Napló, 1996. augusztus ( 52. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-01 / 179. szám

1996. augusztus 1., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Halál a májra - vagy mégse? Egy vizsgálat elgondolkodtató tapasztalatai Hazánkban az elmúlt négy évtized alatt majdnem tízszere­sére emelkedett a májbetegsé­gek okozta halálozás. Mostan­ság legalább egymillió ember szenved különböző májbetegsé­gekben, s feltűnően magas azoknak a száma, akik még nem is tudnak arról, hogy májukban kóros folyamatok mennek vég­be. Ezért aztán nem túlzás azt ál­lítani, hogy a májbetegség kezd népbetegséggé válni Magyaror­szágon. A cím első fele érdekes mó­don egy „sláger” szövegrészle­te, refrénje, amit az egyik fut­ballmeccsen szurkoló finoman fogalmazva, részegen kiáltott hasonló állapotú társának. Pedig tévedés azt hinni, hogy csak az alkohol okozhat maradandó májkárosodást. Számos ipari ol­dószer, vegyszer, a mezőgazda­ságban vagy a kiskertekben használt növényvédő szer, illet­ve háztartási vegyi anyag is le­het a toxikus májkárosodás elő­idézője. A tartós gyógyszersze­désnek ugyancsak lehet májká­rosító hatása. Mindezeknek a legnagyobb veszélye, hogy nagyon hosszú ideig a betegnek egyáltalán nincs semmilyen panasza. A májbetegség kezdeti szakaszá­ban az orvost felkeresők fáradt­ságról, levertségről panaszkod­nak. A tünetekhez tartozik az étvágytalanság, puffadás és az émelygés. Vannak olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyek már korai szakaszban egyértelművé teszik a máj elváltozását. Néhány hét­tel ezelőtt a veszprémi Four Med orvoscsoport a megyei kór­ház bevonásával és segítségé­vel egy, a miskolcihoz hasonló szűrővizsgálatot szervezett. A megyeszékhelyen négyszázhat­vankilencen éltek azzal a lehe­tőséggel, hogy a vérvétellel egy­bekötött szűrővizsgálaton meg­győződjenek májuk egészségi állapotáról. Az enzimvizsgála­tok alapján százöt embernek javasolták a háziorvos felke­resését. Nyolcvanketten bel­gyógyászati vizsgálatra kerül­tek, közülük negyvenegy je­lentkező már súlyos májkáro­sodásban szenvedett, s ezért speciális vizsgálatokra kénysze­rültek. Voltak olyan eredmények, amelyek epeúti vírusfertőzéses megbetegedésre utaltak, de az alkoholfogyasztás ugyancsak túlsúlyban volt. Magyarország jelenleg európai listavezető, és a világranglista hatodik helyén áll ebben a „műfajban”. Egy egész­séges máj 120-160 gramm tisz­ta alkohol lebontására képes, amely mintegy másfél liter bor­nak felel meg. Ennek a mennyi­ségnek rendszeres fogyasztása tíz-tizenkét éven belül komoly májkárosodáshoz vezethet. Ezek az adatok elsősorban a fér­fiakra vonatkoznak. A nőknél két-három deciliter bor rendsze­res ivása néhány éven belül sú­lyos problémát okozhat. Termé­szetesen genetikai, örökletes betegségekből is kialakulhat a májbetegség. Még egy elrémisztő adat a fentiek igazolására. Két évvel ezelőtt Borsod megyében szinte annyian haltak meg májzsugor­ban, mint szívinfarktusban. E betegségek gyógyításában is óriási szerepe van a megelőzés­nek, a prevenciónak. Egy vér­­vizsgálattal tisztázhatjuk má­junk egészségi állapotát. Leg­alább ennyi esélyt adjunk ma­gunknak, hogy megelőzzük a tragédiákat. Donéz Tamás Ők már választottak Már nem először vetődik fel, hogy talán a külföldi magya­roknak is meg kellene adni a honi szavazati jogot. Érveket is hallani emellett, bár elég gyengéket. Példákat is emlegetnek: egyes országok jól hangzó