Napló, 1974. január (Veszprém, 30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Talajjavítás az NDK-ban Magdeburgi újítás nyomán jött létre ez az új típusú mezőgazdasági gép, amelynek se­gítségével naponta tíz kilométer műanyag­csövet lehet lefektetni. A gép két nagy cső­tárolóval van felszerelve, amelyre — az ed­digi 200 m helyett — 2 000 m műanyagcső tekerhető fel Sikeres évkezdet az üzemekben (Folytatás a 1. oldalról) vozik. A kohó dolgozói ta­valy 140 tonnányival túltel­jesítették tervüket, s az át­menet zavartalan, zökkenő­­mentes volt. A vezetőség az 1973-ra járó mozgóbéreket mind a fizikaiaknak, mind a műszakiaknak kiosztotta, s így „tiszta lappal” kezdik az új évet. Az öntödében sem volt megállás, ennek dolgo­zói három műszakban ter­melnek, a 140 tonna többle­tet feldolgozták, s ők is biz­tosították a felkészüléssel az új évre való zavartalan át­menetet. Faárugyár: csomagolják a székeket A veszprémi Szigeti Jó­zsef Faárugyárban vala­mennyi területen rendben, fegyelmezetten kezdődött a munka. Hiányzás és késés nélkül valamennyi dolgozó hozzálátott az új feladatok teljesítéséhez, hiszen január 15-én már mintegy 300 ezer forint értékben könyvtári berendezéseket szállítanak Kiev környékére, szovjet megrendelésre. A jól meg­szervezett előkészítésnek, a félkész termékek biztosításá­nak köszönhető, hogy alig műszakkezdés után már cso­magolhatták is az első széke­ket, asztalokat, az új év első késztermékeit. A gyár dol­gozói tavaly 88 millió forint értéket állítottak elő. Idei tervük szerint 94 millió fo­rint termelési értéket kell termelniük. Ebből 6 millió forint értékű árut szállítanak külföldre, Ausztriába és a Német Szövetségi Köztársa­ságba­­ni székeket és Bábu asztalokat, éttermek részére. Ez az exportszállítmány a tervek szerint február 10-ig „lépi át” az országhatárt. Fűzfői Nitrokémia: anyaghiány Megyénk legnagyobb üze­mében, a fűzfői Nitrokémia Ipartelepeknél — sajnos —, nem volt zökkenőmentes az új évi rajt. Számos partner, bel- és külföldi cég, nem teljesítette tavaly alapanyag­szállítási kötelezettségét. Így a múlt évi gondok „áthú­zódtak” 1974-re, s nehezítet­ték a termelés indítását. Ennek ellenére valamennyi üzemrész teljes kapacitás­sal dolgozik, s mind a ve­zetők, mind a dolgozók igye­keznek megszüntetni az aka­dályokat. Várpalota: új front az S-Il-ben A Várpalotai Szénbányák Vállalatnál a szokásosnál valamivel gyengébb ütem­mel kezdődött az új évi munka. A bányászok egy része ugyanis még szabad­ságát tölti, a teljes létszám munkába állása csak a jö­vő hét elejére várható. Az új év első munkanapjának újdonsága: az S—II. aknán megkezdték a termelést az új, 75 méter hosszú, acél­biztosítással ellátott fronton. A régi, 90 méteres, önjáró páncélpajzsos frontot ugyan­is még december közepén „elúsztatta” egy vízbetörés, a rengeteg iszap és homok meggátolta a munkát. Az új front segítségével, a többi akna támogatásával eleget tesznek kötelezettségeiknek. Pápai Textilgyár: elegendő az anyag A legjelentősebb megyei könnyűipari üzemben, a Pá­pai Textilgyárban a vezető­ség idejekorán biztosította az alapanyagot. Reggel 6 óra­kor valamennyi üzemrész­ben megindultak a gépek, a termelés zökkenőmentesen folytatódott. Még az időjá­rás is