Vegyipari Dolgozó, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM A SZOVJETUNIÓ VEGYIPARI ÜZEMEIBEN. Szakszervezetünk a Szovjet Vegyipari Szakszervezet meg­hívására munkásdelegációt küldött a Szovjetunióba. Le­hetőségünk volt a Szovjetunió néhány vegyipari üzemében a munkások életkörülményeit, mindennapi munkájukat ta­nulmányozni, politikai és szak­mai kérdésekben tapasztalato­kat cserélni. Utunk során az üzemekben éppúgy, mint a városokban és kolóniákon na­gyon barátian fogadtak ben­nünket és az emberek, akikkel beszéltünk, tényleg munkás­testvéreknek járó közvetlen­séggel beszéltek munkájukról, életükről. A szocialista brigádot a dol­gozók meggyőzésével szerve­zik. A szakszervezet aktívái, a gazdasági vezetők a már meg­levő brigádokkal és műszakok­kal beszélgetnek, hogy az ott dolgozók tegyenek szocialista kötelezettségvállalást. Milyen vállalást tesznek? Közös jellemzője ezeknek, hogy a munkások vállalják a termelési feladatok teljesítését, túlteljesítését, szakmai és ál­talános és politikai műveltsé­gük növelését. A termelési vállalás az kéz­zel fogható, mivel a tervekre épül, éppen ilyen kézzel fog­ható a többi vállalás is, mivel az egyes tagok vagy az általá­nos iskola vagy a technikum­i cikk keretében nem lehet mindenről beszámolni, csu­pán a szocialista brigádok munkájában szerzett tapaszta­latokat ismertetjük. Szinte egyöntetűen tapasztal­tuk, hogy a Szovjetunió hét­éves tervéről, annak kilátá­sairól minden üzemben be­szélnek a dolgozók. Ennek a jegyében az üzemekben nagy gonddal szervezik a szocialista mnkaversenyt annak is egy új hajtását, a szocialista bri­­gádmozgalmat, hogy minél hatékonyabban segíthessék a kommunizmus gazdasági alap­jainak erősítését, és főiskola elvégzésére, vagy éppen egy újabb szakma ta­nulására tesznek kötelezettség­vállalást. Tehát nem mindenki egyforma vállalást tesz­­ az iskolázás tekintetében, mint ahogy nem tesznek egyforma vállalást a munkafegyelemre, a szocialista magatartásra sem. Elmondták a szovjet elv­társak, hogy a munkások igen meggondolják vállalásukat, hiszen különösen a szakmai, politikai képzés, magatartás­beli fogyatékosságok leküzdé­se, szilárd elhatározást, ke­mény akaratot igényel. Fele­lősséggel ilyen vállalásokat azok tesznek, akikben az elha­tározás erre megérett, han több fél és egész munka-­­ napot ledolgoznak egymás he­lyett, vagy ha sokgyermekes at­ya tanul, elmennek a la­kásra és a házimunkában se­gítenek. Azokat, akik a segít­ség után nem tesznek eleget kötelezettségüknek, azokat ki­zárják a brigádból. A brigádok eredményeinek értékelését a szovjet vegyi üzemekben évenként két eset­ben végzik, május 1-én és no­vember 7-én. A szocialista bri­gádok az üzemrész dolgozói elé terjesztik a kötelezettségválla­lásukat, annak teljesítését és az egész kollektíva bírálja fe­lül a teljesítéseket és tesz ja­vaslatot a szakszervezetnek, a vállalatvezetőségnek, akik az­után kimondják a szocialista brigád cím elnyeréséről szóló döntést. A cím elnyerésénél a legtöbb esetben jutalmat is ad­nak a vállalat jutalomkereté­ből. Az a brigád, amely egy­szer elnyerte a címet, újabb vállalást tesz, vagyis módosít­ja a korábbi kötelezettségvál­lalást a kívánalmaknak meg­felelően. Igen érdekes, hogy azok a dolgozók, akik nem dolgoznak brigádban, egyéni vállalást tesznek, amelyet a szakszerve­zeti csoport bírál felül. Az ér­tékelés módja hasonló a bri­gádokéhoz. A brigádok népszerűsítése szolid keretek között folyik. A vállalás a falon rendszerint ki van ragasztva. A szakszervezeti bizottságok időközönként beszámoltatják a brigádokat arról, hogy