Vegyipari Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

így élnek, gondolkodnak a műszakiak, közgazdászok A VDSZ Műszaki és Köz­gazdász Szakosztálya által kezdeményezett reprezentatív szociológiai felmérés 1366 ér­tékelhető kérdőívéből érde­kes adatokat kapunk a mű­szakiak és közgazdászok szak­mai képzettségéről, művelődé­séről, világnézetéről, gondol­kodásmódjáról.. A szakmai képzettség nyil­vánvalóan nem azonos az is­kolai végzettséggel, de az utób­bi ennek mégis igen lényeges meghatározó tényezője. Ilyen egyszerű felmérés keretében a szakmai képzettséget első­sorban a megszerzett diploma fokával és jellegével tudjuk jellemezni. DIPLOMA Ezek szerint a válaszadók 45 százaléka egyetemi végzett­ségű műszaki (beleértve a ter­melésben dolgozó gyógyszeré­szeket, orvosokat is), 6 száza­léka egyetemi vagy felsőfokú képesítéssel rendelkező köz­gazdász, 5 százaléka felsőfokú technikumot és 44 százaléka középfokú technikumot vég­zett. A 45 százalék egyetemi végzettségű műszaki közül a legnagyobb részt, az összes kérdezettek 26 százalékát ve­gyészmérnökök, illetve TTK-s vegyészek adják, 5 százalékuk pedig vegyipari gépészmér­nök. A technikusok közül a felmérésben részt vevők 19 százaléka vegyipari technikus. Második diplomával a mű­szakiak és közgazdászok 3 szá­zaléka rendelkezik. Egyetemi doktori címet 42 fő (3 száza­lék) szerzett, kandidátusi fo­kozatot 15, a tudományok dok­tora címet 4 fő. A felmérésben szereplők 35 százaléka nappali oktatás ke­retében szerezi-:­ meg legmaga­sabb képesítését és 43 százalé­kuk a felszabadulás után vé­gezte el tanulmányait. 41 szá­zalék­a a diplomája, illetve képesítése 5 évnél nem régebbi. 42 százaléka 6—15 év előtt sze­rezte meg a legmagasabb ké­pesítést és CSak­ 7 százalékot fesz ki azoknak a száma, akik tanulmányaikat a felszabadu­lás előtt fejezték be, illetve kezditek el. Ez azt jelzi, hogy a vegyiparban dolgozó mű­szakiak és közgazdászok vi­szonylag friss, korszerű isme­retekkel rendelkeznek. TOVÁBBKÉPZÉS A kérdőívek adatai arról tanúskodnak, hogy a műsza­kiak és közgazdászok 25­ szá­zaléka valamely intézményes keretben jelenleg is tanulmá­nyokat folytat, 50 százaléka pe­dig a közeljövőben részt kí­­ván venni a szakmai tovább­képzés valamely formájában. A tanulmányokat folytatók ér­deklődése — 3 százalék — el­sősorban a nyelvtanulás felé fordul, mérnök vagy közgaz­dász továbbképzésben vesz részt 6,5 százalék. Marxizmus —feninizmus esti egyetemen tanul 6,2 százalék. A szakmai továbbképzést akadályozó okok közül első helyen egyenlő aránnyal (20 —28 százalék) a munkában való túlterheltség és a csalá­di problémák szerepelnek. 22 százalék megjegyzi, hogy mun­kaköre nem ösztönzi a tovább­­ta­nlásra. 13 százaléknál köz­lekedési nehézségek akadá­lyozzák a továbbképzést és vi­szonylag kevés azoknak a szá­ma, akiknek továbbtanulásé­t vállalatuk nem támogatja 17 százalék), illetve nem engedé­lyezi (2 százalék). Egy másik kérdés azt tuda­­t­olja­ a megkérdezettektől, hogy milyen szakmai fejlődé­si lehetőséget látnak jelenlegi munkakörükben. A válaszok 34 százaléka szerint ez a lehe­tőség nagyon jó, illetve jó. 35 százalék szerint közepes és 10 s­zázalék tartja rosznak. Ér­demes felfigyelni arra, hogy a válaszadók 23 százaléka sze­­rint a jelenlegi képzés szín­vonala megfelel, 46 százaléka szerint azonban csak részben felel meg a követelményeknek Nehéz volt megválasztani azokat a tényezőket, amelye­ken a műszakiak és közgazdá­szok kulturális érdeklődését, igényeit felmérhetjük. Átfogó képre nem vállalkozhattunk. Inkább csak egy-egy mozaik­kocka felvillantásával igye­keztünk a körvonalakat kibon­takoztatni. Az egyik ilyen kockának tekintjük a válasz­adók