Napló, 1976. december (Veszprém, 32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
KISZ-Komszomol együttműködés az orenburgi gáztávvezeték építésére Hamarosan megalakul a KISZ-építkezés szervező bizottsága Hét európai szocialista ország közös beruházásában épül az orenburgi gáztávvezeték, amely a közreműködő államok távlati földgázszükségletét biztosítja majd. Hazánk három kompresszorállomást épít, megtervezi és kivitelezi — túlnyomórészt magyar építőanyag és berendezés felhasználásával — a kiegészítő és a kommunális létesítményeket. Mindez nagy fokú szervezettséget igényel a tervszolgáltatásban, az anyag- és eszközellátásban, a tervező, a gyártó és a kivitelező vállalatok együttműködésében. Az 1978- ban üzembe lépő gáztávvezeték V. szakaszának építkezését a KISZ IX. kongreszszusa KISZ-építkezéssé nyilvánította. A közelmúltban ifjúsági szövetségünk és a lenini Komszomol vezetői együttműködési megállapodást írtak alá Moszkvában a szovjet és a magyar ifjúság közös tennivalóinak összehangolására. A lenini Komszomol szervezetei szoros együttműködést alakítanak ki az orenburgi gázvezeték munkálataiban részt vevő KISZ-szervezetekkel. A KISZ-esek szovjet társaikkal együtt jövőre részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő jubileumi munkaversenyben, „A 60. évfordulónak — 60 élmunkás hetet!” mozgalomban. Az építkezésen szocialista munkaversenyt indítanak a munka termelékenységének és minőségének növelése érdekében, a belső tartalékok teljes kihasználásáért, a határidők betartásáért. A lenini Komszomol, valamint a KISZ Központi Bizottsága a feladatok teljesítése érdekében közös operatív bizottságot is létrehoz. A szovjet fiatalok azt is vállalták, hogy segítséget nyújtanak az orosz nyelv tanulásában az építkezésen dolgozó fiatal szakembereinknek. A nagyszabású feladat sikeres teljesítését szolgálja a KISZ KB és az orenburgi gázvezeték-építési kormánybizottság együttműködési megállapodása is. Ez tartalmazza a KISZ építkezésen tevékenykedő fiatalok kiválasztásának szempontjait, a beruházásban részt vevő vállalatok és minisztériumok, továbbá azok KISZ-szervezeteinek feladatait. A közeli napokban a KISZ Központi Bizottsága megalakítja a KISZ-építkezés szervező bizottságát, amely részletesen meghatározza az ifjúsági szövetség tennivalóit. Hamarosan elkészül az orenburgi gázvezeték-építési kormánybizottságnak az építkezéssel kapcsolatos intézkedési terve is. Az együttműködési megállapodás kitér arra is, hogy a beruházás szervezésében, a hazai és külföldi kooperációban fellelhető hiányosságok felkutatására, megszüntetésére az érdekelt vállalatoknál KISZ-radar akciót indítanak. A fiataloktól hasznos javaslatokat várnak az anyagok takarékos felhasználására, a munka minőségének javítására. A szerződés ezenkívül magában foglalja az építők ifjúsági termelési mozgalmait, a fiatalok eszmei-politikai, internacionalista nevelésével kapcsolatos feladatokat és rögzíti, hogy a gázvezeték építésére nyaranta diák építőtáborokat szerveznek. A beruházáson minden esztendőben megszervezik az „Alkotó ifjúság” pályázatot és kiállítást, valamint a „Ki minek mestere?” vetélkedőt. Ifjúmunkásaink szabad idejükben sportprogramokon vesznek részt, megismerkednek a Szovjetunió legszebb tájaival, kultúrájával, hagyományaival. Tovább növekszik a termelők anyagi érdekeltsége, értékesítési biztonsága Közzétették a zöldség- és gyümölcsfélék 1977 évre biztosított felvásárlási árait A MÉM pénzügyi főosztálya közzétette a zöldség- és gyümölcsfélék 1977. évi szerződéses