Napló, 1962. augusztus (Veszprém, 18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
1968. augusztus 1. KAPJO A SZ8JQ.tof0ld.ok parancsno Az agronómust keresem Mihályién. Hol keressem? A szövetkezeti iroda csendes. Csak a könyvelőt találom benn. — Az agronómus? Valamerre a határt járja. Talán az aratókhoz ment. Máskor talán mérgelődnék, de most egyenesen örülök ennek a válasznak. Ilyen mezőgazdászt keresek, nem irodában ülőt. Dologidő derekán az agronómusnak is a mezőn a helye. Mint a parancsnoknak a harcosok között. Elvégre ő is parancsnok. Brigádok, munkacsapatok „hadmozdulatait“ irányítja. Útban az aratók felé, negyven év körüli, napbarnított parasztemberrel találkozom. — Merre találom az agronómust? — Én vagyok — mutatkozik be — Pintér Nándor. Ha az aratók közt találkozom vele, vagy a közgyűlésen, sose találom ki, melyikük az agronómus. Külsőre másfajta: olyan, mint bármelyik szövetkezeti tag. És ez a jó. Nem a tagság fölött áll, inkább mellettük. Közülük való. Ezt már nem a külsejéből állapítom meg, hanem az okos, megfontolt, hozzáértő beszédjéből. Mert, ha látszatra olyan is, mint a tagok bármelyike, mégsem egészen olyan. Művelt, tanult, mezőgazdasági szakiskolát végzett parasztember. Egyenesen agronómuskák való. Pedig nem azért tanult, nem annak készült. Amikor éppen húsz éve elvégezte a szakiskolát, nem akart más lenni, mint akik közül való, gazdaember. De jó gazda, aki érti, mit miért tesz, mit mikor és hogyan kell tenni, hogy a föld kiadja, amire képes. Azon a húszegynéhány, holdon, amin az apósával együtt gazdálkodott azelőtt, meg is mutatta, hogy nem tanult hiába. Csakhogy akkor mindenes volt, agronómus, állattenyésztő, arató, mikor mi kellett. Most meg százszor akkora terület gondja, munkája nehezedik a vállára. Növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, minden. Vajon hogyan bírja? Fél négykor kel, télen, nyáron. Motorra ül, irány az istálló. Minden hajnalban maga ellenőrzi az etetést, fejést, személyesen győződik meg, mi van az állatokkal, hol mi a teendő, ha kell intézkedik, utasításokat ad az állatgondozóknak. Csak ha minden rendben van, rúgja be újra a motort. Irány a központ. Jócskán reggel van már, mire odaér. Ott vannak a brigádvezetők, munkacsapatvezetők, a munkára induló emberek, asszonyok, rövid, gyors számvetés időjárással, sürgős tennivalóval, és már intézkedik is melyik csapat merre tartson. Most kezdődik csak igazán a napi munka. Hét óra van általában mire az emberek ilyenkor hozzálátnak a mezei dologhoz. Pintér Nándor is ilyenkor kezdi a határjárást. Motorral, kerékpáron, gyalogosan, mikor melyik alkalmasabb. Mindig ott tűnik fel, ahol a legszorosabb a munka. Szinte együtt él, együtt dobog a szíve a széles, háromezer holdas szép mihályfai határral. Jön, megy, intézkedik, pontosan, mint a parancsnok a csatában. Ez a dolga, ezért agronómus. Már rég elharangozták a delet, mire visszatér az irodába. Papír, levél, kimutatás csak ilyenkor kerül a kezébe. Ami nagyon sürgős, elintézi nyomban, a többi ráér, majd egy esős napon, amikor nem járhatja a határt. Jó délután van már sokszor, amikor ebédhez ül. Alkonyattájt újra a központban találjuk. Mire beesteledik, összeverődik a vezetőség, az elnök, a könyvelő, a brigádvezetők. Gyors számvetés: mire mentele aznap, mi maradt holnapra? Gyors döntés: ki mihez lát reggel. Ilyenkor persze vita is akad. Sötét van már, mire szétszéled a vezérkar. Most már az agronómus is pihenni térhet, ha ugyan nincs közgyűlés, vagy valami más esti megbeszélés, mert ilyenkor csak éjfél után kerül az ágyba. Rá is fér, hiszen rövid a nyári éjszaka és mire elsápadnak a csillagok, Pintér Nándort már