Napló, 2019. március (Veszprém, 75. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-01 / 51. szám

2019. MÁRCIUS 1., PÉNTEK MAGAZIN NAPLÓ 13 Csend, nyugalom, béke, virágok Bakonyság: egy nagy családként éli mindennapjait a település maroknyi lakossága POLGÁR TIBOR tibor.polgar @veszpreminaplo.hu BAKONYSÁG Gyakran em­legetik, hogy vidéken, egy kistelepülésen mindenki ismer mindenkit. A mind­össze mintegy félszáz ál­landón lakossal rendelkező Bakonyságra ez a mondás szó szerint igaz, a falu egy összetartó családként éli a mindennapjait. Bakonyság a Dunántúli-kö­zéphegység és a Kisalföld találkozásánál, a Bakonyalja tájegységben, Pápától közel 25 kilométerre, Bakonyszentiván és Lovászpatona között talál­ható. Így fest a nem minden­napi természeti környezetben fekvő zsákfalu hivatalos hely­meghatározása, de az a külön­leges atmoszféra és nyugalom, amit a település áraszt, egy­szerűen leírhatatlan. Ezt lát­ni, érezni és tapasztalni kell. Bakonyság varázsa pillanatok alatt képes magával ragadni az embert. Ottjártunkkor alig hogy átgurultunk a telepü­léshatáron, lassítani kénysze­rültünk amúgy is mérsékelt tempónkon egy, az úton komó­tosan sétálgató macska miatt. A közeledő autót észlelve a jó húsban lévő jószág felemelte a fejét, a kocsira nézett, majd néhány másodpercre megállt a sávonkban, végül egy rö­vid „farkasszempárbaj” után kimért léptekkel tovább­ bal­­lagott. Mintha finoman jelez­te volna, hogy itt felejtsük el a rohanó, zakatoló, zajongó „kinti” világot, ugyanis az értelmező szótárban a csend, a nyugalom és a béke szavak mellé a bakonysági faluképet is oda lehetne biggyeszteni. Hivatalosan kicsivel töb­ben, mint hetvenen laknak jelenleg a csaknem 700 éves múltra visszatekintő Bakony­ságon, de az életvitelszerűen itt tartózkodó lakosok szá­ma csupán ötven körül van - tudtuk meg Kiss Lajostól, aki a magyarországi önkor­mányzatiság 1990 őszére te­hető kezdetétől, azaz immár huszonkilencedik éve vezeti folyamatosan a községet. Mint mondta, a településen lévő ingatlanoknak közel a fele hétvégi házként, nyaralóként funkcionál, ezeket sok váro­si vagy éppen külföldi család időszakos pihenésre használja. A lakosságot közel 80 száza­lékban az idősebb korosztály alkotja, momentán csupán két iskoláskorú fiatal él a faluban. Nem túl biztató számok a tele­pülés jövőjének tekintetében, pedig nem volt ez mindig így.­­ Tősgyökeres bakonysági vagyok. Születésemtől kezdve, 62 éve élek itt. Gyerekkorom­ban, az 1960-as években még több mint 430 lakosa volt a falunak, működött itt óvoda és iskola, illetve egy jó futballcsa­pattal is büszkélkedhettünk. A helyiek gazdálkodásból, állat­tartásból éltek, ugyanakkor a település 16 tanárt is kinevelt. Aztán a rendszerváltást kö­vetően sokan elmentek innen a megélhetés miatt, a fiatalok városokban kötöttek ki. Jelen­leg majdhogynem üdülőfalu vagyunk - nyilatkozta a Nap­lónak Kiss Lajos. Bakonyság polgármestere megjegyezte, ezelőtt több mint tíz évvel szóba került, hogy egy nem­zetközi gyógyterápia-közpon­­tot létesítenek a településen elsősorban mozgáskorlátozott gyerekek számára. A beruhá­zás hatalmas lehetőségeket je­lentett volna a falunak többek között a munkahelyteremtés, a helyi adóbevétel és az idegen­­forgalom terén, ám végül a ba­­konyságiakon kívül álló okok miatt meghiúsult a nagyszabá­sú projekt. Később felmerült még egy ökogazdálkodásra irányuló beruházás esélye is, de ebből sem lett semmi, így pedig megpecsételődni látszik a kisközség jövője. - Bevallom, amikor 1990- ben először választottak meg polgármesternek, nem gondol­tam, hogy közel három évtized elteltével is én irányítom majd a falut. Annak idején a sógo­rom beszélt rá, hogy induljak a választáson, aztán a többi jött szép sorban - emlékezett visz­­sza Kiss Lajos. A polgármesterhez hason­lóan a falugondnok is hosszú évek óta szolgálja a községet, ő egyfajta mindenesként te­vékenykedik, például házhoz viszi az időseknek az ebédet, igény szerint bevásárol és gyógyszereket hoz nekik, se­gítséget nyújt a mindennapi ügyek intézéséhez. - Annyira ki vagyunk szolgálva, hogy az már túlzás - jegyezte meg mosolyogva Csicsai Zoltánná, Magda, a helyi Sági Sárga Rózsa Klub vezetője. A nyugdíjas asszony