Napló, 1980. november (Veszprém, 36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
Két sikeres beugrás A színészmemoárok tanúsítják, hogy a művészek rémálma, mikor megbetegedett kollégájuk helyett - alig egy-két próbával vagy anélkül - át kell venniük a szerepet. Ahogy szakzsargonban mondják: beugrani. A Petőfi Színház idei évada máris két kényszerű beugrást produkált. Mindkettőben az a rendkívüli, hogy nemcsak egy-két alkalommal helyettesítettek, hanem huzamosabb ideig. Demjén Gyöngyvér A revizor polgármesternőjét vette át Dobos Ildikótól, A tojás Hortense és az Első nő szerepébe pedig Takács Katalin ugrott be a kórházi kezelésre kényszerült Horváth Ibolya helyére. A két beugrásban az is közös, hogy mindkettő sikert aratott, nemcsak a közönség, hanem a színtársulat szakmai közvéleménye előtt is. Demjén Gyöngyvértől kérdezem : — Milyen érzés volt átvenni Anna Andrejevna szerepét? — Egy beugrás az halálugrással egyenértékű. Legalábbis nekem olyan pokoli izgalmat jelent, ami a legnehezebb premierhez sem hasonlítható. — Mennyi ideje volt a szöveg megtanulására? — Három nap. Nem a szereptanulás volt a gondom. Különben is nagyon könnyen tanulom a szöveget. Normális próbaidőben nem is tudom mikor. A helyzeteket próbálom gondolatban is, eközben szinte belémragad a szöveg. — Nehézséget jelenthetett, hogy a rendező Oleg Tabakov nem lehetett Veszprémben? — Pétervári igazgató vezette a rendelkező próbát, hogy érezzem a járásokat, a partnereim ritmusát. Sokat segített. — Megszerette a szerepet? — A beugráskor nem voltam qBIOiTíimnál. Amikor az első közönségreagálások, nevetések bejöttek, már majdnem élveztem, hogy belebújhattam Anna Andrejevna figurájába. A későbbi előadásokon megszerettem ezt a kisvárosi női alakot. Takács Katalintól érdeklődöm . — Az ön beugrása „veszélyes” volt? — Nem, mert volt rá időm. Vasárnap tudtam meg, hogy beugrom A tojásba. Hétfőn Pethes György rendezővel végigpróbáltuk a Hortense-jeleneteket. — Nem félt? — Csak akkor izgultam, amikor felmentem a színpadra. Jó volt tudni, hogy a kollégák is szorítanak értem. Kicsit mindannyian premierhangulatot, premierfeszültséget éreztünk. — A játékba feledkezés után megszerette Hortense alakját? — Nekem nagyon hiányzik a próbafolyamat. Az alakításomat még mindig — jó pár előadás után is — rögtönzésnek érzem. Körülbelül annyira az enyém, mint egy szinkronszerep. Meg különben is Horváth Ibolya jó barátnőm. Az az érzésem, hogy ez az ő szerepe, én csak vendég vagyok a produkcióban. Sajnálom, hogy betegsége miatt nem játszhatta végig A tojás-előadásokat. Horváthy Takács Katalin Demjén Gyöngyvér Ahol a csodák mindennaposak A balatonfüredi lakás konyhája valóságos bábkészítő műhely. Bábfejek és már kész figurák hevernek itt és ott, az asztalon, a hokedlin, a ládán. Félrebicsaklott fejjel, üres testtel, most még lélektelenül. Készítője, életre keltője Tilesch Nándor, a füredi gyerekek körében jól ismert ember. — Az új produkcióhoz csinálok éppen bábot. Közben a régieket is megjavítom — magyarázza. Az új jelenet próbája délután lesz, s a „főszereplő” egyelőre még habszivacs, papír és rongydarab. — A csúnya kislány figuráját ma reggel kezdtem kialakítani. Ez a feje. Egy tömbből „faragtam ki" — vesz kézbe egy gömbölyded szivacsdarabot —, bevonom használt trikóanyaggal, a nyaka keményebb papírgyűrű lesz. Aztán még hajat kell csinálnom . .. — majd elgondolkodva a színes gombhalomra néz: — Nehéz ám a babaszemet kiválasztani! Meghatározhatja a bábu viselkedését, „életét”. 