Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-18 / 41. szám
1994. február 18., péntek Vegyes csevelyek / És megint elölről - Mit csinál ön hétköznapokon? - Egész héten készülök a hétvégére, amikor kipihenhetem magamat. - És hétvégén? - Egész nap pihenek, hogy fölkészüljek a hétköznapokra. De milyen mű! - Miért vágsz föl a bőrkabátoddal, amikor az műbőr kabát? - Igen, de kecskeműbőr. Ismétlés - Gyűlölöm az ismétlődéseket. - Például? - Például amikor a főnököm megint megint. Az ügynök tragédiája - Maga fizetett ügynök volt, vagy ingyenes? - Én ingyenes, de most fogok fizetni érte. Jó kérdés - Mi akarsz lenni, kisfiam, ha megöregszel? Én is - Szeretem a csöndet. - Én is, de csak akkor, ha én beszélhetek. Mai gyerek - Ez a gyerek az apjára ütött. - Derék gyerek lehet. - Igen, de egy hólapáttal ütött rá. Kvázi Sinkó Zoltán Magára hagyta a filmvilág... Fellini szomorú utolsó évei Federico Fellinit a második világháború utáni filmművészet legendás alakjának tartja az egész világ. Most azonban új kép tárul a rajongók elé egy emberről, aki életének utolsó éveiben magányos és szomorú volt, s akit magára hagyott a filmvilág. Fellini forgatókönyveinek írója és közeli barátja, Bernardino Zapponi szerint a rendező életének vége felé depresszióssá vált és halálfélelemben élt. Türelmetlen és szétszórt volt. Számos ismerősének telefonált csak azért, hogy megtudja, mit csinálnak. Megkérdeztem tőle: mik a terveid? „Semmi, senki sem ajánl fel munkát”válaszolta. Zapponi könyvet készül írni arról az időszakról, amelyet együtt töltött Fellinivel. 1967- ben találkoztak először. Zapponi számos Fellini-film forgatókönyvét írta, mint például a Satyricont 1969-ben, a Rómát 1972-ben, és A nők városát 1980-ban. Fellini valahányszor új munkába kezdett, mindig görcsös félelmet érzett. Boldog volt, amikor aláírta a szerződést az előlegről. Amikor azonban elkezdett dolgozni, félelem töltötte el, mintha valami megakadályozná a film forgatásában - mondta Zapponi az MTI-Panoráma munkatársának. Fellini sokat követelt a színészektől, de képes volt meggyőzni őket utasításai betartásáról. Képes volt olyan alakításokat kihozni a színészekből, mint Marcello Mastroianniból az Édes életben, és Donald Sutherlandből a Casanovában. Fellini ügyesen tudta a színészeket „munkára csábítani”, de azoknak dühkitöréseivel is kellett számolniuk, kiabált, káromkodott - állítja Bernardino Zapponi. Utolsó éveiben a fokozatosan depresszióssá váló Fellini nehezen talált producert, aki hajlandó lett volna finanszírozni elgondolásait, öt Oscar-díja ellenére. Amit pedig ajánlottak neki, visszautasította. Zapponi utoljára egy római kórházban látta Fellinit, egy nappal azelőtt, hogy a rendező elveszítette eszméletét. - Gyere vissza megint - mondta neki Fellini. - Gyere egyedül, hogy munkáról beszélgethessünk. TÜKÖR NAPLÓ-7 Ma este Az ügynök halála premierje Veszprémben A család hangsúlyozása Beszélgetés Vincze János rendezővel Ma este mutatják be a Petőfi Színházban Arthur Miller Az ügynök halála című világszerte sikerrel játszott színművét. A veszprémi előadást pécsi vendégművész, Vincze János rendezte. Korábban ő állította színpadra Veszprémben Molnár Ferenc Liliomát, valamint a játékszínben Harold Pintértől A gondnokot. A hivatalos premier előtt, de már közönség előtti megmérettetés után beszélgettem Vincze Jánossal. - Huszonegy évvel ezelőtt nagy sikerrel már játszották Veszprémben Az ügynök halálát, mégpedig Latinovits Zoltán főszereplésével. Legendás előadás volt a pesti Nemzeti Színházban Tímár Józseffel, amit félig gyerekként láttam. A nagy elődök nem nyomasztották a