Napló, 1983. január (Veszprém, 39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Több ezer fonalcséve készül évente Bakonytamásiban, a csóti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet hüzemében. A csévéket a Pápai Textilgyár fonalüzemében használják fel. Fotó: Péterffy Endre Az Elnöki Tanács rendelete A technikusképzés új formájáról A technikusképzés a szakközépiskolák feladata lesz a következő időkben. Újra iskolarendszerben képezik tehát majd a középfokú műszaki munkaköröket betöltő technikusokat, akárcsak tíz évvel ezelőtt. Miként az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén módosított törvényerejű rendelet előírja, a szakközépiskolákban középfokú szakképesítést, technikusképesítést, illetőleg a magasabb elméleti képzettséget igénylő ipari, élelmiszeripari, mező- és erdőgazdasági szakképesítést lehet szerezni. A tanulmányi idő négy, illetve öt év. A műszaki jellegű szakközépiskolákban a tanulók az első két évben főleg az általános műveltséget és a szakmát alapozó tantárgyakat tanulják, szakmai, elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek. A második év végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezután - immár 16 évesen - érdeklődése, képessége, tanulmányi eredményei alapján döntheti el: az érettségi mellé szakmunkásbizonyítványt, technikusi képesítést akar-e szerezni, vagy különbözeti vizsgával átmegy a gimnáziumba. Akik érettségizett szakmunkások akarnak lenni, külön tanulmányi ágon, még két évig, akik pedig a technikusi pályát választják, külön tanulmányi ágon további három évig tanulnak, az utolsó tanévben - az elképzelések szerint — csak szakmai képzésben részesülnek. Az ötéves képzésben részt vevők tehát érettségi vizsgát a negyedik évfolyam elvégzése után, szakmai képesítő vizsgát az ötödik évfolyam befejezése után tehetnek. A négyéves képzésben tanulók a negyedik évfolyam elvégzése után tehetnek érettségi (technikusi) képesítő vizsgát. Az érettségi bizonyítvánnyal jelentkezhetnek felsőoktatási intézménybe. Akik az érettségi mellé valamely szakmában szakmunkásbizonyítványt szereztek, munka mellett kétéves levelező oktatásban szintén megszerezhetik a technikus képesítést. A technikusi oklevéllel rendelkezők természetesen szakmunkásként is foglalkoztathatók majd. Az illetékes minisztériumok és a tanácsok a következő két, illetve három évben előkészítik az új képzési formát, amelyet a tervek szerint a nappali képzésben 1985-ben, a levelezőknek 1984-ben vezetnek be. Ez ideig a jelenlegi technikusi minősítő rendszer érvényes. Az egykori technikumokat régi formájukban nem állítják vissza, mivel időközben változtak a követelmények, azok oktatási, képzési, nevelési tapasztalatait azonban hasznosítják az új képzési formában. Lehetővé kívánják tenni, hogy a tanulók ne közvetlenül az általános iskola elvégzése, hanem képességeik megismerése után választhassák a technikusi pályát. Szükséges módosítani az egykori tananyag mennyiségét, minőségét, szerkezetét, és a kellő gyakorlat mellett erősíteni az előéleti képzést, az idegennyelv-oktatást. Helyet kell adni a számítástechnikai képzésnek, a vezetési-szervezési ismeretek oktatásának. E képzés korszerűsítését az indokolja, hogy a technikusminősítő tanfolyamokon képesítőzők szakmai színvonala és általános műveltsége nem felel meg teljes mértékben a korszerű technika, technológia és termelés követelményeinek. Jelenleg a középfokú műszaki végzettségűek munkakörének egyötödét a kívántnál alacsonyabb, egyhatodát magasabb képzettségűek, csaknem egynegyedét szakképzetlenek töltik be. A technikusi oklevéllel rendelkező aktív keresőknek csupán a fele dolgozik technikusi munkakörben. A népgazdaság érdeke, hogy a mintegy 300 ezer középfokú műszaki szakalkalmazotti munkakört jól képzett szaktechnikusok töltsék be. Ezek megfelelő képzése csakis iskolai rendszerben lehetséges. Építők helytállása télen „ jót akarni kell...” A két ünnep között, két nappal Szilveszter előtt már fagyos csend telepszik az építkezésekre. Láncos lakat lóg a félig kész toronyépületet ölelő kerítésen, a falak mellett pedig dermedt mozdulatlansággal áll a daru. A jövendőbeli otthonok vaksi ablakszemekkel