Vasuti és Közlekedési Közlöny, 18. évf. (1887)

1887-04-08 / 41. szám

VEGYESEK. Utmesteri állások betöltése. A brassói illetőleg a szombathelyi ra. kir. államépitészeti hivatal kerületében üresedésbe jött, 400 frt évi fizetéssel és minden mértföld, vagyis: 7­586 km. után számitandó 25 frt utazási átalánynyal javadalmazott alsó-tömösi, illetőleg vasvári úrmes­teri állomás betöltendő. A katonai kötelezettség teljesíté­sét, továbbá írás és nyelvismereteket, szakképzettséget, az eddigi foglalkozást, valamint az életkort és testalkat egész­séges voltát igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványok ezen pályázati hirdetés keltétől, vagyis i. é. márczius 25-étől számítandó hat hét alatt és pedig szolgálatban levők részéről elöljáró hatóságok útján, különben pedig közvetlenül a bras­sói illetőleg szombathelyi m­. kir. államépítészeti hiva­talnál nyújtandók be , megjegyezvén, hogy az említett állomás az 1873 évi II. t.-cz. értelmében kiszolgált és igazolványnyal ellátott altisztek számára lévén fentartva, ily minősitvénynyel nem biró egyén csak azon esetre fog kineveztetni, ha kiszol­gált és jogositványnyal biró altiszt nem jelentkeznék. A vég­leges kinevezésnek egyik feltételét képezi az előírt képességi vizsgának egy év alatti letétele. Azon tárgyak iránt, melyek­ből ezen vizsga leteendő, az államépítészeti hivatalnál tájé­kozás szerezhető. A budapesti közúti vaspálya-társaság e hó 4-én tartotta XXII. évi rendes közgyűlését. Elnök Szitányi Izidor üd­vözli a szép számban megjelent részvényeseket és konstatálja a közgyűlés határozatképességét. Az igazgatóságnak a múlt üzletévről szóló terjedelmes jelentését a közgyűlés Rud­nyánszky Ferencz részvényes indítványára fölolvasott­nak tekintette és a felügyelő bizottság jelentésének meg­hallgatása után a zárszámadásokat jóváhagyta, az igazgató­ságnak a nyereség felosztására vonatkozó indítványát elfo­gadta és elhatározta, hogy a részvények május 1-én esedékes szelvényei 26 frttal, az élvezeti jegyeket 16 frttal, már április 12-étől kezdve váltassanak be; ezzel egyidejűleg úgy a felügyelő-bizottságnak, mint az igazgatóságnak a felmentvényt egyhangúlag megadta. A közúti vasúti hálózat tervezett kiterjesztése tárgyánál dr. W­i­t­tm­a 11 n Mór részvényes köszönetet mond az igazgató­ságnak azért a lelkiismeretes pontosságért, melylyel évi jelen­tésében minden a társaság beléletére és szervezetére vonatkozó momentumot megvilágosít; csak­hogy sajnálattal tapasztalta, hogy a tervezett köztemetői vasút tekintetében két fon­tos okirat a jelentésben nincsen ismertetve. Az egyik ezek közül a főváros e czélból kiküldött bizottságának jelentése, a másik ama szerződéses megállapodás, a­mely egyrészt a főváros, másrészt az illető vállalkozó között köttetett. Kéri az igaz­gatóságot, hogy e tekintetben nyilatkozzék és az említett két okiratot felolvastassa, vagy megismertesse. Jellinek Henrik vezérigazgató a következőkben vá­laszol a felvetett kérdésekre: Tény az, hogy az évi jelentés, mely a folyamatban levő ügyek minden mozzanatára kiterjesz­kedik, a köztemetői vasúti vonalat illetőleg két mozzanatot nem említ. E két mozzanat az a két okmány, melyre dr. Witt­mann részvényes kér felvilágosítást. Az igazgatóság szívesen