Napló, 1991. április (Veszprém, 47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
Nem „haraptak” az olcsó tejre... Egy falugyűlés pillanatai Az elmúlt héten falugyűlést és közmeghallgatást tartottak Litéren, „szabad a gazda” alapon. A polgármester - mint sok helyen — korrekt módon beszámolt a falu közügyeiről, azután a jelenlévők közül bárki bármit kérdezhetett, javasolhatott, véleményt nyilváníthatott a hivatal „tetteiről” és a közösségi gondokról. Természetesen komolyabb kérdések is szóba kerültek, mint a litéri szociáldemokraták által kezdeményezett olcsó tej helybeni vásárlásának lehetősége, de mivel e tárnával foglalkozott lapunk március 25-én, természetes, hogy ezt vettük nagyító alá. Ugyanis informátorunk szerint: „Nem értették például, hogy miért akar az egyik képviselő hasznot látni a kezdeményezésből.” Az említett képviselő „vette a lapot", és a falugyűlésen maliciózusan elmondotta: nem akar ebből hasznot húzni, különösen nem személy szerint. Ugyanis arról van szó, hogy mire a 16 forintos tejmitérre érkezik, legalább 21 forintba kerül - és a többlet az egyébként sem gazdag költségvetés szociális ágát terheli. A tej szállítása ugyanis pénzbe kerül, tároló- és hűtőkapacitás kell, meg valaki, aki méri is a tejet. Jóllehet, a kezdeményezők képviselője a falugyűlésen is bejelentette, hogy a tejipar ingyen adna hűtőt és kannákat. Ám ennek megfelelő helyiség is szükséges, ami pillanatnyilag nem áll rendelkezésre. A falugyűlésen megnyilatkozott egyik boltvezető vállalta azt, hogy kiméri az „olcsó” tejet, ráfizetni azonban nem akar. Mi van, ha majd romlik a minőség, ha ki kell önteni megromlott tejet, ki fizeti meg a kárt? Az önkormányzat? Nem is szólva arról, hogy (tárgyalásokra hivatkozva) közelebbről is szállíthatnának olcsó tejet, mint a javasalt téesztől, no meg a Köjál előírását is be kell tartani. Az előzetesen felmért igény az olcsó tej iránt állítólag, és miért kételkednénk? — 400 liter naponta. Jelenleg a falu élelmiszerboltjaiban 200 liternyi tejet vásárolnak, amelynek ára, választék szerint 16 és 21 forint között van. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal — mellőzve minden pártpolitikai elképzelést — nem zárkózik el az ötlet megvalósításától. Mindent vállal, ami a falu lakóinak érdekeit szolgálja, keresi a legjobb és tartós megoldást, de — érthető módon - nem kíván ráfizetni. Ami azt illeti, a falugyűlésen jelen lévők nem is „haraptak" az „olcsó tejre”, sokkal inkább a képviselő-testület más elképzeléseire, mint például arra, hogy legyen-e a kultúrházban profilváltással működő olcsó bemutató- és vásárlóüzlet, vagy közösségi tévéantenna-rendszer. Döntésre vár még ez és az „olcsó" tej árusítása is. Ha a falu népe akarja, meglesz. De erőszakolni kellene? A megközelítés módja sokféle lehet, ám a racionalitás sem hagyható figyelmen kívül. Lám, lehet vihart kavarni egy pohár tejben is ... P. B. J. Újra nyílik a Kolibri DÍSZÁLLATKERESKEDÉS a Dózsa Gy. u. 3. sz. alatt, a Dimitroval szemben. Nyitás április 2-án. Az Elit Ruhagyár székesfehérvári gyárának várpalotai üzeme évente 190-200 ezer férfipantallót gyárt bérmunkában, francia és holland megrendelésre. A várpalotai egység lehetőséget teremtett a kisgyermekes édesanyák kedvező munkabeosztását biztosító részmunkaidős foglalkoztatásra is. Az utánpótlás-nevelésről is gondoskodnak, jelenleg 55 tanulót foglalkoztatnak a várpalotai üzemben. Csősz Sándor Kinek sürgős — kinek nem ? „Ha sokat totojázunk, nem jön a