Napló, 1986. január (Veszprém, 42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
Újítók a toronyban Felhőben van a Kab-hegy csúcsa, ám a felhőt átszúrva diadalmasam szökken a magasba, fürdik a téli napfényben a szvadó tornya. Kis tisztás a Bakony sűrű erdejében a tv-állomás területe, néhány kisebb és egy kétemeletes épület, mellette a közelről meghökkentően vékonynak tűnő, több mint 230 méter magas adótorony. Mindez távvezérlésű kapu és erős kerítés mögött, hiszen nagy értékű berendezést működtetnek itt, s az állomás fontos csomópont a hazai távközlés hálózatában. Bejutni nem könnyű, engedély kell hozzá, de ha már bent van a vendég, kedvesen, előzékenyen fogadják. Munkaszüneti napon jövök, ilyenkor annyival kevesebb a dolga a két ügyeletes adókezelőnek, hogy legalább a telefon nem csörög állandóan az üzemviteli fülke íróasztalán. Fekete Róbert és Herczeg István szabadságon lévő társukkal, Pósa Károllyal együtt, a „magja" annak a brigádnak, amely a Veszprémi Vezetéknélküli Távközlési Felügyelőség által meghirdetett újítási pályázatra két hónap alatt 23 újítást adott be. A tucatnyi kab-hegyi üzemviteli dolgozó közül szinte mindenkinek van elfogadott újítása; ők hárman összesen 19 újításban vannak benne. Beszélgetésünkhöz hamarosan csatlakozik Ott Lajos, a mikrohullámú szerviz dolgozója, majd befut Sáfalvi József, az adókezelő kollektívát összefogó Kossa István szocialista brigád vezetője is. Megtudom tőlük, hogy az újítómozgalomnak vannak hagyományai Kab-hegyen, hiszen 5-6 újítást azelőtt is beadtak minden évben. — Minek köszönhető, hogy most ennek a többszörösét nyújtották be? — Fiát, nem a pénznek — vágják rá, szinte kórusban. Bár az is közrejátszott, hogy a pályázathoz pénzt is adtak, minden elfogadott újítást plusz 500-1000 forinttal jutalmaztak, így már jobban megérte anyagilag is, mert egyébként csak a díjért nem éri meg. Amihez a munkánk jellege is hozzájárul, hiszen itt egy-egy újítás hasznát forintban kimutatni nem lehet úgy, mint mondjuk egy termelő üzemben. — Tehát, nem a pénz volt az ösztönző, akkor mi? — A kényelemszeretet - mondja a fanyar humorú Ott Lajos. — Az, hogy jobban szeretjük az eszünket dolgoztatni, mint a kezünket, ezért próbáltuk megkönnyíteni magunknak a munkát. Herczeg István körbekalauzol az adóállomáson, megmutatja a berendezéseket, hogy jobban értsem a dolgokat. Ez merész vállalkozás, mert a laikus csak nagy szürke fémdobozokat lát, rajtuk sok kijelző műszerrel, lámpával, kapcsolóval. — Na, például ez a TV 1-es csatornájának az adója — mutat egy böhöm nagy, zümmögő fémszekrényre. — Ezek a kis sárga lámpák jeleznek, ha valahol hiba van. De ebből csak azt tudjuk meg, hogy mondjuk, anódhiba okozza a bajt. Ám, hogy hol az anódhiba, azt nem. Eltarthat egy darabig, mire végigvizsgáljuk és megtaláljuk a helyét. Ezen segített az üzemtechnológusunk, Farkas György újítása: most már azt iS lámpa jelzi, hogy merre kell keresnünk a hibát. A 2-es műsort egy jóval modernebb, világviszonylatban is korszerűnek mondható japán masina továbbítja. A hibakeresést azonban még ezen is sikerült precízebbé tenni az integrált áramkörös automatika átalakításával. - Hogyan születnek ezek az újítások? - kérdezem, miután visszatértünk a társasághoz. - Gondolom, nem úgy, hogy leülnek néhányan, na, újítsunk már egyet! - Hát nem , mosolyog Sófalvi József. - Általában az történik, hogy munka közben valakinek eszébe jut: évek óta csináljuk így ezt a munkát, de miért, hiszen lehetne egyszerűbben is. Például a központi fűtés keringető szivattyúja áramkimaradások esetén leállt és nem kapcsolt vissza. Már tudtuk: ha egy pillanatnyi áramszünet volt, menni kell, bekapcsolni a szivattyút. Aztán egyszer csak valakinek eszébe jutott, hogy azt a kapcsolót úgy is meg lehet csinálni, hogy automatikusan vissza is kapcsoljon. - De vigyázzunk - szól közbe Fekete Róbert is -, nehogy azt higgye valaki, hogy az újítás csak egy ötletből áll! Az alap, hogy felismerjük a problémát. Utána kell az ötlet, ki kell találni a megoldás módját. Ám még ezzel sincs vége, mert meg is kell valósítani, és a kész berendezést letenni a bíráló bizottság asztalára. Azt mondják, aki kitalálta, szenvedjen is meg vele! — Hohó, akkor mégsem