Napló, 1985. szeptember (Veszprém, 41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Csak együtt élhetünk Mihail Gorbacsov válaszai a Time munkatársainak kérdéseire A szovjet-amerikai kapcsolatokról, ezen belül a novemberre Genfbe tervezett csúcstalálkozóról, valamint a nukleáris és űrfegyverkezés megállásával kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott a Time amerikai hírmagazinnak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozott válaszaiban Gorbacsov bonyolultnak, feszültnek, sőt robbanásveszélyesnek nevezte a nemzetközi helyzetet, s mint mondotta ez az állapot még tovább romlik. Ezért össze kell szedni a politikai bátorságot, s meg kell állítani az egyre előbbre tartó fenyegető folyamatot. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, meg kell kezdeni a leszerelést és a kapcsolatok javítását - jelentette ki a szovjet politikus. A Szovjetunió konkrét javaslatokat tesz A Szovjetunió — folytatta az SZKP KB főtitkára — nem pusztán szorgalmazza a kapcsolatok javítását, hanem egészen konkrét javaslatokat és gyakorlati lépéseket is tesz ennek érdekében. Ezt szolgálja többek között a nukleáris robbantásokra meghirdetett szovjet moratórium, s az a javaslat, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon e moratóriumhoz és újítsák fel a nukleáris kísérletek teljes tilalmáról folytatott tárgyalásokat. E cél érdekében született a világűr békéshasznosításában való együttműködésről és az űrfegyverkezési hajsza megállításáról szóló indítvány is. A felelős amerikai vezetőknél azonban nyílt ellenállásra találtak a szovjet javaslatok, amelyeket megpróbálnak csupán propagandafogásnak feltüntetni. Bárki, aki egy kicsit is tisztában van ezekkel a kérdésekkel, rögtön láthatja,hogy javaslataink mögött a legkomolyabb szándékok, és nem valamiféle, a közhangulat befolyásolására irányuló törekvés húzódik meg — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Minden lényeges, a nukleáris fegyverek korlátozását szolgáló erőfeszítés a kísérletek betiltásával kezdődött. A nukleáris kísérletek teljes megszüntetése a legveszedelmesebb területen, a minőségi fejlesztés terén állítaná meg a fegyverkezési hajszát. Ráadásul nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy fennmaradjon, és még erőteljesebbé váljon a nukleáris fegyverek elterjedésére vonatkozó tilalom. Az Egyesült Államok kormányzata a szovjet moratóriumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végrehajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első, harci körülmények közötti kipróbálását. Ezen felül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. Mindezek ellenére, az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben - mutatott rá Mihail Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetNem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a vini azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés elképzelésekben gondolkodni és cselekedni. A Szovjetunió erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A további aktíva az őszre tervezett szovjet-amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsovkijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokba szorításunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt, a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve, a „közel-keleti agreszszióig", az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ármánykodásig. Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról, s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink, s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. — Becsületes, előítéletektől mentes legyen. Ez azonban mindkét féltől függ.Az interjú további részében Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva, szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig, ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban az ilyen logika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő, lágűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonyítani sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Felszólítjuk az Egyesült Államokat: kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról. Amennyiben az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik — szögezte le Mihail Gorbacsov. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. Emlékeztetett rá, hogy a háborúk és az újjáépítési időszakok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberektől. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót mégis sikerült gazdasági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásainkból adódó nehézségeink - mutatott rá a főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módszereit. A fegyverkezési hajsza megállítása Látjuk problémáinkat, de biztosak vagyunk társadalmi rendszerünk, országunk lehetőségeiben. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása, s ennél lényegesebb cél nincs számunkra. Az amerikai hírmagazinnak arra a kérdésére, hogy a világgazdaság milyen változásai lennének hasznosak a Szovjetunió számára. Mihail Gorbacsov kifejtette: bár ez inkább politikai, mint gazdasági kérdésnek tűnik, elsősorban a fegyverkezési hajsza megállítása. Minden egyes védelmi célokra fordított rubelt szívesebben költenénk polgári, békés célokra. Ami pedig konkrétan a világgazdaságot illeti, úgy véljük, hogy nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más országoknak is javára válna, ha stabilizálódna az általános gazdasági, valamint valutáris és pénzügyi helyzet, igazságos megoldást nyerne az adósságok kérdése, és sikerülne előbbrelépni az új gazdasági rend megteremtése felé. A fejlett technológia megszerzésére irányuló szovjet szándékról szólva Mihail Gorbacsov felhívta rá a figyelmet, hogy erre törekszik minden ország, köztük az Egyesült Államok is, sőt az talán még másoknál is erőteljesebben. Ami a szovjet—amerikai tudományos együttműködést illeti, az jelenleg nem létezik — közölte Gorbacsov. Az Egyesült Államok a szövetségeseivel vívott konkurrenciaharcban egyre gyakrabban hivatkozik a szovjet fenyegetésre, s így akarja lelassítani konkurenseinek tudományos és műszaki fejlődését. Ez végső soron rövidlátó politika. Akik arról szónokolnak, hogy a Szovjetunió az amerikai technológiára áhítozik, elfelejtik, hogy mivel is rendelkezik ma a Szovjetunió. Országunk a forradalom után műszaki önállóságot vívott ki és már régen műszaki nagyhatalommá vált. Ez lehetővé tette számára, hogy megállja helyét a második világháborúban, elsőként lépjen ki a világűrbe és széles körű űrkutatási programot valósítson meg, biztosítsa maga számára a megbízható védelmet és egészében sikeresen fejlessze termelőerőit. Végezetül még egy gondolatot szeretnék kifejteni, ami akár beszélgetésünk összegzésének is tekinthető. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem gondolkodjanak el rajta: ha mi olyan hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ önökre bízom - mondotta végezetül a Time-nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. Lehetséges a megegyezés - NAPLÓ - 1985. szeptember 2., hétfő A történelem figyelmeztet 1939. szeptember elsején megkezdődött az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja: a német-lengyel határon fekete keresztes tankok gázolták le a határpóznákat, és aztán lánctalpaik taposták el a hősiesen harcoló lengyel gyalogosokat és lovasokat. . . Anglia és Franciaország hadba lépett ... Két esztendővel később Európa nagyobb része felett a fasizmus horogkeresztes zászlaja lengett, amikor a szovjet-német határ teljes hosszában újra támadásba indultak a fasiszta hadak: megkezdődött a második világháború különösen véres sorsdöntő szakasza, amelyben végül „fordult a kerék": Moszkva alatt és Sztálingrádnál ... A háború kezdetétől öt év, nyolc hónap és hét nap telt el addig, amíg a karlhorsti német hadmérnöki iskola egykori éttermében a szövetséges hatalmak megbízottjai előtt Keitel tábornagy aláírta a feltétel nélküli megadás okmányát. Nincs háború, amelyről többet írtak volna, mint a második világháború, de nincs háború, amelyről több hazugságot vagy féligazságot írtak volna le. Pedig a második világháború előtörténete pontosan ismert, és a tegnapelőtt szigorúan titkos dokumentumok ma hozzáférhetőek mindenki számára. Az okmányok arról vallanak, hogy a háború elkerülhető lett volna. A Szovjetunió volt a kor vezető hatalmai közül az egyetlen, amely a hitlerizmus lényegét tisztán látta, és megpróbált a kollektív biztonság rendszerével gátat állítani annak útjába. Mielőtt Daladier és Chamberlain a szégyenletes müncheni egyezménnyel utat nyitott a fasiszta hódításnak, a Szovjetunió volt az, amely szovjet— francia-csehszlovák katonai tárgyalásokat javasolt, hogy az annexiónak útját lehessen állni. Moszkva még arra is kész lett volna, hogy francia segítség nélkül katonai segélyt nyújtson Csehszlovákiának, ha Prága azt kéri. És 11 hónappal München után, 1939 augusztusában, amikor brit—francia—szovjet magas szintű katonai tárgyalások kezdődtek a történelem ugyan nem ismer feltételes módot, de az nyilvánvaló, hogy Lengyelországot akkor még meg lehetett volna menteni —, a nyugati hatalmak megint elzárkóztak attól, ami új menetet adhatott volna az eseményeknek. Ma már ismert annak a titkos utasításnak szövege, amit a Moszkvában tárgyaló brit küldöttség kapott: „A brit kormány nem óhajt olyan kifejezett kötelezettségvállalásokat, amelyek megkötnék a kezünket.”