Napló, 1973. június (Veszprém, 29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
S KULTURÁLIS JEGYZETEK. Dicséret ürügyén örül a diák, ha sikeresen szerepel valamelyik tantárgyi versenyen, s örül a tanár is ha a tanulója országos versenyen is megállja a helyét. S nem kell különösebben lokálpatriótáknak lennünk, hogy örvendjünk, ha iskolánk, városunk, megyénk egyik-másik fiatalja babért arat. Az idei tanév általános iskolai szaktárgyi vetélkedőinek értékelésekor kellemes meglepetés érte a megye oktatásügyét, valamennyire is szívügyének tekintő szakembert és nem szakembert egyaránt, mert diákjaink ismét jeleskedtek. Mert megérdemlik, soroljuk fel az úttörőszövetség országos vetélkedőjén helyezést elért fiataljainkat és sikereik kovácsait, tanáraikat is. Az orosz tagozatos hetedik osztályos György Éva, a pápai Jókai Általános Iskola tanulója második lett (tanára Bán Anna), a nyolcadikosok között pedig negyedik lett Horváth Anna, aki szintén a Jókaiban tanul (tanára Baranyai Istvánna). A nyolcadikos kis fizikusok között a lovászpatonai Horváth Miklós a harmadik helyen végzett (tanára Ihász Zsuzsanna), s első lett az ugyancsak most végzett, irodalombarát Bozsó Mária, a veszprémi Kiss Lajos Általános Iskola diákja (tanára Makrai Lászlóné). Két pápai, egy veszprémi és egy lovászpatonai... Talán nem vagyok túl szubjektív, ha azt mondom: a legnagyobb siker a falusi iskola tanulójának helytállása olyan mezőnyben, amelyben a nagyvárosok és a főváros összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között működő iskoláinak tanulói is indultak. Hiszen a fizikatudást nem aszerint mérték, hogy ki falusi és ki városi... E falusi legény „haditette” azt bizonyítja, hogy kis iskolákban is lehet országos szinten dolgozni. Ott is, ahol esetleg sok minden hiányzik, csak egy nem: a pedagógus szív. Mert rátermett, tehetséges gyerek, nagyon sok van. A pápai Jókai kettős sikere az orosz nyelv oktatásának ottani általánosan magas szintjét bizonyítja, a veszprémi kislány első helye pedig önmagáért beszél. Jövőre talán más iskolák tanulói jeleskednek majd a szaktárgyi vetélkedőkön, s esetleg egy másik falusi iskola neve íródik a nyertes diák neve mellé. De reméljük, hogy jövőre ismét találkozunk a falusi iskolák legjobb tanulóival a megye és az ország legjobbjai között — idén már a megyei vetélkedőn is feltűnő volt sikeres szereplésük. Mert ha az ilyen vetélkedők eredményei csak jelzések is az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munka hatékonyságáról, hogyha ezek a „ jelzések” állandósulnak, azt jelzik, hogy megyénkben jó úton járunk a hátrányos helyzetű iskolák városi szintre emelésében. Az öröm üröm nélküli. Mert ha mondjuk, csak veszprémiek nyertek volna... Jó nyaralást kívánunk a jutalomból egy hónapra a Szovjetunióba utazó Bozsó Máriának! (farusi) A félmillióról, és a többi... Félmilliárdos létesítmény a zánkai úttörőváros. Négy éve indult a felépítése, s 1976 nyarán készül el teljesen. Idén már hétezer gyerek tölt itt a különböző turnusokban négy-harminc napot, két év múlva pedig huszonötezer. A város nem a Veszprém megyei úttörőké, hanem az egész ország ifjúságáé. Annyira a miénk, mint a többi megyéé. De érzelmeink mellett, mert a Balaton-parton épült, azért is a magunkénak valljuk, mert hatása legközvetlenebbül nálunk érezhető. Elsősorban az úttörővárosban