Napló, 1989. május (Veszprém, 45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

2 - NAPLÓ - 1989. május 2., kedd Grósz Károly beszéde a budapesti nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) hagyományosan nemzetközi se­regszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hang­súlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség haladásá­ért, a békéért, a szocializmu­sért küzdő erőkkel vállal sors­közösséget, miközben nemzeti érdekeinket is maradéktala­nul képviseli. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttműködés révén kamatoz­tathatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az egyete­mes kultúra gazdagításához. Hazánk reformtörekvéseinek távlati célja az is, hogy fel­zárkózzunk a fejlett országok­hoz a gazdaságban, a kultú­rában, anyagi és szellemi té­ren egyaránt. Ez is történelmi távú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül lehetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív részese, felelős tényezője akar lenni e nagy nemzeti­ vállalko­zásnak — húzta alá a főtitkár, rámutatva, hogy a párt törté­netének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekez­leten, amikor lezárt egy na­gyon fontos, de ellentmondá­sos korszakot. Megoldatlan problémák halmozódtak egymásra A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized ered­ményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éveken ke­resztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszült­ségek erjedtek, megoldatlan problémák halmozódtak egy­másra. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől - az egész politikai intézményrendszer hallgatóla­gos támogatását sem nélkü­lözve - fokozatosan elhanya­golta a konkrét helyzet konk­rét elemzésének követelményét. Részben nem vette észre, rész­ben pedig szándékosan elta­karta a magyar gazdaság és a magyar társadalom alapve­tő gyengeségeit - köztük a szellemi munka leértékelődé­sét. Ezzel azt a hamis közér­zetet táplálta az egész társa­dalomban, hogy elért eredmé­nyeink korszakos jelentőségű­ek, időtállóak, elegendőek ah­hoz, hogy hazánk a fejlett vi­lág országai közé emelkedhes­sen. A gazdasági vezetők kö­zül nem kevesen hitték el, sőt egyesek terjesztették is ma­gukról, hogy a nép érdekében titkolják el a valóságot, cseré­lik fel a termelés és az elosz­tás normális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozottság látszatát erősítették akkor is, amikor már a rendetlenség szaporodott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP mai vezetése el­határolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Hosszabb távra visszatekintve is elveti a szocializmus építé­sének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchi­kus alá- és fölérendeltségi vi­szonyban működik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szo­cializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érde­keltséget, az alkotó kezdemé­nyezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődleges­ségének azt a torz értelmezé­sét, amely a gazdasági tör­vények, érdekek ellenében akar hatni, határozottan el­lenzi, hogy közvetlenül, apró­lékosan avatkozzék be a gaz­dasági folyamatokba. Ugyan­akkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremuta­tót vállal. A terhek igazságosabb elosztása Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önma­gunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Fi­gyelmünk, értékrendünk köz­pontjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből következően, elsőrendű feladatunknak tekint­jük a hivatására, a munkájára felkészülő és azt kezdő fiata­lok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való fog­lalkozást, akik munkával töltöt­ték el életüket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit ed­dig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk - mondta a többi között. A múlt hibáiért nem személyes felelő­söket keresünk - bár sokan ezt szeretnék -, hanem intézmé­nyes garanciákat akarunk ki­építeni arra, hogy a hibás gya­korlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanul­ság, amit