magánkönyvtárát. A szakkönyveknél felmértük az 1-től 20 könyvvel rendel­kezők kategóriáját is, ez 43 százalék. Tehát aránylag ke­vés szakkönyvet vásárolnak, ami azzal magyarázható, hogy ezek többnyire a vállalati könyvtárból is kivehetők. Je­lentős azonban azoknak az aránya (31 százalék), akiknek 101—300 szépirodalmi köny­­ből álló kis házi könyvtára van. Szépirodalmi könyvek vá­sárlására havi 50 forintig ter­jedő összegeit a válaszadók 60 százaléka, 50 és 100 forint kö­zött 22 százaléka költ­ Szép­­irodalmi könyvtárnak a vá­laszadók 32 százaléka tagja. Egy másik mozaikkocka a nyelvtudás. Jól olvasó, fordító és beszélő színvonalat arány­lag kis hányad ér el. Ha lej­jebb szállítjuk a mércét, és a törve beszélőket és szakszöve­geket olvasókat is figyelembe vesszük, az arány lényegesen javul, de távolról sem kielégí­tő. Dominál a német nyelvta­nulás, gyenge például az orosz nyelv ismerete. POLITIKA A politikai érdeklődésre vo­natkozó kérdésekre a követke­ző válaszokat kaptuk: 21 százalékot a politika na­gyon érdekel, 59 százalékot át­lagosan, tehát összesen 80 szá­zaléknál jelentkezik politikai érdeklődés, 33 százalékuk párttag, 26 százalék KISZ- tag, 3 százalék a munkásőrség tagja. A válaszadók 98 száza­léka szakszervezeti tag, 35 százal­áka tagja a METESZ- nek, illetve valamely tag­egyesületének és 5 százaléka a TXT-nek. Fontos kérdés és további tájékozódást igényel, hogy milyen arányban fejtet­nek ki aktív tevékenységet a szakszervezetben. A párt és a kormány belpo­litikáját 163­­ százalék teljes mértékben vagy nagyrészt he­lyesnek tartja, a külpolitikát 61 százalék, teljesen elutasító álláspontra csak 1 százalék,il­letve 3 százalék helyezkedik. Arra a kérdésre, hogy fontos­nak tartja-e, hogy hazánk a szocialista államokkal szoros gazdasági és politikai kapcso­latot tartson fenn, 56 százalé­ka ezt feltétlenül, 30 százaléka többé-kevésbé fontosnak véli. 45 százalék feltétlenül, 35 százalék többé-kevésbé szük­ségesnek tartja, hogy napja­inkban az iparban dolgozó ér­telmiségi rendszerünk híve le­gyen. Közéletünk demokratiz­musát csak 54­ százaléka tart­ja teljes mértékben vagy nagyrészt kielégítőnek. VILÁGNÉZET Érdekes adatokat kaptunk műszakiatok és közgazdásza­ink világnézeti felfogásáról, gondolkodásmódjáról. 33 szá­zalék feltétlenül, 27 százalék többé-kevésbé fontosnak tart­ja, hogy napjainkban a ma­gyar ipari értelmiség materia­lista legyen, de 27 százalék ezt nem tartja lényegesnek. 39 szá­zalék úgy véli, hogy a vallá­sos világnézet és a tudomány kapcsolata összeegyeztethetet­len, de 46 százalék szerint ezek nem zavarják, 8 százalék sze­rint pedig kiegészítik egymást. Mindezek ellenére, arra az egyenes kérdésre, hogy van-e valamilyen természetfeletti erő, amelytől az emberi élet függ, csak­ 12 százalék felel ha­tározottan igenlően, és 60 szá­zaléka tagadja annak létét. Barátai megválasztásánál 57 százalék tartja lényegesnek azok világnézetét. Megfelelő következtetéseket lehet levonni a műszakiak és közgazdászok gondolkodás­módjára azokból a kérdések­ből, amelyek társadalmunk fejlődésére és az emberi kap­csolatokra vonatkoznak. Ezek szerint 68 százalék vallja azt, hogy az emberi társadalom ál­landóan magasabb célokat tűzve maga elé, az átmeneti visszaesések ellenére, egyre tö­kéletesebbé válik, és csak 16 százalék véli a haladást csu­pán látszatnak, 70 százalék úgy véli, hogy az embernek terveznie kell életét, de hogy miként alakul, ez nemcsak tő­­­le függ- 16 százalék azt tartja, hogy az emberek segítőkészek és lehet rájuk számítani, 64 százalék viszont azt állítja, hogy az emberekre nem min­dig lehet számítani, inkább sa­ját erőnkre kell támaszkodni. Sajnos, a múlt még élő