induló pedagógiai kísérletek későbbi megyei hasznosítására gondolok. Mert nemcsak nyaralnak, meg továbbképzik magukat itt a gyerekek, hanem komoly munkát is végeznek. Télen például egy hónapig a falusi, hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek tartózkodnak a táborvárosban. Ez idő alatt a mozgalmi felkészülés mellett iskolai tanulmányaikat is folytatják, s ami a lényeg: sokkal magasabb szinten, korszerűbb körülmények között, mint otthon, a kis iskolákban. A zánkai úttörőváros az egésznapos iskola kísérleti műhelye akar lenni, s ehhez minden adottsága megvan. A nyári zánkai táborozás haszna is felmérhetetlen. Az ország különböző vidékeiről egymás mellé került kisdiákok nemcsak úttörővezetői ismereteiket gyarapítják. A város egész berendezése öntevékenységre, önállóságra nevel: önmaguk postásai, vasutasai, egészségőrei, s maguk vezetik a kertészetet, a vízitelepet is. A diákváros vezetőinek egyik célja, hogy megtanítsák sakkozni, kerékpározni és úszni az összes Zánkára került gyereket. Különösen ez utóbbi jelentős vállalkozás, hiszen sok diák otthon képtelen megtanulni úszni — hány helyen nincs se Balaton, se folyó, se uszoda... S a kellemes és hasznos zánkai napokon színvonalas szórakoztató műsorok teszik még változatosabbá a nyaralást. Az egész táborváros — táborváros, mert huszonnégy tábor —, kulturált és öntevékenységre épült rendje minden gyerekre nagy hatással van. S, nem baj, ha otthon ezt a „zánkai színvonalat” kérik számon ... Megéri-e az országnak, hogy félmilliárd forintot költ az úttörőkre csak itt, e szép város létrehozásával? A válasz olyan egyértelmű, hogy le se kell írni. Mert a félmilliárdon kívül, ami végül is csak feltétele az úttörőváros tevékenységének, sokkal többet, milliárdokkal ki sem fejezhetőt kapnak a gyerekek. Például „ötleteket” ahhoz, hogy hogyan lehet és hogyan kell élniük a pirosnyakkendős úttörőknek. Közösségi emberként, felnőttként — tizenévesen ... SaMi — Tessék? A sima arcú, szőke legény kezében sután áll a műanyag kosár. Hajlong a pult előtt. Benéz az üveg mögé és tanácstalanul pillant ide-oda. Aztán mégis dönt: — A olasz szalámiból kérek húsz dekát. Azután vesz hozzá egy bucit, kétforintosat, egy liter tejet és megkérdezi: — Zöldpaprika? — Ott a pénztár mellett, középen... És a fiatalasszony, fehér köpenyben, frissen, kedvesen újra kérdi: — Tessék! Reggel van, fél hét múlott pár perccel és Veszprémben most nyitott a nagy csemege, az I -es számú élelmiszerbolt aminek gazdája a Pannonker. Nyitásra már megérkezik a friss tej, tejföl, itt van a kenyér, a zsemle, a kifli és friss a hentesárú is. Ezt nem ma hozták, nem is hozhatták Pápáról. Tegnapi, de a hűtőszekrényben tartották az éjjel. Mögöttem fiatalasszony tolakodik. — Ha megengedné ... munkába sietek. A REGGELIHEZ — Mi is! — mondja egy idősebb férfi és egyáltalán nem respektálja, hogy nőnek válaszol. Később odasúgja: Egy frászt siet munkába. Bevásárol a hauerozás előtt. Ide siet a fodrászhoz, tudom én azt kérem! Az öreg rosszul alhatott, piros karikák a szeme alatt. A keze is remeg, amikor felmutat, a polcokra: — A ceglédiből adjon féldecit. Erre a pálinkára mondják, hogy pletykás. Messziről elárulja magát. Igazi, alföldi törköly. Mást nem kér, ezért nem engedte maga elé a siető fiatalasszonyt Az ablakon át látom, hogy az ajtóban kibontja az üveget és