Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)

1954-05-01 / 103. szám

\ 2 Hiába fogott össze a kulák az ügyvéddel a szövetkezeti paraszt ellen . . (LEVÉL) A kormányprogramul elhangzása óta Ásotthalmán is úgy gondolják a kulákok, hogy eljött az ő vilá­guk. Mi viszont úgy tudjuk és így is van, hogy a kormányprogramul nem az osztályellenség támogatá­sára, hanem a dolgozó magyar nép érdekében jött létre. A kormány­­programút világosan és félreérthe­tetlenül kimondja, hogy politikai és gazdasági szerveinknek minden erővel támogatniok kell a terme­lőszövetkezetek megszilárdí­tását. Ezt megértette Rózsa Ferenc, Ásotthalom VI. kerület 871. szám alatt lakó dolgozó paraszt is, aki a Szabadságharcos termelőszövet­kezet tagja. Az elmúlt évben több mint 400 munkaegységet szerzett és feleségével együtt most is szorgal­masan azért dolgozik a termelő­szövetkezetben, hogy nagyobb da­rab kenyeret tudjon adni három apró családjának. De mindemellett az is igaz, hogy elmegy a kedve az embernek a munkától olyan esetben, amikor va­laki azzal ijesztgeti, hogy azonnal hagyja el lakását, amely a kulák házában van, mert ha szépen nem megy, bírósági úton az utcára la­­koltatják ki. Ezzel fenyegette meg Rózsa elvtársat is Balázs Gézáné kulákasszony. Ismeretes Ásottha­­lom lakossága előtt, hogy Balázs Gézáné kulákasszony a múlt rend­szer ideje alatt nagyon sok­ ásott­halmi zsellér vérét és munkaerejét szipolyozta ki tíz holdas szellejé­­ben. De még ennél is elrettentőbb híre van a Balázs névnek Ásott­halmán, hiszen tudja mindenki, hogy ma, amikor az egyszerű em­berek milliói a békéért harcolnak, Balázs Géza 1951-ig fegyvert rejte­getett a lakásán, arra számítva, hogy egyszer ő lesz az úr ismét a községben. De a fegyver visszafelé sült el, mert a dolgozók éber sze­me hamarabb leleplezte a kulákot, mint ahogy a fegyvert használni tudta volna a dolgozók ellen. Ezért 1951-ben a törvényszéki több évre el is ítélte.­­ Azonban most Balázs Gézáné vérszemet kapva a többi szentesi, vagy makói kulákhoz hasonlóan nem sokat tétovázott, hanem dr. Finta József ügyvédhez fordult. Azt remélte, hogy az ügyvédi furfan­gos, csavaros észjárás kitekeri Ró­zsa Ferencnek, a Szabadságharcos termelőszövetkezet tagjának a nya­kát. És sikerül jogtalanul kirakni az utcára. Megnyugtatjuk Balázsnét és dr. Finta József urat, hogy ez a ter­vük nem sikerül. Rózsa Ferenc elv­társ nemhiába fordult bizalommal a párthoz, amely megvédte eddig is a termelőszövetkezeti tagokat a kulákoktól. És dr. Finta József ügyvéd úr is hiába támadja meg Rózsa Ferencéket körültekintő ud­variassággal fogalmazott fenyegető­­ levélben. Rózsa Ferenc szövetke­zeti paraszt és családja lakjon nyu­godtan tovább is lakásában és dol­gozzék becsületesen a termelőszö­vetkezet fejlesztéséért. SZÉCSI ANDRÁS párttitkár A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői a jövő héten Genfbe érkeznek Dulles hétfőn vagy kedden visszatér Amerikába A genfi értekezlet résztvevői, a sajtó és a közvélemény Molotov szovjet külügyminiszter csütörtö­kön elhangzott beszédének hatása alatt áll. A lapok kiemelik a béketábor két legnagyobb országa, a Szov­jetunió és a Kínai Népköztár­saság külpolitikájának szilárd elvi egységét. A „Journal de­­fenve“ című svájci lap a szovjet diplomácia ha­tásosságának és eredményességének bizonyítékaként állapítja meg, hogy Malót óvnak nemcsak a népi Kína részvételét sikerült bizto­sítania ötödik