az elmúlt négy évti­zedből levonhatunk - szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó - legyen az párt­tag vagy pártortkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul mű­ködő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért bün­tetőjogi elmarasztalást lehes­sen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mint ha a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtör­tént — állapította meg a főtit­kár, rámutatva, hogy ezért a fi­gyelmet a jövőbe kell irányíta­ni, az örökös önmarcangolás­­sal ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tet­szetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsége nyu­galmat akar, munkája eredmé­nyeként egyéni és családi bol­dogulást. Jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezettsé­geket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlen­ség megszüntetését kívánja, a szocialista demokrácia kibonta­koztatását sürgeti. Ez mindenki­től tetteket, cselekedeteket vár. Az MSZMP is az ehhez szüksé­ges politikai feltételek megte­remtésére törekszik, s tevékeny­ségét a helyi teendőkre össz­pontosítja - szögezte le. A sta­bilizáció és a kibontakozás csak akkor valósulhat meg, ha az egész társadalom szemléletét a realitás hatja át. Nem a vá­gyakból - a lehetőségekből kell kiindulni. Az MSZMP nem vesz részt - mert ez elveitől idegen - a népszerű, de teljesít­hetetlen követelményeket han­goztatók versenyében. A közelgő választások kap­csán kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nem ígérget, hanem felelőssége tu­datában kimondja: több év következetes, kemény munkájá­ra lesz szükség az „eltékozolt évtized" hiányainak pótlásá­hoz. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fel­lendülést akar - ez programjá­nak három kulcsszava. Határo­zottan vállalja a szocializmus ügyét, olyan eszményt lát ben­ne, amelyet nem kitalált az em­beriség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyok­ban, ami nem elérendő állapot, hanem meglévő lehetőségek fel­ismerése és tudatos kiaknázá­sa — s ehhez kéri a párt a szervezett dolgozók, a magyar nép szigorúan igényes, követel­ményeket támasztó bizalmát. Az értékteremtés igazi forrása Az MSZMP helyes, jó poli­tikájával képviseli a munkás­érdekeket, szögezte le az elő­adó, emlékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusel­lenes erők támadásának ke­reszttüzében dolgozik. Reform­­törekvéseit igyekeznek elferdí­teni, őszinte szándékát két­ségbe vonni, az el sem köve­tett hibákért felelőssé tenni, sorait megosztani. Ez a ma­gatartás - tette hozzá - vé­gigkísérte a munkásmozgalom egész történetét. Ezért a csak­nem százéves tanulság alap­ján a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepén e helyről is kérte a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpatizánsokként tekintsék magukénak az MSZMP-t, tá­mogassák politikáját, használ­ják fel céljaik érdekében, s utasítsák el a rágalmakat. Az MSZMP marxista szellemű re­formpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó ak­ciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erők változatos for­mákban szerveződő közössége - jelentette ki, s meggyőző­dését fejezte ki, hogy a párt­nak nagyon széles a tömeg,bá­zisa. Azok alkotják, akik igény­lik az értelmes fizikai és szel­lemi munkát, a hatékonysá­got, a jobb megélhetést, akik másként akarnak dolgozni és élni mint eddig, akik elkötele­zett hívei a reformfolyamat­nak. Őket becsüljük meg az­zal, hogy ma a kellő hozzá­értéssel és hivatástudattal végzett, eredményes munkát ünnepeljük, mert ez a jövőnk záloga, az értékteremtés igazi forrása - hangoztatta,­­ majd kifejtette: azokat ünnepeljük, akik - bármely poszton - tu­dásuk legjavát adva, szorga­lommal, tisztességesen dolgoz­nak. E tekintetben semmiféle különbség nincs a fizikai és a szellemi munka között. Nincs szó szembenállásukról, hanem a társadalmilag értékes, ered­ményt hozó munka áll szem­ben a teljesítmények fedezete nélkül szerzett, az elosztási-ha­talmi pozícióból származó többletjövedelmekkel, a kor­rupcióval, a társadalom meg­károsításával , a legalapve­tőbb munkásérdek az értelmi­ség anyagi és erkölcsi meg­becsülése. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú part­neri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érde­kek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az ér­dekvédelem munkahelyi, ága­zati, területi és központi szin­ten egyaránt a korábbinál sok­kal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapás­ként, hanem egy nehéz gaz­dasági helyzet, a modernizá­ció szükségszerű következmé­nyeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes velejárójaként értékelte. Mint hangsúlyozta: az MSZMP tag­jait arra ösztönzi, hogy a szakszervezeti munkát közéleti, politikai tevékenységük egyik legfontosabb színterének te­kintsék. Ez mindkét mozgalom számára kölcsönösen hasznos lesz. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jö­vő érdekében végzett ered­ményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyű­lés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. Május elsejei ünnepségek értéken aluli kiárusításának megakadályozásával. Haté­kony gazdasági szerkezetát­alakítás, a munkavállalói biz­tonság szem előtt tartásával. Világos és tiszta költségvetési reform, ami a bevételi oldal mellett a kiadási oldal reform­ját is magában foglalja. Gaz­dasági helyzetünk világossá té­tele, hogy az ország népe tud­ja, mivel lehet számolni. Ez megköveteli a garanciákkal párosuló partneri kapcsolatok kialakítását. Solt­ Ferenc a továbbiakba­n arról beszélt, hogy a szakszer­vezeti mozgalom is válaszaihoz érkezett: képes-e egy értelmes és alkotó jellegű belső koalí­cióval az egységet, mini szer­vezett erőt megőrizni, vagy politikai érdekeiktől és szándé­koktól vezettetve darabokra hullik szét a mozgalom? Tud­juk, hangsúlyozta, hogy a tagság bizalmát csak gyöke­res megújulással és átalaku­lással szerezhetjük vissza. Itt emlékeztetett a múlt hibáira, amikor a szakszervezet abban a hitben, hogy a hatalom bel­ső résztvevőiként jobban tudja tagsága érdekeit kifejezni és érvényesíteni, illetve, hogy a belső küzdelmekkel nem akar­ta sokkolni a tagságot, így ér­te, de nélküle folytatta a küz­delmet. A tanulságokat le kell vonni, s a szakszervezeti moz­galom is a megújítás bonyo­lult és nehéz útját választotta. A centralizáció helyett a fe­lelősséggel együttjáró önálló­ságot, demokráciát és közmeg­egyezést, a kettős funkció mel­lett érdekvédelmet és -képvi­seletet, a tartós érdekszövet­ségre épülő rugalmasabb struk­túrát és működési gyakorlatot tűzve ki célul. Beszédének befejező részé­ben a május 12-re kitűzött kormány a SZOT találkozóra való előkészületekről szólt Sal­i Ferenc. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során szeretnék ki­fejezni és érvényesíteni a bér­ből és fizetésből élők valós ér­dekeit, egy újjáalakuló, ön­álló, a politikai pártoktól füg­getlen, de a különböző politi­kai érdekek integrálására kész szakszervezeti mozgalom je­gyében, amely a végsőkig el­megy a közmegegyezés érde­kében, de nem riad vissza, ha kell, az érdekérvényesítés ké­nyesebb, bár veszélyektől sem mentes eszközeinek alkalma­zásától sem. Végezetül május elseje méltatása mellett arra szólította fel az ünnepi gyű­lés résztvevőit, s rajtuk keresz­tül a szervezett dolgozókat, hogy e nehéz időkben is őriz­zék önbecsülésüket, a dolgo­zó emberek hitét és becsületét. Az ünnepi beszédet az Inter­­nacionálé követte, majd a Pe­tőfi Színház szervezésében szó­rakoztató műsor volt a megyei művelődési központban, dél­után pedig a megyei úttörő­­házban. (Folytatás az 1. oldalról) Íyes terhek vállalása nem ho­zott kézzelfogható, érzékelhe­tő változást, ezért értelmetlen­nek tűnik a terhek vállalása, a dolgozó emberek, a bérből és fizetésből élők elértek a tű­réshatárra. A munkáért fize­tett bérek nagysága, inflálódá­sa következtében tovább csök­kent a munka értéke, társadal­mi presztízse. Mindez arra készteti a szakszervezetek ve­zető testületeit, hogy a tag­ság erejére támaszkodva ön­álló gazdaságpolitikai koncep­ciót