felvásárlásánál biztosított (garantált) felvásárlási árait, amelyek — az idevonatkozó kormányhatározat értelmében — a zöldségeknél átlagosan 15, a gyümölcsöknél pedig 10 százalékkal nagyobbak, mint az 1976. évi tervezett árszínvonal. A zöldség- és gyümölcs felvásárlását, termeltetését végző felvásárló szervek, a SZÖVÉRT, illetve a megyei értékesítési központok, a konzerv- és hűtőipari vállalatok és a HUNGAROFRUCT a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekben ezeket a felvásárlási árakat kötelesek figyelembe venni és rögzíteni. A garantált árak: meghatározott minőségért és fajtáért szerződés alapján kifizethető legalacsonyabb felvásárlási árak, amelyek az állami védőáraknál magasabbak és általában a főszezonban érvényesülnek. A felvásárló szervek az elő- és utószezonban, a közleményben felsorolt minőségi osztályoktól eltérő minőségre, továbbá a felsoroltakon kívüli egyéb termékekre is vállalhatnak szerződésükben árgaranciát. Az árakhoz kapcsolódó szállítási feltételeket az érintett felek szintén szerződésekben rögzítik. A felvásárló szervek tényleges felvásárlási áraikat a termés és a piaci helyzet közelebbi ismeretében alakítják ki, ami azt jelenti, hogy amennyiben a termés és a piaci helyzet indokolja, a felvásárló szervek a garantált árnál — meghatározott keretösszegen belül, termékenként eltérő mértékben — magasabb árat is fizethetnek. A felvásárló szervek ezeket az árakat életbe lé-pés előtt egymással egyeztetik és az alkalmazni kívánt árakról az illetékes árhatóságot tájékoztatják. A közzétett garantált felvásárlási árak néhány főbb terméknél az alábbiak szerint alakulnak. Vöröshagyma: első osztályú, dughagymáról termesztve kilogrammonként 3,80 forint, másodosztályú 3,20 forint, a magról termesztett hagyma pedig 3,20, illetve 2,80 forint. Az étkezési paradicsom ára első osztályú minőségben 2,40 forint kilogrammonként a SZÖVÉRT hálózatában. A zöldpaprika felvásárlási garantált ára első osztályú árunál kilogrammonként 5 forint, másodosztályú árunál kilogrammonként 4 forint. A zöldborsót és a zöldbabot a SZÖVÉRT kilogrammonként 6 forintért vásárolja meg a vele szerződésben levő termelőktől. A közzétett felvásárlási árak arról tanúskodnak, hogy a termelők értékesítési biztonsága és anyagi érdekeltsége 1977-ben az ideihez képest megnövekszik, ami várhatóan kedvezően befolyásolja majd a piaci kínálatot és az ipar alapanyag-ellátását. Szakmunkásképzési Kérdőszó: hol? A hetvenes évek elején minden eddiginél jelentősebb „forradalom” kezdődött szocialista szakmunkásképzésünkben. Magyarázatként elég ha csak a tudományos technikai forradalom vívmányainak gyors térhódítására, a szakmák bonyolultabbá válására és differenciálódására utalunk. Mindez törvényszerűen hatással van a szakmunkásképzés egészére is. Hogy a ma tanuló és a jövő évezred első évtizedében még aktívan dolgozó fiatalok képesek legyenek a technológiai változások folyamatos beépítésére meglévő tudásukba, hogy az egyre modernebb gépeket kezelni, javítani, karbantartani tudják — anélkül, hogy az elméleti képzés jelentőségét egy pillanatra is kétségbe vonnánk — elsősorban magas színvonalú gyakorlati képzésre van szükség. Mert hiába van valaki tisztában az elmélettel, ha azt nem tudja a gyakorlatban alkalmazni, tapodtat sem jutottunk előbbre. Minden túlzás nélkül kimondható: a gyakorlaton áll vagy bukik az eredményesség. Magát a gyakorlati képzést három fő tényező határozza meg: a tanműhely, a benne lévő gépek, eszközök és anyagok, valamint a „kulcsokat” kezében tartó