nagyhatalomként a genfi értekezleten, de azt is, hogy a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság képviselőit a közeli napokban bevonják az indokínai kérdésben tartandó genfi tárgyalásokba. A La Suisse című genfi lap köz­li, hogy a Riviérán tartózkodó Bao S­aj vietnami bábcsászár a szoron­gatott helyzetben lévő Laniel-kor­­mány unszolására kénytelen volt feladni eddigi merev ellenállását és csütörtökön beleegyezett abba, hogy képviselői közös tárgyaló­­asztalhoz üljenek Genfben a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldötteivel. A baseli Nationalzeitunk úgy tudja, hogy a demokratikus Vietnam kor­mányának megbízottai már a legközelebbi órákban Genfbe érkeznek és hétfőn vagy kedden bekapcsolódnak az indokínai kérdéssel kapcsolatos tanácsko­zásokba. A Die Tat című zürichi lap sze­rint amerikai körökben „elkesere­dést“ keltett az a tény, hogy Wa­shingtonnak Indokínával kapcso­latos tervei elé akadályok tornyo­sultak. Több svájci lap azt írja, hogy Dulles hétfőn vagy kedden vissza­tér Amerikába. Az Egyesült Ál­lamok genfi küldöttségének vezeté­két Bedell-Smith külügyminiszter­­helyettes veszi át. Bedell-Smith szombaton érkezik meg Genfbe. Genfi, zürichi és baseli lapok fel­hívják a figyelmet Eisenhower­­amerikai elnö­k nyilatkozatára, amely szerint a genfi értekezleten valami­fajta módus mrendit kell elérni az indokínai kérdésben. A svájci sajtó úgy véli, Eisenho­wer ezzel előkészíti az amerikai közvéleményt azokra az engedmé­nyekre, amelyekre Washington az indokínai kérdésben kényszerül. A csütörtöki ülésen elnöklő Van Vaithajakon thaiföldi külügymi­niszter az ülés végén kijelentette, hogy a genfi értekezlet résztvevői a tervek szerint szombaton való­színűleg befejezik a koreai kérdés­sel összefüggő általános vitát. Ez esetben az értekezlet a jö­vő héten egyelőre több bizott­­ságot alakítana és kisebb cso­­portok megbeszéléseinek alak­jában folytatná a koreai kér­dés megtárgyalását. fi colombói értekezlet elfogadta Nehru indiai miniszterelnök öt pontból álló tervét A Colombóban tanácskozó öt ázsiai külügyminiszter — mint nyu­gati hírügynökségek jelentik — szerdai felszólalásában a legna­gyobb súlyt az indokínai problémá­ra helyezte. Tervbe vették, hogy a szerdai megbeszélések eredményeit csü­törtökön határozatba foglalják. Az értekezlet résztvevői elfogad­ták Nehru indiai miniszterelnök öt pontból álló tervét. E terv első pontja a tárgyalásokra alkalmas légkör megteremtését, a gyanakvás és fenyegetések kiküszöbölését kö­­v­eteli. A második pont az indokínai t zszünet megkötését, a harmadik Indokina teljes függetlenségének b­itosítását és a franciák indokínai f­ennhatóságának megszüntetését s­üürgeti. A negyedik pont közvetlen tár­gyalásokat javasol az indokínai kérdésben elsősorban érdekelt felek, Franciaország, a három társállam és a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság képviselői között. Az ötödik pont be nem avatkozási egyezmény megkötését javasolja, amely kizárna minden közvetlen, vagy közvetett beavatkozást. Szasztroamidzsozso indonéziai mi­niszterelnök a szerdai tanácskozá­son a Kínai Népköztársaság elis­merését sürgette, , Rövid külpolitikai hírek HELSINKI (TASZSZ): Miután előbb Kekkonen, majd Fagerholm visszaadta , kormányalakítási meg­bízását, most Tömgem, a Svéd Néppárt elnöke kapott megbízást az új finn kormány megalakítására. Az Agrár Szövetség és a Szociálde­mokrata Párt — mint a Finn Táv­irati Iroda közli — megállapodásra jutott Tömgem jelölésére vonatko­zóan.