tekintenek a tér felé, ahol gyerekek élvezik zajongva a téli vakáció örömeit. Pedig már „foga van az időnek", az arcokat pirosra csípi a szél, amely imitt-amott már havat jelez . . . Petőfinek van igaza, hogy a „Hol a boldogság mostanában?" kérdésre így felel: „Barátságos, meleg szobában!” Az építők is ezt a megoldást választották. - Már korábban ledolgozták a két ünnep közötti időszakra meghatározott kötelezettséget - mondja dr. Igaz Endre, a VÁÉV igazgatója. - De azért nem mindenki pihen. Sokan tevékenykednek a jövő évi zavartalan munka előkészítésén. Többek között a házgyárban is. A vállalat fiatal személyzeti vezetőjével, Horváth Lászlóval keressük fel a házgyárat. A reggel korán kezdők egy része már letette a szerszámot, hazafelé készül. Lassan cihelődnek, mintha sajnálnák otthagyni a munkahelyet. Társaik még javában dolgoznak, az öltözőkben pedig a délutános siklóra érkezettek cserélik fel utcai ruhájukat munkaruhára. Hol találjuk a házgyári főüzem vezetőjét? — érdeklődünk egy középmagas, kissé sovány, fekete embertől. — öt perce sincs, hogy bement a központba* — válaszolja Varga Ferenc, az 1-es és a lies hajó panelgyártó művezetője. — De ha reggel korán jönnek, akkor itt lesz. Csütörtökön is dolgoznak? — Igen, néhányan itt leszünk. Fel kell készülni az Újév utáni időszakra. Meg akad még sürgős munka is, néhány apróság. Mint ma például .. . Néhány panelt készítettünk Székesfehérvárnak. Az V-ös hajóban, ahol a különféle méretű vashuzalokból automata hegesztőgépek készítik a panelvázat, a hálókat, rengeteg kész armatúrát, hálót halmoztak fel. Ebből tehát nem lesz hiány. — Kell is — vélekedik a művezető. — Most legalább jut idő arra, hogy az automata hálóhegesztő gépeket kijavítsuk, elvégezzük a karbantartásukat. A gyártósoron, a nagy hegesztőberendezésnél négyen is szorgoskodnak. Leaner Mihály, Dalmadi Gábor, Fischer István, Kocsis Lajos lakatosok valósággal „szétkapják” a gépóriást. — Ennek most van itt az ideje — mondják. — Ha kell, ha nem, mindent átvizsgálunk. Mert aztán jön az új év, a gyártósor nem állhat le. Akkor már nem lesz idő az alapos javításra, karbantartásra. Egyúttal át is állítjuk. ■ Mégpedig miért? — Egy újfajta termékhez kell majd itt sűrűbb, úgy tudjuk, tizes osztású hálót készíteni. Tudják, a megrendelők szorítják a vállalatot, az meg a házgyári főüzemet, amely viszont az armatúragyártás változtatását követeli meg, így azután az átállítás elengedhetetlen. — Mikorra készülnek el vele? — Szilveszterkor. Újévre. Nincs mese, meg kell lenni. Jókedvűen, tréfálkozva folytatják a munkát. Cseppet sem zavarja őket, hogy a hajóban szokásos nyüzsgés, munkazaj helyett csendesség fogadja őket. Sőt, mintha örülnének is neki. Annálnagyobb a zaj, a vita a műszakvezetői irodában. Valóságos év végi hajrá hangulatában Csizmadia Károly művezető, Kovács Lajos építési mérnök, Horváth József műszakvezető és társai aprólékosan megtanácskozzák a mostani gondokat, meg az új évi első tennivalókat is. - Sokan jöttek be dolgozni? - Csak a szükséges létszám. Tizenkét betanított munkás az l-es és a M-es hajóba, aztán a karbantartók, meg néhányan a panelgyártók közül, legalább harmincon összesen. - Mi volt a sürgős ennyire, hogy ők nem mehettek szabadságra a többiekkel? - Székesfehérvár, az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat kérte, hogy a készülő nővérszállóhoz hiányzó néhány panelt gyártsuk le és szállítsuk el. Aztán volt és van tisztítani, takarítanivaló. Rendbe kellett tenni a gyártósornál mindent. Kijavítani a gépeket, átvizsgálni a berendezéseket, kitisztítani a gőzölőkádakat - mindez nem kis munka. És elmaradhatatlan ahhoz, hogy jövőre zavartalanul kezdhessünk. - Mi lesz 1983-ban az első létesítmény? — Veszprémben, a Pápai úton a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szociális központja. De már az új év első hetében elkezdődik a fenyőfői bauxitbányának egy 50 személyes munkásszálló építése és 60 lakás elkészítése Bakonyszentlászlón. Ehhez is mi készítjük a paneleket. Ajkán, a Rákóczi utcában — ahol a régi, elavult épületeket lebontották — folytatódik a korszerű lakások készítése ... És a betongyár miért dolgozott ma is? — Holnap is fog ... A