Napló, 1974. január (Veszprém, 30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Talajjavítás az NDK-ban Magdeburgi újítás nyomán jött létre ez az új típusú mezőgazdasági gép, amelynek segítségével naponta tíz kilométer műanyagcsövet lehet lefektetni. A gép két nagy csőtárolóval van felszerelve, amelyre — az eddigi 200 m helyett — 2 000 m műanyagcső tekerhető fel Sikeres évkezdet az üzemekben (Folytatás a 1. oldalról) vozik. A kohó dolgozói tavaly 140 tonnányival túlteljesítették tervüket, s az átmenet zavartalan, zökkenőmentes volt. A vezetőség az 1973-ra járó mozgóbéreket mind a fizikaiaknak, mind a műszakiaknak kiosztotta, s így „tiszta lappal” kezdik az új évet. Az öntödében sem volt megállás, ennek dolgozói három műszakban termelnek, a 140 tonna többletet feldolgozták, s ők is biztosították a felkészüléssel az új évre való zavartalan átmenetet. Faárugyár: csomagolják a székeket A veszprémi Szigeti József Faárugyárban valamennyi területen rendben, fegyelmezetten kezdődött a munka. Hiányzás és késés nélkül valamennyi dolgozó hozzálátott az új feladatok teljesítéséhez, hiszen január 15-én már mintegy 300 ezer forint értékben könyvtári berendezéseket szállítanak Kiev környékére, szovjet megrendelésre. A jól megszervezett előkészítésnek, a félkész termékek biztosításának köszönhető, hogy alig műszakkezdés után már csomagolhatták is az első székeket, asztalokat, az új év első késztermékeit. A gyár dolgozói tavaly 88 millió forint értéket állítottak elő. Idei tervük szerint 94 millió forint termelési értéket kell termelniük. Ebből 6 millió forint értékű árut szállítanak külföldre, Ausztriába és a Német Szövetségi Köztársaságbani székeket és Bábu asztalokat, éttermek részére. Ez az exportszállítmány a tervek szerint február 10-ig „lépi át” az országhatárt. Fűzfői Nitrokémia: anyaghiány Megyénk legnagyobb üzemében, a fűzfői Nitrokémia Ipartelepeknél — sajnos —, nem volt zökkenőmentes az új évi rajt. Számos partner, bel- és külföldi cég, nem teljesítette tavaly alapanyagszállítási kötelezettségét. Így a múlt évi gondok „áthúzódtak” 1974-re, s nehezítették a termelés indítását. Ennek ellenére valamennyi üzemrész teljes kapacitással dolgozik, s mind a vezetők, mind a dolgozók igyekeznek megszüntetni az akadályokat. Várpalota: új front az S-Il-ben A Várpalotai Szénbányák Vállalatnál a szokásosnál valamivel gyengébb ütemmel kezdődött az új évi munka. A bányászok egy része ugyanis még szabadságát tölti, a teljes létszám munkába állása csak a jövő hét elejére várható. Az új év első munkanapjának újdonsága: az S—II. aknán megkezdték a termelést az új, 75 méter hosszú, acélbiztosítással ellátott fronton. A régi, 90 méteres, önjáró páncélpajzsos frontot ugyanis még december közepén „elúsztatta” egy vízbetörés, a rengeteg iszap és homok meggátolta a munkát. Az új front segítségével, a többi akna támogatásával eleget tesznek kötelezettségeiknek. Pápai Textilgyár: elegendő az anyag A legjelentősebb megyei könnyűipari üzemben, a Pápai Textilgyárban a vezetőség idejekorán biztosította az alapanyagot. Reggel 6 órakor valamennyi üzemrészben megindultak a gépek, a termelés zökkenőmentesen folytatódott. Még az időjárás is kedvezett a textileseknek: a viszonylag enyhe téli hőmérséklet segítségével gyorsabban teremtették meg technológiai követelményként a megfelelő belső hőmérsékletet, a zavartalan termelés egyik feltételét. De a másikkal, a fegyelemmel sem volt baj: sem késés, sem hiányzás nem gátolta a jó „nyitányt”. Ajkai Hőerőmű: csúcsra készen A nem ünneplő, folyamatosan dolgozó üzemek közé tartozik az Ajkai Hőerőmű is. Amikor az egész ország az új évet köszöntötte, itt 200 ember munkával fogadta 1974-et. Számukra csak a csökkent villamosenergiaigény jelezte az ó év elmúlását és az új év beköszöntését. Január 2-án azonban fellendült a fogyasztásmérő grafikon. Ám ez sem okozott gondot, hiszen a hőerőműben ezzel számoltak, az eddigi évek tapasztalatai alapján felkészültek a csúcsigény kielégítésére is. Bakonyi Bauxitbánya: megfordított szállítás Karácsony és újév között az irodák, az adminisztrációs részlegek is kiköltöztek Halimba II-ről végleges helyükre, Halimba II-ra. A föld alatt pedig a szakemberek csoportjai megfordították az érc