a bri­gád tagjai hogyan segítik egy­mást a felajánlások teljesítésé­ben, az így szerzett tapasztala­tokat a közös megbeszélése­ken, hangos híradón, sajtón keresztül hasznosítják. Az volt a tapasztalatunk, hogy a Szovjetunió vegyipari üzemeiben erőteljesen bonta­kozik ki ez a mozgalom. Ami­kor ott jártunk 1959 októberé­ben, a dolgozók 25—30 száza­léka volt a mozgalomban. Ez a mozgalom tovább szélesedik, azonban a szakszervezeti aktí­vák nem a formális és nagy számú brigádmozgalom hívei. Tudatában vannak annak, hogy a kommunizmus építése öntudatban és szakmai mű­veltségben magasabb színvo­nalú embereket igényel, s ezek kinevelésében a szocialista bri­gádmozgalom is segít. Ezért szervezik olyan átgon­dolt alapossággal e mozgal­mat. Ezért kapcsolódnak be mind nagyobb számban a dol­gozók, bár tudják, hogy a bri­gádban való részvétel áldozat­­vállalást, nagyobb kötelezettsé­get is jelent. Tudják azt is, hogy ennek eredményei az egyén és a társadalom javára meghozzák a gyümölcsöt. Úgy gondoljuk, a fent leírt tapasztalatok sok tekintetben a mi brigádmozgalmunkban is megtalálhatók és csak megerő­sítenek bennünket, hogy az idősebb testvér nyomdokain haladva, mi is jobb eredmé­nyekre számíthatunk a szocia­lista brigádmozgalomban. Dajka Ferenc A fontosabb tapasztalatok ----------------------------------------------------­ Ki hagyja jóvá a brigád vállalását és hogyan ítélik oda a szocialista brigád címet? Azokat a vállalásokat, me­­­­lyeket a brigádok megtesznek, egy erre a célra létrehozott bi­zottság hagyja jóvá, ők mond­ják ki, hogy a brigád vállalá­sa elfogadható-e, megindul­hat-e a versengés. E bizottság­ban benne van a párt, a szak­­szervezet, a vállalat és az ifjú­sági szervezet képviselője. A brigád tagjai segítik egy­mást a vállalások teljesítésé­ben. Időközönként egymás kö­zött megbeszélik, hogy hol tar­tana­k, milyen nehézség van a munkában. Olyan szellemet igyekeznek kialakítani, hogy az egész brigád felelős legyen egyért és megfordítva. Van arra is elég sok példa, hogy a nehezen tanulókat a fejletteb­bek segítik, a vizsgaidőszak- Jól kezdték az új évet! A Forte Fotokémiai Iparnál Schwarcz Károly öntő­­brigádja 1959. évi tervét 105,6%-ra teljesítette, 96',',­,-os exportminősítés mellett. Az új év első napjaiban tovább tartják jó eredményeiket és harcolnak a szocialista brigád címért. , A Chinoin-gyár Sevenál-kristályosító brigádja zökkenő­mentesen tért át 1959-ről 1960-ra. A brigád híven elmúlt évi eredményeihez, az új év első két napján is kimagasló ter­melést ért el és 1%-os anyagmegtakarítással dolgozott. Gyors ütemben fejlődik a lengyel vegyipar Lengyelországban a vegy­ipar a leggyorsabban fejlődő iparágak közé tartozik. 1960- ban a vegyipar termelési ér­téke 23,4 milliárd zloty lesz, 14 százalékkal magasabb az 1959. évi termelési értéknél. A leggyorsabban a modern mű­anyagok gyártása fejlődik. Jö­vőre Lengyelország világvi­szonylatban is figyelemre méltó szintetikus kaucsuk -----­--------­termelővé lép elő. Oswiecim városban, az egykori szomorú emlékezetű Auschwitz-ban ha­talmas vegyimű dolgozik, amely ez évben már 20 ezer tonna szintetikus kaucsukot állít elő. Lengyelország ezáltal meg­kezdheti ennek a fontos mű­anyagnak a kivitelét. 