dolgozzanak ki, ami mö­gé a cselekvésre kész erők felsorakozhatnak. Az ünnepi gyűlés szónoka vázolta az önálló gazdaság­­politikai koncepció lényegét. Tudatos és következetes anti­inflációs gazdaságpolitika és gazdaságirányítási gyakorlat, a belső piaci kínálat bővítésé­vel a gazdaság tudatos élén­kítése. Hatékony tulajdonre­form az érdekeltség és a fe­lelősség egyidejű érvényesíté­sével, a közösségi tulajdon jel­legének és hangsúlyának erő­sítésével, az állami tulajdon Az Országos Sajtószolgálat közleménye: Közös közlemény a Nemzeti Megbékélési és Elszámoltatási Bizottság megalakulásáról A nemzet tudomására hoz­zuk, hogy a Magyar Függet­lenségi Párt kezdeményezésé­re megjelent pártok és szerve­zetek a fent írt bizottságot megalakították. Kijelentjük, hogy a bizottság­­ az Ellenzéki Kerekasztal általános politikai irányvona­lával párhuzamosan és az ott tárgyalt politikai témaköröktől függetlenül tevékenykedik,­­ fő célja a nemzet vagyo­nának kezeléséért felelős ve­zetők elszámoltatása, felelős­ségük megállapítása,­­ a nemzeti megbékélés és a magyar társadalom felemel­kedésében szerepet vállalni kö­teles, de korábbi politikájával leszerepelt állami és pártve­zetés megtisztulásának előse­gítése végett. Határozott álláspontunk sze­rint a felelős politikai szerve­zetek megtisztulása nem lehet egyedül e szervezetek belügye, mert a magyar társadal­mat az ő politikájuk sodorta általános válságba. E megtisztulás érdekében is az érdemi munka feltételeinek megteremtéséért hat albizott­ságot létesítettünk az alábbi feladatkörökkel: 1. Az MSZMP, a KISZ és a munkásőrség vonatkozásában megyénként az ottani függet­len szervezetek útján ezek in­gó és ingatlan vagyonának pontos kimutatása a szerzés idejének és jogcímének meg­állapításával. 2. Magyarország olyan nem­zetközi szerződéseinek beszer­zése és megvizsgálása, ame­lyek (főleg a keleti tömb or­szágaival szemben) ránk nézve kötelezettségeket tartalmaz­nak (kivéve a honvédség és a hírszerzés dokumentumait, de nem kivéve a titkolt szerződé­seket). 3. A magyar állam által 1948 óta felvett hitelek jegy­zékének összeállítása és ezen hitelek fel­használásának vizs­gálata (különös tekintettel azok akár egészbeni, akár részbeni továbbadására). 4. Az 1 milliárd forinton fe­lüli összegű nagyberuházások és ilyenekre irányuló tervek felülvizsgálata. 5. Vagyonfelmérés (ingákra és ingatlanokra, különböző kitüntetésekre és járandósá­gokra kiterjedően) a felelős állami és társadalmi pozíciók­ban működött vezető szemé­lyiségekre vonatkozólag. 6. A koncepciós perekkel érintett személyek rehabilitá­ciójának vizsgálata, illetve az ezzel ka­pcsolatban a hatalom­­által elindított vizsgálódások figyelemmel kísérése (egy tag delegálása útján). Albizottságaink útján a kö­vetkeztetések levonására al­kalmas információkat szerzünk be, illetve a koncepciós perek felülvizsgálatára a Miniszter­­tanács által létrehozott bizott­ságba küldötteket kívánunk delegálni. Munkánkat az 1989. május 13-án délelőtt 10 óra­kor a Jurta Színházban tar­tandó nyilvános ülésünkön folytatj­uk. Továbbra is várjuk az ed­dig még távol maradt társadal­mi szervezetek és pártok rész­vételét és felelős közreműkö­dését. Tevékenységünkről a közvéleményt rendszeresen tá­jékoztatni fogjuk. Nemzeti Megbékélési és Elszámoltatási Bizottság Május elseje a világban MOSZKVA A Szovjetunióban hétfőn dél­előtt országszerte ünnepi fel­vonulásokon, nagygyűléseken emlékeztek meg a munkásosz­tály nemzetközi ünnepéről, május 1-jéről. Moszkvában és a szövetséges köztársaságok fővárosaiban (Tbiliszi kivételé­vel), valamint a nagyobb vá­rosokban milliók vettek részt a felvonulásokon és a majáliso­kon. A központi ünnepség moszk­vai idő szerint pontosan délelőtt 10-kor kezdődött: ekkor foglalt helyet a Mauzóleum mellvéd­jén Mihail Gorbacsov, Nyiko­­laj Rizskov, valamint a szov­jet párt és állam más vezetői. A dísztribünön ott voltak a diplomáciai képviseletek ve­zetői, a több mint száz or­szágból érkezett szakszerve­zeti és munkásküldöttségek képviselői. Köztük a kínai kül­döttség