Napló, 1980. június (Veszprém, 36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-26 / 148. szám

I Folyóirat-olvasó ÉLETÜNK:­­ Lássunk tisztábban Sok vita, olykor félreértés és gyanúsítgatás kíséri tel­jes történelmünk vállalását és újraértékelését az utóbbi év­tizedekben. „Szakítani kezd­tünk a hajdan — nemzeti létharcunk idején — indokolt romantikus örökséggel, a rossz célokat szolgáló, sovén, begőzölt, cukor- és fénymáz­­bevonatú örökséggel, de az­zal a primitív — és alapjá­ban antimarxista, tudomány­talan és igazságtalan — szem­lélettel is, miszerint három dátumra szűkíthető egy, a történelemben ezer éve je­lenlevő nép története. Mert se­m a népet, sem a környe­zetet, amelyben elhelyezke­dik, nem érthetjük meg a folyamatosság nélkül"’ — nyilatkozta Száraz György, újabb történelmi drámája, az ítéletidő színházi előadásá­hoz kapcsolódva. Művének tárgya az 1849 tavaszán hirtelen félbesza­kadt román—magyar megbé­kélési kísérlet. Benne vala­miféle történelmi látleletet akart adni a­­tragikus egy­másrautaltságról és az ezzel együtt járó, majdnem remény­telenül összegubancolódott el­lentétekről. De ez a majd­nem a reménység szűk be­járata a gyanakvások sűrű bozótjában. Mert a gyanak­vás drámájának is nevezi szerzője az ítéletidőt. Kos­suth gyanakszik Iancura és viszont. Mindenki mindenki­re... Akik nem részesülhettek a dráma színházi élményében, azok számára is élvezetesen tanulságos — az Életünk ösz­­szevont 5—6. számában — Zelei Miklós párbeszéde az íróval. A terjedelmes és gon­dolatgazdag interjú történel­mi tisztánlátásunkat segíti, nemcsak történelmi „eré­nyek” és „bűnök” értékelé­sével, hanem közelmúltunk ellentmondásainak felfejtésé­vel is. Töprengésre biztat, s leg­újabb korunk eseményeinek világosabb megítéléséhez is hozzájárul Simonffy András kollázsregénye, a Kompor­szág katonái újabb fejezete. Egyik szenvedő hőse Almásy Pál, a fasisztákkal szembeni katonai ellenállás tevékeny részese, majd demokratikus hadseregünk altábornagya, akit „fasiszta összeesküvés” vádjával börtönösek be. Val­lomását egyebek közt Rákosi ördögi mesterkedéséről és ön­hittségéről megerősíti Nógrá­di Sándor. Almásy keserűen panaszolja, hogy saját nevét is olvasta a mártíroké között ÚJ ÍRÁS: Levelek a pártfogóhoz „A magával való megis­merkedésem nem volt és most sem közömbös az éle­tem alakulására. Nem tudom, bár rémlik, hogy hol tarta­nék, ha arra gondolok, hogy mindaz kihullana életemből, ami a maga révén került bele. Nem ismernék senkit, nem volnának jó értelemben vett „összeköttetéseim”, nem olvastam volna jó könyve­ket, nem látnék még úgy sem, ahogy most látok...” — írta 1950. június 30-án Szabó István dr. Vajkay Aurélhoz. A levél címzettje a veszp­rémi Bakonyi Múzeum — azóta nyugalmazott — nép­rajztudós igazgatója. Akinek atyai pártfogását korai halá­láig élvezte az író. Ezt tanú­sítja a júniusi Új írásban másik levele is, amely 1973. febr. 28-án kelt. „Magát te­kintem első szellemi nevelő­apámnak. És hol az az apa, aki nem dühös, ha a fiában csalódnia kell?” — válaszol­ta az iszákossága miatti kor­holó-óvó intelemre. Kifejti az alkoholizmus betegségének ártalmait, gyógyulása jele­ként közli: 15 hónapja absz­­tinens. Ennek is köszönhető­en tömérdek jegyzetet gyűj­tött a parasztságról ,tervezett regényéhez, jórészt Csersze­gen, szűkebb pátriájában. Mert „húsz év után is min­dig otthon járok álmomban. Úgy igazi ,ahogy maga írta: „Végeredményben minden ki­tűnő írásod Cserszeget, em­bereit tükrözi. Az Apáról­­fiúra is, amelynek kézira­tát Vajkay bocsátotta most a folyóirat rendelkezésére. Ugyancsak értékes iroda­lomtörténeti dokumentum is Nádor Tamás interjúja Kar­dos László professzor olvas­mányélményeiről, könyveiről. Juhász Ferenc prózaverse és Németh G. Béla tanulmánya József Attila költészetének értelmezését szolgálja. A gazdag prózai anyag mellett figyelemre méltó a versösz­­szeállítás, amelyben a bolgár Gencso Hrisztofov Tripti­chonját Simon István emlé­kének ajánlja. HONISMERET: Szocialista hazaszeretet „A honismereti mozgalom a két dolgozó osztály törté­netének feltárásában való részvételén keresztül érteti meg, hogy a hazafiság és a szocializmus építése, tehát a nemzetközi munkásmozga­lommal való kapcsolat is, egymástól elválaszthatatla­nok. Megtanít a szocializmus­nak egy ilyen felfogása a so­vinizmus és a nacionalizmus elleni küzdelem pozitív ér­telmére. Szeretném a pozitív szót hangsúlyozni. Le tudjuk szögezni, hogy a nemzeti ér­zés és a nemzeti érdek elvá­laszthatatlanok. A honisme­reti mozgalom így lehet ne­velője a tudatos hazafiság­­nak, az alkotó hazaszeretet­nek. És ezért tartom a Haza­fias Népfront munkájában központi jellegűnek, értékes­nek a honismereti munkát.” Egyetlen kiragadott gondolat­kör Ortutay Gyula öt éve el­hangzott el s érvényéből mit sem vesztett előadásából. Az azóta elhunyt tudós és poli­tikus születésének 70. évfor­dulójára ezzel emlékeztet a Honismeret idei 1. száma. Népzenei találkozó és nép­rajzi konferenciák, történel­mi emlékek gyűjtése és szakkörök tapasztalata kínál ismeretgyarapításra lehetősé­get a mozgalom megyénkbe­­li aktivistáinak. A tapolcai szabócéh 1796-ból megőrzött korsójának ipar- és művé­szettörténeti jelentőségét Tö­­rőcsik Zoltán ismerteti. Rö­vid közlemény jelent meg Hálóznak történeti értékeiről is. . Külön figyelemre érdemes Ágoston László dolgozata. Nemzetközi szolidaritás a ma­gyarországi munkásmozga­lomban az 1920-es években. Bodolay Géza egy országos irodalmi topográfia kutatási tervét ismertetve helyi iro­dalmi hagyományaink gyűj­tésére buzdít. Az országos vállalkozáshoz bizonyosan hasznosíthatják a megyénk­ről immár három kiadásban megjelent, tudományos igé­nyű és népszerű kötetet. R. I. HÉTVÉGE FÜREDEN Országos szövetkezeti néptáncfesztivál MEGEMLÉKEZÉS A MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL Immár a nyolcadik alka­lommal rendezik meg az or­szágos szövetkezeti néptánc­fesztivált e hét végén. A te­rületi bemutatókon aranyér­met szerzett együttesek jú­nius 28-án, szombaton Bala­­tonfüreden és Boglárlellén találkoznak. A Balaton déli partján tizenhat tánccsoport lép fel, nálunk pedig tíz ha­zai és egy olasz vendég­együttes szerepel. A füredi programban vesz részt me­gyénkből a veszprémi ÁFÉSZ városlődi Rozmaring együttese. A látványosnak ígérkező fesztiválon, Füreden 587-en szerepelnek. Szombaton dél­után fél 7-kor az Annabella szállótól indul a táncosok felvonulása. Menettánc-ver­­senyben haladnak végig a Tagore-sétányon a mólóig. Este fél 9-kor kezdődik a gálaműsor a szabadtéri szín­padon, rossz idő esetén a SZOT színháztermében. Ezzel párhuzamosan zajlik a boglárlellei program, s 29- én, vasárnap