40 szá­zalékkal emelkedik a plasztik anyagok gyártása is. -------------­ ­i országos innácisellátási értekezlet tapasztalatai A Vegyipari Szakszervezet és a Nehézipari Minisztérium közös szervezésében 1959. de­cember 15-én országos mun­kásellátási értekezlet volt a minisztériumban. A beszámoló alapján a szak­­szervezet munkásellátási fele­lősei és a vállalatok munkás­­ellátási előadói megvitatták az eddigi eredményeket és az 1960. évre vonatkozó felada­tokat. Az értekezleten kitűnt, hogy a hároméves tervben, tehát 1960. év végéig üzemi kony­hák, éttermek fejlesztésére 15 800 000 forintot; öltözők, fürdők építésére, bővítésére 21 700 000 forintot; munkás­szállások korszerűsítésére, épí­tésére 19 600 000 forintot; óvo­dák és napközi otthonok épí­tésére 2 400 000 forintot; or­vosi rendelők létesítésére 1 100 000 forintot; kultúrott­honok és sportlétesítmények építésére 3 200 000 forintot; vállalatok és a minisztérium által történő lakásépítésre 118 000 000 forintot fordítunk, illetve a hátralevő egy évben fordítunk. Ezek a nagy összegek mind azt bizonyítják, hogy a párt határozatának érvé­nyesítése a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításában a vegy­ipari üzemekben is ered­ményes. 1960-ban ezeket a célkitűzése­ket tovább kell fejleszteni, hogy a körülményekhez képest a dolgozók igényeit maximá­lisan tudjuk­­kielégíteni, szem előtt tartva mindenben a leg­nagyobb takarékosságot. Az értekezleten többen fog­lalkoztak a második ötéves terv feladataival, hangsúlyoz­ták, hogy a létesítmények ne fényűzőkk legyenek, hanem célszerűek. Az értekezlet befejeztével a munkásellátás területén ered­ményes, kiváló munkát végzett aktívákat a minisztérium és a szakszerve­zet jutalomban ré­szesítette, így jutalmat kapott: Szekeres László, Devecseri József, Balogh Lajosné, Igaz Gábor, Vincze Andrásné, Sulyok Gyula, Karánsebesi Lukács, Varga Antal, Ka­lász Sándor, Markó István, Szabó Sándor, Wott László, Szikora Józsefné, Pünkösdi Andorné, Nagy József, Ko­vács Sándor, Reimann Gá­bor, Grósz Jánosné, Vári Hana, Ágoston János, Nagy Ervin, Lődi Ferenc, Somo­gyi István és Bató Elekné elv­társak; a KGM-vállalatoknál Lontai László, Markovics Jó­zsef és Holkó Mihályné elvtár­sak. *Új munkavédelmi filmek 1939-ben szakszervezetünk és a Nehézipari Minisztérium több mint 150 000 forintos költséggel két új munkavé­delmi filmet készíttetett. Ezek a filmek az eddigi tapaszta­latok alapján nemcsak oktat­ni kívánják a dolgozókat, ha­nem szórakoztatva nevelni. A „Nincs véletlen baleset”­­ című film a balesetek humo­ros illusztrálásával igyekszik felhívni a dolgozók figyelmét, hogy a baleseteknek mindig van oka. Ha a balesetek okait idejében felismerjük, eredményesen harcolhatunk a balesetek csökkentéséért. A másik film a gázpalac­kok biztonsági kérdéseit tár­gyalja. Merész fordulatokkal végigvezeti a nézőt a gáz­palackok gyártásától kezdve, a biztonsági rendszabályok megsértésén keresztül a gáz­palack felrobbanásáig. Rész­letesen foglalkozik a gázpa­lackok biztonsági előírásainak betartásával is. Az új filmek minden vegy­ipari vállalatra vonatkoztatva érvényesek, ezért javasoljuk, hogy a Nehézipari Miniszté­rium Filmszolgálatától ki­kérve, minél gyakrabban mu­tassák be a dolgozóknak. HAT NAPPAL A HATÁR­IDŐ ELŐTT üzembehelyezték az Óbudai Gázgyárban a IV. számú kemence-blokkot. A hatnapos időnyereség több mint másfél millió forinttal emeli a termelési értéket, többek között 750 ezer köb­méter városi gáz előállítását teszi lehetővé. A DOROGI SZÉNFELDOL­GOZÓ VÁLLALAT túltelje­sítette ez évi termelékenységi tervét. Az egy munkaóra alatt előállított termelési­­ér­ték összege 3,6 Ft-tal megha­ladja az 1960. évi előirányza­tot. A jó eredményt elsősor­ban a munka jobb megszer­vezésével érték el. A RUGGYANTAARUGYÁR szakszervezeti bizottsága ka­rácsonyra több mint 40 ezer forintért vásárolt játékokat a dolgozók gyermekei részére. A SZÉKESFEHÉRVÁRI KÖNNYŰFÉMMŰ üzemi Vö­röskereszt