Vegyipari Dolgozó, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

A DM és a szakszervezet A „Dolgozz hibátlanul” mun­karendszer széles körű elter­jesztését a feltételek megélé- sével egyidőben a szakszerve­zeti mozgalom szükségesnek tartja és támogatja. Tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy a nehézipar terü­letén vannak olyan feltételek, amelyek indokolják, sőt he­lyenként szükségszerűvé teszik a DH munkarendszer beveze­tését, illetve annak átgondolt előkészítését. Ezért a szakszer­vezet nemcsak támogatja a minisztérium törekvéseit a DH bevezetésére, hanem itt több­ről van szó: közös, együttes tö­rekvésről, ha úgy tetszik, aka­ratról, és azt szeretnénk, ha ez a közös törekvésünk talál­kozna a felelős vállalati veze­tők törekvéseivel. A DH munkarendszer politi­kai oldalról nem más, mint korszerű vezetési stílus és a minőség — a széles értelem­ben vett minőség — társadal­mi mozgalma. A munkarend­­szer alkalmazása pedig a ter­mék, a munka és az emberi kapcsolatok új, magasabb szin­tű minőségét eredményezi a vállalatoknál. A DH munkarendszer beve­zetésének feltételei ott és ak­kor adottak, ahol és amikor a nagyon gondos, céltudatos elő­készítés során sikerül megbíz­ható módon feltárni a válla­lat teljes működésében meg­lévő hibaforrásokat és a veze­tés képes arra, hogy átgondolt műszaki, szervezési, nevelési intézkedéseket hozzon a hiba­okok megszüntetésére, és ezek az intézkedések folyamatosan, következetesen végrehajtha­tók. Ez azt jelenti, hogy a DH munkarendszer feltételei igé­nyes, minőségileg magas szin­tű vezetői tevékenységgel és az üzemi demokrácia új perspek­tíváinak érvényesítésével meg­teremthetők. Sok vitát váltott ki, ezért ezúttal is szót érdemel, hogy a DH az rendszer, vagy moz­galom-e. Rendszer­­s- - vagy mozgalom ? Ebben a kérdésben nem sza­bad szélsőséges álláspontra he­lyezkedni. Azt leszögezhetjük, hogy a mozgalmi elemek nem jelentenek kampányjelleget. A kampány lehet vezetési hiba, lehet a mozgalmi módszerek hibája, jelentheti egy törekvés időszerűtlenségét, vagy éppen elavultságát. Lehet olyan cél, amelynek a kampány a leg­jobb eszköze. A vezetői elha­tározásnak nem lehet fogyaté­kossága, hogy alulról jövő kez­deményezés, egészséges politi­kai nyomás váltja ki, ha a ve­zető felismerte a döntés szük­ségszerűségét, és azért dönt, mert maga is meggyőződött az elhatározás helyességéről, cél­szerűségéről. E kérdésben a helyes állás­­foglalás az, hogy a DH vezetői koncepció, a vállalat egész te­vékenységét átfogó munka­­rendszer, amely egybeforr a dolgozó kollektívák, az alkotni vágyó emberek, a szocialista brigádok mozgalmával. Ha he­lyes vezetői döntések találkoz­nak a kollektívák törekvései­vel, egyértelművé válik, hogy a vezetők és vezetettek azonos célokért dolgoznak a munka­­megosztás különböző posztjain. Ez nem jelent kampányt, és nem is engedhetjük meg, hogy az legyen, de a rendszer és az emberi oldalak dialektikus egységében lehet sikeres az egész vállalkozás. A torzulásokat a munka­­rendszer nem kellő ismereté­ben végrehajtói agitáció okoz­ta, aminek következtében igen sokan — vezetők és dolgozók — beszéltek és beszélnek ma is olyan dologról, amit nem is­mernek jól Új munkastílus A szakszervezet számára a DH munkarendszerrel való foglalkozás nem egyszerűen termelést segítő tevékenység, hanem a politikai munka új minősége. A szakszervezeti ve­zetőknek ugyanúgy vizsgálat tárgyává kell tenniük tevé­kenységüket, ahogy azt a vál­lalat gazdasági vezetői is te­szik. A különböző szintű szak­­szervezeti szervek tevékenysé­gének összhangját egymás kö­zött és a vállalati vezetés szintjeivel az eddigieknél is jobban kell biztosítani. A DH