Napló, 1964. augusztus (Veszprém, 20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

4 Elkészült a veszprémi színházkert távlati terve Elkészült a veszprémi színházkert átalakításának és nagyszabású rendezésének programterve, illetve tanulmányterve. A terv kiterjed a végleges szabad­téri színpad, illetve kertmozi építésére, s egy egység­be foglalja a­­ majdan könyvtár céljaira szolgáló — Ifjúsági Házat, a színész­otthont és a színházat. Bele­tartozik a tervbe a 8. számú főközlekedési útvonal egy szakaszának korrekciója is. A színházkert újjávará­zsolása az említett létesítményekkel együtt körülbelül öt millió forintot igényel. Veszprém-Eger vetélkedő a TV-ben Két város fiataljainak ve­télkedőjét rendezi meg ok­tóber hónapban, sokoldalú, érdekes formában a televí­zió. Mind a tv-ben, mind pedig a két városban meg­kezdték a vetélkedőhöz szükséges előkészületeket. A vetélkedőn részt vesznek Veszprém és Eger ifjúsági énekkarai, zenekarai, tánc­zenekarai, tánccsoportjai, irodalmi színpadai, megfe­lelő munkáikkal a fiatal képzőművészek és vizsga­darabjaikkal az ipari tanu­lók. Mindez azonban a vetél­kedőnek a kevésbé izgalma­sabb, mondjuk így: szok­ványosabb részét jelenti. Ezek mellett a „verseny­­számok" mellett ugyanis ilyen, új színfoltot jelentő programpontjai is lesznek a vetélkedőnek: 1. Ki tud jobb kisfilmet készíteni sa­ját városáról? A kisfilm leg­feljebb 5 perces lehet, akár 1, akár 16 milliméteres sza­lagon, bár technikai okok­ból az utóbbi változatok megfelelőbbek. — 2. Hol, melyik városban van szebb kert? A fiataloknak ezt fényképekkel vagy ugyan­csak kisfilmekkel kell do­kumentálniuk. — S végül: 3. Melyik város ifjúsága végez több és jobb társa­dalmi munkát? Ennek bi­zonyítása is — a hivatalos és ellenőrzött adatok mel­lett — szintén fényképek­kel, vagy kisfilmekkel tör­ténik. A határidő mindhárom említett versenyfeltételt il­letően: szeptember 1. A vetélkedőn részt vehető fia­talok korhatára: 16-tól 26 évig terjed. Megyeszékhe­lyünkön a vetélkedőt az ifjúsági szervezet és a vá­rosi művelődési ház ké­szíti elő, illetve szervezi meg. A művelődési ház se­gítséget, tanácsot ad a kis­film elkészítéséhez is. NAPLÓ Fuzionál a veszprémi ifjúsági és művelődési ház A napokban megkezdődött a veszprémi Jankovics Lajos Mű­velődési Ház és az Ifjúsági Ház szervezeti egyesítése, illetve fú­ziója. A művelődési ház átve­szi a rajkózenekart és az ifjú­sági irodalmi színpadot, amely eddig az Ifjúsági Házban mű­ködött. Az ifjúsági és gyer­mekkönyvtár viszont marad a helyén, hiszen az Ifjúsági Ház épülete a távolabbi tervek sze­rint egyébként is könyvtár lesz: ebben helyezik el a jelen­leg a Bakonyi Múzeum épüle­tében működő Megyei Könyv­tárat. Műterem Csopakon A MEGYÉNKBEN ÉLŐ képzőművészek utóbbi tár­latainak katalógusaiban egy-egy festőművészünk ne­vét hiába kerestük. Az okot, hogy a keszthelyi Mikus Gyula például miért nem szerepelt egyetlen képével sem éppen a Keszthelyen megnyitott kiállításon, ma sem ismerjük. Ugyanennek a nyári tárlatnak az anya­gából Gulyás Jenő képei is hiányoztak. Miért? — kér­deztük akkor, hajlamosan arra, hogy elkedvetlenedé­­sükre, megtorpanásukra gyanakodjunk. Nincs szó megtorpanás­ról. Hinnünk kell a bizo­nyítékokban amelyeket a csopaki virágoskert és ódon ház gazdája felsorakoztat. Előkerülnek a dokumentu­mok:­ tájképek, portrék, vázlatok. Az az idő, amíg Gulyás Jenőről nem hal­lottunk, nem volt üresjá­rat, nem telt el tétlenül. A képek — összesen 36 — most térnek vissza az or­szágjárásról: egyikük-mási­­kuk vándorlás közben gaz­dára is talált. A fővárosban vándoroltatott anyagot Cse­pel után a vasasok művelő­dési házában, a XX. kerü­leti „Csík­”-nek becézett művelődési házban, majd pedig a MOM termeiben látták a dolgozók. A BUDAPESTI képkiál­lításai során Gulyás Jenő ugyanolyan emberekkel ta­lálkozott, mint a peremar­­toniak, ajkacsingeriek, a Középdunántúli Szénbányá­szati Tröszt dolgozói, akik­kel