Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-09-03 / 208. szám

TTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! X. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM Hatvan mázsás burgonyatermés az ásotthalmi homokon Imre Lajos elérte célját Látogatás a vásárhelyi Mezőgazdasági Technikumban A­Z M­D­­P C­S­O­N­G­R­Á­D M­E­GY­E­I P­ÁRT­B­I­Z­OTT­SÁG­Á­N­A­K L­A­PJ­A PÉNTEK, 1954 SZEPTEMBER 3, A pészt sí nép jólétéért S © Iftesteit harc vezetője (N. L.) »Ezeréves történel­münk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egy évtized alatt« — így foglalta össze népünk új életének gyökeres megváltozá­sát a III. pártkongresszus. Ez áll az egész országra, de érvényes Csongrád megyére is. Mindezek a döntő változások azért következhettek be, mert van olyan párt, amely a népért van, amely a Szovjetuniótól ka­pott legszebb ajándékot, a s­z­a­­badságot meg tudta őrizni. Szívós harcok során megterem­tette a proletárdiktatúrát; négy évvel ezelőtt a tanácsokat, me­lyek a nép államhatalmának he­lyi szervei. Roppant nagy fel­adatot oldott meg a munkás­­osztály a dolgozó parasztsággal szövetségben a június előtt el­követett hibák ellenére is. Csongrád megyében is eltűnt a sok tízezer koldus, az ember­piac, amely hajdan például Vá­sárhelyen és Szentesen a Kos­­suth-teret is benépesítette. Meg­szűnt a munkanélküliség, min­denkinek joga van a munkához. A megye elindult az ipari fej­lődés útján; új lakóházak, üze­mek, kultúrotthonok, óvodák, bölcsődék nőttek ki gombamód­ra a földből a pártvezette mun­kásosztály keze nyomán. Va­jon olyan természetes ez? Egyesek olyannak veszik, pedig ez na­gyon komoly társadalmi harc eredménye. A sikerek nem hull­nak az ölünkbe manna módjá­ra, azért mindig keményen kell harcolni. És mindezekben benne van a párt évtizedes harca, ne­velő, irányító munkája. A párt legfőbb célkitűzése a dolgozó nép jólétének emelése. A júniusi politika megvalósítása során helyes megvizsgálni — ha néhány szempontból is — az el­ért eredményeket. Az eredmé­nyek vizsgálatánál mindég gon­doljunk a pártra, mert ez a mo­torja, mozgatóereje életünk megszépülésének. Csongrád megye áruforgalma 20 százalékkal emelkedett a múlt év első felének időszaká­hoz viszonyítva. Ezen belül a ruházati cikkek forgalma 71 százalékkal növekedett, a cipő­vásárlás 232 százalékkal, férfi­öltöny 230, kerékpár 188, rádió­vásárlás 225 százalékkal na­gyobb, mint tavaly az első fél­évben. Ezek a tények csak ki­ragadott példák, amelyek arról tanúskodnak, hogy máris ko­moly eredményei vannak a pártpolitika megvalósításának a legfőbb célkitűzésben: a dolgo­zó emberről való gondoskodás­ban. 1 Az élelmiszerfogyasztás terü­letén a termelőknek adott cu­korjuttatás az 1953/54. gazdasági évben az előző évhez viszonyít­va közel 400 százalékot ért el. A lisztfogyasztás 26.381 mázsá­ról 30.508 mázsára növekedett, a múlt év első feléhez viszo­nyítva. A zsírellátás is sokat ja­vult. Az élelmiszer és az ipar szá­mára szükséges mezőgazdasági eredetű nyersanyagtermelés te­rén azonban még komoly lenna­­maradás van. A párt ezt látja, ezért hirdette meg a mezőgaz­daság fejlesztésének nagyszerű programmját, melynek végre­hajtása viszont elengedhetetlen feltétele, eszköze az életszínvo­nal további emelésének. Az ál­lami begyűjtés szintén fontos eszköze a közellátás biztosításá­nak, mégis lemaradások van­nak. Az országos versenyben a megye ismét lejjebb csúszott. A párt politikája az, hogy a le­maradást mielőbb be kell hoz­ni. Ezért kell minden falusi jel­legű pártszervezetnek küzdeni, harcolni, tömegfelvilágosító munkát végezni Az ország is olyan, mint egy család: ha az államnak nem adunk, nyilván