szervezete műsoros táncestélyt rendezett. A bevé­telből vásárolt ajándékokat a nagycsaládos dolgozók gyer­mekei kapták. A PÉTI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT nőbizottsága a jövő év első felében vala­mennyi nődolgozót otthonában kíván meglátogatni, s családi környezetben elbeszélgetni velük a gondokról, a nehézsé­gekről. A látogatások célja, amiben csak lehet — még családon belül is — csökken­teni a nődolgozók gondjait. JÓL SIKERÜLT nyugdíjas -­ KISZ-fiatal találkozót tartot­tak az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó művelődési otthonában. A gyár nyugdíja­sai kérték, hogy a találkozó­kat rendszeresítsék. RÖVIDESEN MEGKEZDI PRÓBAÜZEMELÉSÉT a Péti Nitrogénművek új argonki­nyerő üzeme. A nemesgáz ar­gont az eddig veszendőbe ment ammóniagyári lefúvott gázból nyerik, hazánkban ed­dig még nem alkalmazott technológiával. AZ INOTAI ALUMINIUM­­KOHÓ első szocialista brigád­ja a tervezettnél 1175 forint­tal olcsóbban állítja elő ton­nánként az alumíniumot. A brigád Raffai Kálmán brigád­vezető irányításával ez évben még nagyobb eredményeket kíván elérni. Új ebédlő az Egyesült Gyógyszergyárban A közelmúltban adták át a több százezer forintos költséggel korszerűsített új ebédlőt az Egyesült Gyógy­szergyár dolgozóinak. A korszerűen felszerelt konyha és étterem messzemenően kielégíti a dolgozók igényeit, megszünteti az eddigi zsúfoltságot. Mit vár az tíz évtől Csapó György, a ,,Reneal" Finomvegyszergyár mérnöke A világban, az emberek és népek között a megértés szelle­mének további térhódítását, en­nek következményeként le­szerelési egyezményt, nemzet­közi összefogást a rendkívüli erőfeszítést igénylő problé­mák — atomenergia, világűr­­kutatás — megoldására; sza­badabb közlekedést az egyes országok között; újabb tudo­mányos szenzációkat, többek között a Mars-rakéta elindu­lását, az energiatermelést for­­radalmasító energia-koncent­rátor tovább­fejlesztését; mint sportkedvelő, új csúcs­­eredményeket az atlétikában, úszásban és magyar sikereket a római olimpián. A munkahelyen, mint e te­rületen­ dolgozó, a műszaki fejlesztés meggyorsulását egy — általános érdeklődésre szá­mot tartó — szervezeti for­ma, technológiai laboratórium felállítása révén, az előbbiből következően vállalati szinten jelentős tervtúlteljesítéssel az évi 100 milliós termelési szint elérését; egyénileg legalább öt-tíz, anyagilag sem közömbös újítást. A magánéletben, több év munkája eredményeként új lakást; szép, esetleg külföldi csónak­túrákat, magnetofont, jó jazz- és táncszámokat. Kaksits Jánosné, a Hungária Műanyag- és Gumigyár dolgozója Az új évtől elsősorban a nemzetközi helyzet további enyhülését várom. Szeretnénk békében élni, dolgozni. 12 éves kisfiam van. Az ő bol­dog jövőjéhez is bék­ére van szükség. Igaz ugyan, fiam még csak a VII. általános is­kolába jár, azonban neki is nagy tervei vannak, matema­tika-fizika tanár ak­ar lenni. Kisfiam terve az én tervem is, mivel ő a szemünk fénye. Tanulásán férjemmel együtt segítjük és megígértük, ha ki­tűnő eredményt ér el, vizsga után kap egy Panni robogót. Munkahelyemen ez évben szeretném elérni a Kiváló Dolgozó szintet, habár az elég nehéz, mert a külföldi anya­gok minősége nem megfelelő. Otthonunkban tervezzük meg, hogy a két szobába cse­­réltkályhát építtetünk. Ehhez meg is lesz a pénzünk, mert én is, férjem is KST-tag. Én 1300 forintos fizetésemből 150­rintot, férjem 1600 forintos fizetéséből 300 forintot te­szünk félre havonta. Végezetül — ez már nem­csak az én tervem — nagyon szeretném, ha férjemet az év­ben felvennék az egyetemre.

Next