Napló, 1980. augusztus (Veszprém, 36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
Megvalósultak a féléves tervek (Folytatás az 1. oldalról) hozóknál. Mindent összegezve a bevételek mérsékelt ütemű növekedése ellenére a bázishoz képest a vállalati eredmény 2,5 százalékkal, a tervezetthez képest pedig 0,5 százalékkal nőtt. A vállalat eredményét ebben az évben $ százalékkal kívánja növelni. Emelkedett a szolgáltatások színvonala Az Ajkai Városgazdálkodási Vállalat ez évi feladatai között első helyen áll a lakossági szolgáltatások minőségének és színvonalának emelése, emellett a városi tanács kezelésében lévő intézmények felújítása, karbantartása, a kisebb építési beruházások megvalósítása. A vállalat első féléves tervét teljesítette. A tavalyihoz képest 138,1 százalékos, a tervezetthez viszonyítva pedig 111 százalékos termelésiérték-növekedést értek el. A szolgáltatási tevékenységek közül az ingatlankezelésnél 109,4, a kéményseprésnél 116,4, a távfűtésnél 169,9, az egyéb szolgáltatásoknál 107,1 százalékkal növekedett az árbevétel az elmúlt évihez képest. örvendetes tény, hogy a szolgáltatás aránya az össztermelési érték 75 százaléka. Az első félév során csaknem 18 millió forint építési árbevételt értek el, amely az éves terv időarányos teljesítésének felel meg. Befejezték többek között a magyarpolányi általános iskola teljes felújítását, s augusztus 20-án egy új, 200 személyes óvodát is átadnak. Jelentős feladatot jelent a városi távfűtési rendszer felújítása és karbantartása is, melynek eredményes elvégzését bizonyítja, hogy a korábbiakhoz hasonlóan zökkenőmentes volt a városban a fűtés és a melegvízellátás. A távfűtési rendszerben nagy gondot fordítanak a hőközpontok automatizálására, amely egyedüli lehetőség az energiatakarékosság növelésére. Az Ajkai Városgazdálkodási Vállalat a termelési érték növekedését az éves tervben előirányzott 415 fős létszám helyett 397 fős létszámmal érte el. A munka- és üzemszervezési terv keretén belül igyekeztek kihasználni a belső tartalékokat, az anyag- és energitakarékosság területén pedig a népgazdaság elvárásait tartották szem előtt. Erre az évre 700 ezer forint anyag- és energiamegtakarítást terveztek, az első félévben már 450 ezer forintnyi megtakarítást értek el. Az idén 4 százalékos központi és 0,5 százalékos saját bérfejlesztést hajtanak végre. Még ebben az évben befejezik a Kosztolányi utcai új telephely építését is. Kooperációs megállapodás a Jaguár céggel öt évre szóló együttműködési szerződést kötött a Hungarocoop az Egyesült Államok-beli Jaguár céggel, melynek keretében a szövetkezetek külkereskedelmi vállalata 20 millió dollár értékű felső konfekcióruhát exportál. Az amerikai partner knowkéwt, gépeket és technikusi segítséget nyújt. Az együttműködés várható eredményeként a ruházati termékek forgalma a tengerentúli piacon évente 25 százalékkal emelkedik. Ez a megállapodás a harmincadik az olyan kooperációk sorában, melyek az ipari szövetkezetek gazdaságos exportjának növelését szolgálják. A kőszegi és a kapuvári ruházati szövetkezet például a Triumph céggel áll már jól bevált kooperációs kapcsolatban, melynek köszönhetően a Hungarocoop-on keresztül az idén mintegy 7 millió nyugatnémet bérneműt márka értékű nőt fekészítenek exportra. A szombathelyi Savaria Ruhaipari Szövetkezet és a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet az NSZK-beli Brühl cég férfinadrággyártó