Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

m-Ac ptiolettejai egyesüljetek r Aratják a kendert Csongrád megyében Mit kell tudni az Ünnepi Vásárról Bíróság von felelősségre egy vásárhelyi üzérkedőt X. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM ______________________________________ ÁRA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1954 AUGUSZTUS 20. ». imini-Tiiinnr!■— «—MM»' ..........—————■—■———mmmm—mmmmmmm—— Nagy munkásköltőnk, József Attila írta szörnyű múltunk­ról: „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség“, —? ez volt dolgozó népünk osztályré­sze akkor. Szabad népünk viszont immár tíz esztendeje így iktatta be alaptörvényébe a hatalmas tör­ténelmi változást: „A Magyar Nép­­köztársaság a munkások és a dol­gozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hata­lom a­ dolgozó népé“. Úgy iktatta alkotmányába, hogy hazánkban a Szovjetunió felszabadító harca eredményeként a munkásosztály — a párt vezetésével — megdöntötte a földesurak és tőkések hatalmát, hogy nagykorúvá lett népünk, az ország gazdájává vált, saját kezé­be vette sorsának irányítását. A hajdan elnyomott, munkanélküli­ségtől és éhségtől gyötört proleta­riátus a hatalom, a gyárak, a bá­nyák, a közlekedés, a bankok bir­tokosává vált. A megnövekedett feladatokkal együtt megnőtt öntu­data és felelősségérzete. Gyarapítja tudását, mert tudja, hogy a két szövetséges és baráti osztály közül őt illeti meg a vezetés. Ezért jár élen a munkában, a szocializmus építésében, a békeharcban egy­aránt. A hatalom részese a dolgozó parasztság. Népi demokráciánk egymásután megszüntette a földes­úri elnyomás és kizsákmányolás parasztnyúzó formáit. Megszűnt a bankuzsora, a földesúri birtokok éhbér napszáma, az igauzsora és a kizsákmányolás száz más módja. A munkás és dolgozó paraszt magá­nak és népének dolgozik; megnyílt előtte minden pálya, amelyet ré­gen az uralkodó osztály elzárt előle. Megvalósult, amit József At­tila a fasizmus szörnyű éveiben jövőbemutatóan foglalt az alábbi szép sorokba: »S a hozzáértő, dolgozó ] nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". Már a hozzáértő, dolgozó nép igaz­gatja az országot, intézi saját ügyeit. A párt vezetésével kibonta­kozott felszabadult népünk hatal­mas alkotó ereje. Munkások állnak az üzemek élén és munkástestvé­­reikkel együtt nagy hozzáértéssel sikeresen munkálkodnak népünk boldogulásán. Büszkék vagyunk Nagygyörgy Máriára, az örökös élüzem „Szegedi Kender“, Krizsán Ferencre, az élüzem „Jutagyár“ igazgatóira; büszkék vagyunk a szántóföldek élenjáró dolgozóira: Balla Jánosra, a szentesi Felszaba­dulás, Kiss Tamásra, a kiskirály­sági Ifjú Gárda termelőszövetkeze­tek Kossuth-díjas elnökeire, Andri­­kó Istvánra, a pankotai állami gaz­daság Kossuth-díjas juhtenyésztő­­jére, Nagy Sándorra, a munkásból lett Sztálin- és Kossuth-díjas sze­gedi íróra, Nagyistók József cson­grádi és Katona Sándor makói képviselőkre. Büszkék vagyunk a nép ügyéért becsületesen dolgozó tanácstagokra: Palotás Péter szőre­­gi, Kiss András ószentiváni tanács­elnökökre, Forgó István makói, Farkas István szegedi járási tanács­elnökökre, Papp Sándor megyei tanácselnökre. Büszkék­ vagyunk a többi sokszáz és ezer népi tehet­ségre, sztahanovistára, a növény­termelés és állattenyésztés kiváló dolgozóira, a mai napon „Minta­­gazda“-jelvénnyel kitüntetett