Toyota’" A pápai önkormányzatra sok mindent lehet mondani. Egyet azonban biztosan nem, hogy döntéseiben megfontolatlanul, hebehurgya módon osztogatja „áldásait”. A kívülállónak úgy tűnik, néha a kelleténél is többet fontolgat. Legutóbb például a Pápai Autójavító Vállalat igazgatója ment vissza üres kézzel reménykedő vállalatához. A képviselők elnapolták az autójavító kollektívájának privatizációs kérését, javaslatát. Mondván, nem eléggé alapos a beterjesztés, nem derül ki, hogy mit nyerhet az önkormányzat! Látva a vállalat igazgatójának, Sándor Mihálynak alig titkolt idegességét, siettünk feltenni kérdéseinket. - Mit veszíthetnek az időhúzással? Miért szükséges az önkormányzat egyetértése? - Az autójavító vállalatot 1983-ban az akkori tanács alapította. Indulóvagyonunk 26 millió forint volt. Ez állami örökségnek számított, a tanács ténylegesen csak a földterülettel járult hozzá a megalakuláshoz. Így a jelenlegi helyzetben az ingatlan tulajdonjoga illeti meg az önkormányzatot. Bár ez sem teljes mértékben,mivel időközben két alkalommal is vásároltunk még földet, hogy bővíthessünk. - Milyen értéket képvisel az önkormányzat tulajdonában lévő terület? - Az ingatlanértékelők szerint hozzávetőlegesen 4,5 millió forintot. Az átalakulás után ilyen arányban jár az osztalék is. - Ha jól értettem a képviselőket, akkor a dilemmájuk nem ez volt. . . - Valóban. A vita az érték, az azután járó pénz körül zajlott. Sikertelenül. Tudniillik a privatizált állami vagyonnak az értékét a vagyonügynökség állapítja meg. Ennek fele az államot, másik fele pedig az önkormányzatot illeti. Ezt az összeget egy év kivárás után, 5 éves részletben kell kifizetnünk. - Az elnapolás miatt két hétig várniuk kell? - Igen, pedig nagyon sürgős lenne. . . - Ne haragudjon, miért pont az önkormányzatot „ hajtják", amikor az Állami Vagyonügynökség is 150 napot „ült" a kérésükön? - A kapunk előtt több befektető „toporog". Nevesnyugati cégek. De csak privatizált vállalattal hajlandók szóba állni. Ha mi most várunk, totojázunk, nem jön a Toyota. . . - Máshova viszik a pénzüket. - A privatizálás nem egyszerű dolog. Az önök esetében pedig különösen nem az. Bonyolítja az ügyet a celldömölki szervizük léte. Miért? - Ezt a vállalatunkat az ottani I helyi tanács és a pápai autójavító közösen hozta létre. Mivel része cégünknek, így a pápai önkormányzat joga ott is érvényesül. - Meglehetősen furcsa helyzet. Mit szólnak ehhez Celldömölkön? - A jog a pápaiaknak kedvez. A celldömölkiek valószínűleg nehezen „nyelik" le ezt.- Kft. még nincs, viszont önök már ebben a szellemben dolgoznak. - Kialakítottunk egy átszerelőüzemet, melyet bővíteni kívánunk. Lengyel Polonéz kiskocsira szerelünk fel saját gyártmányú platókat. Amíg mások leépítenek, addig mi munkahelyet teremtünk. - Mi hasznuk lesz ebből a dolgozóknak? - Ha sikerül a privatizáció, tulajdonjogot kapnak mindazok, akik valamilyen összeggel „beszállnak", így pénzük arányában részesednek az osztalékból. Az autójavító vállalat privatizációjának ügye „kinőtte" Pápát. Celldömölki érdekeltségük pápai önkormányzati vállalattá történő átminősítéséről az ottani polgármestert, Makkos Istvánt kérdeztük: — Mi a véleménye, a jog végül is kisemmizi önöket? Sajnos igen. A vagyonügynökség tájékoztatása szerint bennünket csak az ingatlan értéke illet meg. Bottal üthetjük a korábban befektetett pénzünk nyomát. Németh Sándor Varsói Szerződés Egy szövetség halálára Végnapjait éli egy szövetség - a Varsói Szerződés -, amely létrehozásakor már halálra ítéltetett. A történelem ez ideig nemegyszer bizonyította, hogy minden szövetség, amelyet erőszakkal hoznak létre és nem a tagállamok népeinek érdekeit szolgálja, az előbb-utóbb széthullik. Ilyen a Varsói Szerződés is. Hiszen egy birodalom érdekében „Quisling”-ek által történt a megalakítása. Jellemző volt, hogy az alapokmányt, mint „nemzetközi szerződést” nem vitték a magyar Országgyűlés elé, hanem egy szűk csoporttal az Elnöki Tanáccsal -, mint törvényszerű rendeletet iktatták a törvények sorába. Működése pedig több mint szégyenteljes volt. A szövetség erejével verték le az 1956- os magyar forradalmat és szabadságharcot, taposták el 1968- ban a „Prágai tavaszt”. De a szövetséget fenntartó ideológia állandó és fokozódó háborús veszélyt jelentett a világra is, mert ahol csak egy kis lehetőség volt belső zavart okozni, ott megjelentek a tanácsadók, a fegyverek, és haltak meg ártatlan emberek. Mint utólag kiderült, még terrorista banditákkal is szövetkeztek. A pártállamok propagandistáinak kedvenc érve volt: a VSZ a NATO ellensúlyozására alakult, a NATO támadó jellegű, a VSZ védelmi szövetség. Mi is az igazság? 1. Igaz, a NATO-t 1949-ben alakították, míg a VSZ-t később. De addigra már kialakult a Szovjetunió olyan világos külpolitikája, amelyből a nyugati demokráciák vezetői kétség nélkül megállapíthatták, hogy olyan birodalommal állnak szemben, amely létüket képes veszélyeztetni. 1949 végén látható volt, hogy a birodalom folytatja a területi terjeszkedést, azt, amit már a német-szovjet háború előtt megkezdett. Ennek bizonyítéka volt, hogy az általa megszállt országok élére „gauleitereket” ültetett (az elnevezés azért helytálló, mert szinte minden ország legfőbb vezetői szovjet állampolgárok voltak, sőt egyesek a KGB ügynökei is), ahol a nép szabad akarata a választásokon nem érvényesülhetett. Sőt, a demokráciát követelőket a közéletből eltávolították, száműzték vagy bebörtönözték. Minden országban a totális elnyomást valósították meg. Emellett gyors ütemben megkezdték - a békeszerződés tilalma ellenére - a haderők fejlesztését is. Ilyen helyzetben a szabad demokráciák megvédése csak szövetségbe tömörülve történhetett, és az európai államok hatalmas háborús vesztesége miatt a fő erőt csak az USA biztosíthatta. A szövetségbe nem kényszerítettek egyetlen államot sem. Minden állam szabad akaratából lett a NATO tagja, mert felismerték, hogy a „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelszó erőszakos megvalósítása ellen csak szövetségbe tömörülve védekezhetnek. A szövetségben az egyenjogú partnerséget bizonyítja, hogy a politikai és katonai szervezetben minden vezető beosztás betöltése - a főparancsnoki beosztáson kívül - rotációs alapon demokratikus választás vagy delegálás útján történik. Katonai doktrínája nem támadó jellegű. Akik ezt hirdették, azok nem értettek a katonai kérdésekhez, vagy különböző okból ködösítettek. A támadó jelleget az elnevezésből magyarázták, mert a haderők fejlettségi szintjének és a technika modernizációjának függvényében időszakonként az elnevezés változott: „tömeges megtorlás", „elrettentés" stb. Az elnevezés értelmezése sem feltételezi a támadó szándékot, de a gyakorlat még inkább bizonyítja, hogy a NATO célja nem a „szocialista országok" megtámadása volt. Haderejét a fennállása több mint 40 évében egyszer sem alkalmazták — kivétel az iraki háború, de ez az ENSZ BT határozatára történt - annak ellenére, hogy technikai felszereltsége — egyben a katonai erő — a világ haderői között a legmagasabb színvonallá. 