kooperációs partnere. Örömök, gondok Csetényben Erdők, dús legelők veszik körül a csetényi termelőszövetkezet korszerű szarvasmarhatelepét. A Gaja menti Termelőszövetkezet vezetői 1975-ben a tájjellegnek és az országos elképzeléseknek megfelelően középtávú szarvasmarha-fejlesztési programot ki. A tervet 1977-ben dolgoztak jóváhagyták, s 57 millió forintos költséggel megkezdődött a 632 férőhelyes szarvasmarhatelep tervezett építése. Két év múlva a négy épületből kettő elkészült. A mezőpanelrendszerű fekvőboxos, egyenként 158 férőhelyes istállókhoz felépült a svéd Alfa-Laval technológiával felszerelt 2x2x8 állásos fejőház, az elő- és utóvárakozó, a modern tejtároló, az elkülönítő és az inszemináló (megtermékenyítő) állomás. A másik két istálló vázszerkezetét is a telepre szállították. A beruházással egyidőben munkához láttak az állattenyésztők. 1976-ban — az akkori férőhelyeknek megfelelően — 1900 darab volt a szarvasmarha-állomány, 1979 végére pedig 2500 darabra szaporodott. A mennyiségi változást követte minőségi is. Négy éve 2340 liter tejet fejtek egy tehéntől, 1979-ben 3710 litert, az idei első félévben pedig már 4100 litert. A szarvasmarha-állomány hasznosítás szerint szétvált, kialakult a tej- és húshasznú ágazat. Az elképzelés szerint 450 darab magyartarka - holsteinfríz keresztezésű tehén termeli a tejet 1980 első félévében. Az idén még várható 150 darab vemhes üsző ellése. A beruházási örömöket viszont felváltották a gondok. A tavaly elrendelt „beruházási stop" miatt késik a harmadik és negyedik istálló felépítése. Előfodulhat, hogy férőhely hiányában üszőket kell eladni Csetényben, ami jelentős kárt okozna a gazdaságnak. Természetesen az sem mindegy, hogy az egy férőhelyre jutó költség jelenleg jóval magasabb (95 ezer forint) a tervezettnél. A befejezetlen beruházás miatt a telep összes berendezéseinek költségeik, vagyis 312 férőhelyre osz.fél terheléssel” üzemel a fejőház, a tejtároló, silódepó stb. A teljes üzem pedig a termelőszövetkezeteknek és a népgazdaságnak egyaránt érdeke. Flink Kornél Energiatakarékosság II. Szervezett szemlélet Talán nincs is a népgazdaságnak még egy olyan területe, amelyet az utóbbi években annyi rendelet és utasítás „érintett” volna, mint az energiagazdálkodást. Minden minisztérium, tröszt országos hatáskörű intézmény és szervezet tömegével adta ki az ágazati szintű intézkedéseket. Ezek önmagukban rendkívül hasznos „papírok”, de együtt magukban hordozták a szétaprózottság veszélyét is. Magyarul: hiányzott és máig is hiányzik az az egységes szervezeti forma, amely tiszteletben tartva a főhatóságok különböző intézkedéseit, ugyanakkor tekintet nélkül, területileg és helyileg összefogná az energiagazdálkodás ügyét. Kell, de kinek? Ennek a szervezetnek a hiánya elsősorban a tanácsi irányítású intézményeket érinti kedvezőtlenül, hiszen soraikban néhány kivételével csaknem valamennyi népgazdasági ág megtalálható. Természetesen ezeket külön-külön Budapestről irányítani még energiaügyben sem lehet. Nem marad más hátra tehát, mint egy önálló, megyei jogkörű intézmény létrehozása. Az törvényszerű, hogy ezt az intézményt csatolni kellene valahová, fentiekből egyértelmű, hogy a a megyei tanácsokhoz. Hadd tegyem hozzá mindjárt, most az egyszer nem lenne felesleges az adminisztráció bővítése. Számos kérdés már a gondolat felvetése közben előbukkan. Többek között az, hogy megérné-e egy új, mondjuk