1. Úgy látszik, a bábok születése nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. — Egy-egy előadás előtt sokat töröm a fejem, szinte éjjel-nappal azon gondolkodom, milyen legyen a díszlet, a szöveg, a báb karaktere, vagy éppen milyen zene illik inkább aláfestésül. Komoly kutatómunka előzi meg a színpadra állítást. — Ha hiszi, ha nem, a könyvtárat bújom. Például legutóbb annak néztem utána, hogy nézhetett ki egy francia munkás vagy egy paraszt 1800 körül. Milyen volt a viselete, a sapkája. Úgy érezte, e nélkül nem vághat neki a francia vásári játék bábjainak készítéséhez. Grimm-, Andersen-, La Fontaine-mesék előadása után jutott el a francia vásári bábjátékhoz. A tréfacsináló csodaszakács afféle franciaországi Vitéz László. 2. Közben előkerül a magnó meg egy vaskos fényképköteg is. Előadások felvételei hangban és képben. Az egyik fotó a bábcsoport tagjait „mutatja be". — Az alsó sorban Somogyi Istvánná, Bodor Mihályné és Ciguth Istvánná. Mellettük Dervalics József. Ők ketten régen színjátszók voltak, még a 60-as évek alatt. Aztán 1977 óta együtt bábozunk. Évekig színjátszó voltam én is, aztán meg szakszervezeti kultúrás a munkahelyemen, a hajógyárban. Egyszer Mikulás-estet rendeztek. — Rengeteg gyerek volt, báboztunk nekik. Ez volt az első fellépésünk. Aztán a művelődési ház is felfigyelt ránk, azóta a hajógyár és a művelődési otthon patronáltjai vagyunk. Közben minősítést is szereztem. Évente nyolc-tíz előadást tartanak, szívesen látják őket az óvodáktól a nyugdíjasklubig mindenütt. A Pécsett tartott nemzetközi bábfesztiválon még csak mint néző vett részt, de a jövőre rendezendő fesztiválnak tevékeny részese szeretne lenni a csoport. Nevezésüket már elküldték Békéscsabára, a fesztivál szervezőinek. — A gyerekek világa a csoda. A bábok életében a csodák pedig mindennaposak. Sajnos, a szülők egy része nem tudja, mennyire nevelő hatású a bábjáték, még akkor is, ha boszorkány vagy gonosz manó van benne, hiszen a végén úgyis megbűnhődik a rossz. A báb él, mozog, a bábbal beszélni lehet, s a gyerekek tudják ezt. 3. Bizony, sokszor többet érhet egy példázatszerű bábjelenet arról, hogy mosakodni pedig muszáj, mint a szülők állandó noszogatása. A bábu érzelmek útján hat a gyerekekre. — Másrészt a színházba járásra szoktatást is a bábművészettel kell és lehet elkezdeni. Ezért is szorgalmazom, hogy a szülők hozzák el a kicsinyeket a bábelőadásra. Mi is szívesen látjuk őket, akár a próbáinkon is, kicsiket és nagyokat egyaránt. Zentai Katalin Új társasjáték a képernyőn Kersztkérdés címmel új társasjáték jelentkezik a képernyőn november 21-én — pénteken — délután. A Játék a betűkkel című műsort felváltó fejtörőben két játékos keresztrejtvényt rejt, s feladatuk a rejtvényben elhelyezett aforizma kitalálása is. A játékosok felváltva kérdezhetnek az egyes sorokra. A rejtvényben megszokott szöveges meghatározások helyett gyakran egy-egy karikatúra jeleníti meg a keresett sort. Ahogy a játék halad, úgy egyre több szó kerül a táblára. A hagyományoknak megfelelően az új társasjátékba is bekapcsolódhatnak a nézők. A műsor végén a képernyőn egyegy képes rejtvény látható, s azt — az otthon megfejtendő keresztrejtvény ábrájával együtt — rendszeresen közli a Rádió- és Televízióújság. sározó. Rákérdezünk, mi volt azelőtt, a válasz meghökkentő: — Uraim, miért titkoltam, ezért engem ma senki sem bánt: a harmincas években katonai akadémiát végeztem, repülőpilóta voltam. 1942-ben lelőttek Párizs felett, íme a nyomai... A homlokára, fejére mutat: csúnya sebhelyek, forradások ... A 70 éves ember ma is katonás tartású, kimért és szigorú. - Közgazdász diplomát is szereztem, még a háború előtt, utána pedig a Chinoin gyógyszergyárban segédmunkásból tornáztam fel magam üzemmérnökké. Ez 1953-ban volt.. . - Egy év múlva pedig felcsapott vásározónak ... - Úgy van! Uram, ha tudná mi mindenhol kereskedtem már...? Vejéhez, a szemüveges úriemberhez fordulok. - S ön milyen pályát hagyott ott négy hónapja? A válasz nem kevésbé meghökkentő: - Kérem, én tíz