kiszállításának útvonalát. Eddig a régi Halimba II-esnél épített ideiglenes függőaknán bonyolították le mind a személy-, mind pedig a teherszállítást. Az új év első munkanapján már a Halimba III. akna berendezései szállították felszínre az ércet a végleges függőaknán, amelyet nemrég adtak át rendeltetésének. A volt ideiglenes akna is hasznos feladatot tölt majd be: megmarad légaknának, illetve a Halimba II- akna pillérének lefejtésében tesz majd jó szolgálatot. Ezt a munkát most kezdik. Január 2-án „teljes gőzzel” dolgoztak a Deáki külfejtésből indult két lejtősaknában is. Január közepén a tervek szerint mindkettő meeke-tka bauxit felszínre szállítását. Ez azért jelentős siker, mert a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat dolgozóinak ez évben egymillió 810 ezer tonnányi bauxitot kell termelniük, s e nagy feladat teljesítéséhez a Deáki II-es két aknájának munkája elengedhetetlen feltétel. Inotai Alumíniumkohó: 5 millióval több Nem vettük észre, hogy itt az új év első munkanapja — válaszolták érdeklődésünkre az Inotai Alumíniumkohóban, ahol az ajkaihoz hasonlóan a kohócsarnokban 4, az öntödében 3 műszakban, folyamatosan ünnepnapok nélkül termelnek. A tavalyi évet jól zárták , a mennyiségi tervet túlteljesítették. De zavarok nélkül kezdték az új évet is, amelyben az 1973. évi tervhez képest mintegy 4,5 millió forinttal nagyobb termelési értéket kell előállítaniuk. Ehhez, mint mondották, minden feltételt már tavaly biztosítottak is. Kész és félkész ételek A konzervipar termékeinek választéka évről évre bővül. Új termékekkel látják el a kereskedelmet Képünkön: Laboratóriumi ellenőrzés a győri gyárban (MTI fotó: Hadas János — KS) Képünkön: Tésztafélék a Békéscsabai Konzervgyárból (MTI fotó: Mező Sándor — KS) Szinkronban a holnapi szénért! Az első helyet megtartani sohasem könnyű dolog, még akkor sem, ha egy vállalat dolgozói „mesternégyest” tudnak a hátuk mögött, vagyis egymás után négyszer nyerték el a „kiváló” címet. Pedig a Várpalotai Szénbányák Vállalat dolgozói továbbra is az élen akarnak maradni, összüzemi teljesítményük, a 2,4 tonna szén műszakonként — az iparág eredményét tekintve — országosan a legjobb, még a „második helyezett” Oroszlányé is „csak” a 2 tonnát éri el. Csakhogy sok a „trónkövetelő” : a bányavállalatok mindjobban növelik eredményeiket. Hogy „ne menjünk messzire” a példáért: a Középdunántúli Szénbányák Vállalat, a megye másik szenes vállalata ez évben 10 százalékkal növelte az egy dolgozóra jutó termelést, s így a termelékenység növelésével biztosítja, hogy a tervet, a csökkenő létszám ellenére is hiánytalanul teljesítse. Csökkenő létszámmal ugyanannyit A várpalotaiaknak ez évben csaknem 1,5 millió, a Középdunántúli Szénbányák Vállalat dolgozóinak pedig 5,6 millió tonna (vagyis megyénk szénbányászainak 1974-ben összesen 4,1 millió tonna) szenet kell felszínre szállítaniuk. A jövő évi terv megközelítőleg hasonló mennyiségű szén kitermelését írja elő. Ennek teljesítése mégis nehezebb lesz a jelenleginél, hiszen a bányászat létszáma nemcsak, hogy stagnál, de a természetes lemorzsolódás (nyugdíjazás, elhalálozás, stb.) és a vándorlás miatt állandóan csökken is. Ám nem általában a létszám csökkenéséről van szó. Bányalakatos, villanyszerelő, elektrolakatos, bányagépész, szerelő ugyanis lenne elegendő. A baj az, hogy a szénfali (fronti és előválosi) dolgozók létszáma apad rohamosan, utánpótlás viszont nincs. Ez azt jelenti, hogy Mindezek eredményeképpen nem is csoda, ha az egy frontra jutó termelés a megyében tíz év alatt 60 százalékkal nőtt. Ám míg a frontok gépesítése, a szállítás mechanizálása és automatizálása, a nagyteljesítményű, tömegtermelő munkahelyek gépesítése örvendetes módon fejlődött, addig a frontok előkészítése, az előválási technológia a régi, kézzel végzett feladat maradt. Ennek következtében az előrehaladási sebesség a kívántnak alig egyharmadát-felét érte el, s a további fejlődés alapvető akadálya lett. Nemcsak Veszprém megyében, de az egész országban. Mind a KDSZV-nél, mind pedig Várpalotán idejében felismerték az előválás elmaradásával járó veszélyt, s ezért alapvető feladatként jelölték meg annak felszámolását. Jókaibányán Bohár Lajos ifjúsági gyorsvágathajtó brigádja, mint