Napló, 1974. november (Veszprém, 30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-22 / 273. szám
Rádió Hangképek a módszervásárról Ifjúsági klubjaink módszervásárát, azt hiszem, még mindig nem kíséri olyan nagy figyelem, amilyet ez a nagy lehetőségeket magában rejtő tapasztalatszerzési forma megérdemelne. Ezért is örültem, amikor fölfedeztem a rádió műsorában az idei, hódmezővásárhelyi módszervásárról szóló riportot. A riport a „Fiatalok hullámhoszszán” című adásban hangzott el szerdán este. Hangképekben elevenedtek meg a háromnapos találkozó érdekesnek ítélt pillanatai, s valóban csak néhány pillanatig tartó felvillanásokból is ízelítőt kaptunk arról, hogy mi is történt a nevezetes „vásáron”. A bemutatott klubműsorokból jó volt hallani a szekszárdiakét, akik a helyi néphagyományok feldolgozásán fáradoznak, a sásdiakét, akik a klubvezetés demokratizálását úgy akarják elősegíteni, hogy műsorukban a klubtagokat az életből ellesett, tréfásan, sőt szatirikusan megformált alternatívák elé állítják, vagy éppen a pécsváradiakét, akik a bejáró diákok számára hoztak létre klubot. Szóba került a táncházak terjedőben lévő mozgalma is, s az egyik budapesti kísérlet arról számolt be, hogy a táncházak választékát és programját nemcsak a magyar népi táncok megtanulásával és bemutatásával lehet színesíteni, hanem a legkülönbözőbb népek jellegzetes táncaival is. A hangsúlyt arra helyezik a módszervásárok szervezői és erre épült fel a rádióriport is, hogy nem műsoros estek forgatókönyveit mutatják be és „árusítják ki”, hanem valóban olyan foglalkozási módszereket ismertetnek a többiekkel, amelyekkel nemcsak egy alkalommal lehet elszórakoztatni a fiatalokat, hanem az egész klubmunkát lehet tartalmasabbá tenni. Ezért sajnáljuk, hogy a devecseriek — akik Veszprém megye ifjúsági klubjait képviselték a hódmezővásárhelyi módszervásáron, s akiknek az ott bemutatott, a célnak mindenben megfelelő, a résztvevők legteljesebb elismerését elnyerő műsorából szívesen hallgattunk volna részleteket — nem kaptak hangot ebben az egyébként hasznos és tanulságos, s figyelmet a módszervásárra jól felhívó műsorban. B. E. BIOLÓGUS SZAKKÖR A Fővárosi Művelődési Házban több éve működik az általános iskolai biológiai szakkör. Horvai László Tibor, a Soproni úti általános iskola igazgatója foglalkozik, a kis biológus jelöltekkel. A nyolchónapos tanfolyamon a gyerekek elsajátíthatják a szakszerű dísznövény-kezelést, sőt a komolyabb kísérletezésig is eljutnak foglalkozásaikon. (MTI fotó —Balaton József felvétele — KSH) Nyolc szocialista ország grandiózus vállalkozása Kezdődik a Kommunisták című film forgatása November 26-án, kedden reggel 9 órakor egy osztrák turistahajó köt ki a Vigadó téren, fedélzetén Otto Skorzeny-vel, az SS első számú „emberrabló specialistájával”. Feladata, hogy különítményével állítsa félre a Hitler számára már megbízhatatlan kormányzót, Horthy Miklóst. Az esemény a valóságban 30 évvel ezelőtt történt, s a helyszínt a filmfelvétel kedvéért öltöztetik a korabeli dicstelen jelmezbe. A nyolc szocialista ország közös produkciójaként készülő Kommunisták című négyrészes film Magyarországon játszódó részének felvételei kezdődnek ezzel a jelenettel. Főrendezője, Jurij Ozerov, a nálunk is emlékezetes sikert aratott „Felszabadítás” Lenin-díjas alkotója. A grandiózus mű magyar társrendezője Köő Sándor így vall a vállalkozásról: — A film talán a legjelentősebb a szovjet pártkongresszus tiszteletére készülő alkotások közül. Hátteréül a sztálingrádi csatától Berlin