Napló, 1987. június (Veszprém, 43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
4 szegedi tájkörzetben megkezdték a fűszerpaprika palántázását. A tsz-ek gépek kölcsönzéséve segítik a háztáji termelőket. A nagyüzemi táblákon ugyanis magot vetettek a háztaiban viszont palántát ültetnek, mert az így nevelt paprika korábban terem, s a korai termésen magasabb árat fizet a feldolgozóipar. ,,Kapuzárás”a szabadstrandokon? avagy kommunális szemlesütés) a Balaton-parton „A szemle egyik tapasztalata, hogy igazolta létjogosultságát." Nem véletlenül kezdte így mondandóját a megyei tanács általános elnökhelyettese, amikor a nemrégiben rendezett kétnapos kommunális szemle tapasztalatait összegezte. A Balaton északi partjának teepülésein az idegenforgalmi fényre való felkészülés gondjairól, eredményeiről tájékozódott a bizottság. Mit tapasztalhattak a szemlén részt vevő szakemberek? Általánosan fogalmazva: jót is, rosszat is. A javító szándék az utóbbiak felemlítését indokolja. Az például, hogy a tó Veszprém megyei partszakaszának nyugati térségében még mindig tisztázatlan, hogy miként vezetik ki a körzetből a szennyvizet. A kérdés azért is feszítő, mert az alakulófélben levő csatornatársulások lehetőségeit fékezi a bizonytalanság. De akad más korlátozó tényező is. Így például a szennyvíztisztító telepek névleges kapacitása. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes csatornázott területekről a telepekre beérkező szennyvízmennyiség nem éri el az előre számítottat, a névlegeset. Szigligeten például 220 helyett 150 köbméter kerül a tisztítóba. Vagyis további csatornázással, újabb területekről lehetne összegyűjteni a szennyvíztelep bővítése nélkül. A tó keleti térségében már nem gond az, hogy merre vezessék ki a tisztított szennyvizet. Tihanytól Balatonfűzfőig épül az az expressz vezeték, melyen a helyi telepekről kiáramló vizet elvezetik a Balaton térségéből. A regionális rendszer kiépítése azonban jócskán okoz aggodalmat. A kivitelező vállalat a csatornafektetés után igencsak elhanyagolta a helyreállítást. Amennyiben a főszezon kezdetére nem változtatnak ezen, akkor ahogy a bizottság fogalmazott: ,,Balatonfüred és Balatonalmádi szégyenfoltja lesz a tópartnak a nyári évadban.” Gondot okoz tehát az is, ha nem épülhet a csatorna, de — amint az expressz vezeték is példázza — probléma az építése is. Ahol viszont egyáltalán nincs csatorna, ott a szippantott szennyvíz elszállításának körülményei okoznak fejfájást az illetékeseknek. Az „ok" zsebbevágó. Idén már három helyen - Balatonfűzfőn, Balatonfüreden és Révfülöpön — előkezelők fogadják a szippantókocsik tömény tartalmát. Az előkezelőbe ürítésért azonban annyi pénzt kér az üzemeltető DRV, mint amenynyit a talajerő vállalat eddig a lakosságtól az elszállításért. Vagyis az előkezelők jelentősen megnövelik a szippantás költségeit. Kinek a nyakába "üdüljön a megnövekedett "szennyvízár"? Az árvita elhúzódása valószínűleg az eddigi gyűjtőhelyek és ezzel párhuzamosan a további környezetszennyezés növekedését eredményezi. A partmenti települések idegenforgalmának egyik legfontosabb „színtere" a strand. A kommunális szemle résztvevői Révfülöpön, Balatonfüred és Tihany térségében, Csopakon, Alsóörsön, Balatonalmádiban és Balatonkenesén tekintették meg a helyi tanácsok kezelésében levő strandokat. A megállapítások szerint rendezett környezettel várják a létesítmények a fürdővendégeket, hol fizetség ellenében, hol pedig ingyen. Ez utóbbiakról külön is szó esett. A tanácsoknak bevételcsökkenéseik mellett egyre nagyobb terhet jelent a szabadstrandok fenntartása. Ezeken a területeken ugyanis a környezet, a szolgáltatások már csaknem azonos színvonalúak, mint a fizetőstrandokon. Költség van, bevétel nincs. Balatonfüreden például erre a szezonra a tanács 1,5 millió forintot költött a