évig diplomáciai szolgálatban voltam . .. — Követségeken? — Nem éppen. A Skandináv országokban lévő kereskedelmi irodáinknál dolgoztam. — Milyen nyelvet beszél? — Angol, német, svéd, finn, norvég és dán. — Végzettsége? — Felsőfokú nyelvvizsgák. — És most vásározó a piacokon? — És most az vagyok . .. Átellenben éppen unatkozik a sátra előtt egy fiatal, de már őszülő vásározó. Vevője hosszú ideje nincs, s láthatóan unja is az egészet. — Nem valami nagy kedvvel csinálja — lépünk hozzá. — Mit parancsol, kedves uram? Nadrágvásárlás az ürügy, de emberünk itt is hamar elárulja, hogy nem igazi vásározó. Pillanatok alatt elmagyarázza, nekem a vevőnek, hogy a kord anyagok közül melyik a fió és melyik a bóvli. Mutogatja, hogy melyik nadrágot vegyem meg, s melyiket kerüljem el messze. — Miért ilyen őszinte, miért mondja el mindezt? — Mert úgyis itthagyom az egészet. Nézze, nekem nincs szívem átverni a népet. Ez nem nekem való. Szabó Tibor nadrág- és dzsekikereskedő egy rokonának az alkalmazottja, s mint mondta, a válás megviselte anyagilag. Ezért váltott pályát, a pénz miatt. Különben épületgépész ... Most éjjel 2 órakor indul Budapestről, hogy időben leérjen, s este van, mire újra a fővárosba jut. — S mennyit keres? Kedvesen mosolyog: — Ne kérdezze, uram! Ezt egyetlen vásározótól sem tudja meg ... Élünk, megélünk! Márk Sándor szüntelenül kiabál, szórakoztatja a piac népét: — Mit beszél, haver...? Még hogy ez a pulcsi kicsi ...? Fut két kört és belefér! Tessék fiúk, lányok, itt az Ager, a sláger! Olcsóbb, mint a libamáj... Most már neki is bemutatkozunk. Készséges, de a sátornál nem beszélgetünk, hanem egy közeli kocsmába húzódunk kávéra. — Nem iszom, sokat vezetek — mondja. — Milyen kocsija van? — Cipekedni a Barkas, amit láttak is, otthon meg egy sárga Ford Capri. — Jól megy az üzlet... — Nem panaszkodom. Ha nem menne, nem csinálnám. — Kell az a sok szöveg? - Okvetlenül. Nézze, nagy a konkurencia, sok a pulcsi a piacon. - Látta a „Végkiárusítás” című filmet? Itt forgatták Pápán ... - Ajaj, nagy felzúdulást keltett a szakmában ... Ismerem is a csajt, akit a Margittai Ági játszott. - Tehát megtörtént, minden igaz volt . . . - Az, csak nem ilyenek a vásározók... A Munkácsy a kivételest, a kurriózumot írta meg, nem az általánost, nem a leginkább tipikus figurát. - S ezért sértő volt a többiekre ...? - Igen, mert az a csaj, akinek a sofőrje volt az az író, már régen nincs a szakmában ... Lebukott, eladósodott, fűnek-fának tartozik. No és a több ezer forintos snóblizások, meg piálás . . . Ugyan, uram?... Mi Pápára és minden piacra melózni járunk, pénzt keresni, nem pedig elverni. És nem piálni... Korán kelünk, vezetünk, rekedtre ordítjuk a torkunk és kasszírozunk, aztán irány haza ... Visszamegyünk. Sándor, amikor a sátrához érünk, pánikszerűen elbúcsúzik. Láthatóan nem akar velünk a már pakolászó vásározók közt végigballagni . Hogy miért. ..? Ki tudja? A piactér kiürült, szemét borítja a placcot és sátrak vázai, vasbordái meredeznek az égnek. Autókat túráztatnak, pakolnak a vásározók. Két bekecses egy öreg, fekete Mercedes csomagtartóján ötszázas köteget számol. Arcuk gyűrött, a szemük kialvatlan, vörös, de csillog ... Józsa Benő Veszely Lajos grafikái Kongresszus után A határozatok következetes végrehajtásáért Beszélgetés Wágner László megyei küldöttel Wágner László, a pedagógusok szakszervezete megyei bizottságának politikai munkatársa, az új megyei bizottság tagja — egyike volt annak a tizenhárom tagú küldöttségnek, amely megyénk több mint tízezres pedagógustársadalmát képviselte a pedagógusok szakszervezetének tizenegyedik kongresszusán. Arra kértük Wágner Lászlót, összegezze a kongresszuson szerzett tapasztalatait, s körvonalazza a pedagógus szakszervezet előtt álló