leengedi a torkán a papramorgót. Köhint egyet, hogy a feje is beleremeg és kivörösödik. Most járja át testét a szesz ereje. Azt hiszi, ezzel elűzte a fáradtságot, mert megrázza magát, és elindul, bizonytalan léptekkel a városi tanácsháza felé ... Két fodrászlány szalad át a szomszéd üzletből. Pikánsan rövid a fehér köpenyük és frissen tupírozott a frizurájuk Jó reklám az üzletnek. — Tessék! Zsemlét kérnek és belé valamit. Szalámit, főtt tarját, amelyik friss. Itt minden friss — mondja az eladó és kettészeli a zsemlét, készíti a szendvicseket". A vendégeknek ez is kijár. Ilyenkor — reggelenként — nincs bevásárló. Senki sem kér (legalább is ritkán) kiló kenyeret, a cukornál, lisztnél sincs most senki. Ide sietnek a csemege pulthoz, és aki ügyesebb, hamarább szabadul. Pénztár is van, egyszerre három, így van ez jól, a munkába igyekvőket gyorsan kell kiszolgálni. Reggel — a reggelihez! — gárdonyi — Giccsbolt a centrumban Ujjonghatnánk is, ha ez lenne az egyetlen példánk arra, hogy a Balaton-parton silány „művészeti” termékeket árulnak. Mert sajnos minden hadakozásunk ellenére föllendülőben van a giccsipar, a giccskereskedelem. Özönlenek ide a vendégek, s azt viszik emlékül, amit kapnak. Förtelmes „balatoni nylon kalapot” az áruját erőszakosan kínáló utcai vigédő! Tihanyban, primitív falvédőt Almádiból.. . Ez az egy mégis szemet szúr. Keszthelyen van, a centrumban. A Balaton fővárosában, ott, ahol a legtöbben fordulnak meg, a főutcán, méghozzá a gyönyörű boltíves műemlék Petőfi-házban, amelyben egykor Goldmark Károly zeneszerző született. A cégtábla gondosan álcázza a lényeget. Azt hirdeti, hogy itt van a Balatonvidéki Építőipari Szövetkezet üveges és képkeretező részlege. De a kirakat már kitárulkozik : ízléstelenebbnél ízléstelenebb képeket kínál eladásra. Például szalmaintarziákat. Darabját száznyolcvan forintért. Itt bent azután van más is, nem is kell nagyon körülnézni. Ott tolakodnak egymás hegyén-hátán a legvadabb giccsképek: cigánylány hegedűvel, rózsaszín és fehér hattyúk a legkülönfélébb változatokban, fájdalmasan bőgő szarvasok. Mindez persze nemcsak azért elkeserítő, mert Keszthely centrumában van. Azért is, mert még egyáltalán létezhet ilyesmi. (b. e.) -v - -- ,V.. Tegnap este a Petőfi rádió egyenes adásban közvetítette Keszthelyről az Éneklő ifjúság díszhangversenyét. A kivételes műsorban tizenhárom általános- és középiskola kórusa — köztük a veszprémi Lovassy gimnáziumé — szerepelt. Mind nagydíjasa e három éves országos dalos szemlének, amely az Ifjúsági Rádió kezdeményezésére indult és gondviselésében zajlott le növekvő sikerrel. E verseny formájú kulturális tömegmozgalom első szakasza lezárult ezzel. Bízvást remélhetjük folytatását, mert ez egyik leghatékonyabb módja a zenekultúra tömegméretű terjesztésének. Kiteljesülése a műveltebb Magyarországot szolgáló „A népet a zene felé — a zenét a nép felé” gondolatnak, amit Kodály ötven évvel ezelőtt fogalmazott meg. A felszabadulás előtti demokratikus mozgalmak egyike volt az Éneklő ifjúság, de korántsem ért el akkora eredményt, mint felelevenítése óta. Magasabb szinten újhodott meg a hagyomány, hiszen a zenei írástudatlanságot kezdik felszámolni iskoláink. Rájuk alapozva bontakozott ki az amatőr mozgalom. Fiatalokat mozgósított, akik értő részeseivé válnak a zenei kultúrának, mi több, terjesztik is azt