hiszem el, hogy csak kényelemszeretetből újítanak! Hirtelen komorabbra vált az addig vidám, ugratós légkörű hangulat. — Nézze, az igazsághoz tartozik, hogy rá is vagyunk kényszerülve. A valóban korszerűnek mondható japán NEC- adónk is ötéves, a többi még régebbi. Nekünk ezzel az egyre öregedő technikával kell tartanunk a műszaki színvonalat. Még nagyobb baj, hogy állandó létszámhiánnyal küzdünk. A munkás kezek hiányát pedig csak az üzembiztonság fokozásával, a műszaki színvonal javításával lehet ellensúlyozni. Azért ez a 28 újítás mégis huszáros bravúr is volt, nemcsak kötelező gyakorlat. Mikor követi a huszonkilencedik? — Már be is adtuk, csak még nincs elfogadva. A toronyban kétszáz métert lehet menni lifttel, és a liftben eddig nem volt vészcsengő. Több tízezer forintba került volna, ha külön vezetéket kell építeni hozzá. Mi egy trükkös elektromos kapcsolással megoldottuk, hogy a vezetősín egyúttal a vészcsengő vezetékeként is használható legyen. Úgyhogy, ha legközelebb erre jár, felmehet a toronyba is nyugodtan; nem kell félnie, hogy beragad a lift és ottfelejtjük 200 méter magasan . . . Láng György Géza A csöglei Marcalvölgye Termelőszövetkezet gépműhelyében maguk készítik fel műszaki vizsgára a közös gazdaság szállítójárműveit. Gazdaságirányítás a szocialista országokban (1.) Azonosságok és különbségek Azonosság a lényegi törekvésekben, különbségek a gyakorlati végrehajtásban — ezzel a gondolattal jellemezhetők azok a gazdasági intézkedések, amelyeket a nyolcvanas évek derekán vezettek be a szocialista országok, illetve amelyeket gazdaságpolitikájuk középpontjába szeretnének állítani a jövőben. Hogy Kelet- Európa országai mindenütt egyforma fontosságot tulajdonítanak a gazdaság intenzív pályára történő átállításának, az a hetvenes évek külső és belső gazdasági körülményei változásával indokolható. Lassult az évtized fordulóján a korábbi, nemzetközi összehasonlításban is rendkívül gyors gazdasági növekedési ütem a KGST országaiban, annak jeleként, hogy a növekedés hagyományos forrásai kimerültek, vagyis nincs többé mód a foglalkoztatottak tömegszerű munkábaállítására, vagy a természeti erőforrások nagyarányú mozgósítására. Új hajtóerők A hatékonyság javításának, a műszaki fejlesztés felgyorsításának kell mindenütt adnia azt a többlethajtóerőt, amelyet korábban az extenzív források hadrendbe állítása kölcsönzött a növekedésnek. Ilyen gazdasági szükségszerűségből került valamennyi KGST-ország figyelmének középpontjába a gazdasági eszköztár korszerűsítése, az érvényben lévő irányítási rendszer elemeinek fejlesztesztése. Közismert tény, hogy a szocialista országok igen változatos gazdaságirányítási módszereket követnek, eltérő fontosságot tulajdonítanak a piaci úgynevezett pénzügyi irányítás, illetve a központi tervutasítás eszköztárának: ezen sokszínű eszközök eltérő házasításával akarják a gazdasági vezetők az elkerülhetetlen pályamódosítást végrehajtani országaikban. Az eltérő hangsúlyok ellenére, ma már a központi tervezéssel, és az indirekt piaci szabályozással szemben egyaránt általános követelményként támasztják a szocialista országokban, hogy a tervmutatók, a szabályozók közvetítsék a vállalatoknak a gazdasági környezet változását. Bulgáriában például fokozatosan vezetik be az új gazdasági-pénzügyi rendszert, amely egyfajta kombinációja a központi tervgazdaságnak és a piacgazdasági módszernek. A gyors ütemű iparosítás, az egyoldalú nehézipari fejlesztés évtizedekig tartó korszakát követően kevesebb központi fejlesztési programot jelöl ki a terv újabban - más országokhoz hasonlóan — Bulgáriában is. Abban is rokon a balkáni ország gazdasági tervezése másokéval, hogy a terv részletesen kidolgozott súlypontokat főként csak az élenjáró iparágak (elektronika) illetve az anyag- és energetikai ágazatokra szab meg. A nemzetközi konjunktúra bizonytalanságaira, még inkább pedig annak gyors változására való tetekintettel rugalmasan kezelik a tervet, viszont valamennyi gazdálkodóval szemben szigorúbban érvényesítik a hatékonysági elvárásokat. Csökkentették a gazdaságirányítás korszerűsítése során annak a több tucat központi tervmutatónak a számát, amelynek eleget kellett tenni Bulgáriában. A bolgár