ma­radványaira utal az a jelenség, hogy csak 23 százalék van meggyőződve arról, hogy tár­sadalmunkban a meglevő kü­lönbségek alapja elsősorban a különböző műveltségi és kép­zettségi színvonal, valamint a társadalom számára végzett különböző értékű munka és 39 százalék vallja, hogy a telje­sítmények, származásnak, po­litikai hitvallásnak van ugyan szerepe a társadalmi különb­ségekben, de még ezeknél is fontosabb a családi vagy egyéb protekció és az elvte­len ügyeskedésre való képes­ség. ÉRVÉNYESÜLÉS A szűkebb szakmai terület­re szorítkozva 37 százalék van meggyőződve arról, hogy az érvényesüléshez elsősorban te­hetségre, kitartó munkára és alapos szakértelemre van szük­ség, de 21 százalék véli, még mindig úgy, hogy kell össze­köttetés, „fölfelé” való alkal­mazkodni tudás és ügyeskedés a szakmában való érvényesü­léshez.­ Felmérésünk adatai is tanú­sítják: a műszakiak és köz­gazdászok tudata átalakulóban van. A front vonala nem egy­séges. Sok területen nagy­­ számban közelednek a szocia­lista emberi, közösségi tudat felé, egyes területeken még je­lentős az elmaradás. Ha a 25 év a­latt megtett útra nézünk , a fejlődés óriási, ha az előt­tünk álló tennivalókra, úgy lát­juk, hogy erőnket a politikai nevelő és világnézeti felvilá­­gosító munkára kell összpon­tosítanunk. Balassa János Az ipari tanulók versenydöntője előtt Egy nyertes már van: a népgazdaság A versenyzők arcán erős idegfeszültség tükröző­dik. A velük szemben helyet foglaló közönség lélegzetét visszafojtva vár. A hangulat felforrósodik. Nagy tét forog kockán: a következő másod­percekben el­dől, hogy tovább A központi vezetőség nevé­ben — február 15-én — vég­ső búcsút vettünk Szász Már­ton szaktársunktól, elvtársunk­tól, barátunktól. Megnyerő modorú, fiatal kelmefestő segéd volt, ami­kor 1934-ben a vegyészeti munkások szakszervezeti moz­galmába lépett, ahol a későb­bi évek során műveit, a szo­cializmus eszméihez hű és bá­tor harcossá fejlődött. Részt vett a szakmai és a politikai harcokban. Tagja volt a szak­osztály vezetőségének és ké­sőbb a szakszervezet központi vezetőségének is tagja lett. A munkásmozgalomban legális és illegális tevékenységet fej­tett ki, jut-e a versenyző. Egy papír­lapot fog, rajta csupán né­hány szó: Mi a szubsztitúció? A másodpercek gyorsan múl­nak, s felberreg a válasz­adásra adott két perc leteltét jelző csengő. Ahogyan eleget tett prole­­tárforradalmi kötelezettsé­geinek — a felszabadulás előtt — ugyanúgy a felszabadulás után az új, szocialista társa­dalmat építő gazdasági és po­litikai munka első soraiban harcolt és nagy lelkesedéssel, meggyőződéssel végezte mun­káját. Az új korszak első évei­ben a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, majd két évtizeden át a szak­­szervezet központi vezetőségé­nek volt a tagja. Ebben az időben a párt és a szakszerve­zeti munka különböző terüle­tein elismerésre méltó társa­dalmi munkát végzett. Különböző magasrangú hi­vatali munkakörökben dol­gozott, az utóbbi 14 évben a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője volt. Pártunk és kormányunk számos kitün­tetéssel ismerte el kiváló mun­káját. Szász Márton személyes ma­gatartása példamutató volt, becsülettel teljesítette kötele­zettségeit és vállalásait a tár­sadalmi életben. Olyan ember volt, aki kivívta elvtársainak, szaktársainak, barátainak osztatlan szeretetét és megbe­csülését. A gyász perceiben megható­­dottan álltunk ravatala előtt, búcsúztunk tőle és éreztük, hogy halott harcostársunk em­léke elkísér bennünket életünk végezetéig. B. D. E­ kis jelenet a MOM 6. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet klubtermé­ben zajlott itt 1971. február 25-én. Ekkor bonyolították le a másod- és harmadéves ta­nulók részvételével az inté­zeti kémiaverseny döntőjét. Az intézeti döntőbe jutottak a II. évesek közül a Chino­ foi Gyógyszergyár részéről: Skóza Gyula és Béres János, az Egyesült Gyógyszer- és Táp­­szergyártól Enisz Attila, Me­legít Margit és Götz János, a Kőbányai Gyógyszergyártól Kassai Ágnes. A III. évesek döntőbe ju­tott versenyzői közül: Théle András, Szabó Gyula, Czudsr László és Bordás Ferenc az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szergyár, Kovács György és Streicher László, a Kőbányai Gyógyszergyár tanulója. Évfol­yamonként az első három helyezett jut tovább az országos verseny döntőjébe. A 6. számú Intézetben a feladatlapos selejtező már az előző hónapban lezajlott. A döntőbe már csak az évfolya­mok első hat helyezettje ke­rült. Az intézeti házi verseny döntőjének kétórás tartama alatt a résztvevő másod- és harmadévesek egymást váltva kaptak könnyebb, kétperces gondolkodási időt igénylő vil­lámkérdéseket és öt-tíz per­ces feladatokat. Az elkülöní­tett fülkékben dolgozó ver­senyzők tábláin gyors iram­ban tűntek fel a különböző szerkezeti képletek és kettős kötések. A közönség csendben figyelte a nagy tétért harcoló versenyzőket, akik közül töb­ben előbb végiggondolták a feladatot, majd a táblához lépve, egyetlen törlés nélkül írták fel a választ. Mások azonnal a táblánál próbálták írásban realizálni elképzelé­seiket. A vilámkérdések és a táb­lai számítások közé ké­miai fotót illesztettek a ver­senyfeladatokat kidolgozó, és egyben a zsűrizés gondját is magukra vállaló Kovács Ti­­vadarné és Sipos Béláné ta­nárnők. A verseny kérdései­nek összeállításánál arra tö­rekedtek, hogy azok minél szorosabban kapcsolódjanak a tanulók gyakorlati munkájá­hoz. A nagy vetélkedő befejez­tével kijelölték az iskola vá­logatott csapatát az országos döntőre. A II. évesek közül Melegh Margit és Enisz At­tila az EGYT. Béres János a Chinoin, a III. évesek közül Szabó Gyula és Bordás Ferenc az EGYT és Streicher László, a Kőbányai Gyógyszergyár tanulója fogja képviselni az iskolát. Az 1971. évben a 6. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet kapta a rendezés jogát. A nagy versenyen részt vesz­nek a Borsodi Vegyikombi­nát, a debreceni Biogál, a Fűzfői Nitrokémia, az Ajk­a Timföldgyár, a Dunai Kőolaj­­feldolgozó Vállalat és még más vegyipari üzemek szak­munkástanulói. A kazincbarcikai 105 sz. intézet elküldte négy ver­senyzőjét egy kis terepszent­jére. Dr. Király Bálintné, a versenyzőket kísérő tanárnő elmondta saját iskolája ta­pasztalatait. Ők átfogó kérdé­seket tartalmazó feladatlapok­kal szervezték meg a selejte­zőket, így választották ki az országos versenyen szereplő tanulókat. Rendkívül örült, hogy módja nyílt erre a láto­gatásra, mert — mint sűrűn teleírt jegyzettömbje is tanú­sítja — sok hasznos tapaszta­latot vász haza. Tanárnőjük­­nek ezt a kijelentését erősí­tették meg Laczkó János má­sod- és Lőcsei József harmad­éves tanulók. Hogy személy szerint ki lesz a győztes, még nem tehet tudni. De egy biztos nyertese már van ennek a versenynek: a magyar nép­gazdaság, amely olyan jól képzett szakembereket kap majd, mint akik a márciusi verseny színhelyén, a Láng Gépgyár kultúrtermében a VDSZ jutalmainak átvételére felsorakoznak Hevertke László tanár SZÁSZ MÁRTON 1915—1971 A Nemzetközi Vegyipari Szövetség (ICPS) felhívása a VI. Nemzetközi Szakmai Konferencia összehívására A világon példátlan változá­sok történnek minden terüle­ten: tudományos, műszaki, gazdasági, szociális és politi­kai területen egyaránt. Iparágainkban rohamos ütemben megvalósuló tudo­mányos és műszaki előrehala­dás és az automatizálás meg­honosítása megteremti a szo­ciális