Napló, 1966. december (Veszprém, 22. évfolyam, 283-307. szám)
1966-12-01 / 283. szám
Csavartok, 1966. december 1. Zimmermannn József AZ INOTAI ALUMÍNIUMKOHÓ SZOCIALISTA BRIGÁD VEZETŐJE ~ v. Növelni kell a szocialista munkaverseny szerepét A kongresszus keddi ülésén felszólalt Zimmermann József, az Inotai Alumíniumkohó szocialista brigád vezetője, megyénk kongresszusi küldötte is. Az alábbiakban részletesen közüljük felszólalását. Tisztelt Pártkongresszus! ! Kedves Elvtársak! A várpalotai iparmedence kommunistái, szocialista brigádjai és dolgozói nevében szeretettel köszöntöm pártunk IX. kongresszusának résztvevőit. Engedjék meg, hogy a kongresszusnak egész társadalmunkat érintő jelentőségteljes munkájához szocialista brigádom nevében sok sikert kívánjak. Várpalota iparmedence dolgozó, szocialista brigádjai a sajtón és egyéb tudósításokon keresztül értesültek népgazdaságunk második ötéves tervének eredményes befejezéséről, szocialista társadalmunk gazdasági és politikai fejlődéséről. Úgy vélem, hogy az eredményesség egyik legfőbb mozgató ereje a jól megszervezett kollektív munka volt, amely pártunk VIII. kongresszusa helyes célkitűzéseinek végrehajtását célozta. A munka kollektív erejéről, ezen belül a szocialista brigádmozgalom helyi eredményeiről és a mozgalom fejlődését gátló hibákról szeretnék szólni. Iparmedencénkben 378 szocialista brigád 6100 fővel működik. Nyolc üzemrész küzd a megtisztelő „Szocialista üzem” cím elnyeréséért és a szénbányászati tröszt két szocialista brigádja újszerű kezdeményezéssel az egész harmadik ötéves terv időszakára szóló vállalást tett. Mi várpalotai szocialista brigádok úgy látjuk, hogy ennek a kezdeményezésnek van jövője, bár mindjárt hozzá kell tenni, hogy üzemrészenként a helyi jellegnek megfelelően kell az új vállalások feltételeit kialakítani és megteremteni. A várpalotai iparmedence szocialista brigádjainak nagy része van abban, hogy kiemelkedő eredményeket értek el üzemeink a második ötéves terv időszakiban. Jelentősen növekedett a beszámolási időszakban a nitrogénműtrágya termelése (53), a széntermelés (27), a nyersalumíniumtermelés pedig 23 százalékkal. Mennyiségi terveinket csak azokon a területeken teljesítettük túl, ahol azt a népgazdaág igényelte. Nagy gondot fordítottunk az export-termelés fokozására, így 1960-hoz viszonyítva 1965-ben iparvállalatainknál 78 százalékkal nőtt az export-termelés, ami az egész termelés 11 százalékát jelenti. Gazdasági építő munkánk során pártunk politikájának megfelelően 20 százalékkal fokoztuk a termelékenységet és mivel a létszámnövekedés mindössze 8 százalékos volt, így iparmedencénk a 29,5 százalékos termelésnövekedést, több mint kétharmad részben termelékenységből, kevesebb, mint egyharmad részt létszámnövekedésből értük el. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak az eredménynek, amelyet a szocialista brigádmozgalomban az emberek magatartásának, kulturális, szociális körülményeinek, általános és szakmai műveltségének továbbfejlesztésében elértünk. Iparmedencénkben több üzemnél született vállalás a szakmai továbbképzés, valamint az új szakmai tanfolyamok elvégzésére. Ezzel egyidőben fokozódott az egymás iránti felelősség, aminek következtében jónéhány brigád vállalt védnökséget egy-egy brigádtag felett és befolyásolta magatartását, fejlődését. Nálunk is volt egy brigádtag, aki sok gondot okozott nekünk is, családjának is. Sokat ivott. Fizetés után három napig soha nem jött be. Gondolkodik: mit tegyünk? Ha ez az ember a brigád tagja marad, minden eredményünket lerontja, így sohasem lesz belőlünk szocialista brigád. Ha kitesszük, akkor viszont azért nem, mert micsoda szocialista brigád az, amelyik eldobja a gyengét, ahelyett, hogy