Napló, 1993. június ( 49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

1993. június 30., szerda S­zinte hihetetlen, hogy csupán négy nap volt. Annyi élmény, annyi öröm, néha elkesere­dés, hogy az ember úgy ér­zi, legalább heteket, hóna­pokat töltött ott. Azon a föl­dön, amelyről Orbán Ba­lázs, Tamási Áron révén tudott, érzett meg sokat. S amelyet-mint e sorok írójá­nak adatott - érett fejjel e négy nap alatt sikerült örökre szívébe zárnia. Nem utolsó sorban azok miatt, akikkel találkozott Erdély­ben, Kovászna megyében. " Ennyi év újságírói tapasztala­tával biztosan állítom, amihez e­­rős érzelmi szálak fűzik az em­bert, arról a legnehezebb írni. Hiszen minden pillanatban, minden betű, szó leírásakor ar­cok villanak fel, élethelyzetek melyek mindannyiunkban ma­radandó nyomot hagytak, így elsőként Kisbaconban, Benedek Elek házában a tárlat­vezető asszonyé, aki a folytono­san érkező gyermekcsoportokat hallatlan türelemmel, szeretettel igazítja útba. Miközben meg­­könnyeztető gondolatokat fo­galmaz meg hazáról, szülőföld­ről, magyarságról. Magnó nem őrzi szavait, csak a szív. No, meg emlékeztet Elek nagyapó üvegtáblára festett gondolata: „Az állam nyelvét meg kell ta­nulnotok, az édesanyátok nyel­vét nem szabad elfelejtenetek.” Azokat az áhítotttal teli gyer­mekszemeket ugyanúgy nem fogom elfelejteni, mint a cserná­­toni fafaragókat. Itt a helytörté­neti múzeumban a Haszmán család sarja gyűjtötte össze a ré­gen használatos eszközöket, de nem elégedett meg ennyivel. Évek óta működik itt a népfőis­kola, ahol a régi hagyományok­kal, mesterségekkel ugyanúgy megismerkednek a részt vevő gyerekek, mint napjaink igé­nyeivel. Lévén mesterek és vál­lalkozók is egyben. Szép mun­káikat értékesítik, ezzel saját el­látásukról gondoskodnak. * Apropó, ellátás. A Veszprém megyei közgyűlés kilenctagú küldöttségének tagjaként főúri ellátásban volt részem. A „de jó lenne időnként éhesnek lenni” érzést azonban elnyomta az a szeretet, melyet a vendéglátók részéről érezhettünk. Tudtuk -mert véletlenül meghallottuk -, hogy látogatásunkra hosszú ide­je készültek. A találkozás tehát ünnep volt mindannyiunknak. A magyarországiak megérkezése azonban alkalom is volt arra, hogy saját és közös gondjaink­ról szót ejtsünk. Elsősorban Veszprém és Ko­vászna megye lehetőségei, problémái kerültek szóba. De Zirc - Bárót, Pápa - Kovászna, Tapolca - Zabola, Marcaltő - Nagybacon találkozásakor is volt alkalom a kapcsolatépítés­ről szót ejteni. Amelynek lénye­gét egy, a Veszprém megyével a testvéri kapcsolatokban közvet­lenül nem érintett falu, Cserná­­ton tanácselnöke fogalmazta meg legtömörebben: -Minél több fiatal járja meg Magyarországot, lássa az ottani rendet, tisztaságot, no meg a gazdasági gondokat. Hátha job­ban megállják a helyüket itthon. * Ez az igény több helyütt érző­dött. Amikor például Málnási Leventétől, Kovászna fiatal ta­nácselnökétől arról érdeklőd­tem, hogyan tudnak otthont te­remteni maguknak a fiatalok, nagyot sóhajtott. Sokan elmennek, ha csak rö­­videbb időre is külföldre dolgoz­ni, hogy így gyűjtsenek pénzt. Kölcsönt 70 (!) százalékos ka­matra adnak, ebből nem lehet építkezni. Pedig Kovászna adottságai jók. Fábián Ernő tanártól, taná­csostól tudtuk meg, hogy a vá­rost az ezer borvíz forrásának is nevezik. A legrégibb székely te­lepülések közé tartozó Kovász­na