Napló, 1966. december (Veszprém, 22. évfolyam, 283-307. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Csavartok, 1966. december 1. Zimmermannn József AZ INOTAI ALUMÍNIUMKOHÓ SZOCIALISTA BRIG­ÁD VEZETŐ­JE ~­­ v. Növelni kell a szocialista munkaverseny szerepét A kongresszus keddi ülésén felszólalt Zimmermann Jó­zsef, az Inotai Alumíniumko­hó szocialista brigád vezetője, megyénk kongresszusi kül­dötte is. Az alábbiakban részletesen közüljük felszó­lalását. Tisztelt Pártkongresszus! ! Kedves Elvtársak! A várpalotai iparmedence kommunistái, szocialista bri­gádjai és dolgozói nevében szeretettel köszöntöm pár­tunk IX. kongresszusának résztvevőit. Engedjék meg, hogy a kongresszusnak egész társadalmunkat érintő jelen­tőségteljes munkájához szo­cialista brigádom nevében sok sikert kívánjak. Várpalota iparmedence dol­gozó­, szocialista brigádjai a sajtón és egyéb tudósításokon keresztül értesültek népgaz­daságunk második ötéves tervének eredményes befeje­zéséről, szocialista társadal­munk gazdasági és politikai fejlődéséről. Úgy vélem, hogy az eredményesség egyik leg­főbb mozgató ereje a jól meg­szervezett kollektív munka volt, amely pártunk VIII. kongresszusa helyes célkitű­zéseinek végrehajtását céloz­ta. A munka kollektív ere­jéről, ezen belül a szocialista brigádmozgalom helyi ered­ményeiről és a mozgalom fej­lődését gátló hibákról szeret­nék szólni. Iparmedencénk­ben 378 szocialista brigád 6100 fővel működik. Nyolc üzemrész küzd a megtisztelő „Szocialista üzem” cím elnyeréséért és a szénbányá­szati tröszt két szocialista brigádja újszerű kezdemé­nyezéssel az egész harmadik ötéves terv időszakára szóló vállalást tett. Mi várpalotai szocialista brigádok úgy lát­juk, hogy ennek a kezdemé­­nyezésnek van jövője, bár mindjárt hozzá kell tenni, hogy üzemrészenként a helyi jellegnek megfelelően kell az új vállalások feltételeit ki­alakítani és megteremteni. A várpalotai iparmedence szocialista brigádjainak nagy része van abban, hogy kie­melkedő eredményeket értek el üzemeink a második öt­éves terv időszakiban. Jelen­tősen növekedett a beszámolá­si időszakban a nitrogénmű­trágya termelése (53), a szén­­termelés (27), a nyersalumí­niumtermelés pedig 23 száza­lékkal. Mennyiségi terveinket csak azokon a területeken teljesítettük­ túl, ahol azt a népgazda­ág igényelte. Nagy gondot fordítottunk az ex­port-termelés fokozására, így 1960-hoz viszonyítva 1965-ben­­ iparvállalatainknál 78 száza­lékkal nőtt az export-terme­lés, ami az egész termelés 11 százalékát jelenti. Gazdasági építő munkánk során pár­tunk politikájának megfele­lően 20 százalékkal fokoztuk a termelékenységet és mi­vel a létszámnövekedés mind­össze 8 százalékos volt, így iparmedencénk a 29,5 száza­lékos termelésnövekedést, több mint kétharmad rész­ben termelékenységből, keve­sebb, mint egyharmad részt létszámnövekedésből értük el. Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk annak az eredmény­nek, amelyet a szocialista brigádmozgalomban az em­berek magatartásának, kul­turális, szociális körülmé­nyeinek, általános és szakmai műveltségének továbbfejlesz­tésében elértünk. Iparmeden­cénkben több üzemnél szüle­tett vállalás a szakmai to­vábbképzés, valamint az új szakmai tanfolyamok elvég­zésére. Ezzel egyidőben fo­kozódott az egymás iránti fe­lelősség, aminek következté­ben jónéhány brigád vállalt védnökséget egy-egy brigád­tag felett és befolyásolta ma­gatartását, fejlődését. Nálunk is volt egy brigádtag, aki sok gondot okozott nekünk is, családjának is. Sokat ivott. Fizetés után három napig soha nem jött be. Gondolkod­ik: mit tegyünk? Ha ez az ember a brigád tagja marad, minden eredményünket le­rontja, így sohasem lesz be­lőlünk szocialista brigád. Ha kitesszük, akkor viszont azért nem, mert micsoda szocia­lista brigád az, amelyik el­dobja a