Napló, 1980. június (Veszprém, 36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-26 / 148. szám
I Folyóirat-olvasó ÉLETÜNK: Lássunk tisztábban Sok vita, olykor félreértés és gyanúsítgatás kíséri teljes történelmünk vállalását és újraértékelését az utóbbi évtizedekben. „Szakítani kezdtünk a hajdan — nemzeti létharcunk idején — indokolt romantikus örökséggel, a rossz célokat szolgáló, sovén, begőzölt, cukor- és fénymázbevonatú örökséggel, de azzal a primitív — és alapjában antimarxista, tudománytalan és igazságtalan — szemlélettel is, miszerint három dátumra szűkíthető egy, a történelemben ezer éve jelenlevő nép története. Mert sem a népet, sem a környezetet, amelyben elhelyezkedik, nem érthetjük meg a folyamatosság nélkül"’ — nyilatkozta Száraz György, újabb történelmi drámája, az ítéletidő színházi előadásához kapcsolódva. Művének tárgya az 1849 tavaszán hirtelen félbeszakadt román—magyar megbékélési kísérlet. Benne valamiféle történelmi látleletet akart adni atragikus egymásrautaltságról és az ezzel együtt járó, majdnem reménytelenül összegubancolódott ellentétekről. De ez a majdnem a reménység szűk bejárata a gyanakvások sűrű bozótjában. Mert a gyanakvás drámájának is nevezi szerzője az ítéletidőt. Kossuth gyanakszik Iancura és viszont. Mindenki mindenkire... Akik nem részesülhettek a dráma színházi élményében, azok számára is élvezetesen tanulságos — az Életünk öszszevont 5—6. számában — Zelei Miklós párbeszéde az íróval. A terjedelmes és gondolatgazdag interjú történelmi tisztánlátásunkat segíti, nemcsak történelmi „erények” és „bűnök” értékelésével, hanem közelmúltunk ellentmondásainak felfejtésével is. Töprengésre biztat, s legújabb korunk eseményeinek világosabb megítéléséhez is hozzájárul Simonffy András kollázsregénye, a Kompország katonái újabb fejezete. Egyik szenvedő hőse Almásy Pál, a fasisztákkal szembeni katonai ellenállás tevékeny részese, majd demokratikus hadseregünk altábornagya, akit „fasiszta összeesküvés” vádjával börtönösek be. Vallomását egyebek közt Rákosi ördögi mesterkedéséről és önhittségéről megerősíti Nógrádi Sándor. Almásy keserűen panaszolja, hogy saját nevét is olvasta a mártíroké között ÚJ ÍRÁS: Levelek a pártfogóhoz „A magával való megismerkedésem nem volt és most sem közömbös az életem alakulására. Nem tudom, bár rémlik, hogy hol tartanék, ha arra gondolok, hogy mindaz kihullana életemből, ami a maga révén került bele. Nem ismernék senkit, nem volnának jó értelemben vett „összeköttetéseim”, nem olvastam volna jó könyveket, nem látnék még úgy sem, ahogy most látok...” — írta 1950. június 30-án Szabó István dr. Vajkay Aurélhoz. A levél címzettje a veszprémi Bakonyi Múzeum — azóta nyugalmazott — néprajztudós igazgatója. Akinek atyai pártfogását korai haláláig élvezte az író. Ezt tanúsítja a júniusi Új írásban másik levele is, amely 1973. febr. 28-án kelt. „Magát tekintem első szellemi nevelőapámnak. És hol az az apa, aki nem dühös, ha a fiában csalódnia kell?” — válaszolta az iszákossága miatti korholó-óvó intelemre. Kifejti az alkoholizmus betegségének ártalmait, gyógyulása jeleként közli: 15 hónapja absztinens. Ennek is köszönhetően tömérdek jegyzetet gyűjtött a parasztságról ,tervezett regényéhez, jórészt Cserszegen, szűkebb pátriájában. Mert „húsz év után is mindig otthon járok álmomban. Úgy igazi ,ahogy maga írta: „Végeredményben minden kitűnő írásod Cserszeget, embereit tükrözi. Az Apárólfiúra is, amelynek kéziratát Vajkay bocsátotta most a folyóirat rendelkezésére. Ugyancsak értékes irodalomtörténeti dokumentum is Nádor Tamás interjúja Kardos László professzor olvasmányélményeiről, könyveiről. Juhász Ferenc prózaverse és Németh G. Béla tanulmánya József Attila költészetének értelmezését szolgálja. A gazdag prózai anyag mellett figyelemre méltó a versöszszeállítás, amelyben a bolgár Gencso Hrisztofov Triptichonját Simon István emlékének ajánlja. HONISMERET: Szocialista hazaszeretet „A honismereti mozgalom a két dolgozó osztály történetének feltárásában való részvételén keresztül érteti meg, hogy a hazafiság és a szocializmus építése, tehát a nemzetközi munkásmozgalommal való kapcsolat is, egymástól elválaszthatatlanok. Megtanít a szocializmusnak egy ilyen felfogása a sovinizmus és a nacionalizmus elleni küzdelem pozitív értelmére. Szeretném a pozitív szót hangsúlyozni. Le tudjuk szögezni, hogy a nemzeti érzés és a nemzeti érdek elválaszthatatlanok. A honismereti mozgalom így lehet nevelője a tudatos hazafiságnak, az alkotó hazaszeretetnek. És ezért tartom a Hazafias Népfront munkájában központi jellegűnek, értékesnek a honismereti munkát.” Egyetlen kiragadott gondolatkör Ortutay Gyula öt éve elhangzott el s érvényéből mit sem vesztett előadásából. Az azóta elhunyt tudós és politikus születésének 70. évfordulójára ezzel emlékeztet a Honismeret idei 1. száma. Népzenei találkozó és néprajzi konferenciák, történelmi emlékek gyűjtése és szakkörök tapasztalata kínál ismeretgyarapításra lehetőséget a mozgalom megyénkbeli aktivistáinak. A tapolcai szabócéh 1796-ból megőrzött korsójának ipar- és művészettörténeti jelentőségét Törőcsik Zoltán ismerteti. Rövid közlemény jelent meg Hálóznak történeti értékeiről is. . Külön figyelemre érdemes Ágoston László dolgozata. Nemzetközi szolidaritás a magyarországi munkásmozgalomban az 1920-es években. Bodolay Géza egy országos irodalmi topográfia kutatási tervét ismertetve helyi irodalmi hagyományaink gyűjtésére buzdít. Az országos vállalkozáshoz bizonyosan hasznosíthatják a megyénkről immár három kiadásban megjelent, tudományos igényű és népszerű kötetet. R. I. HÉTVÉGE FÜREDEN Országos szövetkezeti néptáncfesztivál MEGEMLÉKEZÉS A MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL Immár a nyolcadik alkalommal rendezik meg az országos szövetkezeti néptáncfesztivált e hét végén. A területi bemutatókon aranyérmet szerzett együttesek június 28-án, szombaton Balatonfüreden és Boglárlellén találkoznak. A Balaton déli partján tizenhat tánccsoport lép fel, nálunk pedig tíz hazai és egy olasz vendégegyüttes szerepel. A füredi programban vesz részt megyénkből a veszprémi ÁFÉSZ városlődi Rozmaring együttese. A látványosnak ígérkező fesztiválon, Füreden 587-en szerepelnek. Szombaton délután fél 7-kor az Annabella szállótól indul a táncosok felvonulása. Menettánc-versenyben haladnak végig a Tagore-sétányon a mólóig. Este fél 9-kor kezdődik a gálaműsor a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a SZOT színháztermében. Ezzel párhuzamosan zajlik a boglárlellei program, s 29- én, vasárnap