dol­gozó parasztokra, a termelés szám­talan hősére. Államunk a munká­sok és parasztok állama, ez a bő­ven buzogó forrása népünk hatal­mas alkotásainak. Csak a munká­sok és parasztok állama dolgozik teljes szívvel állampolgárainak bol­dogulásáért. Államunk sokoldalú gondoskodása megnyilvánul abban is, hogy évente 800 millió forintot fordít a dolgozók munkásruhával való ellátására, 4 milliárd forintot a társadalombiztosításra, sok száz­milliót a kultúrára, az egészségügy­re, a sportra és a közlekedésre. A tavaly­­ júniusban elhatározott poli­tika nyomán 20 százalékkal emel­kedett a munkások egy keresőre jutó reálbére. Az árleszállítások sokmillió forint megtakarítást­­ je­lentenek megyénk munkásai szá­mára. Kormányunk nem volt szűk­markú a segítséggel. A megye pa­rasztsága a 3 éves begyűjtési rend­szerrel közel hét és félezer búza­vagon kedvezményhez jutott, több jut a szabadpiacra, növekszik jó­léte. Tavaly június óta a megyé­ben megvásároltak 500 ekét, 300 boronát, 280 permetezőt, 60.000 ásót, villát és lapátot. Számtalan példa bizonyítja, hogy népünk egyre job­ban él, több jut ruhára, kultúrára, színházra, mozira, jobban él a mun­kás, dolgozó paraszt és a kisember egyaránt. Ez a magyarázata, hogy a párt és a kormány intézkedései a mezőgazdaság fellendítésére a megye lakosságának egyetértésével találkoztak. A Makói Mezőgazda­­sági Gépgyár, a Szegedi Textilmű­­vek és sok más üzemünk munká­sai túlteljesítik terveiket. Megyénk üzemei segítik a gépállomásokat, termelőszövetkezeteket felszerelés­sel és szakmai tanáccsal egyaránt. A munkások segítik a barátot és szövetségest, a dolgozó parasztsá­got, mert tudják, hogy a mezőgaz­daság fejlesztése közös nemzeti ügyünk. A munkás megérti, hogy csak így kerülhet több és olcsóbb hús, zsír, kenyér és zöldség az asz­talára. Dolgozó parasztságunk sem fukarkodik erejével, nagy kedvvel fogott hozzá a növénytermelés és az állattenyésztés hozamainak nö­veléséhez. Egyre inkább megérti, hogy a mezőgazdaság magasabb hozama több ruhát, cipőt, kerék­párt, rádiót, növekvő életszínvona­lat jelent az ő számára is. Gaz­dagabb lesz az ország, jobban él benne a nép. A két testvérosztály, a munkások és dolgozó parasztok megértik igazi tartalmát annak a jelszónak, amelynek jegyében al­kotmányunk ünnepére készültek: „Város a faluért — falu a városért, együtt a nép jólétének emeléséért“. Ennek jegyében zajlanak le ma a munkások és dolgozó parasztok ba­ráti találkozói. A mai évfordulónak az ad különös jelentőséget, hogy a város és a falu, a munká­sok és a parasztok barátságának és testvériségének jobban az ünnepé­vé vált, mint bármikor. A baráti találkozón a munkások és parasz­tok beszámolnak egymásnak arról, hogy melyik üzem, község, termelő­­szövetkezet, vagy állami gazdaság harcolt a legeredményesebben a munkás-paraszt­i összefogásért, a népjólét emeléséért. A munkások beszámolnak arról, hogy az augusz­tus 20-i versenyben kiváló eredmé­nyeket értek el. Az élelmiszeripari üzemek július havi tervüket 116.9 százalékra teljesítették, a Szegedi Textilművek 105 százalékra, a Sze­gedi Jutagyár 115.4 százalékra, a Szegedi Gyufagyár 122.4 százalék­ra, a Hódmezővásárhelyi Mérleg­­gyár 105.4 százalékra, a Csongrádi Bútorgyár 103.5 százalékra, a kis­ipari termelőszövetkezetek 113.4 százalékra teljesítették július havi tervüket. Pusztamérges, Nagylak