rendezőt? - Szerencse, hogy nem láttam egyik korábbi előadást sem, ezért nem bizonytalanodtam el... Diákkoromban hangfelvételről hallottam a darabot Tímár Józseffel a címszerepben. Ma is bennem él rendkívüli hatása. Persze az összes mítosszá vált nagy előadásról tudok a szakirodalomból. Mint említette, Veszprémben játszotta Latinovits, de Mensáros László és Tordy Géza is legendás előadásban alakította Willy Lomant. Ezek a rendezések, amennyire tudom, hősközpontúak voltak. Én fontosnak tartottam hangsúlyosan megmutatni a családot, a kis közösséget. A darabot is ilyen szellemben húztam meg. Willy Loman az én felfogásomban kicsit gyerek-felnőtt, aki sohasem tudott éretté válni. Ezt kitűnően érzékelteti Koltai Róbert. Magyarok számára ez nemzeti kérdés is. A hatvanas évek nagy generációjára gondolok, amely sohasem tudott igazán felnőtté válni. Fontos még előadásunkban az apák és fiúk, valamint a nők örök ellentéte. Kulcskeresők effektusának nevezhető az önbecsapás, a hazug álmok csapdája, melyből semmi sem jöhet létre. Ezzel szembesül a mai átmeneti kor színházi nézője. Szimbólumértékű jelenet Willy Loman magvetése. A szétszórt vetőmagok keményen koppannak, jelezve, hogy azok sohasem hozhatnak termést. Az ő tévútja utódait is tönkretette. Szerintem ez benne van a darabban, nemcsak az előadásunkban. Ebben a kis emberben mégis lappang picinyke hősi jellemvonás. Lelkében olyan régi értékek hordozója, mint a szeretet, a tisztesség,az emberség. Ha ezek hiányoznak a siker kényszerére orientált világban, akkor képtelen élni. A végén ez a motívum megemeli az előadást. Fiatal nézők, csakúgy, mint a negyven körüliek, átérezték, miről van szó. Erről tanúskodik a színházi döbbenet csendje, de néhányukkal beszélgettem is erről. - Nem lehetett könnyű olyan tapasztalt színházi emberrel együtt dolgozni, mint Koltai Róbert, aki sikeres rendező is. Nyilván mindenről határozott elképzelése van... - Az első olvasópróbától az előadásig hasonlóan gondolkoztunk a darab alapvető értelmezéséről. Részkérdésekről meg gyümölcsöző a vita. Koltaival nem először próbáltam. Pécsett rendeztem Forgách András Vitelius című, római korban játszódó darabját, melynek címszereplője volt. A kritikusok az évad legjobb magyar drámájának címével jutalmazták előadásunkat. - Meg van elégedve a többi veszprémi színésszel is? - Nagyszerű Willy Loman két fia, Ilyés Róbert és Rancsó Dezső. Az utóbbival már dolgoztam A gondnokban. Sajnálom, hogy Fazekas István nem fért bele az előadásba. Remek Holl István Bea bácsija, Petényi Hana Lindája, Sashalmi József Bernardja, Körösi Csaba Howard Wagnere és a többiek is. Állítom, hogy sehol az országban nem lehetett volna jobban kiosztani Az ügynök halála szerepeit. Koltai varázslatos személyisége pedig szinte kihívta a főszerepet. Nagyon jó színészei vannak most Veszprémnek. - Ön gyakran tűnik fel vendégként Pécsen kívül. Legutóbb hol és mit állított színpadra? - Szolnokon rendeztem Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonban című színművét. Ezt megelőzően Kolozsváron vállaltam rendezést, már másodszorra. Az ottani magyar színház igazgatója, Tompa Gábor a társulat egyetlen rendezője. Szükség van segítségre. Üzenem a hazai kollégáknak, hogy vállaljanak határon túli magyar színházakban rendezést, mert súlyos gond a szakemberhiány. Nem nagy szavakkal, hanem sok apró tettel illene segíteni a történelem által külföldre szakított magyarokon. Horváthy György A Loman család: Koltai Róbert (Willy), Petényi Ilona (Linda), Rancsó Dezső (Happy), Ilyés Róbert (Biff) Fotó: Andrányi Telt ház, testvér, a Második fasor, 79. ucca sarki zsinagógában. Félezer