évek óta kapcsolatot tart. Jellemző erre a kap­csolatra, hogy csupán Pere­­martonban 22 Gulyás-kép szól a művészi szándékról: közelebb, egyre közelebb kerülni a valósághoz. Ilyen szándékból fakad, hogy a szak- és segédmunkások, vezetők és nem vezetők egyforma eséllyel jelennek meg a művész vásznain. Ezek közül is kiemelkedik a művezetőt ábrázoló kép, a Soós-portré, Gulyás sokszor és igen magas fórumokon megdicsért teljesítménye. — Persze, nem lehetünk elégedettek. Mindig az em­bereknek van igazuk, akik őszintén ítélik meg alkotá­sainkat. Erről győződtem meg — mondja Gulyás Jenő — Budapesten is, amikor az SZMT vezető titkára, Ke­szél György elvtárs kiállí­tásomat megnyitotta. A ro­­konszenv mellett éreznem kellett, hogy a számonkérő szigorúság is felém fordul. Ha adtam eddig jót, ez csak még inkább adóssá­gaimra figyelmeztet. Dolgo­zom. — Az újabb tervek? — Nem látleleteket aka­rok festeni... Nem érdekel­nek a jó értelemben vett absztrakción túl a formai lehetetlenségek. A gondo­latszerűt szeretném minél változatosabb festői eszkö­zökkel tömören kifejezni. NEM URALKODIK el­keseredés a csopaki kert­ben. A harminchat kép — köztük a Művelődésügyi Minisztérium által a Ma­gyar Nemzeti Galéria szá­mára megvásárolt „Műte­rem” című is — bizonyít, hogy Gulyás Jenő dolgozik. Témának nemcsak a kert, a táj és a Balaton kínálko­zik, hanem az élet a maga gondjaival és vidámságá­val. Éppen most a balaton­füredi Annák báljának vi­dámságától másnapos a fes­tő, aki a csopaki kislányok gardérozójaként „mulato­zott”. Profitált az átvir­rasztott éjszakából. „Másna­posságában” is úgy érem tetten őt, hogy nem a haj­nalban felhajtott limonádé­tól, hanem az emlékezeté­ben felskiccelt arcoktól, a látványtól mámoros. Váz­latait rendezgeti. Cserhát József Soós Lajos művezető Peremartonból 1354. augusztus 1. s* Üdülőhelyi könyvtárak - nyáron Ráérü­nk-e olvasni? — Az örök csábí­tó: a Balaton — Sok múlik az adottságokon! Csúcsforgalmat hoz a nyári idény a Balaton par­ton idegenforgalomban, vendéglátóiparban, keres­kedelemben. Naponta szá­mol be a sajtó, a rádió újabb és újabb „csúcsok­ról”. Hírek érkeznek, pla­kátok harsognak színházi bemutatókról, hangverse­nyekről, újonnan bemuta­tott filmekről is. Szezon van tehát a tó körül a kul­­túrmunkában is. Az egyik csendesebb „ágat”, a könyvtárakat ke­restük fel: nagyobb forgal­mat, több munkát jelent-e számukra is a nyár? A balatonalmádi községi könyvtár vezetőhelyettese, Veres Hubáné sem tűnődik sokáig a válaszon, de a ba­latonfüredi községi könyv­tár helyettes vezetője, dr. Jánossy Gáborné hamarabb válaszolt: — Alighal — Annak ellenére, hogy idén július 27-ig túlhalad­tuk a tavalyi egész évi ol­vasólétszámot, azt kell mondanom: a nyár nem ho­zott nagyobb forgalmat a balatonfüredi könyvtárban. A törzsgárda, a helybeliek, kevesebbet olvasnak nyá­ron, a kerti munka, vagy éppen a strandolás nem hagy rá időt. Nem is szólva a gyerekseregről: nyaralás és strand — mégha szün­idő van is, sajnos, kevés jut belőle olvasásra. — Bizonyára a helyi adottságok is „beleszólnak” a forgalomba. — Feltétlenül. Tavaly például működött a Tago­­re-sétányon fiókkönyvtá­runk. Sajnos, csak hat hé­tig, s noha nem is az idény­ben, mégis meglehetősen sok olvasót vonzott. Ez is bizonyítja: kellene a für­dőtelepen egy fiókkönyvtár. Kétségtelen, hogy télen itt nagyobb a forgalom, hiszen az állandó lakosság zöme itt lakik, fent, a faluban. De nyáron a „telepen” sok­kal nagyobb a „népsűrű­ség”, s ezzel könyvtári el­látottság szempontjából is számolni kellene. Nyáron ott lenne nagyobb forga­lom. A törzsolvasókon kí­vül mindössze 20 új, „nyári olvasónk" van. Ez persze nem jelenti azt, hogy nya­ralás idején csak ennyi em­ber ér rá olvasni: vala­mennyi nagyobb üdülőnk­nek jelentős, jó állományú, saját könyvtáruk van, ezek­ből tehát senki sem jön a községi könyvtárba. Könyv­­állományunkra mi sem pa­naszkodhatunk: 8612 köl­csönözhető kötetünk