Vegyipari Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
így élnek, gondolkodnak a műszakiak, közgazdászok A VDSZ Műszaki és Közgazdász Szakosztálya által kezdeményezett reprezentatív szociológiai felmérés 1366 értékelhető kérdőívéből érdekes adatokat kapunk a műszakiak és közgazdászok szakmai képzettségéről, művelődéséről, világnézetéről, gondolkodásmódjáról.. A szakmai képzettség nyilvánvalóan nem azonos az iskolai végzettséggel, de az utóbbi ennek mégis igen lényeges meghatározó tényezője. Ilyen egyszerű felmérés keretében a szakmai képzettséget elsősorban a megszerzett diploma fokával és jellegével tudjuk jellemezni. DIPLOMA Ezek szerint a válaszadók 45 százaléka egyetemi végzettségű műszaki (beleértve a termelésben dolgozó gyógyszerészeket, orvosokat is), 6 százaléka egyetemi vagy felsőfokú képesítéssel rendelkező közgazdász, 5 százaléka felsőfokú technikumot és 44 százaléka középfokú technikumot végzett. A 45 százalék egyetemi végzettségű műszaki közül a legnagyobb részt, az összes kérdezettek 26 százalékát vegyészmérnökök, illetve TTK-s vegyészek adják, 5 százalékuk pedig vegyipari gépészmérnök. A technikusok közül a felmérésben részt vevők 19 százaléka vegyipari technikus. Második diplomával a műszakiak és közgazdászok 3 százaléka rendelkezik. Egyetemi doktori címet 42 fő (3 százalék) szerzett, kandidátusi fokozatot 15, a tudományok doktora címet 4 fő. A felmérésben szereplők 35 százaléka nappali oktatás keretében szerezi-: meg legmagasabb képesítését és 43 százalékuk a felszabadulás után végezte el tanulmányait. 41 százaléka a diplomája, illetve képesítése 5 évnél nem régebbi. 42 százaléka 6—15 év előtt szerezte meg a legmagasabb képesítést és CSak 7 százalékot fesz ki azoknak a száma, akik tanulmányaikat a felszabadulás előtt fejezték be, illetve kezditek el. Ez azt jelzi, hogy a vegyiparban dolgozó műszakiak és közgazdászok viszonylag friss, korszerű ismeretekkel rendelkeznek. TOVÁBBKÉPZÉS A kérdőívek adatai arról tanúskodnak, hogy a műszakiak és közgazdászok 25 százaléka valamely intézményes keretben jelenleg is tanulmányokat folytat, 50 százaléka pedig a közeljövőben részt kíván venni a szakmai továbbképzés valamely formájában. A tanulmányokat folytatók érdeklődése — 3 százalék — elsősorban a nyelvtanulás felé fordul, mérnök vagy közgazdász továbbképzésben vesz részt 6,5 százalék. Marxizmus —feninizmus esti egyetemen tanul 6,2 százalék. A szakmai továbbképzést akadályozó okok közül első helyen egyenlő aránnyal (20 —28 százalék) a munkában való túlterheltség és a családi problémák szerepelnek. 22 százalék megjegyzi, hogy munkaköre nem ösztönzi a továbbtanlásra. 13 százaléknál közlekedési nehézségek akadályozzák a továbbképzést és viszonylag kevés azoknak a száma, akiknek továbbtanulásét vállalatuk nem támogatja 17 százalék), illetve nem engedélyezi (2 százalék). Egy másik kérdés azt tudatolja a megkérdezettektől, hogy milyen szakmai fejlődési lehetőséget látnak jelenlegi munkakörükben. A válaszok 34 százaléka szerint ez a lehetőség nagyon jó, illetve jó. 35 százalék szerint közepes és 10 százalék tartja rosznak. Érdemes felfigyelni arra, hogy a válaszadók 23 százaléka szerint a jelenlegi képzés színvonala megfelel, 46 százaléka szerint azonban csak részben felel meg a követelményeknek Nehéz volt megválasztani azokat a tényezőket, amelyeken a műszakiak és közgazdászok kulturális érdeklődését, igényeit felmérhetjük. Átfogó képre nem vállalkozhattunk. Inkább csak egy-egy mozaikkocka felvillantásával igyekeztünk a körvonalakat kibontakoztatni. Az egyik ilyen kockának tekintjük a válaszadók