kedvezett a textile­seknek: a viszonylag enyhe téli hőmérséklet segítségével gyorsabban teremtették meg technológiai követel­ményként­­ a megfelelő belső hőmérsékletet, a za­vartalan termelés egyik fel­tételét. De a másikkal, a fe­gyelemmel sem volt baj: sem késés, sem hiányzás nem gátolta a jó „nyitányt”. Ajkai Hőerőmű: csúcsra készen A nem ünneplő, folyama­tosan dolgozó üzemek közé tartozik az Ajkai Hőerőmű is. Amikor az egész ország az új évet köszöntötte, itt 200 ember munkával fogad­ta 1974-et. Számukra csak a csökkent villamosenergia­­igény jelezte az ó­ év elmú­lását és az új év beköszön­tését. Január 2-án azonban fellendült a fogyasztásmérő grafikon. Ám ez sem oko­zott gondot, hiszen a hőerő­műben ezzel számoltak, az eddigi évek tapasztalatai alapján felkészültek a csúcs­igény kielégítésére is. Bakonyi Bauxitbánya: megfordított szállítás Karácsony és újév között az irodák, az adminisztrá­ciós részlegek is kiköltöztek Halimba II-ről végleges he­lyükre, Halimba II-ra. A föld alatt pedig a szakem­berek csoportjai megfordí­tották az érc kiszállításának útvonalát. Eddig a régi Ha­limba II-esnél épített ideig­lenes függőaknán bonyolí­tották le mind a személy-, mind pedig a teherszállítást. Az új év első munkanapján már a Halimba III. akna berendezései szállították fel­színre az ércet a végleges függőaknán, amelyet nemrég adtak át rendeltetésének. A volt ideiglenes akna is hasz­nos feladatot tölt majd be: megmarad légaknának, illet­ve a Halimba II- akna pil­lérének lefejtésében tesz majd jó szolgálatot. Ezt a munkát most kezdik. Ja­nuár 2-án „teljes gőzzel” dolgoztak a Deáki külfejtés­ből indult két lejtősaknában is. Január közepén a tervek szerint mindkettő meeke-tk­a bauxit felszínre szállítá­sát. Ez azért jelentős siker, mert a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat dolgozóinak ez évben egymillió 810 ezer tonnányi bauxitot kell ter­melniük, s e nagy feladat teljesítéséhez a Deáki II-es két aknájának munkája el­engedhetetlen feltétel. Inotai Alumíniumkohó: 5 millióval több Nem vettük észre, hogy itt az új év első munkanapja — válaszolták érdeklődé­sünkre az Inotai Alumí­niumkohóban, ahol az ajkai­hoz hasonlóan a kohócsar­nokban 4, az öntödében 3 műszakban, folyamatosan ünnepnapok nélkül termel­nek. A tavalyi évet jól zár­ták , a mennyiségi tervet túl­teljesítették. De zavarok nélkül kezdték az új évet is, amelyben az 1973. évi terv­hez képest mintegy 4,5 millió forinttal nagyobb ter­melési értéket kell előállí­­taniuk. Ehhez, mint mon­dották, minden feltételt már tavaly biztosítottak is. Kész és félkész ételek A konzervipar termékeinek választéka évről évre bővül. Új termékekkel látják el a kereskedelmet Képünkön: Laboratóriumi ellenőrzés a győri gyárban (MTI fotó: Hadas János — KS) Képünkön: Tésztafélék a Békéscsabai Konzervgyárból (MTI fotó: Mező Sándor — KS) Szinkronban a holnapi szénért! Az első helyet megtartani sohasem könnyű dolog, még akkor sem, ha egy vállalat dolgozói „mesternégyest” tudnak a hátuk mögött, vagyis egymás után négy­szer nyerték el a „kiváló” címet. Pedig a Várpalotai Szénbányák Vállalat dolgo­zói továbbra is az élen akar­nak maradni, összüzemi tel­jesítményük, a 2,4 tonna szén műszakonként — az iparág