gyógyításáról híres ma. A szénsavas fürdőkön kívül a mo­­feta (magyarul) gőzlő hoz gyógyulást sokaknak. A város­hoz tartozó Tündérvölgy nevé­hez méltó. A Fenyő Gyógyszál­ló mögötti terület sokáig a világ­tól elzárt volt, itt lévén a hírhedt diktátor egyik villája. A több mint száz helyiségből álló, a helybéli mesterek szakmai tudá­sát ékesen tanúsító épületben egyetlen napot töltött a rossz emlékű pártvezér. De idézzünk kellemesebb él­ményeket. Például azt, milyen örömöt sikerült nekünk okozni az ott élőknek. Baráton - Zirc testvértelepülésén -az egész ta­nácstestület meglepetve hallgat­ta Zongor Gábornak, a Veszp­rém megyei közgyűlés elnöké­nek bejelentését: a baróti Régi Zene Együttesnek egy Barkas tí­pusú kisbusz ajándékozásáról hoztunk levelet. Az Erdővidék kulturális életében már ma is je­lentős szerepet játszó együttes utazását segítő buszt Bakony­­bél, Marcaltő, Pápa, Tapolca, Zirc önkormányzatai, a megyei levéltár, a Napló szerkesztősé­ge, Veszprém megye önkor­mányzata adományozta közö­sen. Amiért cserébe a baróti ka­tolikus templomban jó félórás szép műsort hallgathattunk vé­gig. Ez is azon kicsi emlékek, ki­csi ajándékok közé tartozik, me­lyekről Orbán Árpád, a Kovász­na megyei tanács elnöke a bú­csúestén oly szépen beszélt. . (Folytatjuk) Horváth Éva Kovásznában jártunk (I.) Kis emlék, kis ajándék FILMNAPLÓ Kaland, szerelem Két olyan amerikai film is megy a héten a Séd moziban , amelyekben van bőven fantasztikum és szerelem. A dupla nullás kölyök nem más mint egy 17 éves ifjonc, aki a CIA-nál végzi nyári gyakorlatát. Miközben főleg a ceruzák hegyezését és a fölösleges iratok aprítását bízzák rá, véletle­nül rábukkan egy számítógépes banditára Mr. Caspotra és annak birodalmára. A gyilkosok egy bizonyos kulcskártyára pályáznak, aminek segítségével el akarják pusztítani a Ber­­muda-háromszögben dolgozó tudósokat. Egy fityiszt pusztítják el! Hősünk, Lance sok kaland és bo­nyodalom után méltó lesz a 00-ás ügynök nevére. Sok ilyen kölyköt láttunk már és akik megszerették az ilyen kölyökka­­landokat nyugodtan élvezhetik a filmet. A Halhatatlan szerelem hőse nem akárki, hanem egy B 52-es bombázó pilótája, aki 1939-ben halált megvető bátor­sággal vezeti gépét a levegő óceánjában. Időközben pedig na­gyon szerelmes. De... soha sem tudja igazán bevallani érzel­meit a bájos lánynak és mindig elmulasztja megkérni a kezét. A lány egyszer váratlanul agyvérzést kap, élő­halottként fek­szik, gyógyíthatatlanná nyilvánítják. A pilóta ekkor megkéri tudós barátját, hogy hibernálja őt, mert az életét így nem tud­ja tovább élni. Ez meg is történik. Ötven év múlva, 1992-ben két gyermek rakoncátlankodik a fagyasztógép körül és kiol­vasztják Dánielt. Benne találja magát a teljesen megváltozott világban. Ám szíve is alaposan kienged, és rövidesen belesze­ret egy gyönyörű asszonykába, aki egyedül neveli a fiát. Ez a szerelem aztán mindent megér és feledtet. Hogy hősünket ehhez a szerelemhez miért kellett lefa­gyasztani, mint egy bontott csirkét­­felfogni nem tudom. Mel Gibson viszont halálos komolyan játsza a szerepét, ám látha­tó, hogy jobban játsza a szerelmes férfiút, mint a megdermedt, ötvenéves álmából ébredőt. Steve Miner rendező alkotásának nagy mondanivalója: az idő telik, de a szerelem örök. Ezen nem lehet vitatkozni. A Halhatatlan szerelem című film egyik