Katolikus gimnázium, Veszprém, 1885
I. Van-e szükség a latin és görög nyelvre a gymnasiumban ? Természetünk az már nekünk magyaroknak, hogy nagyritkán szeretünk saját fejünkkel gondolkodni, hanem ha a külföld valami, talán még oly értéknélküli eszmét felvet, azt azután vakon megragadjuk és nyakra-főre iparkodunk megvalósítani édeskeveset törődve azzal, jó-e az, megfelel-e az a mi sajátságos viszonyainknak vagy sem, mi lesz annak az eredménye, jó-e, rossz-e, mi beérjük azzal, hogy a réginek helyébe tettük, szóval, ha másítottunk, ha újítottunk, mert hát nekünk magyaroknak vérünkben van csak másítani, csak újítani, vagy van arra szükség, vagy nincs. Párisban megjelent nem valami nagyon régen Frazytól egy munka, a latin nyelv kérdése czímmel, mely Európaszerte sokkal nagyobb figyelmet keltett, mint amekkorát megérdemlett. Nem csoda, hisz az emberiségnek legnagyobb része, kivált a tudós világ, oly ideges ma, hogy elég egy eszmét közé dobni, mely valami létező intézményt támad meg, és a szellemi harcz megindul jobbról is, balról is, tudósokat jellemző elkeseredéssel. Frazy műve szikra volt, mely a kedélyeket lángra lobbantotta. Nem kevesebbet sürget a merész franczia tudós behizelgően szép nyelvezettel és tettetett meggyőződés hangján, mint a hagyományossá vált latin és görög nyelvnek a középiskolákból való általános kiküszöbölését.