bizonyára nem lesz nehéz. Ugyanis az első állítás, hogy a társaság 90 évi koncessziót kért, csak kombináczió. Ama kérvényben, melyet a fővárosi tanácshoz intézett a társaság, az engedélyezési időre nézve egyáltalán semmiféle időhatárt nem szabott, mert azt tartották szem előtt, hogy a vasutak időtartamának engedélyezése a közlekedési minisztérium ügykörébe tartozván, nem kell egy tervezetben az iránt javaslatot tenni. A társaság nem arra kérte a hatóságot, hogy 90 évre adja meg az engedélyt, hanem arra, hogy a közlekedési miniszter által annak idejében megállapított útegyezményt adja ki. Azt a társaság nem tudhatja, hogy a közlekedési minisztérium mily időt kíván megállapítani és csak a legnagyobb legalitást tanusította akkor, midőn előre is aláve- 424