Napló, 1988. október (Veszprém, 44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-18 / 249. szám
A HÉT tévéműsoráról A borzavári nők, és a többiek Es, ti nők, ti borzavári Nők! Az ősi átok, hogy ember embernek farkasa, meg hogy a pénz csak bajt hoz. Inkább nő is lenne, mondja a hamis mosolyú, szőke fruska az Új Reflektor Magazin című riportműsor mikrofonja előtt. Hiába gondol egy nagyot hazavágyó fájdalmaival valahol Amerikában egy ember, aki valamikor magyarul válaszolt, ha kérdezték, magyarul gyerekeskedett az időben, s németsége ellenére az újvilágban fialtatta pénzecskéjét ilyen szép kezekre, hogy még Borzavárnak is jut belőle. Elgondolta, hogy az ajándékozáshoz illő szimbólumot keres. Ő, a valahai borzavári férfi, kor- és sorstársait szólította az időben és térben: „legyen nektek egy autónyi pénzetek . . .mindenkinek nem adhatok, adok hát azoknak, akik jelképeznek engem,, az ottmaradt hasonneműeknek, hasonkorúaknak. Mintha otthon maradtam volna. Közületek vagyok, véletlen szerencsével megáldva, a kitelepítés igazságtalanságát pótlandó.” Borzavár kimaradottak, hát nem értitek, nem értitek a tisztelő üzenetet, a tiszteletet parancsoló megtiszteltetést? Csak azt értitek, hogy ki nem kapott? Hogy miért is kellett nőnek születni? Mert nehéz elképzelni, hogy ekkora faluban lenne család, akinek nincs egy jogosult örököse az autóra! És ha van? Irigykedni jobb, mint meghatódni a gesztuson? Azon, hogy akinek van, a az ad? Ha ad, adja mindjárt kisujja helyett a karját? Persze, ha eszébe sem jut a szülőfaluja ott a nagy Amerikában, a szuperfelszerelt magánklinika betegszobájában, akkor most nem kéne ferdén nézni, ferdén gondolni a ti férfiaitokra. Borzavári nők, indulatos nők, lányok, nem lettetek szimpatikusak az ország nyilvánossága előtt bosszúságotokkal. Ha az örömben nem tudtok osztozni férjeitekkel, fiaitokkal, hogy fogtok tudni a bánatban, a nincstelenségben, a munkanélküliségben, a gazdagságnélküliségben? * Mert a hét másik „tévétanulsága” a Családi Körből ezt üzente: osztozni, részt venni, jelen lenni "a kevésbé szerencsések sorsában. Az idős szülőkében, akik szintén adtak, mindenüket adták, mégsem voltak elég vonzóak ahhoz, hogy saját felnőtt gyerekeik vállalják őket. A borzavári anyák mit fognak szólni, ha gépkocsis-gazdagságú fiaik így íratnák-lopnák el a fejük fölül az eget, a mindent tudó padlatot a lábuk alól? Úgy, mint a tévés tanmesében szerdán este, a nyugdíjas, kiszolgáltatott öregemberek gyerekei. Acsarkodni, érvényesülni? Vagy csak egyszerűen élni, életben maradni, ha kell, a más, az öreg, a saját anya rovására — igen, nem új keletű természeti törvény, tudom. De hogy jottányit sem sikerült ettől a törvénytől elperelni, igazságát fikarcnyira sem megingatni, nos nem vet valami jó fényt ránk. Igaz, borzavári asszonyok? A nők, még mindig, most már csak a kikapcsolódás eszközei az új keddi sorozatban? Ezeknek a krimis özvegyeknek bezzeg nincsen anyagi gondjuk. Nem kell ajándékba kapott, égből pottyant autót irigyelniük a szomszédtól. Egyszerűen vesznek a szekrényből egy vastag borítékot, és vesznek a boltból egy autót. Ápoltak, gondozottak, karcsúak, szépek, szaunázottak, miközben özvegyek. Most zavarban vagyok. Hogy van az, hogy rájuk nem vonatkozik a haszontalansági természeti törvény? Még a biológiai törvények is történelmileg meghatározottak a mi vidékünkön? Arany Horváth Zsuzsa Tanító példa Pénteken délután a Hazafias Népfront megyei székházában köszöntötték Süle Sándor nyugdíjas tanítót. Nyolcvanéves. Nengyvenhárom évet tanított Kertán, tizenhat éve nyugdíjas, Révfülöpön lakik. Nyolcvan év! Ez igen, a szív tudja dolgát. Csak ennyi volna? Ebben a szív dologban valami kivételesen