2. Igaz-e az, hogy a VSZ a NATO ellensúlyozására alakult? A valós ok a Szovjetunió vezetőinek birodalmi szemléletében és az ehhez kapcsolódó biztonságpolitikában keresendő. A történelemben nyomon követhető, hogy 1917-től kezdve erőszakkal törekedtek a birodalom létrehozására — emiatt kezdődött meg ma már a birodalom pusztulása — és biztonságpolitikájukon végigvonul az ütközőövezetek megszerzésére való törekvés. Ezt viszont gátolta volna az osztrák államszerződés megkötése, mert például Magyarországot ez esetben a szovjet haderőknek el kellett volna hagynia. Ezért még az osztrák államszerződés aláírása előtt egy nappal — 1955- ben — megalakították a Varsói Szerződést, amely legitimálta a megszálló csapatokat Kelet-Európában, de a megbízhatatlan országokban — lásd Magyarország és később Csehszlovákia - egyben biztosította a szovjet biztonságpolitikai érdekek érvényesülését is. A szövetségben nem voltak egyenlő jogú tagállamok. Még az „első az egyenlők között" elv is „első az egyenlőtlenek között” elvre módosult, és így is érvényesült. Bizonyítéka ennek a katonai szervezet felelős beosztásainak a betöltése. Itt nemcsek a főparancsnok, hanem még törzsében a főnöki beosztások is kizárólagosan szovjet tábornokok részére voltak fenntartva. A főparancsnok képviselője minden tagország honvédelmi minisztériumában csak szovjet tábornok lehetett. Sőt, a megalakítás után egy ideig még meg is alázták e tagországokat azzal, hogy a főparancsnok nemzeti helyetteseinek a honvédelmi minisztereket neveztették ki. Azt tudni kell, hogy a főparancsnok mindig a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese volt. Tehát egy miniszterhelyettes beosztottai , helyettesei voltak a „szuverén tagállamok" honvédelmi miniszterei! A szovjet honvédelmi miniszter kivételével, mert hát mégsem lehet a saját helyettesének helyettese. Később megszüntették ezt a megalázó helyzetet és ezt a posztot a miniszterek kijelölt helyettesei töltötték be. A VSZ katonai doktrínájáról csak az utóbbi években lehetett hallani, különösen azután, hogy a védelem kérdései kerültek előtérbe. Nem tudom, hogy a magyar katonai vezetők közül hányan olvasták ezt a doktrínát, úgy, ahogy a NATO katonai doktrínáit tanulmányozhatták. Mivel ismeretlen volt, nem lehet minősíteni e jellegét. A parancsnoki továbbképzésekből és gyakorlatokból azonban lehet következtetni valamire. Arra, hogy a '80-as évekig szinte szó sem vett hadászati és hadműveleti méretekben védelemről. Csak a támadást tanították, és ezt is gyakoroltatták. Tehát, ha a doktrínában foglaltakat tanították és gyakoroltatták, akkor egyértelműen fel lehet tételezni, hogy a doktrína jellegében támadó volt! Ezt megerősíti a Varsói Szerződés csapatai által végrehajtott két belső intervenció (1956 és 1968) és minden tagállam katonai és anyagi segítsége — azaz, a befolyás erősítése Angolában, Etiópiában, Nicaraguában és még néhány országiján. Most, miután a „szocialista világrendszer” felbomlott - mert megszűnt az ideológiai, politikai és gazdasági alapja -, idejétmúlt szövetség lett e szerződés. Ezért nem érthető, hogy a szovjet vezetés miért halogatja a Politikai Tanácskozó Testület azon ülésének megtartását, amelyen ki kellene mondani a szövetség önfeloszlatását, és Gorbacsov miért csak a katonai szervezet feloszlatását javasolta április 1- jével? Hiszen a katonai szervezet már 1990 eleje óta működésképtelen volt, a politikai szervezet pedig addig sem működött. Egyesek arra hivatkoznak, hogy nem lehet a VSZ-t még teljes egészében megszüntetni, mert folyik a bécsi haderő-csökkentési tárgyalás, és ez a két szövetség ügye. Ez nem így van. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, az láthatja, hogy már az eddigi tárgyalásoknak és a megállapodásoknak is fő jellemzője volt a szövetség szerepének háttérbe szorulása és a szuverén államok szerepének meghatározóvá válása. A szovjet hírközlő szervek, miután a Gorbacsov-javaslatot ismertették, szinte sugallták, hogy a NATO-tól gesztust várnak. Gondolom, a NATO katonai szervezetének feloszlatását. Ez a sugallat azonban minden józan gondolkodásnak ellentmond. A veszély még nem hárult el a nyugati demokráciák feje fölül, mint ahogy veszélyben vannak a „kiugrott” demokráciák is. A Szovjetunióban - amely minden baja ellenére is erős haderővel rendelkezik — még nem dőlt el a ki kit győz le kérdése. Sőt, ma már kijelenthetjük: a peresztrojka megrekedt, és Gorbacsov a legvadabb konzervatív csoportok — hadsereg, KGB, ortodox kommunisták - foglya, és nem folytathatja azt a politikát, amelyet 1985-ben megkezdett. Ezek a csoportok még mindig a szovjet köztársaságok egységéről, a szocializmus építéséről és védelméről beszélnek. Tehát olyan valamiről, ami soha nem volt és nem is lesz. De ha mégis meg akarják ezt teremteni, akkor csak erőszakkal tehetik. Ehhez viszont a szovjet hadsereg és a KGB még mindig elég erős. Tehát a NATO-t mindaddig megszüntetni nem lehet - mert ez a szövetség biztosítja az elrettentő erőt —, míg a Szovjetunió részéről az intervenciós veszély el nem múlik. 3. A jelen helyzetben nekünk egy megoldás kínálkozik. A VSZ-t teljesen megszüntetni, és ezzel egyidejűleg új alapokon két- és többoldalú szerződésekkel biztosítani a politikai, katonai és gazdasági együttműködést a többi országokkal, így a Szovjetunióval is. Ezzel párhuzamosan a biztonság megoldását pedig egy összeurópai biztonsági rendszer keretében kell keresnünk. Ugyanis csak az európai államok összessége tud garanciát adni egy intervenció megakadályozására, ezt csak nemzeti haderővel kivédeni már nem lehet. Sebők János nyugállományú vezérőrnagy A tárgyalóteremből: Zsineggel gyilkolt Ismét tragédiával végződött egy ember élete, mert barátjával mindketten jócskán a pohár fenekére néztek ... A Bakonyjákón lakó 43 éves Horváth János régóta ismerte Németh Lászlót, akit befogadott otthonába. A két jó barátnak közös jellemzője volt a büntetett előélet, s az italozás. Tavaly, szeptember 10-én mindketten ittasak voltak. Horváth alaposan leteremtette barátját, hogy miért hozott haza lopott tyúkokat, melyeket ráadásul az ő kamrájában helyezett el. Németh nem hallgatott rá, hiába szólította fel társa, hogy még aznap vigye vissza az eltulajdonított jószágokat. A vita egyre forróbb lett, az indulatok mind magasabbra csaptak ... Ekkor Horváth váratlan dologra szánta rá magát. Az ágyon ülő társa nyaka köré tekert egy zsineget — ezzel akarta volna kényszeríteni, hogy a tyúkokat vigye vissza? -, s azt addig húzta, míg Németh ernyedten nem csuklott öszsze a padlón. Horváth, miután meggyőződött, hogy barátja meghalt, levette Németh nyakáról a zsineget, majd telefonon jelentette tettét a rendőrségen. A Veszprém Megyei Bíróság, dr. Turbán Jakab büntetőtanácsa emberölés bűntette miatt Horváth Jánost hétévi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. - Mi NAPLÓ - 1991. április 2., kedd -3