Katolikus gimnázium, Veszprém, 1939
*ТЛZ/г rMti ipb anyai THjavtky /Ili UI éi Uv г mini ipzó úr ertzúglásának húszénes ívfori futójára. Március elsejének előestéjén a mi szívünk is együtt dobogott, a mi lelkünk is összefonódott a nemzet szívével és lelkével, mi is megjelentünk a Kormányzó Úr Öfőméltósága előtt, hogy a nagy magyar családnak, a nemzetnek családfőjét ünneplő lélekkel, ragaszkodó és hűséges tisztelettel köszöntsük s együtt ünnepeljük a nemzettel. A trianoni Magyarság életsorsa szorosan össze van fűzve a Kormányzó Úr személyével, egyéniségével. A nagy összeomlás után a trianoni békeparancs a lét s nem lét örvényébe taszította Magyarországot. Itt állottunk védtelenül, természetes határok nélkül, ki voltunk szolgáltatva a győztesek s az utódállamok önkényének. Az országépítés munkája, az önálló, új magyar állam felépítése és fönntartása ellenséges európai légkörben indult meg. S hogy mégis megindulhatott a keresztény nemzeti Magyarország újjáépítése, az az egyik érdeme a Kormányzó Úrnak, mert egyetlen egy hívó szóra a magyar ember férfiasságával válaszolt: Eljöttem, vállalom! Kezébe vette az ősi kardot, s nyomában életre kelt a nemzeti hadsereg. A magyarság a nemzetrontással és álpacifizmussal leszámolva, ismét magára talált. Az új állam elhelyezkedése a velünk szemben idegen, sőt ellenséges európai rendben nagy megpróbáltatást és kemény küzdelmet jelentett a magyarságra, különösen pedig a felelősségét érző államfőre. Az ő személyére hárult az a nagy feladat, hogy biztos tekint.