már említett panelekhez szükség volt betonra. Másrészt: a PANNONKER-nél folyó építéshez ugyancsak szép mennyiségű betonra van szükség. Hogy pontosak legyünk: éppen 85 köbméternyire. De nemcsak ennyi kell. Jóval több. Az ünnepek előtti napokban a vállalati gazdasági munkaközösség tagjai is külön nagy mennyiségű betont kértek. Aztán Székesfehérvár is igényelt még, hiszen a viharos szél akadályozta a munkát, amelyet mindenképpen be akartak fejezni. Ám a dolog lényege, a munka „veleje" az, hogy a házgyári főüzem dolgozói mindenképpen szeretnének idejekorán és megfelelően felkészülni 1983- ra. A magyarázat egyszerű: az építőiparra, s köztük a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóira is, nehéz idők járnak. Az igények, a követelmények sokat változtak. S ha meg akarnak élni (márpedig minden szándékuk ez!...), akkor fel kell készülniök a feladat teljesítésére. 1983-ban összesen 2329 millió forint árbevételt kell produkálniuk. Mégpedig úgy, hogy a házgyárban 1600 lakást kell készíteniük. Igaz, ehhez rendelkezésükre áll a megfelelő felszerelés, anyagi, technikai, sőt a szellemi erő és fedezet is. Csakhogy . . . Míg régebben, egykét évvel korábban egy tömbben 120, vagy 300 lakásos épületet készítettek, most ugyanennyi lakást 20, 40, vagy legfeljebb 60 lakásos épületekből kell teljesíteni. És nem is egy helyen, hanem szétszórtan, Ajtón, Veszprémben, Várpalotán, Budapesten stb. Hogyan is írta a költő? „Nem elég jóra várni, a jót akarni kell Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!" Nos, a VÁÉV kollektívája akar is, tesz is. Télen is . .. Hogy 1983- ban megerősödve kerüljön ki a hullámvölgyből. S. Nagy Sándor Következetesebb anyagi ösztönzést (1.) Az új kereset- és jövedelemszabályozás A cselekvés legfőbb mozgatórugója az érdek. A nagyobb aktivitás fokozott érdekeltséget feltételez. Ebben a tudatosság, az erkölcsi tényezők szerepe nem lebecsülhető, de az anyagiaké mégis meghatározó. Hogyan lehet az érdekre jobban hatni, az anyagi ösztönzést erősíteni olyan helyzetben, amikor az elosztható javak tömege sikeres erőfeszítések esetén sem növekszik? Csak az egyenlősdivel való következetes leszámolás, a határozott differenciálás vezethet eredményre. Új rangsorok kialakítására a mértékek, a mércék újraszabályozására van szükség. Ebben az egyéni ösztönzésnek, a személy szerinti szigorú követelményeknek van döntő szerepe. Ehhez segítséget adhatnak, kereteket teremthetnek a kormányzati lépések, de nem pótolhatják a vállalati intézkedéseket. Új kereset- és bérszabályozás alkalmazására kerül sor 1983. januárjától. Erről a közelmúltban nagy érdeklődéssel kísért ankétot is rendezett a Magyar Közgazdasági Társaság Veszprém megyei Szervezete, mivel a változás minden vállalatot és szövetkezetet érint. Csak a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenykednek az eddigi feltételek közt tovább. Az új bérszabályozásnak két alapformája lesz. Az egyik forma a bérek és a keresetek növelését a jövedelmezőség mindenkori színvonalától teszi függővé. A másik formában, amelybe az alapanyag- és energiaipar, a tervező- és kutatóintézetek tartoznak, központilag határozzák meg az évi bérfejlesztés mértékét, s a jövedelmezőségtől csupán a nyereségrészesedés alakulása függ. A leglényegesebb változás, hogy nem a fejlődést, a javulást, hanem a tényleges jövedelmezőségi színvonalat honorálják ezután. Vagyis, nem jutalmazzák külön azt a vállalatot, amely „beosztja" tartalékait, hogy minden évben szép fejlődést produkáljon. És nem büntetik azt a vállalatot, amely korábban minden lehetőséget hasznosított és az adott helyzetben csak az elért jövedelmezőségi színvonal fenntartására képes. Megyénkben a korábbi gyakorlat nagyon sok vállalatot sújtott, főként azokat, akiket évekkel ezelőtt példamutatóként emlegettünk, mint a pétieket, fűzfőieket, vagy a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatot. A belső tartalékok gyors és teljes körű feltárásában teszik érdekeltté az üzemeket azáltal, hogy az úgynevezett versenyszférában a jövedelmezőség minden egyes százalékáért előre meghatározott mértékű bérszínvonal-emelést engedélyeznek adómentesen. A magas jövedelmezőségű vállalatoknál