jelenete ­k- TÜKÖR Az egészséges rezgések harmonizálják a szervezetet Gyógyító festmények Makray János különös képessége Talán nincs olyan ember, akinek egy hangulatos tájat ábrázoló fest­mény ne lazítaná el és oldaná fel szo­rongásait, gondjait. A figuratív, a rej­tett művészi mondanivalót mellőző alkotások feltétlenül népszerűbbek, érthetőbbek, míg az elvont, maga­sabb szférákba emelkedő művek el­mélyülést, töprengést igényelnek. Ám azt már kevesen tudják, hogy nemcsak a színek harmóniája vált ki kedvező hatást a szervezetre, hanem a belőlük áradó, kisugárzó bioelekt­romos rezgések is. De erre csak való­színűleg a gyógyító erővel rendelke­ző festők, művészek képesek. Ezek közé tartozik a hat éve Balatonalmá­diban élő Makray János. Kiderült, hogy képeinek gyógyító, jótékony kisugárzása mérhető. Pályafutása többnyire egyenletesen ala­kult, mind ez ideig kitérők nélküli. 1955-ben született és gyerekkorától festészettel fog­lalkozik. A képzőművészeti gimnázium után a főiskola esti kurzusa következett. Ne­ves mesterek tanították. 1987-ben Makray Jánost és feleségét a balatoni táj, a víz közel­sége csábította Almádiba. Idei első kiállítása a közelmúltban a balatonkenesei honvédü­dülőben nyílt meg. Virágcsendéleteivel és balatoni tájképeivel különleges béke- és em­berszeretet költözött a terembe. S ott vannak gyógyító erejű festményei is. Kezdetben - a megélhetés érdekében - megrendelésre dolgozott, ám a régi stílusú, sötét tónusú flamand csendéleteken már túl van és immár saját egyéniségét kifejező ké­pek kerülnek ki műterméből. -Mikor derült ki, hogy az emberi szerve­zetre hatékony, pozitív kisugárzással ren­delkezel? -Egy idegméregszerű permet véletlenül rám szállt a szomszédom kertjéből, melytől arcidegzsábát kaptam. Ez körülbelül két év­vel ezelőtt történt, és borzasztó fájdalommal járt. Ekkor kerültem Veszprémbe dr. Szuho­­noszov Tarasz belgyógyászhoz, aki bio­­energetikus­ sebész, egy tibeti láma tanítvá­nya. Ő rendkívüli ember, bioenergiával - hozzám sem ért - az első alkalommal me­­gyógyított. Ez az esemény változást hozott az életfelfogásomba, szemléletembe, hiszen én ilyen dolgokkal egyáltalán nem foglal­koztam. Az átélt élmény lenyűgözött. Szu­­honoszov a leszázalékolt, szívbeteg nővére­met is rendbe hozta, aki a gyógyításakor ugyanazt érezte, mint katéterezéskor. A doktor később biztatott, én is gyógyít­sak embereket, mert olyan színű az aurám, hogy erre alkalmas vagyok. Képességemre korábban nem figyeltünk oda, az viszont igaz, hogy ha a feleségem fájó testrészeire tettem a kezem, a panaszai elmúltak. A bo­­xerünket is meggyógyítottam. Az orvosi ke­zelés ellenére -egy vírusos fertőzés nyomán -kiszáradásos állapotba került, a bokor alá bújt, nyitott szemén már hangyák mászkál­tak. Előhúztam és simogattam, ölelgettem. Erre odament a kerti csaphoz inni. Három nap múlva rendbejött, és a súlyos trauma el­lenére hamarosan nyolc egészséges kölyköt hozott a világra. -A titkod, ez a képességed mennyire vál­toztatta meg festészetedet? - Dr. Szuhonoszovval összebarátkoz­tunk. Ő aztán a gyakori találkozások során észrevette, hogy a feleségem látja színesben az aurát. Beavatta egy tibeti módszerbe. Az­óta a feleségem gondolati úton meggyógyí­totta a migrénemet. A doktor ösztönzésére elkezdtük magunkat képezni, beiratkoztunk egy agykontrolltanfolyamra és