★ Az Il Paese című lap jelentése szerint az Északatlanti Szövetség­hez tartozó országok külügyminisz­tereinek Párizsban tartott értekez­letén az amerikai küldöttség köve­telte Piccioni olasz külügyminisz­tertől, hogy az olasz parlament a francia parlament előtt ratifikálja az „európai védelmi közösség“-ről szóló szerződést. Ily módon akarnak nyomást gyakorolni Franciaország-A DPA nyugatnémet hírügynök­­­ g jelentése szerint Adenauer bon­­i kancellár szerdán, a szövetségi­­ fűlés külpolitikai vitáját megelőző apon, pártjának parlamenti cso­­ortja előtt mondott beszédében arról igyekezett meggyőzni hallga­tóságát, hogy a genfi értekezlet tel­jesen kilátástalan és ezúttal sem mulasztotta el, hogy rágalmazó ki­rohanásokat intézzen a Szovjetunió ellen. Azt állította, hogy a Szovjet­unió felelős a „berlini négyhatalmi értekezlet negatív kimeneteléért“. Ugyanakkor a bonni kancellár az­zal ringatta híveit, hogy „az Egye­sült Államoknak lassanként elege lesz Európából, mert a szabad Európa még mindig nem döntött az egyesülés mellett“. Adenauer ezzel igyekezett hangulatot terem­teni Európának Amerika terve sze­rint történő „egyesítése“ és a há­borús szerződések ratifikálása mel­lett. MOSZKVA (TASZSZ): K. J.Vo­­rosilov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke április 29-én a Kremlben fogadta A. El Maszrit, Egyiptom moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vetét, aki átnyújtotta megbízó­­levelét. I K. J. Vorosilov és A. El Maszri I nagykövet rövid beszédet mondott. I SZOMBAT 1951. MÁJUS 1. Pénteken a genfi értekezlet mindössze 40 perces ülésén Thaiföld és Törökország képviselője szólalt fel Genf (MTI). A genfi értekezlet pénteki, ötödik ülése mindössze 40 percig tartott. Az ülésen, amelyen Molotov szovjet külügyminiszter el­nökölt, Van Naradhip Bohgszpra­­band, a thaiföldi és Csóvát Acsika­­lin, a török küldöttség vezetője vá­zolta kormányának a koreai kér­déssel kapcsolatos álláspontját. Mindkét szónok kompromisszu­mos megoldás szükségességét hangoztatta, ugyanakkor azon­ban kijelentették, hogy a koreai kérdést az ENSZ 1950. október 7-én amerikai nyomásra hozott, egyoldalú határozatának alap­ján kellene rendezni. A szovjet és a kínai küldöttség pénteken nem tartott sajtóértekez­letet. A francia küldöttség sajtóértekez­letén közölték, hogy Molotov szov­jet külügyminiszter pénteken dél­ben villásreggelin vendégül látta Eden angol és Csou En-laj kínai külügyminisztert. A villásreggelin folytatott esz­mecseréről péntek estig nem adtak ki hivatalos jelentést. Az amerikai küldöttség sajtóérte­kezletén bejelentették, hogy Bedell Smith amerikai külügy­miniszterhelyettes szombaton Genfbe érkezik. Dulles hétfőn átadja Bedell Smith-nek az amerikai küldöttség vezetését és visszautazik Washingtonba. A genfi értekezlet az eredeti tervtől eltérően szombaton nem tart ülés. A legközelebbi ülés hétfőn délután három órakor kezdődik. A hétfői ülés szónoki listájára egyenlőre csak a délkoreai küldött­ség vezetője iratkozott fel. A­ gyarmatosító és imperialista országok képviselői nem képesek megérteni az ázsiai népek felszabadító mozgalmainak természetét Francia és angol sajtóhangok a genfi értekezletről A francia lapok a genfi értekez­letet kommentálva értékelik az ed­digi fejleményeket s már előre ki­térnek az indokínai kérdéssel kap­csolatos problémákra is. A