Siófokon folytatódik. Itt mind a 27 együttes szerepel az országos szövetkezeti néptáncfesztiválon. Ugyancsak jelentős kulturális esemény színhelye lesz Füred vasárnap: megemlékeznek a Magyar Játékszín megalakulásának 149. évfordulójáról. Délelőtt 10-től térzenét hallgathatnak az üdülőnegyedbe seregi ők. 11 órakor a Kisfaludy-szobornál, fél 12-kor az arácsi temetőben rendeznek koszorúzási ünnepséget. Fél 9-kor kezdődik a SZOT-színházteremben az emlékest, amelynek műsorában közreműködik: Ágai Karola, Piros Ildikó, Ruttkai Éva, dr. Cenner Mihály, dr. Czine Mihály és Szendrey- Karper László. Új rajzfilm A Lúdas Matyi hazai és külföldi sikerei után újabb , egész estés rajzfilmen dolgozik Dargay Attila: Fekete I István több kiadást megért regényéből, a „Vuk”-ból készít négyrészes, 80 perces filmet a televízió megbízásából. . . A munkálatok javában tartanak: a rajzfilm-figurákat igen jól megjelenítő Csákányi Lászlót ezúttal is | sikerült megnyerni a közreműködésre: a kis Vuk-ot | felnevelő agglegény róka, | Karak szerepében hallhatják | majd a nézők. Vuk-ot Pogány Judit, a rókapapát Szabó Cyula, a rókamamát pedig Földi Teri alakítja. A film zenéjét Wolf Péter komponálja. Na! Ne állj elém! — szólt rám az ötéves Robi. — Ez mentő és súlyos baleset történt. Sietek ... így kapcsolódtam be a devecseri óvoda mindennapos életébe. A szerszámkamrában kis lapátok, ásók, locsolókannák sorakoznak. Gyermekméretűek. A négy-ötéves apróságok ezekkel gondozzák pár ágyásból álló konyhakertjüket. A sárgarépa, petrezselyem, borsó sorai nyílegyenesek. Egy gyom sem virít közöttük. A növények fejlettségét egy kertész is megirigyelné. Nemrégen locsoltak. Az emberparányok most másfajta dolgokkal foglalkoznak. Várat építenek, fogócskáznak, a hintával röpülnek, vagy a mászókán araszolnak. A legtöbben a kiselejtezett karosszériákban és körülöttük nyüzsögnek. — Nyolc éve adták át ezt a kétszintes épületet — tájékoztat Feichtinger Györgyné, Lenke néni, vezető óvónő. — Itt hat csoport kapott helyet és még a kastélyban is elhelyeztek egyet. Minden foglalkoztató szobához egy mosdó tartozik és még egy helyiség, amely öltöző és ruhatár is egyben. A közeljövőben még két új csoportnak alakítanak ki hasonló kuckókat. Az egyikben főleg cigánygyerekekkel foglalkoznak majd. Elkel a bővítés. Ide járnak a picik Kolontárról, Borszörcsökről és Pusztamiskéről. A bejárást úgy szervezték meg, hogy az iskolások számára indított autóbusz hozza-viszi az ovisokat is. Nem lenne gazdaságos egy-egy csoport a kisebb községekben. Arról még álmodni sem érdemes, hogy az életkornak megfelelő foglalkozásokat szervezzenek. Az egycsoportos óvoda legalább annyi veszélyt hordoz, mint az osztatlan iskola. Devecserben tizenkét óvónő dolgozik. Minden közösség munkáját egy dajka segíti. A továbbképzések megszervezése sem gond. Az óvodai nevelők nem utaznak a városba, hanem munkaidő előtt vagy után vitatják meg pedagógiai és módszertani ismereteik hasznosíthatóságát. A gyerekek ezt nem is veszik észre, nem szünetelnek a foglalkozások. A nevelőtestület tagjai között összhang alakult ki. Ebben olyan tényezőknek is szerepe van, mint annak, hogy a jó kapcsolatok ápolása mellett önállósították magukat az iskolától. Fábián Béláné, az óvoda szakszervezeti