munkarendszer beve­zetésében való szakszervezeti közreműködéstől a rendszer emberi, politikai oldalainak ki­bontakoztatása, az egész kol­lektíva mozgósítása mellett a szakszervezeti munkastílus mi­nőségi változását is várjuk. A DH munkarendszer érvé­nyesítése során a szakszerve­zetnek egy kicsit háttérbe kell szorítania a hagyományos re­szortszemléletet. A belső mun­kamegosztás szerint nem vitás, hogy valamelyik társadalmi bizottság koordinálja a mun­kát, de éppen a munkarend­­szer egész vállalatot átfogó jellegéből adódik, hogy min­den szakszervezeti szerv és tisztségviselő is konkrét fel­adatokat kell hogy megoldjon és együttműködjön partnerei­vel. Tehát a DH munkarendszer szerint dolgozni nem új fel­adatot, hanem új módszereket, új munkastílust, a jövőbe mu­tató szemléletformálást jelent. Ez vonatkozik mind a gazda­sági vezetőkre, mind a szak­­szervezeti tisztségviselőkre. Még egy nagyon fontosnak ítélt kérdés: az üzemi demok­rácia további fejlesztése. Nem­­titok, hogy az igazán haladó progresszív célok mel­lett a szakszervezeti mozgalom azért is magáévá teszi a DH munkarendszert, mert ennek érvényesítése a demokrácia területén is új minőséget je­lent. Demokrácia és életszínvonal Az üzemi demokrácia bizo­nyos összefüggésben vezetési stílus, a vezetői tevékenység egyik — tegyük hozzá igen fontos — eleme. A mi viszo­nyaink között azonban az üze­mi demokrácia elsősorban tár­sadalompolitikai szükségsze­rűség. A DH munkarendszer bevezetése lehetőséget ad a tu­lajdonosi szemlélet­­ általáno­sabbá tételére.­­Az ír informá­ciók optimális áramlása min­den dolgozó számára megis­merhetővé teszi a vállalat egé­szének gondjait. Lehetővé vá­lik, hogy mindenki lássa he­lyét és szerepét az egész rend­szerben. Hosszan lehetne fejtegetni, hogy még mi minden jelzi a DH jövőbe mutató voltát és alapvető politikai aktualitását. Csak felsorolásszerűen: DH és munkaverseny, DH és anyagi ösztönzés, DH és életszínvo­nal. Ez utóbbinál érdemes egy szóra megállni. Az életszínvonalhoz a reál­­jövedelmen kívül az is hozzá­tartozik, hogy a dolgozó szer­vezetten, egy jól működő rendszerben, a tulajdonos jo­gán és felelősségével dolgozik, a korábbinál érdemibb alkotó munkát végez, és nem kény­­szerűségből, ezer zavaró kö­rülménynek kitéve, pusztán csak utasításokat hajt végre. A hagyományos életszínvonal politikai célok mellett ez is fontos érdekvédelmi kérdés. Megítélésünk szerint a DH munkarendszer előkészítésé­nek szakaszában, amikor a ve­zetői elhatározás realitása ke­rül ellenőrzés alá, még nem célszerű az üzemi demokrácia fórumain a széles kollektívák mozgósítását megkezdeni. A feltételek megítélésének folya­mata maradjon szűkebb veze­tői körben. Amikor a vállalat lehetősé­geinek felmérése befejeződik, a gazdasági és mozgalmi ve­zetés reálisnak tartja a DH bevezetésének megkezdését és meghozza ezzel kapcsolatos döntését, akkor kell az üzemi demokrácia fórumain és má­sutt megindítani az átgondolt célratörő agitációs és propa­gandamunkát, az összes mun­kavállalóra kiterjedő tudatfor­máló tevékenységet. Úgy vél­jük, hogy a szocialista brigád­mozgalom lehet a tudatformá­lás leghatékonyabb eszköze és területe, mert hármas jelsza­va és eredményei a DH mun­karendszerrel rokon módon mutatnak a jövőbe. Feladatok Befejezésül röviden össze­foglaljuk a szakszervezetek teendőit az elkövetkezendő időszakban. — Szorgalmazzák, hogy a gazdasági vezetés átgondolt következetes előkészítést, a vállalat egészét átfogó hibafel­táró tevékenységet folytasson és ennek ismeretében hozza meg döntését a munkarend­­szer bevezetéséről. Legyenél részesei a szakszervezetek , vezetői döntésnek úgy, hogy véleményezésük a legcélsze­rűbb intézkedések meghozata­lát segítse elő.