Napló, 1985. december (Veszprém, 41. évfolyam, 282-305. szám)
1985-12-17 / 295. szám
Fekete december Veszett lajos rajza Zenei élet „Fesztiválkórus ” a Péti Munkásénekkar A szokásosnál mozgalmasabb volt ez a péntek este a péti lakótelepen: itt is, ott is emberek igyekeztek - egyedül vagy csoportosan - a vállalat gyönyörű, új művelődési háza felé. Mire hetet ütött az óra, megtöltötték az érdeklődők a kamaratermet, amelynem akármilyen esemény szintje volt: minősítő koncertet tartott a Péti Munkásénekkar, a terület leghíresebb művészeti együttese. A térnek megfelelően némi feszültség volt érezhető a nézőtéren, ahol helyet folalt a fenntartó Péti Nitrogénművek több vezetője is, jelezve, hogy a nagyvállalat magáénak érzi a kórust. Aztán a feszültség valami melegséggé változott, amikor először megszólalt a dal, annnak a Horváth Istvánnak a vezényletével, aki több mint 50 esztendeje ifjú iskolamesterként életre hívta ezt a daloló csapatot. Aligha van az országban példa rá, hogy valaki fél évszázadon át, világégést, nemzeti katasztrófákat, s egyéni nehézségeket legyőzve életben tudott tartani egy énekkart, hogy még most is ereje teljében újabb csúcsokra vigye. Az összetartozásnak - dalosok, karnagy, lakóhely, üzem közösségének az érzése adta meg ennek a hangversenynek az alaphangját. A végső sikerhez persze ez nem lett volna elegendő: az okos tervezés és a szeretet légköre, s persze mindenekelőtt a kórus tudása, felkészültsége együtt hozta létre az emlékezetes koncertet. A két karnagy a műsor összeállításánál a jelek szerint két szempontot vett figyelembe: az egyik, hogy az együttes tudása minden ízét-színét megmutathassa, a másik, hogy téttől, minősítéstől függetlenül a publikum egyszerűen jó zenét, maradandó művészi élményt kapjon! Ez utóbbi meggondolás adhatta a jó ötletet a két fiatal hegedűművész, Bendik Ágota és Kovács Péter meghívására, akik a zongorista Kecskés Judittal együtt nem egyszerűen színesítették az estet, hanem igazi zenei csemegét adtak. A főszerep persze a kórusé volt. Mindent megmutattak, ami ma hazánkban egy munkásénekkar profiljába tartozhat. Kezdték a hagyományoktól elválaszthatatlan mozgalmi dalokkal, majd a népdalok következtek. S hányféle színnel! Egyszerű, helyenként egyszólamú feldolgozásoktól vezetett a skála Pászti Miklós igen bonyolult Ormánsági mulatónóták című sodró erejű művéig. A szünet után következtek a klasszikusok: Verdi, Beethoven, Schubert, Gounod szárnyaló férfikaraihoz a mai mesterektől Udvardi és Cárl Orff egyegy remeke csatlakozott. Ezek a darabok az énekeseket rendkívüli feladat elé állítják, s a kórust ismerő hallgató csak elismerését tudja kifejezni, hogy a zeneileg kevés előképzettséggel rendelkező dalosok milyen biztosan uralták őket. Zeneileg csiszoltan, árnyaltan szólaltak meg, s teljesen száműzték a karnagyok — Horváth István és Kollár Kálmán - azt az erőszakos, dalárdás stílust, amely éppen legrégibb férfikarainknál olykor még mindig fellelhető. Gyönyörű pianók, tudatos, szép dallamvezetés, összehangolt szólamok, kulturáltság jellemezte a produkciót, olyan erények, melyeket csak alapos szakmai munkával, türelemmel, s a tagok lelkesedésével lehet kialakítani. Itt említjük a zongorakísérő L. Kovács Ildikó kitűnő, segítő játékát. Méltányolta mindezt a szakmai zsűri is, melynek véleményét Tóth Mihály, a Kórusok Országos Tanácsának titkára ismertette a kórussal és a közönséggel. Az együttes tudását méltatva különösen hangsúlyozta, hogy ezt egy munkáskórusnak sikerült elérni. A dalosok mellett köszönetet mondott a fenntartó művelődési ház vezetőjének, Nagy Irénnek, aki példás szeretettel, hozzáértéssel segíti hoszszú ideje a Péti Munkásénekkart. A vállalat támogatása, a családtagok türelme is hozzájárult, hogy az együttesnek sikerült előbbre lépnie, s kiérdemelni a „Fesztiválkórus” minősítést. A KÓTA titkára befejezésül azt kívánta, hogy a kitűnő együttes továbbra is minél több embernek szerezzen örömet énekével, s tegye vele még gazdagabbá tagjai életét. Czingráber János A szuper elmebajnok: Mádai Péter Vasárnap, 16 óra 50 perckor közvetítette a Magyar Televízió Egry János: Elmebajnokság című műsorát. A tv ezúttal sem akármilyen csemegét kínált az érdeklődőknek, hiszen a „villamosszékbe” az eddigi győzteseket - Héthy