Napló, 1988. október (Veszprém, 44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

A HÉT tévéműsoráról A borzavári nők, és a többiek Es, ti nők, ti borzavári Nők! Az ősi átok, hogy ember em­bernek farkasa, meg hogy a pénz csak bajt hoz. Inkább nő is lenne, mondja a hamis mosolyú, szőke fruska az Új Reflektor Magazin című riport­műsor mikrofonja előtt. Hiába gondol egy nagyot hazavágyó fájdalmaival vala­hol Amerikában egy ember, aki valamikor magyarul vála­szolt, ha kérdezték, magyarul gyerekeskedett az időben, s németsége ellenére az újvi­lágban fialtatta pénzecskéjét ilyen szép kezekre, hogy még Borzavárnak is jut belőle. El­gondolta, hogy az ajándéko­záshoz illő szimbólumot keres. Ő, a valahai borzavári férfi, kor- és sorstársait szólította az időben és térben: „legyen nek­tek egy autónyi pénzetek . . .mindenkinek nem adhatok, adok hát azoknak, akik jelké­peznek engem,, az ottmaradt hasonneműeknek, hasonkorú­­aknak. Mintha otthon marad­tam volna. Közületek vagyok, véletlen szerencsével megáld­va, a kitelepítés igazságtalan­ságát pótlandó.” Borzavár­ kimaradottak, hát nem értitek, nem értitek a tisztelő üzenetet, a tiszteletet parancsoló megtiszteltetést? Csak azt értitek, hogy ki nem kapott? Hogy miért is kellett nőnek születni? Mert nehéz elképzelni, hogy ekkora falu­ban lenne család, akinek nincs egy jogosult örököse az autó­ra! És ha van? Irigykedni jobb, mint meghatódni a gesz­tuson? Azon, hogy akinek van, a az ad? Ha ad, adja mindjárt kisujja helyett a karját? Persze, ha eszébe sem jut a szülőfaluja ott a nagy Ameri­kában, a szuperfelszerelt ma­gánklinika betegszobájában, akkor most nem kéne ferdén nézni, ferdén gondolni a ti férf­iaitokra. Borzavári nők, indulatos nők, lányok, nem lettetek szimpati­kusak az ország nyilvánossága előtt bosszúságotokkal. Ha az örömben nem tudtok osztozni férjeitekkel, fiaitokkal, hogy fogtok tudni a bánatban, a nincstelenségben, a munka­­nélküliségben, a gazdagság­nélküliségben? * Mert a hét másik „tévéta­nulsága” a Családi Körből ezt üzente: osztozni, részt venni, jelen lenni "a kevésbé szeren­csések sorsában. Az idős szü­lőkében, akik szintén adtak, mindenüket adták, mégsem voltak elég vonzóak ahhoz, hogy saját felnőtt gyerekeik vállalják őket. A borzavári anyák mit fognak szólni, ha gépkocsis-gazdagságú fiaik így íratnák-lopnák el a fejük fölül az eget, a mindent tu­dó padlatot a lábuk alól? Úgy, mint a tévés tanmesé­ben szerdán este, a nyugdíjas, kiszolgáltatott öregemberek gyerekei. Acsarkodni, érvénye­sülni? Vagy csak egyszerű­en élni, életben maradni, ha kell, a más, az öreg, a saját anya rovására — igen, nem új keletű természeti törvény, tu­dom. De hogy jottányit sem sikerült ettől a törvénytől el­perelni, igazságát fikarcnyira sem megingatni, nos nem vet valami jó fényt ránk. Igaz, borzavári asszonyok?­­ A nők, még mindig, most már csak a kikapcsolódás esz­közei az új keddi sorozatban? Ezeknek a krimis özvegyeknek bezzeg nincsen anyagi gond­juk. Nem kell ajándékba ka­pott, égből pottyant autót irigyelniük a szomszédtól. Egy­szerűen vesznek a szekrényből egy vastag borítékot, és vesz­nek a boltból egy autót. Ápol­tak, gondozottak, karcsúak, szépek, szaunázottak, miközben özvegyek. Most zavarban va­gyok. Hogy van az­, hogy rá­juk nem vonatkozik a haszon­talansági természeti törvény? Még a biológiai törvények is történelmileg meghatározottak a mi vidékünkön? Arany Horváth Zsuzsa Tanító­ példa Pénteken délután a Hazafias Népfront megyei székhá­zában köszöntötték Süle Sándor nyugdíjas tanítót. Nyolc­vanéves. Nengyvenhárom évet tanított Kertán, tizenhat éve nyugdíjas, Révfülöpön lakik. Nyolcvan év! Ez igen, a szív tudja dolgát. Csak ennyi volna? Ebben a szív dologban valami ki­vételesen tiszteletre