Polgári fiúiskola, Vecsés, 1937
Pályaválasztás Jelige: Boldog az az ember, ki munkájában nemcsak kenyérkereseti lehetőséget, hanem szórakozást is talál. Mindnyájunk életútjában vannak határkövek, útelágazódások, melyek meghatározzák sorsunkat. De ezek között a legfontosabb az a határkő, mely elé a 14 éves serdülő fiút állítja az élet, midőn a polgári iskola elvégzése után pályát kell választania. A 14 éves fiú legtöbbször nem is érzi át e nagyjelentőségű kérdés súlyát , vagy a gyermekábrándok bizonytalan ködalakjai után, vagy valamelyik szomszéd, rokon, esetleg idősebb barát foglalkozása szerint ráfogja valamelyik foglalkozásra, hogy az kedve szerinti. A szülők maguk is érzik e kérdésben gyermekeik bizonytalanságát és megijedve kutatnak valamilyen „hajlam“ után, amit állítólag felfedeztek gyermekeikben. Sajnos ez az u. n. „hajlam“ legtöbbször inkább a szülők vágyának felel meg, mint a fiú valódi rátermettségének. Hozzájárul ehhez a pályák túlzsúfoltsága, a kenyérkereseti viszonyok, az ifjúság elhelyezkedési lehetőségeinek nehézségei. Mi hát a tennivaló? Az alábbiakban a szülők és növendékek segítségére kívánok sietni és életük e fontos útelágazódásánál néhány tilalomfát és útmutatótáblát mutatok, melyeknek segítségével — mint földi vándor az élet nagy országútján — talán eligazodnak megtalálva a helyes irányt. Lássuk először a tilalomfákat: Tüdőbajra hajlamos gyermeket nem tanácsos tanítónak, gyárimunkásnak, bányásznak, szabónak, cipésznek, kovácsnak, órásnak adni, hanem inkább a kertészet, erdészet, vagy valamilyen mezőgazdasági pályára utaljuk. Szívbajra vagy epilepsziára hajlamos fiúk sem valók tanítói, papi vagy orvosi pályára, inkább a fenti életpályák egyikénél helyezzük el. Látási zavarokban szenvedő rövidlátó vagy messzelátó tanuló nem lehet hivatalnok, vasutas, gépkocsivezető, nyomdász, műszerész, grafikus vagy órás. Lúdtalpas vagy x-lábú ne készüljön olyan pályákra, hol sokat kell állni vagy járni pl. pincér, portás, mozdonyvezető, szakács, kereskedő vagy pék. Testi rendellenességgel bíró, nyomorék gyermek kerülje az olyan pályákat, hol sok emberrel kell érintkeznie. Ne legyen tehát kereskedő, borbély, inkább fogtechnikus, műhelymunkás.