Aport, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hegedűsét, Tomscher Ottót, az MTA Kutató Intézetének geológusát és Mádai Pétert, az Veszprémi Szénbányák főelőadóját ültette. A szuperbajnokság nyitányát Héthy Apor kezdte feltűnően. Ráth-Végh István volt a témája és alaposan „ráijesztett” versenytársaira. Mind a 15 kérdésre helyesen válaszolt. Csakhogy míg Mádaira a versenytárs sikere buzdítólag hatott, Tomschel arcán valósággal kiütközött a sokk. Különösen akkor, amikor Mádai is minden, Thomas Mann életével és munkásságával kapcsolatos kérdésre helyesen válaszolt. A két „telitalálatos" felelet után nem is volt meglepetés Tomschei zavara és a vártnál gyengébb szereplése. ■Az általános kérdésekre adott gyors válaszokkal »Mádai „elhúzott”, ám utánez könnyelműsködött. Ezt viszont Héthy Apor használta ki és tette igen szorossá a küzdelmet. Az utolsó kérdésnél azonban Mádai volt a fürgébb. Mert Zaporozseccel kapcsolatban nem a gépkocsira, hanem a kozákok levélírására, a róluk festett képre gondolt. S ezzel nyert. . . Ez volt a 10. versenye, s most másodszor is első díjat szerzett. (Egy ízben, mint ismeretes, Héthy Aporral holtverseny alakult ki.) A mostani győzelem egy kissé a családban marad, hiszen - mint kiderült - Tomscher Ottó rokon, Mádai unokahúgának a férje. A győztes szívesen nyilatkozott lapunknak arról, hogy milyen volt felkészülése. Elmondotta, hogy munkahelye megváltozott: Ajkáról a Veszprémi Szénbányák központjába, a szénértékesítési osztályra helyezték. Ez pedig — mostanában, a tüzelőhelyzet miatt — igen nagy elfoglaltsággal jár. Családi gondjai is nehezítették a felkészülést, valamint a napi utazások Ajkáról Veszprémbe és vissza. Emiatt kevesebb ideje maradt az anyag tanulmányozására. Jövőre, mivel a televízió ismét meghirdette az Elmebajnokságot, szeretné tovább folytatni a szereplést. A téma nem titok: 25 éves a veszprémi Petőfi Színház. A színház történetéből és munkájából tervezi a felkészülést. Egyrészt, mert szereti a színházat, sok előadását látta. Másrészt: a család azt tervezi, hogy a megyeszékhelyre költöznek, s a témaválasztás lényegében egyfajta tisztelgés lenne a színház kollektívája és Veszprém város előtt. Ezenkívül az a terve, hogy minél sikeresebben álljon helyt a bányavállalat központjában is, új s egyáltalán nem könnyű munkakörében. Ahogy ezt a bányászok is teszik mindig, egész évben. S. Nagy S. A jövő a nevelésközpontú iskoláé Horváth Márton előadása Ajkán Az országgyűlés által alkotott oktatási törvény és annak jövő évi hatályba lépése élénken foglalkoztatja a megye pedagógustársadalmát, az oktatásügy irányítóit és a gyakorló nevelőket. Olyan kérdések fogalmazódnak meg, hogy milyen körülmények között funkcionál majd a törvény és az ehhez kiadott végrehajtási utasítás, valamint a szükséges változtatások megértésre találnak-e a nevelők körében. Többek között e kérdésekre adott választ dr. Horváth Márton, a Pedagógiai Társaság főtitkára azon az ajkai fórumon, amelyet a városi tanács művelődési osztálya, valamint a társaság megyei tagozata szervezett a város és környéke nevelői számára. Az érdeklődés igazolta: a pedagógusok aktív figyelemmel és tenniakarással, a változtatások szükségességének igényével fogadják a törvény körvonalazta nevelő-oktató munka társadalmi és szakmai programját. Horváth Márton előadásának bevezető részében áttekintően elemezte az utóbbi évszázad oktatási törvényeit, majd megállapította, hogy az új törvény olyan időszakban lép hatályba, amikor a magyar oktatásügyre a legnehezebb teher hárul. Így többek között az oktatás tárgyi feltételeihez képest magas tanulólétszám, a tanterv- és tankönyvproblémák, a szükségesnél kevesebb pedagógus, a nevelők főiskolai képzésének és továbbképzésének gondjai jelentik a fő problémákat. Ezért véleménye szerint helyes álláspontot képviselve a törvény és a végrehajtási utasítás csak olyan pedagógiai célokat tűzött ki, amelyekhez jelenleg és hosszabb távra is megvan a szellemi és az anyagi erő. Ugyanis, amit az ezredfordulóra el akarunk érni politikai, társadalmi és pedagógiai vonatkozásban egyaránt, annak alapjait ma kell megtervezni és megalapozni. Ha a ma problémáit jól oldjuk meg, van reményünk arra, hogy távlatban is eredményesen dolgozunk. Éppen ezért szükséges például jobban