Katolikus gimnázium, Veszprém, 1882
2 középiskolai törvény szentesítve van és a jövő tanévben hatályba lép, nemcsak hálás feladat, de jóformán elengedhetetlen kötelesség is. Úgy vagyunk alkotva, hogy csak emberek között válhatunk emberekké. A fejletlen gyermeknek tehát másokra, külsőkre kell szorulnia, hogy testi és lelki tehetséges tápot nyervén, mintegy életre ébredjenek, életre ébredvén abban az irányban fejlesztessenek, illetőleg fejlődjenek, amely irányban képesek az embernek józanul felfogott életczélját elérni, megvalósítani, h ha a tanítás, ha a nevelés mást és nem ezt tűzi feladatául, czélját tévesztette, haszontalan munkát végzett, sőt veszélyeztette a tanítandó és nevelendő embernek, mint észlénynek, további testi és lelki existentiáját. Ezt tudva mind a szülői háznak, mind bármi néven nevezett ■ iskolának nem lehet más a feladata, mint az egész embert fokozatosan, testben és lélekben, oda fejleszteni, hogy az egykoron önállóan is képes legyen az emberek nagy társaságában helyét elfoglalni és életczélját megvalósítani. Helyes úton járunk tehát, midőn háromféle nevelést különböztetünk meg, a házi, a nyilvános és az önnevelést. A házi nevelés egyes-egyedül a szülők feladata. Ez alól magát sem az atya, sem az anya ki nem vonhatja, sem ez alól őket senki fel nem mentheti, kivéve, ha vagy testi, vagy lelki fogyatkozás őket arra egészen képtelenekké nem teszi. Őrült szülőknél gyermeket nem hagyhatni, de oly elvetemedett szülők is megakadályozandók, akik gyermekeiket rablókká és gyilkosokka akarják nevelni, mert jogellenességhez senkinek joga nem lehet. A házi nevelésbe a jelzett szélsőségek esetét kivéve, még az államhatalomnak sincs joga beleavatkozni. Alig képzelhető borzasztóbb valami, mintha az apa és fiú, anya és leány bizalmas szívbeli érintkezésébe a rideg államhatalom akarna beavatkozni és megszabni az eszmemenetet, a szellem és kedély irányt, amely szerint azon említett benső érintkezésnek történni kellene. Ezen beavatkozásnak mindig az uralgó politikai irány adna színezetet és könnyen szomorú üldöztetéssé fajulhatna a szülők iránt, végzetessé a gyermek valódi nevelését illetőleg. Vérrel írott példákat tár elénk az emberiség története, intő jeléül annak, hogy minden jog csak addig