Középdunántúli Napló, 1960. június (Veszprém, 16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-25 / 149. szám
e középdunÁn rúu w NAPLÓ | jjj • ||.|' i k**%\ ♦ ' W lÉÉlif .. , MEGNÉZEM JÖN-E AZ ANYUKÁM? (Péterfay Endre felvétele) Nagyjavítás a Péti Nitrogénművekben A Péti Nitrogénművek üzemeiben a gépek egyenletes zúgását a kalapácsolások és egyéb munkák zaja váltotta fel. Megkezdődött a nyári nagy karbantartás. Néhány hét alatt rendbe teszik a gépi berendezéseket, hogy újraindításuk után ismét egy évig biztosítsák a zavartalan termelést. Ez a feladat komoly erőfeszítéseket, jól szervezett, pontos munkát kíván meg minden péti dolgozótól és műszaki vezetőtől. A nyári nagy leállási munkákkal kapcsolatban kérdést intéztünk Braun Ervin elvtárshoz, a Péti Nitrogénművek főmechanikusához, aki a következőket mondta: — Az évenként ismétlődő leállás időtartama alatt végre kell hajtanunk minden olyan javítási, karbantartási, felújítási és beruházási munkát, melynek lebonyolításához üzemszünetre van szükség. E munkák során különös figyelemmel kell lenni arra is, hogy a nagyobb horderejű újítások, biztonságtechnikai és egyéb műszaki megoldások kivitelezésre kerüljenek. Melyik üzemnél van a legtöbb feladat? — Az idén az Ammóniagyárnál kell a legtöbb és egyben a legnagyobb leállási munkálatokat végrehajtani. A munkák túlnyomó része pontosan ütemezett tervek szerint fog elkészülni, úgy azonban, hogy számítunk az esetleges, előre nem látott feladatokra is. Milyen előkészületek történtek a munkák zavartalan végrehajtására? — A leállási munkatervek előkészítésével párhuzamosan már márciusban összeállítottuk az anyag- és alkatrész szükségletet, így a leállási munkák anyagszükséglete biztosítva van. Hogyan készítették el az egyes munkabrigádokat? ■— A leállást megelőzően többször tartottunk értekezleteket az üzemek vezetőivel és dolgozóival. Kidolgoztuk a pontos munkaerő tervet, amelynek smán bizonyos átcsoportosításokat is végre kellett hajtani. Néhány energiatermelő berendezést üzemben kell tartani, melyek kiszolgáló személyzete a helyén marad. A többi dolgozó vagy a saját üzeme, vagy pedig a szükségnek megfelelően más üzem karbantartási munkáján vesz részt. A legnagyobb feladat ezúttal is a központi javítóműhely, a villamos- és műszerészműhely, valamint a telepfenntartás dolgozóira hárul. Rajtuk kívül néhány nagy jelentőségű munkát más vállalatoknak kellett kiadnunk, így például a csatornák tisztítását, a hőszigetelési munkákat és az erőtelepi, valamint a savüzemi szerelési munkákat. A leállást hétfőn kezdtük el és 20 nap alatt szeretnénk elvégezni. Ehhez meg vannak a szükséges feltételek. KISBÁN GYULA KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ A tési víznyelőben... Sok várpalotai fantáziáját megmozgatta már a titokzatos tési barlang, melynek falán cseppkövek szikráznak és szűk folyosói sötéten ásítanak a mélység felől. Évekkel ezelőtt a vájártanuló intézet növendékei a vödörszerű részt körülárkolták, védőfalat emeltek és ezzel megakadályozták, hogy a lezúduló víz a barlang nyílását eliszapolja. A művelődési ház szervezésében a múlt héten zsúfolt autóbuszszal indultunk a barlang ismeretlen részeinek felkutatására. Bányászok, technikumi hallgatók gimnazisták, érdeklődők állták körül a két méter mélységben sötétedő barlangnyílást. Megindultunk... Elég szűk nyíláson kellett átpréselni magunkat, felettünk megriadt denevérek keringtek, és mintha csendes eső esne , a boltozatról csöpögött a víz... Nem baj! Ez hizlalja a cseppköveket! Az „előszoba” után az „első emeletre”, négy méteres szakadékba ereszkedtünk le a kötélen. Felettünk a boltozat cseppkövei szikrázva verték vissza a lámpák sugarait. A levegő tiszta. Már vagy háromszor is földre huppantam, nyakig sáros vagyok, csodálkozva látom, hogy bányászaink milyen biztonsággal mozognak a csúszós, agyagos köveken. Lettner Ferenc a fotósunk. Villan az örökvakú, képek születnek a cseppkő törpéről és vízesésről. Garai és Ponty technikus jelöltek már a „harmadik emelet” folyosóját nézegetik. Megpróbálok átjutni a nyíláson, nem