feladatokat. Mondhatom, hogy nagyon jó hangulatú kongresszusnak lehettem részese. Az utóbbi négy esztendőben olyan jelentős intézkedések történtek a pedagógusok életkörülményeinek javítására, amelyek nagy mértékben javították a pedagógusok közérzetét. Az alsó - és a középfokú oktatási intézmények pedagógusainak alapbérátlaga 46, a fizikai és egyéb dolgozóké 47, a felsőoktatási intézmények oktatóié 35 százalékkal emelkedett. A pedagóguslakás-építési kölcsönt a múlt esztendőben felemelték 220 ezerre. Az oktatási ágazat letelepedési segélyekkel, területi pótlékkal is segíti a pedagógusok életkörülményeinek a javítását. - Szüntelen növekszenek a társadalmi elvárások az oktatási intézményekkel, a pedagógiai tevékenységgel szemben. Hogyan képes a pedagógustársadalom megfelelni ezeknek az igényeknek? - Az igények, elvárások és a lehetőségek közötti különbségek gyakran feszültségek forrásai. Szakszervezetünknek éppen az az egyik nagyon fontos feladata, hogy segítse ezeknek az ellentmondásoknak, feszültségeknek a feloldását, az igényeknek és a lehetőségeknek a közelítését egymáshoz. A kongresszusunkon — plenáris ülésen és szekcióüléseken egyaránt — nagyon sokoldalúan és mélyrehatóan elemeztük az oktatáspolitikai célkitűzéseink realitásait, a tennivalókat. - Melyek a leghamarabb megoldásra váró gondok, feladatok? - A pedagógusok szakszervezetének kongresszusán ajánlásokat fogalmaztunk meg a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusára. Nagyon egyértelműen csendült ki a kongresszusi beszámolóból és a felszólalásokból is az az igény, hogy egész oktatásunkban törekedni kell a stabilitásra, a messzebb látó tervezésre, a kapkodás, a sűrű változtatgatás kiiktatására. Csak ott és csak akkor változtassunk, ahol jobbat tudunk adni minden előbbinél, s ahol arra a reális lehetőségek is adottak. A területfejlesztések, körzetesítések, oktatási beruházások nem nélkülözhetik a kellő körültekintést, felelősségteljes döntést. - Wágner elvtárs a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel foglalkozó szekció munkájában vett részt, fel is szólalt. Milyen problémák kerültek terítékre? - Szóba került egyebek között az 1979-es bérszínvonal kedvezőtlen alakulása, s az is, hogy a múlt évben 135 millió forint volt országosan — megyénkben 3,5 millió — a bérmaradvány. Nem a legcélszerűbben, leghasznosabban oldják meg sok helyütt a bérfejlesztéseket. Sok bírálat érte az egyszázalékos jutalomkeretet, amely arra is kevés, hogy a törzsgárdajutalmakat fedezze. Kongresszusunkon ajánlást fogalmaztunk meg ennek a felemelésére. Vannak olyan feladatok is, hogy egyes igazságtalanságokat megszüntessünk az alkalmaztatás feltételeiben. Ha egy szakoktató például szakközépiskolában tanít, 24 óra a heti kötelező óraszáma, de ha szakmunkásképzőben, akkor a heti kötelező óraszáma 32. Ez nagyon nyilvánvaló méltánytalanság. Régebbi probléma, s megoldásra vár a pedagógus illetményföldek sorsa. Gondok vannak a pedagógusok, főként a sokat utazó szakfelügyelők gépkocsiellátásával. Az idén mi is kaptunk 23 gépkocsit, melyből sok volt az 1600-as Lada, tízszázalékos felárral. Nem tudtuk elosztani, mert az igények kis kocsikra szóltak, s méltánytalannak tartják sokan, s afféle „csúszópénznek" tekintik a tízszázalékos felárt. Elég sok gondot okoz az is, hogy az oktatási ágazatban nincs szociális és kulturális alap. - Miben látja a kétnapos tanácskozás legfőbb tanulságát? - A legfőbb tanulságot abban összegezhetném, hogy oktatáspolitikai célkitűzéseink megvalósításában, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek a javításában nem kell nekünk valami új dolgot kitalálni, kiötleni. A meglévő jó határozatokat, jogszabályokat kell jól alkalmazni, következetesen végrehajtani. H. J. NAPLÓ - 1980. november 16., vasárnap -5