Gyálarét, Mártély és a többi köz­ségek dolgozó parasztságának több­sége, a termelőszövetkezeteink, pél­dául a kisteleki felszabadulás és a többiek arról adhatnak számot, hogy becsülettel teljesítették gabo­nabeadási kötelezettségüket. Miként a munkások és az egyé­nileg dolgozó parasztok, a megye termelőszövetkezetei is számvetést csinálnak az alkotmány ünnepére. A szorgos munka eredményeképpen sok termelőszövetkezet arról szá­molhat be munkás barátainak, hogy terméseredményei meghaladják az egyénileg dolgozó parasztok ter­méseredményeit, szép­­ jövedelem­mel zárják az évet. A kiskirálysági Ifjú Gárda tagjai 4,5 kg gabonát kapnak munkaegységenként. Itt id. Sarkadi Jánosnak 560 munkaegy­sége van, év végéig a következő jövedelem üti a markát: 28 mázsa kenyérgabona, 3 mázsa árpa, 18 mázsa kukorica, 32 kiló rizs, pénzben 5000 forint és a háztáji gazdaság jövedelme. Az ilyen ered­mények láttán egyre több dolgozó paraszt fordítja figyelmét a terme­lőszövetkezetek felé. Ezért kérte 12 dolgozó parasztcsalád a termelőszö­vetkezetbe való felvételét. A szorgos munka és nyomában a jó jövedelem magára vonja az egyénileg dolgozó parasztok figyel­mét. Az ambrózfalvi Dimitrov ter­melőszövetkezetben 3 kg gabona, 14­90 forint pénzelőleg jutott már eddig munkaegységenként a ter­melőszövetkezet tagjainak. Itt 13 mázsával fizetett holdanként a ta­vaszi árpa, 120 mázsát adott a hagyma, és 40 mázsát a kender hordja. Már eddig 9 dolgozó pa­raszt — köztük középparasztok — jelezték a termelőszövetkezet elnö­kének, hogy be akarnak lépni a termelőszövetkezetbe. A gyálaréti Komszomol tsz munkaegységenkén­ti 10 forintos előlege, a makói Út­törő tsz 40 mázsás kukoricája, 100 mázsás hagymatermése magára vonja a dolgozó parasztok figyel­mét. A közös gazdaság busásan fi­zeti vissza a szorgalmas munkát. Ismét bebizonyosodott, amit a dol­gozó parasztság is hangoztat: „Nem írta: NÉMETH KÁROLY az MDP Csongrád megyei Végrehajtóbizottságának első titkára A makói járás változatlanul vezet a gabona, élőállat és állati termékek begyűjtési versenyében A megyei versenybizottság közli: A megyei versenybizottság szerdai ülésén értékelte a begyűjtés ver­senyállását az augusztus 14-i álla­potnak megfelelően. Kenyér- és takarmánygabona be­gyűjtését illetően a sorrend az alábbi: T­ánóc Alfa 1. makói (137.7 p), 2. szegedi (125.9 p.), 3. szentesi (118 p.), 4. csongrádi (117 p.) Városok: 1. Szeged (156.6 p.), 2. Makó (156.5 p.), 3. Csongrád (109 p.), 4. Szentes (106 p.), 5. Hódmezővásár­hely (79 p.) Községek: I. kategória 1. Nagylak (200 p.), 2. Ambróziáivá (179 p.), 3. Új­szentiván (170 p.) II. kategória 1. Röszke (199­9 p), 2. Zsombó (186 p), 3. Pusztamér­ges (182 p.) III. kategória 1. Kistelek (159 p.), 2. Ásotthalom (151 p), 3. Csanád (150 p.) Termelőszövetkezetek: I. kategóriájú tsz-ek közül 1. a sövényházi Béke 200 ponttal. Ter­vét augusztus 1-én teljesítette. 2. a tömörkényi Petőfi szintén 200 pont­tal. Jó példát mutat az élőállat tervteljesítésben. 