sikerült. Ami nem sikerült nekem, sikerült nekik. Átjutottak a szűk nyíláson, eljutottak oda, ahol ember még nem járt. Nemsokára a mélységből ütések hangja hallatszik. Fekve, kényelmetlen körülmények között vésővel igyekeztek egy követ feldarabolni, hogy tovább juthassanak. Félórai munkájukat siker koronázta. Eljutottak a víznyelő eliszaposodott végéig. Ha az iszaptól és törmeléktől kitisztítjuk, újabb szépségek tárulhatnak elénk. Ari Karcsi és Jámbor Csaba egy újabb folyosót fedeztek fel. Újra, mint annyi sokszor — ismételten megemeltem „kalapom” a bányászok előtt. Mozdulataik, kiszámított lépéseik, éles szemük mindmind arról beszél, hogy ők nagyon jól ismerik a „sötétség birodalmát”. Egy apró kis epizód a pillanatnyi helyzet felméréséről ... Garay elvtárs hangját hallani a mélységből: — Húzzdd meeg a kötelet! Az erősen megfeszült ■eötéi feldöntötte a karbid-lámpát, sötétben maradtunk ... A lámpa lassan eldőlt, még el lehetett volna kapni, száz ember közül kilencven el is kapta volna —, de Lajkó elvtársnak fontosabb volt a kötél megfeszítése — hisz attól egy ember biztonsága függött, minket pedig a sötétben semmi veszély nem fenyegetett. Amikor kiértünk, melegen megszorítottam a higgadt, megfontolt bányász kezét. Kint Gáspár Feri bácsi köszöntött ránk: — Igen sajnálom, hogy én nem fértem be a barlang nyílásán. BARTOS SÁNDOR Új üzem Fűzfőn — FORGÁCSLEMEZ ÜZEM kezdte meg nemrég működését a Fűzfői Papírgyárban. Az új üzemrész melléktermékeket dolgoz fel bútorlapoknak, másfél négyzetméteres táblákban. A bevezetett kísérlet európai viszonylatban is megállja a helyét. Újítások a November 7 Erőműben A múlt év újítási eredményei kiemelkedőek voltak a November 7 Erőmű életében. A javaslatok gazdasági eredménye meghaladta a 2,2 millió forintot. Ez évben minden remény megvan arra, hogy a tavalyi újítási eredményeket túlszárnyaljuk, hiszen az alig hat hónap alatt máris 1.685 000 forint eredmény született. Az újítások közül ez évben az egyik legnagyobb gazdasági eredményű a „Vízszáras pernyeleválasztó berendezés“ című javaslat volt, 443 629 forintos eredménynyel, melynek szerzői: Nagy József, Lugosi József és Etzl Kálmán. Csak néhány szóval ecsetelve a javaslatot, illetve annak kihatását, a fő előnye abban mutatkozik meg, hogy emelkedett a szívóventilátorok élettartalma, így például amíg a forgórész eddig csupán 1075 üzemórát bírt ki, ma ez átlagosan 3416 üzemórára növekedett. Nem szabad elsiklanunk a javaslat szerzői mellett sem, hiszen hárman eddig hetven javaslatot adtak be, amelyeknek gazdasági eredménye 1 156 186 forint. Az eredmények szépek, csak az tompítja ezt egy kissé, hogy egy aránylag kis kollektíva terméke. Hiszen az erőmű újítási mozgalmának eddigi gazdasági eredménye körülbelül 11 millió forint, melynek tíz százaléka Nagy József, Lugosi József és Etzl Kálmán újításából származott. ÜVEGHUTÁBAN Hatalmas csarnok. A hőség a kintről jöttnek elviselhetetlennek tűnik, pedig kint is elég meleg van. A körkemencék felett a forró levegő valósággal remeg. A nyílásokon a folyékony lávaüveg vakító — fehér fényt sugároz az ember szemébe. A forróság, a sejtelmes fény furcsa, megnevezhetetlen hangulatot kelt. És valósággal nyüzsögnek az emberek a kemencék előtt. Első pillanatra érthetetlen, mintha minden rendszer nélkül nyúlnának a folyékony lávába, és vennének egy adagot a szerszámaikra. Varázslók lennének, akik belefújnakegy csőbe és tetszésük szerint alakul a folyékony anyag? Igen varázslók, csak tudatos varázslók. Mesterségük nem boszorkányság, hanem erő és összhang. De menjünk közelebb a kemencékhez. A távolról észlelt zűrzavar egyszerre eltűnik, helyébe a tökéletes harmónia és a kiszámított mozdulatok lépnek. Az egyes munkafolyamatok hajszálpontosan követik egymást. A kemencéből kikerült alaktalan massza egészen addig, míg szabályos alakot, formát nem vesz fel szabályos „meghutázott” műveleteken megy keresztül. Csodálatos munka ide még nem tört be a gép, szinte az ősi szerszámokkal dolgoznak, amelyekkel dédapáink folytatták ezt a mesterséget. Talán van is a hagyományos