gyengét, ahelyett, hogy nevelné, segítené. Kol­lektívánk úgy döntött, hogy a nehezebb utat kell válasz­tani. Most már bevallhatom, csaltunk is egy kicsit. Az el­ső időkben előre szabadsá­got, szabadnapot adtunk iszá­kos munkatársunknak azok­ra a napokra, amelyeken — tudtuk — úgy sem jött vol­na be. Azután fokozatosan elvontuk ezeket a kedvezmé­nyeket. Beleegyezett abba, hogy a fizetését a brigád egyik tagja vegye fel és osz­­sza el. Mi vettünk meg neki mindent, amire szüksége volt, és csak zsebpénzt adtunk ki. Nem mondom, egy-egy fröcs­­csöt ma is megiszik, de az­óta megnősült, nagyon ren­des családi életet él, brigá­dunk egyik erőssége. Nem­régen megkapta a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. Jó néhány példa van arra területünkön, hogy a bri­gádtagok kollektív összefo­gással segítenek egymásnak a családi házak építésénél. Brigádunk egyik tagjának együttesen felépítettünk egy házat úgy, hogy csak szak­embert kellett fogadnia. A tégla egy részét bontással biztosítottuk, hogy olcsó le­gyen. Barátunk feleségével és három gyermekével a múlt héten költözött az új házba. Nem egy esetben fordult elő, hogy a szocialista brigádtag családapát betegsége ideje alatt a nehéz fizikai munkák elvégzésében helyettesítették a brigád tagjai. A szénbá­nyászatban és a kohászatban vannak szocialista brigádok, melyek egy-egy árva gyer­mek nevelését, imgor nevelé­sének gondját vállalták. A mozgalom tovább fej­lődött — különösen a IX. pártkongresszusra való­­ké­szülődés időszakában — ami­kor a kongresszus tiszteletére városunk területén 36,5 mil­lió forintos fe­ajánlás szüle­tett, de ezt túlteljesítve ez­­ideig 34 millió forint értéket teljesítettek. Az Inotai Alu­míniumkohó szocialista bri­gádjai 150 tonna többletter­melést vállaltak, és eddig 210-et teljesítettek. Minden reményünk megvan arra, hogy év végéig m­ég 50 ton­nát termelünk terven felül. A gazdasági munkavállalá­sok túlteljesítésével egy idő­ben pártunk kongresszusára való felkészülés időszakában erősödött dolgozóink politikai aktivitása. Hangot adtak annak, hogy pártunk célkitűzéseinek végrehajtásá­ban városunk kollektívájára mindenkor számíthat a párt. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Eredményeinket hangsú­lyozva, sem vállalati, sem ifjú­ medencén­ket illetően nem törekedhettem teljes­ségre. Gondjainkról szólva sem törekedhettem részletes ok­fejtésre. Mégis engedje meg a Tisztelt Kongresszus, hogy e fórumot felhasználva jelez­zek a mozgalommal kapcso­latban néhány észrevételt.­­ Pártunk és kormányunk, az illetékes szakmini­sztériumok­­ és a mozgalmi vezetés több­­ alkalommal megjelölte a szo­­­­cialista munkaver­sel­ymoz­galom helyét, szerepét nép- s gazdaságunkban és szocialis­­t­ta társadalmunkban. Ugyan­akkor — tapasztalatunk sze­rint — a gyakorlatban ve­szített fényéből a mozgalom nem hatnak megfelelően azok az erkölcsi ösztönzők, amelyek hivatva lennének e mozgalom hatékonyságát nö­velni. Úgy gondolom, nem­csak a mi iparmedencénkben fordul elő, hogy üzemeink gazdasági és mozgalmi veze­tői a rendelkezésünkre álló anyagi és erkölcsi ösztönző­ket nem megfelelően kapcsol­ják össze. Vannak brigádja­ink, amelyek már ötödször, vagy hatodszor nyerik el a szocialista brigád oklevelet, esetleg jelvényt, de az egész mozgalomból két formális aktusra korlátozódik az egész ténykedés: a szerződés meg­kötésére és az oklevél kiosz­tására, s közben az eltelt időszakban nem találjuk meg azokat az ösztönzőket, ame­lyek hozzásegítenének a mi­nőségi változások fokozásá­hoz, az egyéni és kollektív felelősségtudat emeléséhez és ezzel, ennek a mozgalom­nak társadalmi megbecsü­lést, rangot és tekintélyt biz­tosítanak. Az előbbiekből következik az is, hogy amíg a mozgalom kezdetén jelentős helyet és szerepet kapott a szakisme­retek megszerzésére, a politi­kai és