3. a tömörkényi Alkotmány szintén 200 ponttal. II. kategóriában 1. székkutasi Petőfi (157 pont), 2. dorozsmai József Attila (142 pont), 3. király­­hegyesi Új Élet (139 pont). III. kategóriában 1. kiskirálysá­gi Lenin (200 pont), 2. kübekházi Sarló-Kalapács (191 pont), 3. ma­kói Viharsarok (160 pont). Élőállat és állati termékek ver­senyében a sorrend: Járások: 1. makói (679 pont), 2. szentesi (642 pont), 3. csongrádi (451 pont), 4. szegedi (409 pont). Városok: 1. Makó (719 pont), 2. Szentes (652 pont), 3. Szeged (629 pont), 4. Csongrád (454 pont), 5. Hódmező­vásárhely (450 pont). Községek: I. kategória 1. Ferencszállás (869 pont), 2. Ambrózfalva (840 pont), 3. Nagylak (800 pont). II. kategória 1. Röszke (847 pont), 2. Gyálarét (778 pont),­­ 3. Királyhegyes (754 pont). III. kategória 1. Székkutas (706 pont), 2. Cserebökény (690 pont), 3. Csanádpalota (504 pont). Termelőszövetkezetek: I. kategória 1. ferencszállás­ Út­törő (1428 pont), 2. mórahalmi Vö­rös Október (1412 pont), 3. földeáki Dózsa (1334 pont). II. kategória 1. székkutasi Pe­tőfi (909 pont), 2. dorozsmai József Attila (891 pont), 3. vásárhelyi En­gels (840 pont). III. kategória 1. vásárhelyi Dó­zsa (1116 pont), 2. cserebökényi Pe­tőfi (1068 pont), 3. fábiánsebestyé­­ni Petőfi (1027 pont). A megyei versenybizottság meg­állapítása szerint az utóbbi napok­ban Makó város végzett dicséretes munkát, ahol, ha továbbra is igye­keznek, elhagyhatják a termény­­begyűjtésben jelenleg vezető Sze­ged várost. Szeged városnak külö­nösképpen az élőállat és állati ter­mékek begyűjtését kell szorgal­maznia, hogy ismét az I. helyre kerülhessen. A versenybizottság felhívja a já­rási, városi és községi tanácsokat arra, hogy minden időt kihasznál­va fokozzák a cséplés ütemét és a csépléssel párhuzamosan biztosít­sák a begyűjtési terv teljesítését. * A termelőszövetkezetek augusztu­s 20-i versenyének végleges értékelése A­ földművelésügyi minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács értékelte az Alkotmány ünnepére indult, termelőszövetkezeti versenyt é­s a növényápolásban, a nyári munkákban, továbbá a silózásban, az állam iránti kötelezettség telje­sítésében elért eredmények alapján állapította meg a helyezéseket és ítélte oda a versenyjutalmakat. I. díjat nyert (20 ezer forint és díszoklevél) a borsodivánkai Petőfi termelőszövet­kezet. A termelőszövetkezet július 25-ig learatta 383 hold kalászosát és a 25 hold borsót. Tarlóhántási tervét augusztus 16-ára 100 százalékra, másod vetési tervét július 15-re 150 százalékra teljesítette. A cséplést augusztus 18-án befejezték. Cséplő­­munkacsapatuk napi teljesítménye 354 mázsa. Búzából holdankint 12 mázsa átlagtermést értek el. Az­­ állam iránti kötelezettségüket jú­­­­lius 31-ig minden terményből tel­jesítették. A nyári betakarítási munkákkal párhuzamosan elvégezték 40 hold cukorrépa és 40 hold kukorica gá­zd­ókapálását. 68 holdon lucerná­jukat háromszor kaszálták. Au­gusztus 9-től hordják már a trá­gyát. II. díjat nyert­ (15 ezer forint és díszoklevél) a jászkiséri „Kossuth“ termelőszö­vetkezet. III. díjat nyert (10 ezer forint és díszoklevél) a répáspusztai „Első ötéves Terv“ termelőszövetkezet. A versenyjutalmakat és díszok­leveleket a földművelésügyi mi­nisztérium és a termelőszövetkezeti tanács megbízottai augusztus 20- án ünnepélyesen adják át a ver­­­­senyben legjobb termelőszövetkeze­teknek. a termelőszövetkezet a rossz, ha­nem egyes termelőszövetkezetben azt hiszik, hogy munka nélkül is fizet a föld“. A dolgozó parasztság ahol jó példát lát, egyre jobban megérti, hogy a fejlődés helyes út­ja a termelőszövetkezet. A csere­­bökényi Petőfi­be 8, a sövényházi Zajá­ba 5 család kérte a felvételét. Vannak még gyenge termelőszövet­kezetek, amelyeknek