négy-hat tagú szervezet fenntartása? Meg aztán mennyire folyhatna bele az ágazati irányításba, milyen hatás- és jogkörrel rendelkezhetne? A kérdések azonban nem kérdőjelezik meg magát a tényt: az Ezzel természetesen nem oldódna még meg az energiagazdálkodás tengernyi gondja. Csak egy lépés lenne a még takarékosabb gazdálkodás felé vezető úton. A többi szükséges lépés egyike például a megyei szintű hőellátó vállalat létrehozása. Mert ami most ez ügyben uralkodik, az minden, csak nem színvonalas szervezet. Sőt semmilyen! Ugyanis az egy-egy városban üzemelő, a néhány háztól vagy egyetlen épülettől kezdve több ezres lakótelepek hőellátását biztosító kazánoknak annyi gazdájuk van, ahány helyen vannak. A szét apróegységes szakmai szemlélet szükségességét. Ezek után nem szabad megfeledkezni arról, hogy valami azért már történt a megyei szintű energiagazdálkodás ügyében. A Veszprém megyei Tanács tervosztályán - és más megyékben is - már dolgozik egy energetikus, de még hazás- és jogköre sincs leírva. Hogy akkor mit csinál? Elsősorban a beruházások előkészítésén tevékenykedik, de úgy, hogy a házon belüli jogköre sem tisztázott, így például a többi megyei szakigazgatási szervnek sem felettese. Ebből következik a következő lépés. Úgy, ahogy van megyei főépítész, kellene egy megyei főenergetikus is a neki járó koordináló és ellenőrző szerepkörrel, s a helyi tanácsok irányában is hatalommal bírna. Ez az a pont, ahol az a bizonyos megyei irányítású intézmény gondolata ismét előbukkan. Mindez együttesen természetesen nem megyei feladat, ez országos gond, melynek megoldása központi intézkedést igényel. zottság eleve magában hordozza a rendszertelenséget. A megyei hőellátó vállalat - vagy nevezzük bárminek — létrejöttével azonban, túl azon, hogy színvonalasabbá válna a kommunális hőellátás, az annyiszor emlegetett ráfizetés egy kézben összegeződne. Tudniillik a központi fűtés és melegvízellátás jelentős veszteséget okoz mindazon intézménynek, amely ebben érdekelt. vállalatok A városgazdálkodási vagy ingatlankezelők azonban kénytelenek „lenyelni". Kigazdálkodják a ráfizetést. Ha létrejönne egy megyei vállalat, akkor az kiszűrhetné a kisebb gazdálkodó egységek nagy gondjait. Vagyis a veszteség egy helyen jelentkezne. Igen ám, de ha tiszta profilú szervezetről van szó, mivel tudja, illetve lehet kiegyenlíteni a veszteséget, ami mondjuk elérheti a húszmillió forintot évenként? Hát bizonyára csak állami dotációval. Hogy ezt ki biztosítsa, maga az állam, vagy esetleg a megye? Akárki is, az biztos, hogy pénzügyi szempontból nagyon is nyitott a kérdés, de végül is a forint házon belül maradna ... fi szándék kevés Ugyancsak rendezetlen a kis egységek, intézmények energetikai szakembereinek kérdése. Miután a rendeletek kötelezővé tették a gazdálkodó intézmények — mezőgazdasági termelőszövetkezetek, iskolák, kórházak, stb — számára az energetikusi státusz létrehozását, azok sietve eleget is tettek az előírásnak. A sietés vége az lett, hogy véletlenül sem szeretnék valakit is megbántani, de ez az igazság - olyan személyek is kaptak megbízást energetikusi munkakörök ellátására, akik csupán emberi kvalitásaik alapján vállalták, de vajmi keveset értenek hozzá. Ráadásul csupán üzemanyagfelhasználási kimutatásokat, statisztikákat kell nekik készíteni, operatív jogkörük vagy egyáltalán nincs, vagy roppant kicsi. Arról nem is szólva, hogy az egységes