Napló, 1969. október (Veszprém, 25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Saerda, 1969. október 1. Ezüst bélést kapnak a tartályok Tíz tonna ólom korrózió elleni védelemre Új, ezüsttel bélelt tartályokat állítottak be a fűzfói Nitrokémia Ipartelepek monoclor ecetsav üzemében. A nemesfémmel védik meg a berendezéseket a rendkívül agresszív savtól. Eddig ólmot használtak a korrózió elleni védelemre, a kísérletek szerint azonban az ezüst jóval gazdaságosabb. Élettartama 6—8-szorosa az ólomnak, költsége pedig csak háromszorosa a hagyományos ólmozási eljárásnak. A berendezések mindegyikének ezüstözése azonban csak fokozatosan, hosszú évek alatt valósulhat meg. Addig is évente 10 tonna ólmot használnak fel a korrózió elleni védelemre. Véménden épül az ország első tej-távvezetéke A Baranya megyei Tejipari Vállalat országosan egyedülálló kezdeményezést valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgozó üzem között 800 méter hoszszú, kettős csővezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, műanyag távvezetéken naponta 6000—7000 liter tej szállítását bonyolítják le rövidesen, az eddiginél sokkal higiénikusabb körülmények között és várhatóan gazdaságosabban. A vezetéket és a csőmosó berendezést az NDK-ből vásárolták és ottani szakemberek végzik a szerelést. A kísérleti vezeték üzemeltetése után szerzett tapasztalatok figyelembevételével döntenek arról, hogy másutt is építenek-e tejtávvezetéket. Invázió a TÜZÉP-nél Gyülekeznek a szezon-panaszok mostanában levelesládánkban, mint évről évre rendszeresen. Mérges fullánkok a TÜZÉP ellen. Jogos panaszok, mert a vevőnek tavaly is ígértek télire minden Az ismétlődő és állandó kifogások. Nincs választék a telepeken. Tatai, oroszlányi, dorogi, pécsi jó minőségű fekete szenet nem lehet kapni Még a gyengébb minőségű várpalotai brikett is kevés Poros a szén, nem melegít, csak füstöl. Pápán most, a szezon kezdetén, hosszú sorokban várakoznak reggelente, mert még a gyenge lignit is hiánycikk. A pápai Elekthermax szakszervezeti bizottsága a minap levelet írt a TÜZÉP központjába: jelenleg, szeptember végén csak ennek a gyárnak ötszáz dolgozója még nem váltotta be a szén utalványt, de sürgősen szeretné. Szerdán 1600 mázsa fűtenivaló érkezett ugyan a városba, délelőtt 10 órára azonban elfogyott. A megyében „hátralékban” van több ezer utalvány, amelyek júliusra ,augusztusra szóltak, de a tulajdonosok most szeretnék kiváltani, figyelmen kívül hagyva minden ütemezést, amivel pedig csökkenteni lehetne valamelyest az egy tömegben jelentkező igényeket. Minden évben augusztus végén, szeptemberben famennyiségben szenet-fát, de csak délibáb volt sokszor a hideg napokon. Az sem vigasztaló nekünk, hogy Pesten akkor is, most is bő választék volt és van.pasztalható a legnagyobb felvásárlási láz, azután januárban, februárban, különösen, ha kemény a tél, ismét jelentkezik. Szezongond a fűtés. A TÜZÉP vezetői azt mondják, hogy túlzott az aggodalom és a felhalmozási láz , de tény és jogos kívánság, hogy a tüzelőt legalább hozzávetőlegesen mindenki a neki megfelelő időben, kellő mennyiségben és jó minőségben szeretné beszerezni. A lehetőségek azonban erős korlátokat szabnak Ezek a lehetőségek, a körülmények 1949 óta változatlanok, az igények viszont ezen a területen is többet követelnek. Különösen feltűnő ez most, amikor a bányák ipari megrendelői csökkennek, az üzemek és közületek olaj- és gázfűtésre „kapcsolnak” át — a háztartási szén azonban legalább is ezt tapasztaljuk, se nem több, se nem jobb Sőt: a rosszabb minőségű, apróbb, egyre szaporodik a TÜZÉP telepeken, bár azt csak végszükség esetén, kényszerhelyzetben használják a háztartásban, de viszi, nem viszi, nem kap masinális igényekhez, a szeptemberi nagy rohamot nem győzik. A gazdasági ösztönzők a TÜZÉP-et is kötik. A tavaly nyáron termelt és a telepre leszállított 1500 vagon szén, amelyet