­­ Az előkészítés során fejt­senek ki a szakszervezetek ál­talános propagandát annak ér­dekében, hogy a kollektívák jól megismer­jék a munkarend­­szer alapelveit, konkrét válla­lati céljait és minden lénye­ges elemét. Erre használják fel a politikai oktatás és szakmai továbbképzés különböző for­máit, de szervezzenek céltan­folyamokat is a szakszervezeti tisztségviselők és szocialista brigádvezetők számára. Szor­galmazzák, hogy a szocialista brigádvezetők és az alsószintű vezetők is megfelelő DH-kép­­zésben részesüljenek. — A vezetői döntés megho­zatala után (de csak ezután) — tehát, amikor megkezdődik a hibamentes munkarendszer bevezetése — kezdjék meg a szakszervezetek a legszélesebb körű agitációt a dolgozók szé­les kollektíváinak tudatformá­lását, mozgósítását. Ez egy­időben történjen a gazdasági vezetés által elhatározott in­tézkedések foganatosításával. Az agitációs tevékenység le­gyen folyamatos és az üzemi és szakszervezeti demokrácia minden fórumán következete­sen valósuljon meg. Az agitá­ciós tevékenységet olyan tiszt­ségviselők végezzék, akik tel­jes mélységben, jól ismerik a DH munkarendszer lényegét és annak emberi, politikai té­nyezőit.­­ Gondoskodjanak a szak­­szervezetek arról, hogy­­ a dol­gozók által a demokratikus fó­rumokon elhangzó észrevéte­lek, javaslatok gyorsan eljus­sanak az illetékes helyekre, azokat szervezetten feldolgoz­zák, foglaljanak állást velük kapcsolatban, és a visszajelzé­sek is minden esetben meg­történjenek, az információk oda-vissza gyorsak, hatéko­nyak és időszerűek legyenek.­­ Gyakoroljanak a szak­­szervezetek hatékony és fo­lyamatos ellenőrzést a mun­karendszerrel kapcsolatos in­tézkedések végrehajtása so­rán. Ennek érdekében minden szinten (különösen a műhely­bizottságok szintjén) rendsze­resen számoltassák be a gaz­dasági vezetőket a végrehajtás tapasztalatairól és minden ál­taluk észlelt hiányosságra hív­ják fel a figyelmet. Legyenek a szakszervezetek az egészsé­ges kritikai és önkritikai lég­kör fenntartói az üzemekben. Minden arra érdemes jó és rossz tapasztalatot jelezzenek az szb és végső fokon a felső gazdasági és mozgalmi vezetés számára. A társadalmi kontroll le­gyen a munka folyamatossá­gának hatékony elősegítője! — Szorgalmazzák a szak­­szervezetek, hogy a DH mun­karendszer elemei megfelelően érvényesüljenek a szocialista munkaverseny szervezése és értékelése területén, a kollek­tív szerződések kialakításánál — különösen az anyagi és er­kölcsi ösztönzés kidolgozásá­nál. Fordítsanak figyelmet ar­ra, hogy a gondos tudati elő­készítés mellett az anyagi és erkölcsi ösztönzés eszközeit is a DH sikere szolgálatába kell állítani, mert a DH céljai vég­ső soron azonosak a vállalat céljaival, a zavartalanabb, ha­tékonyabb újratermelési fo­lyamat megvalósításával. Ha a gazdasági és­­mozgal­mi vezetés erőfeszítései talál­kozni fognak a végrehajtás so­rán, a kollektívák alkotó aka­ratával és az erők szervezett összefogásával, koncentrálásá­val megteremthetjük az anyag, a gép és az ember új minősé­get jelentő magas színvonalú összhangját, a hatékony ter­melő munka és az üzemi de­mokrácia új perspektíváit. Ha híradás jelenik meg Százhalombattáról, általában egy-egy gazdasági létesítmény átadását tudatják az ország­gal. Az építők és szerelők mű­velődéséről kevesebb a hír­adás. A múlt év végén benső­séges ünnep keretében egy kisebb létesítményt adott át Péceli Béla igazgató a Dunai Kőolajipari Vállalat építésén dolgozó munkásoknak. A büszkébbek kulturális centrumnak, a szerényebbek szállóklubnak nevezik. Két­ezer ember szállójához épített klubövezet 110 négyzetméteres könyvtárat, társalgót, televí­ziós