Vegyipari Dolgozó, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
A DM és a szakszervezet A „Dolgozz hibátlanul” munkarendszer széles körű elterjesztését a feltételek megélé- sével egyidőben a szakszervezeti mozgalom szükségesnek tartja és támogatja. Tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy a nehézipar területén vannak olyan feltételek, amelyek indokolják, sőt helyenként szükségszerűvé teszik a DH munkarendszer bevezetését, illetve annak átgondolt előkészítését. Ezért a szakszervezet nemcsak támogatja a minisztérium törekvéseit a DH bevezetésére, hanem itt többről van szó: közös, együttes törekvésről, ha úgy tetszik, akaratról, és azt szeretnénk, ha ez a közös törekvésünk találkozna a felelős vállalati vezetők törekvéseivel. A DH munkarendszer politikai oldalról nem más, mint korszerű vezetési stílus és a minőség — a széles értelemben vett minőség — társadalmi mozgalma. A munkarendszer alkalmazása pedig a termék, a munka és az emberi kapcsolatok új, magasabb szintű minőségét eredményezi a vállalatoknál. A DH munkarendszer bevezetésének feltételei ott és akkor adottak, ahol és amikor a nagyon gondos, céltudatos előkészítés során sikerül megbízható módon feltárni a vállalat teljes működésében meglévő hibaforrásokat és a vezetés képes arra, hogy átgondolt műszaki, szervezési, nevelési intézkedéseket hozzon a hibaokok megszüntetésére, és ezek az intézkedések folyamatosan, következetesen végrehajthatók. Ez azt jelenti, hogy a DH munkarendszer feltételei igényes, minőségileg magas szintű vezetői tevékenységgel és az üzemi demokrácia új perspektíváinak érvényesítésével megteremthetők. Sok vitát váltott ki, ezért ezúttal is szót érdemel, hogy a DH az rendszer, vagy mozgalom-e. Rendszers- - vagy mozgalom ? Ebben a kérdésben nem szabad szélsőséges álláspontra helyezkedni. Azt leszögezhetjük, hogy a mozgalmi elemek nem jelentenek kampányjelleget. A kampány lehet vezetési hiba, lehet a mozgalmi módszerek hibája, jelentheti egy törekvés időszerűtlenségét, vagy éppen elavultságát. Lehet olyan cél, amelynek a kampány a legjobb eszköze. A vezetői elhatározásnak nem lehet fogyatékossága, hogy alulról jövő kezdeményezés, egészséges politikai nyomás váltja ki, ha a vezető felismerte a döntés szükségszerűségét, és azért dönt, mert maga is meggyőződött az elhatározás helyességéről, célszerűségéről. E kérdésben a helyes állásfoglalás az, hogy a DH vezetői koncepció, a vállalat egész tevékenységét átfogó munkarendszer, amely egybeforr a dolgozó kollektívák, az alkotni vágyó emberek, a szocialista brigádok mozgalmával. Ha helyes vezetői döntések találkoznak a kollektívák törekvéseivel, egyértelművé válik, hogy a vezetők és vezetettek azonos célokért dolgoznak a munkamegosztás különböző posztjain. Ez nem jelent kampányt, és nem is engedhetjük meg, hogy az legyen, de a rendszer és az emberi oldalak dialektikus egységében lehet sikeres az egész vállalkozás. A torzulásokat a munkarendszer nem kellő ismeretében végrehajtói agitáció okozta, aminek következtében igen sokan — vezetők és dolgozók — beszéltek és beszélnek ma is olyan dologról, amit nem ismernek jól Új munkastílus A szakszervezet számára a DH munkarendszerrel való foglalkozás nem egyszerűen termelést segítő tevékenység, hanem a politikai munka új minősége. A szakszervezeti vezetőknek ugyanúgy vizsgálat tárgyává kell tenniük tevékenységüket, ahogy azt a vállalat gazdasági vezetői is teszik. A különböző szintű szakszervezeti szervek tevékenységének összhangját egymás között és a vállalati vezetés szintjeivel az eddigieknél is jobban kell biztosítani. A