Napló, 1972. október (Veszprém, 28. évfolyam, 231-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
November 22-én kezdődnek az európai biztonsági értekezlet előkészítő tárgyalásai A finn kormány hamarosan szétküldi a hivatalos meghívókat az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésén résztvevő országoknak — jelentette be hétfőn a finn külügyminisztérium. Megfigyelők tartják, hogy az valószínűnek előkészítő tárgyalások november 22-én kezdődő első fordulója karácsonyig tart. Addigra kiderül, hogy szükség van-e további megbeszélésekre, vagy küldöttségeknek sikerült megegyezni magának a konferenciának a napirendjében. Az olasz miniszterelnök Moszkvában Napi külpolitikai kommentárunk GIULIO ANDREOTTI olasz miniszterelnök kíséretével kedden a szovjet fővárosba érkezett. Az olasz kormányfőt ötnapos szovjetunióbeli látogatására elkíséri Giuseppe Medici külügyminiszter és Guido Carli, az olasz bank elnöke is. Andreotti moszkvai tárgyalásait azért kíséri élénk érdeklődés, mert évek óta nem került sor ilyen magasszintű szovjet—olasz eszmecserére. A két ország kapcsolatait a moszkvai diplomáciai körökben kielégítőnek minősítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a politikai kapcsolatok fejlődése elmaradt a szovjet—francia vagy a szovjet—nyugatnémet viszony mögött. Igaz a Szovjetunió és Olaszország gazdasági kapcsolatai a hatvanas évek végén — gondoljunk például a FIAT—Zsiguli kooperációra — ugrásszerűen javultak, de a hetvenes évek elejére lelassultak, sőt jelenleg csaknem stagnálnak. Jövőre az Andreotti-látogatás nélkül is várható bizonyos javulás, mert megindult a szovjet földgázszállítás Olaszországba. Mivel a szovjet vezetők az európai enyhülés és a gazdasági együttműködés kérdéseit elválaszthatatlanoknak tekintik, ezért komoly gazdasági és kereskedelmi fellendülés csak a két ország közötti politikai kapcsolatok jobbulásával képzelhető el. Andreotti miniszterelnök mostani látogatása jó alkalom arra, hogy a két ország közötti politikai és gazdasági kapcsolatok tovább erősödjenek a békés egymás mellett élés öt elve és a kölcsönös megbecsülés alapján. Az olasz küldöttség és a szovjet vezetők tárgyalásait kétségkívül megkönnyíti, hogy a két ország elvben egyetért az európai biztonsági konferencia összehívásának kérdésében, valamint a nemzetközi enyhülést érintő más kérdésekben is. Természetesen, ha Olaszország — az Andreotti látogatást követően — aktívabb szerepet hajlandó betölteni a nagy konferencia összehívása ügyében, akkor az a szovjet— olasz viszony ugrásszerű javulását is jelentené. Hiszen Franciaország L. Brezsnyev az SZKP főtitkára emlékezetes tavalyi párizsi látogatása után vállalt különleges szerepet az európai biztonsági konferencia összehívásáért folytatott diplomáciai küzdelemben. Kár, hogy az olasz kereszténydemokrata kabinet eddig csak nagyon óvatosan mert az amerikai vonallal szembeszállni. Nem valószínű, hogy Andreotti radikálisan változtatna ezen a hagyományon. Vagy tévedünk?! (H. Gy.) Andreotti a szovjet fővárosban Giulio Andreotti olasz miniszterelnök kedden Rómából különrepülőgéppel elutazott Moszkvába. Az olasz kormányfőt ötnapos szovjetunióbeli látogatására elkíséri többek között Giuseppe Medici külügyminiszter és Guido Carli, az olasz bank kormányzója. Az olasz miniszterelnök különrepülőgépe a kora délutáni órákban érkezett meg Moszkvába. Palme miniszterelnök eszebéden látta vendégül Piotr Jaroszewiczet, ez alkalomból mondott beszédében a lengyel minisztertanács elnöke megelégedéssel állapította meg, hogy mindkét állam igen aktív tevékenységet fejt ki az európai biztonsági konferencia létrejötte és sikere érdekében, majd rámutatott: — Különösen két olyan területet szeretnék kiemelni, ahol véleményünk szerint, igen jó lehetőség van a lengyel—svéd együttműködés további fejlesztésére. Az egyik a gazdaság területe, másik terület a Balti-tengerrel kapcsolatos kérdéscsoport. Kölcsönösen érdekeltek vagyunk