elestéig bekövetkezett háborús események szolgálnak, s lényegében a kommunisták vezetésével folyó ellenállási mozgalomnak állít emléket. A történetben megelevenednek azok a mozgalmak, amelyek a fasizmus leverését tűzték ki célul, helyet kapnak mindazok a próbálkozások, amelyek a hitleri fasizmus ellen irányultak: például megelevenedik a varsói felkelés, a szlovák partizán felkelés, a Tito vezette jugoszláv partizánháború, s számos antifasiszta megmozdulás. A különböző epizódokat kivétel nélkül az eredeti helyszíneken forgatták, illetve forgatják. A történelemre, a világháború menetére nagy jelentőséggel bíró események sodrában a magyarországi események — a Horthy kudarcot vallott kiugrási kísérlete — szinte epizódként fogható fel. Érdemeikhez méltón ábrázolódnak majd a magyar kommunisták, az illegális baloldal vezetőinek törekvései, a Magyar Frontba tömörült háborúellenes erők tettei, így a Horthyhoz intézett memorandum, amely népünk érdekében a budapesti munkásság fölfegyverzését, minden hitlerellenes katonai erő összefogását követelte. Mindenütt az illető ország színészei játsszák a főszerepeket. A felvételek november 26- tól kezdődően körülbelül két hónapig tartanak. A stáb munkájában konzultánsként részt vesz N. Gluhov, a Moszfilm stúdió katonai szakértője is. A szokatlanul sok és nagy területen folyó külső felvétel nem kis feladat elé állítja a budapesti rendőrfőkapitányságot is: forgalomelterelésekre, ideiglenes jelzőtáblák felállítására lesz szükség. A négyrészes film joggal számíthat a közönség fokozott érdeklődésére. A tervek szerint 1976-ban tűzik műsorukra filmszínházaink. Jegyzetek a beszámoló párttaggyűlésekrol Húsz közül nyolc új tag! Kis létszámú a Bakony Művek IX. számú pártalapszervezete, mindössze húsz tagú. Ebből nyolcat az utóbbi négy évben vettek fel. Valamilyen kampányról lenne szó? Korántsem! A beszámoló és szinte mindegyik hozzászóló foglalkozott ezzel a kérdéssel. Kiderült, hogy az eredmény a rendszeres, tervszerű és jól szervezett pártépítési munkának köszönhető, melyben mindenki őrködött a követelmények szigorú betartásán. Az 1970. évi beszámoló taggyűlésen még sokan hangoztatták: „Ugyan, kiket vegyünk fel, az elmúlt időszakban is csak két új párttaggal tudtuk gyarapítani a létszámot, pedig akkor többen voltunk.” A mostani sikernek több magyarázata van. Rendszeresen ellenőrzi a pártszervezet, hogy a jelentkező megfelel-e a szigorú követelményeknek, s hogy teljesíti-e a kapott megbízatásokat, csak ezek után lehet szó a felvételről. , A KISZ-szervezettel és a szakszervezettel is közös tervezetet készítettek és ennek alapján foglalkoznak a jelöltekkel. Elsősorban a jól tevékenykedő aktivistákat, a szocialista munkaversenyben kitűnt dolgozókat, a szocialista brigádok tagjait veszik figyelembe, mint leendő párttagokat. A legjobb terv, a legjobb szándék is megbukhat azonban, vagy csak részben valósul meg, ha nem kellően megalapozott. Itt azonban az alapot, a kis létszámú, de összeforrott kommunista közösség példamutató magatartása adta. A termelőmunkában, a politikai és erkölcsi magatartásban egyaránt példát mutattak, ezzel vonzották körükbe a legkiválóbb dolgozókat. A felszólalók azt is elmondták, hogy a növekvő hatású párt- és tömegpolitikai oktatás, a létrehozott és megerősödött KISZ-szervezet sokat segített a jelöltek párttaggá nevelésében. Hogy megalapozott volt ez a pártépítő munka, az is bizonyítja, hogy mind a nyolc új párttag megállta a helyét. Közülük az egyik például már pártcsoport-bizalmi, a másik a