titkára számontartja kolléganői gondjait és szakmai problémáikban is örömmel ad tanácsot. Az étkeztetésről sem feledkezhetünk meg. Győri Sándorné, a főszakács remekül főz. Új ízeikkel kedveskedik kosztosainak. Ügyel arra, hogy megfelelő menynyiségű vitamin, fehérje, szénhidrát kerüljön a gyomrokba. Változatosságra törekszik, pedig a nyersanyagnormák nem túl magasak. A termek berendezése ízléses, meglátszik rajtuk az óvónők keze vonása. A délutáni csendes pihenő ideje alatt — amíg lazíthatnának — térítőket, falvédőket, bábokat és még ki tudja mit nem készítenek. Több csoportban külön komponált hagyományai vannak a családias ünnepségeknek. A születésnapokról sohasem feledkeznek meg. Az ünnepeltet gazdagon hímzett terítővel és virággal díszített asztal mellé ültetik. Társai énekkel, verssel kedveskednek neki. Viszonzásul — ebéd után — pár szem cukorkával kínálja meg őket a nap hőse, így tanulják meg az egymás iránti figyelmességet, az egyszerű és bensőséges ünnepek kialakításának mikéntjét. A szülők maguk is meggyőződhetnek arról, hogy jó kezekben vannak csemetéik. Évente egy alkalommal „nyílt napot” rendeznek a nagy és a középső csoportban. Az anyukák, a nagymamák reggel együtt érkeznek a kicsinyekkel és végignézik a foglalkozásokat. Ilyenkor a gyerekek nagyon ügyelnek arra, hogy még véletlenül se tévesszék el a verset, a dalt és hibátlanul oldják meg a feladatokat. Az ezen a napon készült rajzok és festmények szinte kivétel nélkül egy gyermekrajz-kiállításon szerepelhetnének. A következő tanévre kétszázhetven jelentkezési lap érkezett. A kérelmek jogosságát bizottság bírálja el. Évek óta minden nagycsoportos gyermeket felvesznek. Ezzel iskolai beilleszkedésüket könnyítik meg. Rajtuk kívül a többgyermekes családoknak van elsőbbsége és természetesen azoknak, ahol mind a két szülő dolgozik. A társközségekből jelentkezőket is ugyanolyan szempontok szerint értékelik, mint a devecserieket... Eltelt a délelőtt. A gyerekek kezet mosnak, nem is kell figyelmeztetni őket. Tudják: ebédidő van. A naposok előresietnek, segíteni akarnak a terítésben. Varga Ibolya Óvoda több községnek MA: ÚJABB ŐSBEMUTATÓK ÉS VERSENYFILMEK Csütörtökön folytatódnak az ősbemutatók a tévétalálkozó alkalmából. Délután fél négykor Balatonalmádiban, a Bauxitkutató Vállalat kultúrtermében mutatják be András Ferenc filmjét, a Legnagyobb sűrűség közepe címen. Az írója Csák Gyula. Este hatkor a nemesvámosi kultúrházban láthatja a falu népe Felvidéki Judit Gyümölcsoltó boldogasszony című filmjét, mely Radványi Ervin írásából készült. A veszprémi Vörös Október moziban este nyolckor vetítik Mészáros Márta Örökség című filmjét. A versenyfilmek kategóriájában öt alkotást mutat be a televízió. Esztergályos Károly készített tévéfilmet Csehov drámájából, a Cseresznyéskertből. Fazekas Lajos filmje, a Kasparek már ismert a tévé adásából. Kertész Ákos írásának főhősét, a társadalom perifériáján élő öregembert Kőmives Sándor alakítja mély emberi hitellel. Kalmár András rendezésében láthatjuk a Naftalin című filmet, mely Heltai Jenő bohózatának televíziós változata. Szórakoztató célzattal rendezte Gyökössy Zsolt az Alfonzo világszínháza című filmet, melyben a kiváló komikus három remekművet parodizál a maga sajátos humorával. Mindhárom