eredményét tekintve — or­szágosan a legjobb, még a „második helyezett” Orosz­lányé is „csak” a 2 tonnát éri el. Csakhogy sok a „trónkö­vetelő” : a bányavállalatok mindjobban növelik eredmé­nyeiket. Hogy „ne menjünk messzire” a példáért: a Kö­zépdunántúli Szénbányák Vállalat, a megye másik sze­nes vállalata ez évben 10 százalékkal növelte az egy dolgozóra jutó termelést, s így­ a termelékenység növe­lésével biztosítja, hogy a ter­vet, a csökkenő létszám elle­nére is hiánytalanul telje­sítse. Csökkenő létszámmal­­ ugyanannyit A várpalotaiaknak ez év­ben csaknem 1,5 millió, a Középdunántúli Szénbányák Vállalat dolgozóinak pedig 5,6 millió tonna (vagyis me­gyénk szénbányászainak 1974-ben összesen 4,1 millió tonna) szenet kell felszínre szállítaniuk. A jövő évi terv megközelítőleg hasonló mennyiségű szén kitermelé­sét írja elő. Ennek teljesítése mégis nehezebb lesz a jelen­leginél, hiszen a bányászat létszáma nemcsak, hogy stag­nál, de a természetes lemor­zsolódás (nyugdíjazás, elha­lálozás, stb.) és a vándorlás miatt állandóan csökken is. Ám nem általában a lét­szám csökkenéséről van szó. Bányalakatos, villanyszerelő, elektrolakatos, bányagépész, szerelő ugyanis lenne ele­gendő. A baj az, hogy a szénfali (fronti és előválosi) dolgozók létszáma apad ro­hamosan, utánpótlás viszont nincs. Ez azt jelenti, hogy Mindezek eredményekép­pen nem is csoda, ha az egy frontra jutó termelés a me­gyében tíz év alatt 60 szá­zalékkal nőtt. Ám míg a frontok gépesítése, a szállítás mechanizálása és automati­zálása, a nagyteljesítményű, tömegtermelő munkahelyek gépesítése örvendetes módon fejlődött, addig a frontok előkészítése, az előválási technológia a régi, kézzel végzett feladat maradt. En­nek következtében az előre­haladási sebesség a kívánt­nak alig egyharmadát-felét érte el, s a további fejlődés alapvető akadálya lett. Nem­csak Veszprém megyében, de az egész országban. Mind a KDSZV-nél, mind pedig Várpalotán idejében felismerték az előválás el­maradásával járó veszélyt, s ezért alapvető feladatként je­lölték meg annak felszámo­lását. Jókai­bányán Bohár Lajos ifjúsági gyorsvágathaj­­tó brigádja, mint erről la­punkban is beszámoltunk, 1974-ben kevesebb bányász­­szal ugyanannyit kell ter­melni, mint 1973-ban (tehát A feladat teljesítését két­féle módon lehet elérni. Egyrészt a munkaintenzitás fokozásával, másrészt a tech­nika növelésével, a korsze­rűbb berendezések, gépek, s ezzel együtt természetesen a jobb munka- és üzemszerve­zési módszerek alkalmazásá­val. Mindkét vállalatnál azonban már évek óta az utóbbi módot választják, ami ugyan költségesebb és nehe­zebb is, de együtt jár a fizi­kai munka csökkentésével, a biztonság fokozásával, a tö­megtermelési módszerek meghonosodásával. Ennek látható jele a kon­centráció és a centralizáció. Várpalotán például 40 szá­zalékra csökkentették a frontok számát, a régi 18 he­lyett most 7 frontról termel­már új rekordot állított fel az F—6-os típusú, elővájó­­fejtő-rakodógéppel. Hasonló elővájó F—6-os kombájnt vásárolt 1973-ban a vágat­hajtás meggyorsítására a Várpalotai Szénbányák Vál­lalat is. A Középdunántúli Szénbányák Vállalat öt bá­nyaüzemében az elővájáso­­kon összesen 15 EHOR (elektrohidraulikus, oldal­­ürítős