szemlélet köreikben valóban hiánycikk. Még nem volt fórum, mely ezeket az energetikusokat egyszer is összehívta volna! S ha már a fórum került szóba! A társadalmi szervezetek annyi mindenre alkottak már bizottságokat, (töbségük meg is teszi a tőle telhetőt), energiatakarékosság ügyében azonban még nemigen hallattak magukról. Szeretném hinni, hogy mindez amit a fentebbi problémák magukban hordoznak, olyan kérdések, amelyek megoldása valóban égetően szükséges. És ez esetben nem szabad az „intézményesdi" szó, önmagában néha feleslegesnek tűnők lényegét érezni. Következik: Kikapcs. Bölcs Csaba Kazánházak itt is, ott is • A halimbai bauxitbánya üzemvezetője, Kramár Tibor meglepődve fogad bennünket, jeleztük érkezésünket, s hiszen nem ők sem szóltak a tervezett eseményről. Amolyan váratlan kéretlen toppantunk be, hallottunk ugyan valamit, mert de bizonyosság nélkül. Ám perceken belül tudjuk: nem jöttünk hiába. A keresett riportalany - Oravecz Zoltán üzemvezető-helyettes - a régi Hallerballes bányaüzemnél tevékenykedik négy munkatársával. Robbantanak - közli az üzemvezető. Valóban, már napok óta nagy a készülődés. A bányaüzem, miután eleget tett kötelességének, felszínre szállította a sok ezer tonna bauxitot, szépen becsukta kapuit. Szerepét átadta fiatal testvérének, a Halimba uitas üzemnek. Az aknatorony, a gépházak, az üzemi irodaépületek, a csillefelvonó, a külszíni berendezések elárvultak. Aztán következett a leszerelés, ami használható volt, megmentették, beszerelték és beépítették. Ám a területet - a hazai bányatörvény értelmében — rekultiválni kell, tehát a felszínt szinte csaknem egészében eredeti állapotába kell visszaállítani, s átadni hasznosításra. Most ez a munka kezdődött meg. Csakhogy a vastag falakat, vasbeton oszlopokat, erős téglaépületeket igencsak fáradságos munka lenne emberi erővel szétbontani. A robbantásos módszer gyorsabb is, olcsóbb is. A végrehajtók: Oravecz Zoltán üzemvezető-helyettes, Varga Gyula, Szíjártó Lajos robbantómesterek és Németh János kisegítő lőmester. Sic transit gloria... Hogy mi lesz az anyagok sorsa a robbantás után? A vállalat fiataljai, a KISZ-es szocialista brigádok már jelentkeztek: jönnek, megmentik a használható anyagokat, téglát például a fürdő bővítéséhez, a szociális épületek nagyobbításához használják majd fel. És az aknatorony alkatrészeit? „A vállalat felajánlotta megvételre — mondja Oravecz Zoltán. De nem vásárolta meg senki, sőt a legolcsóbb lebontási ajánlat is egymillión felüli volt, így hát ezt a tornyot is majd robbantással lefektetjük, aztán lángvágókkal szétdaraboljuk és átadjuk a MÉH-nek". Azt mondják: az elmúlás mindig fájdalmas. De Oravecz Zoltán és munkatársai ez esetben másként vélekednek. „Ez a bánya sok dicsőséget szerzett a vállalatnak, 1954-ben épült korszerű, nagy termelékenységű volt. Működése alatt több mint 6 millió tonna bauxitot adott. Megtette a kötelességét, csak elismeréssel szólhatunk róla. Akik itt dolgoztak, most a szomszédban tevékenykednek. A rekultiváció után itt jó legelő lesz majd, a mezőgazdaság hasznosítja a területet.” S. Nagy-Péterfay Bontás - robbantással Először az üzemépület - „Lefektetik az aknatornyot” A szállítóakna tornya és a gépház. Elárvultan, lebontásra várva állnak A lyukakba összesen mintegy 23 kiló robbanóanyagot töltenek A messzire hangzó dörrenés után ez a romhalmaz maradt az épületből NAPLÓ - 1980. augusztus 7., péntek -3