Napló, 1967. április (Veszprém, 23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
Szombat, 1967. április 1. Mindennapi kenyerünk 2. 0 Ma a pult fölött Lehet-e beteg a kenyér? A szakemberek szerint bizony lehet. Az egyik legveszedelmesebb kenyérbetegséget a „nyúlósodást” például baktériumok okozzák, s a forró, kenyér lassú lehűtése , elősegíti kialakulását. Éppen ezért nem árt hangsúlyozni, hogy a kemencéből kiszedett kenyérrel a sütőitarnak még sok tennivalója van. Az árusítás előtt gondoskodni kell a kenyér szakszerű hűtéséről, tárolásáról és az üzletekbe való kiszállításáról is. Búcsú a kosártól Az ellenőrzések újra és újra megállapítják, hogy számos sütőüzemben a még forró kenyeret ládákba rakják, vagy szűk polcok közé élére állítva bezsúfolják. A kenyér laza bélszerkezete ettől helyrehozhatatlanul tönkremegy. Kényes feladat a szállítás megszervezése is. A vállalat 38 gépkocsija sokszor kevésnekbizonyul. Tovább nehezíti a helyzetet az, hogy ez a szerény gépkocsipark is 11 különböző típusból áll, emiatt nehézkes a karbantartás. Lényeges lépést tett előre a vállalat az alumíniumrekeszes szállítás bevezetésével. A 9 üzemigazgatóság közül most már csak három helyen, Ajkán, Várpalotán, és Sümegen szállítják kosárban a kenyeret. Az alumínium rekeszek beszerzésére — ezekben a sütőipari termékek minősége jobban megóvható — már eddig is több millió forintot költött a sütőipar. (Egy darab ára majdnem 500 forint.) Sajnos ennek a korszerű szállítási formának a bevezetéséhez a kereskedelem nem nyújt megfelelő segítséget. Sőt előfordul az is, hogy a meglévő rekeszeket nem használják rendeltetésszerűen, hanem — mint például a'Vezzpréms'T. számú csemegeboltban — ezekben gyűjtik a visszahozott üvegeket Nem könnyű elviselni Még néhány éve a kereskedelem és a sütőipar között gyakoriak voltak a viták a szállítás időpontja körül. S ez nem csoda, hiszen például a péksütemény, ha a szokásosnál később, iskolakezdés után érkezett, már nem is kelt el, és csak veszteséggel lehetett a morzsaüzemben értékesíteni. Az utóbbi időben ezen a téren örvendetes a javulás. Pedig sok nehézséget okoz a megrendelések egyenetlensége, mert ugyanazzal a járműparkkal a hét végén majdnem kétszer anyagi árut kell kiszállítani. További nehézséget jelent megyénkben, hogy a nyári idegenforgalom kenyérellátása szintén sok szállítóeszközt igényel. Még, mindig meglévő panasz, hogy az ,FMSZ üzletek egy része 11 és 15 óra között, vagyis a zárvatartás ideje alatt ,kap kenyeret, s ez a bolti dolgozóknak sok többletmunkát okoz. A minőségi kifogások szempontjából is a falusi boltosok vannak arehezebb helyzetben. Ha visszaküldik az árut, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a község aznap kenyér nélkül marad. — S melyik boltos meri ezt megkockáztatni, hiszen biztos megvernék az asszonyok — mondják a MÉSZÖV élelmiszer osztályán. A kereskedelem azonban gyakran ott sem érvényesíti jogait, ahol módja lenne rá Hiszen például amíg 1966 első felében a Veszprém megyei Földművesszövetkezet 5200 forint kötbérigényt jelentett be a sütőiparnál, addig a második félévben egyetlen fillért sem követelt. Ezzel kapcsolatban többen azt állítják, nem azért, mintha most minden tökéletesen rendben lenne, hanem mert a kötbérügyeket intéző jogtanácsos megvált az FMSZ- től... (?!) ... . Egy kis ráadás Ha a fogyasztók érdekeinek