nevelné, segítené. Kollektívánk úgy döntött, hogy a nehezebb utat kell választani. Most már bevallhatom, csaltunk is egy kicsit. Az első időkben előre szabadságot, szabadnapot adtunk iszákos munkatársunknak azokra a napokra, amelyeken — tudtuk — úgy sem jött volna be. Azután fokozatosan elvontuk ezeket a kedvezményeket. Beleegyezett abba, hogy a fizetését a brigád egyik tagja vegye fel és oszsza el. Mi vettünk meg neki mindent, amire szüksége volt, és csak zsebpénzt adtunk ki. Nem mondom, egy-egy fröcscsöt ma is megiszik, de azóta megnősült, nagyon rendes családi életet él, brigádunk egyik erőssége. Nemrégen megkapta a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. Jó néhány példa van arra területünkön, hogy a brigádtagok kollektív összefogással segítenek egymásnak a családi házak építésénél. Brigádunk egyik tagjának együttesen felépítettünk egy házat úgy, hogy csak szakembert kellett fogadnia. A tégla egy részét bontással biztosítottuk, hogy olcsó legyen. Barátunk feleségével és három gyermekével a múlt héten költözött az új házba. Nem egy esetben fordult elő, hogy a szocialista brigádtag családapát betegsége ideje alatt a nehéz fizikai munkák elvégzésében helyettesítették a brigád tagjai. A szénbányászatban és a kohászatban vannak szocialista brigádok, melyek egy-egy árva gyermek nevelését, imgor nevelésének gondját vállalták. A mozgalom tovább fejlődött — különösen a IX. pártkongresszusra valókészülődés időszakában — amikor a kongresszus tiszteletére városunk területén 36,5 millió forintos feajánlás született, de ezt túlteljesítve ezideig 34 millió forint értéket teljesítettek. Az Inotai Alumíniumkohó szocialista brigádjai 150 tonna többlettermelést vállaltak, és eddig 210-et teljesítettek. Minden reményünk megvan arra, hogy év végéig még 50 tonnát termelünk terven felül. A gazdasági munkavállalások túlteljesítésével egy időben pártunk kongresszusára való felkészülés időszakában erősödött dolgozóink politikai aktivitása. Hangot adtak annak, hogy pártunk célkitűzéseinek végrehajtásában városunk kollektívájára mindenkor számíthat a párt. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Eredményeinket hangsúlyozva, sem vállalati, sem ifjú medencénket illetően nem törekedhettem teljességre. Gondjainkról szólva sem törekedhettem részletes okfejtésre. Mégis engedje meg a Tisztelt Kongresszus, hogy e fórumot felhasználva jelezzek a mozgalommal kapcsolatban néhány észrevételt. Pártunk és kormányunk, az illetékes szakminisztériumok és a mozgalmi vezetés több alkalommal megjelölte a szocialista munkaverselymozgalom helyét, szerepét nép- s gazdaságunkban és szocialistta társadalmunkban. Ugyanakkor — tapasztalatunk szerint — a gyakorlatban veszített fényéből a mozgalom nem hatnak megfelelően azok az erkölcsi ösztönzők, amelyek hivatva lennének e mozgalom hatékonyságát növelni. Úgy gondolom, nemcsak a mi iparmedencénkben fordul elő, hogy üzemeink gazdasági és mozgalmi vezetői a rendelkezésünkre álló anyagi és erkölcsi ösztönzőket nem megfelelően kapcsolják össze. Vannak brigádjaink, amelyek már ötödször, vagy hatodszor nyerik el a szocialista brigád oklevelet, esetleg jelvényt, de az egész mozgalomból két formális aktusra korlátozódik az egész ténykedés: a szerződés megkötésére és az oklevél kiosztására, s közben az eltelt időszakban nem találjuk meg azokat az ösztönzőket, amelyek hozzásegítenének a minőségi változások fokozásához, az egyéni és kollektív felelősségtudat emeléséhez és ezzel, ennek a mozgalomnak társadalmi megbecsülést, rangot és tekintélyt biztosítanak. Az előbbiekből következik az is, hogy amíg a mozgalom kezdetén jelentős helyet és szerepet kapott a szakismeretek megszerzésére, a politikai és általános műveltség növelésére, az elmaradók