tagjai is, akiknek - Mihail Gorbacsov közelgő pe­kingi látogatására tekintve - különösen nagy figyelmet szen­telt a szovjet televízió. A napsütéses délelőttön két óra alatt több mint százezer moszkvai vonult végig a Vörös téren, május 1-jét ünnepelve. BONN A foglalkoztatottság meg­nyugtató szavatolásáért az 1992-ig mindinkább egysége­sülő Nyugat-Európában, első­sorban a hosszan tartó mun­kanélküliség felszámolásáért, a környezet védelméért, a de­mokratikus vívmányok védel­méért és a vendégmunkások, külföldiek baráti befogadásá­ért szállt síkra május 1-jei be­szédében Ernst Breit, az NSZK- beli Német Szakszervezeti Szö­vetség (DGB) elnöke. Breit először hétfő délelőtt a Deutschlandfunk nevű orszá­gos rádióállomás útján, ké­sőbb pedig a Recklinghau­­senban megtartott központi DGB-nagygyűlés fő szónoka­ként szólt az ország szervezett munkásaihoz, alkalmazottaihoz. Már előző nap széles körű megmozdulások voltak a Ruhr­­vidéken, Dortmundban, vala­mint Mainzban is. Az NSZK- beli május elsejei ünnepségek, a több mint kétmilliós mun­kanélküliség elleni harc foko­zása olyan időpontra esik, amikor a Kohl-kormány is je­lentős, 1,5 milliárd márkás összeget, továbbá egyéb jelen­tős juttatásokat helyezett kilá­tásba a hosszú ideje nem foglalkoztatottak támogatásá­ra Európa egyik leggazda­gabb, gazdasági szempontból vezető országában. PEKING A kínai főváros lakossága az utóbbi évek hagyományainak megfelelően, nem felvonulás­sal vagy gyűléssel, hanem a szabadban tartott üzemi és családi összejövetelekkel ünne­pelte május elsejét. A nap folyamán sok tízezer ember fordult meg a Peking szívében lévő Tienanmen téren, amely az elmúlt két héten át számos diáktüntetés színhelye volt. Az ötvenes évek óta első íz­ben hiányzott a Tienanmen tér­ről Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagyméretű portréja. A hivatalos magyarázat szerint a kínai párt- és állami veze­tés úgy döntött, hogy mostan­tól kezdve kizárólag kínai nemzeti hősök portréit állítják fel a téren május elsején, és október elsején, Kína nemzeti ünnepén. Változatlanul meg­hagyják a Mennyei Béke Ka­puja fölött Mao Ce-tung port­réját, a téren pedig csak Szun Jat-szennek, az első Kínai Köz­társaság megalapítójának a portréját állítják fel. A válto­zás - mondotta a kínai ille­tékes - semmiféle módosítást nem jelez Kína politikájában. RÓMA Az idei május elsejét az olasz szakszervezetek a környezetvé­dő mozgalommal közösen ün­nepelték, új alapgondolat je­gyében: fordítsák közös erővel a gazdasági fejlesztést olyan irányba, amely nem pusztítja, hanem megóvja az emberi kör­nyezetet. A három nagy szak­­szervezeti szövetség — CGIL, CISL, UIL - 19 környezetvédő („zöld") társasághoz, kórház­hoz, szervezethez intézett fel­hívást közös ünnepségek szer­vezésére, országszerte. A fő ünnepséget Velencé­ben, a Szent Márk téren tartot­ták. Itt mondott beszédet Bru­no Trentin, Franco Marini és Giorgio Benvenuto, a három szakszervezeti főtitkár, vala­mint a környezetvédő mozga­lom több vezetője is mintegy 20 ezer, a környékről összegyűlt dolgozó előtt. Hangoztatták, hogy a dolgozók mozgalmának új, demokratikus célokat kell állítania maga elé, és ezek között kiemelt szerepet tölt be az ökológia, mint világméretű közös harc területe, az üzeme­ken, vállalatokon kívül mű­ködő zöldeknek pedig össze kell fogniuk a belül tevékeny­kedő szakszervezetekkel, ,mk győzni­­akarnak ebben a harc­ban. MADRID A nemzetközi munkásmozga­lom vörös lobogóinak ezreit vitték Madridban az ünnepi menetben felvonuló dolgozók. Az összefogás és a szolidaritás kifejezése volt a hétfői de­monstráció, mivel a két országos szakszervezeti központ most először ünnepelt közösen az­óta, hogy 1982-ben kormányra került a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE). A korábbi máig osztottság a pártpolitikai érdekekből fakadt és ezt félre­téve, most látványos egységben hangoztatta a spanyol dolgo­zók millióinak véleményét a szocialista nézeteket valló Ál­talános Munkásszövetség (UGT) és a kommunisták által irányított munkásbizottságok.

Next