erről lapunkban is beszámoltunk, 1974-ben kevesebb bányászszal ugyanannyit kell termelni, mint 1973-ban (tehát A feladat teljesítését kétféle módon lehet elérni. Egyrészt a munkaintenzitás fokozásával, másrészt a technika növelésével, a korszerűbb berendezések, gépek, s ezzel együtt természetesen a jobb munka- és üzemszervezési módszerek alkalmazásával. Mindkét vállalatnál azonban már évek óta az utóbbi módot választják, ami ugyan költségesebb és nehezebb is, de együtt jár a fizikai munka csökkentésével, a biztonság fokozásával, a tömegtermelési módszerek meghonosodásával. Ennek látható jele a koncentráció és a centralizáció. Várpalotán például 40 százalékra csökkentették a frontok számát, a régi 18 helyett most 7 frontról termelmár új rekordot állított fel az F—6-os típusú, elővájófejtő-rakodógéppel. Hasonló elővájó F—6-os kombájnt vásárolt 1973-ban a vágathajtás meggyorsítására a Várpalotai Szénbányák Vállalat is. A Középdunántúli Szénbányák Vállalat öt bányaüzemében az elővájásokon összesen 15 EHOR (elektrohidraulikus, oldalürítős rakodógép) dolgozik már. A korszerű, lánctalpas berendezés a vállalat saját konstrukciója, s nemcsak az előrehaladás sebességét növeli, de segítségével csökken a fizikai munka, s az elővárásokról mindinkább kiszorul a szívlapát, a kézi rakodás jelképe. A várpalotai szénbányáknál 12 bóta-típusú kiszakodót állítottak munkába az elővárásokon, s a vállalat műszaki igazgatója szerint 1974-ben egyéb gépeket — köztük a már bevált EHOR-okat — is kipróbálnak, a termelékenységet, az amúgy is magas összüzemi teljesítményt kell növelni.) neki természetesen jóval több szenet, mint azelőtt. A Középdunántúli Szénbányák Vállalat üzemeiben is koncentrálták a munkahelyeket, 27-ről 15-re csökkentették a frontok számát, de ezeket a nagyobb munkahelyeket acélbiztosítással, hidraulikus csehszlovák és mechanikus jugoszláv típusú tárnokkal, önjáró acélpajzsokkal, szovjet, lengyel, nyugatnémet marótárcsás fejtő-rakodógépekkel, lengyel és hazai nagyteljesítményű páncélkaparószalagokkal látták el. A bányák szállítóvágataiból szinte száműzték a csilléket, s helyettük gumiszalagmegoldásokat, automata vezérlésű, egy központból irányított szállítóberendezéseket alkalmaznak. A megoldás: a technika fokozása Felszámolni az elővárás elmaradását! Új technika - más munkaszervezés mondotta a várpalotai szénbányák főmérnöke. És azonnal hozzátette, hogy ez nem egyszerű feladat, hiszen az új technika, gép és berendezés, egyúttal új technológiát, más, jobb üzem- és munkaszervezést is követel. Tervük szerint 1974 első negyedévében Bántabányán teremtik meg a komplex gépesített gyorsvágathajtást, s ennek tapasztalatai alapján minden üzemben, egyelőre 2—3 elővárást hasonlóképpen szerveznek meg és látnak el berendezéssel, gépekkel. A tapasztalatok ugyanis nagyon figyelmeztetőek. A Középdunántúli Szénbányák Vállalatnál például az EHOR gépekkel az elővárások előrehaladási sebességét a kétszeresére növelték. Csakhogy ez szinte parancsolóan írta elő a szén elszállításának, illetve a faanyag, TH-gyűrű, betonidom stb. beszállításának gyorsítását, korszerűsítését is. Ugyanezt eredményezte az F-6-os gépek és bótarakodók munkába állítása. Az aknászoknak, mérnököknek meg kellett változtatniuk az eddigi módszert: kaparószalagokat, gumiszalagokat kellett alkalmazni az elővájáson is acsillék helyett, az ácsolóanyag beszállítását pedig többek között függő sínpályás megoldással biztosították. És még egy figyelemre méltó változás. Az elővárási technika és technológia átalakítása magával hozza az ott dolgozók szakmai összetételének szükségszerű arányváltozását is. A vájárokon kívül ugyanis több bányalakatosra, villanyszerelőre, gépészre, stb. lesz szükség ezeken a helyeken is, s talán még a létszám bizonyos mérvű stabilitása is elérhető. Tény, hogy nem könnyű a feladat, de az eddigi változások és eredmények igen biztatóak. Az elővárási munkának ,,szinkronban” kell lennie a fejtési tevékenységgel a holnapi szén, az ipari és lakossági fűtőanyag biztosításáért. Ezt pedig csakis a már megkezdett, jó úton való haladással lehet megoldani. S. Nagy Sándor :,Az előválás elmaradottságának felszámolása elsőrendű követelmény!” NAPLÓ —• 1974. január 3. csütörtök — 3