meg kell ja­vítani munkájukat, hogy azok is előrelendítői és ne akadályozói le­gyenek a mezőgazdaság szocialista fejlődésének. A termelőszövetkezet kitéphe­­tetlen gyökeret vert me­gyénk községeiben is. Egyre job­ban terebélyesedik, mert a párt és a kormány teljes szívvel mellettük áll. Ha jól használják fel a párt és a kormány segítségét, amit a ter­melés vonalán gépekben, vetőmag­ban, szakemberekben nyújt, ha fejlesztik a nagyobb jövedelmet biztosító állatállományukat, oksze­rűen gazdálkodnak, gyarapítják a közös vagyont, a jövedelem forrá­sát és nem tűrik meg maguk kö­zött a munkakerülőket, szorgalma­san dolgoznak, az eredmény nem marad el. A munkások és a parasz­tok baráti találkozói nem töltenék be szerepüket, ha nem kerülnének szóba eredményeinkkel együtt hi­báink és nehézségeink egyaránt. Nyíltan és őszintén nyilvánosság elé kell tárni azokat, mert csak ezen az úton haladva érhetünk célba. Szé­les közvélemény elé kívánkozik egyes állami és gazdasági vezetőnk­nek a népvagyon kezelése terén tanúsított magatartása. Nem jó szolgálatot tesznek népünknek, akik úgy akarják emelni az élet­­színvonalat, hogy könnyelműen két kézzel szórják a nép javait. Keményen fel kell lépni az anyag, a pénz, a munkaerő pazar­lással szemben. Tűrhetetlennek, a dolgozókkal szembeni visszaélésnek kell tekinteni a vezetőknek azt a magatartását, hogy szemet hunynak a fölött, hogy megyénkben az épít­­kezéseknél ezrével zúzzák szét a drága téglát, hogy egyes üzemek­ben eltűrik a táppénzcsalást, kifi­zetnek meg nem dolgozott béreket, hogy átveszik a selejtes munkát, s mindezt a becsületes munkások ká­rára. Ez sérti a dolgozók többségé­nek igazságérzetét. Az önköltség­­csökkentés, a legszigorúbb takaré­kosság megvalósítása azt jelenti: a becsületes munkások többségére tá­maszkodva megteremteni az élet­­színvonal állandó emelésének fő biztosítékát. Megyénk dolgozó parasztságát is jogosan háborítja fel az a magatar­tás, hogy egyes állami funkcioná­riusok nem követelik meg az egész községet hátrahúzó hátralékosoktól kötelezettségeik teljesítését. Most is, amikor népünk kenyerének biz­tosításáról van szó, dolgozó pa­rasztságunk kötelességtudó többsé­gére figyeljenek a tanács, a be­gyűjtési szervek vezetői. Ők azt vallják: az állam iránti kötelezett­ség teljesítését nem lehet alku tár­gyává tenni, a beadási kötelezett­ség tövény mindenki számára. Ne féltse egy vezető sem a tekintélyét azért, mert a hanyagokkal szemben megköveteli a rendet, és fegyelmet tart. A7 elszabadulásunk 10. évfor­­­­­dulójának küszöbén Cson­grád megye munkaszerető népe eredményekben gazdag évtizedre tekint vissza. Okult tapasztalatai­ból és előre néz. A pártkongresszus egész nemzetet lelkesítő határoza­tai és a kormányprogramm meg­valósításán dolgozik. Ebben a mun­kában szükség van minden szorgos kézre. Szükség van a munkások, a parasztok, az értelmiségiek és a kisemberek széles nemzeti összef­­gására, a mérnök, és az agronó­mus szakértelmére, az egészségü­g, a kultúra munkásaira, a termelő­­bizottságok hozzáértő támogatás­ra, a fiatalok lendületére, assz­nyaink lelkesedésére, a tanácsok a tömegszervezetek odaadó mun­kájára. Közös célunk: népünk és színvonalának tartós emelése. F. tömöríti ma Csongrád megye min­den becsületes dolgozóját is nem­zeti egységünk szimbóluma, a „Ha­zafias Népfront“ soraiba, ♦

Next