újra talpon találják. Új nap kezdődik a mihályfai határban ... Polgár Miklós Augusztus 5-től 20-ig tartanak a badacsonyi borhetek A hagyományoknak megfelelően ebben az évben is megrendezésre kerülnek a badacsonyi borhetek. Ebben az évben már augusztus 5-én kezdődnek. Ez a kezdési időpont célszerűbb, mivel a nyaralók és a külföldi vendégek nem a nyaralási idény végén ismerhetik meg a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és hegyközségek borait, hanem már korábban is. A borhetek részvevői között megtalálhatjuk Ábrahámhegy, Szigliget, Badacsony, Monoszló, és még több más termelőszövetkezetet és hegyközséget A bemutatásra kerülő borok a tapolcai járás történelmi borvidékeinek és tájainak megfelelőek lesznek és a múlt évekhez hasonlóan méltóan dicsérik bortermelő üzemeinket. A borhetek rendezősége nem feledkezik meg arról sem, hogy az ízletes és megyei, illetve országos versenyeken díjakat nyert borok mellé lacikonyha, halászlé és egyéb ehhez hasonló élelem kerüljön. Ezt a diszeli, zánkai és monoszlói termelőszövetkezetek szabadban felállított konyhái szolgáltatják. A termelőszövetkezetek és hegyközségek vezetői nagy igyekezettel készülnek. Riba László A szocialista brigádok mérlege: húszezer megtakarított munkaóra, 11 milió forint a November 7 Erőműben (Tudósítónktól) A November 7 Erőműnél egyre jobb eredményeket érnek el a szocialista, illetve a szocialista címért küzdő brigádok. Különösen az év első fél évében a kongresszusi verseny jegyében születtek a brigádok munkája nyomán kimagasló eredmények. AZ üzemi bizottság termelési bizottsága a napokban készítette el tájékoztató értékelését az erőműben működő 33 szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád I. félévi eredményeiről. Megállapítást nyert, hogy a brigádmozgalom nemcsak elősegítője az üzem munkájának, hanem ennél sokkal több, elősegítője annak, hogy új típusú emberekké váljanak a brigád tagjai. Bizonyíték erre a közösségi szellem elmélyülése, de az is, hogy a 420 brigádtagból csupán ketten hiányoztak igazolatlanul a fél év alatt. Az értékelés lapjaiból kitűnik, hogy a brigádok a 6 hónap alatt 19 363 munkaóra és 122 162,23 forint értékű anyagmegtakarítást értek el, társadalmi munkaórájuk pedig 2328 óra. Ezen adatok pénzbeli értékéhez ha hozzáadjuk a fejlesztési készség növelése és a túlórák csökkentése terén elért eredményüket ez 1 123 164 forintot tesz ki. A brigádok közül az egyik legjobb eredményt a szentéri TMK szocialista brigádja érte el. Naplójuk eredményeit összegezve megállapítható, hogy a 24 fős kollektíva a fél év alatt a tervhez képest 2931 munkaóra megtakarítást ért el és társadalmi munkájuk pedig 298 órát tesz ki. Társadalmi munkájuk túlnyomó többségét a Várpalotai -szerencsét Művelődési Ház részére készítendő csillagászati távcsőknél végezték. A brigád tagjai ügyelnek a balesetelhárításra s a feladataikat kellő elővigyázatossággal végzik. Gondosságuk eredménye, hogy 1960 óta nem volt egyetlen üzemi balesetük sem. Kolman Ferenc 3 Itt a haszon — hol a kar? A kétévenként Balatonra látogató tudja igazán értékelni azt a sok-sok változást, amivel jobb ellátását, kényelmét kívánják szolgálni. Száz számra nyílnak az idényjellegű — és tegyük mindjárt hozzá, hogy többségében ízléses — boltok, bazársorok, kis eszpresszók, de nincs hiány az új reprezentatív üzletekben, éttermekben, cukrászdákban sem. A vendég, ha nagyon figyel, észreveszi, hogy a sokféle vendéglátóipari vállalat valósággal versenyt vív „kegyeiért”. Tagadhatatlan előnyei mellett, van ennek a versengésnek hátulütője is , ami az összehangolás hiányában legtöbbször a népgazdaság érdekeit sérti. Itt van mindjárt