szabadstrand felújítására, közben pedig anyagi gondot jelent a helyi óvoda tetőzetének rendbetétele. Ilyen körülmények között nem véletlen és indokolatlan a szemlén elhangzott kijelentés: „A szabadstrandok kora lejárt." Balatonfüreden a VII. ötéves tervidőszak éveiben az előző középtávú tervhez képest megháromszorozták az eléggé lepusztult közterület fenntartására fordított összeget. A tapasztalatok szerint azonban ez sok esetben még az állagromlás megakadályozására sem elég. A megoldási lehetőségeken azért törik a fejüket az illetékesek. A megoldáskeresés egyik leleménye az idén nyárra szervezett környezetvédelmi tábor. Nógrád megyei KISZ-es fiatalok segédkeznek majd a Balaton-parti város tisztán tartásában. Laki Pál Magasabb műszaki, technikai színvonal a fonodában Két évvel ezelőtt indította a Pápai Textilgyár a fonodai erőművének rekonstrukcióját, amelynek szerelési munkálatai az év első negyedében befejeződtek. Ennek keretén belül korszerű pamuttisztító berendezésekkel, rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik fokozott tisztító hatásuk révén a nemes gyapothulladékok felhasználását. A ma legkorszerűbbnek mondható svájci RIETER kártológépek kerültek a gyárba. A fonodoi előkészítő gépek mellett teljes egészében kicserélték a nyújtógépeket is. Dolgozik, már az új turbinás fonógép, ezzel egy eddig nem alkalmazott technológia honosodik meg a vállalatnál. A RIETER fonógépek magas termelékenységi szintjük mellett rendkívül jó minőségű fonalat gyártanak, amelyeken a sport- és szabadidőtermékek gyártásánál használnak fel. Ezeknek a gépeknek az üzembe helyezése nemcsak a fonodában növeli a műszaki, technikai színvonalat, hanem a vertikumon belül a gyártás minden fázisában kedvezőbb feldolgozási körülményeket biztosít. Hatására minden bizonnyal enyhülnek a szűk kapacitási keresztmetszetekben meglévő feszültségek, például a lánccsévélő üzemrészben. Ezen túl csökkennek a feldolgozási költségek, javul az előkészítés minősége, és egyértelműen termelékenységnövekedést biztosít a szövőüzemben. A szövődéi termelékenység emelkedésével együtt várhatóan javul a gyártott termékek minősége, s ezen kívül — nem utolsósorban — a dolgozók munkája könnyebbé és hatékonyabbá válik. 1. Automata bálafelszedő gép. A beérkezett pamut, anyagok összeállított keverékét felszedi, az egykori kézi adagolás helyett. 2. Hódosi Zoltánná 1970. óta dolgozik a gyárban. A három új cseh turbinás fonógépen ellenőrzi a gyártást. A gépek percenként 50 ezer fordulattal sodorják a fonalat. 3. 16 ilyen nagy teljesítményű svájci kártológép van a fonodában. 4. ROTOR fonógép. Percenként 70 ezer fordulattal sodorja a fonalat. Termelését és a gyártott fonal minőségét mikroproceszszor figyeli és ellenőrzi. A gép naponta 750 kilogramm jó minőségű fonalat termel. 5. Szabályzás nyújtógépek készítik elő a fonalak alapanyagát. Nagy Teréz több gépet is kezel. Péterfay Endre felvételei Pápai Textilgyár A K+F nyomában EHEEnH Számítóközpont a vegyipari egyetemen A „Hófehérke és a hét törpe” jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy megérkezett a Veszprémi Vegyipari Egyetemre Darmstadtból a várva várt IBM számítógép. A fenti mese hőseiről nevezték el ugyanis azt a budapesti számítógép - hálózatot, amelyet a kutatás, fejlesztés (K+F) informatikai segítésére ölttett ki a Magyar Tudományos Akadémia. Hozzájuk ezer fővárosi, vidéki kutatóhelyről - így Veszprémből is - postai vonalakon kapcsolódhatnak majd a kutatók, fejlesztők. Ebben a tervidőszakban ezer ilyen hívópontot létesítenek szerte az országban, amelyből pár száz már el is készült. Miként ezek, úgy a VWE-re került IBM gép is hatékony alapja lehetnek a K+F tevékenységnek gondoltam, amikor felkerestem dr. Tömör Benedeket, a veszprémi egyetem számítóközpontjának vezetőjét. A váltás dilemmája - Hát ezzel teljesen