legjobb Kossuthkönyvterjesztők közé tartozik. Az új párttagok a régieket is aktívabb munkára serkentették: míg négy évvel ezelőtt a tagok alig egyharmadának volt pártmegbizatása, most mindenkinek van. Becsülettel eleget is tesznek vállalásaiknak. Ha pártépítésből osztályozni kellene az alapszervezetet, senki sem vonhatná kétségbe a jeles osztályzatot. Sz. K. Jó érzés, amikor együtt a nép... Falugyűlés Marcalgergelyiben — Elhibázták ezt a falut, tudjuk! — mondta Szabó József. — Akkor hibázták el, amikor Marcalgergelyit a mélybe tették, de egy kis igazítással lehetne változtatni rajta valamit... Az első sorokból hátrafordultak a falugyűlés résztvevői. Hátulról meg Szakács Károly tanácselnököt keresték a tekintetek az elnöki asztalnál. Mit szól ehhez a hangot adó megjegyzéshez. Az elnök még nem szólt, csak jegyzetelt minden szót, minden javaslatot. A Kovács Gézáét is, aki ezt mondta: Parkosítás? Ugyan! Elhanyagoltak az utak. A két utcát összekötő út közepén folyik a víz. Ha valaki végigmegy rajta a bogáncsok, akár a kitüntetések lógnak a nadrágja szárán. Milyen község ez így. Én már egyszer felajánlottam a társadalmi munkát, ennek most is helyt állok. Az ilyen és hasonló felszólalások után könnyen arra következtet a kívülálló, hogy ebben a községben, meg a szomszédos Vináron (együtt tartották szerdán este a falugyűlést) nemigen történt semmi az utóbbi időben.. Pedig egészen más a valóság A központi községhez, Nemesszalókhoz tartozik Marcalgergelyi Vinár és Külsővat. Jó együttes. Amikor nemrégen új iskola épült Nemesszalókon három falu lakói segítettek. Azt is számontartják, ami az ő érdekükben, de a központi községben készült el az utóbbi időben. Erről Kiss Lajos pedagógus tanácstag beszélt a falugyűlésen. — Olyan iskolánk van, amilyennel nem dicsekedhetnek a pápai járásban, de a megyében is alig■ Nyolc tanterem, nyolc televízió, ugyanennyi vetítőszekrény, három írásvetítő, aminek mindegyike 16 ezer forintba kerül, hat magnetofon, három lemezjátszó, hét rádió. Vagy mondjam a három napközis csoportot, amelyben 95 iskolás napi háromszor kap étkezést. Van olyan gyerek, aki csak két forintot fizet mindezért naponta. Most épül a korszerű, kétszáz személyre étkezést biztosító konyha Nemesszalókon. És Marcalgergelyiben, az „elhibázott” faluban? — Sokat tett a tanács az iskolából már kikerült fiatalok érdekében. Ez a kultúrotthon, amiben most a falugyűlést tartjuk, az ifjúságé. Az idősebbek most kezdenek ideszokni, a fiatalok már megkedvelték, szívesen eljárnak a klubfoglalkozásokra. Kránicz Ernő a szomszédos Vinárról rákontrázott. — Rossz az út? Igaz, lovaskocsival is alig lehet rajta végigmenni. Sok minden kellene még a faluba, de ami megvalósult, az dicsérendő. Jó helyre tette a tanács a pénzt. Hát éppen ez a lényeg. Erről beszélt Szakács Károly tanácselnök a bevezető előadásban: ez fontos volt, az szükséges volt. Egy szó nem sok, annyit sem vitattak belőle a népes falugyűlésen. Ha mégis türelmetlen volt Patak János, Kerecsényi László, Mizser Józsefné és a többi 84 résztvevő, önmagáért, a faluért tette. Marcalgergelyi nem nagy település, mindössze 649 lakója van, Vináron pedig csak 243-an élnek. Három évtizeddel ezelőtt kellett volna alaposabban meggondolni a községfejlesztést. Könnyen egybeépülhetett volna az egymásra utalt két falu. S a földrajzi fekvés is ezt indokolta volna. Vinár ugyanis dombra települt. Ezért aztán Marcalgergelyiben megáll a víz, hiába van közel a folyó, nem jut el a csapadék a Marcalba — Először a belső árkokat kellene