általános műveltség növelésére, az elmaradók se­gítségére, a munkafegyelem erősítésére és a szocialista tulajdon védelmére irányuló törekvés, úgy most ez a vo­nása a mozgalomnak nem kapja meg a megfelelő sze­repet, súlyt és nyilvánosságot. Megyei és központi lapunk is keveset foglalkozik a moz­galom ilyen vonatkozásaival. Ez szintén azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy az erkölcsi és anyagi ösztönzést, a differenciált bérezést nem megfelelően kapcsoljuk ösz­­sze. Túlságosan sokszor hi­vatkoznak e mozgalomban résztvevőkkel szemben csak az öntudatra. Úgy látszik, hogy azért, mert részt vesznek a szocialista brigádmozgalom­ban, kötelességük, hogy min­denről lemondjanak és csak öntudatból vállalják a több és jobb munkát. Iparmedencénk dolgozóit nagy várakozással tölti el a gazdasági mechanizmus re­­formjának bevezetése. Meg vagyunk róla győződve, hogy problémánk a párt, a szak­­szervezet és a gazdasági ve­zetők előtt ismert. Bízunk abban, hogy a­ IX. kongresz­­szus útmutatása alapján a fenti hibák, hiányosságok orvoslást nyernek és a hibá­kat kijavítják. A beszámolót, a szervezeti szabályzat megváltoztatására tett javaslatot, a revíziós és ellenőrző bizottságok jelen­tését elfogadom.­­ *. ■ Korszerűbben, minden formaságot, „üresjáratot” ke­rülve, egyszerűen és jobban, eredményesen dolgozni —így lehetne összegezni nagyon röviden, tömören, első olva­sás után a Központi Bizott­ság kongresszusi beszámoló­jának a pártmunkáról szóló fejezetét „A szocialista tár­sadalom felépítésének idő­szakában pártunk tevékeny­ségének legfontosabb terüle­te a gazdasági munka” álla­pítja meg a beszámoló, majd másutt arra hivatkozik, hogy „Pártunk ... a tömegek cél­tudatos aktivizálásával az el­méletet a társadalom anyagi erejévé változtatja.” A gaz­dasági feladatok meghatáro­zása és a pártmunkáról, mód­szerei továbbfejlesztéséről­­ szóló megállapítások, javas­latok szerves egységet alkot­nak a kongresszus beszámo­lójában, s együttesen szol­gálják a szocializmus teljes felépítését Természetesen ezen belül, ennek érdekében megoldandó, soron következő igen fontos feladatunkat, gaz­dasági irányítási rendsze­rünk reformjának sikeres megvalósítását is, amely az egész társadalom javát élet­­színvonalunk további növe­lését szolgálja. Vitathatatlan, hogy társa­dalmunk tagjai — egy-két kivételtől eltekintve — elfo­­gadják pártunk politikáját, cselekvően részt vesznek cél­jaink megvalósításában — de csak akkor, ha világosan elmondjuk, türelmesen meg­magyarázzuk — ha kell na­gyon sokszor is —, hogy mit akarunk. Az embereknek jo­gos igényük, hogy tudni akar­ják mit miért várnak tőlük. S ha erre megfelelő választ kapnak, akkor valóban anya­gi erővé változik a marxiz­mus tanítása, a tömegek cél­tudatos aktivizálásával. Pártunknak, pártszerveze­teinknek és személy szerint minden kommunistának is nagyon sok erőt kell még fordítani arra, hogy az új gazdasági irányítási rendszer lényegét megértsék, s elfo­gadják az emberek. A keszt­helyi járási pártértekezleten az egyik felszólalótól hallot­tuk: sok a hibás nézet, az in­dokolatlan csodavárás. Jóhi­szemű tájékozatlanok és rosszhiszemű ferdítők egy­aránt terjesztik a hibás néze­teket. Pártszervezeteinknek megfelelő felkészültséggel kell a helyes nézetet kialakí­tani: az új mechanizmus nem csodaszer, amit elegendő em­­líteni és egycsapásra megvál­tozik minden. Nagyon sok nehézséggel szembenézve, és legyőzve azokat, lehet csak megvalósítani. A fűzfői kom­munisták szenvedélyesen szóltak azokról a tapasztala­taikról, amelyekkel a gazda­sági irányításunk reformjá­nak előkészítése során hoztak. „Különböző indokok látnak már most napvilágot íróasztalok „megvédésére” Ezekből vonták le jóelőre a szükséges következtetést: a reform végrehajtása során a pártszervezetek éberen ügyel­jenek, hogy az