méltó lüktet. Az, hogy Süle Sándor­ban pedagógusszív dobog. Nyugtalan, örökké tenni vá­gyó. Életének 62 esztendeje (amióta elvégezte a tanító­képzőt) szolgálatban telt el. A születésnapi köszöntőn dr. Tölgyesi József, a peda­gógiai társaság megyei tagozatának titkára elmondta, hogy Sándor bácsi néptanító szülők örökségét hozta ma­gával, egész életében „lámpásként­” világolt. Tanított, népművelősködött, hagyományt kutatott, gyűjtött, tanul­mányokat írt, tanítóegyletben jegyzősködött. Mindezt egy­szerre, egy fizetésért. Móger Győző, megyei népfronttitkár hasonlóan vélekedett, midőn átadta a Veszprém Megyéért érdemérem arany fokozatát (immár másodszor). A pálya­társ életművéről szólt Fónay Tibor, akit szintén megillet a néptanítói babér. A megyei tanács jutalmát és köszö­netét hozta Holló Miklós osztályvezető-helyettes. Megle­petés volt a pedagógiai társaság most megjelent ki­adványa, melyben dr. Tölgyesi József fölvázolja a tanító gazdag munkásságát. Süle Sándor élete tanítópélda! Nemcsak pedagógusok számára kalapemelő munkásság az övé, valamennyi ember számára tanító erejű élet. Míg a köszöntés bensőséges ceremóniája folyt, elgon­dolkoztam a tanító életművén. Elsősorban azon, ahogyan megalkotta önmagát. Van ebben egy irigylésre méltó életbölcsesség. Hogy mi? Az, hogy Sülé tanító nem a pénzét kereste, önmagát kereste — és találta meg! — a tanításban, a honismerő hangyamunkában, a gyűjtésben és közreadás­ban. Maga így beszélt erről: „A tanító másokért él, má­sokért dolgozik. A tanító azon fáradozik, hogy a gyerek megszeresse a házat, ahol született, a fát, ahol madár­fészek után kutatott..., a szülőföld így válik sajátjává, így tágul hazává.” Neki elhisszük a fenti igéket. Az élete a koronatanú. No és amióta nem tanít? Azóta másként tanít! Föl­kutatja a falu, a szülőföld történeti, néprajzi hagyo­mányait, ezeket leírja, az élőkre hagyatékozza. Az érté­kes dokumentumokat pedig őrző szakemberekre bízza: a köszöntőjén jelentette be, hogy a megyei levéltárnak száznál több Zichy-dokumentumot adományoz. Az is tanulság, miért „hajtotta” magát nyugdíjasként? Íme: „Hát én így pihentem, 16 év alatt 36 tanulmányt írtam, mintegy ötezer oldalt... Pihenve dolgoztam." Úgy vélem, a titok nyitja, hogy Süle Sándor nem „kor­szerű” ember: egész életében hitt a tanítói hivatásban, a népszolgálatban. Csak az érdekelte, hogy minél többet adjon. Mondhatni, a „semmiért” dolgozott (nem a pén­zért), és így lett gazdag élete. Kell-e nagyobb gazdagság annál, mint hogy önmaga örömére dolgozzon az ember, s ez ugyanakkor mások javát szolgálja?! Aki így él — révbe jut. Furcsa véletlen, hogy nyugdíjas­ként éppen Révfülöpre költözött. És ugyancsak különös, hogy ebben a tóparti községben három ilyen nagybetűs, öreg Tanító „nyugtalankodik”: Sülé, Fónay és Benke László. Mindhárman a honismereti, pedagógiai munka életfogytiglani szabadjai. Ezzel az írásunkkal nem dicsőíteni­ kívánjuk Sülé Sándor hat évtizedes munkáját, sokkal inkább a Tanító-példát szeretnénk felmutatni általa. Mindenki számára. A ma­gunk számára, akik életünk örömét és alkotóerejét pénz­keresetre pazaroljuk, miközben elveszítjük önmagunkat, önnön életünket. Balogh Ödön Az első hangverseny Az új várpalotai zeneiskola nevelői és diákjai sajátos, ked­ves módon mondtak köszönetet zenével az intézmény építőinek. Az első hangversenyen a növendékek 17 műsor­számot adtak elő a Péti Nitrogénművek beruházási igazgatósá­gának dolgozói tiszteletére. A gyerekek nevében Szedő Szilvia, az iskola vezetősége ne­vében G. Somos­­ Margit igazgatónő köszönte meg az építők­nek az impozáns és már nagyon hiányzó létesítményt. Csősz Sándor G. Somos Margit igazgató megköszöni az új létesítményt. Corelli F-dúr szonátája is