Combat szerint az értekezle­ten máris­­­ egy lényeges lépés tör­tént előre azzal, hogy bele­egyeztek a Vietminh (vagyis a Vietnami Demokratikus Köz­társaság) jelenlétében az indo­kínai kérdés vitájánál. A Le Monde egyik cikkében el­ítéli azokat a francia politikusokat, akik az indokínai kérdésben az Egyesült Államokat támogatják. A Le Monde egy másik genfi vonatkozású cikkében így kommen­tálja a Kínai Népköztársaság kül­ügyminiszterének szavait: »■ Mindenkinek el kellett ismernie Genfben, hogy az a modor és nyelvezet, ame­lyet Csou En-­aj kínai külügy­miniszter használt a genfi ta­nácskozások harmadik ülésén, olyan volt, mint aminő méltán illett a világ egyik nagyhatal­mának képviselőjéhez. A kínai külügyminiszter nem­csak, hogy nem hangoztatott ké­relmeket, hanem éppen ellenkező­leg, követelésekkel lépett fel, ame­­­lyek messze meghaladják magát a koreai kérdést, hiszen szót emelt a más országok területén lévő kato­nai támaszpontok megszüntetésé­ért, követelte az idegen csapatok távozását az ázsiai országok terü­letéről, rámutatott Japán újrafel­­fegyverzésének veszélyeire«. A l’Humanité pénteki számában Pierre Courtade mérlegeli Genf eddigi fejleményeit és méltatja V. M. Molotov beszédét: »A nemzetközi feszültség egyik oka az — írja —, hogy a gyarmatosító és imperialista országok képviselői nem képe­sek megérteni az ázsiai népek felszabadító mozgalmainak ter­mészetét. Ezek a politikusok saját elgon­dolásaikat, saját módszereiket szem előtt tartva ítélik meg az esemé­nyeket. Mivel állandóan összeeskü­véseket szőnek, úgy hiszik, mindaz, ami a világban történik, összees­küvés eredménye. A gengszterek nem tudják elképzelni, hogy lehet más erkölcs is, mint a gengszter­erkölcs, más becsület is, mint a gengszter-becsület, más szabadság is, mint az, hogy kiigyák másnak a borát«. Az angol sajtóból figyelmet ér­demel a Scotsman egyik cikke. »Nagyon sajnálatos — hangoz­­tatja a lap —, hogy a nyugati szó­nokok mindeddig nem terjesztet­tek elő egyetlen pozitív és a való helyzettel számoló javaslatot sem a béke rendezése érdekében. Dulles azt mondta, hogy Korea egyesíté­sének gyakorlati programmját az ENSZ közgyűlése fektette le 1950-ben. De vajjon figyelmen kívül le­het-e hagyni mindazokat a dol­gokat, amelyek 1950 óta tör­téntek s főként azt a tényt, hogy a koreai háború döntet­lenül végződött? Ilyen körülmények között teljesen céltalan volna a kínaiakat felhívni, vonják ki csapataikat Észak-Koreá­­ból, hogy az ENSZ bizottsága ott választásokat készíthessen elő­. Csou En-laj fogadást adott V. M. Molotov tiszteletére Genf (Új Kína) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügymi­nisztere csütörtökön fogadást adott V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere tiszteletére. A fogadás szívélyes és baráti lég­körben folyt le. — Hová mégy? — Őrségre. A válasz nem hangzik elég meg­győzően.­­A sztrájkőrség kutató szemekkel pillant az öreg Zidek arcába. Őrségre? Hiszen lehet. Miért is gyanakodnának? Tegnap este itt ült velük az árokparton fütykös­sel a kezében és látszott, hogy sen­ki sem kerülheti el éber tekintetét. Rendes ember ez a Zidek. Jó család. Az öreg mama se sajnálta a jel­zőket Dodenez igazgatótól, amikor az bejelentette az elbocsátásokat. Amikor pedig megkezdődött a sztrájk, pillanatnyi gondolkozás nélkül mentek mind a hárman: az öreg Zidek, meg a két fia, Bohus és Josef. Már negyedik hete állják keményen a sztrájkot