védelmében nem is túlságosan éles a harc, de egy más kérdésben annál szenvedélyesebben csaptak össze a kereskedelem és a sütőipar képviselői. Súly vagy darab! E kérdés körül éleződött ki a vita. Tavaly január elseje óta a legkeresettebb — egy és két kilogrammos — kenyerek átvételénél mindössze próbamérlegelést végeznek és ha a többlet, vagy a hiány három-négy százaléknál nem nagyobb, akkor darabszám szerint, névleges súlyban veszik át a terméket. A kereskedelem bizonyos fokig érdekelt abban, hogy a sütőipar súlyhiányos árut szállítson, mert ha az eltérés az előírt 3—4 százalékot meghaladja, akkor nem darabszám, hanem a tényleges súly szerint - fizethet. Afogyasztóközönség viszont különösen a városokban, nem mérlegelve, hanem darabszám veszi a kenyeret és így lehetővé válik, hogy az árkülönbözet a kereskedelem bevételét gyarapítsa, vagy rosszabb esetben az eladónak esetleg illegális egyéni hasznot biztosítson. Persze a sütőipari vállalatnak sem közömbös, hogy mennyi a bevétele, s így általában nem veszi jó néven, ha a boltos a súlyhiányt jegyzőkönyvezi. Nemrégiben például a bakonynánási boltos panaszkodott, hogy mióta egyszer a próbamérlegelésnél a megengedettnél nagyobb súlyhiányt állapított meg, s így a tényleges súly szerint vette át az árut. azóta a sütőüzemtől — szerinte célzatosan — mindigolyan kenyeret kap, ami jelentős mértékben eltér az előírt súlytól, de a változatosság kedvéért ezúttal — felfelé. Az előírások szerint a kereskedő ebben az esetben is a tényleges súly szerint fizet, viszont ha a fogyasztónak darabszám árulja, akkor — sok kicsi sokra megy — ráfizet. Szükség van ennek a kérdésnek az erélyes rendezésére ,mert egyrészt ilyen körülmények között elsikkad a minőségi ellenőrzés, másrészt — amint a jelek mutatják — kialakul elvtelen kompromisszumként az úgynevezett ,,súlypótlás” intézménye, mikor a boltvezető a szállítási papírokra nem vezeti rá a súlyhiányt, hanem néhány darab kenyeret kér és kap a sütőüzemtől — „ráadásul”. Ilyenkor aztán a sütőipar és a kereskedelem is jól jár. Az egyetlen vesztes a fogyasztó, aki esetleg két kiló kenyér helyett néha csak egy kiló kilencven dekát kap. Következik: A minőség a legfontosabb Vetik a rostlent Vetik a rostlent a marcaltői Egyetértés Termelőszövetkezet határában. Közös gazdaságaink szívesen termesztik ezt a fontos ipari növényt, mert közepes termés esetén is kifizetődő. A lengyárak azonban ma nem szerződnek anynyi rostlen termeltetésére, amennyit megyénk termelőszövetkezetei szívesen vállalnának. Annyi lenre nincsen szükségük. A marcaltői Egyetértés így is elvethet 80 hold lent. Lendvai Pál traktoros a gátőrházi 35 holdas táblán veti a lent. Imponáló látvány a nagy tábla gépi vetése. Még imponálóbb lenne, ha elegendő, jó lennyüvő gép is rendelkezésükre állna már a termelőszövetkezeteknek, hiszen a lennyüvés az egyik legrosszabb munka. A kézi nyüvéskor a len kemény szálkája beletördelődik a tenyerekbe. A gépesítés persze halad, s a lentermesztés könnyül. A nyüvésen kívül nem nagyon munkaigényes a len. A marcaltőiek gondosan végzik a vetést, hogy a termés osztályozásakor kiváló minőségű rostlent adhassanak át a termeltető vállalatnak. Mert a megtermelt lennek sokféle osztálya van, s eszerint alakulnak az átvételi árak is. sma 1000 holdas gyümölcsösért A nyírmeggyes Petőfi Termelőszövetkezet 1000 holdas, immár összefüggő erdőt alkotó gyümölcsöskertje az idén adja első termését. A hajdan három-négy mázsa rozsot termő talajon díszlő gyönyörű gyümölcsösben ezzel egyidejűleg megkezdik a feldolgozás és tárolás céljait szolgáló, úgynevezett járulékos beruházások megvalósítását. A szövetkezet összesen 100 millió forintot költ arra, hogy 1000 holdas gyümölcsösük termesztéstechnikája korszerű és gazdaságos legyen. 