az állam sem tud adni. És ezt látni kell minden dolgozó pa­rasztnak; azoknak, akik most is adósai államunknak. Az állam­­polgári kötelességek teljesítése a munkások-parasztok összefogá­sát erősíti. Jelentősen javult Csongrád megye kulturális, szociális és egészségügyi ellátottsága. Töb­bek között az általános iskolai tantermek száma 1952-höz vi­szonyítva 72 tanteremmel nőtt; 49 területi kultúrotthon van a megyében, ami a múlt rendszer­ben egyáltalán nem volt. A kór­házi ágyak száma az 1952-1 1964-ről 2323 ágyra emelkedett. Gyerekek ellátására 420 új idénybölcsőde és 690 napközi otthon van, ami a felszabadulás előtt egyáltalán nem volt. Ez a néhány példa még ko­rántsem mutatja a teljes ké­pet, azt a sok eredményt, me­lyet a párt vezette dolgozó nép elért. Bizonyítéka viszont an­nak, hogy jó úton járunk,­­ de ugyanakkor látni kell, hogy ez nem független a dolgozók magatartásától, sőt mi több, tő­lük függ, hogy a párt politiká­ját az életben hogyan valósít­ják meg, hogyan takarékoskod­nak a közvagyonnal, a nyers­anyaggal, mert aki selejtet gyárt, elherdálja vagy pazarolja a nép vagyonát, az akarva-aka­­ratlanul kártevő, hátráltatja a nép jólétének emelkedését. Kü­lönösen nagy a pazarlás az épí­tőipar területén a nyersanyag­gal, amit egyesek úgy kezel­nek, mint zsáki szalmáját. Az ilyen jelenségek ellen pártszer­vezeteinknek keményen fel kell lépniük, üzemi tekintetben példát le­het venni a Hódmezővásárhelyi Fémnyomó Vállalatról, mely ne­gyedszerre lett él üzem. Jó itt a munkához való viszonya a párt­tagoknak és a pártonkívüliek­­nek is. Például Sisák Gyula sztahánovista átlagteljesítése 230—240 százalék és 1900 forin­tot keres havonta. Kiss Albert és brigádja 140 százalékot telje­sít a lugozásnál, s most is ná­luk van az üzem brigád­zászla­ja. Az üzem jó eredményét je­lentősen befolyásolja a kommu­nisták termelésben élenjáró pél­damutatása. Balogh Gyula fém­­nyoma is 150—160 százalékot teljesít. Bencze József hegesztő sztahánovista 25 éve dolgozik az üzemben, átlagkeresete 1700— 1800 forint, mert kiválóan dolgo­zik. A munkához való jó vi­szony az új erkölcs egyik fon­tos ismérve. De hogy így és ha­sonlóan élnek a fémipari válla­lat dolgozói, ez a párt politiká­jának is köszönhető, — erről sose feledkezzenek meg még a vállalat gazdasági vezetői se. Jobban törődjenek a pártélet fellendítésével, mert jó pártélet nélkül, jó politikai nevelőmun­ka nélkül gazdasági sikereket sem lehet tartósan elérni. És ez minden üzemre, minden­­ párt­szervezetre vonatkozik. A párt: a nép jólétéért folytatott harc vezetője. Épp ezért erősítsük a pártot, a nép jólétének kipró­bált vezetőjét. ÁRA: 50 FILLÉR Továbbra is a makói járás vezet a gabonabegy­űjtési versenyben A megyei begyűjtési hivatal je­lenti: A gabonabegyűjtési versenyben a legutóbbi értékelés szerint is a makói járás tartja az első helyet. A községek közül egyedül Nagy­lak község teljesítette mind ke­nyérgabonából, mind takarmányga­bonából az állam iránti kötelezett­ségét. A termelőszövetkezetek kö­zül szintén kevesen tudták átüte­mezés nélkül teljesíteni gabonabe­adásukat. A gabonabegyűjtés kezdetén me­gyénk a hatodik helyen volt orszá­gos viszonylatban, de jelenleg a 16. helyre csúszott le. Ez azt bizo­nyítja, hogy a községi, a városi begyűjtési megbízottak nem tettek meg mindent a hátralékok behajtá­sa, a begyűjtési tervek teljesí­tése érdekében. Pedig a begyűjtési törvény világo­san kimondja: » .. .a gabonafélé­ket (búza, rozs, árpa, zab) a csép­lőgéptől azonnal a begyűjtőhelyre kell szállítani«. Ennek ellenére a megyében nem egy községben a tanács vezetői úgy gondolkoznak még most is, hogy a beadást nem