darabban súlyos szerepeket játszik. Csenterics Ágnes rendezésében láthatjuk az Űrdiszkó című show-műsort, melyben Szűcs Judit minden énekesi, táncosi erénye érvényesül. A műsort Tánczos Gábor szerkesztette. Béres Ilona a „Naftalin” című filmben ■ Kőmives Sándor a Kasparek-ben. „Hívójel” és találkozó Kedden délután a Veszprémi Állami Gazdaság Szabadság-pusztai telepén Nemere László Hívójel című filmjére gyülekeztek a gazdaság dolgozói a kultúrteremben. Kis helyiség, telt ház. Dicsérendő a gazdaságvezetésnek az ügyszeretete a találkozó segítésében, még a távolabbi munkahelyekről is meghívtak, sőt gépkocsival elhoztak néhány dolgozót. Ugyancsak jó a tévéseknek az a törekvése, hogy munkásemberek előtt mutatnak be elsőként egy-egy új filmet a Veszprémi Tévétalálkozó alkalmából. Nemere László már korábban is részt vett itt saját filmjének ősbemutatóján. Mondhatnék, rendező és közönség találkozója nem az első a Szabadság-pusztán. A televízió alkotóit rangos művésztársaság képviselte a bemutatón. A rendezőn kívül a két főszereplő (Bencze Ferenc és Juhász Jácint), meg a film írója (Szántó Erika). A közönséget Kudlik Júlia ismert hangja (és ismert mosolya) köszöntötte. Minden együtt volt tehát a találkozó sikeréhez: film, alkotók, közönség. A „Hívójel” egy korábbi vasúti szerencsétlenség okait nyomozza. A technika meg az ember teherbíróképességét vallatja, a vasutasokra nehezedő nagy idegi megterhelést érzékelteti. És az egészből megfogalmazódik a kérdés: a dolgozó embernek tudnia kell, hogy mikor „szálljon ki” a számára megterhelő, veszélyt hordozó munkából. És ha maga nem tudná, akkor közvetlen feletteseinek, munkatársainak kell ezt észrevennie. A „Hívójel” mondandójához — bár nem vasutasok nézték végig — köze volt a gazdaság dolgozóinak. Mert minden munkaterületen eljön az a bizonyos életkor és az a bizonyos túlfáradtság. A beszélgetéshez tehát megvolt a közös életanyag mind a filmben, mind a nézőkben. Volt néhány kérdés, a rendező és a szerkesztő elmondott néhány érdekes epizódot az anyaggyűjtésről. Aztán ... megköszönték a megjelenést. Ki-ki ment a maga útján. Láttam még egy ősbemutatót a „Dimitrov”-ban a keddi napon. Jókai Lóránt és Árvai Jolán dokumentumjátékát a Vendégek címen. A film olyan öregek találkozójára kísért el, akik a pesti árvaházban együtt nőttek fel az apácák anyai gondoskodásától körülvéve. Az életanyag érdekes, olykor kissé tragikomikus; láttunk a filmen egy különös egyéniséget, akinek derűje, játékossága élvezetes a néző számára. Ezt is találkozónak szánta a televízió. A nézők többsége a tévé „családjához” tartozott, veszprémi tíz-tizenkettő lehetett. A vetítés után itt már nem próbálkoztak a beszélgetés megindításával. Ha arra gondolunk, hogy az alkotók és a közönség találkozójából valamiféle hasznos eszmecserét, véleménycserét vártak a rendezők, akkor marad a kérdőjel... A két ősbemutató alig volt több egyszerű filmvetítésnél, művészek jelenlétében. (Talán jobb lett volna a Hívójelt a tapolcai művelődési házban „leadni”, itt ugyanis sok a vasúti dolgozó.) A két találkozó nem töltötte be azt a szerepet, amit eredendően szántak neki. Meglehet, a többi ősbemutató meghozza a beszélő kedvet. És mindenekelőtt a nézőközönséget. B. O. NAPLÓ — 1980. június 26., csütörtök — 5