tiszteletre méltó lüktet. Az, hogy Süle Sándorban pedagógusszív dobog. Nyugtalan, örökké tenni vágyó. Életének 62 esztendeje (amióta elvégezte a tanítóképzőt) szolgálatban telt el. A születésnapi köszöntőn dr. Tölgyesi József, a pedagógiai társaság megyei tagozatának titkára elmondta, hogy Sándor bácsi néptanító szülők örökségét hozta magával, egész életében „lámpásként” világolt. Tanított, népművelősködött, hagyományt kutatott, gyűjtött, tanulmányokat írt, tanítóegyletben jegyzősködött. Mindezt egyszerre, egy fizetésért. Móger Győző, megyei népfronttitkár hasonlóan vélekedett, midőn átadta a Veszprém Megyéért érdemérem arany fokozatát (immár másodszor). A pályatárs életművéről szólt Fónay Tibor, akit szintén megillet a néptanítói babér. A megyei tanács jutalmát és köszönetét hozta Holló Miklós osztályvezető-helyettes. Meglepetés volt a pedagógiai társaság most megjelent kiadványa, melyben dr. Tölgyesi József fölvázolja a tanító gazdag munkásságát. Süle Sándor élete tanítópélda! Nemcsak pedagógusok számára kalapemelő munkásság az övé, valamennyi ember számára tanító erejű élet. Míg a köszöntés bensőséges ceremóniája folyt, elgondolkoztam a tanító életművén. Elsősorban azon, ahogyan megalkotta önmagát. Van ebben egy irigylésre méltó életbölcsesség. Hogy mi? Az, hogy Sülé tanító nem a pénzét kereste, önmagát kereste — és találta meg! — a tanításban, a honismerő hangyamunkában, a gyűjtésben és közreadásban. Maga így beszélt erről: „A tanító másokért él, másokért dolgozik. A tanító azon fáradozik, hogy a gyerek megszeresse a házat, ahol született, a fát, ahol madárfészek után kutatott..., a szülőföld így válik sajátjává, így tágul hazává.” Neki elhisszük a fenti igéket. Az élete a koronatanú. No és amióta nem tanít? Azóta másként tanít! Fölkutatja a falu, a szülőföld történeti, néprajzi hagyományait, ezeket leírja, az élőkre hagyatékozza. Az értékes dokumentumokat pedig őrző szakemberekre bízza: a köszöntőjén jelentette be, hogy a megyei levéltárnak száznál több Zichy-dokumentumot adományoz. Az is tanulság, miért „hajtotta” magát nyugdíjasként? Íme: „Hát én így pihentem, 16 év alatt 36 tanulmányt írtam, mintegy ötezer oldalt... Pihenve dolgoztam." Úgy vélem, a titok nyitja, hogy Süle Sándor nem „korszerű” ember: egész életében hitt a tanítói hivatásban, a népszolgálatban. Csak az érdekelte, hogy minél többet adjon. Mondhatni, a „semmiért” dolgozott (nem a pénzért), és így lett gazdag élete. Kell-e nagyobb gazdagság annál, mint hogy önmaga örömére dolgozzon az ember, s ez ugyanakkor mások javát szolgálja?! Aki így él — révbe jut. Furcsa véletlen, hogy nyugdíjasként éppen Révfülöpre költözött. És ugyancsak különös, hogy ebben a tóparti községben három ilyen nagybetűs, öreg Tanító „nyugtalankodik”: Sülé, Fónay és Benke László. Mindhárman a honismereti, pedagógiai munka életfogytiglani szabadjai. Ezzel az írásunkkal nem dicsőíteni kívánjuk Sülé Sándor hat évtizedes munkáját, sokkal inkább a Tanító-példát szeretnénk felmutatni általa. Mindenki számára. A magunk számára, akik életünk örömét és alkotóerejét pénzkeresetre pazaroljuk, miközben elveszítjük önmagunkat, önnön életünket. Balogh Ödön Az első hangverseny Az új várpalotai zeneiskola nevelői és diákjai sajátos, kedves módon mondtak köszönetet zenével az intézmény építőinek. Az első hangversenyen a növendékek 17 műsorszámot adtak elő a Péti Nitrogénművek beruházási igazgatóságának dolgozói tiszteletére. A gyerekek nevében Szedő Szilvia, az iskola vezetősége nevében G. Somos Margit igazgatónő köszönte meg az építőknek az impozáns és már nagyon hiányzó létesítményt. Csősz Sándor G. Somos Margit igazgató megköszöni az új létesítményt. Corelli F-dúr