minden léte­ző könyvet elolvastunk. A radiesztéziával, a földsugárzással és mérésével is megismer­kedtünk. Ezután elkezdtem festeni az em­berben elhelyezkedő csakrákat, energiaköz­pontokat. Szuhonoszovnak ajándékoztam egy képet, melyről kiderült, hogy pozitív rezgése van. A gyógyító erőm, mely nagyon mesés és hihetetlen, rákerül a festményekre. Egy természetgyógyász rendelt tőlem egy egész sorozatot, gyógyítás után velük töltő­dik. -A különböző színekből létrehozott kom­pozíció már önmagában is pihentető -a lai­kusok megrekednek ennél a megállapítás­nál. De nyilván másról van szó.­­Nem elég a színeket felfesteni, az még nem azonos a színterápiával. Egy hordozó frekvenciára van szükség, melyeket én rá­festek a képeimre. Hogy miként? Úgy gon­dolom, hogy munka közben az agykontroll­­ból ismert „alfa” állapotba kerülök és ez az az állapot, ahol a „csodák” történnek... Szó­val a színek a csakrákra hatnak, és bizonyos színek bizonyos betegségek gyógyulását serkentik. A csakrák színe megegyezik a szi­várvány színeivel: vörösből, narancsból, sárgából, zöldből, kékből, indigóból és ibo­lyából áll. Tehát a képek rezgése és színe együttesen hat. Olyan ez, mint a kézrátételes gyógyítás, melynek során egészséges rez­gést bocsátunk a kóros rezgésre. Ez harmo­nizálja a kóros folyamatokat, és az öngyó­gyulás könnyebben elindulhat. A képeim is így gyógyítanak. Makray Jánosban a művészet és a gyó­gyítás szenvedélye ötvöződött. A Termé­szetgyógyász Kamara tagjaként azon fára­dozik, hogy megfoghatatlan képességét má­sok javára kamatoztassa. Egy folyóiratban nemrég így nyilatkozott képei erejéről, hatá­sáról: „Családi körben végzett kísérleteink azt mutatják, hogy legeredményesebb azok­ban az esetekben, amikor a beteg éjszakára az ágya alá helyezi a képet, nappal pedig 2-3 alkalommal, lehetőleg 5-10 percen át ella­zult, meditatív állapotban engedi magára hatni... Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy enyhébb esetekben vagy fiatalabb kor­ban 30-40 nap, súlyosabb esetekben vagy idősebb korban 60-90 nap körüli az az idő­tartam, amely alatt jelentős javulás mutatko­zik.” A festőművészt az emberekbe vetett hite és szeretete vezérli ezen a kísérletező, ám még sokakat megmosolyogtató úton. A ké­pei azonban meggyőznek bennünke­t arról, hogy kitartásával előbb-utóbb kivívja a szé­les körű elismerést. Jelenleg az augusztusi nemzetközi természetgyógyász-kongresz­­szus kiállítására készül. Keller György NAPLÓ-7 Az igazság körül Az élet nagy igazságtalansá­gának tartom, hogy az ember nem szólhat bele a történelem­be, míg a történelem lépten-nyo­­mon beleszól az életünkbe. # Az igazságot nem adják, ha­nem osztják. Néha szorozzák, máskor kivonják. # ■ Sokaknak nem volt igazuk, amíg éltek, csak miután meghal­tak lett igazuk. Mi hát a hosszú élet titka? Azért ez félelmetes. * Megfigyelésem szerint a bí­rák kitűnően el tudnak igazodni a paragrafusok között, de a pe­res felek között ritkábban. # Nem tudom elítélni az eskü­szegőket, inkább azokat, akik le­hetetlen ügyekre esketik fel őket. „ Mélységesen igazságtalan­nak tartottam azt, hogy míg egy futballista évi több millió forint­tal működtethető, addig egy hu­morista három-négyszázezer fo­rintból. De csak addig amíg rá nem jöttem arra, hogy míg a hu­morista csak a fejét használja, addig a futballista a lábát is. kvázi

Next