DH munkarendszer bevezetésében való szakszervezeti közreműködéstől a rendszer emberi, politikai oldalainak kibontakoztatása, az egész kollektíva mozgósítása mellett a szakszervezeti munkastílus minőségi változását is várjuk. A DH munkarendszer érvényesítése során a szakszervezetnek egy kicsit háttérbe kell szorítania a hagyományos reszortszemléletet. A belső munkamegosztás szerint nem vitás, hogy valamelyik társadalmi bizottság koordinálja a munkát, de éppen a munkarendszer egész vállalatot átfogó jellegéből adódik, hogy minden szakszervezeti szerv és tisztségviselő is konkrét feladatokat kell hogy megoldjon és együttműködjön partnereivel. Tehát a DH munkarendszer szerint dolgozni nem új feladatot, hanem új módszereket, új munkastílust, a jövőbe mutató szemléletformálást jelent. Ez vonatkozik mind a gazdasági vezetőkre, mind a szakszervezeti tisztségviselőkre. Még egy nagyon fontosnak ítélt kérdés: az üzemi demokrácia további fejlesztése. Nemtitok, hogy az igazán haladó progresszív célok mellett a szakszervezeti mozgalom azért is magáévá teszi a DH munkarendszert, mert ennek érvényesítése a demokrácia területén is új minőséget jelent. Demokrácia és életszínvonal Az üzemi demokrácia bizonyos összefüggésben vezetési stílus, a vezetői tevékenység egyik — tegyük hozzá igen fontos — eleme. A mi viszonyaink között azonban az üzemi demokrácia elsősorban társadalompolitikai szükségszerűség. A DH munkarendszer bevezetése lehetőséget ad a tulajdonosi szemlélet általánosabbá tételére.Az ír információk optimális áramlása minden dolgozó számára megismerhetővé teszi a vállalat egészének gondjait. Lehetővé válik, hogy mindenki lássa helyét és szerepét az egész rendszerben. Hosszan lehetne fejtegetni, hogy még mi minden jelzi a DH jövőbe mutató voltát és alapvető politikai aktualitását. Csak felsorolásszerűen: DH és munkaverseny, DH és anyagi ösztönzés, DH és életszínvonal. Ez utóbbinál érdemes egy szóra megállni. Az életszínvonalhoz a reáljövedelmen kívül az is hozzátartozik, hogy a dolgozó szervezetten, egy jól működő rendszerben, a tulajdonos jogán és felelősségével dolgozik, a korábbinál érdemibb alkotó munkát végez, és nem kényszerűségből, ezer zavaró körülménynek kitéve, pusztán csak utasításokat hajt végre. A hagyományos életszínvonal politikai célok mellett ez is fontos érdekvédelmi kérdés. Megítélésünk szerint a DH munkarendszer előkészítésének szakaszában, amikor a vezetői elhatározás realitása kerül ellenőrzés alá, még nem célszerű az üzemi demokrácia fórumain a széles kollektívák mozgósítását megkezdeni. A feltételek megítélésének folyamata maradjon szűkebb vezetői körben. Amikor a vállalat lehetőségeinek felmérése befejeződik, a gazdasági és mozgalmi vezetés reálisnak tartja a DH bevezetésének megkezdését és meghozza ezzel kapcsolatos döntését, akkor kell az üzemi demokrácia fórumain és másutt megindítani az átgondolt célratörő agitációs és propagandamunkát, az összes munkavállalóra kiterjedő tudatformáló tevékenységet. Úgy véljük, hogy a szocialista brigádmozgalom lehet a tudatformálás leghatékonyabb eszköze és területe, mert hármas jelszava és eredményei a DH munkarendszerrel rokon módon mutatnak a jövőbe. Feladatok Befejezésül röviden összefoglaljuk a szakszervezetek teendőit az elkövetkezendő időszakban. — Szorgalmazzák, hogy a gazdasági vezetés átgondolt következetes előkészítést, a vállalat egészét átfogó hibafeltáró tevékenységet folytasson és ennek ismeretében hozza meg döntését a munkarendszer bevezetéséről. Legyenél részesei a szakszervezetek , vezetői döntésnek úgy, hogy véleményezésük a legcélszerűbb