társaik körében és tágabb környezetükben. A népszerű és rendszeres foglalkozások nevelő hatása és sikerélménye is nyilvánvaló, nem kevésbé a belőle kinövő érdeklődés a művészi muzsika iránt. S nemcsak zenebarátok lesznek az éneklő fiatalok, hanem a felnőtt kórusokban is vállalnak szerepet. Általuk terjed századunk zenéje iskolai, községi, városi hangversenyeken, s a rádióban, amely 345 felvételt készített, s a zömét sugározta. Zeneszerzőinket új kórusművek komponálására, a lelkes karvezetőket népdalok és klasszikus alkotások tanítására egyaránt ösztönözte a rádió és a támogató szervek, intézmények sora, az úttörőszövetségtől a tanácsokig. Jelenleg mintegy 35 ezer résztvevője van a mozgalomnak. Megyénkből 17 kórus jelentkezett, ezzel az országos lista közepén állunk, viszont a rádiós szempontból adható — vagyis művészileg kiforrott — teljesítményeket tekintve az élvonalban vagyunk. Nem véletlenül: Veszprém a magyar zenei élet egyik fellegvára, s Keszthelytől Pápáig mind több az értő ifjú barátja Sí dalnak, muzsikának. Az utóbbi években az ének-zenei órák sikeresebbek, élményt adóbbak, s ifjúságunk zenei nevelése, a komolyzene új tömegbázisának megteremtése erőteljesen felfelé ível — mondta el a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője az Éneklő ifjúság első ciklusának végén rendezett sajtótájékoztatón. Hozzáfűzte azonban: a művészeti nevelés, annak a képességnek tervszerű kialakítása, amellyel a fiatalemberek felfogják, átérzik és helyesen értelmezik a szépet, a harmonikusat a természetben, a művészetben és a társadalmi életben, máig elhanyagolt területe a nevelői munkának. Iskoláink még inkább oktató, mint egész embert formáló intézmények. Igen kevés is a zenetanár, különösen falun. Ennek az országos rendnak a mielőbbi hatékony enyhítésére is nyújtott tapasztalatokat a mozgalom három éve. Kiváló pedagógusok mennek például külföldre tanítani, mások elhanyagolják a továbbképzést, stb. Sok helyütt hiányzik a buzdító és az elismerő szó. Amennyire örülünk a sikereknek, legalább annyira szorongatnak a gondok. Az Éneklő ifjúság mozgalom fejlődésében "ere kevesebb lesz "-onban az objektív akadály, ha a helyi lehetőségeket okosan kihasználjuk és gazdagítjuk. Vagyis fokozottabb figyelemmel gondoskodunk a fiatalok iskolai és iskolán kívüli zenei, dalos foglalkozásairól. Ebben a pedagógusoké a döntő szerep, ám segítség nélkül nehezen boldogulnak. Követhető példákért nem kell messzire mennünk. Vidékünk eredményeinek szélesebb körű elterjesztésére van szükség. Olyan örömforrások fakasztására, amelyekben ezrek frissülnek már, de ezrek csak szomjúhozzák. Forrásparton eredeznek, akik nem ismerik-élvezik a dalolás, a muzsikálás, vagy a zenehallgatás örömét. Friss öröm sugárzott a keszthelyi gálaesten szerepelt ifjúsági énekkarok műsorából. Az ünnepi alkalom egyben elismerés volt vidékünk zenekultúrája fejlődésének, s remélhetőleg ösztönzője továbbfejlődésének. Akik a díszhangversenyt, valamint az Éneklő ifjúság mozgalom legjobbjainak zánkai és kiliántelepi zenei táborozását is elősegítették vidékünkön, azoknak különös kötelessége a zenei „fehér foltok” felszámolásán tevékenyen munkálkodni. A siker kötelez továbblépésre. Könnyebb volt azonban az eddigi szintet elérni, mint innen magasabbra lépni. De ha mind, akik tehetjük, kivesszük belőle a részünket, már nem is