az idén átadott két szomszédvár története, örömmel hallotta mindenki, hogy Balatonalmádiban korszerű cukrászüzem épült és cukrászda nyílt, Balatonfüreden pedig épp a napokban vehette birtokába a közönség a Balaton éttermet a hozzátartozó konyhával és fagylaltfőzdével együtt. Az egyik tulajdonosa a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat, a másiké az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat. Ez pedig két külön világ, így Almádiból Tihanyig — természetesen Balatonfüredre is — gépkocsi szállítja a süteményeket és a fagylaltot a megyei vállalat boltjaiba. Pedig Füreden a minisztériumi vállalat is el tudna minden cukrászdát, éttermet látni cukrászati termékekkel — sőt ő maga is küld a félszigetre a saját egységeinek árát. Előfordul aztán, ennek a fordítottja is. Cseréről azonban szó sincs, mert nem is törődik vele senki, meg nehéz dolog is, mert akkor hol, kinél jelentkezne a haszon? A Balaton-parton dolgozó 10— 15 vendéglátóipari vállalat öszszehangolatlan munkájára még számos hasonló példát lehetne találni. Fűzfőre is szállít cukrászdába a megyei vállalat jól felszerelt nagyüzeméből, de az üzemélelmezési vállalat is süt egy-két tepsivel éttermébe. Lehet, hogy ezek hallatára csak legyint valaki, mondván, hogy nem jelentős tételekről van szó. Akadnak ám olyan esetek is, melynek közvetlenül nemcsak a népgazdaság, hanem a közönség is kárát látja. Nemrégiben avatott Balatonfüreden a minisztériumi vállalat egy korszerű eszpresszót, a Vitorlást. Most az üzemélelmezésiek egy még korszerűbb, még szebb molópresszó alkotásán fáradoznak. Nem is lenne ez nagy baj, ha szükség lenne rá. Emellett párszáz méterre a mólótól az olcsó büfében emberember hátán tolong, nap mint nap. A bővítésről sajnos szó sem lehet, mert a tanácsi vállalatnak nincs rá pénze. Mit lehetne és kellene tenni ebben az egész, sok pénzbe kerülő kavargásban? Az egységes Balaton-parti vállalat megvalósíthatatlannak tűnik. Ez azért nem zárhatja ki — sőt éppen sürgeti — a napi problémák leghasznosabb megoldásának és a távlati tervek egyeztetésének megvalósítását — aminek sorsa a Belkereskedelmi Minisztérium kezében van. Fünkösti Árpád Munyaszicsin mindenki dolgozik... A Csabrendeki Gépállomás két kombájnja dolgozik a vindornyaszöllősi határban. Pár nappal ezelőtt kezdték az aratást a Március 1 Termelőszövetkezetben. Elsőnek az őszi árpát, majd később az olaszbúza aratását kezdték meg. Aratják a rozsot és a tavaszi árpát is. Ahol csak lehet géppel aratunk — mondja Borbás elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke. Kézierőre csak ott lesz szükség az aratásnál, ahova a gépek nem tudnak felmenni. Vagyis a dombosabb helyeken. Az aratással egyidőben a cséplési munkálatokat is végzik. A kombájntól a termelőszövetkezet vontatói hordják a cséplőgéphez a tisztítítandó magot. Séley Imre, a termelőszövetkezet magtárosa gondosan jegyzi 32 átvett gabona mennyiségét. Ahogy a kombájnok végeznek egy-egy tábla levágásával, a kombájnszalmát gépekkel összehúzatják a tábla szélére és ott kazlakba rakják ... A learatott területet nyomban szántják a termelőszövetkezet gépei és takarmánymagvakkal, főként csalamádéval vetik be. Kálmán Gyula, Bohár Zsigmond, Libor Gyula, a termelőszövetkezet traktorosai meg minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a tervezettnél hamarabb végezzenek a tarlószántással. Az aratás és cséplési munkái mellett gyors ütemben végzik a szénabetakarítási és a növényápolási munkákat is. A női munkacsapatok a kertészetben a zöldségfélék közt szorgoskodnak. (Csiza) Sok a sefeji, nagy a lemaradás az Ajkai Üveggyárban (Tudósítónktól) Az üveggyár új étkezdéje