ember. Ábrahám, Amen. S már jön a kis írásolvasók köre. És sárga és fekete a sarokban, meg egy szem magyar, szál magában. Egy? És: szent zsákba rejtett kincsekkel körmenet, hozzáérhetel, akár nálunk a csudatévő kegytárgyhoz, megcsókolhatod a szegélyét, és orgona és óhéber ének és ima. És már a Tekercs, tán a Tóra. Otthon sosem tudtam zsidó misére bejutni. Ámen. Valóban ugyanaz az Isten? A fél gyülekezet részt vesz az oltár előtti írásolvasásban. Adonáj. Jövök-menők arcon csókolják egymást, akinek dolga van, kimegy. Az oltár fölött: örökmécses? Kétfelől, a zászlóknál, a hétkarú menóra. Igen, ha tudnánk, hogy mi is Isten választott népe vagyunk! Úgyhogy, ha kijössz, hagyj föl minden reménnyel. Kapásból befogadnának - érzem a hölgyek vizslató tekintetéből -, s holnap fordítót is állítanának fölkarolásomra, hogy a kis ország kis népének kis írójából nagy írót varázsoljanak. Ao jesz, igen! Jól nézünk ki. Este a magyar reformátusoknál utcabeliek angol keresztelője, az ötvenhatos otthontalan - akár a gólya, ha beépítik a háziak a padlást - nem leli a helyét, fészkénél hangzavar, a Hatvankilencedik utcai Kossuth-teremben meg,magyar álarcosbál. Jesz. Gurbály, galambom! Magyarok, az újmagyar meddőn. Akármilyen jó kedvük volt a helybéli angol ifiknek, ötvenhatosunk magyar helyre kívánkozott. Jesz, haza. Templomfali nyughelyénél tábla: aki nem takarítja el a kutyagumiját, száz dollárt fizet! Jesz-jesz. Édes Lelkem! (Kilencedjére) Szivárog a nép New Hungary Államokbéli szigetvilágának újjorki szigetcsoportja a yorkvill-magyarfalvi omladékai alól: egy uccában, a Nyolcvankettedikben negyed tizenegykor a római katolikus, fél tizenegykor a görög katolikus, tizenegykor a református egyház várja. - Ötvenhatban jöttünk ki, jesz, a férjem már meghalt, a gyerekek nem laknak a városban, kiköltöztek, jesz, csak mi járunk, idősebbek. Irgalmazz nekünk! S már megint: megríkat a gyülekezet. Jó másfél százan, itt több a középkorú, s néhány gyermek, kisded is, kinek még mindegy. A többi gyermek odahaza, a szüleiknek nincs arra pénzük, hogy fekete vagy sárga cselédet tartsanak (a házat valakinek őriznie kell), de arra sem, hogy bekocsikáztassák őket. Domokos atya jobbján, balján egy-egy kis ministráns, ifjú ember a szentlecke és hirdetés olvasói közt, s mi, magyarok. A magyarázó Szekerka János (tesz, biztos csabjanszki!), a felolvasó Pipó Adrian (Pipó osztálytársam századunokatestvére?), s áldoztat Filipovits Erzsébet és Ruthasel Mária is. Az oltárkép színes üvegmozaikján Mária - kinek István király a koronáját kínálja - a kisdeddel, s a kettős keresztes Hungária Nagyasszony szárnyas angyala. Körben a magyar szentek, még kijjebb: angolországi írás. Jesz, vendég a magyar a saját házában. Hogy lenne az övé? Csak ő építette! Aztán, hamarost, a csőd. A padokban csak ánglus nyelvű énekeskönyv, a magyart be kell hoznunk, ha dalra akarunk fakadni. Tisztára megálliberálisodom: szerintük fakad dalra a magyar, ha himnuszaink egyikét veszi szájára. Szombaton gyónhatol, így a vasárnapi vendég már nem áldozhat velük. Pedig úgy beállnék testvéreim közé! Két szín alatt áldozni? Mert egyikük-másikuk (ostyavétel után) az áldoztató asszony kezéből kelyhet emel a szájához. - A jövő héten ünnepeljük az Anyák Klubja fennállásának a hatvanadik fordulóját. Két szín alatt? Ide meg némely kálvinista is eljár? - Nem! Sajnos ezt is behozták az amerikaiak. Én nem! Igen sajnálkozik egy ember. - Amerika ilyen liberális - magyarázza az atya. Jesz, a Vatikán meg rábólintott, ha egyszer Amerikában így járja? Na ja. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (11. rész)