mázsánként 50 forintért vett meg a TÜZÉP, néhány hét alatt háztartási használatra alkalmatlanná vált és mázsánként 6 forintért vette meg az erőmű. A TÜZÉP kára tetemes. A palotai bánya hátraléka viszont jelenleg ezer vagon szén. A szeptemberi „kvótába” még 100 vagon brikettel is tartozik a palotai brikettgyár, mert a rekonstrukció miatt elmaradt a tervteljesítéssel. Más tényezők is növelik a „szénmizériát”. A közületeknek korábban negyedévenként ütemezve szállították a háztartási szenet. Az idén azonban még a nagy megrendelők is ragaszkodnak a szezonszállításhoz, mert a tavasszal, nyáron kapott készlet után eszközlekötési járulékot kellene fizetniük. Intézkedést — fentről Fagyoskodni nem fogunk, de ez gyenge vigasz annak, aki jó fekete, darabos szenet vagy brikettet akar vásárolni. Kétségtelen, hogy körültekintőbb, jobb szervezéssel lehet és kell enyhíteni a gondokon, mert a szezonális jelleget nem lehet megszüntetni. A megyei TÜZÉP Vállalat hatásköre azonban nem elég ahhoz, hogy akár egy lépéssel is előbbre jusson, mert először a rászabott „skatulyát” kellene szétfeszíteni. Csak központi intézkedéssél lehet megszüntetni, vagy csökkenteni az évek óta viszszatérő bajokat. (Birkán) Ismétlődő panaszok Akadályok és ellenőrzi mi seőtt Az ellátási körzeteket, szállítási és gazdaságossági tényezők miatt ,a bányák helye szerint alakították ki. Megyénket az itteni bányák látják el elsősorban, bár elenyésző mennyiségben és ritkán máshonnan is kapunk, például Tatáról, de általában csak nyáron, amikor a tatai körzet telített. Köztedett, hogy a közép-dunántúli szén hosszabb ideig nem tárolható a telepeken minőségromlás nélkül. A bányák, bár termelésük igazodik a szezo NAPLÓ Szállodai őrjárat Az Auróra „téli” álma-Száz Porsche egy sorban Toronybár a Marinában Foghíjasan állnak az autóparkolók. A vízpart üres, a szállodák hallja is kihalt. Csend és őszi nyugalom van a Balaton-parton. Az égbenyúló toronyszállók: az Auróra, az Annabella és a Marina, Almádi és Füred fölé magasodva szomorkodó felkiáltójelként hirdetik zárt ablakokkal: vége a nyárnak. A nyári szállók már záráshoz készülődnek. A személyzetnek kevesebb már a dolga. Csak a vezetők számolgatnak mostanában: milyen volt a nyár a vendéglátók szemével 1969-ben? őrjáratra indultunk hát, felkerestük a szálloda igazgatókat. Csomagol az Auróra Szállítómunkásokkal találkozunk az almádi Auróra szálló halljában. Aztán a liftből egy csomagokkal felszerelt család lép ki. Indulnak haza, Belgiumba ... — Mikor zárnak? — kérdeztük a szálloda igazgatónőjét, Vári Józsefnét. — Ma, 30-án. Leülünk beszélgetni a szálló napsütéses teraszán. — Tudja, hogy talán ez az első alkalom, hogy itt a teraszon üldögélhetek? Nem csodálkozunk ezen az adatok hallatán. Az Auróra éttermi forgalma, melyből a szállodai adatokra is lehet következtetni, elérte a 13 milliót. Harminc országból összesen kilencezer vendég érkezett. Zárásig, tehát október 1-ig, 240 szobája átlagosan 80 százalékban foglalt volt. — Eredményes volt tehát az első év? — Mindenképpen az. S, hogy nem vallottunk szégyent, azt bizonyítja hogy a jövő szezonra szinte az egész szállodát lekötötték már a külföldi utazási irodák. Jövőre különben még szebbek leszünk. _ • — Egy-két nap múlva elkezdik a felüljáró építését, s tavaszra elkészül a saját strandunk is. Mikor indultunk, jelentette a portál, hogy a holland Heyne úr — kétszer is volt már az idén Almádiban — szobát kér júniusra... Annabella: nagyüzem — Mi két héttel tovább tartunk nyitva, október 1 jén zárunk. Addig viszont nagyon szép forgalmunk lesz, a rendelések szerint. Az utószezont 1200 SZOT beutalttal kezdtük, de érkeztek szép számban külföldiek is. Holnaptól itt tartják a 400 résztvevős gázkonferenciát, október 10-én pedig nemzetközi Porsche találkozót rendez nálunk a Magyar Autóklub — mondja Vászolyi Árpád igazodó. — A parkot is „bezárjuk" a zárással egyidőben. Akkor