szakoktató. Ma induló háromrészes sorozatunkban arra keresünk választ, hogy rendelkezik-e eme tényezőkkel megyénk szakmunkásképzése. Szélsőséges kép A gyakorlati oktatásnak két helyszíne van: a tanműhely és a termelő üzem. Súlyuk a képzés egészében egyenlőnek tekinthető, — bár a termelő üzemben általában több időt tölt el a szakmunkástanuló — mégis a tanműhely tekinthető alapvetőbbnek, mivel a szakma alapjaival ott ismerkednek meg a fiatalok. Nos, megyénk tanműhelyei akár építészeti kivitelüket, akár szociális ellátottságukat vizsgáljuk meglehetősen szélsőséges képet mutatnak. Kezdjük azzal, hogy nagy részük eredetileg nem tanműhelynek készült, sokat más feladatokat ellátó helyiségekből alakítottak át. Minden tekintetben megfelelőnek csak a várpalotai intézet mélyfúrós tanműhelyét, a zirci új tanműhelyt, a 15. sz. VOLÁN autószerelő tanulóinak műhelyét, pápai ésa fűzfőgyártelepi intézet saját tanműhelyét tekinthetjük, de ezeket is csak építészeti és szociális szempontból, „belül” már bajok vannak. Mini gyárak Ezek a tanműhelyek valóságos kis gyárak és ebben azt hiszem nincs semmi túlzás. Már csak azért sem lehet, mert bennük komoly termelőmunka folyik. Százezres, itt-ott milliós termelési értéket produkálnak. A fűzfőgyártelepi tanműhely évi 600 ezret, a pápai több mint 1,3 milliót, a zirci 700 ezernél jóval többet produkál egy évben. A vállalatok tanműhelyei még ezeknél is többet... (Az intézetek pénzbevételükkel nem rendelkeznek önállóan, az öszszeget a megyei tanács számlájára kell befizetni és a tanácson keresztül kerül újra felhasználásra.) Eltekintve attól, hogy a szakmákkal ismerkedő tanulók csaknem mindegyike — de a fémiparisok kivétel nélkül — reszelővel és reszeléssel kezdik a tanulást, és nem kötelező, hogy az első munkadarab kiállítási példány legyen, az intézetek igyekeznek hasznos, szakkifejezéssel élve produktív munkát végeztetni a tanulóval. A produktív munkák aránya 70—95 százalékos az alapképzés jellegétől függően. Feltétlenül helyes az a törekvés, hogy ez az arány minél jobban megközelítse a 100 százalékot, mert ez arra készteti a tanulót, hogy az első perctől kezdve pontos, precíz munkára törekedjen. Ne éljen benne az a tudat, hogy ha rossz, el- dobhatom, mert tanuló vagyok. Később ez hihetetlen károkat okozhat. Szó sincs azonban a tanulók mindenáron való agyonhajszolásáról. A tanulók számára pontosan meghatározott mutatók szerint "l„áaírják egyegy munkadarab elkészítési idejét. A munka — az eredményes, értelmes* munka — megszerettetése a fő feladat és cél, nem a pénzbevétel furcsán értelme-zett fokozása. A termékek — kivétel a kéziszerszámok fokozatos felújítására szánt eszközök — vállalatok megrendelésére készülnek. A pápai szakmunkástanulók termékeit például a győri Vagongyár, a zirciekét a MEZŐGÉP helyi gyáregysége veszi át többek között. Említést érdemel, hogy a zirci intézetben a szakmunkástanulók újítják fel a megye szakmunkásképző intézeteinek tulajdonában lévő oktatási célokat szolgáló mezőgazdasági erő- és munkagépeket. Sajnos megyénk vállalatai — tisztelet a kivételnek — még nem aknázták ki teljesen a szakmunkásképző intézetek tanműhelyeiben lévő kapacitást. Ennek segítségével pedig tovább javítható a produktív-inproduktív arány. Alaposan az alapot Lényegesen nagyobb számú a vállalatok, üzemek kezelésében lévő tanműhelyek száma. A pápai szakmunkásképzőnek például 11, a veszpréminek — a megye legnagyobb intézete — 19, a várpalotainak 8 üzemi tanműhelye van. A tanulók nagyobb része ezekben tanul. Van köztük korszerű, jól