rendezni — sürgette Boncz László, és mögöttem két asszony is közbeszólt: — Árkoljon mindenki a saját háza előtt, ahogyan régebben is volt. Csak bólintani tudtam erre, szívemből pedig azt mondtam volna: „Emberek, megfeledkezünk arról, hogy a házingatlan tulajdonosának kötelessége az utcafront rendbetartása, a járda söprése, az árok tisztítása, a vízelfolyás biztosítása sőt, az úttest is az övé fél szélességben. „Éppen az a baj, hogy a régen oly pontosan számontartott rendelkezés feledésbe merül. Mindent a tanácstól várunk, pedig Szakács Károly tanácselnök is megmondta, hogy a négy községben mindössze 16 ezer forint van az utak rendben tartására. Csepp a tengerben! — A község főutcája pedig a Közúti Igazgatósághoz tartozik — folytatta ezt a témát az elnök. — Először az úrmester munkájára tettünk panaszt. El is ment innen. Aztán a KPM-mel kellett megértetnünk, hogy az útjuk nem a kovácsműhelyig, hanem egészen a templomig tart. Mennyire mások így az érvek, a magyarázatok. Kitűnik belőlük, mennyi gond, nehézség bénítja a tanács tenniaakarását. Itt van a nyárfák dolga, öregek már, éppen a napokban borított ki egyet a szélvihar. — A betonjárdát emlegetik az öreg fák — mondta Boncz László. De a tanácsot nem érheti szó: még júniusban engedélyt kért kivágásukra, máig sem érkezett helyeslő válasz. Azt is moddhatnánk erre: a vezetők dolga hogy kérjenek, levelezzenek, sürgessenek. Így igaz, de jobb, ha tud róla az egész falu, hiszen mindenkinek joga van ehhez, beleszólhat, véleményt mondhat. Kiss Zoltánná sem hallgat: — Közeledik a karácsony, félő, hogy megismétlődik a tavalyi eset, amikor 9—10 gyönyörű fenyőfát kivágtak az iskola udvaráról. Itt férfiak is vannak, kérem a falugyűlés résztvevőit, segítsenek. Védjük meg a fenyvesünket! Amikor későn este véget ért a falugyűlés a marcalgergelyi kultúrházban, világos volt az összegezés. Többségében olyasmit kértek, mondtak a választópolgárok, amit kis jóakarattal, összefogással, meg néhány forinttal a maguk erejéből, gyorsan megvalósíthatnak. Kis igazítás kell csupán, hogy az elhibázott falu tavaszra szép legyen. Egy kis társadalmi munkát. Amit eddig erről Boncz László mondott, azt másutt is megszívlelhetik: — Elmegy az ember dolgozni a falujáért, csak az a baj, hogy ugyanazt a 10—12 személyt látja maga körül, és joggal kérdezi: hol vannak a többiek? Pedig olyan jó érzés az, amikor együtt a nép... Szerdán este ezzel az érzéssel távoztak el a falugyűlésről ... Gárdonyi Béla Kontroll és önkontroll A Herendi Porcelángyár I. számú alapszervezetének párttitkára azzal kezdte beszámolóját, hogy az ilyen, több éves munkát értékelő elemzések elsősorban azért jók, mert önellenőrzésre, önkontrollra adnak lehetőséget. A párttagság együttesen bírálhatja el, hogy jól dolgozott-e, erőfeszítései meghozták-e a várt eredményeket. Néhány — jelen esetben négy — éves távlatból jól meg lehet már ítélni, hogy milyen területen történtek mulasztások, hol, mit kell feltétlenül erősíteni, javítani. Egyszóval az ilyen önvizsgálat hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy összhang legyen szervezeti, munkahelyi és magánéletünk, szavaink és tetteink között. Aztán következett a beszámoló, amely nagyon pontos és nagyon alapos önvizsgálat volt. Negyvenhárom tagú, aktív, a gyár két üzemrészében — a nyers és fehéráru gyártás területén — igen nagy politikai hatással és tekintéllyel rendelkező alapszervezetet ismertünk meg belőle. Megtudtuk, hol, s mennyiben érzik jónak a X. kongresszus határozataiból rájuk háruló feladatok