3 Rövidesen átadják rendeltetésének Balatonalmádiban a gázcseretelepet. Nemcsak egy létesítménnyel lesz gazdagabb a község, hanem véglegesen megoldódik a gázpalackcsere, helyben juthatnak tele palackhoz az előfizetők. Anyagi haszon a tsz-ek újfajta tervezéséből Mintegy 100 millió forint lesz a zirci járás tsz-einek idei árbevétele A termelőszövetkezetek évente mindig elkészítik terveiket, ezek azonban a legtöbb helyen nem gazdálkodási tervek, inkább csak termelésiek, bár külön pénzügyi fejezetük is van. A tervek hasznosak, de még sok minérthető, hogy a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti időszakában nem voltak elég kiforrott, közgazdaságilag minden szempontból megalapozott tervek. Hiszen még az olyan jó szövetkezetekben is amilyen a kővágóőrsi, zalavári, vagy romándi, sok bizonytalanság volt Másrészt a tsz-ek és az irányító szervek kezdetben úgy számoltak: kerül, amibe kerül, a termelés, sokat nem számít. Az a fontos, hogy a nagy átrendeződés, megbolygatás miatt vissza ne essen. De az árviszonyok is olyanok voltak, hogy a tényleges ráfordításokat rendesen ki sem lehetett mutatni. Mostanában azonban nemcsak lehetségessé, hanem nélkülözhetetlenné is vált, hogy mindenütt pontosan mérjék, milyen ágazat fenntartása, termelése hozama mibe kerül a gazdaságoknak; enélkül csak ideiglenesen lehet kellően gazdálkodni. . . bent homályban hagynak. Főképpen azt, hogy az egyes termelési ágazatok milyen ráfordításokkal termelnek, működnek, mennyire gazdaságosak, milyenek lesznek az úgynevezett anyagköltségeik. Csóka Tibor, az olaszfalui termelőszövetkezet főkönyvelője, kapva az újfajta tervezés, a közgazdasági megalapozottság lehetőségén, már tavaly megtervezte az elnökkel, agronómussal, vezetőségével karöltve az egyes ágazatok ráfordításait, anyagköltségeit stb. is. Ilyképpen „nem gazdálkodhatják el magukat”, vagyis nem járhatnak úgy, hogy termelnek, betakarítanak, végül meg csodálkoznak, hogy haszon, nyereség nincs és nem is tudni hol úszott el, mely termelési ágazat emésztette föl előre önmaga produktumait, sőt más ágazatokénak egy részét is. Mivel kísérlet jellegű tervezésük nagyon eredményesnek bizonyult, ez évben a zirci járásnak mind a 18 termelőszövetkezete így tervezett. Sándor József, a járási tanács közgazdásza és munkatársai nagy segítséget nyújtottak a szövetkezeteknek ehhez őgen, de elgondolásaikat nem erőszakolták. Csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a járás tsz-ei elvessenek 8209 hold kenyérgabonát. De ezen vita nem is volt Javasolták a romándi tsz-nek, hogy vessen több cukorrépét, mivel földjeinek egy része kiválóan alkalmas erre. a szövetkezet ennek dacára 100 holdról 50- re csökkentette a cukorrépa vetésterületét. A szövetkezet a javaslatot nem fogadta el mivel a cukorrépa munka- és szállításigényes, a gazdaság fő profilja pedig az állattenyésztés, állattartás, s ilyképpen hasznosabb a takarmánynövények termesztése. Viszont sok tsz megfogadta azt