új világba léptünk! - kaptam el a végszót a vezető dolgozószobájában. Éppen a kérdéses berendezésről beszélgettek ugyanis egyik hajdani tanítványával, aki szakmai továbbképzésen járt az egyetemen. A számítástechnika oktatásának, alkalmazásának immár mintegy 2 évtizedes múltja van az egyetemen. A hetvenes évek elején telepítették azt az Odra típusú, lengyel gépet, amely 15 éven át szolgálta az egyetemi képzést, a kutatást. Néhány éve több tízmilliós beruházási program keretében bővítették az egyetemi számítóközpontot, amelyben jelenleg negyvenen dolgoznak, felerészt számítástechnikai szakemberek. A legelső gépet két éve egy R 35-ös számítógéppel váltották fel, azzal a bevallott céllal, hogy egy regionális — a Dunántúl nagyobb térségét kiszolgáló - központ lelke lesz. — Mi valósult meg ebből az elképzelésből? — Ma már nemigen beszélünk róla - válaszolta Tömör Benedek. Főként postai vonalak hiányában ugyanis nem lehet megoldani a számítóközpont összekapcsolását távolabbi felhasználókkal. Pedig az R 35-ös igazi nagy ugrást jelentett teljesítőképességben, megbízhatóságban az Odrához képest. Az R 35-ös tulajdonképpen az IBM 370-es sorozat licence alapján készült. A hozzánk került IBM gép is annak a sorozatnak egy fejlettebb változata. — Mibe került a beszerzése az egyetemnek? — Nem kellett érte fizetnünk. Egyetemünk évek óta jó kapcsolatban van a darmstadti műszaki főiskolával, ahol 7- 8 éven át használták. És ingyen felajánlották nekünk azzal a kikötéssel, hogy csak polgári kutatásokra, oktatásra használhatjuk. Az egyetemen nem kis dilemma volt tavaly a döntés. Hiszen itt működött már egy vadonatúj R 35-ös! Vállalják helyette az ugyan világszínvonalú, de már megdolgoztatott berendezést? Végül is az utóbbi mellett döntöttek. Ennek két oka volt. Egyrészt az IBM sokkal nagyobb megbízhatósága, gyorsasága, továbbá a több - összesen 12- ig — kapcsolódó terminál, munkahely. Ezekkel több egyetemi tanszék kutatóit is összekapcsolhatjuk a számítóközpontban lévő géppel. Új lehetőségek Ezeknek a távkapcsolatoknak az egyetemi kiépítésére már eddig is mód nyílott, hiszen az R 35-össel 8 terminált is kiépítettek. Most az a kérdés, maradhat-e a nyolc terminál is? Magát az R 35-ös berendezést ugyanis át kell adniuk a győri Távközlési Műszaki Főiskolának. Ha mind a húsz terminál maradna, akkor 8-10 az oktatóterembe kerülne, a többit pedig az egyetem tanszékeire, gazdasági szervezeteihez telepítenénk. Ez segítené a kutató-fejlesztő munkát, erősítené közreműködésünket a K+F tevékenységben. Ha nem marad a korábbi nyolc terminál, kevesebb jut a tanszékekre. Az IBM gép Veszprémben „nulláról” indul, hiszen Darmstadtban már amortizálódott. A szakember azonban úgy ítéli meg, hogy feltétlenül új lendületet ad, jobb alapja lesz az egyetemi oktató-kutató munkának, mint elődjei. Révén akár az IBM-használók világklubjának is tagjai lehetnének, ami számtalan szakmai előnnyel jár. Csak éppen jókora tagsági díjat kíván, tőkés valutában. Igény és kényszer — Mi a géppel eredményesebben dolgozhatunk a szoftverek - számítógépes programok - fejlesztésén, segíthetjük az egyetem gazdasági munkáját. Most éppen az ügyvitel számítógépre vitele az egyik fontos feladatunk — magyarázta Tömör Benedek. — Több egyetemi kutatómunkában is közreműködünk. Szeretnénk, ha az ilyen részvételünk bővülne. De a kutatókat nem lehet vezényszavakkal irányítani. Időt kell adni, hogy bennük legyen nagyobb igény, szakmai kényszer az egyetemi számítóközpont szolgáltatásaira. Az idő viszont sürget. Hiszen ilyen új technikai valóság, és ama „mesebeli” K+F infrastruktúra segítségével fokozható a tudományos, kutatómunka, a fejlesztési tevékenység hatékonysága, ami népgazdasági igény. Ez az alapja ugyanis a gazdaság gyorsított, sikeres megújításának. Bráz János NAPLÓ — 1987. június 1., hétfő —3