szövegek kíséretében kedveznek ily módon a külföldre szakadt emigránsaiknak. Pedig a számuk oly csekély, hogy ha valamennyien egyféle­képpen szavaznának, akkor sem lennének képesek változtatni a hazai szavazók véleményén, az eredményeken. Nekem más bajom van a kérdéssel. Szerintem sem lenne helyénvaló szavazati jogot adni az USA-ban, Németország­ban, Ausztráliában vagy Argentínában élő magyaroknak vagy magyar származásúaknak. Mert nézzük csak meg: meny­nyiben magyarok ők? Az, hogy valakit Kovácsnak hívnak, öt­ven évvel ezelőtt itt született, de huszonnégy éve Buenos Aires­ben él, tényleg egy magyar ember? Lehetnek idehaza hazafi­as érzelmei, becsülhet bennünket mindazért, amit itt kiálltunk (nélküle) az előző rendszerben, vagy ahogyan most kínló­dunk, mert itt maradtunk. Mert nem mehetünk el, ideköt a munka, a nyelv, a megszokás . Vagy éppen mert másutt nem is tudnánk élni. A Buenos Aires-i Kovács úr csak adja le szavazatát az ar­gentin választásokon. Azt lehet és kell befolyásolnia. Hogy ott milyen legyen az élet, az életük. Miért kellene neki választó­­polgárnak lennie két országban ? A mi viszonyaink már idege­nek a számára, de az ottaniakat jól ismeri. Ő bizony argentin állampolgár, és az elemi logika is azt követeli: csak egy szer­vezethez tartozó polgárnak legyen joga abban részt venni, me­netén és feltételein változtatni. Ráadásul képzeljük el, mit szólnának (ismét) a szomszédos trianoni államok vezetői és nem magyar polgárai, ha az ottani magyarok egy másik országban is szavazhatnának! Vagy ne­tán mi, itthoni magyarok is részt vehetünk az argentin, a szlo­vák, az amerikai, a román, a német stb. választásokon...? Aki meg sem állt Buenos Airesig, az már szavazott. Argentí­nát választotta Magyarország helyett, és ma már édesmin­degy, milyen okból tette ezt akkor. Hisz pár éve hazajöhet, kor­rigálhatja akkori választását, itthon újra kaphat piros szemé­lyit, fehér tb-kártyát, adókártyát, kék útlevelet. Ha most is Ar­gentínában él, és ottani állampolgár, válasszon magának argentin képviselőt, argentin elnököt. Minket pedig ne akarjanak megtéveszteni az ügy hazai szószólói azzal is, hogy „külföldön élő magyarokat" emle­getnek. Lehet, hogy magyarok, biztos, hogy külföldön élnek. De én például szeretem, ha itteniek választanak itteniek kö­zül. Még így is megjártuk már többször, de tévedésünk is a miénk volt. N. I. NAPLÓ 5 Honfoglaló cserkésztábor A veszprémi Szent Imre Cserkészcsapat vezetője, aki civilben középiskolai történe­lemtanár, szakmájának meg­szállottja, évekkel ezelőtt el­határozta, hogy a millecente­­nárium jegyében honfoglaló tábort szervez. Az ügy érdekében megnyer­te a pápai Zágoni Mikes Kele­men, a veszprémi IV. Károly és a Bátorkeszi István cserkész­­csapatokat, és számos szpon­zort is sikerült találnia, így már a tél folyamán elkezdődött az elő­készítés. Veszprém város és a megye testvérkapcsolatai folytán meg­hívásukat elfogadták a minde­ni, a Porta Westfalica-i a tartui és a Tirat Carmel-i cserkészcsa­patok. Kezdeti nehézségek Két-háromszáz főt befogadó táborhelyet kellett keresni, ezért esett a választás a Zánkai Gyer­meküdülő-centrumra. Bogó Ág­nes főigazgatónő készségesen fogadta és mindenben rendelke­zésére állt a jelentkezőknek. Egyes munkatársairól a tábor le­bonyolításakor sajnos ugyanez nem volt elmondható. Hosszú lenne felsorolni, mennyi apró és nagyobb bosszúságot okoztak a tábor ideje alatt a vezetőknek