a tanácsot, hogy vessen az erdipinél több? takarmányborsót mert annak a termelése előnyös. “A termelés"-szerkezete a tsz-ek önállóságának növekedése révén egyben, másban módosult az idén a zirci járás termelőszövetkezeteiben. A cukorrépa vetésterülete csökkent, a tsz-ek nem találják elég gazdaságosnak az eddigi termelés nagyságának fenntartását. Nőtt a takarmányok vetésterülete, nő a szarvasmarhaállomány, a tehénállomány, a marhahízlalás és a tenyészállatnevelés is, ellenben csökken a sertéstartás, a nagy ráfordítások miatt, s mivel a zirci járásban nem terem elég jól a kukorica, ami a sertés legfőbb abrakja. A len vetésterülete is csökkent, mert a lentermeltető vállalatok kevesebb szerződést kötöttek a járás szövetkezeteivel (200 holddal) mint eddig. A burgonya vetésterülete is kisebb lesz. A növekedések és csökkenések tulajdonképpen már tavaly ilyen irányt mutattak némely ágazat kivételével. A tervek szerint az idei végeredmény a következő lesz a zirci járásban: A tervezés és az időjárás A növénytermelés összes árbevétele 57 millió forint, az állattenyésztésé, állattartásé 44 millió, a segéd, feldolgozó és melléküzemágaké 40 millió kétszázezer forint. Az egy-egy tagra jutó évi osztalék 16 000 forint. Meg kell jegyezni, hogy a tervezés nem túlzott, inkább óvatos. Az összes bevétel a tervek szerint a tavalyihoz hasonló nagyságú lesz, de elég nagy a túlteljesítés lehetősége Olyan a terv, hogy nem a legkedvezőbb időjárással számol. Bizonyos, hogy a zirci járás termelőszövetkezetei az új tervezésből anyagi hasznot is merítenek ebben az esztendőben, nem csak tapasztalatokat. e. 55. Nem számított, mibe kerül Figyelmeztető jelzések évközben Most aztán sok minden világos, ami eddig nem volt az. A terv mutatja például, hogy Borzavár termelőszövetkezetében ez évben egyegy normálhold gépi munka költségei az élőmunka (munkadíj) nélkül mintegy 55 forintjába kerül. Ez sok. Mert sok a régi, felújításra szoruló gép, ami költséges. A szövetkezet vezetői előtt tehát ott áll a jelzés: vigyázat! Itt amennyire csak lehet, le kell faragni a költségekből. Az olaszfalui tsz terve mutatja, hogy egy-egy hold búza (12 mázsás átlaggal számolva) 3398 forint értékű hozamot ad, a ráfordítás, az élő munka nélkül 1584 forint lesz, azaz ennyi „anyag jellegű költség” gép, vetőmag, növényvédőszer, stb. terheli. A tervezéskor a kísérletek alapján megállapított tényekből indultak ki, s arra törekedtek, hogy a ráfordításokat reálisan, tervezzék meg olyképpen, hogy végül maradjon tiszta jövedelem. Ez a tervezés lehetővé teszi, hogy évközben is ellenőrizzék, nem lépik-e túl valahol az anyag jellegű költségeket, ráfordításokat. Az olaszfalui tsz terve kimutatja, hogy egy-egy kiló sertéshús előállítási költsége a rombadíj nélkül ez évben 15,21 forint lesz. (Nem valami „szép” szám). Tavaly ennél több volt. Évközben a termelt hús és a költségek összehasonlításából megtudhatják, nem lépik-e túl a ráfordításokat. Ha igen, előnyös változásokat eszközölhetnek, időben. Változások a termelés szerkezetében Az a tény, hogy a járótanács mezőgazdasági osztálya, közgazdásza segített a termelőszövetkezeteknek a tervek elkészítésében, nem csorbította a tsz-ek önállóságát. Mert akaratát a járási tanács nem erőszakolta rá a tsz-ekre. Néhol ugyan javasolták a járás szakemberei, hogy ilyen és ilyen módosításokat eszközöljenek a terve