a párthatáro­zat szellemében, helyes cél­jainknak megfelelően történ­jék. Az új gazdasági irányítási rendszerünk gya­korlati megvalósítása: forra­dalmi feladat. Hosszú éveken át kialakult, az emberek tu­datába rögződött gazdasági szemléletet és azzal szorosan összefüggő gyakorlatot kell átalakítani, megváltoztatni. És ezt nem 1968-ban kell el­kezdeni, amikor a reform át­fogóan életbe lép, hanem­­ már most. A vezetőségvá­lasztó taggyűléseken és azóta is nem egy esetben utalnak arra a kommunisták, hogy hogyan igyekeznek felkészül­ni — és felkészíteni a töme­geket is a reform végrehaj­tásából adódó feladatok meg­oldására. Ajkán, az erőmű­nél említették nemrég: a pártmunkát, az alapszerve­zetek munkamódszerét úgy alakítják — és tökéletesítik állandóan —, hogy ne a gaz­dasági részfeladatok megol­dásával, hanem az emberek eszének, szívének megnye­résével, lelkesítésével, egy­szóval a politikai munka esz­közeivel segítsék a gazdasá­gi munkát. Sem rendeletekkel sem csupán anyagi ösztön­zőkkel, az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítésével nem lehet elérni, hogy ész­szerűbben, takarékosabban, jobban dolgozzanak az em­berek. Erre nevelni, tanítani kell. És ez pártmunka, párt­feladat akkor is, ha vala­mely tömegszervezet aktivis­tájaként végezzük ezt. Eb­ből a szempontból is igen nagy jelentőségű a kongresz­­szusi beszámoló azon mon­data, hogy a tömegszerveze­tekben végzett pártmunka, „a pártmunka szerves része, más pártmunkával egyenlő értékű tevékenység.” A fen­tiekből is kitűnik, hogy a párt politikájának ismerte­tésében, elfogadtatásában, megvalósítására való mozgó­sításban az eddiginél többet vár a párt a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunis­táktól. S ez nem lehet más­képpen, mert az egész társa­dalom javát szolgáló célt — a szocializmus teljes felépí­tését — a párt vezetésével a kommunistáknak és a pár­­tonkívülieknek együttesen, közös erőfeszítéssel kell el­érni. Ehhez nyeri meg, s mozgósítja a maga tömegeit minden tömegszervezet. S mivel feladataink a szocia­lizmus építésében egyre na­gyobbak, következésképpen ebből több jut a tömegszerve­zetekre, az azokban dolgozó kommunistákra, akiktől a jövőben többet vár a párt, s ehhez a feltételeket biztosí­tani kívánja azzal is, hogy pártmunkájukat ugyanúgy elismeri, megbecsüli, mintha bármely más területen vé­geznék. Korábban gyakran hallottuk: a tömegszerveze­tekben végzett pártmegbiza­­tást csak mellékesnek tekin­tették, olyannak, amit „fő” pártmegbizatása mellett vé­gezhet valaki. A vezetőség­választó taggyűléseken már tapasztalhattunk változást: nagyobb felelősséggel szól­tak a tömegszervezetek mun­kájáról. Ha gyengébben dol­goztak, nemcsak bírálták. Ki­fogásolták, hanem azt is vizsgálták egyúttal, mikép­pen tudnának segíteni mun­kájukban. Nem egy párttag kapott a taggyűlésen, vagy később megbízatást: dolgoz­zék a KISZ-ben, a szakszer­vezetben, vagy más tömeg­szervezetben. S ez a módszer — más, a kongresszuson is em­lített tényezővel együtt — tovább erősíti a párt vezető szerepét. Erősíti, mert a párt politikájának megvalósítását szolgálja ez is. MIKE TIBORNÉ Pártmunka -„üresjárat” nélkül Kiiszeetjük a Napló új előfizetőit — Nyolcezer új előfizető veszi kézbe ma reggel­ig első ízben lapunkat; köszöntjük őket nem­­­­csak szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk nevében, hanem a lap „gazdája”, a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács nevében, a lap olvasótábora, az eddigi előfizetők nagy családja nevében is. Miért öröm számunkra és miért nagy jelentőségű dolog, hogy most, december 1-ével létszámban is meg­növek­edett ez a „nagy család"? Korunk egyik cseppet sem mellékes jellemző vonása, hogy hihetetlen mérték­ben meggyorsult világviszonylatban a hírközlés és a tájékoztatás. Világviszonylatban, országos