szonátája is elhangzott. Sztankovics Tamás és Mónika négykezest játszik. Marad-e pénz a múzeumok működésére? A művelődési és ifjúsági bizottság súlyos gondokat tárt fel A Veszprém megyei múzeumi szervezet az egyik legnagyobb az országban. Költségvetése viszont elmarad a hasonló rangú intézményekétől. Az anyagi lehetőség évek óta nem nőtt, az egyes vállalatok és a megyei tanács alkalmi segítségei csak a felszínen maradást biztosítják. Jelenleg a bérkeret a költségvetés több mint 50 százalékát emészti fel, a fenntartási költségek 35 százalékra tehetők, míg a szakmai működésre 15 százalék marad. Félő, hogy a jövő évre ezt az összeget elnyeli az infláció, és a múzeumi hálózat feladatát nem tudja majd ellátni. Abszurd helyzet: a szervezet fenntartására lesz pénz, de arra, hogy nemzeti és hagyományőrző funkcióját ellássa, nem. Özönvíz előtti technika Ezek a tények a Veszprém Megyei Tanács Művelődési és Ifjúsági Bizottsága október 10-i ülésén váltak számomra ismertté. A tanácskozáson Ajka város művelődési helyzetének megvitatása után került sor a megyei múzeumi szervezet gondjainak megtárgyalására. Az írásban elkészített előterjesztéshez dr. Praznovszky Mihály, megyei múzeumigazgató fűzött szóbeli kiegészítést. A stagnáló, tehát a pénzromlás következtében csökkenő múzeumi költségvetés ellenére nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó szakmai tevékenységet végeznek az intézményhálózat munkatársai. Ennek jele, hogy a Művelődési Minisztérium nemrégiben a veszprémi és a zirci múzeumot tudományos kutatóhellyé nyilvánította. Néhány napja pedig a megyei múzeumi szervezetet felvette tagjai sorába az ICOM, múzeumok világszövetsége. Tehát muzeológusaink bekapcsolódhatnak a nemzetközi életbe, amelynek jelentőségét nehéz túlbecsülni. Mégsem felhőtlen az öröm, ugyanis ha valamelyik fejlett országból fogadnak a megyében tudós muzeológusokat, bizony bőven akad szégyellnivaló. Veszprémben, a Bakonyi Múzeumban megoldatlan a munkatársak irodai elhelyezése. Nemrégiben jártam az egyik vezető muzeológusnál, de majdnem a lábamat törtem, amikor a keskeny falépcsőn föltornáztam magam a parányi kakasülő tákolmányba. Az ülésen elhangzott: a Bakonyi Múzeum hatvanéves épületét régen kinőtte az intézmény. A szakembergárdának, az adminisztrációnak ki kellene költözni. Ezzel növelni lehetne a szűkös kiállítóteret. A külföldi szakemberek nemcsak a kriminális irodalukak lehangoló látványán lepődnének meg, hanem a szegényes, özönvíz előtti technikai felszereltség miatt is. Az audiovizuális eszközök régiek, selejtezésre érettek. „Az egész megyei múzeumi szervezetben nincs egyetlen mikrofon, erősítő, mo dern dia- és filmvevő, videó berendezésről, színes televízióról, számítógépről nem is szólva." — olvasható az előterjesztésben. Ugyanakkor külföldi vendégek valószínűleg hírét vinnék a magyar csodának: minimális A gyenge bérezés ellenére is tele vannak tervekkel, szakmai becsvággyal megyénk muzeológusai. Az intézmény vállalná egy közművelődési folyóirat kiadásának gondozását, amelyre régóta szüksége lenne a megye szellemi életének. Külföldön is felfigyeltek a szervezet kimagasló régészeti, néprajzi és természettudományi kutató, leletmentő és feldolgozó munkájára, folyamatosan eredményes a római kor kutatása, s azok a népvándorlás kori és középkori ásatások is. Jelentős a dunántúli regionális néprajzi kutatásokban való aktív részvétel, a Káli-medence módszertanilag is egyedülálló kutatása, a Bakony természeti képének vizsgálata. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére két intézménnyel gyarapodott a megyei múzeumi hálózat: Tihanyban az ún. Barth-féle házzal, amelyben új kiállítás lesz látható. Néhány hete került vissza a badacsonyi Szegedy Róza-ház, várhatóan 1991-ben nyílik meg a közönség számára. Megkezdődött az intézmények felújítása. Ebben az évben nyílt meg a megyei és helyi erőkből felújított és újjárendezett Jókai-villa Balatonfüreden. Elkészült a tüskevári helytörténeti gyűjtemény épületének felújítása és folyamatban van a nagyvázsonyi skanzené. Vendégforgalmi és nemzeti múlttiszteletünk nézőpontjából is elodázhatatlan a kiemelkedő értékű tihanyi múzeum felújítása. Ez persze csak anyagi és technikai feltételekkel is lehet nemzetközi rangú tudományos és közművelődési munkát végezni. (A bérről nem is érdemes beszélni, mert külföldiek egyszerűen el sem hinnék, hogy a tudós muzeológusok mennyire nevetséges összegeket keresnek. A kisegítő személyzet halmozott hátrányos helyzetére ezúttal csak utalni kívánok. A tények ismeretében nem csodálkozom, hogy 30 százalékos fizetésemelést követelnek a közművelődés alkalmazottai. Az előterjesztés keserűen leszögezi: „Jelenleg a múzeumi dolgozók helyzete a legrosszabb az amúgy is rosszul fizetett magyar közművelődésen belül." A múzeumos emberekre érvényes Beke Kata pedagógusokra vonatkozó jellemzése, melyet kedden hallhattunk a Stúdió 88' című tévéműsorban: modern szentek, kereszteslovagok, akik anyagi érdekeik ellenére, hivatás- és munkaszeretetből dolgoznak intézetüknél, hiszen bárhol másutt jobban keresnének, ugyanannyi (vagy kevesebb) munka ellenértékeként, a katolikus egyházzal együttműködve, állami támogatással valósítható meg. Bár égetőek a raktározási gondok, de előrelépés is történt. Felsőörsön a harmadik raktár épületét adják át rendeltetésének. A restaurátori műhely kiváló felszereltségű, de bővítése indokolt lenne. A közművelődési feladatokat jórészt meghatározza a Balaton-parti vendégforgalom, a Bakony növekvő vonzereje. (A megye egyik leglátogatottabb múzeuma a zirci.) A helyi lakosokkal, fiatalokkal, középkorúakkal, idősekkel éi többcsatornás eleven épültek kapcsolatok, melyet a múzeumbaráti kör szakcsoportjai szerveznek. A közönség igényének tesz eleget a megyei igazgatóság, amikor bővíti a kiállítási műfajokat. Újabban történelmi, irodalmi, néprajzi, régészeti és művelődéstörténeti bemutatókat is rendeznek. Ellentmondásos viszont a múzeum és a tanulóifjúság kapcsolata: az általános iskolásokkal jól szervezett, míg a középiskolásokkal esetleges. Az egyetemistákkal gyakorlatilag nincs múzeumi együttműködés. Beváltak a honismereti táborok és a pályázatok. Legutóbb 20 dolgozat érkezett a Szent István halálának 950. évfordulójára meghirdetett múzeumi pályázatra. Különösen jó kapcsolat alakult ki a megyei úttörőház és a múzeumi szervezet között. Klubfoglalkozásokat és művelődési akciókat közösen szervez a két intézmény. Közművelődési folyóirat kellene NAPLÓ - 1988. október 18., kedd £ Mi lesz, ha...? A teljesség igénye nélkül felvázolt tevékenységi körhöz pénz is szükséges, nemcsak lelkesedés. Az ülésen keserűen jegyezte meg dr. Praznovszky Mihály igazgató: „Mióta Veszprém megyében dolgozom, több időt, energiát fordítottam pénzszerzésre, mint a szakmai feladatok ellátására." Megyei vállalatoktól, termelőszövetkezetektől 1 millió forintot sikerült összekéregetni ebben az évben. A megyei tanács soron kívüli támogatása 500 ezer forint. Mi lesz, ha jövő évben bedugulnak a szinten tartáshoz elengedhetetlenül szükséges terven felüli pénzforrások...? A pénzügyi kormányzat jövőgyilkos maradékelv-szemléletén kellene gyökeresen változtatni. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes A Hétben elhangzott tévéinterjújában végre pozitívan nyilatkozott a kulturális ágazat jogos igényeiről. Csak hát más a nyilatkozat és a határozat... Horváthy György