megadja e két okmányra vonatkozólag a felvilágosítást. De mielőtt ezt tenné, röviden jelezni akarja azt az okot, mely vissza­tartotta attól, hogy a jelentés keretébe az említett két okmányt felvegye. Az ok az volt, hogy az igazgatóság meg volt győződve, hogy úgy a jelentés, mint az említett szerző­dés, tartalmuknál fogva, nem válhatnak tényekké, illetve a szerződés alapján végleges elhatározás hozatni nem fog. Az utóbbi időben az ügyben beállott fordulat folytán azonban mi sem akadályozza abban, hogy a kérdést fejtegesse, és kimutassa, hogy az igazgatóságnak az évi jelentésben felhozott erre vonat­kozó javaslatai helyesek voltak. Az új köztemetőhöz vezetendő vasútnak ügye sok stá­diumon ment keresztül. A jelentés a szokásokhoz híven, mindig feljegyezte az egyes mozzanatokat és a sajtó is kimerítően tárgyalta e kérdést. Feleslegesnek tartja mindazon mozzanato­kat most ismételten felhozni.­ Szó van itt első­sorban a fővárosi pénzügyi bizottság úgynevezett közúti vasúti albizottságának ama jelen­téséről, melyben úgy a budapesti közúti vaspálya-társaság, valamint az e vállalatban konkurráló új konzorcziumnak aján­latait bírálat tárgyává teszi, s a bírálat eredményéhez képest javaslatot tesz az iránt, mely irányban történjék a döntés. Szó van másodszor ama szerződési tervezetről, melyre nézve, ugyan­csak ez az albizottság az általa helyesnek talált elvek "kellő érvényre jutása folytán, a magasabb hatóságok végleges jóvá­hagyását v­ár­o­s­­­vagyon­jogi szempontból kikéri. Az igaz­gatóság abban a meggyőződésben volt, hogy a magasabb h­ató­ságok e jelentést és a szerződési tervezetet, tartalmuknál fogva helyben hagyni nem fogják. Miután ez állítást nyilvánosság előtt teszi, igazolni is tartozik azt, különösen pedig hatósággal szemben a legnagyobb tisztelettel szokott eljárni A kellő bizo­nyítékokat fel fogja hozni. Mindenekelőtt az albizottság jelen­tésére óhajt nyilatkozni, és konstatálja azt, hogy a társaság ajánlata nem ment keresztül azokon a fórumokon, melyeket a megállapított rend szerint betartani kellett volna. Ez állítás igazolásául hivatkozik magára a jelentésre, mely azt mondja: „A budapesti közúti vaspálya-társaság tervét is érdemleges tárgyalás alá kellett venni, mert a felett még egy fórum sem nyilatkozván, azt egyszerűen mellőzni nem lehetett." A jelentés azután ismertetvén a két rendbeli aján­lat tartalmát, ami meggyőződésnek ad kifejezést, hogy mű­szaki szempontból, úgy­szintén czélszerűségi tekintetekből a közúti vaspálya-társaság ajánlata nem megfelelő, ezzel szemben pedig a másik ajánlat számos műszaki előnynyel bír. E tekin­tetben konstatálja azt, h­ogy az albizottság, midőn e jelentést szerkesztette, nem ismerte az összes okmányokat és terveket. Ennélfogva a jelentés eme része nélkülözi azt az alaposságot, melyet ily fontos műszaki kérdésekben a véleményezésnél első­sorban szem előtt kell tartani. A társaság a fővároshoz beadta az ajánlatot, a­melyben a törvényes szokások szerint az út­egyezmény m­e­gk­ö­t­é­s­ér­e kérte fel a hatóságot. Ehhez részletes terveket nem volt szükséges mellékelni, hanem a közlekedési ministériumhoz nyújtották be azokat. Midőn tehát az albizottság e fontos kérdésben meggyőződéséhez képest a fővá­rosi hatóságot infinálni