kombinátok, vállalatok teljesítményének értékelése során egyaránt az értékmutatók kapnak nagyobb szerepet. Középpontban: a nyereség Más országokban is, Csehszlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunióban is megfigyelhető, hogy amint csökkentik a részletekbe menő, a mikroszintű gazdasági tevékenységet szabályozó tervek számát, úgy válhat a legátfogóbb értékmérővé a nyereség és annak változását jelző mutató az elbírálás legfontosabb mércéjévé. Csak a példa kedvéért: Bulgáriában tervmutatókat a termelésre, nyereségre, a fejlesztésre és a beruházásokra szabnak meg, további két mutató pedig a nyersanyagok felhasználásáról, a tőkés importtal való gazdálkodásról rendelkezik — ezen kereteken belül a nyereség áll az ösztönzés középpontjában. Más szóval, a költségvetési adók befizetése után a fejlesztési, a bér- és a kockázati alapot a nyereségből képezhetik a termelők, ez utóbbi növekedése függvényében emelkedhet a dolgozók keresete. Az önálló döntéshozatal, a vállalati vezetők és az egyének felelősségének kiterjesztése szintén általánostörekvés a szocialista gazdaságokban. Amikor a fejlesztésben a termelés minőségi oldala háttérbe szorult, kevés helyet kaptak és kevés felelősséget vállalhattak a gazdaságok tényleges főszereplői. Közismert ugyanis, hogy Kelet-Európa országai a gazdaságépítés korai szakaszában, kivétel nélkül gyors ütemben építették ki az ipar kulcsszektorait, fokozták védelmi képességeiket, törekedtek a nemzeti jövedelem társadalmi osztályok, rétegek és termelőszektorok közötti gyors átcsoportosítására - vagyis olyan horderejű feladatokra, amelyeket a döntések messzemenő központosításával oldottak meg. Ilyen körülmények között viszont másodlagossá vált az önálló gazdálkodói döntés, a piac értékítélete vagy a fogyasztó érdekeltsége. A saját bőrünkön ma már általános a felismerés, hogy a gazdasági önelszámolást kell tökéletesíteni - ahogyan azt ,az NDK-ban megfogalmazták -, mert csak ily módon fokozható a vállalatok, termelők költségérzékenysége, kevésbé szakszerű kifejezéssel élve, csak ily módon érezhetik a vállalatok a saját bőrükön is a nehezedő gazdasági feltételeket. Az NDK- ban ennek érdekében növelték a vállalatok hozzájárulását az úgynevezett társadalmi alapokhoz, és drágították meg a munkáit az eszközökhöz képest. Ezzel is ösztönöztek a technikai megújulásra, a munka termelékenységének emelésére. Az erkölcsi ösztönzés legváltozatosabb formái mellett, ez az intézkedés is érzékelteti, hogy - más országokhoz hasonlóan — a pénzügyi eszközök nyelvén igyekeznek jelezni az NDK-ban is a vállalatoknak: szigorodtak a gazdálkodási feltételek. Általános érvényű az, amit a csehszlovák közgazdászok megfogalmaztak: az ésszerű gazdálkodásra való ösztönzést nem lehet úgy elérni, hogy valamennyi ágazat számára egyöntetűen és felülről határozzanak meg normákat és a teljesítményeket, és ezeket ugyancsak felülről lebontott számtalan tervmutató teljesítéséhez kössék. Az érdekeltséget kell úgy központilag szabályozni, hogy csak a hatékony munka nyerjen elismerést. M. J. Műtrágyaexport Pétről A korábbi évekhez képest általában változott, csökkent a vállaltatok exportérdekeltsége, mérsékelték az állami exportkedvezményeket. Nem változott ellenben az exportorientáltság, hiszen korábban számos nagyvállalatot kifejezetten azzal a céllal fejlesztettek, hogy kemény valutát hozó exportárut termeljen. Mindenféleképpen exportorientált nagyüzem a Péti Nitrogénművek. Évi 7,5 milliárd forint körüli termelési értékének nagyobbik hányada külföldi értékesítésekből származik. Az export zömét a műtrágya adja. Az eredeti üzem és az évtizedes múltú „új" gyár, 1,3 millió tonna műtrágyát bocsát ki évente, melynek több mint felét a világ mintegy 30 országába szállítják a vonatszerelvények, uszályok, tengerjáró hajók. Nyugat-Európán kívül a Közel-Keletre, távol-keleti országokba is eljutnak a talajerő utánpótlásának péti készítményei. Fotó: Péterfay Endre A műtrágyagyártás egyik fontos egysége, az ammóniaüzem. Ellenőrzik, szabályozzák a berendezéseket az új karbamidüzemben. A műszertől mutatja, mennyi műtrágya kerül exportra. Távol-Keletre vagonírozzák a zsákolt műtrágyát. NAPLÓ - 1986. január 2., csütörtök -3