szerszámokban vat»9i «wwestsäi, «k Cadládban apáról fiúra szállt a mesterség szeretete. A gépek munkája helyett a szívüket adták az idős mesterek az élettelen, forró anyagba, és lehet, hogy azért is ragyog olyan kristályosan mikor kihűl. Nagyszerű emberek az üvegesek! Példátlan a ragaszkodás szakmájukhoz. Annak idején, mikor nem volt munka, vándoroltak egyik üveggyárból a másikba, s ha Magyarországon sehol sem kellett üveges, hát elmentek külföldre, de mesterséget sohasem cseréltek. Ismerek olyan munkást, aki az ország összes üveggyárát megjárta, 55 évig dolgozott a forró kemence mellett és 72 éves korában ment nyugdíjba. Valami vonta őket a fehérvörösen izzó üveg felé. Pedig nem könnyű munka, sőt nehéz és fárasztó. Kábító melegben dolgozni, nem könnyű dolog. Ahogy elnézem, fürge mozdulatukat, ahogy kezeik alatt engedelmesen simul és alakul az anyag, csak a legnagyobb csodálattal tudok beszélni róluk. És kedves olvasó, ha kezedben a csillogó kehely, ne csak az élettelen tárgyat lásd benne, hanem gondolj arra is, hogy alkotórészei közé tartozik az a sok izzadság, melyet az üvegfúvók hullattak míg elkészült. Kovács A mesék országából — a betűk világába „... Hároméves voltam, amikor idejöttem, így hát a búcsúzás bizony nem megy könnyen...” Búcsúznak a „nagy” óvodások a várpalotai I. sz. Óvodától. Most mi, szülők ülünk az apró székeken, padokon az óvoda udvarán. Két csöppnyi gyerek tipeg le a lépcsőn, ők a műsor bemondói. Versbe foglalják mondókájukat. „... úgy dobog a kicsi szívem...” hát még a miénk, a szülőké! Szorongva várjuk a kis sereget. Ének, mese, vers, tánc. A legkisebbeket követik a középsősök. Könnytől ragyogó szemek, lelkes taps jutalmazza „művészetüket Jönnek a „nagyok”. Ők a fénypontjai ennek a napnak, hiszen ők ma játszanak utoljára ilyen önfeledten, ezen az udvaron. ősszel már a csengőszó hívja őket komoly munkára. Elérkeznek a legszebb, a szülői szívet megindító percek. Sorbaállnak. Búcsúznak a kis széktől, a virágos bögrétől, a játékoktól, a napos köténytől. „... Zöld iskolapadban vár már az új helyem ...", virággal, könyvjelzővel jönnek a maradó pajtások és búcsúzára nyújtják apró kezüket. 34 gyerek búcsúzik a mesék országától, az óvónéniktől. Én is előveszem zsebkendőmet, hisz az enyém is köztük van. Fátyolos szemmel, messzire nézek, s a könnyeken át mosolygok. Látom az utat, amelyen ők elindulnak.* Úgy mennek egymás kezét fogva, mint máskor séta közben. Csakhogy most meghatározott cél felé haladnak: az iskola felé. Kató és Olgi óvónéni kíséri őket. Előbb a II. számú általános iskolába, majd az új, 12 osztályos iskolába mennek. Megilletődve állnak meg az íróasztal előtt. A tanító néni fogadja őket. Új nevek kerülnek a naplóba, és úgy, ahogy énekelték — hátunkon a táska, vígan megyünk iskolába — a szeptemberi csengőszóra új hangok vegyülnek az iskolaudvar vidám zsivajába. —«Uni» 1980. június 25 Négyes találat a lottón Sümegen A sümegiek eddig csak újságból szereztek tudomást arról, hogy Veszprémben, Pápán, Tapolcán, Keszthelyen négyes találatot elért szerencsés lottózók vannak. Nos, a 25. játékhéten Sümegre is ellátogatott a szerencse. Dömötör Ferenc elvtárs, a csabrendeki ötéves terv Termelőszövetkezet elnöke, öt gyermekes családapa négyes találatot ért el. Dömötör elvtárs szombaton este ért haza munkából, s szelvényét megnézve örömében felkiáltott. A gyermekek először nem tudták minek örül édesapjuk, később azonban együtt örültek vele. Dömötör elvtárs évek óta játszik rendszeresen heti 10 szelvénnyel, s minden héten változatlanul ugyanazokat a számokat teszi meg. Nagy a család öröme, s amikor érdeklődünk, mire költik a sok pénzt — 229 ezer forintot — Dömötör elvtárs sorolja: házat, bútort, ruhát vesznek, ezenkívül a gyermekek kívánsága is teljesül: az ötéves kis Józsika kerékpárt, az idősebb fiúk tangóharmonikát, kerékpárt, dongómotort, az egyetlen lány, Erzsike pedig szép ruhákat kap. Az álmok tehát valóra válnak. A sümegi lottózók most még több szelvényt vásárolnak, hátha őket is meglátogatja a szerencse a következő hetekben. Holló Miklós Sümeg