intézkedések meghozatalát segítse elő. Az előkészítés során fejtsenek ki a szakszervezetek általános propagandát annak érdekében, hogy a kollektívák jól megismerjék a munkarendszer alapelveit, konkrét vállalati céljait és minden lényeges elemét. Erre használják fel a politikai oktatás és szakmai továbbképzés különböző formáit, de szervezzenek céltanfolyamokat is a szakszervezeti tisztségviselők és szocialista brigádvezetők számára. Szorgalmazzák, hogy a szocialista brigádvezetők és az alsószintű vezetők is megfelelő DH-képzésben részesüljenek. — A vezetői döntés meghozatala után (de csak ezután) — tehát, amikor megkezdődik a hibamentes munkarendszer bevezetése — kezdjék meg a szakszervezetek a legszélesebb körű agitációt a dolgozók széles kollektíváinak tudatformálását, mozgósítását. Ez egyidőben történjen a gazdasági vezetés által elhatározott intézkedések foganatosításával. Az agitációs tevékenység legyen folyamatos és az üzemi és szakszervezeti demokrácia minden fórumán következetesen valósuljon meg. Az agitációs tevékenységet olyan tisztségviselők végezzék, akik teljes mélységben, jól ismerik a DH munkarendszer lényegét és annak emberi, politikai tényezőit. Gondoskodjanak a szakszervezetek arról, hogy a dolgozók által a demokratikus fórumokon elhangzó észrevételek, javaslatok gyorsan eljussanak az illetékes helyekre, azokat szervezetten feldolgozzák, foglaljanak állást velük kapcsolatban, és a visszajelzések is minden esetben megtörténjenek, az információk oda-vissza gyorsak, hatékonyak és időszerűek legyenek. Gyakoroljanak a szakszervezetek hatékony és folyamatos ellenőrzést a munkarendszerrel kapcsolatos intézkedések végrehajtása során. Ennek érdekében minden szinten (különösen a műhelybizottságok szintjén) rendszeresen számoltassák be a gazdasági vezetőket a végrehajtás tapasztalatairól és minden általuk észlelt hiányosságra hívják fel a figyelmet. Legyenek a szakszervezetek az egészséges kritikai és önkritikai légkör fenntartói az üzemekben. Minden arra érdemes jó és rossz tapasztalatot jelezzenek az szb és végső fokon a felső gazdasági és mozgalmi vezetés számára. A társadalmi kontroll legyen a munka folyamatosságának hatékony elősegítője! — Szorgalmazzák a szakszervezetek, hogy a DH munkarendszer elemei megfelelően érvényesüljenek a szocialista munkaverseny szervezése és értékelése területén, a kollektív szerződések kialakításánál — különösen az anyagi és erkölcsi ösztönzés kidolgozásánál. Fordítsanak figyelmet arra, hogy a gondos tudati előkészítés mellett az anyagi és erkölcsi ösztönzés eszközeit is a DH sikere szolgálatába kell állítani, mert a DH céljai végső soron azonosak a vállalat céljaival, a zavartalanabb, hatékonyabb újratermelési folyamat megvalósításával. Ha a gazdasági ésmozgalmi vezetés erőfeszítései találkozni fognak a végrehajtás során, a kollektívák alkotó akaratával és az erők szervezett összefogásával, koncentrálásával megteremthetjük az anyag, a gép és az ember új minőséget jelentő magas színvonalú összhangját, a hatékony termelő munka és az üzemi demokrácia új perspektíváit. Ha híradás jelenik meg Százhalombattáról, általában egy-egy gazdasági létesítmény átadását tudatják az országgal. Az építők és szerelők művelődéséről kevesebb a híradás. A múlt év végén bensőséges ünnep keretében egy kisebb létesítményt adott át Péceli Béla igazgató a Dunai Kőolajipari Vállalat építésén dolgozó munkásoknak. A büszkébbek kulturális centrumnak, a szerényebbek szállóklubnak nevezik. Kétezer ember szállójához épített klubövezet 110 négyzetméteres könyvtárat, társalgót, televíziós és