akkor is magas bérfejlesztésre nyílik lehetőség, ha az adott időszakban nem képesek - például a világpiaci értékesítési gondok miatt - növelni nyereségüket és bevételüket. A bértömeg-gazdálkodás eddigi módszerét a bérszínvonal növekményének szabályozása váltja fel. Az új megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a feladatokhoz rugalmasan igazodó létszámgazdálkodást tesz lehetővé. Jelentősen egyszerűsödik, áttekinthetővé válik a szabályozás. Megszűnik például a hozzáadott értéknek, mint bérfejlesztési mutatónak az alkalmazása. A bérszínvonal-növekedés után a részesedésialap-képzéssel együtt, egységes táblázat alapján adóznak a vállalatok, s csökken a progresszivitás mértéke. A béremelést - mivel az a következő évekre is elköteleződést jelent - a részesedéshez képest háromszoros súllyal kell figyelembe venni. Fokozott várakozás előzte meg a kereset- és bérszabályozás korszerűsítését. A legtöbben a kötöttségek megszüntetésére, a kereseti lehetőségek jelentős növekedésére számítottak. Az új szabályozók, bár érdemi módosulással járnak, mégis csalódást okozhatnak. Nem lesz több pénz ezután sem a keresetek növelésére. Sőt, 1983-ban a korábbi éveknél kisebb mértékű átlagos bérfejlesztéssel kell beérni, mivel a nehéz gazdasági helyzetben meg akarjuk óvni a forint viszonylagos stabilitását, jó vásárlóerejét. A vállalatoknak csak egészen szűk köre jut az eddigieknél kedvezőbb béremelési lehetőségekhez. Mások, köztük a többnyire alacsony jövedelmezőségű nagyvállalatok rosszabbul járnak. Az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges gazdálkodó egységek kérhetik átsorolásukat, hogy bérfejlesztésüket ne a jövedelmezőségtől tegyék függővé, hanem központilag szabályozzák. Az ilyen átsorolt vállalatok azonban az átlagosnál kisebb mértékű központi bérfejlesztésre tarthatnak csak igényt. Erre bizony több Veszprém megyei vállalatnak is fel kell készülnie. Adómentes bérfejlesztési lehetőséghez jutnak a vállalatok tehát a jövedelmezőség alapján, illetve a központi szabályozás esetén az engedélyezett mértékig. Adómentesen használható fel továbbá a létszámcsökkentésből adódó bérmegtakarítás 30 százaléka. Az előre bejelentett tervszerű, szervezett létszám-csoportosítás esetén egyedi mérlegeléssel és döntéssel a megtakarított bér 50-80 százaléka is felhasználható az adómentes sávban. Megszűnik az eddigi háromszázalékos plafon, s a megtakarított létszám engedélyezett mértékű bérhányada tehát korlátozás nélkül lesz felhasználható. Adómentes bérfejlesztést tesz lehetővé a népgazdasági feladatok megoldására ösztönző bérpreferencia és a feszültségek, lemaradások felszámolására hivatott központi bérpolitikai intézkedés. Minden további béremelés ezután már adóköteles és csak a nyereségrészesedés terhére eszközölhető. A mezőgazdaságban változó mértékrendszerrel és kisebb módosítással továbbra is érvényben marad a munkadíjak színvonalának szabályozása. Ez lényegében a vállalatok központi bérszabályozásának megfelelő forma. Ezenkívül új szabályozási rendszert is alkalmaznak. A mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően a munkadíjak, a keresetek növelését ennél a formánál az egy főre jutó bruttó jövedelemtől teszik függővé. A mezőgazdasági üzemek a két forma közül szabadon választhatnak, elhatározásuk azonban több évre szól. 1985-ig egyetlen bérszabályozás alkalmazása kötelező. A mezőgazdasági üzemek - a bérszabályozási formától függetlenül - az egy főre jutó nyereség és az adott évi munkadíj színvonalától függően differenciáltan különböző mértékű (1-14 százalék) részesedési alapot képezhetnek adómentesen. Az általános gyakorlat módosításával egyidejűleg bérszabályozási kísérletekre is sor kerül. A szoros elszámolású üzletek vezetői és helyettesei körében a forgalom növelésében való érdekeltséget fokozatosan a nyereségérdekeltség váltja föl. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek szűk körében pedig a kísérletek nagyfokú döntési szabadságot teremtenek az anyag, és energiatakarékosságra, a kezdeményező vállalkozói magatartásra, a versenyre, az igények hatékony kielégítésére ösztönözve. (Folytatjuk) A. A.-K. J. NAPLÓ - 1983. január 3., hétfő - 0