felszerelt, mint például a Bakony Művekben, és van olyan is, ami éppen csak megfelel (ÁFOR telep, Berhida). A saját tanműhelyeket a fenntartók anyagi lehetőségeikhez mérten fejlesztik, illetve megkapják részüket az úgynevezett szakmunkásképesítési alapból. Ezt a pénzösszeget azoknak a vállalatoknak befizetéseiből képezik, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a szakmunkásképzésben, de a hiányzó munkaerőt azokróla helyekről „szerzik” be, ahol súlyos milliók árán képezték a tanulókat. Az alap összege a vállalatoknál néhány tízezertől milliókig érhet, attól függően, hány tanulót és milyen szakmában képeznek. Az összeg felét a tanműhelyek korszerűsítésére kell fordítani, másik feléből munkavédelmi eszközöket, szerszámokat lehet venni, fizethetik belőle az ösztöndíjak egy részét, stb. Rendeltetésszerű felhasználását ellenőrzik a főhatóságok, de ez nem zárja ki azt, hogy a vállalatok meghallgassák a szakmunkásképző intézetek javaslatait esetleg kéréseit az esetenként igen komoly összeg felhasználását illetően. Egyre többet hallunk mostanában a vállalatok és szakmunkásképző intézetek együttműködésének szép példáiról, jó lenne, ha a szakmunkásképzési alap felhasználása mindenütt az együttműködés egyik meghatározójává válna. Bölcs Csaba (Következik: Kérdőszó: mivel?) Megérte a befektetést kamatozó milliók a Balaton Bútorgyárban A Balaton Bútorgyár egyike azoknak a megyei üzemeknek, amelyek idejében hozzáfogtak a műszaki fejlesztéshez, a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetéséhez, a profiltisztításhoz. A vállalat vezetői több millió forintos befektetéssel az igényeknek megfelelő faipari gépeket, egész berendezéssorokat vásároltak. Ezzel nemcsak a termelés és a termelékenység növekedését biztosították, de — ami ugyancsak elsőrendű követelmény — egy sor helyen felszámolták a nehéz fizikai munkát is. Az üzemi rekonstrukció eredményeként 1975 kilenc hónapjához képest a termelést 20,9 százalékkal növelték, s a tőkés exportot 49,2 százalékkal fokozták. Ismeretes, hogy több termékük is elismerést aratott a kiváló áruk fórumán. Az egy évvel ezelőtt végrehajtott kapacitásbővítés ez év májusa óta a tervezett mennyiségi és minőségi követelményeknek megfelelő teljesítést eredményezi. Jövőre, az 1976-os eredményhez képest további 12—15 százalékos mennyiségi növekedéssel számolnak. 1977-ben a tervek szerint 270 ezer széket, 100 ezer asztalt, 6 ezer gyermekágyat és fektetőt gyártanak. Valamenynyi keresett cikk, különösen a szék, amely a termékek 78 százalékát teszi ki. A termelésbővítéssel egyidejűleg profiltisztítást is hajtottak végre, illetve új, a piacon keresett termékekkel jelentkeztek. Többek közöt a Péter I—Hl típusú tanulószék, a Gléda öltözőzsámoly, a Böbe babaágy és a Béni bútor nyerte meg a vásárlók tetszését. A székgyártás korszerűsítése eredményeként a Dani szék, a Tihany írókarszék, valamint az étkezőasztalok (Tihany asztalcsalád tagjai) arattak nagy sikert. A széküzem dolgozóira mind nagyobb feladatok hárulnak. Jelenleg mintegy 3 ezer Bábu típusú ülőgarnitúra elkészítésén dolgoznak az itt tevékenykedő hét szocialista brigád tagjai. Vállalásuknak megfelelően naponta 850—900 széket készítenek. Rajcz Mária naponta 160—180 Bakony II. típusú szék ülőrészét kárpitozza A Martos Flóra brigád tagjai a székek végleges formáját présgéppel adják meg Borszuk Józsefné naponta 600 székhez elegendő alkatrészt készít a széklábmásoló automatával (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ — 1976. december 1. szerda —3