teljesítését, de azt is, milyen sürgető tennivalók vannak a fiatalok kommunista szellemű nevelésében, az üzemi demokrácia további szélesítésében stb. Jól összeforrott, a saját munkának mégis minden lényeges mozzanatát értékelő beszámolót hallottunk a taggyűlésen. Mielőtt azonban a tagok felszólalásaikban tovább boncolgathatták volna saját eredményeiket, mulasztásaikat, vagy éppen tennivalóikat, felállt a gyár csúcsvezetőségének egyik jelenlevő tagja és felolvasta a csúcsvezetőség értékelését az alapszervezet munkájáról. Először meglepődtem, mert azt hittem, hogy ugyanazt a beszámolót hallom még egyszer, csak más szavakkal, amelyet az imént elmondtak. Később azonban kiderült, hogy szó sincs erről. Csupán az történt, hogy a két értékelés megegyezett az eredményeket, hibákat, feladatokat illetően. Nincs ebben semmi különös, egy helyen dolgoznak, azonos mértékkel mérnek, miért különböznének az értékelések. Valóban igaz, ez a természetes. Egy dolog azonban mindenképpen figyelmet érdemel a kontroll és az önkontroll ilyen szoros egybehangzásában. Nevezetesen az, hogy igen jó a kapcsolat a csúcsvezetőség és az alapszervezetek között. A pártmunka irányításának, szervezésének, igen fontos láncszeme ez. Ha a párttagság pontosan tudja melyek a legfontosabb, megoldásra váró politikai és gazdasági feladatok, és ha a politikai vezetők tisztában vannak az alapszervezetek erejével, hatásával, akkor lehetnek igazán hatékonyak a közös erőfeszítések. Jó példát szolgáltatnak erre a Herendi Porcelángyár gazdasági eredményei, az ott dolgozók politikai hangulata, összeforrottsága. K. J. Ne csak a vezetők szóljanak Elhangzott a beszámoló. Jó volt, pontos elemzést adott a bakonyszentkirályi községi pártalapszervezet életéről, négyévi tevékenységéről. Jó érzés volt hallani, hogyan erősödött, fejlődött a falu kommunista közössége, hányan kaptak munkájukért különböző szintű kitüntetést stb., hányan szereztek pártiskolai végzettséget. A közös községi tanács tagjainak több mint fele kommunista, a pártalapszervezet tagságának 80 százaléka a gazdaságilag szilárd termelőszövetkezetben dolgozik. Szó esett arról is, hogy végre cselekvőképes, erős KISZ alapszervezet alakult ki a községben. Pontos képet kaptunk a lakosság életmódjának, gondolkodásának alakulásáról, az életszínvonal és a munkahelyi körülmények javulásáról, egyszóval mindenről, ami fontos és említésre méltó egy község életében, amire joggal lehetnek büszkék a bakonyszentkirályiak. Ez a jó érzés, a jogos büszkeség tükröződött is az arcokon. Azt vártuk, egymás után emelkednek majd a kezek, hogy a felszólalók kiegészítsék, megerősítsék a beszámolót. Sajnos, ez csak részben történt meg. Hozzászólt a tsz-elnök, a főmezőgazdász, a tanácselnök, a művelődési ház igazgatója és a felsőbb pártszervek képviselője. Mások többszöri biztatásra sem. A tsz-elnök őszinte, szép szavai méltóképpen értékelték például azt az áldozatos magatartást, amelyet a kommunisták az őszi, nehéz betakarítási munkák idején tanúsítottak, dicsérte személyes példamutatásukat, szervező, mozgósító erejüket. De vajon egytraktoros vagy egy növénytermesztő miért nem szólt ezekről? Egy nem vezető beosztású, egyszerű tag miért nem szólt azokról a feladatokról, szép szándékokról, melyeket a tsz, a falu közösségének érdekében a jövőben valósítanak meg?! Legyen bármilyen alapos és mindenkinek tetsző a beszámoló, csak akkor teljesíti igazán a feladatát, ha mindenkit gondolkodásra és véleménye kimondására serkent. Sz. — 5 NAPLÓ — 1974. november 22. péntek