kezdődik ugyanis a játékterem építkezése. Borospincét tervezünk a park közepébe, föléje pedig játéktermeket. Körülbelül egymillió forint értékben vásároltunk játékautomatákat, rex- és biliárdasztalokat, pingpong felszerelést, berendezést a kártyaszobába. — A szezonra elkészülnek? — Feltétlenül. A szállodaszemélyzet 320- as szezoni létszáma most már lecsökkent 230-ra, s így nekik most ugyancsak sok dolguk akad. — Télen mi lesz az itt dolgozókkal? — Egy részüket máshova elhelyeztük, az alkalmi, szezoni emberek elmentek, kulcsembereinket pedig — nyelvtanulás szempontjából is sokat jelent ez — fél évre az NDK-ba küldjük dolgozni. Az első csoport már jövő hétfőn utazik. — Rendelések jövőre? — Egy „lábtörős” vendégünk mintegy 40 ezer forintot „hozott” a szállodának, hogy a kuriózummal kezdjem. Az NSZK-ból érkezett vendég egy sajnálatos baleset folytán eltörte a lábát. Igyekeztünk mindent megtenni, hogy jól érezze magát. Úgy tűnik, sikerült, mert most érkezett a rendelése, hogy kilenc barátjával együtt két hétre jön a jövő nyáron hozzánk. A nagyobb utazási irodákkal most folynak még a tárgyalásaink, de az már látszik, nem lesznek vendéggondjaink. Külföldön már ismerik és szeretik szállodánkat Jó volt a garancia Mint ismeretes, a füredi Marina szálló hivatalos átadási határideje ez év szeptembere lett volna. Az építő és kivitelező vállalatok azonban „adtak” egy szezont a Marinának. — Hogy vizsgázott a szálloda, nem okozott-e esetleg gondokat a gyors átadás? — érdeklődtünk az új szálloda üzletvezetőjétől, Óvári Györgytől. — Semmi problémánk nem volt. Egy hét múlva zárunk, akkor visszatérnek az építők elvégezni az apróbb garanciális javításokat, de nem sok dolguk lesz. Inkább egy-két befejező munkáról van szó, így például befedik műkővel a strandra vezető lépcsőt, s befejezik a Toronybár építését. Fent az épület tetején ugyanis egy kis bárt létesítünk két terasszal, s reméljük jó hangulattal. A számokat vizsgálgatva kiderült, hogy sikere volt az új szállodának. Hétmilliós éttermi forgalma, SS2 szobájának 75 százalékos kihasználtsága jól bizonyítja ezt. A jövő évre most kötik a szerződéseket. Persze, mint a beszélgetésből kiderült, a Marina „mérlegében” nemcsak az adatok, hanem a tanulságok is szerepelnek. A szálló vezetői úgy érzik, akad még tennivaló a „házban”, s úgy szeretnék, ha 1970-ben az idén előfordult hibákkal, mint például legutóbb a konyhai fertőzéssel, nem találkoznának. — S ha már a jövő évről van szó, milyenek a kilátások? — Igen sokat várunk legújabb partnerünktől, a Coopturist-tól, de szép számú rendelést biztosít számunkra az a közelmúltban megkötött szerződés is, amely szerint a MALÉV és az Autóklub a Marinába hozza vendégeit. Közben telefonon keresik a szállodai üzletvezetőt. Jövő nyári szobafoglalások ügyében ... S Boda Ki fizet rá e gyik fontos megyei testületünk nemrég „szocialista összeköttetést” keresett a VBKM pápai gyáregységénél, az Elekthermaxnál, hogy soron kívül két darab ezer wattos hőkandallóhoz jusson. A gyár vezetősége csodálkozással fogadta, a kérést, mivel a szóbanforgó terméket ezerszám gyártják. De mégsem lehet kapni, valahol tehát baj van. Ha nem a termelésnél, akkor az elosztásnál és jó lesz idejekorán megvizsgálni a helyzetet, nehogy kellemetlen meglepetések érjék őket. S hogy mennyire jól tették, azt a példák sora igazolja, mert a megyei testület kérése — sajnos — nem egyedülálló eset. Év elején az ország különböző helyeiről érkeztek hírek a gyárba, hogy ezt vagy azt a terméküket egyszerűen nem lehet kapni. Szegeden, a város egyik iparcikk boltjában például vasalóból mindössze 2 (kettő) darab vasalót találtak a vásárolni szándékozók. Az ilyen „választékot” természetesen elsősorban a vevő sínyli meg, de mind a kereskedelem, mind az ipar ráfizet az ilyesféle áruelosztásra. Mert a hiánycikkek listájának bővülése egyáltalán nem természetes dolog akkor, ha