akarta, hogy mily irányban oldandó meg e kérdés, első­sorban kötelessége lett volna kikérni a részletes terveket. Az albizottság javaslatának műszaki része ama kívánal­maknak, melyek a vasúti vonal kiépítése által elévetni óhaj­tatnak, nem felel meg. E kívánalmakat nemcsak megvalósítani, de megközelíteni sem fogja az elfogadott tervezet. A műszaki részleteket rövid előadás folyamában kifejteni, a­nélkül, hogy a tervek kéznél volnának, igen nehéz. Mindenekelőtt azon különbségre utal, melyet az albizottság a társaságnak ajánlata és a másik vállalkozó ajánlata közt pénzügyi szempontból fel­hoz. Azt konstatálta ugyanis az albizottság, hogy a másik vállalkozó az engedélyt 40 évi időtartamra kéri, továbbá, hogy a vasutat díjmentesen átengedi a fővárosnak, az építést 120 nap alatt befejezi s a díjszabást is mellékeli. Ezzel szemben konstatálni véli a társaság előterjesztéséből, hogy a társaság 90 évi engedélyt kívánt, nem gondoskodott a visszaháramlási jog szabályozása tekintetében, továbbá tekintettel a vasút sür­gősségére, egyáltalán nem nyilatkozott az építési időtartamra nézve; az ajánlat mint az albizottsági jelentés mondja, nem tartalmaz díjjegyzéket; a fővárosnak semminemű pénzbeli előnyt nem nyújt, sőt az új köztemetői vasút kiépítéséhez 3540 négy­szög­öl területet kér. Azután szóról-szóra ezeket mondja a jelentés: „egyfelől az ajánlat nélkülözi az érdemleges és rész­letes tárgyalásra megkívántató alapot, másfelől oly kiköté­seket, a­melyek a fővárosra is előnynyel járnának, kilátásba nem helyez, sőt attól csakis áldozatot vár". A társaság azt az álláspontot foglalta el előterjesztésének rezüméjében, hogy ama javaslatok, melyeket tett, a főváros érdekeit és előnyeit szem előtt tartják és a közönség jogos igényeit kielégítik és így oly természetűek, hogy azok a hatóság által nyugodt lé­lekkel elfogadhatók. Ha az albizottság ezzel szemben úgy nyilatkozik, hogy a társaság nem nyújt semmit, csak áldozatot kíván, úgy állítja oda a dolgot, mintha az tisztán kapzsiság által vezéreltetnék, hogy pusztán az önérdeket tartja szem előtt. Ily erős vádat ha nyilvánosságra hoz egy társaság elle­nében, mely 22 év óta működik a főváros és a közönség ér­dekeiben, bizonyára indokolni is kellett volna. Mert ha az nem indokoltatik, akkor jogosítva van a társaság azt egyszerűen a nyilvánosság előtt visszautasítani. Amaz előzmények, melyek alapján a bizottság a jelzett eredményhez jut, oly állítások, a­melyeket megc­áfolni bizonyára nem lesz nehéz. Ugyanis az első állítás, hogy a társaság 90 évi konc­essziót kért, csak kombináczió. Ama kérvényben, melyet a fővárosi tanácshoz intézett a társaság, az engedélyezési időre nézve egyáltalán semmiféle időhatárt nem szabott, mert azt tartották szem előtt, hogy a vasutak időtartamának engedélyezése a közlekedési minisztérium ügykörébe tartozván, nem kell egy tervezetben az iránt javaslatot tenni. A társaság nem arra kérte a ható­ságot, hogy 90 évre adja meg az engedélyt, hanem arra, hogy a közlekedési miniszter által annak idejében megállapított út­egyezményt adja ki. Azt a társaság nem tudhatja, hogy a köz­lekedési minisztérium mily időt kíván megállapítani és csak a legnagyobb legalitást tanusította akkor, midőn előre is aláve- 424

Next