. A nagykoalíció — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia szövetsége, amely a szabadságszerető népek támogatásával végül térdre kényszerítette Hitlert - ezért jöhetett csak akkor létre, amikor Európa nagyobb részét már leteperte a fasiszta hadi gépezet. És az út, amely milliók pusztulásához, kevés híján az egész emberiség új jégkorszakához vezetett, a „keleti fenyegetés", a „szovjet veszély" hamis mítoszával kezdődött. Ma is ezzel operálnak mindazok, akik a fegyverkezési verseny új, minden eddiginél veszélyesebb szakaszát kívánják elindítani. Ezzel kerül szembe az a diplomácia, amely ma semmit sem tekint fontosabbnak annál, mint hogy ki lehessen iktatni az emberiség életéből egy új háború fenyegetését. Azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió a legutóbbi hetekben, hónapokban tett az Egyesült Államoknak, egyszerre jelentik egy hagyományos békepolitika folytatását, s tükrözik azt, hogy a diplomácia elvi következetessége és az új helyzethez alkalmazkodó rugalmasság nem mond egymásnak ellent. Ezek az indítványok arra irányulnak, hogy a Földön véget érjen a nukleáris fegyverkezési hajsza , s a kozmoszban ne kezdődjön el. Hozzátehetjük: ezek az indítványok is, s úgyszintén mindaz, amit a magyar külpolitika tesz, legfontosabb érdekeinket fejezik ki, hiszen a békére irányulnak. Vajda Péter. Magyar vezetők üdvözlő távirata Le Duan elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és a biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar-vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánu.^ önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelműkben. ' *'■ tút-Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Nguyen Huu That, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi D." a Magyar Népköztársa , IS Elnöki Tanácsának elnöke" az Losonczi Pál üdvözlő távirata Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Líbia nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 16. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Illést tartott Várpalota Város Tanácsa (Folytatás az I. oldalról) terület előkészítésére és nettó költségeire, 300 családi házas, illetve telepszerű többszintes telek előkészítésére, valamint a szennyvíztisztító kapacitásának bővítésére. Az egységes pénzalapból a működést illetően elsődlegesen a meglévő, s az újonnan belépő intézmények fenntartására, „üzemeltetésére" költenek, s gondoskodni kell az épületállomány felújításáról. A működési és fenntartási költségek összege a VI. ötéves tervben várhatóan 1 milliárd 129 millió forint (az egységes pénzalap 72,7 százaléka), s ez az arány is jelzi a működtetés és fenntartás elsődlegességét. A VII. ötéves tervi fejlesztéseket illetően a tanács várhatóan 422 millió 246 ezer forinttal számolhat. Elsődleges lesz a folyamatban lévő, úgynevezett „áthúzódó" beruházások befejezése, így például a buszpályaudvar és a Sörház utca első szakaszának megépítése. A társadalmi vitának szinte valamennyi fórumán felvetették, hogy nagy szükség lenne egy városi sportcsarnok építésére, amely annál is inkább fontos lenne, mert az iskoláknak nincs, vagy nem megfelelő a tornatermük, s egyre égetőbb gond a tanulóifjúság téli sportolási igényeinek kielégítése. A tanács és a város vállalatainak, intézményeinek összefogásával reálisnak is tűnik, hogy a sportcsarnok a következő tervciklus elején megépíthető. Lakásépítés: a tanács az Alsóvikám lakótelepre 116 OTP, az Ady lakótelepre 144 szociális bérlakás megépítését javasolja. Tervezik továbbá 40— 50 családi ház építéséhez alkalmas terület biztosítását. Megoldandó továbbá a rendelőintézet, szakorvosi rendelők bővítése, a 2-es számú iskolánál a hőközpont létesítése, a Kossuth utcai lakásoknál a fűtéskorszerűsítés. Alsóvikámban 100 személyes óvodát alakítanak ki egy épületben, az Ady lakótelepen pedig bölcsőde építését tervezik. A kereskedelmi ellátás fejlesztését illetően az alsóvárosban szorítóbbak a gondok, itt a jelenlegi egységeket kell bővíteni, vagy új ABC-t építeni. Az utak, parkok, a közvilágítás és csatornahálózat fejlesztésében különösen számít a tanács e tervidőszakban is a lakosság társadalmi összefogására. A tanácsülés vitájában felszólalt Zlati István, a várpalotai városi pártbizottság első titkára is, aki a város elmúlt 10 éves fejlődését dinamikusnak értékelte, s hangsúlyozta, hogy a jövőben különös gonddal kell óvni a meglévő értékeket, az intézményhálózat a közterek, parkok, utcák porát, hogy komfortos a város. Mindehhez t tesen a városszeretszéles körű összességes. Szabó Gál összefoglalójában fel a figyelmez,ges lesz az ellben a tervkonczerv sorrendiséga és maradéktatása.