abban, hogy közös lépéseket tegyünk a Baltitenger szennyeződésének megakadályozására és ésszerű gazdasági hasznosítására. Olof Palme a többi között hangoztatta: „Rapacki külügyminiszter 1966-os svédországi látogatásakor megállapítottuk, hogy az európai biztonsági értekezlet megtartása — sokoldalú és gondos előkészítés esetén — hasznos lesz. Most, amikor a konferencia ügye az összes érdekelt ország részvételével történő sokoldalú előkészítés szakaszába jutott, új fejezet kezdődik az európai együttműködésben.” Kissinger beszámolója az amerikai elnöknek Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója — aki hatnapos látogatást tett Saigonban —, hétfőn a késő esti órákban (helyi idő) visszaérkezett Washingtonba. Az Andrews légitámaszponton összesereglett újságíróknak lakonikusan nyilatkozott Thieu saigoni elnökkel folytatott megbeszéléseiről. Csak annyi mondott, hogy „némi haladást elértünk”. A nemzetbiztonsági főtanácsadó a repülőtérről nyomban a Fehér Házba sietett, hogy saigoni megbeszéléseinek lényegéről tájékoztassa Nixont. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint kedden (helyi idő szerint) reggel újabb, részletes beszámolót tartott az amerikai elnöknek. Vöröskeresztes tárgyalások Phenjanban Phenjanban megnyílt KNDK és a Dél-Korea vöröskeresztes tárgyalásainak harmadik ülése. A két küldöttség ezen az ülésen a családegyesítés kérdéseit vitatja meg. Ulster városaiban bombarobbanásokkal és fegyverropogással kezdődött a hét. A belfasti terrorakciók során felrobbant három autóbusz, sok lakás kiégett. A brit katonák a „terroristák” felkutatása címén razziákat tartanak a katolikus negyedekben. Keddre virradóan tíz személyt vettek őrizetbe. Összecsapások Észak-Írországban Szenegál kérésére a Biztonsági Tanács az afrikai ország határai ellen végrehajtott portugál támadás kérdésével foglalkozott. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság mellett Franciaország is elítélte a portugál agressziót. Kép: Louis de Guiringaud francia ENSZ-delegátus (jobbra) Portugália ellen szavaz (A Napló képtávírója) Koszigin fogadta Ohirát Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden Kremlben fogadta Ohira Maaszajosi japán külügyminisztert, aki a szovjet kormány vendégeként tartózkodott a Szovjetunióban. A barátságos légkörű megbeszélésen a felek érintették a szovjet—japán kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. Foglalkoztak a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi problémákkal is. Ceausescu Brüsszelbe utazott Nicolae Causescu, a román államtanács elnöke és felesége kedd délelőtt Brüsszelbe utazott. Ceausescu hivatalos látogatást tesz Belgiumban Baudouin király és Fabiola királyné meghívására. Ezenkívül ellátogat Luxemburg nagyhercegségbe is. A román államfőt Ilie Verdet, a minisztertanács első elnökhelyettese, Gheorghe Macovescu külügyminiszter, Ioan Avram gépipari miniszter, továbbá tanácsadók és szakértők kísérik. Lengyel svéd kormányfői tárgyalások Stockholmban hétfőn megkezdődtek Olaf Palme svéd és Piotr Jaroszewich lengyel miniszterelnök hivatalos tárgyalásai, amelyeken mindkét kormány több tagja is résztvesz. ( 2 —NAPLÓ — 1927. október 25, szerda A megegyezés értelmében Unióra lép egymással a két Jemen Kairóban hétfőn, a késő esti órákban bejelentették, hogy sikerrel értek véget az Észak- és Dél-Jemen képviselői között az Arab Liga székházában szombaton megkezdődött tárgyalások. A megegyezés értelmében egy alkotmányozó bizottságot, valamint hét további szakbizottságot állítanak fel, amelyek kidolgozzák az egy éven belül megvalósítandó unió intézményeinek terveit. Az egységes állam új alkotmányáról mindkét országban népszavazást tartanak. Észak- és Dél-Jemen miniszterelnöke csütörtökön találkozik az egyiptomi fővárosban és aláírásuk szentesíti majd a megállapodást. Heves harcok Saigon környékén Amerikai repülőgépek T8 nap óta első alkalommal, hétfőn éjjel nem bombázták Észak-Vietnamot — állította kedd reggeli tájékoztatójában a saigoni amerikai hadvezetés egyik szóvivője. A szóvivő ugyanakkor beismerte, hogy nyolchajtóműves amerikai B–52-es repülőerődök két hónap óta az elmúlt 24 órában bombázták a leghevesebben Saigon délvietnami főváros környékét. Egyébként a dél-vietnami főváros környéke továbbra is heves harcok színtere, megadták magukat a torök gépeltérítők Hétfőn, a késő esti órákban megadta magát a bolgár hatóságoknak az a négy török fegyveres, aki vasárnap Szófiába térített egy Boeing 707-es utasszállító gépet. Az utasok és a személyzet sértetlenül hagyta el a repülőgépet. A bolgár kormány erőfeszítéseinek köszönhetően tehát sikerült elhárítani a géprablás esetleges tragikus a következményét. Egy mexikói kisfiú kegyetlen halála Meghalt Mexikóban egy négyhónapos kisfiú, mert anyja nem tudta kifizetni a 28 dolláros orvosi költséget. Alfonso Avila magánklinikájára súlyos állapotban szállították be Guadalupe Alvarez fiatal munkásasszony négyhónapos csecsemőjét. A felvételért azonnal 56 dollárt kellett fizetnie, egy munkás kérheti fizetését. Mindjárt kapcsoltak oxigénkészüléket a kisfiúra, de amikor a készülék használatáért az édesanya nem tudott további 28 dollárt fizetni, maga a kórházi főorvos kapcsolta ki a készülékét. A csecsemő hamarosan meghalt. A koreai változások PILLANATNYILAG A NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK súlypontja áttevődött a Csendes-óceán térségébe. Onnan érkezik hozzánk a hadizaj és onnan érkeznek hozzánk villámgyorsan azok a hírek is, amelyek hol reménnyel töltenek el bennünket, hol pedig megdöbbentenek. A világsajtó egybehangzó megállapítása szerint az idei politikai évad igazi szenzációja lett az a hír, hogy közvetlen, bizalmas kapcsolatok útján a két koreai államnak — a Koreai Demokratikus Köztársaságnak és a Koreai Köztársaságnak (Dél-Korea) — sikerült közös platformot kialakítania. Ha figyelembe vesszük a Koreai félszigeten korábban uralkodó viszonyokat, mindenekelőtt pedig a hatalmas pusztításokat okozó fegyveres konfliktus maradványaként rendkívül kiélezett formákban megnyilvánuló antagonizmust, meg kell állapítanunk, hogy a közös közlemény megjelenésének puszta ténye és a két fél magas beosztású képviselőinek személyes kapcsolatfelvétele minőségileg új helyzetet teremtett. Olyan változások előszele ez, amelyekről e szenzációs hit vétele előtt nehezen beszélhettünk volna. A Koreai-félszigeten kialakult különösen bonyolult helyzet közepette a megfigyelők általában megfeledkeznek egy rendkívül fontos szempontról: a gazdasági szempontról. Egy megosztott nemzet, egy feldarabolt nemzetgazdaság jövőjének alakulásáról, két olyan különálló szervezet fejlődési irányainak problémájáról van szó, amelyeknek tulajdonképpen kölcsönösen ki kellene egymást egészíteniük — úgy, ahogy ez a múltban történt. Az Észak rizst és mezőgazdasági terményeket vár a Déltől, a Dél viszont, amely nem rendelkezik elegendő termelő kapacitással, már hosszabb ideje a külföldi tőke vadászterülete (ez volt az oka annak, hogy az ország már a század elején elvesztette függetlenségét). a E tények felismerésének Koreai Demokratikus Köztársaság vezető képviselői külön nyilatkozataikban már a múltban is hangot adtak. A HATVANAS ÉVEK közepén a washingtoni Koreai Intézet igazgatójának írott válaszában Kim Ir Szen nagy fontosságú kijelentést tett. ..Korea egyesítésének problémája a koreai nép belügyié, e kérdés megoldása kizár minden külső beavatkozást ... Tehetséges és felvilágosult nép vagyunk, amely teljes mértékben képes arra, hogy saját nemzeti problémáját saját erőből megoldja... A Dél és Észak közötti gazdasági csere eredményeképpen Észak- Korea ipara és Dél-Korea mezőgazdasága szervesen kiegészítené egymást, csere egyben elősegítené a népgazdaság fejlődését és lehetőséget teremtene az elpusztult dél-koreai gazdaság helyreállítására, a délkoreai lakosság életkörülményeinek stabilizálódására”. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztesünk arra, hogy Észak-Korea a múltban is viszonylag erősen fejlett iparral rendelkezett, amelynek erősségei a vegyipar, a gépipar, elektroenergetika voltak. Ez az ipar már annak idején korszerű technikával rendelkezett. Az elpusztult gyárak és termelő üzemek helyreállításáról és fejlesztéséről Észak-Korea imponáló teljesítményeként emlékezik meg a nem éppen objektivitásáról ismert nyugati sajtó is. A hatvanas évek végén egyre-másra jelennek meg Nyugaton olyan cikkek, amelyek a koreai ipar újjáépítése kapcsán a japánhoz hasonló gazdasági csodákról beszélnek. A KNDK iparának helyreállítása során jelentkező (többnyire égetően sürgős) igényekhez mérten hajtották végre az országban az egyes iparágak és legfontosabb üzemek korszerűsítésének programjait, esetekben azonban a Egyes technikát újították fel végi — azt a technikát, amely már nem felelt meg a korunkban kibontakozó tudományos-technikai forradalom követelményeinek. A PIACI „SZEMBESÍTÉS” hiánya, illetve korlátozott lehetősége miatt a népi Korea külkereskedelme nem adta meg azt az ösztönzést, amely egy teljes mértékben korszerű ipar fejlesztéséhez szükséges. A beruházások tekintélyes hányadát elnyelte a mezőgazdaság, ugyanakkor Dél-Korea hatalmas „éléskamrája” nem talált értékesítési piacra és a termények mesterségesen fenntartott alacsony árszintje miatt Dél-Korea falusi lakosssága tömegesen hagyta ott a falvakat és költözött be a városokba, ahol nem mindig talált munkát magának — vagy ha igen, akkor a japán tőke felügyelete alatt álló gyárakban, amelyek a faluról felvándorló tömegekben olcsó munkaerőt láttak. A Koreai Munkapárt IV. kongresszusa megszabta mindazokat a feladatokat, amelyeket a műszaki és technológiai eredményeinek forradalom hatékony kihasználása, a koreai ipar korszerűsítése érdekében mielőbb végre kell hajtani. Majd a koreai TUDOMÁNYOS és műszaki dolgozók országos gyűlésén tartott beszédében Kim Ir Szen meglehetősen kemény bírálat tárgyává tette a gépipar fejlesztési irányát. Megállapította, hogy a tudomány elszakadt a termelés gyakorlati igényeitől, és hogy a kitűzött feladatokat eddig csak részben sikerült megvalósítani. A Népi Demokratikus Koreai Köztársaság vezetője biztatta a tudósokat és műszaki szakembereket: használják fel széles körben a nemzetközi tudomány és technika eredményeit. Ironikus hangon szólt egyes funkcionáriusok túlzott aggályairól, a tőkés országokból érkező tudományos információktól való elzárkózásukról. A hatvanas évek közepén indult meg a népgazdaság fejlesztési irányaival kapcsolatos vita, melynek központi kérdése az a követelmény volt, hogy át kell állni az intenzív fejlesztés módszereire. Azóta a kndk a GAZDASÁGI élet számos területén ért el jelentős sikereket. De maradtak nehézségek is. A nehézségek egyik forrása valószínűleg az, hogy a gazdaságfejlesztéssel párhuzamosan nem növekedett a KNDK-nak a nemzetközi munkamegosztásban való részesedése. A gazdaságfejlesztésben az a törekvés érvényesült, hogy a problémákat hagyományosan saját erőből kell megoldani Ezzel a népgazdaság egy sajátos autarkiára kényszerűig és beruházási eszközeit kénytelen volt túlságosan is szétforgácsolni. A KNDK gazdasági fejlődése az ország jövője szempontjából most — véleményük szerint — fordulópontjához érkezett. Ha az egyesítés kérdésében tanúsított álláspontok fejlődésének politikai forrásairól beszélünk természetesen annak tudatában, hogy az egyesítés nem lesz sem könnyű, sem gyors folyamat, akkor egyben tudomásul kell vennünk a kezdődő változások gazdasági imperatívuszait is. A nemzetközi nyilvánosság fényében az alapvető nemzeti dilemmák megoldási kísérlete megköveteli az ország két részének gazdasági közeledését és együttműködését — mindenekelőtt azt, hogy erőteljesen fellendüljön az anyagi javak, a tudományos-technikai vívmányok cseréje, és a két Korea közösen kapcsolódjék be nemzetközi munkamegoszatásba. Wlodzimierz Wowczuk