segítségére, a munkafegyelem erősítésére és a szocialista tulajdon védelmére irányuló törekvés, úgy most ez a vonása a mozgalomnak nem kapja meg a megfelelő szerepet, súlyt és nyilvánosságot. Megyei és központi lapunk is keveset foglalkozik a mozgalom ilyen vonatkozásaival. Ez szintén azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy az erkölcsi és anyagi ösztönzést, a differenciált bérezést nem megfelelően kapcsoljuk öszsze. Túlságosan sokszor hivatkoznak e mozgalomban résztvevőkkel szemben csak az öntudatra. Úgy látszik, hogy azért, mert részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, kötelességük, hogy mindenről lemondjanak és csak öntudatból vállalják a több és jobb munkát. Iparmedencénk dolgozóit nagy várakozással tölti el a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése. Meg vagyunk róla győződve, hogy problémánk a párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetők előtt ismert. Bízunk abban, hogy a IX. kongreszszus útmutatása alapján a fenti hibák, hiányosságok orvoslást nyernek és a hibákat kijavítják. A beszámolót, a szervezeti szabályzat megváltoztatására tett javaslatot, a revíziós és ellenőrző bizottságok jelentését elfogadom. *. ■ Korszerűbben, minden formaságot, „üresjáratot” kerülve, egyszerűen és jobban, eredményesen dolgozni —így lehetne összegezni nagyon röviden, tömören, első olvasás után a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának a pártmunkáról szóló fejezetét „A szocialista társadalom felépítésének időszakában pártunk tevékenységének legfontosabb területe a gazdasági munka” állapítja meg a beszámoló, majd másutt arra hivatkozik, hogy „Pártunk ... a tömegek céltudatos aktivizálásával az elméletet a társadalom anyagi erejévé változtatja.” A gazdasági feladatok meghatározása és a pártmunkáról, módszerei továbbfejlesztéséről szóló megállapítások, javaslatok szerves egységet alkotnak a kongresszus beszámolójában, s együttesen szolgálják a szocializmus teljes felépítését Természetesen ezen belül, ennek érdekében megoldandó, soron következő igen fontos feladatunkat, gazdasági irányítási rendszerünk reformjának sikeres megvalósítását is, amely az egész társadalom javát életszínvonalunk további növelését szolgálja. Vitathatatlan, hogy társadalmunk tagjai — egy-két kivételtől eltekintve — elfogadják pártunk politikáját, cselekvően részt vesznek céljaink megvalósításában — de csak akkor, ha világosan elmondjuk, türelmesen megmagyarázzuk — ha kell nagyon sokszor is —, hogy mit akarunk. Az embereknek jogos igényük, hogy tudni akarják mit miért várnak tőlük. S ha erre megfelelő választ kapnak, akkor valóban anyagi erővé változik a marxizmus tanítása, a tömegek céltudatos aktivizálásával. Pártunknak, pártszervezeteinknek és személy szerint minden kommunistának is nagyon sok erőt kell még fordítani arra, hogy az új gazdasági irányítási rendszer lényegét megértsék, s elfogadják az emberek. A keszthelyi járási pártértekezleten az egyik felszólalótól hallottuk: sok a hibás nézet, az indokolatlan csodavárás. Jóhiszemű tájékozatlanok és rosszhiszemű ferdítők egyaránt terjesztik a hibás nézeteket. Pártszervezeteinknek megfelelő felkészültséggel kell a helyes nézetet kialakítani: az új mechanizmus nem csodaszer, amit elegendő említeni és egycsapásra megváltozik minden. Nagyon sok nehézséggel szembenézve, és legyőzve azokat, lehet csak megvalósítani. A fűzfői kommunisták szenvedélyesen szóltak azokról a tapasztalataikról, amelyekkel a gazdasági irányításunk reformjának előkészítése során hoztak. „Különböző indokok látnak már most napvilágot íróasztalok „megvédésére” Ezekből vonták le jóelőre a szükséges következtetést: a reform végrehajtása során a pártszervezetek éberen ügyeljenek, hogy