magánkönyvtárát. A szakkönyveknél felmértük az 1-től 20 könyvvel rendelkezők kategóriáját is, ez 43 százalék. Tehát aránylag kevés szakkönyvet vásárolnak, ami azzal magyarázható, hogy ezek többnyire a vállalati könyvtárból is kivehetők. Jelentős azonban azoknak az aránya (31 százalék), akiknek 101—300 szépirodalmi könyből álló kis házi könyvtára van. Szépirodalmi könyvek vásárlására havi 50 forintig terjedő összegeit a válaszadók 60 százaléka, 50 és 100 forint között 22 százaléka költ Szépirodalmi könyvtárnak a válaszadók 32 százaléka tagja. Egy másik mozaikkocka a nyelvtudás. Jól olvasó, fordító és beszélő színvonalat aránylag kis hányad ér el. Ha lejjebb szállítjuk a mércét, és a törve beszélőket és szakszövegeket olvasókat is figyelembe vesszük, az arány lényegesen javul, de távolról sem kielégítő. Dominál a német nyelvtanulás, gyenge például az orosz nyelv ismerete. POLITIKA A politikai érdeklődésre vonatkozó kérdésekre a következő válaszokat kaptuk: 21 százalékot a politika nagyon érdekel, 59 százalékot átlagosan, tehát összesen 80 százaléknál jelentkezik politikai érdeklődés, 33 százalékuk párttag, 26 százalék KISZ- tag, 3 százalék a munkásőrség tagja. A válaszadók 98 százaléka szakszervezeti tag, 35 százaláka tagja a METESZ- nek, illetve valamely tagegyesületének és 5 százaléka a TXT-nek. Fontos kérdés és további tájékozódást igényel, hogy milyen arányban fejtetnek ki aktív tevékenységet a szakszervezetben. A párt és a kormány belpolitikáját 163 százalék teljes mértékben vagy nagyrészt helyesnek tartja, a külpolitikát 61 százalék, teljesen elutasító álláspontra csak 1 százalék,illetve 3 százalék helyezkedik. Arra a kérdésre, hogy fontosnak tartja-e, hogy hazánk a szocialista államokkal szoros gazdasági és politikai kapcsolatot tartson fenn, 56 százaléka ezt feltétlenül, 30 százaléka többé-kevésbé fontosnak véli. 45 százalék feltétlenül, 35 százalék többé-kevésbé szükségesnek tartja, hogy napjainkban az iparban dolgozó értelmiségi rendszerünk híve legyen. Közéletünk demokratizmusát csak 54 százaléka tartja teljes mértékben vagy nagyrészt kielégítőnek. VILÁGNÉZET Érdekes adatokat kaptunk műszakiatok és közgazdászaink világnézeti felfogásáról, gondolkodásmódjáról. 33 százalék feltétlenül, 27 százalék többé-kevésbé fontosnak tartja, hogy napjainkban a magyar ipari értelmiség materialista legyen, de 27 százalék ezt nem tartja lényegesnek. 39 százalék úgy véli, hogy a vallásos világnézet és a tudomány kapcsolata összeegyeztethetetlen, de 46 százalék szerint ezek nem zavarják, 8 százalék szerint pedig kiegészítik egymást. Mindezek ellenére, arra az egyenes kérdésre, hogy van-e valamilyen természetfeletti erő, amelytől az emberi élet függ, csak 12 százalék felel határozottan igenlően, és 60 százaléka tagadja annak létét. Barátai megválasztásánál 57 százalék tartja lényegesnek azok világnézetét. Megfelelő következtetéseket lehet levonni a műszakiak és közgazdászok gondolkodásmódjára azokból a kérdésekből, amelyek társadalmunk fejlődésére és az emberi kapcsolatokra vonatkoznak. Ezek szerint 68 százalék vallja azt, hogy az emberi társadalom állandóan magasabb célokat tűzve maga elé, az átmeneti visszaesések ellenére, egyre tökéletesebbé válik, és csak 16 százalék véli a haladást csupán látszatnak, 70 százalék úgy véli, hogy az embernek terveznie kell életét, de hogy miként alakul, ez nemcsak tőle függ- 16 százalék azt tartja, hogy az emberek segítőkészek és lehet rájuk számítani, 64 százalék viszont azt állítja, hogy az emberekre nem mindig lehet számítani, inkább saját erőnkre kell támaszkodni. Sajnos, a múlt még élő