viszonylat­ban... — ami azonban nem jelenti azt, mintha a helyi, lokális, szűkebb pátriánkra vonatkozó tájékoztatás is lépést tartott volna korszerűség dolgában az említettel. A sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából este már ponto­san tudja mindenki, hogy délelőtt mi történt a föld túlsó oldalán, például milyen hőstetteket hajtottak végre a vietnami nép fiai; perceken belül tudomást szerezhetünk arról, ha a Szovjetunió vagy az USA újabb pionírokat bocsájt fel a világűr meghódítására; hogy Firenzében árvíz pusztított;­ vagy, hogy hogyan s mit mondtak pártunk most ülésező IX. kongresszu­sán a felszólaló küldöttek... Igen, a hírek a világ vagy hazáink bármely sárn­dból frissen jutnak el hoz­zánk; viszont sokan csak késve vagy egyáltalán nem szereznek tudomást arról, hogy mi történt a szomszéd faluban, a másik járásban vagy városban. Pedig a szellem­­ileg igényes, modern embert ugyan­úgy ke­ll, hogy érdekeljék a szűkebb hazájának, a me­gyének politikai, gazdasági, kulturális eseményei is. Boldogabb jövőnk, a szocializmus építése megköveteli minden embertől, hogy aktívabban, cselekvő módon kapcsolódjék be az ország, s ezen belül is el­ősorban szülőföldje, lakóhelye életének alakításába. Jelkképes ér­telmű, hogy új előfizetőink épp a IX kongresszus nap­jaiban kapják meg először lapunkat, annak a tanácsko­zásnak napjaiban, amely a demokratizmus még erő­teljesebb kibontakoztatását is célozza. Lapunk, a Napló is ezt a célt szolgálja: eredményeink és gondjaink, örö­meink és tennivalóink legyenek nyilvános, közismert eredmények, godok, örömek és tennivalók! Lapunk tájékoztatást ad természetesen a legfontosabb világese­ményekről és országos eseményekről is, mégis elsősor­ban a megye életével foglalkozik. Általa a megyei párt­bizottság és a megyei tanács szava jut el mindennap a megye lakosságihoz. S most, hogy nyolcezerrel többen olvassák (illetve ennél is többen, hiszen úgy véljük, egy lapot ketten-hárman is kézbe vesznek!), ennyivel bővülhet megyénkben a helyileg is jól informált embe­rek köre, azoké, akikkel így nap mint nap­­ „beszél­hetünk”, szót érthetünk. Fogadják jó szívvel lapunkat, mindazt, ami benne van tekintsék közös ügyünknek, legyünk ilyen értelem­ben is „nagy csal­ád”. S ha már így van, hadd áruljunk el egy-két „családi”, azaz belső műhelytitkot. Épp teg­napelőtt és tegnap igen nagy erőfeszítésünkbe került, hogy lapunk — ha késve is — olvasóink kezébe jusson. A veszprémi új nyomdagép szerelése még nem fejező­dött be, a székesfehérvári nyomdagép pedig — ahol átmenetileg október elejétől kezdve eddig nyomták a Naplót — j­áratlanul és véletlenül meghibásodott. La­punk pár napig, á­menetileg, Budapesten készül. Amíg önök — kedves régebbi és újabb olvasóink — éjszaka békésen aludtak, addig nyomdászok, postások, telefon­­központosok, járási és városi pártbizottsági osztályveze­tők, gépkoti vezetők, ügyeletes munkásőrök szemhu­­nyás nélkül intézkedtek és tevékenykedtek, segítettek nekünk, hogy lapunk az átmeneti zűrzavar ellenére is megjelenhessék. Az Önök nevében is köszönetet mon­dunk nekik, önöket pedig arra kérjük, hogy ez a vá­ratlan — és új előfizetőink szénája nem épp kedvező , bemu­tatko­z­unk” — ne elválasszon, hanem — hisz közös gondunkról van szó — inkább még jobban összeköss­ön bennünket. NAILÓ •• Ülést tartott a megyei tanács vb Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. Az ülés napirendjén megyénk várospo­litikai tevékenységér­ől, az MTV B. ipari osztályának mun­kájáról, illetve a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság előző félévi tevékenységéről szóló, a legközelebbi tanácsülés elé kerülő jelentések megvitatása szerepelt. Ezután megyénk létszám, munkaerő és béralap gazdálkodásáról szóló jelen­tést tárgyalta meg a végrehajtó bizottság­.

Next