már három hete készen áll. Az egyszerre 300 embert vendégül látó étterem július 27-én volt az első gyűlés színhelye, amikor az üzem első félévi munkájáról hallottunk beszámolót. Wéber Károly üb.titkár ismertette az eredményeket. Az üzem teljes termelési tervét 101,1 százalékra teljesítette. Ezen belül az üvegtermelést 94,6 százalékra, ami 1 330 000 forint lemaradást jelent. Az építőipari tevékenység 1 439 000 forint túlteljesítést mutat, ami 210,7 százaléknak felel meg. Az üvegtermelés lemaradása a kemence felújítások miatt adódott. A „C” kád harmadik negyedévre tervezett felújítását is előre kellett hozni, így kiesett munkanapok száma elérte a 18-at. Befolyásolta az eredményt a selejt nagymérvű emelkedése, ami a II. negyedben 5 százalékkal haladta túl az első negyedévi szintet. Ebből 8,6 százalék esik a huta üzemre. Elárulja ez a tény azt is, hogy nem tettek meg mindent a műszakiak a munkafeltételek biztosítására. Igaz, kevesebben vannak a huzai művezetők és igen nagy teher hárul rájuk. A szakmai segítség hiánya is hozzájárult a selejt növekedéséhez. Ezután az egyes üzemrészek munkáját értékelte a beszámoló, a selejt alakulás alapján. A fél évben minden negyedik darab rossz volt, ami összegezve üzemi szinten 26,6 százalékos selejt. Lemaradás van az exporttervnél is, amit 97,2 százalékra teljesített a vállalat. Kihatása még szembetűnőbb a jövedelmezőségnél, mivel a jóváhagyott 1 845 000 forint helyett csupán 542 000 forint nyereség jelentkezik az I. fél évben. Az önköltség a fél év végén 97,4 százalék volt, a 90,2 százalékos bázis időszaki költségszinttel szemben. Ezután a szakmunkás utánpótlással foglalkozott Wéber elvtárs. A fiatalok elméleti és gyakorlati oktatására szakmunkás akadémiát indítanak be. De megszerezhetik a szakmunkás bizonyítványt itt az idősebbek is. Az üzemben folyó munkaversenyről elmondotta Wéber elvtárs, hogy 1960-ban 2, 1961-ben 12, 1962-ben már 31 brigád küzd a szocialista címért. Közülük Horváth Zoltán korongcsiszoló brigádja már kétszer nyerte el a megtisztelő címet. 86 brigád 542 tagja tett felajánlást a párt VIII. kongresszusa tiszteletére, negyvenen egyéni vállalást tettek. A verseny első három hónapja a II. negyedre esik, aminek értékelése cáfolja azt a lelkesedést, amivel annak idején a verseny indult, mert alig több, mint a vállalások egyötöde valósult meg. A nagymérvű lemaradásban a fentebb ismertetett okokon kívül még számos tényező játszott közre, így a régi, „stabil” műhelyek felhígítása is, amit az újonnan kialakított brigádok megerősítése tett indokolttá. Végül megdicsérte a beszámoló Paulics Emil és Barabás István finomcsiszoló KISZ brigádjait, Bognár Sándor korongoscsiszolót, Blaskó Mihályné és Üveges Mátyásné csomagolókat, Kungl Mihály festőt, valamint a készáru raktár csomagolóit, akik vállalásaikat lényegesen felülmúlták. Németh István Jól vizsgázik se, malassántói tsz új vezetősége A zalaszántói termelőszövetkezet vezetősége ebben az évben gondosan, körültekintően szervezte a nyári munkákat. Az aratás megkezdése előtt betakarították a szénát, befejezték a pillangósok második kaszálását, a kapásoknál sincs elmaradás. A kalászosok több mint kétharmadát géppel aratják! A termelőszövetkezet 200 dolgozója serénykedik naponta a mezőkön. Az aratást úgy szervezték, hogy a kombájn nyomában már ott dolgoznak a szalmalehúzók, azonnal kazlazzák a szalmát és utánuk már a traktorosok hántják a tarlót. Az idei zalaszántói nyár azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezet márciusban választott új vezetősége — Kemendi Károly elnök és Tóth Elemér főagronómus irányításával — a szövetkezet közösségével együtt jól viz.