rakodógép) dolgozik már. A korszerű, lánctalpas berendezés a vállalat saját konstrukciója, s nemcsak az előrehaladás sebességét nö­veli, de segítségével csökken a fizikai munka, s az elővá­­rásokról mindinkább kiszo­rul a szívlapát, a kézi rako­dás jelképe. A várpalotai szénbányáknál 12 bóta-tí­­pusú kiszakodót állítottak munkába az elővárásokon, s a vállalat műszaki igazgató­ja szerint 1974-ben egyéb gépeket — köztük a már be­vált EHOR-okat — is ki­próbálnak, a termelékenységet, az amúgy is magas összüzemi teljesítményt kell növelni.) nek­i természetesen jóval több szenet, mint azelőtt. A Középdunántúli Szénbányák Vállalat üzemeiben is kon­centrálták a munkahelyeket, 27-ről 15-re csökkentették a frontok számát, de ezeket a nagyobb munkahelyeket acélbiztosítással, hidraulikus csehszlovák és mechanikus jugoszláv típusú tárnokkal, önjáró acélpajzsokkal, szov­jet, lengyel, nyugatnémet marótárcsás fejtő-rakodógé­­pekkel, lengyel és hazai nagyteljesítményű páncél­kaparószalagokkal látták el. A bányák szállítóvágataiból szinte száműzték a csilléket, s helyettük gumiszalagmeg­­oldásokat, automata vezér­lésű, egy központból irányí­tott szállítóberendezéseket alkalmaznak. A megoldás: a technika fokozása Felszámolni az elővárás elmaradását! Új technika - más munkaszervezés mondotta a várpalotai szén­bányák főmérnöke. És azon­nal hozzátette, hogy ez nem egyszerű feladat, hiszen az új technika, gép és beren­dezés, egyúttal új technoló­giát, más, jobb üzem- és munkaszervezést is követel. Tervük szerint 1974 első negyedévében Bánta­bányán teremtik meg a komplex gé­pesített gyorsvágathajtást, s ennek tapasztalatai alapján minden üzemben, egyelőre 2—3 elővárást hasonlóképpen szerveznek meg és látnak el berendezéssel, gépekkel. A tapasztalatok ugyanis nagyon figyelmeztetőek. A Középdunántúli Szénbányák Vállalatnál például az EHOR gépekkel az elővárások elő­rehaladási sebességét a két­szeresére növelték. Csakhogy ez szinte parancsolóan írta elő a szén elszállításának, illetve a faanyag, TH-gyűrű, betonidom stb. beszállításá­nak gyorsítását, korszerűsíté­sét is. Ugyanezt eredményez­te az F-6-os gépek és bóta­­rakodók munkába állítása. Az aknászoknak, mérnököknek meg kellett változtatniuk az eddigi módszert: kaparósza­lagokat, gumiszalagokat kel­lett alkalmazni az elővájá­­son is a­­csillék helyett, az ácsolóanyag beszállítását pe­dig többek­ között függő sín­pályás megoldással biztosí­tották. És még egy figyelemre méltó változás. Az elővárá­­si technika és technológia át­alakítása magával hozza az ott dolgozók szakmai össze­tételének szükségszerű arány­­változását is. A vájárokon kívül ugyanis több bányala­katosra, villanyszerelőre, gé­pészre, stb. lesz szükség eze­ken a helyeken is, s talán még a létszám bizonyos mér­vű stabilitása is elérhető. Tény, hogy nem könnyű a feladat, de az eddigi válto­zások és eredmények igen biztatóak. Az elővárási mun­kának ,,szinkronban” kell lennie a fejtési tevékenység­gel a holnapi szén, az ipari és lakossági fűtőanyag biz­tosításáért. Ezt pedig csakis a már megkezdett, jó úton való haladással lehet meg­oldani. S. Nagy Sándor :,Az előválás elmaradott­ságának felszámolása első­rendű követelmény!” NAPLÓ —• 1974. január 3. csütörtök — 3

Next