feloldani a továbbtanulás egyéni szempontjai és a társadalmi lehetőségek közötti ellentmondást. Az előadó a továbbiakban nemzetközi összehasonlításban vizsgálta azokat a globális pedagógiai problémákat, amelyek előbb-utóbb valamennyi nemzet oktatásügyében megjelennek, így a szovjet pedagógiában mind erőteljesebben törekednek a minőségi követelmények érvényre juttatására, az USA-ban pedig az alapkészségek fejlesztésére helyezik a súlyt. S bár a magyar oktatásügy a nemzetközi átlagnál kisebb arányban részesül a nemzeti jövedelemből, mégis reális esélyünk lesz arra, hogy az általános és a szakképzést mennyiségileg és minőségileg is javítsuk. A végrehajtási rendelet előírja, hogy az általános iskola továbbra is kiemelt szerepű legyen, mert ez biztosítja nemzetközi műveltségünk alapját. Ugyanakkor teljesítenie kell a tömeges nevelés-oktatás mellett a tehetségek képzésének feladatát. Az viszont már társadalmi feladat, hogy visszaállítsuk a tanulás és a tanultság presztízsét. Vissza-visszatérő kérdés a társadalomban: oktasson vagy neveljen-e az iskola? Horváth Márton ezzel kapcsolatban leszögezte: a mai magyar társadalom számára csak az fogadható el, hogy az iskolák egyre jobban nevelésközpontú, a személyiség- és jellemfejlesztés teendőit magukra vállaló pedagógiai műhelyek legyenek. Az oktatás minden eszközével ezt kell erősítenünk. Ehhez azonban kell, hogy némiképp módosuljon a nevelő—gyermek kapcsolat és a szülői ház nevelő ereje hatékonyabb, jobban a mai szükségletekhez igazodó legyen. Éppen e gondok miatt tovább folytatják annak vizsgálatát, milyen változtatásokra lenne még szükség a pedagógiai szférában, hogy az iskola jobban betölthesse társadalmi hivatását. A pedagógiai kísérletek szerepéről és fontosságáról szólva, az előadó hangsúlyozta, hogy azoknak a jövőben jobban kell szolgálniuk a közeli és távoli célokat, az alternatív tervezés segítését. Befejezésül hangoztatta, hogy a rendelet értékét a végrehajthatóság és az elért eredmények jelzik, amelyek alapját a stabilitásra való törekvés és az állandó megújulási készség adják. Végezetül a társaság vezetősége, a tagozatok és a szakosztályok közelmúltbeli vitaüléseiről,szakértői tevékenységéről, a kormányzati szintű döntésekben történt előkészítő munkájáról szólt, megállapítva, hogy a társaság célkitűzései között fő helyen szerepel a pedagógiai munka becsülete, önbecsülése visszaadásának ösztönzése. Jubileumi hangverseny Városlődön „Mindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minvden dalban,' És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek" E babitsi sorokat választotta mottójának a Városlődi Vegyeskar jubileumi hangversenyére. Az alkalomhoz illően az ünnepre jöttünk című kórusművel kezdte műsorát a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő kórus december 14-én, a helyi művelődési házban tartott bensőséges ünnepségen. A fenntartó Veszprém és Vidéke Áfész nevében Nemes Árpád elnökhelyettes méltatta a vegyeskar két évtizedes munkáját és átadta a szövetkezet ötvenezer forintos jutalmát. Józsa Lajos, a Veszprém megyei Tanács művelődési osztálya nevében tízezer forintos támogatást nyújtott át. Bodogánné dr. Keskeny Ildikó, a MESZÖV titkárságvezetője a két évtizedes munka elismeréseként a SZÖVOSZ ■ elnökének dicsérő oklevelét és a MÉSZÖV húszezer forintos jutalmát adta át a vegyeskarnak. Újhelyi Sándor, a helyi tanács elnöke a falu lakossága nevében mondott köszönetet a húszéves énekkari munkáért. A veszprémi áfész emléklappal jutalmazta a kórustagokat és az ünnepségen nyolcan vették át az alapító énekkari elismerést: Freund Mihály, Freund Mihályné, Koppányi István, Ulbrich Ambrus, Schneider Antal, Schneider Antalné, Schneider József és az alapító karnagy, Tóvári Lajos. Az ünnepelt kórus mellett a jubileumi hangversenyen - melynek bevételét a földrengéskárosultak megsegítésére fordítják - fellépett az Ajka és Vidéke Áfész kislődi népdalköre, a magyarpolányi vegyeskar. Az élményt adó dalosest szép befejezése volt a három énekkar együttes éneklésével, Tóvári Lajos vezénylésével bemutatott Balázs Árpád: Minden népnek kincse az ének kezdetű kórusműve. Tóvári Lajos karnagy kérdezi - megvan a hang? A Szocialista Kultúráért kitüntetéssel elismert Városlődi Vegyeskar. NAPLÓ - 1985. december 17. kedd -