maradványaira utal az a jelenség, hogy csak 23 százalék van meggyőződve arról, hogy társadalmunkban a meglevő különbségek alapja elsősorban a különböző műveltségi és képzettségi színvonal, valamint a társadalom számára végzett különböző értékű munka és 39 százalék vallja, hogy a teljesítmények, származásnak, politikai hitvallásnak van ugyan szerepe a társadalmi különbségekben, de még ezeknél is fontosabb a családi vagy egyéb protekció és az elvtelen ügyeskedésre való képesség. ÉRVÉNYESÜLÉS A szűkebb szakmai területre szorítkozva 37 százalék van meggyőződve arról, hogy az érvényesüléshez elsősorban tehetségre, kitartó munkára és alapos szakértelemre van szükség, de 21 százalék véli, még mindig úgy, hogy kell összeköttetés, „fölfelé” való alkalmazkodni tudás és ügyeskedés a szakmában való érvényesüléshez. Felmérésünk adatai is tanúsítják: a műszakiak és közgazdászok tudata átalakulóban van. A front vonala nem egységes. Sok területen nagy számban közelednek a szocialista emberi, közösségi tudat felé, egyes területeken még jelentős az elmaradás. Ha a 25 év alatt megtett útra nézünk , a fejlődés óriási, ha az előttünk álló tennivalókra, úgy látjuk, hogy erőnket a politikai nevelő és világnézeti felvilágosító munkára kell összpontosítanunk. Balassa János Az ipari tanulók versenydöntője előtt Egy nyertes már van: a népgazdaság A versenyzők arcán erős idegfeszültség tükröződik. A velük szemben helyet foglaló közönség lélegzetét visszafojtva vár. A hangulat felforrósodik. Nagy tét forog kockán: a következő másodpercekben eldől, hogy tovább A központi vezetőség nevében — február 15-én — végső búcsút vettünk Szász Márton szaktársunktól, elvtársunktól, barátunktól. Megnyerő modorú, fiatal kelmefestő segéd volt, amikor 1934-ben a vegyészeti munkások szakszervezeti mozgalmába lépett, ahol a későbbi évek során műveit, a szocializmus eszméihez hű és bátor harcossá fejlődött. Részt vett a szakmai és a politikai harcokban. Tagja volt a szakosztály vezetőségének és később a szakszervezet központi vezetőségének is tagja lett. A munkásmozgalomban legális és illegális tevékenységet fejtett ki, jut-e a versenyző. Egy papírlapot fog, rajta csupán néhány szó: Mi a szubsztitúció? A másodpercek gyorsan múlnak, s felberreg a válaszadásra adott két perc leteltét jelző csengő. Ahogyan eleget tett proletárforradalmi kötelezettségeinek — a felszabadulás előtt — ugyanúgy a felszabadulás után az új, szocialista társadalmat építő gazdasági és politikai munka első soraiban harcolt és nagy lelkesedéssel, meggyőződéssel végezte munkáját. Az új korszak első éveiben a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, majd két évtizeden át a szakszervezet központi vezetőségének volt a tagja. Ebben az időben a párt és a szakszervezeti munka különböző területein elismerésre méltó társadalmi munkát végzett. Különböző magasrangú hivatali munkakörökben dolgozott, az utóbbi 14 évben a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője volt. Pártunk és kormányunk számos kitüntetéssel ismerte el kiváló munkáját. Szász Márton személyes magatartása példamutató volt, becsülettel teljesítette kötelezettségeit és vállalásait a társadalmi életben. Olyan ember volt, aki kivívta elvtársainak, szaktársainak, barátainak osztatlan szeretetét és megbecsülését. A gyász perceiben meghatódottan álltunk ravatala előtt, búcsúztunk tőle és éreztük, hogy halott harcostársunk emléke elkísér bennünket életünk végezetéig. B. D. E kis jelenet a MOM 6. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet klubtermében zajlott itt 1971. február 25-én. Ekkor bonyolították le a másod- és harmadéves tanulók részvételével az intézeti kémiaverseny döntőjét. Az intézeti döntőbe jutottak a II. évesek közül a Chino foi Gyógyszergyár részéről: Skóza Gyula és Béres János, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyártól Enisz Attila, Melegít Margit és Götz János, a Kőbányai Gyógyszergyártól Kassai Ágnes. A III. évesek döntőbe jutott versenyzői közül: Théle András, Szabó Gyula, Czudsr László és Bordás Ferenc az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, Kovács György és Streicher László, a Kőbányai Gyógyszergyár tanulója. Évfolyamonként az első három helyezett jut tovább az országos verseny döntőjébe. A 6. számú Intézetben a feladatlapos selejtező már az előző hónapban lezajlott. A döntőbe már csak az évfolyamok első hat helyezettje került. Az intézeti házi verseny döntőjének kétórás tartama alatt a résztvevő másod- és harmadévesek egymást váltva kaptak könnyebb, kétperces gondolkodási időt igénylő villámkérdéseket és öt-tíz perces feladatokat. Az elkülönített fülkékben dolgozó versenyzők tábláin gyors iramban tűntek fel a különböző szerkezeti képletek és kettős kötések. A közönség csendben figyelte a nagy tétért harcoló versenyzőket, akik közül többen előbb végiggondolták a feladatot, majd a táblához lépve, egyetlen törlés nélkül írták fel a választ. Mások azonnal a táblánál próbálták írásban realizálni elképzeléseiket. A vilámkérdések és a táblai számítások közé kémiai fotót illesztettek a versenyfeladatokat kidolgozó, és egyben a zsűrizés gondját is magukra vállaló Kovács Tivadarné és Sipos Béláné tanárnők. A verseny kérdéseinek összeállításánál arra törekedtek, hogy azok minél szorosabban kapcsolódjanak a tanulók gyakorlati munkájához. A nagy vetélkedő befejeztével kijelölték az iskola válogatott csapatát az országos döntőre. A II. évesek közül Melegh Margit és Enisz Attila az EGYT. Béres János a Chinoin, a III. évesek közül Szabó Gyula és Bordás Ferenc az EGYT és Streicher László, a Kőbányai Gyógyszergyár tanulója fogja képviselni az iskolát. Az 1971. évben a 6. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kapta a rendezés jogát. A nagy versenyen részt vesznek a Borsodi Vegyikombinát, a debreceni Biogál, a Fűzfői Nitrokémia, az Ajka Timföldgyár, a Dunai Kőolajfeldolgozó Vállalat és még más vegyipari üzemek szakmunkástanulói. A kazincbarcikai 105 sz. intézet elküldte négy versenyzőjét egy kis terepszentjére. Dr. Király Bálintné, a versenyzőket kísérő tanárnő elmondta saját iskolája tapasztalatait. Ők átfogó kérdéseket tartalmazó feladatlapokkal szervezték meg a selejtezőket, így választották ki az országos versenyen szereplő tanulókat. Rendkívül örült, hogy módja nyílt erre a látogatásra, mert — mint sűrűn teleírt jegyzettömbje is tanúsítja — sok hasznos tapasztalatot vász haza. Tanárnőjüknek ezt a kijelentését erősítették meg Laczkó János másod- és Lőcsei József harmadéves tanulók. Hogy személy szerint ki lesz a győztes, még nem tehet tudni. De egy biztos nyertese már van ennek a versenynek: a magyar népgazdaság, amely olyan jól képzett szakembereket kap majd, mint akik a márciusi verseny színhelyén, a Láng Gépgyár kultúrtermében a VDSZ jutalmainak átvételére felsorakoznak Hevertke László tanár SZÁSZ MÁRTON 1915—1971 A Nemzetközi Vegyipari Szövetség (ICPS) felhívása a VI. Nemzetközi Szakmai Konferencia összehívására A világon példátlan változások történnek minden területen: tudományos, műszaki, gazdasági, szociális és politikai területen egyaránt. Iparágainkban rohamos ütemben megvalósuló tudományos és műszaki előrehaladás és az automatizálás meghonosítása