el­hangzott. Sztankovics Tamás és Mónika négykezest játszik. Marad-e pénz a múzeumok működésére? A művelődési és ifjúsági bizottság súlyos gondokat tárt fel A Veszprém megyei múzeumi szervezet az egyik legnagyobb az országban. Költségvetése viszont elmarad a hasonló rangú intézményekétől. Az anyagi lehetőség évek óta nem nőtt, az egyes vállalatok és a megyei tanács alkalmi segítségei csak a felszínen maradást biztosítják. Jelenleg a bérkeret a költségvetés több mint 50 százalékát emészti fel, a fenntartási költségek 35 százalékra tehetők, míg a szakmai működésre 15 százalék ma­rad. Félő, hogy a jövő évre ezt az összeget elnyeli az infláció, és a múzeumi hálózat feladatát nem tudja majd ellátni. Abszurd helyzet: a szervezet fenntartására lesz pénz, de arra, hogy nemzeti és hagyományőrző funkcióját ellássa, nem. Özönvíz előtti technika Ezek a tények a Veszprém Megyei Tanács Művelődési és Ifjúsági Bizottsága október 10-i ülésén váltak számomra ismert­té. A tanácskozáson Ajka vá­ros művelődési helyzetének megvitatása után került sor a megyei múzeumi szervezet gondjainak megtárgyalására. Az írásban elkészített előter­jesztéshez dr. Praznovszky Mi­hály, megyei múzeumigazgató fűzött szóbeli kiegészítést. A stagnáló, tehát a pénz­romlás következtében csökke­nő múzeumi költségvetés el­lenére nemzetközi összehason­lításban is figyelemre méltó szakmai tevékenységet végez­nek az intézményhálózat mun­katársai. Ennek jele, hogy a Művelődési Minisztérium nem­régiben a veszprémi és­­ a zirci múzeumot tudományos ku­tatóhellyé nyilvánította. Né­hány napja pedig a megyei múzeumi szervezetet felvette tagjai sorába az ICOM, múzeumok világszövetsége. Te­­­hát muzeológusaink bekapcso­lódhatnak a nemzetközi élet­be, amelynek jelentőségét ne­héz túlbecsülni. Mégsem felhőtlen az öröm, ugyanis ha valamelyik fejlett országból fogadnak a megyé­ben tudós muzeológusokat, bi­zony bőven akad szégyellniva­­ló. Veszprémben, a Bakonyi Múzeumban megoldatlan a munkatársak irodai elhelyezé­se. Nemrégiben jártam az egyik vezető muzeológusnál, de majdnem a lábamat törtem, amikor a keskeny falépcsőn föltornáztam magam a pará­nyi kakasülő tákolmányba. Az ülésen elhangzott: a Bakonyi Múzeum hatvanéves épületét régen kinőtte az intézmény. A szakembergárdának, az admi­nisztrációnak ki kellene költöz­ni. Ezzel növelni lehetne a szűkös kiállítóteret. A külföldi szakemberek nem­csak a kriminális iroda­lukak lehangoló látványán lepődné­nek meg, hanem a szegényes, özönvíz előtti technikai felsze­reltség miatt is. Az audiovizuá­lis eszközök régiek, selejtezés­re érettek. „Az egész megyei múzeumi szervezetben nincs egyetlen mikrofon, erősítő, mo­­ dern dia- és filmvevő, videó­­ berendezésről, színes televízió­ról, számítógépről nem is szól­va." — olvasható az előterjesz­tésben. Ugyanakkor külföldi vendé­gek valószínűleg hírét vinnék a magyar csodának: minimális A gyenge bérezés ellenére is tele vannak tervekkel, szak­mai becsvággyal megyénk mu­zeológusai. Az intézmény vál­lalná egy közművelődési fo­lyóirat kiadásának gondozását, amelyre régóta szüksége len­ne a megye szellemi életének. Külföldön is felfigyeltek a szer­vezet kimagasló régészeti, nép­rajzi és természettudományi ku­tató, leletmentő és feldol­gozó munkájára, folyamatosan eredményes a római kor kuta­tása, s azok a népvándorlás kori és középkori ásatások is. Jelentős a dunántúli regioná­lis néprajzi kutatásokban való aktív részvétel, a Káli-meden­ce módszertanilag is egyedül­álló kutatása, a Bakony termé­szeti képének vizsgálata. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére két intézménnyel gya­rapodott a megyei múzeumi hálózat: Tihanyban az ún. Barth-féle házzal, amelyben új kiállítás lesz látható. Néhány hete került vissza a badacso­nyi Szegedy Róza-ház, várha­tóan 1991-ben nyílik meg a közönség számára. Megkezdődött az intézmé­nyek felújítása. Ebben az év­ben nyílt meg a megyei és he­lyi erőkből felújított és újjá­rendezett Jókai-villa Balaton­­füreden. Elkészült a tüskevári helytörténeti gyűjtemény épü­letének felújítása és folyamat­­ban van a nagyvázsonyi skan­zené. Vendégforgalmi és nem­zeti múlttiszteletünk nézőpont­jából is elodázhatatlan a ki­emelkedő értékű tihanyi mú­zeum felújítása. Ez persze csak anyagi és technikai feltételek­kel is lehet nemzetközi rangú tudományos és közművelődési munkát végezni. (A bérről nem is érdemes beszélni, mert kül­földiek egyszerűen el sem hinnék, hogy a tudós muzeoló­gusok mennyire nevetséges összegeket keresnek. A kisegítő személyzet halmozott hátrányos helyzetére ezúttal csak utalni kívánok. A tények ismeretében nem csodálkozom, hogy 30 százalékos fizetésemelést köve­telnek a közművelődés alkal­mazottai.­ Az előterjesztés ke­serűen leszögezi: „Jelenleg a múzeumi dolgozók helyzete a legrosszabb az amúgy is ros­­­szul fizetett magyar közműve­lődésen belül." A múzeumos emberekre érvényes Beke Kata pedagógu­­s­­okra vonatkozó jellemzése, melyet kedden hallhattunk a Stúdió 88' című tévéműsorban: modern szentek, kereszteslova­gok, akik anyagi érdekeik el­lenére, hivatás- és munkasze­retetből dolgoznak intézetük­nél, hiszen bárhol másutt job­ban keresnének, ugyanannyi (vagy kevesebb) munka el­lenértékeként, a katolikus egyházzal együtt­működve, állami támogatással valósítható meg. Bár égetőek a raktározási gondok, de előrelépés is tör­tént. Felsőörsön a harmadik raktár épületét adják át ren­deltetésének. A restaurátori műhely kiváló felszereltségű, de bővítése indokolt lenne. A közművelődési feladatokat jórészt meghatározza a Bala­­ton-parti vendégforgalom, a Bakony növekvő vonzereje. (A megye egyik leglátogatottabb múzeuma a zirci.) A helyi la­kosokkal, fiatalokkal, közép­­korúakkal, idősekkel éi többcsatornás eleven épültek kap­csolatok, melyet a múzeumba­ráti kör szakcsoportjai szervez­nek. A közönség igényének tesz eleget a megyei igazgatóság, amikor bővíti a­­ kiállítási mű­fajokat. Újabban történelmi, irodalmi, néprajzi, régészeti és művelődéstörténeti bemuta­tókat is rendeznek. Ellentmondásos viszont a múzeum és a tanulóifjúság kapcsolata: az általános isko­lásokkal jól szervezett, míg a középiskolásokkal esetleges. Az egyetemistákkal gyakorlatilag nincs múzeumi együttműködés. Beváltak a honismereti táborok és a pályázatok. Legutóbb 20 dolgozat érkezett a Szent Ist­ván halálának 950. évforduló­jára meghirdetett múzeumi pá­lyázatra. Különösen jó kapcso­lat alakult ki a megyei úttörő­ház és a múzeumi szervezet kö­zött. Klubfoglalkozásokat és művelődési akciókat közösen szervez a két intézmény. Közművelődési folyóirat kellene NAPLÓ - 1988. október 18., kedd­­ £ Mi lesz, ha...? A teljesség igénye nélkül felvázolt tevékenységi körhöz pénz is szükséges, nemcsak lel­kesedés. Az ülésen keserűen jegyezte meg dr. Praznovszky Mihály igazgató: „Mióta Veszprém megyében dolgozom, több időt, energiát fordítottam pénzszerzésre, mint a szakmai feladatok ellátására." Megyei vállalatoktól, termelőszövetke­zetektől 1 millió forintot sike­rült összekéregetni ebben az évben. A­ megyei tanács soron kívüli támogatása 500 ezer fo­rint. Mi lesz, ha jövő évben be­dugulnak a szinten tartáshoz elengedhetetlenül szükséges terven felüli pénzforrások...? A pénzügyi kormányzat jövő­gyilkos maradékelv-szemléle­tén kellene gyökeresen változ­tatni. Medgyessy Péter minisz­terelnök-helyettes A Hétben el­hangzott tévéinterjújában vég­re pozitívan nyilatkozott a kul­turális ágazat jogos igényeiről. Csak hát más a nyilatkozat és a határozat... Horváthy György

Next