kérdésünkre kifejtette, klub­juk 2002-ben alakult meg 10- 12 női taggal, ám a férfiak ha­mar megirigyelték a hölgyek vidám összejöveteleit, így ők is csatlakoztak, mostanra pe-Bakonyság varázsa pillanatok alatt magával ragadja az embert dig több mint húszra duzzadt a társaság létszáma. Tehát a falu lakosságának csaknem a fele tagja a Sági Sárga Rózsa Klubnak, amelynek égisze alatt rendszeresen szerveznek különféle szórakoztató és kö­zösségépítő programokat. - A vidámság vezérel minket. Sokat nótázunk, és előfordul, hogy a szabad ég alatt kezdünk rá egy dalra, ilyenkor pedig megesik, hogy áttelefonálnak a szomszéd faluból, hogy hall­ják, milyen jó dolgunk van. Emellett, ha megosztja velünk valamelyikünk a problémá­ját, igyekszünk segíteni egy­másnak. Itt mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy család. Bakonyság a béke és a nyugalom szigete - fogalmazott Csicsai Zol­tánná. Kiss Lajos elárulta, évek óta egyetlen szabálysértés és bűncselekmény sem fordult elő a faluban. A helyiek figyel­nek egymásra, és a rendőrök is rendszeresen megfordulnak a településen, ahol egy ismeret­len autó érkezése rendkívüli eseménynek számít. A község külcsínével kapcsolatban Kiss Lajos kiemelte, hogy a főutcán megmaradtak a jellegzetes tor­­nácos parasztházak, amelyeket korhűen felújítottak. Ennek az utcának egyedi megjelenést ad még az osztott pályás útszerke­zet, ami széles, virágokkal és örökzöldekkel beültetett zöld­területet vesz közre. - Nagy hangsúlyt fektetünk a zöldterü­leteink gondozására, több száz évelő és egynyári virág díszíti a település közterületeit. A me­gyei önkormányzat által évente meghirdetett Tiszta és virágos Veszprém megyéért elnevezé­sű közterület-szépítési verse­nyen többször is kiérdemeltük a legmagasabb elismerést, pél­dául egymás után háromszor első helyezettek lettünk a 300 lakos alatti falvak mezőnyében - mutatott rá Bakonyság pol­gármestere. Kiss Lajos hangsúlyozta, a bakonysági önkormányzat so­sem vett fel hitelt. Kistelepülés lévén a költségvetésük szűkös, főként pályázatokból igyekez­nek fejlesztéseket megvalósíta­ni. A szennyvízcsatornát leszá­mítva teljes a közműellátottság a faluban, a közvilágítás ener­giatakarékos lámpatestekkel történik, a katolikus templom 2010-ben kívül-belül megújult, csakúgy, mint a művelődé­si ház és az orvosi rendelő. A közelmúltban közösségi teret, szabadidőparkot hoztak létre egy gazos, elhanyagolt terület helyén fedett kiülővel és szín­paddal, tűzrakó hellyel. Ennek tervezik a továbbfejlesztését, illetve a Magyar Falu Prog­ramban elsősorban út- és járda­rekonstrukciókat szeretnének megvalósítani. Emellett nagy vágyuk egy hótoló beszerzése, ugyanis egy komolyabb hava­zás jelentős problémát okoz errefelé. A ’90-es években előfordult, hogy a hatalmas hó miatt Bakonyság kilenc napig el volt zárva a külvilágtól - hi­ába, a különleges természeti környezetnek olykor ára van... Kereskedelmi üzlet és vendéglátóhely tíz éve nincs a községben, viszont van helyettük egységesen szép, tiszta, rendezett falukép. No meg több évszázados múlt: a település első írásos említé­se 1332-ből származik, ekkor nemesek éltek itt. Kezdetben Kisságnak hívták a falut, ami a domb jelentésű ősi magyar szóra vezethető vissza. A tö­rök idők után elnéptelenedett települést az Esterházyak te­lepítették be újra magyar kato­likusokkal. A Bakonysághoz tartozó Csárdapusztán álló, a 18. század közepe táján épült Kossuth-kápolnáról a néphit azt tartja, hogy Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia 1841-ben itt tartotta egyházi házasság­­kötését. Nehéz megjósolni, mennyi idő adataik még meg Bakonyságnak, de az biztos, hogy lakóinak köszönhető­en ez a zsákfalu a vidámság, a béke és a virágok falvaként marad meg a köztudatban. Bakonyság szép, tiszta, rendezett faluképpel büszkélkedhet A falu egyik korhűen felújított parasztháza Fotók: Polgár Tibor Kiss Lajos 1990 őszétől, huszonkilencedik éve vezeti folyamatosan polgármesterként Bakonyságot Csicsai Zoltánná, Magda a béke és a nyugalom szigetének nevezte Bakonyságot A Kossuth-kápolnáról a néphit azt tartja, hogy Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia 1841-ben itt tartotta egyházi házasságkötését

Next