teljesítő gazdák figyelmeztetése és elszámoltatása valamiféle jogtalan cselekedet, s a hanyagokra, a kés­lekedőkre kell rábízni, mikor akar­ják teljesíteni kötelezettségüket. Az iyen felfogás az egész or­szágra nézve nagyon káros: a begyűjtésre váró gabonát ugyanis mindenképpen át kell adni a nép államának. További halogatásra most már nin­csen idő! Nincsen idő azért sem, mer küszöbön állunk egy újabb nagy feladat végrehajtásának, a kapásnövények begyűjtésének. Ugyanakkor a begyűjtési verseny végleges értékelésétől már csak egy nap választ el bennünket. Akkor véglegesen számonkérik Csongrád megyétől is, hogy milyen eredmé­nyeket ért el. Ma és szombaton tehát minden járás és község igyekezzék pó­tolni mulasztását, hogy a me­gye a végleges rangsorban fel­jebb kerüljön a 16. helyről. Ugyanakkor iparkodnia kell a be­gyűjtésben élenjáró községeknek is — Nagylakot kivéve — minden kategóriában, mert csak akkor ér­demelik ki államunk pénzjutalmát, ha beadási kötelezettségüknek mind kenyérgabonából, mind takarmány­­gabonából 100 százalékig eleget tesznek. A járások begyűjtési rang­sora egyébként a következő: 1 Kenyérgabona Takarmánygabona 1. Makói járás 86.8 százalék 86.8 százalék 2. Szentesi járás 75 százalék 85.1 százalék 3. Szegedi járás 76.5 százalék 80.6 százalék 4. Csongrádi járás 70.2 százalék 74.6 százalék Városok rangsora: Kenyérgabona Takarmánygabona 1. Makó város 94.9 százalék 88.3 százalék 2. Szeged város 90.6 százalék 86.6 százalék 3. Szentes város 71.6 százalék 72.6 százalék 4. Csongrád város 60.1 százalék 60.8 százalék 5. Hódmezővásárhely 58.3 százalék 60 százalék Községek rangsora: • * I. kategória 1. Nagylak 100 százalék 100 százalék 2. Csanádalberti 97.8 százalék 100 százalék 3. Abrózfalva 99.4 százalék 93.7 százalék II. kategória 1. Röszke 99.9 százalék 100 százalék 2. Pusztaszer 100 százalék 99.1 százalék 3. Földeák 100 százalék 95.4 százalék III. kategória 1. Mórahalom 93 százalék 100 százalék 2. Szegvár 85.8 százalék 100 százalék 3. Mindszent ___87.4 százalék 96.8 százalék #3* .......*"*>•• ? Termelőszövetkezetek rangsora: Tlfjfti; .. , J » WSfAiK *ss* t ..­­ • y ! f. kategória 1. Sövényházi Béke­­ 100 százalék 100 százalék 2. Tömörkényi Petőfi 100 százalék 100 százalék 3. Tömörkényi Alkotmány 100 százalék 100 százalék II. kategória 1. Székkutasi Petőfi 96 százalék 100 százalék 2. Kudorozsmai József A. 85 százalék 101 százalék 3. Csorvai Kiss Imre 94 százalék 77.7 százalék III. kategória 1. Kiskirálysági Lenin 100 százalék 100 százalék 2. Kiskirálysági Ifjú Gárda 100 százalék 100 százalék 3. Kübekházi Sarló Kalapács 85 százalék­ 100 százalék Megkezdődött a manilai SEATO-értekezlet szakértőinek tanácskozása (MTI) Mint sajtójelentések hírül adják, szerdán délután Manilában megnyílt a SEATO-értekezlet szak­értőinek tanácskozása. A szerdán megnyílt szakértői ta­nácskozáson — akárcsak a szep­tember 6-án kezdődő hivatalos ér­tekezleten — nyolc ország küldöt­tei vesznek részt. Ez a nyolc or­szág: az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Ausztrá­lia, Új-Zeeland, a Fülöpszigetek, Thaiföld és Pakisztán. Noha a hivatalos értekezlet csak a jövő hét elején kezdődik meg, a résztvevő hatalmak előtt máris alapvető nehézségek merültek fel. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak és elsősor­ban az Egyesült Államok arra törekedtek, hogy a délkelet­­ázsiai paktumban részt vegyen e térség valamennyi valóban jelentős országa, tehát India, Indonézia, Ceylon és Burma is. Az erre irányuló kísérletek kudar­cot vallottak. Ezért a későbbiekben azzal az érveléssel igyekeztek rá­venni a fent említett országokat az értekezleten való részvételre, hogy ott elsősorban ne katonai kér­désekről tárgyaljanak majd, ha­nem­­ a délkeletázsiai országok számára nyújtandó gazdasági se­gítségről«. A londoni rádió kom­mentárja, amelyet a »Spectator« című konzervatív hetilap szerkesz­tője írt , hangoztatta: »A gazda­sági segítség jelszava sem eléggé csábító a délkeletázsiai országok­nak. ■ u Ezek az országok minden szem­pontból teljesen szabadok akar­nak lenni, hogy saját útjukat járhassák és éppen ezért bizo­nyos bizalmatlanságot tanúsí­tanak még a külföldről jövő gazdasági segély iránt is ... Ezt a tényezőt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, mivel alapvető fontosságú az ázsiaiak szemében és egy olyan gazdasági segélytől, amelynek gyarmatosító színezete van ... jobban félnek, mint a kommunizmustól. Ez a fé­lelem és gyanakvás ... megvan és igen erős tényező. Kellemetlen tényező az értekez­let ihletői számára az angol kül­ügyminiszter távolmaradása. Isme­retes, hogy Londonban közölték: Eden külügyminiszter »a fran­cia nemzetgyűlés döntése mi­att« nem megy el személyesen Manilába, hanem lord Reading vezeti a brit küldöttséget. Ezzel kapcsolatban az «AFP» ma­­nilai tudósítója megjegyzi: »Eden­­nek az a döntése, hogy lord Rea­­dinggel helyettesítteti magát, nagy csalódást okozott az értekezlet kö­reiben. Általánosságban megértik a hivatalos okokat, amelyekkel in­­dokolják a brit külügyminiszter döntését, de egyes megfigyelők fel­vetik a kérdést, vajjon Londonban nem vették-e tekintetbe Indiának a SEATO-értekezlet ellen megnyil­vánuló ellenséges álláspontját? Ugyanez az »AFP« jelentés arra is rámutat: »Másrészt számítani lehet arra, hogy lord Reading az értekezlet során élénken tanácsolja majd kollégáinak, hogy kerüljék az olyan intézkedések ajánlását, — még a gazdasági jellegűeket is —, amelyek in­gerelhetik a Colombo-hatalmak érzékenységét, mert e hatalmak politikai összetar­tását London a lehető legnagyobb mértékben meg akarja őrizni«, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter rádióbeszédben üdvözölte a pedagógusokat és a tanulóifjúságot Az új tanév megnyitása alkalmá­ból Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter csütörtökön reggel üd­vözlő beszédet mondott a Kossuth­­rádióban. Köszöntőjében többek között megemlékezett arról, hogy egy évtizeddel ezelőtt szabadította fel hazánkat a Szovjet Hadsereg. A felszabadulás egyik nagy vívmánya a nyolcosztályos ál­talános iskola, mely minden gyermeknek lehetővé teszi az általános műveltség alapjainak megszerzését, azét a műveltsé­gét, mely régebben csak a ki­váltságosoknak jutott osztályré­szül. A Ti munkátok — mondotta a miniszter a tanulóifjúság feladati­ról — a tanulás s ez hazánk felvi­rágoztatása szempontjából ugyan­olyan fontos, mint bármely más munka. Vegyétek tehát komolyan a tanulást, igyekezzetek továbbj­aví­­tani tanulmányi eredményeiteket. Ne felejtsétek el, hogy saját magatoknak is tanultok, mert csak úgy válhattok hasznos és megbecsült tagjaivá a társada­lomnak, csak úgy találjátok meg boldogulástokat, ha alapos tudással, szilárd ismere­tekkel, jól begyakorlott készségek­kel léptek ki az iskolából az életbe. Tegyétek magatokévá a kommu­nista erkölcsöt, amit nevelőitek ol­tanak belétek. Sajátítsátok el a fegyelmezett magatartást, a mű­velt viselkedést, a helytállást a ta­nulásban még akkor is, ha az ne­héz. A miniszter ezután felhívta a pedagógusokat, hogy továbbra is olyan lelkesen és odaadással végezzék nevelő­­munkájukat, mint eddig, segít­sék át a fiatalokat a kezdet nehézségein. Felhívta a szülőket is, hogy az is­kola nevelő munkája csak akkor járhat sikerrel, ha karöltve halad vele a szülői nevelés,

Next