mind a hár­man. Az öreg Zidek az örök mellett ténfereg, s mintha csak magának mondaná, előadja a legújabb híre­ket: —­­Azt mondják, Pitrik már dol­gozik... Franta Jurok is... On­­drej meg bent hál a gyárban... — Becstelenek — mondja va­laki. — Hiszen nemsokára már mi is fogunk dolgozni — toldja meg a másik. Az öreg Zidek rábólint és tovább baktat. —• Nem találja a helyét az öreg Zidek. =­­m&Koák, Hiába, aki már 30 éve megszok­ta a nehéz munkát, nem való az olyan embernek ennyi tétlenség. Lassan mendegél az öreg a kolónia barakkjai között, majd meggyor­sítja lépteit, de ezt már nem látja a sztrájkőrség. Lesunyt szemekkel gyorsan körülpillant és a csendőr­­kordonon átbújva villámgyorsan beugrik a gyár kapuján. Dolgozni megy. * Este gyűlést tartanak a szociál­demokrata munkások. Tegnap nagygyűlés volt, s a kommunista szónok élesen kikelt a szociáldemo­kraták vezetői ellen. Erről beszél most mindenki a mai gyűlésen is. Nehéz próbája ez a sztrájk a hű­ségnek. Szolidaritásukról, a gyár dolgozóinak egységéről beszélnek és nehezen küzdik le elégedetlensé­güket vezetőikkel szemben. Tud­ják ők jól, mit diktál a munkás­becsület, a titkáruk pedig arra akarja őket rávenni, hogy sztrájk­törők legyenek. Ez pedig árulás. A kommunista szónok minden szava igaz. Mindenki láthatja, hogy ez nem más, mint árulás. Öreg Zidek nyit be az ajtón. Mindnyájan, elhallgatnak. Min­denki feléje fordul­. — Mit keresel itt? Nem akarja megérteni. Körül­néz. Hiszen gyűlésre jött. Kimond­ja az első, a második, a harmadik szót, de egyre bizonytalanabb lesz a hangja. Barátainak pillantása ke­mény kövekként zuhog fejére, mel­lére, hátára ... De hiszen ezek m­ár nem is barátai... Szeretne elmen­ni — de csak áll. Úgy érzi, várnia kell. Ha legalább szitkozódnának, kiabálnának, ha megvernék... de mindenki hallgat. Csak nézik ke­mény tekintettel, míg végre valaki halkan kongatja el felette az íté­letet: — Sztrájktörőnek itt nincs sem­mi keresnivalója! Válaszolni sem tud. Már tudják, tudják, hogy ő és Bohus, az egyik fia benn voltak a gyárban. A két Zidek dolgozott ma. Rosszul érzi magát, kitámolyog az ajtón. Az asztalok mellett hallgat mindenki. * ’Az öreg Zidek nehéz léptekkel megy végig a barakksoron. A ki­közösítés szégyene dühös gyűlöletté válik benne. Otthon a két fiút he­ves vitában találja. , r-~. Sztrájktörő!. kiállja éppen Josef, amikor az öreg belép. Hát már az otthonában sem le­het nyugta az embernek, már ezek is kezdik! S az öreg Zidek nagy haragjában arcul üti Josefet. És most már nincs megállás. Üti, veri, mert ha mind kiközösítik is, a fiú nem tagadhatja meg az apját. Jo­sef kétségbeesetten védekezik, de nem üt vissza. Csak amikor Bohus is beleavatkozik a dologba, akkor feszíti meg izmait. Bohust a kü­szöbre penderíti, Josef pedig vö­rös arccal fenyeget vissza: — Hiszen, csak ne lenne az apám! ...— A síneknél sztrájkőrség. Josif Zidek feléjük tart. Két keze zsebre­ vágva, csöndesen fütyürész. Titkol­ni próbálja izgatottságát. Nyugodt­­nak szeretne látszani, de nem si­kerül. — Hová mégy? — Őrségre. Kutató szemek mérik végig. — Nem dolgozni megyek — veti oda gyorsan. Melléjük ül, felgyűri kabátgallérját, a gyár felé tekint. Halkan screen egy gyufa, meg­gyulladt egy cigarettavég. A kis parázs fel-felizzó fényében meg­látja a sztrájkőrség a fiú össze­vert arcát. — Ki csinálta ezt? — kérdik megdöbbenve. Zidek halkan válaszol: Sztrájklgrölí..t ! Irta: JULIUS FUCIK i

Next