haladás nagyméretű fej­lődésének anyagi feltételeit. Az olajipari, vegyipari, gyógyszeripari, gumiipari, üveg- és papíripari nagy mo­nopóliumok viszont a tudomá­nyos műszaki előrehaladást profit felhalmozására, hatal­muk növelésére, arra használ­ják fel, hogy harcot vívjanak a piacok feletti uralmuk meg­teremtésére. Valóságos nem­zetek fölötti birodalmakat vív­nak ki maguknak, maximáli­san kizsákmányolva a dolgo­­zozókat, állandó veszéllyel fe­nyegetve a nemzetek függet­lenségét és szuverenitását, óriási profitot zsebrevágva az imperialista háborúkban. A dolgozók, a maguk részé­ről nagy harcot vívnak mun­ka- és életkörülményeik vé­delme és megjavítása érdeké­ben, azoknak a szakszervezeti és demokratikus szabadságjo­goknak védelmében vagy ki­erőszakolásában, amelyek el­engedhetetlenek a szakszerve­zetek társadalmi szerepének megszilárdításához. Nagy küz­delmet vívnak a monopóliu­mok túlkapásai ellen, azért, hogy megőrizzék vagy kivív­ják nemzetük függetlenségét, és véget vessenek az imperia­listák cselszövéseinek, illetve agresszióinak. Ilyen helyzet közepette, amely helyzetet a tőke és a munka közötti ellentmondá­sok hangsúlyozása, kiélezet­tebb nemzetközi méretű, olyan osztályharc jellemez, amely megköveteli az egység megva­lósítását. Nemzetközi szövetsé­günk összehívja a Vegyipari, Olajipari és Rokonszakmabeli Dolgozók VI. Nemzetközi Szakmai Konferenciáját, amelyre Leunában (NDK) ke­rül sor 1971. május 12—17-ig. Úgy véljük, hogy a konfe­rencia érinti az érdekelt szek­torok összes dolgozóit és szak­­szervezeteit. Ennélfogva a konferencia nyitva áll minden szakszerve­zet előtt, megkülönböztetés nélkül, függetlenül politikai, filozófiai, vagy vallási néze­teiktől, és függetlenül nem­zetközi hovatartozásuktól. Kívánjuk, hogy mindenki részt vegyen egy olyan vitá­ban, amely széles körben nyit­va áll mindenki hozzájárulá­sához, és amelynek során egyesek és mások­ egymással szembeállíthatják gazdag ta­pasztalataikat, hogy közösen keressék és találják meg min­den nemzeti vagy nemzetközi megosztottságot áthidalva, a harci egység megvalósítását, amely elengedhetetlen a győ­zelem kivívásához, abban a nagy harcban, amelyet szek­toraink munkásosztálya vív. Hűségesen kitartva szerve­zetünk demokratikus osztály­jellege mellett, hűségesen ra­gaszkodva egységes hivatásá­hoz, kívánjuk, hogy mindenki részt vegyen VI. konferencián­kon a szociális haladásért, a szakszervezeti és demokrati­kus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért és bé­kéért. V­ * Conference Mindiele MÁRCIUS 16-17. Vegyipari szakmunkástanulók országos kémiaversenye A tantárgyi tanulmányi ver­senyek rendszerén belül első ízben kerül megrendezésre a vegyipari szakmunkástanulók országos kémiaversenye. A tanulmányi verseny cél­kitűzése: lehetőséget biztosít a vegyipari szakmunkástanulók részére fő szakmai tantár­gyakban való versenyzésre, tudásuk összemérésére, ösztö­nöz jobb tanulmányi eredmé­nyek elérésére, elősegít a vegy­ipari szakmáik népszerűsítésé­re, de ezen túlmenően a leendő szakmunkásokkal megismer­teti a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseit. Szakszervezetünk védnöksé­get vállalt az országos kémiai verseny felett. A legjobb ered­ményt elérő szakmunkásképző intézet részére vándorserleget alapít, és hozzájárul a kiváló eredményt elérő tanulók jutal­mazásához is. Az országos versenyben leg­jobb helyezést elérő tanulókat a szokásos jutalmazáson túl, szakszervezetünk is díjakban részesíti, így az első helyezést elérő tanulókat külföldi juta­lomüdülésben, a második he­lyezetteket belföldi jutalom­ üdülésben, a harmadik helye­zetteket pedig tárgyjutalom­ban részesíti. (MT) VEGYIPARI DOLGO­0 5

Next