az a párthatározat szellemében, helyes céljainknak megfelelően történjék. Az új gazdasági irányítási rendszerünk gyakorlati megvalósítása: forradalmi feladat. Hosszú éveken át kialakult, az emberek tudatába rögződött gazdasági szemléletet és azzal szorosan összefüggő gyakorlatot kell átalakítani, megváltoztatni. És ezt nem 1968-ban kell elkezdeni, amikor a reform átfogóan életbe lép, hanem már most. A vezetőségválasztó taggyűléseken és azóta is nem egy esetben utalnak arra a kommunisták, hogy hogyan igyekeznek felkészülni — és felkészíteni a tömegeket is a reform végrehajtásából adódó feladatok megoldására. Ajkán, az erőműnél említették nemrég: a pártmunkát, az alapszervezetek munkamódszerét úgy alakítják — és tökéletesítik állandóan —, hogy ne a gazdasági részfeladatok megoldásával, hanem az emberek eszének, szívének megnyerésével, lelkesítésével, egyszóval a politikai munka eszközeivel segítsék a gazdasági munkát. Sem rendeletekkel sem csupán anyagi ösztönzőkkel, az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítésével nem lehet elérni, hogy észszerűbben, takarékosabban, jobban dolgozzanak az emberek. Erre nevelni, tanítani kell. És ez pártmunka, pártfeladat akkor is, ha valamely tömegszervezet aktivistájaként végezzük ezt. Ebből a szempontból is igen nagy jelentőségű a kongreszszusi beszámoló azon mondata, hogy a tömegszervezetekben végzett pártmunka, „a pártmunka szerves része, más pártmunkával egyenlő értékű tevékenység.” A fentiekből is kitűnik, hogy a párt politikájának ismertetésében, elfogadtatásában, megvalósítására való mozgósításban az eddiginél többet vár a párt a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáktól. S ez nem lehet másképpen, mert az egész társadalom javát szolgáló célt — a szocializmus teljes felépítését — a párt vezetésével a kommunistáknak és a pártonkívülieknek együttesen, közös erőfeszítéssel kell elérni. Ehhez nyeri meg, s mozgósítja a maga tömegeit minden tömegszervezet. S mivel feladataink a szocializmus építésében egyre nagyobbak, következésképpen ebből több jut a tömegszervezetekre, az azokban dolgozó kommunistákra, akiktől a jövőben többet vár a párt, s ehhez a feltételeket biztosítani kívánja azzal is, hogy pártmunkájukat ugyanúgy elismeri, megbecsüli, mintha bármely más területen végeznék. Korábban gyakran hallottuk: a tömegszervezetekben végzett pártmegbizatást csak mellékesnek tekintették, olyannak, amit „fő” pártmegbizatása mellett végezhet valaki. A vezetőségválasztó taggyűléseken már tapasztalhattunk változást: nagyobb felelősséggel szóltak a tömegszervezetek munkájáról. Ha gyengébben dolgoztak, nemcsak bírálták. Kifogásolták, hanem azt is vizsgálták egyúttal, miképpen tudnának segíteni munkájukban. Nem egy párttag kapott a taggyűlésen, vagy később megbízatást: dolgozzék a KISZ-ben, a szakszervezetben, vagy más tömegszervezetben. S ez a módszer — más, a kongresszuson is említett tényezővel együtt — tovább erősíti a párt vezető szerepét. Erősíti, mert a párt politikájának megvalósítását szolgálja ez is. MIKE TIBORNÉ Pártmunka -„üresjárat” nélkül Kiiszeetjük a Napló új előfizetőit — Nyolcezer új előfizető veszi kézbe ma reggelig első ízben lapunkat; köszöntjük őket nemcsak szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk nevében, hanem a lap „gazdája”, a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében, a lap olvasótábora, az eddigi előfizetők nagy családja nevében is. Miért öröm számunkra és miért nagy jelentőségű dolog, hogy most, december 1-ével létszámban is megnövekedett ez a „nagy család"? Korunk egyik cseppet sem mellékes jellemző vonása, hogy hihetetlen mértékben meggyorsult világviszonylatban a hírközlés és a tájékoztatás. Világviszonylatban, országos