olyan nehéz. R. I. || ® Iflift | Természettudományban jó, olvasásból gyenge a magyar iskolarendszer összehasonlító értékelése A nevelési-tanítási eredmények értékelésére nemzetközi pedagógiai társaság alakult, (angol elnevezésének rövidítése: IEA). Tizenkilenc ország pedagógiai intézetével — közöttük a Magyar Országos Pedagógiai Intézettel együttműködve — vállalta a tanulók teljesítményének nemzetközi összehasonlítását A nemzetközi számító központban az egyes országok tanulóinak eredményeiből kiszámították az országos átlagokat, ezeket rangsorolva megtudhatjuk, hogy a magyar tanulók eredményei miként viszonyulnak más, fejlettebb országok tanulóihoz. A tíz esztendős diákok csoportjában a magyar gyermeés ennek alapján az országok iskolarendszerének hatékonysági elemzését. Az Országos Pedagógiai Intézetben elkészült a hazai eredményeket összegező kutatási beszámoló, és az IEA központja kiadta a nemzetközi adatokat értékelő tanulmánysorozat első kötetét. kik a természettudományokban közepes minősítést kaptak, az országok közötti rangsorban a hatodik helyet foglalják el. Az olvasás-megértésben azonban már a kilencedik helyen szereplünk, és ez a teljesítmény bizony gyen." Ennél is rosszabb a helyzet az olvasás-gyorsaság területén, melyben a magyar kisdiákok teljesítménye a vizsgált országok között a legrosszabb. A 14 esztendősök kategóriájában a természettudományos oktatás hazai szempontból igen jónak minősíthető, ezt bizonyítják a teljesítmények is: Magyarország a második helyen szerepel, és csak Japán előzi meg. Az olvasás-megértés azonban ebben a korosztályban is gondot jelent diákjainknak és nyolcadik helyezésükkel csupán közepes teljesítményre képesek. Igen gyenge — rangsorban a tizedik — a 14 éves diákjaink teljesítménye az olvasásgyorsaságban. Általános iskolásaink A középiskolások középiskolás tanulóink a természettudományos területen a hetedik helyet érték el, és ez jó közepes teljesítménynek számít. Olvasásmegértésből azonban a tizedik helyen szerepelnek, igen gyenge minősítéssel. Diákjaink meglehetősen jó természettudományos ismereteit és viszonylag gyenge olvasását főleg az magyarázza, hogy más országokhoz képest nálunk viszonylag sok időt fordítanak a fizika, kémia, biológia tanítására, ugyanakkor az anyanyelvi képzésre — ezen belül az olvasástanulásra — viszonylag keveset. A középiskolába özönlő tanulók számával egyenes arányban növekednek az oktatás szabályozásának és szervezésének gondjai. Egyre jobban „felhígulnak” a tanulók, vagyis csökken a szelekció, és mindez a teljesítmény-átlagok romlására vezet. A kutatók véleménye szerint olyan ár ez, amit a pedagógiailag nem megfelelően felkészített iskolarendszer fizetni kényszerül a középiskolai tömegoktatásra való áttérés időszakában. (A legkevésbé szelektáló Egyesült Államok, Belgium és Svédország diákjainak viszonylag gyenge teljesítménye is ezt bizonyítja.) Pedagógiailag előkészíteni Magyarország a középiskolai beiskolázás szempontjából egyelőre a közepesert szelektáló országok közé tartozik. Társadalmunk rendjéből alapvetően következik, hogy minél szélesebbre tárjuk a középiskolák kapuit. A nemzetközi összehasonlítás viszont arra figyelmeztet, a középiskolai oktatás szélesítését pedagógiailag jól elő kell készíteni, ha nem akarunk ezért a minőség romlásával fizetni. NAPLÓ — 1973. június 20. szerda 5