megteremti a szociális haladás nagyméretű fejlődésének anyagi feltételeit. Az olajipari, vegyipari, gyógyszeripari, gumiipari, üveg- és papíripari nagy monopóliumok viszont a tudományos műszaki előrehaladást profit felhalmozására, hatalmuk növelésére, arra használják fel, hogy harcot vívjanak a piacok feletti uralmuk megteremtésére. Valóságos nemzetek fölötti birodalmakat vívnak ki maguknak, maximálisan kizsákmányolva a dolgozozókat, állandó veszéllyel fenyegetve a nemzetek függetlenségét és szuverenitását, óriási profitot zsebrevágva az imperialista háborúkban. A dolgozók, a maguk részéről nagy harcot vívnak munka- és életkörülményeik védelme és megjavítása érdekében, azoknak a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogoknak védelmében vagy kierőszakolásában, amelyek elengedhetetlenek a szakszervezetek társadalmi szerepének megszilárdításához. Nagy küzdelmet vívnak a monopóliumok túlkapásai ellen, azért, hogy megőrizzék vagy kivívják nemzetük függetlenségét, és véget vessenek az imperialisták cselszövéseinek, illetve agresszióinak. Ilyen helyzet közepette, amely helyzetet a tőke és a munka közötti ellentmondások hangsúlyozása, kiélezettebb nemzetközi méretű, olyan osztályharc jellemez, amely megköveteli az egység megvalósítását. Nemzetközi szövetségünk összehívja a Vegyipari, Olajipari és Rokonszakmabeli Dolgozók VI. Nemzetközi Szakmai Konferenciáját, amelyre Leunában (NDK) kerül sor 1971. május 12—17-ig. Úgy véljük, hogy a konferencia érinti az érdekelt szektorok összes dolgozóit és szakszervezeteit. Ennélfogva a konferencia nyitva áll minden szakszervezet előtt, megkülönböztetés nélkül, függetlenül politikai, filozófiai, vagy vallási nézeteiktől, és függetlenül nemzetközi hovatartozásuktól. Kívánjuk, hogy mindenki részt vegyen egy olyan vitában, amely széles körben nyitva áll mindenki hozzájárulásához, és amelynek során egyesek és mások egymással szembeállíthatják gazdag tapasztalataikat, hogy közösen keressék és találják meg minden nemzeti vagy nemzetközi megosztottságot áthidalva, a harci egység megvalósítását, amely elengedhetetlen a győzelem kivívásához, abban a nagy harcban, amelyet szektoraink munkásosztálya vív. Hűségesen kitartva szervezetünk demokratikus osztályjellege mellett, hűségesen ragaszkodva egységes hivatásához, kívánjuk, hogy mindenki részt vegyen VI. konferenciánkon a szociális haladásért, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért és békéért. V * Conference Mindiele MÁRCIUS 16-17. Vegyipari szakmunkástanulók országos kémiaversenye A tantárgyi tanulmányi versenyek rendszerén belül első ízben kerül megrendezésre a vegyipari szakmunkástanulók országos kémiaversenye. A tanulmányi verseny célkitűzése: lehetőséget biztosít a vegyipari szakmunkástanulók részére fő szakmai tantárgyakban való versenyzésre, tudásuk összemérésére, ösztönöz jobb tanulmányi eredmények elérésére, elősegít a vegyipari szakmáik népszerűsítésére, de ezen túlmenően a leendő szakmunkásokkal megismerteti a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseit. Szakszervezetünk védnökséget vállalt az országos kémiai verseny felett. A legjobb eredményt elérő szakmunkásképző intézet részére vándorserleget alapít, és hozzájárul a kiváló eredményt elérő tanulók jutalmazásához is. Az országos versenyben legjobb helyezést elérő tanulókat a szokásos jutalmazáson túl, szakszervezetünk is díjakban részesíti, így az első helyezést elérő tanulókat külföldi jutalomüdülésben, a második helyezetteket belföldi jutalom üdülésben, a harmadik helyezetteket pedig tárgyjutalomban részesíti. (MT) VEGYIPARI DOLGO0 5