Siófokon foly­tatódik. Itt mind a 27 együt­tes szerepel az országos szö­vetkezeti néptáncfesztiválon. Ugyancsak jelentős kultu­rális esemény színhelye lesz Füred vasárnap: megemlé­keznek a Magyar Játékszín megalakulásának 149. évfor­dulójáról. Délelőtt 10-től tér­zenét hallgathatnak az üdü­lőnegyedbe seregi ők. 11 óra­kor a Kisfaludy-szobornál, fél 12-kor az arácsi temető­ben rendeznek koszorúzási ünnepséget. Fél 9-kor kezdődik a­­ SZOT-színházteremben az emlékest, amelynek műsorá­ban közreműködik: Ágai Ka­rola, Piros Ildikó, Ruttkai Éva, dr. Cenner Mihály, dr. Czine Mihály és Szendrey- Karper László. Új rajzfilm A Lúdas Matyi hazai és külföldi sikerei után újabb , egész estés rajzfilmen dol­­­­gozik Dargay Attila: Fekete I István több kiadást megért regényéből, a „Vuk”-­ból ké­szít négyrészes, 80 perces filmet a televízió megbízá­sából. . . A munkálatok javában tartanak: a rajzfilm-figurá­kat igen jól megjelenítő Csákányi Lászlót ezúttal is | sikerült megnyerni a közre­­­­működésre: a kis Vuk-ot | felnevelő agglegény róka, | Karak szerepében hallhatják | majd a nézők. Vuk-ot Po­­­­gány Judit, a rókapapát Szabó C­yula, a rókamamát pedig Földi Teri alakítja. A film zenéjét Wolf Péter­­ komponálja. N­a! Ne állj elém! — szólt rám az ötéves Robi. — Ez mentő és súlyos baleset történt. Sie­tek ... így kapcsolódtam be a de­­vecseri óvoda mindennapos életébe. A szerszámkamrában kis lapátok, ásók, locsoló­kannák sorakoznak. Gyer­­mekméretűek. A négy-ötéves apróságok ezekkel gondozzák pár ágyásból álló konyha­kertjüket. A sárgarépa, pet­rezselyem, borsó sorai nyíl­egyenesek. Egy gyom sem vi­rít közöttük. A növények fej­lettségét egy kertész is meg­irigyelné. Nemrégen locsol­tak. Az emberparányok most másfajta dolgokkal foglal­koznak. Várat építenek, fo­­gócskáznak, a hintával rö­pülnek, vagy a mászókán araszolnak. A legtöbben a kiselejtezett karosszériákban és körülöttük nyüzsögnek. — Nyolc éve adták át ezt a kétszintes épületet — tá­jékoztat Feichtinger György­­né, Lenke néni, vezető óvó­nő. — Itt hat csoport kapott helyet és még a kastélyban is elhelyeztek egyet. Minden foglalkoztató szobához egy mosdó tartozik és még egy helyiség, amely öltöző és ru­határ is egyben. A közeljö­vőben még két új csoportnak alakítanak ki hasonló kuckó­kat. Az egyikben főleg ci­gánygyerekekkel foglalkoz­nak majd. Elkel a bővítés. Ide járnak a picik Kolontárról, Borször­­csökről és Pusztamiskéről. A bejárást úgy szervezték meg, hogy az iskolások számára indított autóbusz hozza-viszi az ovisokat is. Nem lenne gazdaságos egy-egy csoport a kisebb községekben. Arról még álmodni sem érdemes, hogy az életkornak megfele­lő foglalkozásokat szervezze­nek. Az egycsoportos óvoda legalább annyi veszélyt hor­doz, mint az osztatlan iskola. Devecserben tizenkét óvónő dolgozik. Minden közösség munkáját egy dajka segíti. A továbbképzések megszer­vezése sem gond. Az óvodai nevelők nem utaznak a vá­rosba, hanem munkaidő előtt vagy után vitatják meg pe­dagógiai és módszertani isme­reteik hasznosíthatóságát. A gyerekek ezt nem is veszik észre, nem szünetelnek a foglalkozások. A nevelőtestü­let tagjai között összhang alakult ki. Ebben olyan té­nyezőknek is szerepe van, mint annak, hogy a jó kap­csolatok ápolása mellett ön­állósították magukat az is­kolától. Fábián Béláné, az óvoda szakszervezeti