viszonylatban... — ami azonban nem jelenti azt, mintha a helyi, lokális, szűkebb pátriánkra vonatkozó tájékoztatás is lépést tartott volna korszerűség dolgában az említettel. A sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából este már pontosan tudja mindenki, hogy délelőtt mi történt a föld túlsó oldalán, például milyen hőstetteket hajtottak végre a vietnami nép fiai; perceken belül tudomást szerezhetünk arról, ha a Szovjetunió vagy az USA újabb pionírokat bocsájt fel a világűr meghódítására; hogy Firenzében árvíz pusztított; vagy, hogy hogyan s mit mondtak pártunk most ülésező IX. kongresszusán a felszólaló küldöttek... Igen, a hírek a világ vagy hazáink bármely sárndból frissen jutnak el hozzánk; viszont sokan csak késve vagy egyáltalán nem szereznek tudomást arról, hogy mi történt a szomszéd faluban, a másik járásban vagy városban. Pedig a szellemileg igényes, modern embert ugyanúgy kell, hogy érdekeljék a szűkebb hazájának, a megyének politikai, gazdasági, kulturális eseményei is. Boldogabb jövőnk, a szocializmus építése megköveteli minden embertől, hogy aktívabban, cselekvő módon kapcsolódjék be az ország, s ezen belül is elősorban szülőföldje, lakóhelye életének alakításába. Jelkképes értelmű, hogy új előfizetőink épp a IX kongresszus napjaiban kapják meg először lapunkat, annak a tanácskozásnak napjaiban, amely a demokratizmus még erőteljesebb kibontakoztatását is célozza. Lapunk, a Napló is ezt a célt szolgálja: eredményeink és gondjaink, örömeink és tennivalóink legyenek nyilvános, közismert eredmények, godok, örömek és tennivalók! Lapunk tájékoztatást ad természetesen a legfontosabb világeseményekről és országos eseményekről is, mégis elsősorban a megye életével foglalkozik. Általa a megyei pártbizottság és a megyei tanács szava jut el mindennap a megye lakosságihoz. S most, hogy nyolcezerrel többen olvassák (illetve ennél is többen, hiszen úgy véljük, egy lapot ketten-hárman is kézbe vesznek!), ennyivel bővülhet megyénkben a helyileg is jól informált emberek köre, azoké, akikkel így nap mint nap „beszélhetünk”, szót érthetünk. Fogadják jó szívvel lapunkat, mindazt, ami benne van tekintsék közös ügyünknek, legyünk ilyen értelemben is „nagy család”. S ha már így van, hadd áruljunk el egy-két „családi”, azaz belső műhelytitkot. Épp tegnapelőtt és tegnap igen nagy erőfeszítésünkbe került, hogy lapunk — ha késve is — olvasóink kezébe jusson. A veszprémi új nyomdagép szerelése még nem fejeződött be, a székesfehérvári nyomdagép pedig — ahol átmenetileg október elejétől kezdve eddig nyomták a Naplót — járatlanul és véletlenül meghibásodott. Lapunk pár napig, ámenetileg, Budapesten készül. Amíg önök — kedves régebbi és újabb olvasóink — éjszaka békésen aludtak, addig nyomdászok, postások, telefonközpontosok, járási és városi pártbizottsági osztályvezetők, gépkoti vezetők, ügyeletes munkásőrök szemhunyás nélkül intézkedtek és tevékenykedtek, segítettek nekünk, hogy lapunk az átmeneti zűrzavar ellenére is megjelenhessék. Az Önök nevében is köszönetet mondunk nekik, önöket pedig arra kérjük, hogy ez a váratlan — és új előfizetőink szénája nem épp kedvező , bemutatkozunk” — ne elválasszon, hanem — hisz közös gondunkról van szó — inkább még jobban összekössön bennünket. NAILÓ •• Ülést tartott a megyei tanács vb Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülés napirendjén megyénk várospolitikai tevékenységéről, az MTV B. ipari osztályának munkájáról, illetve a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság előző félévi tevékenységéről szóló, a legközelebbi tanácsülés elé kerülő jelentések megvitatása szerepelt. Ezután megyénk létszám, munkaerő és béralap gazdálkodásáról szóló jelentést tárgyalta meg a végrehajtó bizottság.