a termelő üzemek rendeléshiánnyal küzködnek. Azaz: a választék bővítését sok esetben nem az ipartól, hanem a kereskedelemtől kell számonkérnünk. Az Elekthermax példája ezt ékesen bizonyítja. A gyár vezetősége ugyanis 1969 első negyedévére 772 millió termelési értéket tervezett. Ám a rendelésállomány december 31-ig mindössze 56 millióra rúgott. S ami még sohasem fordult elő: az első negyedévben legyártották az egész évre szóló hazai rendelést, s ott állnak munka nélkül. Illetve: állhatták volna, ha a gyár vezetői idejében nem néznek piac után. Természetesen sikerült, hiszen gyártmányaik jóhírűek, kapacitásukat ezért exportszerződéssel kötötték le. Igen ám! De a hazai kereskedelem is jelentkezett. S ekkor derült ki a „suskus”. Az történt ugyanis, hogy tavaly a raktárak — látszólag — megfelelő készlettel rendelkeztek. Emiatt a kereskedelem nem merte vállalni az új áruk rendelésének kockázatát, s nem rendelt még januárban sem. Közben a raktárak gyorsan ürültek, jött a kapkodás, a kereskedelem soronkívüli igényekkel lépett fel, amit a gyár nem tudott vállalni, hiszen már régen lekötötte kapacitását exportszállításra. Hogy mindez ne ismétlődhessék, a gyár vezetősége májusban tanácskozásra invitálta a kereskedelem illetékeseit, s megvitatták az 1970 évi rendelésállomány alakulását. Az igény — különösen a gázprogram miatt — mintegy négyszáz millió, ám a gyár jó esetben is csak 260—270 milliót tud teljesíteni. Ilyen eset máshol is bekövetkezhet, s ezért már most jó lesz alaposan felmérni az igényeket, mert az Elekthermax példája arra int, hogy a tanulságokat mind a kereskedelemben, mind az ipar szempontjából jó lesz megszívlelni és hasznosítani. 3 Kockázat a holnapért Aki mer, az nyer! —• tartja a közmondás és neon is alaptalannul. Íme egy a legfrisseb példák csokrából, amely a közmondás igazát tanúsítja. Az idei Budapesti Őszi Vásár népes részvevői között, mint ismeretes a Pápai Asztalos KTSZ első ízben szerepelt. Egy 11 darabos, Koppány-típusú lakószobabútort állított ki 17 650 forintos irányárral. A vállalkozást sokan kockázatosnak, elsietettnek, tartották, s óva intették a ktsz vezetőségét a feleslegesnek tartott kiadásoktól. S mi történt? A kiállított bútorok már a megnyitás napjának első órájában gazdára találtak: egy fiatal házaspár lecsapott rá. S ez a viszonylag jelentéktelennek tűnő esemény csak bevezetője volt a sikernek. A szép bútormegnyerte a látogatók tetszését és csak a pavilonban 22 egyéni, a Fővárosi Bútor- és Hangszerkereskedelmi Vállalatnál pedig 200 újabb, főként budapesti egyéni és vállalati rendelés futott be a ktsz termékeire. De jelentkeztek a vegyesiparcikk vállalatok is: a Vas megyei 1970-re 11 féle bútorból 7 millió, a Komárom megyei pedig 10 millió forint értékűt rendelt , a ktsz jelenleg ez évre már nem is tud rendelést elfogadni, a most és a következő időszakban beérkezőket is csak 1971-re tudja visszaigazolni. A szerencse valóban a bátrak cselekedeteit kíséri. A ktsz vezetői a ,,jóindulatú” figyelmeztetések ellenére is az új mechanizmus szellemében és annak lehetőségeit kihasználva vállalták a kockázatot — a holnapért. S nekik lett igazuk. Úgy is mondhatnánk: a vállalkozás túlon túl jól sikerült. Ez év elején még alig volt munkájuk, most meg már a jövő év is biztosítottnak látszik. Igaz ugyan, hogy a kiállítás, a propaganda, a szervezési, szállítási és egyéb költségek elvittek 50 ezer forintot. De mit mond erre a tagság? Üsse kő , válaszolják és szidás helyett dicsérik a vezetőket, mondván: jól tették. Mert most ugyan kiadtak 50 ezer forintot, de a befektetés milliós rendeléseket hozott, tehát busásan megtérül. És ez a lényeg. Mit számít a mai veréb, ha helyette már tarsolyukban van a holnapi túzok! (S. N. S.) Silóznak Noszlopon A noszlopi határban silóznak. Sűrűn találkoznak a megrakott pótkocsis vontatók, gazdag silótakarmányt takarítanak be. (Fotó: Péterfay)