van, jól válogatott, elég gazdag állomány. Évente 25 ezer forintot kapunk fejlesztés­re, ebből 7 ezer forintot a községi tanács ad község­fejlesztési alapból. És Balatonalmádiban? — A naponta kölcsönzött kötetek száma nagyon in­gadozó: in. 66, 143... — mutatja a statisztikát Ve­res Hubáné könyvtáros. — Állományunk elég szerény: 4643 kötet. Ez talán még nem is lenne olyan nagy baj, mint az, hogy az alap­állomány nagyon gyenge. És felfrissítésre nem is gon­dolhatunk, hiszen évente mindössze 20 ezer forintból gazdálkodunk. Ez éppen­­hogy elég az új kiadású, jobb könyvekre. A község­fejlesztési alapból nem ka­punk segítséget, azt az új kultúrház építési költsé­geihez tartalékolják. (Köz­bevetőleg: lehet, hogy a könyvtárosok ezt már csen­des rezignációval mondják. Mi viszont túl szokatlan­nak tartjuk a Balatonalmá­di Községi Tanács állás­pontját. Annál is inkább, mert az a kultúrház csak 1967-ben készül el. Nem kel­lene ezt az álláspontot új­raértékelni? — a szerk.) — Az új kötetek viszont elég kapósak — folytatja a gondolatsort Veres Hubá­né. — Ezt egy statisztikai adat segítségével bizonyít­hatnám: januárban, a bi­zonyos „hosszú, téli érték” idején 2351 kötet volt a for­galom, júniusban pedig 1929. Nyár ide, nyár oda, ez nem vészesen nagy ingado­zás. Amellett, hogy csak 19 új olvasónk van... Nem sorolhatjuk tehát az üdülőhelyi könyvtárak sze­zonbéli „csúcseredményeit”, noha nem kell félreverni a harangokat sem. De annyi tanulságul mindenesetre megmarad: segítségre itt is, ott is szükség van. Mert akárhogy nézzük is, a ki­sebb forgalomnak nemcsak a nyár és a vendégcsábító Tó az oka. (P. Szűke) Kőszeg és Szombathely ünnepi műsorain Mozart opera az Isis szentélyben, a Psalmus Hungaricus Hitszegen Savaria karnevál történelmi jelmezekben Nyugatdunántúl két vá­rosa, a műemlékekben gaz­dag Kőszeg és a 2000 éves városi múltra visszatekintő Szombathely változatos, gazdag műsorokkal, ren­dezvényekkel várja vendé­geit augusztusban. A szom­bathelyi műsorok közül ki­emelkedik Mozart Varázs­fuvola című operájának szabadtéri bemutatója az Isis szentélyben. A néhány éve feltárt és helyreállított műemlék az egyetlen olyan Isis szentély Európában, amely méltó keretet, ter­mészetes környezetet nyújt­hat a Varázsfuvola előadá­sának a nagy zeneköltő el­képzelése szerint. Az Álla­mi Operaház művészei augusztus 18-án, vasárnap mutatják be a művet a szombathelyi Erkel kórus és a városi szimfonikus ze­nekar közreműködésével, Kóródy András vezényleté­vel. Az immár hagyomá­nyos Savaria karnevált augusztus 23-án rendezik Szombathelyen. A kétezer éves város történelmi múlt­ját idézik és az egyes kor­szakokat jelképezik a fel­vonulók színes csoportjai, amelyek római, szláv, tö­rök korabeli ruhákban, jel­mezekben érkeznek a Ber­zsenyi térre. A két nagyszabású ren­dezvényen kívül nagy ér­deklődésre tarthat számot a Derkovits Gyula festmé­nyeiből álló kiállítás amely­­lyel szülővárosa adózik a nagy festőművész emléké­nek halála 30. és születésé­nek 70. évfordulója alkal­mával. A kiállítást a Sa­varia Múzeum termeiben augusztus 15-én nyitják meg. Ugyancsak e napon nyílik Gorka Lívia kerami­kus művész kiállítása. Augusztus 20-án a HVDSZ Központi Bihari János táncegyüttese ad műsort a szabadtéri színpadon. Kőszegen augusztus 22- én Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus és Sugár Hősi ének (Hunyady) című kó­rusművét mutatja be a Budapest Kórus Dunszt Má­ria, Ilosfalvy Róbert, Jám­bor László, Radics Magda, valamint a szombathelyi Rákóczi úti általános iskola gyermekkórusának közre­működésével. A nagyszabá­sú kórushangversenyt For­rai Miklós Kossuth-díjas karmester vezényli. Az ország minden részé­ről érkező vendégek szá­mára augusztus 1-től 31-ig érvényes meghívót bocsá­tott ki a kőszegi városi ta­nács. Az IBUSZ és idegen­­forgalmi irodákban kapha­tó, névre kiállított meghí­vó ezúttal határsáv belépő engedély is. Kőszeg Jurisich vár. Várrészlet.

Next