rugalmatlan, túlbürokratizált magatartásukkal. Két nappal a kezdés előtt derült ki, hogy a tél folyamán lefoglalt terepen nem engedélyezik a sátrak felállí­tását, így hát a kemping mellet­ti területen üthettek tábort a honfoglalók, amikor háromna­pos vándorlás után megérkez­tek letelepedésük helyére. Nyolc törzsben ütöttek tanyát, némi nehézség árán, hiszen szinte rögtön heves vihar, jég­eső támadt rájuk. A Nyék törzs három lova fejvesztve mene­kült el az égiháborúban. Az élel­miszerkészlet egy része szét­ázott. A törzsfők azonban áll­ták a sarat, így néhány óra múl­va elkészültek a sátorveréssel, és másnap felhúzhatták a négy nemzet zászlaját a nyitóünnep­ségen., Tábori élet Az első napok a tábor felépí­tésével teltek el. Minden törzs bekerítette a maga gyepűjét. El­készültek a táborkapuk, a törzsi zászlók, a mosdók, a cipőszárí­tók. Természetesen mindezt er­dei ágakból, kizárólag kötéllel megkötözve. Különlegességet jelentettek a lovas altábor építményei, hiszen a megyénkben Herenden szer­veződő lovas cserkészeknek ez volt az első táborozása. Az izra­eli cserkészeknek a favágás je­lentette a legnagyobb élményt, mert náluk, otthon, mindent elő­regyártott elemekből kell felépí­teni erdei fák híján. Miután így lakályossá tették a mezőt, a fejedelem táborszemlét tartott népe felett, akik műsor­ral, adományokkal köszöntötték urukat. Az első tábortűznél Kobzos Kis Tamás és egy török ének­mondó szórakoztatta régi ma­gyar és török énekekkel a „hon­foglalókat”. A következő napokban meg­indultak a kézműves foglalko­zások. Lehetett nemezelni, sző­ni, agyagozni, fémet domboríta­ni, bőrdíszműveskedni. Közben felállították a honfoglaló jurtát, aminek elemeit a tél folyamán a Szent Imre Cserkészcsapat tag­jai készítették el. A gyerekek által alkotott tárgyakkal, hon­foglaló viselettel, Kézdi Éva fazekas a honfoglalás korát utánzó edényeivel vált teljessé a kiállítás. Lassan a tábor lovai és kecs­kéi is megszokták a sokadalmat. Lehetett lovagolni, íjászkodni. Minden reggel volt kecsketej­­kóstoló, este pedig kürtőska­­lácssütés. Az esti tábortüzeknél felelevenítették a honfoglalás egy-egy jelentős eseményét, Botond, Lehel mondáját, a Szent Gallen-i kalandozást. Ahogy javult az időjárás, megindultak a gyalogos és ke­rékpáros portyák a szép Bala­­ton-felvidéken. A programot gazdagította Ruttkay Eszter finnugorkutató előadása roko­nainkról. Megtanulhatták a gye­rekek a lószőr ékszer készítésé­nek fortélyait Czefernekné Tenk Bernadettől, aki igazi mestere ennek a művészetnek. Vasárnap vasárnap A gyerekek már tavasz óta gyártották a portékákat a vásár­ra. A táborban tovább folyt a ké­szülődés. Sütötték a fabatkákat mézes tésztából, mert a vásár­ban ez volt a fizetőeszköz. Az eseményt a fejedelem nyitotta meg a sokadalom előtt. Ez a nap ugyanis nyitott volt a szülők és vendégek előtt. Aztán kezdetét vette a vásári forgatag. Volt medvetáncoltató, lacikonyha, céllövölde íjjal, jósda sámánnal, lovagoltatás, dalnokok, ivó, te­­kéző és sok-sok árus. A vásárt délután táncház zárta. Az utolsó tábortűznél elhang­zott a tábor tréfás krónikája, majd a magyar és német cserké­szek tettek fogadalmat. Igazi ünnepi esemény volt, amikor a zánkai táborban bon­tották ki első ízben a mindeni cserkészek zászlóját, jelképez­vén, hogy évek előkészítő mun­kája után megkezdte működését az új csapat. Csapatparancsno­kuk itt tette le a vezetői esküt. A tábor ugyan itt