és oktató termet, játékszo­bát, klubtermeket foglal ma­gába, közelében ABC-áruház, étterem A funkciónak megfe­lelően berendezett, felszerelt termek bő teret adnak a mű­velődésre, a napi öt-hat órás szabadidő hasznos eltöltésére. A munkások művelődésének további fejlesztésére feltétle­nül szükség van, hiszen a Pest megyei közművelődési határo­zat célul tűzte ki, hogy Száz­halombattán a munkásműve­lődés bázisát hozák létre. A beruházáson dolgozó munká­sokról 1970-ben készült felmé­rés megállapítása szerint, a munkások 53 százaléka nem végezte el a nyolc osztályt A „Barátság” Művelődési Házban 1972 óta folyó felnőtt­­oktatás háromszázötven mun­kásnak nyújtott lehetőséget az alapműveltség megszerzésére. Bővült az ismeretterjesztés, mert felismertük, hogy ezt a munkát nem brosúrák, téma­­javaslatok lapozgatásánál kell kezdeni, hanem fordítani kell a régi sorrenden. A tervezés időszakában összegyűjtjük azokat a kérdéseket, melyek a munkásokat foglalkoztatják — energiaválság, ár- és bér­kérdések, munkajogi problé­mák —, és az ismeretterjesz­tésnek azt a feladatot szánjuk, hogy elsősorban ezekre a kér­désekre adjon választ Adjon további útmutatást a szakiro­dalomból. Az előadásokat fo­kozatosan felváltja a foglal­kozás, az aktivizáló módsze­rek alkalmazása. Változott a rendezvénypo­litika. Négy éve elvétve for­dult elő a „hakni” műsorok között egy-egy színházi elő­adás. Az elmúlt idényben ti­zenkét előadást tartott a Dé­ryné Színház. Legközelebbi előadása Brecht.­ Koldusope­rája, melyre a szocialista bri­gádok, KISZ-alapszervezetek csoportos látogatást szervez­nek. A múlt évben felújított mű­velődési ház a feladatok egy részét már az új intézmény­ben valósítja meg, de korsze­rűsíti moziját, bővíti a műve­lődés lehetőségét ebben az in­tézményben is. A szállásklubban szerzett első tapasztalataink nagyon kedvezőek. A napi munka után „papucsban, melegítő­ben” jönnek az emeletes szál­lókra. A legnépszerűbb az el­ső hetek után a színes televí­zió, a társalgó és a könyvtár. Újra szerveződik a klubélet, feledve a szűkös barakk­kl­ubbok egyoldalú világát, szí­nes programokat terveznek a fiatalok. A szállólakók mellett alkalmi látogatók a DKV szo­cialista brigádjai. Itt műkö­dik klubjuk. Itt rendeztük a brigádok nagy erőpróbáját — irodalmi vetélkedőt 30 év ma­gyar irodalmáról — 14 bri­gád részvételével. A munkásszállón élők tu­datformálásában a szép ered­mények ellenére még rengeteg a tennivaló. A családtól távol élők művelődése érdekében a legfontosabb lépés megtör­tént — „otthont teremtettek” a művelődéshez. Szállásklub Százhalombattán A százhalombattai munkásszálló lakóinak a nehéz fizikai mun­ka után is van erejük a tanuláshoz A világ egyik legnagyobb kéntermelője és kéntermék­­exportőre Lengyelország. Gyorsan emelkedik az értékes nyersanyag bányáinak és fel­dolgozó üzemeinek a száma. Lengyelország egyik legújabb és legkorszerűbb bányája Tarnobrzeg környékén van. ★ Háromévi kutatómunka eredményeként egy japán ve­gyésznek sikerült mesterséges úton is előállítania a sztrep­­tomicin nevű antibiotikumot. A sztreptomicint tuberkuló­zis gyógyítására használják. A Fáklyában olvasható A lap március 30-án megje­lenő 6. száma teljes terjedel­mét a magyar történelem legkiemelkedőbb eseményé­nek, a felszabadulás 30. év­fordulójának szenteli. Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnöke méltatja a két nép közötti megbonthatatlan barátság jelentőségét. Magyar részről Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a KB osztályve­zetője tekint vissza ünnepi vezércikkében a harminc év óta megtett útra. A hadtörténet lapjai soro­zatban Fomin ezredes „Ma­gyarország szabad” című, arc­hív fotókkal illusztrált írását olvashatjuk. A lap riportere ellátoga­tott Vaszilij Golovcovhoz, akiről a gellérthegyi emlék­mű szovjet katonáját mintáz­ta a szobrász. Víg István, a Magyar Nem­zet főmunkatársa irt áttekintő elemzést a szovjet—magyar gazdasági együttműködés 30. évéről. A Magyarországért harcoló szovjet katonák között hős pilótanők is voltak — közülük néhánnyal beszélgetett emlé­keikről Galina Beljajeva. Egyidős a szabadsággal cí­men a lap riportot közöl Csordás Józseffel, a hódmező­vásárhelyi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnökével, aki 1945. április 4-én született. Méltán világhírű a Magyar Állami Operaház balett-tár­sulata. Szovjet vendégszerep­lésükről ír a lap leningrádi tudósítója. Az ünnepi számot a barát­ság krónikája összeállítás és a következő, ugyancsak ünne­pi szám képekkel illusztrált előzetese egészíti ki. Ki mit tud? Ipari tanulók vetélkedője Már délután 1­5-kor izga­tott gyerekek igyekeztek a klubhelyiség felé. Csütörtökön van a klub, a szórakozás nap­ja. Most azonban nem a szo­kásos, nem író-olvasó talál­kozó, nem Disc Jockey, nem vendégművészek műsorát vár­ják, hanem „Ki mit tud” lesz. Szereplői tanulók, akik még 1974. november 30-ig jelent­keztek, hogy valamilyen mű­vészi ágban tehetségüket be­mutassák. Tizenkilenc osztály készült műsorra: gyógy­szer­gyártók, laboránsok, vésnökök, műanyagfeldolgozó tanulók. A kapu alatti hirdetőtáblán színes plakát hívja fel a fi­gyelmet a vetélkedőre már egy hét óta. S mire tele lesz a nagyterem, nehéz megálla­pítani, hogy a nézők kíváncsi­sága, vagy a szereplők lámpa­láza a nagyobb. A rendező 3. B osztály az utolsó simításokat végzi, elhe­lyezi a székeket, felállítja a mikrofont, berendezi a szín­padot. A zsűri már ott ül az ünnepélyesre „öltöztetett” asztal mellett. A zsűri elnöke, Lázár Judit, az 1. E osztály­ból, tagjai a helyzethez illő komolysággal tanulmányozzák az értékelő lapokat. Az elfogu­latlan értékelést kívánja biz­tosítani, hogy a tanár, oktató, tanuló egyforma létszámban bíráljon. Van zeneértő is köz­tük, hiszen a műsorszámok jelentős része zenei jellegű. Ott állnak már a gitárok, a hegedű, a fuvola, és a citera is. Mellettük tulajdonosuk nem kevésbé „citerázva”. öt óra: Farkas Györgyi kö­szönti a résztvevőket, nézőket, s kérve a zsűri „jóindulatát” bekonferálja az első számot. Hogyan is indult el ez az ötlet? Nemcsak a kíváncsiság: van-e a mintegy hatszáz tanu­lónk között eddig még nem is­mert tehetség, de klub­életünk színesebbé tétele is és mégin­­kább az idei március—ápri­lis forradalmi napjaira való mozgósítás. Sikerült! A terem zsúfolt, van akinek ülőhely nem is jutott, s az aj­tó újra és újra nyílik, még jönnek. A vonzerő most az, hogy társaikért drukkoljanak, sikerükben osztozzanak. A szereplők — vannak vagy 35- en — egymás után lépnek a „világot jelentő” deszkára. Az 1. E kamarakórusa elhangzott. A csengő hangú lányokat nagy taps jutalmazta. Osztálytár­saik hóvirágcsokrot dobtak fel számukra. Míg a zsűri értékel, már jelenésre vár a következő szereplő. S pereg a műsor, szavalat, paródia, énekszám, jelenet, próza, sorban szólal­nak meg a hangszerek. Hol nevetés, hol komoly figyelem jellemzi a terem hangulatát, de a taps egyszer sem marad el. Legtöbbször a szám szépsé­gét, kedvességét jutalmazza, de van olyan is, amelyik a ki­állás bátorságát, a helytállást. Mert erre is jó példa ez a mű­sor. Míg a zsűri döntésre vissza­vonul, a teremben egy magnó zenéjére a szereplők és nézők vidáman táncolnak. Minden kategóriában kihir­detik az első három helyezést, közülük választják majd ki a március 28-i felszabadulási ve­télkedőn szereplőket, akik kép­viselik a vegyésztanulókat.

Next