oktató termet, játékszobát, klubtermeket foglal magába, közelében ABC-áruház, étterem A funkciónak megfelelően berendezett, felszerelt termek bő teret adnak a művelődésre, a napi öt-hat órás szabadidő hasznos eltöltésére. A munkások művelődésének további fejlesztésére feltétlenül szükség van, hiszen a Pest megyei közművelődési határozat célul tűzte ki, hogy Százhalombattán a munkásművelődés bázisát hozák létre. A beruházáson dolgozó munkásokról 1970-ben készült felmérés megállapítása szerint, a munkások 53 százaléka nem végezte el a nyolc osztályt A „Barátság” Művelődési Házban 1972 óta folyó felnőttoktatás háromszázötven munkásnak nyújtott lehetőséget az alapműveltség megszerzésére. Bővült az ismeretterjesztés, mert felismertük, hogy ezt a munkát nem brosúrák, témajavaslatok lapozgatásánál kell kezdeni, hanem fordítani kell a régi sorrenden. A tervezés időszakában összegyűjtjük azokat a kérdéseket, melyek a munkásokat foglalkoztatják — energiaválság, ár- és bérkérdések, munkajogi problémák —, és az ismeretterjesztésnek azt a feladatot szánjuk, hogy elsősorban ezekre a kérdésekre adjon választ Adjon további útmutatást a szakirodalomból. Az előadásokat fokozatosan felváltja a foglalkozás, az aktivizáló módszerek alkalmazása. Változott a rendezvénypolitika. Négy éve elvétve fordult elő a „hakni” műsorok között egy-egy színházi előadás. Az elmúlt idényben tizenkét előadást tartott a Déryné Színház. Legközelebbi előadása Brecht. Koldusoperája, melyre a szocialista brigádok, KISZ-alapszervezetek csoportos látogatást szerveznek. A múlt évben felújított művelődési ház a feladatok egy részét már az új intézményben valósítja meg, de korszerűsíti moziját, bővíti a művelődés lehetőségét ebben az intézményben is. A szállásklubban szerzett első tapasztalataink nagyon kedvezőek. A napi munka után „papucsban, melegítőben” jönnek az emeletes szállókra. A legnépszerűbb az első hetek után a színes televízió, a társalgó és a könyvtár. Újra szerveződik a klubélet, feledve a szűkös barakkklubbok egyoldalú világát, színes programokat terveznek a fiatalok. A szállólakók mellett alkalmi látogatók a DKV szocialista brigádjai. Itt működik klubjuk. Itt rendeztük a brigádok nagy erőpróbáját — irodalmi vetélkedőt 30 év magyar irodalmáról — 14 brigád részvételével. A munkásszállón élők tudatformálásában a szép eredmények ellenére még rengeteg a tennivaló. A családtól távol élők művelődése érdekében a legfontosabb lépés megtörtént — „otthont teremtettek” a művelődéshez. Szállásklub Százhalombattán A százhalombattai munkásszálló lakóinak a nehéz fizikai munka után is van erejük a tanuláshoz A világ egyik legnagyobb kéntermelője és kéntermékexportőre Lengyelország. Gyorsan emelkedik az értékes nyersanyag bányáinak és feldolgozó üzemeinek a száma. Lengyelország egyik legújabb és legkorszerűbb bányája Tarnobrzeg környékén van. ★ Háromévi kutatómunka eredményeként egy japán vegyésznek sikerült mesterséges úton is előállítania a sztreptomicin nevű antibiotikumot. A sztreptomicint tuberkulózis gyógyítására használják. A Fáklyában olvasható A lap március 30-án megjelenő 6. száma teljes terjedelmét a magyar történelem legkiemelkedőbb eseményének, a felszabadulás 30. évfordulójának szenteli. Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke méltatja a két nép közötti megbonthatatlan barátság jelentőségét. Magyar részről Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője tekint vissza ünnepi vezércikkében a harminc év óta megtett útra. A hadtörténet lapjai sorozatban Fomin ezredes „Magyarország szabad” című, archív fotókkal illusztrált írását olvashatjuk. A lap riportere ellátogatott Vaszilij Golovcovhoz, akiről a gellérthegyi emlékmű szovjet katonáját mintázta a szobrász. Víg István, a Magyar Nemzet főmunkatársa irt áttekintő elemzést a szovjet—magyar gazdasági együttműködés 30. évéről. A Magyarországért harcoló szovjet katonák között hős pilótanők is voltak — közülük néhánnyal beszélgetett emlékeikről Galina Beljajeva. Egyidős a szabadsággal címen a lap riportot közöl Csordás Józseffel, a hódmezővásárhelyi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnökével, aki 1945. április 4-én született. Méltán világhírű a Magyar Állami Operaház balett-társulata. Szovjet vendégszereplésükről ír a lap leningrádi tudósítója. Az ünnepi számot a barátság krónikája összeállítás és a következő, ugyancsak ünnepi szám képekkel illusztrált előzetese egészíti ki. Ki mit tud? Ipari tanulók vetélkedője Már délután 15-kor izgatott gyerekek igyekeztek a klubhelyiség felé. Csütörtökön van a klub, a szórakozás napja. Most azonban nem a szokásos, nem író-olvasó találkozó, nem Disc Jockey, nem vendégművészek műsorát várják, hanem „Ki mit tud” lesz. Szereplői tanulók, akik még 1974. november 30-ig jelentkeztek, hogy valamilyen művészi ágban tehetségüket bemutassák. Tizenkilenc osztály készült műsorra: gyógyszergyártók, laboránsok, vésnökök, műanyagfeldolgozó tanulók. A kapu alatti hirdetőtáblán színes plakát hívja fel a figyelmet a vetélkedőre már egy hét óta. S mire tele lesz a nagyterem, nehéz megállapítani, hogy a nézők kíváncsisága, vagy a szereplők lámpaláza a nagyobb. A rendező 3. B osztály az utolsó simításokat végzi, elhelyezi a székeket, felállítja a mikrofont, berendezi a színpadot. A zsűri már ott ül az ünnepélyesre „öltöztetett” asztal mellett. A zsűri elnöke, Lázár Judit, az 1. E osztályból, tagjai a helyzethez illő komolysággal tanulmányozzák az értékelő lapokat. Az elfogulatlan értékelést kívánja biztosítani, hogy a tanár, oktató, tanuló egyforma létszámban bíráljon. Van zeneértő is köztük, hiszen a műsorszámok jelentős része zenei jellegű. Ott állnak már a gitárok, a hegedű, a fuvola, és a citera is. Mellettük tulajdonosuk nem kevésbé „citerázva”. öt óra: Farkas Györgyi köszönti a résztvevőket, nézőket, s kérve a zsűri „jóindulatát” bekonferálja az első számot. Hogyan is indult el ez az ötlet? Nemcsak a kíváncsiság: van-e a mintegy hatszáz tanulónk között eddig még nem ismert tehetség, de klubéletünk színesebbé tétele is és méginkább az idei március—április forradalmi napjaira való mozgósítás. Sikerült! A terem zsúfolt, van akinek ülőhely nem is jutott, s az ajtó újra és újra nyílik, még jönnek. A vonzerő most az, hogy társaikért drukkoljanak, sikerükben osztozzanak. A szereplők — vannak vagy 35- en — egymás után lépnek a „világot jelentő” deszkára. Az 1. E kamarakórusa elhangzott. A csengő hangú lányokat nagy taps jutalmazta. Osztálytársaik hóvirágcsokrot dobtak fel számukra. Míg a zsűri értékel, már jelenésre vár a következő szereplő. S pereg a műsor, szavalat, paródia, énekszám, jelenet, próza, sorban szólalnak meg a hangszerek. Hol nevetés, hol komoly figyelem jellemzi a terem hangulatát, de a taps egyszer sem marad el. Legtöbbször a szám szépségét, kedvességét jutalmazza, de van olyan is, amelyik a kiállás bátorságát, a helytállást. Mert erre is jó példa ez a műsor. Míg a zsűri döntésre visszavonul, a teremben egy magnó zenéjére a szereplők és nézők vidáman táncolnak. Minden kategóriában kihirdetik az első három helyezést, közülük választják majd ki a március 28-i felszabadulási vetélkedőn szereplőket, akik képviselik a vegyésztanulókat.