véget ért, de a külföldi vendégek még ismer­kedtek a Bakonnyal, Veszprém­mel, Budapesttel. Igazi gazdag millecentenáriumi program ré­szesei lehettek. - Ja - Végre megérkeztünk. Aliza és Rachel, izraeli cserkészek a hosz­­szú vándorlás után Honfoglaló járta a gyerekek munkáival A zánkai polgárőrség a bűnmegelőzés mellett A Balaton melletti közsé­gek, települések, városok jel­lemzője, hogy az ott élők lét­száma a nyári hónapokban többszörösére nő. Nem kivé­tel ez alól Zánka sem, amely­nek lakossága megháromszo­rozódik. Ez a növekedés egy­részt a területén lévő hétvégi házak és üdülők benépesedé­­séből, másrészt az oda látoga­tó külföldi turisták számából adódik. A nagy tömeg éppúgy vonzza a bűnözőket, mint télen az üre­sen hagyott víkendházak. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint hogy június végéig már négy nagy értékű nyugati kocsit tulaj­donítottak el. Az a meggondolás, hogy a tu­risták között ne legyen­ a falu közbiztonságának rossz híre, ar­ra késztette Filep Miklós pol­gármestert, hogy szorgalmazza a polgárőrszervezet mielőbbi megalakulását és hatékony te­vékenységét. Tavaly decem­berben ebben a munkájában tá­mogatóra talált Péringer Mik­lós személyében, aki egyben felvállalta az alakuló polgár­őrség egyesületi elnöki felada­tait is. Az akkor húsz taggal létre­jött társaság szervezet bűn­­megelőzési, a közrend, a köz­­biztonság védelmét szolgáló, pártsemleges társadalmi szerve­zetként kezdte meg tevékeny­ségét. Legfontosabb feladatuk­nak tekintik, hogy valamilyen módon megpróbáljanak gátat szabni a bűnözés minden formá­jának. Feladatukat az állami szerve­zetek segítségével, a rendőri szervekkel együttműködve, a területi sajátosságok figyelem­­bevételével látják el. Tevékeny­ségük három nagy csoportra osztható: kiemelten foglalkoz­nak az úgynevezett megelőző járőrszolgálattal. Ennek célja, hogy az adott területen rend­szeresen jelenjen meg a polgár­őr járőr, ezáltal megelőzve a tervezett bűncselekményt, sza­bálysértést, de az sem kizárt, hogy a tetteseket még a cselek­mény elkövetése közben tetten érjék. Nem kevésbé tartják jelen­tősnek a megfigyelő szolgála­tot sem, amelynek lényege egy vagy több meghatározott terület konkrét céllal történő megfi­gyelése. Nem elhanyagolható tevé­kenységükben a jelzésadás sem. Egyértelmű, hogy a rendőri in­tézkedést igénylő eseményeket a kapitányság ügyeletén jelen­tik, ám az olyan eseményeket, amelyek szabálysértésnek mi­nősülnek, például a közlekedés biztonságát zavaró, a környe­zetben kárt okozó parkolást, engedély nélküli szemétlera­kást, roncsautó jelenlétét stb. a polgármesteri hivatalnak vagy a közterület-felügyelőségnek je­lentik. Az URH-készülékkel és arc­képes igazolvánnyal ellátott zánkai polgárőrségnek ez az idei nyár az első „éles” beveté­se. Szabályos időközönként lát­ni őket a falu egész területén járőrszolgálatban, és ez nem­csak az ott nyaraló turistáknak megnyugtató, hanem a lakos­ságnak is. Igaz, maga a csoport nem nagy létszámú, ezért is számíta­nak a lakosok segítségére, és ál­landóan kérik őket, bármilyen gyanús mozgást észlelnének akár közvetlen környezetük­ben, akár a falu bármely részén, vagy olyan esemény keltené fel figyelmüket, ami nem illik bele a megszokott képbe, azonnal je­lezzék. Sajnálatos, hogy a terjedő bű­nözési hullám ma már a köz­ségeket sem kíméli, de az össze­fogás, az egymásra figyelés előbb-utóbb meghozza majd gyümölcsét. K. N. I.

Next