titkára számon­­tartja kolléganői gondjait és szakmai problé­máikban is örömmel ad ta­nácsot. Az étkeztetésről sem fe­ledkezhetünk meg. Győri Sándorné, a főszakács reme­kül főz. Új ízeikkel kedves­kedik kosztosainak. Ügyel arra, hogy megfelelő meny­­nyiségű vitamin, fehérje, szénhidrát kerüljön a gyom­rokba. Változatosságra törek­szik, pedig a nyersanyagnor­mák nem túl magasak. A termek berendezése ízlé­ses, meglátszik rajtuk az óvónők keze vonása. A dél­utáni csendes pihenő ideje alatt — amíg lazíthatnának — térítőket, falvédőket, bá­bokat és még ki tudja mit nem készítenek. Több cso­portban külön komponált ha­gyományai vannak a csalá­dias ünnepségeknek. A szü­letésnapokról sohasem feled­keznek meg. Az ünnepeltet gazdagon hímzett terítővel és virággal díszített asztal mel­lé ültetik. Társai énekkel, verssel kedveskednek neki. Viszonzásul — ebéd után — pár szem cukorkával kínál­ja meg őket a nap hőse, így tanulják meg az egymás iránti figyelmességet, az egy­szerű és bensőséges­­ ünnepek kialakításának mikéntjét. A szülők maguk is meg­győződhetnek arról, hogy jó kezekben vannak csemetéik. Évente egy alkalommal „nyílt napot” rendeznek a nagy és a középső csoport­ban. Az anyukák, a nagyma­mák reggel együtt érkeznek a kicsinyekkel és végignézik a foglalkozásokat. Ilyenkor a gyerekek nagyon ügyelnek arra, hogy még véletlenül se tévesszék el a verset, a dalt és hibátlanul oldják meg a feladatokat. Az ezen a na­pon készült rajzok és festmé­nyek szinte kivétel nélkül egy gyermekrajz-kiállításon szerepelhetnének. A következő tanévre két­százhetven jelentkezési lap érkezett. A kérelmek jogos­ságát bizottság bírálja el. Évek óta minden nagycsopor­tos gyermeket felvesznek. Ezzel iskolai beilleszkedésü­ket könnyítik meg. Rajtuk kívül a többgyermekes csa­ládoknak van elsőbbsége és természetesen azoknak, ahol mind a két szülő dolgozik. A társközségekből jelentke­zőket is ugyanolyan szem­pontok szerint értékelik, mint a devecserieket... Eltelt a délelőtt. A gyerekek kezet mosnak, nem is kell figyelmeztetni őket. Tudják: ebédidő van. A naposok előresietnek, se­gíteni akarnak a terítésben. Varga Ibolya Óvoda több községnek MA: ÚJABB ŐSBEMUTATÓK ÉS VERSENYFILMEK Csütörtökön folytatódnak az ősbemutatók a tévétalál­kozó alkalmából. Délután fél négykor Balatonalmádiban, a Bauxitkutató Vállalat kul­túrtermében mutatják be András Ferenc filmjét, a Legnagyobb sűrűség közepe címen. Az írója Csák Gyula. Este hatkor a nemesvámosi kultúrházban láthatja a fa­lu népe Felvidéki Judit Gyü­mölcsoltó boldogasszony című filmjét, mely Radványi Ervin írásából készült. A veszprémi Vörös Október moziban este nyolckor vetí­tik Mészáros Márta Örökség című filmjét. A versenyfilmek kategó­riájában öt alkotást mutat be a televízió. Esztergályos Károly készített tévéfilmet Csehov drámájából, a Cse­resznyéskert­­­ből. Fazekas Lajos filmje, a Kasparek már ismert a tévé adásá­ból. Kertész Ákos írásának főhősét, a társadalom peri­fériáján élő öregembert Kő­­mives Sándor alakítja mély emberi hitellel. Kalmár And­rás rendezésében láthatjuk a Naftalin című filmet, mely Heltai Jenő bohózatának te­levíziós változata. Szórakoztató célzattal ren­dezte Gyökössy Zsolt az Al­fonzo világszínháza című fil­met, melyben a kiváló ko­mikus három remekművet parodizál a maga sajátos hu­morával. Mindhárom darab­ban súlyos szerepeket ját­szik. Csenterics Ágnes ren­dezésében láthatjuk az Űr­diszkó című show-műsort, melyben Szűcs Judit minden énekesi, táncosi erénye ér­vényesül. A műsort Tánczos Gábor szerkesztette. Béres Ilona a „Naftalin” cí­mű filmben ■ Kőmives Sándor a Kaspa­­rek-ben. „Hívójel” és találkozó Kedden délután a Veszp­rémi Állami Gazdaság Sza­badság-pusztai telepén Ne­mere László Hívójel című filmjére gyülekeztek a gaz­daság dolgozói a kultúrte­remben. Kis helyiség, telt ház. Dicsérendő a gazdaság­­vezetésnek az ügyszeretete a találkozó segítésében, még a távolabbi munkahelyekről is meghívtak, sőt gépkocsival elhoztak néhány dolgozót. Ugyancsak jó a tévéseknek az a törekvése, hogy mun­kásemberek előtt mutatnak be elsőként egy-egy új fil­met a Veszprémi Tévétalál­kozó alkalmából. Nemere László már korábban is részt vett itt saját filmjének ős­bemutatóján. Mondhatnék, rendező és közönség találkozója nem az első a Szabadság-pusztán. A televízió alkotóit rangos művésztársaság képviselte a bemutatón. A rendezőn kívül a két főszereplő (Bencze Fe­renc és Juhász Jácint), meg a film írója (Szántó Erika). A közönséget Kudlik Júlia­ ismert hangja (és ismert mo­solya) köszöntötte. Minden együtt volt tehát a találkozó sikeréhez: film, alkotók, kö­zönség. A „Hívójel” egy korábbi vasúti szerencsétlenség okait nyomozza. A technika meg az ember teherbíróképességét vallatja, a vasutasokra nehe­zedő nagy idegi megterhelést érzékelteti. És az egészből megfogalmazódik a kérdés: a dolgozó embernek tudnia kell, hogy mikor „szálljon ki” a számára megterhelő, veszélyt hordozó munkából. És ha maga nem tudná, akkor köz­vetlen feletteseinek, munka­társainak kell ezt észreven­­nie. A „Hívójel” mondandójá­hoz — bár nem vasutasok nézték végig — köze volt a gazdaság dolgozóinak. Mert minden munkaterületen eljön az a bizonyos életkor és az a bizonyos túlfáradtság. A beszélgetéshez tehát megvolt a közös életanyag mind a filmben, mind a nézőkben. Volt néhány kérdés, a ren­dező és a szerkesztő elmon­dott néhány érdekes epizó­dot az anyaggyűjtésről. Aztán ... megköszönték a megjelenést. Ki-ki ment a maga útján. Láttam még egy ősbemu­tatót a „Dimitrov”-ban a keddi napon. Jókai Lóránt és Árvai Jolán dokumentumjá­tékát a Vendégek címen. A film olyan öregek találkozó­jára kísért el, akik a pesti árvaházban együtt nőttek fel az apácák anyai gondoskodá­sától körülvéve. Az életanyag érdekes, olykor kissé tragi­komikus; láttunk a filmen egy különös egyéniséget, aki­nek derűje, játékossága él­vezetes a néző számára. Ezt is találkozónak szánta a televízió. A nézők többsé­ge a tévé „családjához” tar­tozott, veszprémi tíz-tizen­­kettő lehetett. A vetítés után itt már nem próbálkoztak a beszélgetés megindításával. Ha arra gondolunk, hogy az alkotók és a közönség ta­lálkozójából valamiféle hasz­nos eszmecserét, vélemény­­cserét vártak a rendezők, ak­kor marad a kérdőjel... A két ősbemutató alig volt több egyszerű filmvetítésnél, művészek jelenlétében. (Ta­lán jobb lett volna a Hívó­jelt a tapolcai művelődési házban „leadni”, itt ugyanis sok a vasúti dolgozó.) A két találkozó nem töltötte be azt a szerepet, amit eredendően szántak neki. Meglehet, a többi ősbemutató meghozza a beszélő kedvet. És minde­nekelőtt a nézőközönséget. B. O. NAPLÓ — 1980. június 26., csütörtök — 5

Next